Békésmegyei közlöny, 1903 (30. évfolyam) július-december • 53-103. szám

1903-08-09 / 64. szám

XXX. évfolyam. Békéscsaba 1903. Vasárnap, augusztus hó 9-én 64. szám. BEKESHE6TEI EOZLONT POLITIKAI LAP. Telefon-szám 7. Szerkesztőség: Fő-tér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Megjelenik hetenként kétszer: vasárnap és csütörtökön. ELŐFIZETÉSI DIJ : Egész évre 12 kor. Félévre 6 kor. Negyedévre 3 kor. Egyes szám 16 fillé Előfizetni bármikor lehet, évnegyeden belül is. Felelős szerkesztő : MAROS GYÖRGY. Laptulajdonos : SZIHELSZKY JÓZSEF. Kiadóhivatal: Telefon-szám 7 Fő-tér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő. Nyilttér-ben egy sor közlési dija 50 fii. A munkás-sególypénztárról. Budapest, augusztus 8. Mikor a földmivelésügyi miniszter előterjesztette törvényjavaslatát a munkás-segélypénztárról, két lényeges kifogást emeltek ellene. Az egyik része azoknak, a kik a földmivelésügyi miniszter ezen alkotását bírálták, azt kifogásolta, hogy az intézmény nem kötelező, hanem az önkéntes belépés rendszerére van felépítve. Kétségtelen, hogy, - ha a pénzügyi helyzet megengedi — sokkal könnyebben meg lehet csinálni az ilyen intézményt a kötelező biztosítás rendszerén, ha egyáltalán csak az a cél, hogy egy munkásjóléti intézmény szerveztessó c Ámde a miniszternek, mint a javaslat indokolásában jelezte, az a cél is szeme előtt lebegett, hogy az önkéntes belépés retdszerének elfogadása által olyan intézmény létesitessék, mely a munkások és gazdasági cse lédek anyagi jóvoltát biztosítja, de ezzel egyidejűleg a társadalmi békének is erőssége legyen. Az intézmény két évi működése után azt hisszük, hogy a kétkedők is elismerik, hogy az intézmény helyes módon szerveztetett. Ha megfigyeli valaki, milyen szépen működnek a hatóságok, a gazdák s a munkások együtt a munkások intézményének szervezetében, bizonyára elismeri, hogy az intézmény ma olyan, amilyenre a mi viszonyaink közt szükség van; de a mely másfelől olyan széles alapokra van fektetve, hogy a szükség s a lehetőséghez képest ezeken az erős alapokon a fejlesztést, a továbbépítést mindig folytatni lehet, amint a jövőben azt folytatni kell is. Az igazgatóság legutóbbi jelentéséből lát juk, hogy nem is számítva azt a 3—400.000 gazdasági cselédet, a kik szintin jogosultak a segélyre, a mult esztendőben mintegy 20.000 cseplőmunkás volt biztosítva s körülbelül 45.000 volt a tagok száma. Az igazgatósági jelentés ezen örvendetes adatai már ez év folyamán is szinte nem remélt mértékben még kedvezőbbre alakultak. Az idén ugyanis már is mintegy tizezer uj tag lépett be A rendkívüli tagok száma pedig, mely a mult év végén volt 30.357, most már ez évben 29 467, tehát a félév elején csaknem annyi, mint a mult esztendő legvégén volt. Ezek a számok a legjobban bizonyítják, hogy azon felhozott kifogást, miképp a 'javaslatnak az a főhibája, hogy nem kötelező a biztosítás, maga az intézmény fejlődése utján válik tárgytalanná . A másik észrevétel az volt a javaslat ellen, hogy a mezőgazdasági munkánál egyáltalán kevés a baleset, nem édemes tehát nagy súlyt helyezni azintézmíny balesetbiztosítási részére. Őszintén megvallva, örvendetesebb volna ha ez a megjegyzés alapos volna, sajnos azonban, a kétségtelen tények azt bizonyítják, hogy mezőgazdasági munkásaink sorában is sok szerencsétlenség fordul elő. Az igazgatóság mult évi jelentése szerint az 1902. év folyamán a pénztár összesen 2370 esetben nyújtott baleseti segélyt. Ez esetek közül :2105 olyan esetben, a midőn a munkaképesség hatvan nap alatt helyreállott, egykoronás napi segélyezés címén 42.651 K. — fillér, orvosi ós gyógyköltségek cimén 54.241 K. 36 fillér, 94 oly esetben, a midőn a sérültnek a baleset folytán beállott munkakép telensége 60 napon tul sem állott helyre, 10 koronás havi segélyezés cimén 5450 K. 74 fillér, 171 olyan esetben, a midőn a baleset a sérült halálát okozta 400, illetőleg 100 koronás baleseti segély cimén 38.025 K. 10 fillér, 3 esetben rendkívül segély cimén 360 K. összeget utalványozott a pénztár, vagyis baleseti segó lyezés cimén az 1902. év folyamán összesen 140.728 K. 20 fillér fizetett ki. Ezek a számok is azt mutatják, hogy helyes irányban s helyes alapokon van az intézmény fölépítve. Azt véljük azonban, hogy mindezeknek konstatálásával nem végezhetők be azok a feladatok, melyek a segélypénztárral szemben a hivatalos és társadalmi körökre hárulnak, ellenkezőleg az eddigi eredmények sokszoros kötelességévé teszik mindenkinek, a kit illet, hogy az intézmény fejlesztése érdekében megfelelően buzgólkodjék. Kétségtelen, hogy az eddigi eredmény egy nagy, céltudatosan vezetett hivatalos és társadalmi akciónak köszönhető, melyben az érdekelt tényezők valóban elismerésre méltó munkát végeztek s anyagi áldozatot is hoztak Az eddigi siker azonban e munka bevégeztét még nem jelentheti, hanem csak buzdító lehet arra, hogy tovább is teljesíttessék mindenki részéről, mert ennek a társadalmi munkának sohasem lehet vége, hiszen jelszava az emberszeretet ! A politikai helyzet. — Fővárosi munkatársunktól. — Budapest, aug. 8. A magyar politikai életnek meg van az a különössége, hogy a válságok ritkán nyernek elintézést Magyarországon. A király csupán ezért nem igen jön a budai palotába, tehát a kormánynak kell hozzá mennie. Ischlbe ment most is Khuen miniszterelnök. Ez a kis városka sokszor játszott már szerepet a politikai életben és sokszor is fog még játszani. Ischlben dől el a magyar válság ügye, bár az osztrák válságok sohasem intéződnek el pl. Gödöllőn. Ischlben van a sulyI pontja a helyzetnek, amelynek jobbra vagy balra dőltéről nincsen hir. Még a miniszter elmenetele előtt tárgyalták azt a kérdést, hogy Héderváry magától ment-e, vagy pedig hívták. Az a hir, hogy hívták volna, nem felel meg a valóságnak, A dolog ugy történt, hogy a szerdai minisztertanács után, melyben a kabinet tagjai megállapodtak abban, hogy a minisztérium beadja lemondását, Héderváry táviratilag kihallgatást kórt a királytól; melyet meg is kapott. Az udvarnál különben az a felfogás uralkodott, amint hírlik, hogy a parlamenti bizottság vizsgálatának befejezése után hívták volna fel Héderváryt. Minden azonban mellékes körülmény. A fődolog az volna, hogy milyen az eredménye a kihallgatásnak s hogy Héderváry ugy adta-e elő a helyzetet, amint az áll. Minderről ma még nincs tudósítás és vannak akik ebből már is azt következtetik, hogy Héderváry megkapta a felmentést. Más ellentétes hírek szerint pedig Héderváry kapott volna nemzeti engedményeket. Az az egy valószínű, hogy a miniszterelnök szeretne még maradni néhány napig, neBékésmegyei Közlöny tárcája. Csárdás. - „Magyar nóta" ciklus. Irta : Belencéresi Dezső. A hegedűre a cigány lehajtja A fejét és a négy húr megremeg. És búg a bőgő, zengő cimbalom szól S csakúgy csillognak a szemek. Minden legény a lány szemébe mélyed, Átfogja karcsú, darázsderekát, Meg is csókolná — hogyha más nem látná Kicsike, piros, édes ajakát. A csárdás járja. Leng a leány ruhája. Ahogy forgatja tűzzel a babája. Kurjantás hangzik. A szemére vágja Az árvalányhajas kalapot a legéry, És a kis falu rozmaring virágja Rezeg a táncba' a lány kebelén. A cigány húzza tűzzel azt a csárdást S leány, legény nótára kel. Mint szive mondja, mint a szive súgja Szerelmes, édes dalra lel. A dalban ott a csók és a kacsintás, A rozmaring, az édes ölelés. A szerelem, a lány szeme sugára, A csók, mit lopnak piros ajakára, A csalogánydal, szellőlebbenés. A kicsi háznak vesszőkeritése, Muskátlis ablak, lengő fűzfalomb, Epedő sóhaj, bús furulya hangja, S bokorban bugó szerelmes galamb . . . Amint viharzóbb lesz a nóta hangja, Magasra csap a jókedv lángja is. És a szemében dalolják a lánynak: A szőke lány, a barna lány hamis. Hamis a szive, csalfaság a lelke, Nem szabad hinni mosolygó szavát . . . — S amig dalolják, édes szerelemmel A csalfa lánykát átölelilj, át . . . Emlékezzünk régiek "ól. - A „Békésmegyei Közlöny" eredeti tárcája. Irta: Szeghalmi Gyula. A messze idők misztikus ködéből kiemelkedő erdökoszoruzta Kárpátok tájékai, közelebb az alföldi rónaság megszentelt területei, telvók az ős s a fejlettebb műveltségű ember emlékeivel. Évtizedek tűntek föl, tűntek le az idők végtelen tengelyén, népek keletkeztek, népek multak, de ez a földdarab áll, ez a földdarab ugyanaz, melyen a troglodyta, neolith és érc-kor embere, a büszke jazyg, a hódító római és Isten ostorának népe lakozott. Ugyanaz a föld, csak a köntöse más és más ... Népek keletkeznek, . . . Élnek, alkotnak, aztán jö a végtelen idők romboló vihara, mely elsöpör mindent: népet és alkotást egyaránt. Betakarja porlepellel, földruhával, ... az elsimított romok fölött pedig ismét és ismét támad egy-egy uj nép, melynek sorsa évszázadok vagy ezredek múlva ugyanaz. Minden egyes földréteg egy-egy letűnt nép világa . . . sirja ; a mi megyénk pedig ily emlékekben, ily sírokban oly gazdag, mint nem sok földarab ! Oh, ne, ne engedjük ezeket a jeltelen emlékeket elenyészni; ne állapodjunk meg a mi rétegünknél, azon pontnál, melyen e hon határain belül feltűnónnk, hanem tekintsünk vissza a mult ködébe s tanuljuk ismerni a népet, mely hosszú évezredekkel előtte itten élt. ... Mikor ezrével tör elő a kikelet napjának hívására a mezők vadvirága, vájjon gondol-e valaki arra, — mig szeme gyönyörködve tapad a tarka virágkelyhekre — mit rejt magában a főid ? Nem borzadna-e el, ha a kiszakított virággyökér nyomán sáppadt koponya gördülne ki a rögök közül? Nem éreznó-e keserű izét a kenyérnek, ha tudná, hogy a rengő aranykalász emberi csontok és alkotásaik közül fakad? Ne irtózzunk azoktól a csontoktól! A klasszikus népek szeretteik földi maradványait hamv vedrekbe rejtették s ott laktak továbbra is velők. Az évezredek előtti barlanglakók a megholtakat barlangjaik fölásott földjébe rejtették s ott a porladó tetemek fölött élték át azt az arasznyi életet. Ne nézzünk irtózattal azokra a csontokra, ne nyuljunk kegyetlen kézzel hozzájuk. Az az agy, amelyben isteni szikra hevült, amelyből nagy eszmék repültek szét, nyomtalanul semmisül meg; az a sziv, mely tudott szeretni, tudott gyűlölni s egy-egy föllobbanása népeket semmisíthetett meg, . . . elporlad a rögök között; de évezredeken át megmarad a koponya, a valamikor munkás kéz s mig fölöttük száguld az élet vihara, nyugodtan pihennek tovább. A Fáraók piramisai szétomlanak lassan, a királyok világvárosainak helyét alig találni meg s a nyomorult rabszolga csontváza változatlanul hever tovább. Dr. Dowler 16 láb mélységben talált ép emberi csontokat, melyeket a fölöttük lerakódott hat különféle hordalók réteg után 50 —60 ezer évesnek tartanak. Floridaiban egy korall-rakodókból 10 ezer évre becsült csontvázat ástak elő. A korall maga állati maradvány, amely itt tán rárakódott az emberi csontokra s mig abból gyöngyöket formálnak a nyakra, ezt utálva rugdossák tova. De nemcsak a gyöngédség hiányzik abban, aki az emberi emlékeket nem becsüli meg, az nem tölti be emberi hivatását sem. Végcélunk a tökéletesedés, tudni mindent, amit gyarló emberi ésszel felfogni, tudni enged az Alkotó. A jelent ismerni, a nagy elmék alkotásait méltányolni, fölhasználni mindenkinek módjában van; a jövőbe látni csak egyes kiválasztottak tökéletlen mérvben kapott kiváltsága ; a múltba tekinteni oly kevés embernek van kedve ! Pedig milyen érdekes képek azok ! Mint a kaleidoszkópnak képei, oly gyors változatban követik egymást a különböző korszakok. Meglátjuk a rejtelmes világalkotásnak egyes fázisait, — köztük a legnagyszerűbbet, azt, mikor az ember megjelen a földön. Nálánál százszorta nagyobb, erősebb állatok törnek rá s ő egy faággal, idomtalan kődarabbal kezében kipusztítja azok ezer faját. Fölveszi a küzdelmet a természeti erőkkel is s látjuk, hogy a rettentő küzdelemben lépésről-lépésre mint marad a győztes O, mint változik át az a faág az ágyú csövévé s mint lesz a fa lombja márványpalotává. Hát nem érdemes-e visszatekinteni a múltba, hogy mindezeket láthassuk ? ! Ezeknek a képeknek darabjai pedig ott feküsznek előttűük a porban, a rögök között, ásónk hegyénél, csak le kell hajolni s a fölvett darabokból összerakható lesz a mozaik kép. niS ezt a kis fáradságot hány ember teszi meg? Kevés, bizony kevés ! Ha aranyat mos ki a zápor a hegyoldalban, csillogó szemmel vájjuk ki a földből ; de hogy ejtene gondolkodóba valakit, nem sajnálná-e a fáradságot lehajolni a földre, ha egy-egy hitvány cserépdarab csörren meg lábai alatt ? Pedig kincs ez is, az ősember kincse, akinek nem volt még más gazdasága, mint a kő, a csont, az agyag. Mentsünk meg tehát mindent az enyészettől, ami az ősember életére vonatkozik, kegyelettel őrizzük emlékeiket . . . kí tudja, vájjon a mi csontjainkat és alkotásainkat is majd egykoron nem ugy fejti-e ki a föld porpalástja alól egy más nép, mint mi most pl. a Körözsök partjain egykor lakozott ősnép alkotásait ? ! Két asszony. Irta : Győri Imre. Szemtől szembe állok veled. Az ón fegyverem az ész ós az erő, tied a furfang ós az ármány. Egyformán kitartók vagyunk, harcunk tehát örök lesz. Győzz ha tudsz !