Békésmegyei közlöny, 1904 (31. évfolyam) január-június • 18-53. szám

1904-05-05 / 37. szám

XXXI évfolyam. Békéscsaba. 1904. Csütörtök, május hó 5-én 37. szám. BEEESHEGfT Bfl EOZLONT POLITIKAI LAP. Telefon-szám 7. Szerkesztőség: Fő-tér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Megjelenik hetenként kétszer: vasárnap és csütörtökön. ELŐFIZETÉSI DIJ : Egész évre 12 kor. Félévre 6 kor. Negyedévre 3 kor. Egyes szám 16 fillér Előfizetni bármikor léha', évnegyeden belül is. Felelős szerkesztő : MAROS GYÖRGY. Szerkesztő: FRANK ZOLTÁN Laptulajdonos: SZIHELSZKY JÓZSEF. Kiadóhivatal: Telefon-szára 7 Fő-tér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő. Nyilttór-ben egy sor közlési dija 50 fii. Gazdasági jelszavak. Üres jelszavakkal semmiféle politikát csinálni nem lehet. Legkevésbé pedig gazdaságpolitikát. A jelszavaknak legtöbbnyire az a sajátságuk, hogy üresek, a gazdáságpolitikának pedig tartalomra van szüksége, akár a gyakorlati kivitel, akár a tudományos pertraktáció szempontjából. Már pedig csodálatos dolog, a legnagyobb előszeretettel mégis gazdagságpolitikát akarnak jelszavakkal csinálni. Nálunk épugy, mint másutt. Fényes bizonyságát szolgáltatja ennek Németország, a hol most tárgyalják a tőzsdetörvény novellát. A tőzsdetörvény 1896-ban lépett életbe, miután a német agrariusok szervezete, a Bund der Landwirthe évtizedeken keresztül a legmesszebb menő agitációt fejtette ki a határidő üzlet ellen. Persze jelszavakkal. A tetszetős jelszavak hitelre találtak, azokat felkapták, s nem értve meg a mögöttük rejlő hatalmi célzatot, melynek eredményes; munkája lett, hogy a nyolc évvel ezelőtt életbei éptetett tőzsdetör vény nyel kitiltották Németország területéről a határidő üzletet. Ez a nyolc év azonban hasznos tanulságokkal szolgált Németországnak. Az eredmények azt mutatták, hogy a határidőüzlet kitiltásával sok millió tőke kerülte a német tőzsdéket és a külföldet kereste fel, amit most az általanos európai gazdasági depresszió mellett hatékonyan megérez Németország. Ilyen előzmények érlelték meg a tőzsdetörvény novellát, melyet minap nyújtott a birodalomgyűlés elé Möller kereskedelmi miniszter s amelynek most folyik a tárgyalása. A novella szük határok közt mozog. Mint a javaslat indokolása mondja, a kormány az eddigi tapasztalatokat arra nem tartotta elegendőknek, hogy teljesen átalakítsa a tőzsdetörvényt, a főcél az volt a novellánál, hogy kiküszöbölje a törvény által okozott nemzetgazdasági károkat és a határidő üzlet tilalmának felfüggesztésével arra az esetre, ha a határidő üzletet kötő nem szerepel a; tőzsde lajstromban, ami a törvény kijátszása, akkor erre való hivatkozással senkinek se legyen alkalma és joga a differenciák megtagadására Különben pedig hivatásos kereskedőknek, termelőknek és feldolgozóknak egymás közt való határidőüzletei érvényesek s nem tartoznak a törvény tilalma alá. Vagyis elvileg nem törülték el a határidőüzleti talalmat. de a gyakorlatban annál nagyobb engedményt tettek. Ily kérdésekben pedig végre is a gyakorlati kérdés a fő. Hogy a novellának mi lesz a sorsa, még nem tudhatni, mer. a német agrariusok erősen ostromolják, bár éppen a német agrariusok egy része is kívánja ezt a novellát. Csakhogy ez az agrár csalhatatlansági elv feladása volna, ilyesmit pedig a hatalom birtokosai, legyenek azok akármilyen hatalomé is, nem igen akarnak megtűrni. A német törvényjavaslat sorsa azonban bennünket kevéssé érdekel, de annál jobban az abban kifejezésre jutó tanulságok. Az tudniillik, hogy rövid nyolc esztendő elegendő volt annak a bebizonyítására, hogy jelszavakkal nem lehet gazdaságpolitikát csinálni. A termelési és kereskedelmi konjunktúrákat nem lehet eliminálni, már pedig a tőzsde e konjunktúrák gócpontja. Lehet, sőt kell is bizonyos irányban és mértékben törvényes gátat vetni a konjunktúrák mesterséges fejlesztésének, azonban bolond ember az, aki ha az ujja fáj, amputáltatja a karját. A határidő üzlet eltörlése pedig nagyon hasonlít ily megokolatlan ténykedéshez. Az életneknem lehet oly nyilvánulása, melyet az embetek ne használnának ki önző célokra, ez azonban társadalmi életünk járuléka, amelylyel számulnunk kell, mert meg volt, meg van és meglesz minden téren. Az ez irányú németországi események tanulságaiból mi is meríthetnénk. A mi agrariusaink is évek óta rendszeres hajszát folytatnak a tőzsde ellen. Komoly kérdésről lévén szó, csak éppen felemiitjük, hogy a hajszát részint támogatják, részint megtűrik — s ez a legjellemzőbb — azok, akik éppen tőzsdei határidő-spekulációkkal nyert aranyakon fényesítették ki a szegénységtől berozsdásodott címereiket, tehermentesítették ősi birtokaikat, vagy lettek újra földesurakká. A magyar agráriusok ezt magánügynek tekintik, mert hivatalosan — ugy gondolják — az egészen más. Hivatalosan nyakát akarják szegni az intézménynek, mert ez emelné jelentőségüket, fokozná hatalmi erejüket. Szóval hatalmi politikát csinálnak a gazdasági politikából jelszavakkal, mert a politika tartalma nálunk a jelszóban jut kifejezésre. A jelszós politika Németországban nagy vereséget szenvedett, mégha nem is lesz törvény a tőzsdetörvény novellából. De az a körülmény, hogy az agrariusokáltalkeresztül hajszolttőzsdetörvénynek nyolcadfél év olyan novelláris módosítási szükségességét érlelte meg, melyet azzal indokolt a német kereskedelmi miniszter, hogy az nemzetgazdasági okokból szükséges és hogy azt agrár részről is támogatják, oly jelenség, mely örömmel tölthet el mindenkit, mutatva és bizonyítva, hogy jelszavakkal nem lehet gazdaságpolitikát csinálni. A mi agráriusaink teljesen németországi minta után dolgoznak ; vájjon okulnak-e ebből a németországi vereségből, mely lehet, hogy tényleges, lehet, hogy csak erkölcsi lesz, de mindenképpen súlyos vereség már most is. Ezt jó lesz megjegyeznünk, hogy alkalomadtán legyen példa, melyre hivatkozhassunk. P Sx. A hét és eseményei-Fővárosi munkatársunktól.— Budapest, május 4. a világ és az ország oly sokrendü és föltétlenül nagy eseményei közepett ma a fővárosnak ós az egész országnak mégis legnagyobb és legörvendetesebb eseménye, hogy ősz királya hétfő esti 6 órája óta ismét Budapesten hü magyar népe között időzik. Csaknem egy éve lesz nem sokára, hogy távol volt tőlünk. Akkor is a bókét jött helyre állítani, de ország-felforgató nagy események közepett annak megoldása nélkül, fáradtan — talán keserűséggel is, távozott el tőlünk. A harcok moraja azóta elült, de helyére támad uj sok és nagy viszály. Azok is megszűntek.És közben meghoz Bakésmegyei Közlöny tarcaja. Édes anyám sirasd meg a... Édes anyám sirasd meg a fiadat, Szegény, szive elébb-utóbb megszakad, De nehéz az árvának a szenvedés .. . Debreceni barna kis lány rá se néz! Édes anyánijégy pennát a kezedbe, írj levelet a rózsámhoz nevembe

1. Az a kis lány hátha hajt a szavadra S hű szivemet a szivére fogadja / / Gyökössy Endre. Port-arthuri erkölcsök. A szökött fegyencek városa. A messze keleten, az oroszok és japánok között még mindig dúl az élet-halál túsa. A küzdelem főcélja még ma is az orosz kezén lévő Port-Arthur erőd bevételére való törekvés. Nem tartjuk tehát érdektelennek, a világeseménye jelen középpontjáról egy amerikai érdekes ujságtudósitást leközölni. A „New-York Herald" egyik tudósítója, aki oro z szolgálatban áll, akiről tehát föl sem lehet tételezni, hogy oroszellenes hangulatu volna, borzalmasan siralmas képet festi lapjában a port-arthuri erkölcsi állapotoknak. Port-Arthurnál — irja a „New-York Herald" tudósitója — talán csak PortSaid piszkosabb, de még Port-Saidban sincs annyi elzüllött európai, annyi megszökött fegyenc és annyi őrült, mint amennyi a port-arthuri erősség falai között van. Ha szám szerint meg tudnám mondani, hogy hány mindkét nembeli gonosztevő van ebben a városban, még talán én magam is megijednék adataimtól, olvasóim pedig semmiesetre sem hinnének szavaimnak Ezekhez a gonosztevőkhöz kell még hozzászámítani a sachalini fegyházból megugrott fegyenceket, akik miatt alkonyatkor fegyver nélkül még az utcára sem : lehet kimenni. Hetenkint átlag tizenöt gyilkosság történik a városban. Európai ember felfogása előtt bizonyára hihetetlennek tűnik fel, hogy egy fegyházból annyi fegyenc megszökhet, pedig Port-Arthurban szinte hemzsegnek a Sachalinból megszökött fegyencek. Az állapotok illusztrálására, elmondom még különben, hogy ismerek egy orosz kormányhivatalnokot, aki óriási vagyont szerzett abból, hogy szökevény fegyenceknek, elhalt egyének nevére útleveleket állított ki. Másik gyötrelmei az életnek PortArthurban a különféle titkos kínai társaságok, amelyeknek keze mindenüvé elér. Nincs intézmény, vállalat, üzlet, ahol ezeknek a titkos társaságoknak egy-egy emberük ne volna. Ezek azután terrorizálnak. Ha például egy európai utasnak eszébe jutna, hogy a szállóban ridegen csak a számláját kérné és azonkívül semmi más borravalót vagy ajándékot nem osztana ki, akkor nagyon valószínű, söt bizonyos, hogy az illető európai ur rövid időn belül váratlanul és nagy hirtelenséggel fejezi be földi pályafutását. Le lehet rá tenni a hitet, hogy elteszik láb alól. Az élelmen és ruházaton kivül a legfontosabb és legnólkülőzhetetlenebb dolog Port-Arthurban a rovarirtó por. Zacheriin nélkül nem lehet ott megélni, mert az élő testet falják fel a legutálatosabb férgek. Szerencsére van a városban egy német kereskedő, akinél kapni lehet ezt a becses védelmi eszközt, s aki remek üzleteket is csinál a Zacheriin árusításával. Már előre reszketek attól az időtől, mikor a japániak elvágják a város közlekedési vonalait ós ezzel lehetetlenné teszik a rovarpor beszerzését. Hogy mijlesz itt akkor, azt el sem tudom képzelni. Az élelmezési viszonyokról nem is akarok szólni bővebben, röviden csak azt említem meg, hogy egy pohár langyos állott viz a teafözóshez ötven fillérbe kerül. Az élelmiszerekkel valóságos rablás, fosztogatás folyik itt. Ilyen az élet Port-Arthurban. Európai értelemben vett társadalmi érintkezésről természetesen szó sem lehet, mert hiszen soha sem tudhatja az ember, hogy kivel áll szóba: egy megszökött fegyenccel-e vagy egy körözött rablógyilkossal. A tükör. - Japán elbeszélés. — Abban az időben, amikor az európai kultura még nem hatott el hozzánk, sok mindenen kívül a tükröt sem ismerte a nép. Ha tehát a fiatal leányok könnyen megbocsátható hiuságukban tudni akarták, hogy az anyatermészet milyen bájakat adott nekik, hogy a férfiaknak tessenek, akkor a patak tiszta vizéhez kellett folyamodniuk s beérni azzal, amit az tükrözött vissza. Egy kis faluban történt ekkor egy nap, hogy egy japáni ember az ütcán keskeny kis kézitükröt talált, amelyet bizonyosan valami világutazó veszített el. Ti-ti-szum még sohasem látott eféle holmit ; csodálkozva forgatta ide-oda a kezében és amikor végre belenézett, kővé meredt az ámu'attól, hogy egy barna arcot látott meg benne, amely épp oly bámulva tekintett vissza rá Miután sokáig nézegette, megrázta a fejét s azt dünnyögte : — Ez bizonyosan a boldogult apám arcképe! Hogy jut ide az utcára ? Ezen töprenkedve, a talált tárgyat gondosan beleburkolta egy kendőbe, hazavitte magával és belerejtette egy régi urnába. Fiatal feleségének, Li-li-binek pedig nem szólt, róla semmit — az asszonyok kíváncsiak s azonfelül a nyelvük is eljár — pedig a világon semmiért sem tűrte volna el, hogy apjának az arcképe asszonyi pletykálkodás tárgyává legyen. Ez idő óta különös izgatottság uralkodott a jó Ti-ti-bzumon ; napjában tízszer is abbahagyta a munkát, hazament, loppal odasompolygott az urnához, hogy félénk tekintetet vessen kincsére. De az asszonyok nemcsak kíváncsiak ós pletykázni szeretők, hanem éleslátók és gyanakvóak is. Nem csoda tehát, hogy Ti-ti-szum kölönös viselkedése csakhamar fölkeltettf csinos kis felesége figyelmét. Meg is kérdezte minden habozás nélkül a férjét, hogy mi az oka, hogy annyiszor félbeszakítja a munkáját. Először elhitte, amit a férje mondott, hogy csak azért teszi, hogy ö hozzá siethessen s pár percig nézhesse szép arcocskáját, de bármennyire hízelgett is neki ez a kijelentés, mégis végül kételkedni kezdett, hogy nem ez az oka a férje gyakori hazatérésének. Kezdte figyelni a férjét, ügyelt rá s csakhamar észrevette természetesen, hogy Ti-ti-szum mindig bemegy a félreeső hátsószobába s ott az ódon urnával babrál. Li-li-bi kíváncsisága felébredt, azért a legelső kínálkozó alkalmat felhasználva, bátran besurrant a hátsó szobába, belenyúlt az urnába és — kezében tartotta a tükröt. Mint a férje, ő is minden oldalról megnézegette az ismeretlen holmit, a fejét törve, hogy mi lehet. Eközben tekintete