Békésmegyei közlöny, 1903 (30. évfolyam) július-december • 53-103. szám

1903-08-02 / 62. szám

Megindult a nagy hajsza a megvesztegető ellen és piacra dobta Szapáry László gróf, Fiume volt kormányzója nevét, aki benső viszonyban van Khuenne l, akit a lapok és közvélemény már előre megtisztelt a politikai orvtámadásért a legcifrább jelzőkkel. Az egyik eszköz pedig Dienes Márton, az Egyetértés egykori spadissinja, ki majdnem agyonlőtte párbajban Csajthay Ferencet, a Bp. Hirlap felelős szerkesztőjót, megszökött a kedvesével, akit azonban több rendbeli váltóhamisítás miatt, mint egy távirat jelenti, Berlinben elfogtak volna. Polonyi Géza fia ismerte fel egyik ottani kávéházban. Néhány nap alatt micsoda borzasztó kavarodása a közéletnek ! Hiszen az azelőtti válságos percek valóságos isteni nyugalom volt. Mig most a kedélyek hullámzása a politikai térről átcsapott társadalmi térre is ós kivétel nélkül izgatott a legmegrögzöttebb mameluk éppúgy, mint Barabás Béla a „harcvezór." Nem egy párt ügye ez, de az egész képviselőházé. Megtorlást kell követelni nem a baloldalnak, de a szabadelvű pártnak is, hogy helyre álljon a régi állapot, amely ha nem is volt fényes, de még sem volt oly lázas, oly botrányos, mint a mostani. Tizenkét napra elül a csend a képviselőházban, a kiküldött parlamentáris bizottság idejére elnapolták az üléseket. A bizottság kihallgatta Szapáry László grófot, a pónzadást nem tagadja, az összegnagyságát nem hajlandó megmondani. Természetes, hogy csak kevesen hiszik : a miniszterelnök ne lenne ludas legjobb barátja „segitő"-akciójában, bár a kormányelnök a kabinet konsternált tagjainak becsületszavára kijelentette, hogy nincs köze a vesztegetésben. A csúnya eset annyira segített a béke előmozdítására, hogy most már a függetlenségi pártban szent a béke, Kossuth újra elfoglalta a pártelnöki állást- s a harcias szellem sohasem volt erősebb, mint most. Már nemcsak nemzeti vivmány állithatja helyre a parlament békés működését, hanem ennek egyik sarkalatos feltétele, K h u e n gróf távozása. A beavatottak tudni akarják, hogy a parlament szünete alatt a kormányválság befejezett tény lesz. A miniszterelnök vasárnap átadná lemondását a királynak és utódjául Apponyi Albert grófot fogja ajánlani. Rendkívüli közgyűlés a megyén. Békésvármegye törvényhatósága szombaton délelőtt rendkívüli közgyűlést tartott. Mostanában a rendkívüli közgyűlések igen gyorsan következnek egymásután és igy részben ez az oka annak, hogy a gyűlések, eltekintve attól, hogy a bizottsági tagok érdeklődése sem olyan, amilyet kívánni lehetne tőlük. A szombati közgyűlést Szarvas város kölcsönügye miatt hivták össze, melynek esetleges halasztása miatt Szarvas község anyagi károkat szenvedett volna. A tárgysorozatban huszonhat pont volt felvéve és — véletlenül — a teremben is huszonhatan voltak. Lukács György főispán 9 órakor nyitotta meg a közgyűlést s előadta az összehívás okát. A tárgysorozat legelejére Fejérváry Géza báró volt honvédelmi miniszter búcsúzó levele volt felvéve, melyben tudatja a vármegyével a tapasztalt készséges közreműködésért elismerését és köszönetét. A közgyűlés annak elismerése mellett, hogy a lemondott miniszter a haderő szervezése körül kiváló érdemeket szerzett, a bucsuiratot tudomásul vette. Közvetlenül ezután jött az uj miniszter Kolo z sváry Dezső leirata, melyben kötelességének ismeri, hogy kinevezése alkalmával üdvözölje a vármegyét ós kérje munkásságához támogatását. a törvényhatóság az uj honvédelmi miniszterhez feliratot fog intézni, hogy örömmel veszi tudomásul kinevezését s reméli, hogy munkásságával közelebb fogja hoztú a hadsereget a nemzethez, mely törekvéseiben mindig készséggel támogatója lesz Békésvármegye a békés-vésztői motoros vasútra megszavazott 140 ezer koronát, melyet 10 óv alatt kellett volna részletekben törleszteni. Á számvevői hivatal azonban kiszámította, hogyha a megye egyszerre fizeti le az egész összeget, ugy kamatban 8000 korona megtakarítása lesz. Ennek alapján a törvényhatóság régebben elhatározta, hogy egyszerre fizeti le a 140 ezer koronát, melyet különböző megyei alapokból vesz kölcsön A belügyminiszter a határozatot elvileg jóváhagyta, de pótlás végett visszaküldötte, miután a visszafizetés módozatairól nem volt szó a határozatban. A közgyűlés ezt most pótolta s a határozatot újból felterjesztik Ugyancsak a belügyminiszter módosítani kívánja az ebtartási szabályrendeletet. Kifogása van az ellen, hogy a mészáros kutyák adómentességben részesülnek; hogy a tanyai-, pásztor- és csőszkutyák tartásánál két állat adómentes. Azonkívül felvétetni kívánja a szabályrendeletbe, hogy kutyák vendéglőkbe, kávéházakba, színházba, közhivatalokba nem vihetők. A miniszteri rendelet értelmében határoztak. Sopron vármegye átirt a községi közigazgatás helyzetének javítása végett. A közgyűlés az átiratot egyszerűen tudomásul vette, miután abban csak általánosságban szerepelnek a kívánnivalók s miután a községi közigazgatás javításának munkája úgyis folyik a belügyminisztériumban — Szarvas községe nagyobb építkezésekre 100 ezer koronás kölcsön felvételét határozta el. Ebből állami polgári leányiskolára szükséges 60 ezer, községháza bővítésre 12 ezer, gőzfürdő építésére tizenegy ezer, tanyai községi iskola építésére öt ezer, Erzsébet ligetben pavillon építésre 5000 korona. A közgyűlés a képviselőtestület határozatát jóváhagyta. Eppigy Doboz község határozatát állami iskola építésére szükséges 11 ezer korona kölesöu felvétele tárgyában. B e d á k Mátyás ós társai kondorosi lakosok fellebbeztek a község határozata ellen, mely megtagadta azon kórelmüket, hogy az elöljáróság a piacról távolítsa el a forgalmat akadályozó korlátokat. A közgyűlés kimondotta, hogy Kondoros község szüntesse meg a forgalmi akadályokat vagy a korlátok eltávolításával, vagy a sorompók állandó nyitva tartásával. V e r t á n Józsefnó 500 koronában megállapított özvegyi diját ós 150 korona nevelési pótlékát jóváhagyták. Tárgyalás alá került ezután Csaba község és az alföldi gazd. vasút között a közterület igénybevétele tárgyában kötött szerződós. A szerződésbe az állandó választmány felvétetni kívánta, hogy Csabán minden személyvonathoz kimenjen a motoros. K o r o s y László a szerződésnek ere deti alakjában való jóváhagyását indítványozza. A vasút megnyitása úgyis halasztást szenvedett már, ezáltal még inkább azt fog szenvedni. A szerződésben különben is terület átengedésről van szó, tehát másnemű pontok nem vehetők fel bele. F á b r y Sándor dr. alispán is hasonló álláspontra helyezkedik. A szerződósben másnemű pontokról tényleg nem lehet szó. Hogy pedig minden személyvonathoz kimenjen a motoros, ezt a vállalat üzleti érdekei fogják diktálni. Békés község azon határozatát, hogy a holt Körözs medrét a parti birtokosok tulajdonába adják, a törvényhatóság nem hagyta jóvá s utasította a községet, hogy indítson pert a birtoklók ellen. A község azt el is határozta, még pedig ugy, hogy a perek vezetésével Z ö 1 d y Géza dr. megyei főügyészt fogják megbízni. E határozat ellen E m p e r 1 Ernő ós Konkoly Jenő felebbeztek, mely felebbezéseket a közgyűlés elutasította. Az Emperlót, miután, mint a párt egy részét b rtokló Wenckheim gróf meghatalmazottja, érdekelt fél lóvén, nem szólalhatott föl. A Konkolyét pedig azért, mert a községi ügyész azon jogi álláspontot foglalta el, hogy a parti birtokosoké a meder, — különben is a község antonómiájánál fogva azt bízza meg, akit akar. Köröstarcsa község elhatározta, hogy két Norton kutat furat s az ártózi kut mellett medencét építtet. Jóváhagyták azon feltétellel, hogy a medence vize ivásra nem használható. Jóváhagyták ezután Vésztő község fizetési szabályrendeletét, Orosháza község két s Mezőberóny egy szerződését. Nagy Ödönt nyugdíjjárulékainak visszafizetésére irányuló kérelmével elutasitották. S u c h Lajos, tótkomlósi munkaképtelen állatorvos fellebbezésének helyt adtak s utasították Tótkomlós községét, hogy a minden segélyt megtagadó határozat helyett hozzon móltányosabbat. Szarvas község rendőrségi szabályrendeletét pótlás végett visszaadták. Négy főispán. - Apró feljegyzések a megyei életből. i A magyar parlamentben rendkvüli események történtek, amelyek felizgatták a közvéleményt. Az elnöki székben Tallián Béla ült, a ház alelnöke s különösen egy mondását tárgyalták mindenfelé. Az mondta Tallián Béla: — ki hozzám nyul, a halál fia! Mi Békésmegyeiek, ismerjük jól Tallián Bélát. Négy évig tartott a viszonyunk vele s igy tudjuk, hogy Békósmegye egykori főispánjának fenti kijelentése egyéniségének megnyilvánulása volt. Igen katonás, határozott, szigorú természete van Tallián Bélának, ami kitűnt főispánsága alatt is. Akkor is, midőn a megyébe jött félelmetes hír előzte meg; azt mondották róla, olyan szigorú, hogy minden nap egy jegyzőt eszik meg. És hogy, a megye törvényhatósági bizottsága nem is fogadta Reiszig, a rideg modorú főispán távozása után Talliánt valami nagy rajongással, annak az installáló banketten Tatai bácsi, Tótkomlós élő lelkiismerete kifejezést is adott, mondván : — Üdvözli a főispánt, de azt tartja, hogy : „Kommt selten was besseres nach !" Szerencsére ez egyszer nem volt igaza a német közmondásnak, mert Tallián Bélában, ki itt ünnepelte tízéves főispáni jubileumát, a megye jő főispánt kapott. S miért mondjuk, hogy csak jó főispánt ? Beliczey István, ki tizennégy éven át állt a vármegye ólén, hosszú főispánsága alatt a vármegye közönségébe átplántálta demokratikus gondolkozásmódját s nagyban ápolta, főispán létére is, — s ez eléggé nem méltányolható, függetlenségi, akkor azonban csak ellenzéki érzelmeit. Ő alatta Bókésmegye két cikluson át is csupa ellenzéki képviselőket küldött a parlamentbe. Aztán Beliczey leereszkedő modorával nemcsak barátokat szerzett, de lefegyverezte még ellenségeit is. A politikával tulajdonképpen nem sokat törődött, de annál többet azzal, hogy a vármegye minden egyes községének jó, esetleg kövezett utja legyen. A sok ellenzéki képviselő dacára is kedvelt embere volt Tiszának, aki nem is akarta elengedni s többször visszavétette vele lemondását. Szegény Terényi Lajost, csak rövid ideig tartó főispánsága alatt, hatalmukba kerítették a vicinálisták s ekkor épültek a megyéből kifelé gravitáló vasutak. A földmives munkások socialis mozgalma, mely 1901-ben Csabán véres kitörést okozott, hozta Békósmegyébe, mint teljhatalmú kormánybiztos főispánt Vasvármegyéből fteiszig Edét. Oly rosz hírét költötték akkor megyénknek, hogy Budapesten Reiszignak azt a szives felvilágosítást adták : — Vigyázz, kivel fogsz kezet, mert meglehet, hogy másnap az illetőt már börtönbe kell küldened. S a különben is zárkózott természetű Reiszig annyira rideg lett, hogy tényleg csak mágnásokkal akart kezet szorítani. Sokan emlékezhetnek arra, midőn székfoglaló beszédjót olvasta fel. A beszédjében számtalanszor előfordult ez a megszólás: a vármegye publikuma, a „közönsége" ki— Frájter Balázs 9 órakor jelenti, hogy tudja-e Galambos a tiszt urak neveit. Vége a murinak. Izzadva tanul Galambos ós a mint betűnként sillabizál a cimmerlistán „Aller höszter kriszter, szajne, majesztét Ferenc Józsep der erszter" boldog megelégedéssel gondol arra a néhány percre, mit ő a kopfpolsteren töltött. e—r e -1. Utolsó csókok. Irta : Lux Terka. A szomszéd lakásból, ahol egy fiatal orvos lakott, halk, szerelmes sikoltás futott keresztül az éjszaka csöndjón. Anica hallotta ezt a sikolt. A nagy, rózsaszínű ernyőslámpa árnyékában ült s egyenes orrának, görögszabásu fejének a siíhouetteje lágy vonásokkal rajzolódott a falra s ez a silhouette hol a halálos gyötrelem gyors idegességével mozdult meg a falon, hol meg olyan hosszas mozdulatlansággal húzódott meg, minta fáradt pillangó, mikor le-leszáll a virágra. A szerelmes sikolyra Ánica fölütötte a fejét. Figyelt, hallgatózott és gyönge rezgés futott át a testén, amint égő szemeivel erősen reá tápadt arra a falra, amelyen tul egy pár ember,hallgatta egymás szivének a dobogását. És mert egyedül volt Anica, mert senki se tudta, hogy mire gondol, a becsületes, de erős fantáziájú asszonyok féktelen hisztériájával gondolt el bizonyos dolgokat, amiket sohasem látott, a miről sohasem hallott. És Anica remegve, reszkető orrcimpákkal figyelt. Figyelt és várt. Az arca égett, a szemei versenyt csillogtak a lámpa lecsüngő kristálygyöngyeivel. Tizenegy óra elmúlt. Künn a kapucinosok tornyában éppen most ütötte el. Az asszony felállt s ablakhoz ment. Nyugodt, tiszta, józan februári éjszaka volt. A csillagok káprázatos fénynyel csillogtak, s az egész végtelenül nagy óg olyan volt, miEt egy csillagokkal hímzett, szomorú szemfedő. Lenn az utcán kocsi közeledett a ház felé . . . * Barca Miklós, a híres regényíró és publicista, egy esztendővel ezelőtt ismerkedett meg Anicával. Egy házi mulatságon voltak s Barcát egy barátja figyelmeztette a szép. fiatal özvegyre. Barca megnézte Anicát. Szép, szőke, bánatos szemű, karcsú asszony volt, azzaí a csaló, kicsiny szájjal, amelyről nem tudja az ember, hogy a gyerek, a szűz, a szigorú prűd asszony, vagy a lángolóvórü szerelmes asszony szája-e ? A buffet-asztalnál egymás mellé kerültek. Anica teát ivott s apró kifliket evett hozzá A kifliknek a végeit letörte, odarakta a tárca sarkába s mikor már a teáját is megitta, a kiflivógeket összeszedtós megette. Barcának megtetszett az asszony. Megfigyelte : hogy issza a vizet, hogyan szagolja a virágot s azután bemutatta magát Anicának. Az asszony hidegen fogadta. Semmi mélyebb benyomást nem tett reá a hires regényíró. Söt bántotta finom ízlését az író keresett póza, aífektáló allűrjei, csak a szemeit nézte meg egy párszor éles figyelemmel. Barca nem volt szép ember, de a szemében volt valami az olasz rácéból, valami hízelgő, simogató pillantás ós a hangja olyan volt, mint a gyerek csókja : lágy, megnyugtató, édesen jóleső. Anica és Barca lassan megbarátkoztak. Az író ugy körülfonta hangjával és szemének nézésével az asszonyt, mint a boa a maga áldozatát. És a rabja lett . . . Barca megcsókolta Anicát, azután leültette maga mellé a kanapéra Az asszvny imádkozó pillanatással nézve. — Három nap óta várom, — suttogta, oda fúrva fejét a párja álla alá — ós nem jött. Mondja, miért kinoz ? Hisz tudja, milyen őrülten szeretem. Tudja, hogy maga az egész életem, a létem, a célom, mindenem . . . — Sok volt a dolgom — magyarázta Barca. Az asszony lehajtotta a fejét. — Mindig sok a dolga. Nem ez az igazi ok, kedves barátom. Más valami egyéb ... — Ugyan mi ? — évődött Barca s a virágtartóból kihúzott egy szál szegfűt s vógigcsiklandozta vele az asszozy arcát. Anica az álla alá szorította a virágot a Barca. kezével együtt és mélyen belenézett a szemébe, s egy percig vadul forrt össze az ajkuk. Szinte hallani lehetett, mint szívják egymás vérét s azután Barca felugrott a kanapéról ós a tükör eló ment. Végigsimított egy kefével a haján, asszonyos nyegleséggel himbálta meg a csípőit s egy papirvágót felkapva az asztalról, dühös taktusban dobolni kezdett. — Mi baja van ? Barca várta ezt a kórdóst. — Nincsen pénzem, — mondta tréfás hanyagsággal. Az asszony elsápadt. Bántotta ez a gyors profanizálása az alőbbeni csóknak. — Hisz oly sokat dolgozik — suttogta. Barca neki vörösödött. — Dolgozom ! ? Mit ér az ? Én nem tudok gazdálkodni ós minden oldalról ugy szívnak, mint a pióca a beteget. Szeretnék pénzhez jutni. Pénzhez min dénáron ! A hangja most elveszítette szokott lágyságát. Durván, erős hangon beszólt ós fenyegetőleg. Anica ijedten nézte. A kanapé sarkába húzódva ült s összeszorított ajkai között a szegfű ugy reszketett, mint mikor a rózsaágat szól himbálja. Egy darabig nem beszéltek. Az asszony remegett s Barca nagy léptekkel sétált a szobában. Közbe beszélt : — az ember eladja az egész teremtőerejét, odadja egész tudását pamutbólnek az ostobák kanócába, azoknak az embereknek a kanócába, akiket a buta véletlen egy ország vezetésére predesztinált s azután az ember ugy áll a lét küzdelmei között, mint a megszedett szőlőtőke. Anica nekibátorodva szólalt meg : — Miért adja el a tollát ? Ez őrültség és még egyéb is . . . — Ha ón nem adom, eladja más ! — kacagot Barca gúnyosan. — Még olcsóbban . . . Licitál is . . . Az enyémre legalább nincs alku. És ha az ember kapaszkodni akar, azon kezdi, hogy meghajtja a derekát. Az asszony bámulva hallgatta. Igy még sohasem nyilatkozott meg előtte. Sőt sehogy sem nyilatkozott. Panaszkodott holmi kellemetlenségek felől, de azt az embert még nem ismerte a barátjában, akit az most bemutatott neki. Kz az ember: cinikus, spekulatív és minden volt csak nem a szerelmes művészember. És az asszony sóhajtva nézett maga eló . . . Barca leült melléje: megfogta a kezét, végigcsókolta körmeit, a halántékán a kicsi, göndör fürtöket ós a hangja ismét lágyan, szerelmesen csengett, amint mondta : — Akarnál-e az enyém lenni szabadon, nyíltan, nemcsak az Istennek, de az embereknek törvénye szerint is ? Az asszony ugy elhalványult, hogy szinte belecsunyult. Barca szemében, mint az^asszony vergődését nézte, több volt a kíváncsiság,