Békésmegyei közlöny, 1904 (31. évfolyam) január-június • 18-53. szám

1904-05-01 / 36. szám

Mig a társadalmi alakulások nyomása alatt ei történt, a tudományban, a politikai életben is történt valami s ez a valami akkor pattant ki az idők méhéből, midőn a porosz király tejére tette a német császári koronát Nem a franciák fölött nyert diadal, nem a német hadsereg győzhetetlen hire, nem az a korona, nem a német egység Németország nagy befolyásának titka, hanem az a kipattant valami, melyet Bismarck vett észre először azon a szemüvegen, mely Lassale barátságának emléke. Bismarck belátta azt, hogy nem a hadsereg, nem a versaillesi tény tarthatja fenn a német birodalmat; mert széthull, mint minden ország, ha az állam ki nem lép elszigeltségéböl s befolyását nem érvényesiti a társadalomban. i\z állam érdeke, hogy a társadalom minden erői épségben tartassanak ; a túlságos bőség s igy a kelleténél több hatalom a kisebbségnél, a nyomor és tehetetlenség a többségnél nem leíiet államérdek. Az egyéni szabadság érzete bármily megszilárdult is, a társadalomban mutatkozó hibákért a felelősség mégis az államra hárul s a harc, mely a társadalmi exigenciák között támad, utóvégre i« az állami beavatkozást teszi szükségessé; tehát méltányos, sőt szükséges, hogy az állam, midőn a társadalom egy részét fegyverével védi, más részét létért való küzdelmében ne csak hátráltassa, hanem támogassa is. Az állam befolyása érvényesitendő és biztosítandó a társadalomban, különösen annak közgazdasági funkcióiban ; ez az elv vezette Bismarckot s ez alapja államférfiúi bölcsességének, mely Európasaerte nemcsak bámulókra, de követőkre is talált. As állam pénzügyileg függetlenítendő ; ez a mód arra, hogy az állami befolyás érvényesíthető legyen. Erre törekszik ma minden állam, jóllehet a külpolitikai viszonyok vissza-vissza taszítják, mint a teher a hangyát, mely morzsájával a meredekről minduntalan lezuhan. A szabad verseny, mely az emberiség évszázadokon át elfojtott erőit annyira kifejtette, az elszigetelt állam s a mellé koordinált társadalom napjai — ugylátszik — megszámlál vák, hogy helyet adjon a „társadalmi államnak", melyben minden kormányforma jó, ha betölti misszióját, s mindegyik rossz, ha nem. A szabad verseny társadalma, mely egy helyütt mérhetetlen tőkét halmozott föl, más helyütt iszonyú nyomort hagyott, fenyegetve érezve magát, önként hajolt meg az állam előtt, melyet egykor megtagadott s nem tekintett másnak, mint az ő testőri, illetőleg rendőri apparátusának. Es az állam, mely az átalakulások viharai között nem tudott tisztába jönni a feladatával, betette lábát a társadalom színpadára, hogy nézőből szereplővé legyen. Ez a jelenség az, mely a közelmúlthoz mérten reakciónak rémlik, de a figyelmes szemlélő előtt, mint vázoltuk, ez eszmék, a rendszerek termószesas, semmiféle hatalom által megnem gátolható prooeszszusa. Hogy ez a processzus miként nyilatkozik a köitudatban, arra nézve elég utalnunk azon évekre, amelyeket a parlamentárizmus ellen s azon javaslatokra, amelyeket a parlamentárizmus reformja mellett szoktak felhozni; mindkét oldalon határozottan bontakozik ki a „társadalmi állam" képe. Sok egyebet mellőzve, csak azt emiikjük még, hogy a közgazdaság terén a közvélemény sürgeti, sőt követeli az állam beavatkozását, mint azt nálunk is elégé bizonyítják — hogy többet ne említsük — az agrárius mozgalmak, az uj ipartöryény, mely gátat emel a szabad iparnak s modern alakban föltámasztotta a céheket. S hogy ez mind a társadalom követelésére történt, azt senki sem tagadhatja, ha csak futólag is figyelemmel kisérte hazánkban az utóbbi érek mozgalmait. Mindenesetre csodálatos, legalább is érthetetlen átalakulása a közvéleménynek, ha meggondoljuk, hogy csak 20—25 évvel ezelőtt is az egyéni szabadság, a társadalmi jogok eltiprásának, a demokrácia ós szabadelvűsig megtagadásának tekintette volna mindenki az állam ilyen beavatkozását a közgazdasági életbe. Ámde ha nem a napi politika, hanem a filozofia szemüvegén tekintjük e látszólag hirtelen átalakulást, azt valójában természetes és folytonos proceszszusnak, a viszonyok szükségszerű fejlődésének, annak az előbb emiitett titkos szuggeszciónak tekintjük, amit úgy is szoktak nevezni — s talán nem rosszul — „a történelem logikájának vaskényszerüsóge." Ez a kényszerűség — mint jeleztük — előbb a társadalmat fogta el, részint, hogy annak uralkodó elemei biztosítsák magukat az elnyomottak támadásai ellen, részint, hogy az elnyomottak, vagy az elnyomandók a teljes agyoutiprástól meneküljenek. Az állam, mely a társadalomban jóakaratú, semleges nézővé zsugorodott, napjainkban elhagyni látszik a tétlenség kuckóját, mire maga a társadalom adta meg az első lökést, minthogy megrémült azoktól a következményektől, amelyeket nem akart, nem látott, de amelyek mégis a saját működéséből eredtek. És az állam, mely pedig a létezőket nem ezivesen bolygatja meg, szerepet oserél, reformerré lesz és sarokba szorítja azt a társadalmat, mely egykor öt nyűgözte le újításaival. Nem várja többé a társadalom unszolását, maga keresi föl és ragadja meg az eszközöket, amelyekkel dominálhatja a közgazdasági életet s igy az egész társadalmat. Gömöri Lajos A vármegyei Yámos utak 1904-ik évben. A kir. számvevőség kimutatása. A gyulai kir. pénzügyigazgatóság mellé rendelt kir. számvevőség egybeállította s a vármegyei alispán elé terjesztette táblázatos kimutatását a békésvármegyei vámos indóházi kőutak 1903. évi összes kiadásának és bevételének. A szarvasi vámos uton összes bevétel volt 194.169-88 K, "kiadás '202 575-16 K; tartozása 1904. január 1 én 8'405'28 K, melyet 1905. év első felében remélhetőleg teljesen letörleszt. A mezőberényi vámos uton összes bevétel volt 157.562-88 K, kiadás 238.545-67 K, lartozása 1904. január 1-én 80.9ö2-79 K, melyet előreláthatólag csak 1915 óv I. felében fog tudni végleg letörleszteni. A gyomai vámos uton összes bevétel volt 18y. 107-00 K, kiadás 222.760 97 K; tartozása 1904. év január 1-én 33 653 42 K, melyet évi $000 koronás reményben törlesztési részletek esetén 1908 év II felében fog kifizethetni. A békéscsabai vámos uton 329 600-80 K összeb bevétellel szemben 512.154 30 K kiadás jelentkezik ; ennek folytán 1904. évi janár 1-én összes tartozása 182.553'50 K-t tesz ki, ezen összeget, ha évenként 19.000 K törlesztési részlet áll rendelkezésére, ugy a most fennálló tartoaása 1915 óv első felében lesz végleg kifizetve. Az orosházi vámos uton összes bevétel volt 318.508-09 K, kiadás 277.909'83 K; 1904 év végén tehát 40 698 26 K megtakarított tőkével rendelkezik; vámos ut építkezésekre évenként 20.0 0 K-t fordíthat. A csabai ós orosházi vámos utak a kereskedelemügyi miniszter rendeletéből ez évi január 1-je óta tudvalevőleg az illető községek kezelésébe adattak át; miután azonban az elszámolás a vármegyei útalappal ezideig még nem történt meg, a vámbevételek eddig a megyei útalap javára estek. Ezeknek az 1904. évi vámbevételek nek betudásával a csabai vámos utak tartozásának helyesbített összege 175.109'20 K, az orosházi vámos utak megtakarítása 48.319'13 K. Az alispán felhívja az érdekelt községeket, hogy megbízottaikat a kir. államópitészeti hivatallal ós a kir. számvevőséggel egyetórtőleg megállapítandó leszámolás megejthetése végett sürgősen küldjék ki. A gyulai vámos úton összes bevétel volt 205.544-71 K, kiadás 280.403-65 K, 1904. január 1-ón összes tartozása 74 858 94 K, melyet évi 8500 koronás törlesztési részletek mellett remélhetőleg teljesen letörleszt. A békési vámos uton összes bevétel volt 80.163-24 K, kiadás 404.44581 K, tartozása 1904. január 1-éa 324.282-57 K, törlesztésre évenként 4000 K. áll rendelkezésére. A kétegyhdzai vámos úton összes bevétel volt 8.809-3 » K, kiadás 105.392 20 K, tartozása ez óv első napján 96.58288 K, évi törlesztésre 1000 K-t fordíthat. A csorvási vámos úton összes bevétel volt 25.161-05 K, kiadás 122.569 58 K, tartozása 97.408-53 K, törleszthet évenként 2.400 K-t. A szeghalmi vámos úton összes bevétel volt 13.765 69 K, kiadás 168 78355 K, tartozás 155.01 T96 K, törleszthet évenként 2000 K-t. A jiizesgyarmati vámos úton összes bevétel volt 6.898 85 K, kiadás 178.836-24 K, tartozás 171.987 39 K, évi törlesztési részlet, mely rendelkezésére áll, 600 K A vésztői vámos úton összes bevétel volt 14.323 21 K, kiadás 148 515-86 K, tartozás 134 18665 K, törleszthet évenként 2000 K-t. A körözsladányi vámos úton összes bevétel volt 9.881'23 K, kiadás 94.728-05 K, tartozás 84 846'82 K, törlesztésre évenként 2000 K áll rendelkezésére. A tótkomlósi vámos úton összes bevétel volt 13.901-41 K, kiadás 150.391-62 K, tartozás 136 490 21 K, melyből évenkint 2.000 K-t törleszthet. A vármegyei útalap összes tartozása 1,540.65868 K, melynek törlesztésére évenként előreláthatólag 86.000 K-t fordíthat. Tanító-egyesületi gyülós BékésínA békésmegyei általános tanitó-egyesület, Láng Gusztáv egyesületi elnök vezetése alatt május hó 11-ik napján tartja Békésen az ev. ref. főgimnázium dísztermében ez évi rendes közgyűlését. A közgyűlésre az egyesület elnöksége, az egylet tiszteletbeli, rendes és pártoló tagjainak s a nevelésügy barátainak már szétküldte meghívóit. Igazán fölöslegesoek tartjuk, hogy egy nagyfontosságú nemzeti ügyet — a magyar nemzeti közművelődésnek és nevelésnek ügyét — munkáló egyesület működése iránti érdeklődésre a nagyközönség, de még inkább az egylet közvetlen érdekeltjeinek figyelmét e gyűlésre felhívjuk ; mert megvagyunk győződve róla, hogy ez szinte természetes. E helyett inkább "sikert ós bátorságot kívánunk megfizethetetlen munkájukhoz, ós megvárjuk az egyesillet közgyűlési beszámolóját, hogy tanulságot vonjunk le belőle. Eleve pedig kívánjuk, hogy adja Isten továbbra is, hogy eddigi helyes érzékkel ós bátor szívvel folytassák a nemzeti közművelődés nemei munkáját. A közgyűlés sorrendje egyébként a következő lesz: Május 10-én, d. u. 5 órakor igazgatóbizottsági ülés a gazdasági ismétlő iskola tantermében. Este 8 órakor a békési rendezőbizottság által, a községi bérház nagytermében, a Ferenci József tanítók házában levő békésmegyei szobaalapitvány javára tartandó táncmulatsággal egybekötött hangverseny. Május 11-én délelőtt 8

1/, órakor előórtekezlet az ev. ref. főgimnázium dísztermében. A.z előércekezlet állapítja meg a közgyüléi végleges tárgysorozatát, az ügyrendet, a pénztárak megvizsgálására bizottságot küld ki. Május 11-én, d. e. 9 órakor közgyűlés, tárgysorozata a következő : 1. Elnöki megnyitó beszéd. 2. Jelentés az egyesület évi működéséről. Előadó: Uhrin Károly. 3. Az alkoholismus elleni védekezés az iskolában. Előadó : Raksányi Árpád. 4. A beiskolázásnak kezdete, tokintettel a tanyai viszoKi is öntöttem, a tüzet pedig jói megraktam. Ördögadta libája, ekkor odaégett a lábashoz. Megint vizet öntöttem rá. De sehogy se ment fejembe a dolog, a liba nem pirosodott, hanem feketedett A viz meg olyan gyanús hamuszínű lett és zsíros koromdarabok úsztak benne . . . A falu tornyában déli tizenkettőt harangoztak. Ettől ugy megijedtem, mintha az én lélekharangom kondult volna meg. Rémülten szaladtam ki a konyhából, egye uest az uram karjaiba, aki éppen akkor jött meg egy ficánkoló kövér potykával. Arcomat az uram keblére rejtettem és elkezdtem sírni, zokogni keservesen . . . íme, ez volt az én első vendégszereplésem a konyhán. Aznap természetesen nem ebédeltünk... de azért az uram nem panaszkodott. Hanem az mégis borzasztó, hogy én, aki eltudom énekelni egyik nap Leonóra, másik nap Azucéna szerepét, ne tudjak ropogósra sütni egy libát. Sztrájk-epizódok. i. Most, hogy még mindig katonai hadilábon irányítják egyelőre a máv. országos ós világjáró utait, nem lesz érdektelen a sok részben keserű emlékű napok néhány egybegyűjtött derűs dolgát is leadnunk, mint még mindig eléggé időszerű dolgokat. Hiszen még ma is elég fura a helyzet. Megesik, hogy közlegény vezeti a mozdonyt, mig a fűtő őrmesteri rangban van. Aztán van kocsitoló szakaszvezető, meg közlegény kalauz is stb. De hagyjuk a fura helyzetet, szóljon helyettük pár jóizii sztráj khistória. H. Budapest felé Nagymarosig vidáman robogott a párisi expreszvonat. A többek között két hollandus, két francia ós egy magyar ült benne. A magyar: megyeri Krausz Lajos volt. Nagymaroson egyszerre csak megállott az expresz. A kalauz nyájas udvariassággal mondta az utasoknak: — íme, most tovább nem mehetünk. Megkezdődött a vasutas-sztrájk. A két hollandus nyugodtan bólintott. Ok már odahaz i is átéltek egy ilyen sztrájkot, nekik hát nem volt újság. De a két francia izgatottan hadonászott. Erőnek erejével azt állították, hogy nem a sztrájk miatt állott meg a vonat, hanem mert valamely kóbor macedón banda petárdát tett a sínekre. Alig lehetett őket megnyugtatni. Kétségbeesve kérdezték : — Hát már most mit csináljunk ? —• Csak tessenek befeküdni szépen a fülkékbe, — felelték a kalauzok. Így is történt. Az utasok lefeküdtek szépen és ugy aludtak, mint a bunda. De hajnalban felköltöttók őket a kalauzok: — Most indul a hajó Budapestre. Tessenek csak beülni ós reggel nyolc órára Budapesten lesznek. Maguk a kalauzok vitték az utasok podgyászait a hajóra. Az utasok nem is győzték mondogatni, hogy ők még ilyen szeretetreméltó sztrájkolókat nem láttak. Ment, ment a hajó, simán iramlott előre a széles folyamon. Az utasok a fedélzeten szemmeresztve bámulták azt a gyönyörű panorámát, amely jobbról-balról körülvette őket: a Margitszigetet, a budai hegyeket, az országházat, a karcsú hidakat és az impozáns királyi palotát. A franciák hevesen szisszentek fel minduntalan: — Mon dieu ! Milyen szép város ez ! Még a hideg hollandusok is sűrűn szipákoltak pipájukból és meglepetve mondogatták : — Ez szép ! A négy utas megfogatta, hogy most már itt marad egy darabig BudapestenAnnál is inkább, mert úgy sem utazhatnának tovább. Pedig eszük ágában sem volt, hogy kiszálljanak a magyar fővárosban Lám, haszna is van hát ennek a sztrájknak. * a lavocnei vonat mozdonyvezetője éjféltájban értesült róla, hogy kiütött a sztrájk. Könnyen értesülhetett róla ! az öszsaes jelző lámpák „tilos

u-ra voltak beállítva. Szólott az utasoknak : — Aki nem akar velem jönni, hiszálhat. En beviszem a vonatot Budapestre. Az utasok kérve kérték, hogy ne tegye, álljon meg De ő hajthatatlan maradt. — Nekem beteg feleségem van odahaza. Azután tudni akarom, mi történik Budapesten a sztrájkolókkal. Nekivágott a mozdonynyal a síneknek. Minden pillanatban rémséges halál várt rá, a szemaforok vésztjóslóan néztek rá zöld szemeikkel, de ő hajtatott előre, még csak föl nem ért Budapestre. Itt, am nt kiszállott a mozdonyból, halálsápadtan rogyott össze. III. Blaha Lujza Pécsett szerepelt, onnan jött vissza. De Budafokon megállt a vonat és minden utasnak ki kellett szállania. Blaha Lujza kérve-kórte a mozdonyvezetőt: — Lelkem masinisztája, vigyen el Budapestre! Inkább eldanolok egy nótát útközben. De hát olyan idők járnak mostanában, hogy még a nemzet csalogányának a nótája sem tudja meginditani a mozdonyt. Bizony gyalogszerrel kellett elbandukolni a többi utasokkal együtt. IV. Azok az utasok, akiket a sztrájk kitörésének* a pillanata a vonaton talált, természetesen igen kellemetlen helyzetbe jutottak. A képviselőház folyósóján sok apró epizódot beszéltek el arról, hogy a vonaton rekeclt közönség hogyan fogadta a sztrájkról szól hírt. Mulatságos epizód játszódott le a rákosi rendező pályaudvaron, ahol a Nagyváradról érkező reggeli vonatot a mozdonyvezető nem akarta tovább inditani. Az utazó közönség kért-könyörgött, de a vasúti személyzet hajthatatlan maradt Ekkor egy kereskedelmi utazó, akinek sürgős dolga volt a fővárosban, hirtelen fölmászott a mozdony tetejére és beszédet intézett a vasúti személyzethez : — Uraim ! Testvérek ! — szavalta harsány hangon. — Eu is vasutas vagyok ! Es azt kérdem tőletek, miért állunk mi itt Rákoson ? Talán királyt akarunk választani, mint hajdan őseiuk ? Ugy-e, nem ! Ellenben Budapesten már megkezdték országos gyűlésüket testvéreink Siessünk oda ! Szükség van reánk ! Mozdonyveaető, a mi ügyünk szent nevében, indítsd meg a vonatot! A beszédnek nagy hatása volt s a vonatot meginditották. Es a kereskedelmi ügynök a kellő időben érkezett Budapestre. Hasonlóan jóizü epizód játszódott le a fiumei gyorsvonaton, amelynek reggel 8 óra 50 perckor kellett volna beérkeznie a keleti pályaudvarra. Kelenföld etőtt azonban a mozdonyvezető a nyilt pályán megállította a vonatot és uem indította tovább. Az utasok ott vesztegeltek a nyilt pályatesten, várva, hogy a vasúti személyzet talán mégis meggondolja magát. Egy budapesti újságíró is utazott a vonaton, aki unalmában felszólította a mozdonyvezetőt, hogy játszék vele egy parthi kaszinót. — Nincs pénzem ! — jelentette ki a mozdonyvezető. — Nem baj 1 — felelte az újságíró. — Játszunk a mozdonyba ! — Hogy érti ezt? — kérdezte a mozdonyvezető. — Ha ön nyeri meg a játszmát, fizetek önnek ennyi summa pénzt, ha én, akkor rendelkezem a mozdonnyal annyiban, hogy ön az én felszólításomra megindítja a gyorsvonatot és elvisz bennünket Budapestre. A mozdonyvezető a dologba belement ós elkezdődött az érdekes játszma. A mozdonyvezető vesztett s a fiumei gyorsvonat délelőtt 11 órakor berobogott a keleti pályauavarra.