Békésmegyei közlöny, 1904 (31. évfolyam) január-június • 18-53. szám

1904-05-05 / 37. szám

ták még az ősz király dicsőséges uralkodásának legszebb apoteozisát : elrendelte Eákóozy Ferencz hamvainak hazaszállítását is. És ezzel nemcsak fátyol van vetve a múltra, de ennél hatalmasabb tényt gyakorolt és tanulságot tett az uralkodó : a teljes bizalom, együttérzés, nemzet ós uralkodó közötti meggyanusithatatlan közösségnek hatalmas ós elvitázhatatlan jelét adta félre magyarázhatatlanul és minden további kétkedést, vagy legcsekélyebb aggályt kizárva. „Én veletek érzek, mert velem tartó77 ' tok, mert egyeknek kell lennünk, mert én egynek vallom magamat veletek" — mintha mondaná ezt jóságos és annyi megpróbálhatások között bölcs királyunk. Legyen érte hála a Gondviselésnek ! Nem is csoda, ha mostani fogadtatása a fővárosba jövet nemcsak fenséges ós nagyszabású, de közvetlen és a szeretet, az igaz ragaszkodás melegével áthatott volt. És hogy ez nemcsak a fővárosra szorult, legyen bizonyság reá egy önökkel szomszédos törvényhatóság gyűlésének lefolyásáról a fővárossal is közölt tudósítása. íme : Hódmezővásárhely város törvényhatósága Lukács György főispán elnöklósével hétfőn rendkivüli közgyűlést tartott. Lukács főispán megnyitó beszédében hangoztatta, hogy a közgyűlést azért hivta mára össze, hogy a mikor koronás királyunk dicső cselekedete után először lépi át hazánk határát, az általános öröm harmóniájába vegyüljen bele a régi földesúr, Bercsényi városának hódoló üdvözlete is. íme a király a magyar nemzeti szabadság martirja felé, ki a nemzet jogainak védelmében a dinasztia ellen fegyvert ragadott, a távol idegenben nyugvó nagy halott felé békejobbját nyújtja és maga lép be elsőnek födetlen fővel a nemzeti hagyomány szentelt templomába. A főispán szavai nagy lelkesedést keltettek. Kovács János, a szabadelvű párt elnöke ós társai indítványát, melyet Kovács József, a függetlenségi párt elnöke is aláirt, felolvasták, mely szerint a királyhoz hódoló feliratot intéznek. A föliratot Metykó József főjegyző készítette ós a miniszterelnök utján a trónhoz juttatják. Azt hiszem, ehhez nem kell magyarázat. Isten hozta ősz királyunkat; kétszeresen üdv neki, hogy újból eltalálta a kellő időpontot,.az ez időszerint is eléggé szükségessé vált teljes és szunnyadó béke végleges biztosítására és megteremtésére, közvetlen súlyával, szavával ós királyi közvetlen tekintélyével, érintkezésével. * Á királyi látogatás tényével egyébként fontos dolgok nyélbeütését is beszélik. Ugy mondják, hogy a képviselőházat, annak ujabb ülésszakát ugyanis pénteken megnyitják, esetleg váratlan akadály esetén szombaton fogják az uj ülésszak megnyitását tudtul adó királyi kéziratot a Házban kihirdetni. Az ülésszak a vasutasok mozgósitása, a parlament felfüggesztése, a oivilista felemelése, az 1904. évi költségvetés megkósése, L e n gy e 1 ós Z bo r a y képviselők mentelmi ügye miatt hir szerint az ellenzék részéről zajosan fog megindulni. De viszont vigasztaló az a hir, hogy Lukács miniszter az ülésszak elején rögtön benyújtja az 1904. évi költségvetést s elmondja expozéját is, hogy továbbá a tisztviselők fizetésének felemelése dacára deficittel az állam háztartása most sem fog zárulni. Ezenkívül bécsi hírek szerint a delegáció is már e hónap 14-én össze fog ülni Budapesten. Eme események mellett természetesen még mindig nem szorul háttérbe a fővárosi szociálisták májusi ünnepe sem. 40—50 ezer ember tartotta itt tüntető körmenetét, kik között leginkább feltűnt egy 500 főből álló és tüntető nö szocialista csoport. Ezek mellett nem kevésbbó szembeötlő volt az egyetemi ifjak egy tüntető csoportja is, kik „Szabad egyetem, szabad tanítás!" feliratú táblával hirdették szociális elveiket. S mig a fővárosban s az ország számos vidékén is ünnepét ülték május 1-jének, nem maradt e részben hátra maga a nagy világ sem : Bécs, Madrid stb. . . . Szóval forrong,a társadalom mindenütt. * S mig közvetlenebb környesetünkben ez a világ folyásának képe, nem marad a világ többi része sem szegóny eseményekben, melyek közül ma is központúi az orosz-japán ós még mindig duló élet-halál harc szolgál. A Petropavlovszk elsülyedését, az oroszok szörnyű tengeri vereségét egy ujabb szárazföldi vereség tetőzte be. Kuroki japán vezér hadserege átkelt a Jalu folyón, visszaverte az oroszokat s kedd óta a kelet vezérnépének — a japánoknak — lobogója leng az eddig oroszparti erődökön. A japán hadsereg tehát szárazon és vizén egyaránt kitűnő és olyan pontos gépezet, melynek minden kereke egybevágóan ós súrlódások nélkül dolgozik, s melynek — most már a szinte bizonyos további győzelmek során — egy eredménye lesz : világbomlás! Vagy ha az nem, de egy igen: az ráesett az üvegre s ekkor halk sikoltással hőkölt hátra. Amit látott, egy idegen nőnek az arca volt! Most már értette, hogy Ti-ti-szum miért lopózkodott be annyiszor ide titokban ! Hűtlen lett hozzá . . . mást szeret! O, milyen gyalázatos árulás ! Menynyire hitt pedig a hűségében ! A legjobb, becsületesebb embernek hitte ! S-somoruan s egyúttal haragosan ült le a földre s újból lángoló féltékenységgel nézett rá vélt vetólytársnőjére. Milyen gonoszul, milyen gyűlölettel néz rá most ez a sötét szem ! Érthetetlen dolog volt, hogy a szelid lelkű Ti-ti-szum ilyen csúnya, haragtól eltorzult arcba beleszeretett. E gondolatai közben egészen megfe ledkezett az ebéd elkészítéséről, s a férje, amikor hazatért, nagyon elbámult, hogy édes kis felesége nem siet eléje barátságos üdvözlettel. Hosszú keresés után végre ráakadt a hátsó szobában a földön ülve, kincsével a kezében. — U^y! — kiáltott rá az asszony felháborodva, amint megpillantotta, — tehát igy csalsz te meg engemet ! Igy csalsz meg, pedig még egy éve sincs, hogy a feleségeddé lettem ! — Mit akarsz ezzel mondani ? — kérdezte Ti-ti-szum, egészen elképedve erre a haragos megszólítására. — Mit akarok mondani ? — heveskedett az asszony. — Mióta szoktak feleséges emberek idegen arcképet rejtegetni a házukban? Ne, itt van, látni sem akarom többé ennek az utálatos asszonynak az arcát, akit jobban szeretsz, mint a szegény kis feleségedet. S köny áradt a szeméből. — Li-li-bi, szivem szerelme, lelkem szeme te, nem tudom, miről beszólsz! — kiáltott fel Ti ti-szum kétségbeesve, mert az asszony könye egészen kihozta a sodrából. — Te rossz ember ! — zokogott a szegény Li-li bi. — Más asszonyt szeretsz, pedig ezerszerte rútabb nálam ! Hol az a hűség, amit fogadtál ? Minden osak hazugság volt! — De Li-li-bi, életem napja, hogyan beszélhetsz ilyen dolgokat? Nézz ide, hisz ez az ón szegény, meghalt apimnak a képe. Az utcán találtam, s azért rejtettem el az urnában, hogy el ne veszítsen. — Ohó [ — kiáltott fel Li-li-bi, és a szeme villámot szórt. — Olyan ostobának gondolsz, hogy egy férfi képét nem tudom megkülömböztetni egy nőétől ? Erre már Ti-ti szumot is elhagyta a béketűrés, s öt perc múlva lobogó lánggal égett közöttük a házi perpatvar. A hangos civódásuk zajára odalépett hozzájuk egy arra haladó pap. — 0, gyermekeim ! — mondta a tiszteletreméltó férfiú, — hogy engedhetitek át magatokat ennyire a haragnak? — Van rá okom, —felelte Ti-ti szum. — A feleségem elvesztette az eszét, 6 olyan dolgot állit, ami nem igaz. — De igaz ! — sikogatott az asszonyka. — Az uram egy idegen asszony képét rejtegette ebben az urnában ! — Esküszöm, hogy a megboldogult apámnak az arcképe ! kiabált Ti ti-szum. — Mutassátok azt a képet, — parancsolt a pap. Li-li-bi odaadta adta neki, s a pap komoly arccal tekintatt bele a tükörbe. — Gyenrekeim, — mondta azután ünnepies hangon, — ne civakodjatok tovább, mert egyiteknek sincs igaza ! Ez egy szent papnak az arcképe ! Magammal viszem, s elteszem a templom kincsei közé. S ezzel eltávozott, magával vive a tükröt, amely majdnem tönkretette Li-li-bi és Ti-ti-szum boldogságát. oroszok keleti és eddigi hatalmának csúfos elbukása ! . . . Ami a hatalmi túltengésnek volt is, és lesz is mindenkori sorsa ! íme röviden « világ mostani folyása. Szedres. Tanulmány Magyarország selyemtenyésztési központjában. A „Békésmegyei Közlöny" számára irta : Wilim István. Tizenkét órai út után, a sztrájk alatt közlekedési munkától elszokott vonatunk zakatolva, prüszkölve s nagyokat fújva, célunkhoz Szegszárdra ért. Itt örömmel fogad S t e i n György, az ország összes selyem fonodásnak igazgatója, egy nagy műveltségű lingvista s a selyemipar terén világhírű szaktekintély. Este 8 óra volt, igy a csinos, rendezett s szőlő hegyeinek felújítása folytán — ismét élénk s virágzó SzegszárdbóJ alig láttunk valamit. Másnap kora reggel a város feletti szőlőhegyen vagyunk. Gyönyörű kilátás ; — alant terül el a nem nagy, de annál régibb városka. A város élénkül s én pár perc alatt a főtéren vagyok G-aray János igen szép szobra előtt. Külön dombon van épitve a régi, impozáns vármegyei szókház s a törvényszéki palota. Lentebb van a Wosinszky apát lelkes buzgalmának eredménye : az egy emeletes hatalmas szegszárdi múzeum. Ezzel szemben kaszárnya szerű két emeletes épületben a főgimnázium. A mellék utcák egyik érdekessége az, hogy minden ház előtt a kocsiútra nyiló ajtóval ellátott pincelejárat van, mely a ház alá nyúlik. A vezető fárasztó szerepére vállalkozott i gazgató indulásra sürget. Pár perc alatt az országos selyemtenyésztósi felügyelőség épületei előtt állunk. Mert a Békéscsabán felállítandó selyemfonoda tárgyában kiküldött öttagú küldöttség célja: hogy a kormánybiztos B e z e r ó d j Pál előtt tísstelegjen. A selyemtenyésztósi felügyelőség otthona hatalmas épülettömb, bámulatos berendezés és felszereléssel. Itt vezetőnk Soltész kapitány, bemutatja a kizárólag selyemhernyó-pete elhelyezésére szolgáló kétemeletes parafával bélelt épületet, a górcsövezésre szolgáló óriási épületeket, — a hol évente három hónapon keresztül 730 férfi ós nő munkás talál kenyeret, — majd a hivatalokat s a rokonszenves hivatalnoki kart. Célunk még mindig nincs elérve s azért két kocsin elhelyezkedve Szedres felé indulunk Útközben 60—80 éves szederfákat láttunk, amelyek sok ezer embernek nyújtanak a selyemhernyó tenyésztés utján biztos kenyeret. Belterjesen művelt gazdaságok között visz utunk s két órai gyors hajtás után kirándulásunk tulajdonképpeni végső céljához érkezünk. A ki a magyar haza történelmét ismeri, lehetetlen, hogy megilletődés nélkül közeledjék Szedreshez Egy szépen berendezett mezőgazdasági kultura, majd a nagy major következik, azután a park százados fáival s egy dombon a régi-régi földszintes, de nagyarányú nemesi kúria. A kocsik zörgésére elibünk siet egy tisztes öre ; úr. Mindenki azonnal felismeri — ez a ház ura. Nem magas, de erős termet, s dacára a 64 évnek, rendkívül mozgékony, élénk szem s igazi magyaros arc. Megilletődve köszöntjük Bezerédj Pált s bemutatkozás után a főúri kuriáb i térünk Lelki szemeink előtt megjelenik a nagy, a híres Bezerédj család fényes múltja ós jelene. Látjuk az ős Bezerédjeket: a török ellen harcba induló nagyurat, Rákóczi lobogója alatt harcoló ősöket, a Mária Therózia alatt hazája vesztén busuló magyar urat. Es a midőn a szabadság, egyenlőség, testvériség szellője lengedezett, kí volt az, aki már 1843-ban elsőnek szabadította fel jobbágyait? — egy Bezerédj; vagy mikor a haza veszélyben volt, ki volt az, aki először ajánlotta fel szivét, eszét ós karját a hazának i — egy Bezerédj. E* az ősi 'kúria volt az a hely, a hol Kossuth-apánk tanácskozott a Bezerédjekkel, majd később a haza bölcse, Deák Ferencnek volt kedves tartózkodási helye. S hányszor indult ki századokon át az egész országra irányitólag kiható eszme. Vagy ki volt az, aki talán az egész világon 1841-ben (mert Angliában 1843-ban nyilt meg az első ovoda), saját költségén és saját birtokán alapította s nyitotta meg az első kisdedóvodát? s van-e Magyarországon, aki az ovodában, — nem iskolában tanulta volna „Flóri könyvét" ? Ez a nagyasszony Bezerédj Amália volt. A dolgozó szobában s a folyósókon óriási szarvas-agancsok, medve-bőr, vadkanfej s más vadász tropheák díszítik a falakat. Engem azonban inkább érdekel a bútorzat; mert egy-egy modern bútordarab mellett ott áll a több évszázados sublót-kasznyi, álló óra, értékes ősi fegyverek s az ősök összerepedezett arcképei. A küldöttség tag" jai megilletődve szemlélik mindezeket s talán ettől, talán attól, hogy gondolataik a magyar haza történelmének felelevenült ős múltjában kalandoznak, — csak halkan mernek beszélgetni. A nagy ősök jeles utóda Bezerédj Pál, a nagynevű elődök példájára szüntelen a magyar haza javán munkálkodik, csak fegyvere más. A selyemtenyésztés a 40-es években kezdett a most élő Bezerédj apjának kezdeményezésére és vezetése alatt fellendülni; Vioteren mintegy 10000 drb 70—80 éves eperfa díszlik még ma is teljes pompában. Időközben a selyemtenyésztés hanyatlott; majd 1879-ben Bezerédj Pál lett a kormány által a selyemtenyésztés élére meghiva. Leírásom keretén kivül esik munkásságát, lelkes ügybuzgalmát részletezni — mert nincs széles e hazában senki, aki ezt ne esmérné, különüsen a szegény nép, melynek Bezerédj Pál működése óta a mai napig 58 millió korona lett keresetként kiosztva. Köztereken ós közutakon az országban 700.000 lombszedésre alkalmas •zederfa áll, — lombszedésre még nem alkalmas pedig mintegy 40 millió. Békéscsaba község megértve az ő intencióit, a gyors cselekvés terére lépett ; tizezer számra ültette a szederfát s ülteti ma is amikor már 200 család keresi kenyerét selyemtenyósztóssel, az idő közben felépült selyemgubó beváltóban pedig 100—150 nő és férfi munkás találja meg egész éven át kenyerét. Az egész országban ma már 8 selyemfonoda, 10—12 selyemgubó beváltó van, hol ezrek találnak munkát, kenyeret s mig 1879-ben az országban a termelt selyemgubó mennyisége 2507 kilogramm volt s az ezért kifizetett beváltási ár 7400 korona — ma alig '20 év múlva 2884 községben 107.702 ember foglalkozik selyemtenyésztéssel, a termelt gubó mennyiség 1.707.205 kilogramm s az ezért kifizetett beváltási ár 4.805 182 korona. Az 58 millió korona keresetet, a mai napon még sok helyütt lenézett szederfának köszönheti a szegóny nép ; kérdem : van e még más olyan fa, mely ily keresetet nyújt a szegény embernek? Mennyi szorgalom, mennyi lelkes ügybuzgalom és munkásság kellett ahhoz, hogy a selyemtenyésztés ide fejlődött? S ami eleinte lehetetlennek látszott, azt Bezerédj Pál immár lehetővé tette. Mi volna ma Magyarország, ha m nden főúr osak egy századrósz munkásságot fejtene ki, s csak egy tizedrész annyit áldozna a közcélra, mint Bezerédj Pál ? A vendéglátó főúri házigazda kalauzolása mellett megtekintettük az ország első óvoda helyiséget — ma iskola — s azt az épületet, melyben még Mária Therózia idejében született meg a selyemtenyésztés eszméje. Láttuk szőni azon hamisítatlan magyar selyem szöveteket, amelyeknek gubói a Bezerédj birtokon termettek ; s láttuk késő magyar unokáját annak a Rijna mellékéről behozott német takácsnak, akit 1780. körül telepitett meg birtokán az egyik Bezerédj, hogy a magyarokat selyem szövésre tanítsa. Délután a Szedrestől mintegy 2 órai kocsijárásra levő Tolnára hajtattunk át s Bezerédj Pál vezetése alatt megtekintettük a selyemfonodát. A mit itt láttunk, az felülmúl minden várakozást. A gyár villamos erőre van berendelve s 1898-ban épült közvetlen a Duna partjára. Mintegy 500 túlnyomóíag női munkás találja itt kenyerét. E^y 12 óve§ leány naponta 70 fillért keres, a fonó nő 1 kor. 20 túliért öl egész 2 koronáig, a felügyelő, osztályozó nők pedig havonta 100—120 koronát. Gyönyörű látvány, amidőn 400 leány ós asszony egy óriási teremben a gubófőzök, orsók, s a motólák körül sürögforog. Katonai rend ós tisztaság van mindenütt; dacára a sok muakásnak, a szellőztetés az egész gyárban oly kifogástalan, hogy se szag, se gőz az egész gyárban nincs, pedig sűrített levegő gőzzel és meleg vízzel dolgoznak. A munkásnők kedélye víg, valamennyi egészséges, a munka könnyű. A kész munka ellenőrzése gépek sogólyóvel történik, melyeknek funkciója bámulatos tökélyre van emelve. Most öt selyemgubóból fonnak egy erősebb, de azért alig látható selyemfonalat; a kész áru Amerikába kerül. Este 7 órakor felgyúl a villa;nos fény, s a sok száz izzólámpa impozáns fényt szór a négy sorjában ülő ós álló munkásnőkre. Bőséges tapasztalatokkal gazdagodva, a fényes történelmi emlékektől megújhodva búcsúztunk el a magyar selyemtenyésztés legtöbb gondozójától, aki melegen érdeklődik Csaba iránt s megígérte, hogy tőle telhetőleg mindent elkövet, hogy 1906-ban már Békéscsabán felépüljön a régen óhajtott selyemfonoda s az itteni munkások százai becsületes munkával kereshessék meg a mindennapit. Tudom és érzem azt,"hogy akinek ezen egyszerű, keresetlen sorokat elolvassák, melegen fognak érdeklődni Bezerédj Pál s a selyemtermelós és selyemipar iránt; érdeklődjék is mindenki, mert a selyem-