Békésmegyei közlöny, 1903 (30. évfolyam) július-december • 53-103. szám

1903-08-09 / 64. szám

hogy a megvesztegetési ügy ódiumával legyen kénytelen távozni. Bár még — talán — miniszterelnök Héderváry, utódjait máris emlegetik. A|komoly jelöltek tehát Lukács László, Wekerle Sándor és gróf Apponyi Albert. Kétségtelen, hogy ezek között az ischli klauzula óta Lukács László az udvar kedvence ; ő egyszersmind az úgynevezett erős kéz képviselője, de jelöltsége ellen szól, hogy az erős kéz politikája két esetben már csütörtököt mondott ós hogy az ő megbízatása okvetlen szakadást okozna a kormánypártban. Husz-huszonöt ember okvetlenül kilépne. Mindezek után azt hiszszük, hogy őt is ki lehet törülni a jelöltek sorából, bár nem azzal a biztonsággal, mint Andrássy Gyulát, Szapáry Gyulát és Csáky Albint. Marad tehát Apponyi ós Wekerle. Az udvarnál egyik sem áll túlságos nagy kegyben; de ha komolyan bókét akarnak, most mégis csak le kell küzdeniök az egyéni érzést. Végeredményben egészen mellékes, hogy a két férfiú közül ki a miniszterelnök, mert ők már a mult válság alkalmával megegyeztek és egyezségük most is áll, hogy együtt mennek ós mindegyik a másiknak esetleges kabinetjében helyet foglal. Apponyi volna Wekerle belügyminisztere ós Wekekle volna Apponyi pénzügyminisztere. Természetes, hogy a függetlenségi párt ezeknek a férfiaknak egyszerű kinevezésére nem szerelne le, hanem tőlük is biztosítékokat követelne. Üres kézzel ők sem jöhetnek, de engedményekkel tisztázhajták a helyzetet. Hogy a válságnak rövid idő alatt meg kell oldódnia, ezt a katonai ügyek kényszerítő szüksége követeli. A honvédelmi miniszter által benyújtott ujoncmegajánlási törvényjavaslatban benne foglaltatik már az idei sorozás legutolsó terminusa is : augusztus 24-től szeptember 10-ig terjedő időben ós ezt az időpontot most már többé kitolni nem lehet. Már ez esetben is az újoncok állományba vétele ez idén csak szeptember 26-án történhetik meg. Az tény ós kétséget kizáró dolog — mondják katonai hivatalos körök — hogy az újoncozás immár elkésett. A beosztás annyi időt szokott igénybe venni, hogy még abban az esetben is, ha most rögtön megszavazná az országgyűlés az ujonclótszámot, a katonák legfőlelebb november eljesején vonulhatnának be. Természetes, hogy a harmadik, illetve második korosztályt, szóval azokat, akik az őszi hadgyakorlatok után szabadságra szoktak menni, ezúttal benn tartanák december végóig. Szóval a legrosszabb esetben az idei őszi szabadságolások elmaradnak. Ha azonban ujesztendöre sincs katona, akkor behívják gyakorlatra az 1902. óv őszén szabadságoltakat három hónapi időre. Ezek azalatt háromszoros zsoldot kapnak, azonkívül elengedik az összes hátralevő gyakorlataikat. Mindez természetesen csak terv, ami régi intézkedéseken alapul s amiben eleddig még nem érkezett utasítás. Villamosvilágitás Csabán. Az ajánlatok a közgyűlés előtt Csaba képviselőtestületének csütörtöki közgyűlésén az orvosválasztás befejezése után tárgyalás alá került a villamvilágitás ügye. Egy része eltávozott a képviselőknek, mind azért a fontos ügynek eléggé nagy közönsége volt s egy kis vita is keletkezett a tárgy körül. Újra hallhatóvá lett a konzervatív felfogás, hogy Csabának nem szükséges a villamos világítás, miután az még Csabán „luxus." Ahol az emberek már hét órakor lefeküsznek, ott teljesen elég a petróleum világítás stb. Azonban a közgyűlés nem ragadtatta el magát e felfogás megnyilatkozásától, hanem a fejlődő város igényeinek megfelelően, a villamvilágitás mellett döntött. Hosszasan ós többször tárgyaltak már a lapok hasábjain a villamos világítás feltétlen előnyét minden eddig létező világítási mód felett ; egészségügyi, közbiztonsági, különösen tűzbiztonsági stb. előnyeit. Felesleges ezt újra ós újra kifejteni, hiszen mindenfelé látjuk a villamos világítás berendezésére való törekvést. Igy határozta el még 1902-ben a képviselőtestület, hogy a villamvilágitás érdekében szintén megteszi a kellő lépéseket, azon reményben, hogy az éveken át tartott eredménytelen kísérletek után, a közönség részéről tapasztalt nagyobb mérvű érdeklődós folytán reális, megfelelő ajánlatot fog nyerni, A szükséges teendők végzésére bizottságot küldött ki a közgyűlés. Az ajánlatok beszerzése előtt megállapították a főbb elveket : a magán és közvilágítási lámpák számát, a központi telep helyét, stb. tájékozásul az ajánlattevők számára. A kitűzött időpontig, február végóig négy ajánlat érkezett be, melyeket a bizottság tárgyalt ; a számításokat megvizsgálta ós időközben más városokból beszerezte a jövedelmezőségi számításokat. Az ajánlatokat kiadta a városi mérnöknek, Áchim Gusztávnak jelentéstétel végett. Az ajánlatok A mérnöki jelentós szerint P or j esz Mihály és társainak ajánlata nem konkrét ajánlat, hanem felszólítás a még teljesen ismeretlen részletek felett való tárgyalásra. A Schucker t-féle ajánlat koncessziót kér és egyenáramú akkumulátoros rendszer. Telepe valamennyi pályázó között legnagyobbra van tervezve, összesen 4400 berendezett lámpára és 4 ívlámpára számit; azonban a gépház csak a tervezett gépeket fogadhatja magába ós sem műhelyről, sem raktárról nincs említés. Ezeknek hozzászámitásával a telep kereken 420,000 koronára tehető. A mennyiben a város a telepet, melyet egy évig a cég feltótlenül ő kiván kezelni, egy óv múlva átvenné, a város fizetne még 30,000 koronát s a magán felektől nyerendő jövedelem is őt illetné. Ha meg a város nem óhajtja az üzemet saját kezelésbe átvenni, megteheti azt 10, 20, 30, 40 ós 50-ik évben is bizonyos megváltási ár mellett. Tíz óv múlva fizetne a város, ha az üzemet átvenné 108,000 koronát, 20 év múlva 81,000 koronát, 80 év múlva 54;000 koronát, 40 óv múlva 17,0,J0 koronát, 50 év múlva semmit. A mérnöki vélemény szerint ily konc -ssziós formában rizikó nincs, de nincs mód a jövedelmet a közvilágítás kiterjesztésére ós a magánvilágitás olcsóbbá tételére fordítani. A rendszer maga pedig, mikor már érdemes volna az üzemet átvenni, költséges átépítést igényelne. Az általános villamossági rész vény társulat budapesti fiókja által beadott ajánlat szerinti telep kisebb, mint a milyennek kellene lennie már most. Négyszáz köz világítási lámpával együtt 24Ö0 berendezett lámpára szói. Költsége 202,040 korona. Ha a gépházat, árammérő órákat veszszük hozzá, akkor is, mivel még a magán világitási vezetéket is csak 4 utcában (a főtér körül) vette fel, ezt is pótolva, a telep, körülbelől 290—300 ezer koronába fog kerülni. Tehát költsége már is az, mint a Ganz-féle ajánlaté, (pedig ez 3200 magán + 400 utcai = 3600 lámpára szó!, vagyis 50°/

0-al nagyobb telepre.) Ez az ajánlat a legdrágább, jövedelmezősége is gyenge. a Ganz ós társa részvénytársaság ajánlata szerint a telep váltó áramú trausformatoros rendszer 400 közvilágitási lámpán kívül 1600 egyidejűleg égő, vagyis 3200 berendezett magán lámpára összesen 3600 berendezett lámpára szól. Gépház elég bő, ugy hogy a 3-ik gópgarnitura is el fog férni benne. A telep 300,000 kor.-ba kerül, illetve a circa 30.000 kor. kerülő lakóház, vasúti vágány bevezetéssel (alf. első gazd. vasút), kerítés síbivel együtt a telep 330.000 koronába kerülne. Ganz szerint 3200 magánlámpa esetén a költségek fedezésén kivül a közvilágítás már ingyen volna. A mérnöki vélemény szerint a Schuckert-féle ajánlat a már elmondottakon kivül azért sem jó, mert az acoumulatorok nem működnek gazdaságosan. Szatmáron is üzemen kivül helyezték. A concessiós formák a városokra igen nagy terhet rónak, van rá példa elég. A házi kezelésben létesítendő telepet helyesebbnek tartja, mert bár az első évek gyenge pénzügyi eredmónyüek lesznek is, amire, nehogy vérmes reményekkel teljen el a város, el kell készülni. Később, a villamvilágitás térhódításával, amire jogos remény van, még ha a bővítéskor uj befektetésre is lesz szükség, a telep jövedelmező lesz, meg lesz a mód a közvilágítás kiterjesztésére, a magánvilágitás olcsóbbá tételére. E mérnöki jelentés alapján a kiküldött bizottság szintén a Ganz-féle ajánlatot mondja legkedvezőbbnek és házi kezelés mellett azt ajánlotta el fogadásta. Végül a bizottság a képviselőtestülettől felhatalmazást kórt arra, hogy a Ganz-céggel a végleges terv és költségvetést, fizetési feltóteleket, szerződési mintát megállapíthassa és a kész munkálatokat elfogadás céljából annak idején előterjeszthesse. A jelentés tárgyalása. Az előbbiekben ismertetett jelentést, melyet minden képviselőtestületi tag megkapott, Korosy László elsőjegyző terjesztette elő, elfogadását ajánlva. Szeberényi Lajos még mindig korainak tartja a villamos világítás berendezését. Ugy bele menne a villamos világításba, ha garantálják, hogy az nem kerül többe a világítás mostani módjánál. A petróleumlámpát megfelelőnek tartja Csabán a világitási célokra, hiszen itt az emberek 7 órakor lefekszenek. Vásárhelyen is látta, egész éjjel égnek a drága lámpák és az utcán nem jár senki. Minek akkor a drága világítás ? Négy-öt, esetleg 10—20 óv múlva majd meg lehet csinálni. Varságh Bélát csodálkozással töltik el Szeberényi szavai, bár ismerte az álláspontját, hogy ellensége a villamos világítás utjáu való haladásnak. A bizottságot a közgyűlés küldte ki, s midőn az ily nagy munkát végzett, akkor beszól Szeberényi arról, hogy majd 10—20 év múlva létesítjük a villámos művet. A közgyűlés azt már elhatározta s most azt ugyanaz a közgyűlés vonja vissza? Az ilyen dolgot nem tartja megegyeztethetőnek a képviselőtestület erkölcsi súlyával. A jelentést elfogadja. Szeberényi Lijos személyes kérdésben kijelenti, hogy ő nem ellensége a fejlődésnek, de ellensége az olyan fejlődésnek, amely csak látszólagos. Ha a lakosságnak nincs szüksége a villamos világításra, azt csak a „fényért" kár létesíteni. Azt njánlja, hogy most ne kösse le magát a közgyűlés. Korosy László azt mondja, hogy inkább most határozzou mindjárt a közgyűlés, hanem akarja a villamos világítást. Minek adni a bizottságnak hiábavaló munkát, mikor eddigi munkájánál még nagyobb áll előtte Nehogy majd akkor mondja a közgyűlés, hogy nem kell, mikor minden készen van. Szeberényi szavaira megjegyzi, hogy téves nézet a villamvilágitást luxusnak felfogni. Számos előnyei ajánlják azt közbiztonsági, egészségügyi tekintetek mellett. Azonkívül a közvilágítást csak kell fejleszteni, hiszen a majdnem 40 (ezer lakosú Csabán 119 utcai lámpa van. Maga az elöljáróság, a képviselőtestület tagjai kérnek folyton hol ide, hol oda egy lámpát. Meg van győződve, hogy a villamos világítás néhány év múlva igen jövedelmező vállalat lesz. Áchim Gusztáv mérnök szerint maholnap ott lesz a község, hogy sokkal többet kell költenie a petróleum világításra, mintha villamos művet létesítene. Egy Én küzdök dacosan és büszkén mindhalálig, mert férfi vagyok, de téged segitlek magam ellen, mert te gyenge vagy és — nő

; Itt vagy mellettem — látlak. Érzem tested melegét, hallom szived dobogását ós vérembe tüzel véred láza, észbontó keringése. Te vagy minden : Hosszú, kinos éjszakák démona ; egy végtelen szenvedósü élet minden gyötrelme. Te vagy a lobogó láng, mely izzóra heviti a vér millió sejtecskéit; ós te vagy a fogyasztó hidegség, dermesztő leheleteddel deresre fested az ében hajat és ráncot raksz a sima homlokra : egy szvinksz, ki gyehenna világban jelenik meg ós fagyot áraszt maga körül. De te más is vagy: az oltár, mely előtt porba hullok, mint a hivő a felfeszitett isten kőszobra előtt és — imádlak !. . . A legszínesebb, legmerészebb alkotás, mely megfogant a teremtésben te vagy, asszony. A menyország minden üdve, kéje . . . isteni káprázata; a poklok örökben égö lángja . . . minden idők kisértő szelleme. Sötét éjszakákon, mig reszkető kézzel tapintjuk izzó homlokunkat ós szemünk tágra nyílik a hisztériától, gyakorta suhog közöttünk egy-egy elmosódott, fakó ábránd a léha bohóságok világából, amikor még megtudtuk kacagni a mások örömét ós a mások kálváriáján tudtunk egy könynyet hullatni : mert tele volt még lelkünk álommal. De jön egy másik világ. A bohó gyermekálmok végtelen zajából fantazmagorikusan elé imbolyog egy ezerfényü kép, egy csudás, érthetetlen poliander: az asszony ! És vele megdől az oltár, mely ott épült a szív mélyén és elhamvad a lélek villogó káprázata, melyen egykor tort ült az ábránd ós az ideál romantikája. S ami utána marad nem egyébb, mint láz . . . gyötrő, emésztő láz . . . * Csöndben lábujjhegyen odatopogott a férje-ura háta mögé, hófehér kacsóival közibe kapott a nagyságos ur sürü, fekete hajá nak és elkezdte össze-vissza kuszálni: miközben hahótázott, kacagott, ugrált mint egy kis gyermek. A férfi csak tűrte egy kis ideig, de aztán egy kilesett pillanatban megkapta az asszonyka kezeit ós odavonta magához az ölébe. Csókolja az ajakát, a homlokát, a haját, mindenét, áthatva valami csudás rajongástól, amelynek nem lehet nevet adni : édes ós gyötrő, a menyország üdvében füröszt, majd meg a poklok örökben égő lángjában. És a csöpp asszony olyannak tetszett a délceg, robusztus férfi ölén, mint harmatos, illatozó rózsa, nagy, fekete márványlapon. Mikor Szvetozár ur a rózsát keblére tűzte, korántsem hitte volna, hogy az a kis dómon ugy a hatalmába ejtse. Elvégre agglegény nem maradhatott, hát egy árrnányosan napsugaras téli napon fejére csapta a klakkját, fehér maslit csatolt a gallérja alá és — miként az egyik legmeghittebb barátja megjegyezte : a paralizis progreszsziva megdöbbentő tünetei között — megházasodott örökre. Egyébre nem igen emlékszik már, ámbár nem valami régóta élvezi Hymen rózsaláncait. De az a rövid idő, mit a legtökéletesebb nyugalomban és boldogságban el töltött, éppen elég volt arra, hogy meg feledkezzék mindenről, ami megelőzte az ő paradicsomát. A felesége imádja. (Erről szentül megvangyőződve ) O kedveli a feleségét, (Szvetozár ur sohasem volt szerelmes ós nem is tudna az lenni. O csak kedvvel A szerelem, az — lányos), hát fátyolt a múltra, fátyolt a léha bohóságok világára. Lánysóhaj, asszony köny — oda. Az ábrándokat, légvárakat, bohó álmokat eltemette a ma : a valóság. S ez eltemette az egész multat minden káprázatával. Igy is van ez rendén. Igy követelik 1 ezt az ész törvényei ós igy kívánja ezt a társadalom erkölcse. Ez az asszony isten ós az emberek előtt az ő hites felesége, ebbe senkinek semmi beleszólása nincs. A cimborák vegyék tudomásul és igyekezzenek mentől elébb rezignálódni. Hagyjanak fal úgyis sikertelen fáradozásaikkal, hogy öt az úgynevezett gyűlésekre hívják, mert : ő nem (megy. Megígérte az asszonyának. Amit pedig ő az asszonyának megígér, az ellen nem létezik apellátió. Akinek szüksége van rá, az forduljon a feleségéhez, ha az elereszti: elmegy. Ha nem ereszti: marad. Punktum ! Ez igy volt. * Semmi . . . Gondolkodik normálisan, mint azelőtt, csak talán a vére lázasabb. Sok erőt érez magában, de régi flegmája azért most nem hagyta el. Egy sikertelen, titotkban átlumpolt éjszaka epilógusa: láz, vágyak ós a többi. Szeretne kiabálni. Mentségekkel tele ordítani az erkölcs és morálprédikátorok füleit. Teret és jogot kér. Ez az éjszaka — — — ha ezt az aszszony tudná. Szvetozár ur a tükör elé áll ós gratulál magának. — Bravó fiu, te még a régi vagy most is. Odébb húzódik a kandaló felé, világot gyújt, aztán kibámul az ablakon az éjszakába. Atkozottan búg odakünn a szél. Szikrázva keringnek a. hópihók és megülnek mindent. Hajnalodik, de még alig-alig dereng. A megvetett ágy csábosán tátong. A kályha lobogó lángreflexei ott ugrálnak a hófehér párnákon. A sötét sorokból, a brockhausok tetejéről, gúnyosan vigyorog rá a faun. Szvetozár ur mosolya szépen elhúzódik és határozattan hajlamot érez valamint lendületbe hozni ós leverni onnan azt a vigyorgó szörnyeteget. — Átkozott figura! Bah . . . csak agyag ; de belepislog az Írásomba. Nézheti! Gyöngyszemek ezek. Ilyen gyöngy az is, aki irta. Ösmerem régtől — mióta a szivemet dobogni érzem. A haja fekete, szeme mélyén a poklok világa fénylik és az arca halovány mint a fehér alabastrom. Kedveltem is egyszer — igaz, de ez a vonzalom csak szalmaláng volt. Fellobant tacskó koromban, aztán elszállt, elillant a lángja, mint a rózsa illata virághervadáskor . . . Alom volt. Az álom nem örökkétartó 0 felébredt ós ébredése egy szép, egy száz szor szebb való. Az ő álma most : egy kicsiny, szőke fürtös, fehér gyerekasszony. Ha annak a szemébe néz álmodik egy olyan csudás, olyan bizarr álmot, amelynél szebb álomban ő nem hisz. * — Igaz, szép volt a másik is — Szve tozár ur ajkbigygyesztve mosolyog. Első fellobbanása a szívnek, mit soká nem tudott elhomályosítani semmi, mig nem jött a második : az igazi, az utolsó. Éanatikusan, szinte bosszúsan rázza a fejét. Nem tud menekedni az összehasonlitástól. Az egyik, az első nagy, fekete plasztikus nő, mélységes villogó tekintettel. Sokat kisérti öt az a fekete szempár azóta . . . azóta, mikor ott feküdt a karjaiban, a keblén. Ahogy átfogta nyakát ós érezte a teste hóditó melegét ós szivta a haja illatát, mintha bele akarna kábulni. Összeforrtak az ajkaik egy szenvedélyes vad csókban ós égett, lángolt a testük, mintha egygyó akart volna forrni . . . Fantazmagorikusan ugrál előtte a sok bohóság, ábránd, asszonyköny; ós a gomolgyó reminiszenciák tömegéből, zsibongó rajából, kibontakozni látja az egész multat, minden gyönyörével, minden gyötrelmével, ós minden álmával. Az egész mult' pedig egy lány. Egy