Békésmegyei közlöny, 1903 (30. évfolyam) július-december • 53-103. szám

1903-08-02 / 62. szám

meiieKiei a Bexesmegyei ivoziony lauj. evi bz. szamanoz. fejezés helyett. Ez a békésmegyei magyar füleknek idegenszerüen hangzó kifejezés igen kinosan hatott ós a főispán monoklis szemével ugyancsak az övéhez hasonló ridegséget olvashatott le a törvényhatósági tagok arcáról. Kezdődött aztán a „purifikáció" ; miután a szocialisták a kormánybiztosnak nem adtak dolgot — és a vármegye közigazgatását valószinüleg oly jónak találhatta, mint Vasvármegyéjét, — különösen az árvaügy ós a közegészségügyre adta magát s ezeknek javitása képezte főgondját. Egy-egy közigazgatási bizottsági ülésen néhai Kovács István főorvost ugyancsak izasztotta javaslataival, hogy ezt, azt kellene elrendelni s a főorvos alig győzte, hogy a fölösleges és célra nem vezető intézkedéseket megakadályozza a kellő felvilágositásokkal. Már Nagy Károly, az árvaszéki elnök másképp fogta fel a dolgot; gondolván : engem nem fogsz német szekírozni — otthagyta állását. Nemsokára Reiszig ment kereskedelmi államtitkárnak s jött Tallián Béla mosoly- j lyal az arcán, mondották is, akik Mező túrig siettek üdvözlésére: — Ilyen főispán kell nekünk ! Még nagyobb lett az öröm, midőn székfoglaló beszédében épp az ellenkező jét mondta részben annak, amit Reiszig követelt. En nem ismerek, mondta hivatalos órát, — de nem ismerek restanciát sem ! A millenium évében megcsináltatta, mint első az országban, a közigazgatási telefont. Majd remek kacagányos bandériumot inditott a fővárosba, de a közigazgatásban főérdeklődését a vadászügyek képeztek. Nem egyszer esett meg, hogy a Kb. ülésen a kirótt két forint tegyverbirság fölött félóráig is tárgyaltatott: milyen volt a fegyver ? Egycsövű, kétcsövű, vontcsövü-e? Seréttel vagy golyóval lőtt-e a megbüntetett egyén ? stb. Már fóllábával kün volt Békésmegyóből Tallián, mikor a megye tisztikara jubileumát rendezte s azt is tudjuk, hogy mikor képviselő lett s első beszédét mondotta a Házban a szocialismusról, a lapok azt irtak róla: ez a jövő embere. S hogy is éneklik a citerásban : Hát kend hiszi ? En nem, pedig az újságban van benne? S ugy látszik Tallián szigorát fel akarják használni az obstrukció megtörésére, de ez aligha fog beteljesedni, mert Tallián még nem evett jegyzőt, még kevésbé fog képviselők elfogyasztására fanyalodni. — azky. Régészeti kutatások a Sárréten. Augusztus hó folyamán N y á r y báró, a magyar nemzeti muzeum megbízásából ásatásokat rendez/ a Sárréten, és főleg mint a szerelem. Most a regényíró kerekedett benne felül, aki analizál, boncol, fürkész, figyel. — Nos — kérdezte s kezét rátette az asszony fejére. Anica zokogva omlott össze, mint egy nagy fehér gyönge labdarózsa. Barca a haját simogatta. — Az én feleségem, Anica. . . Erted-e ? Az enyém, szabadon, mindenki előtt . . . Csakhogy ... — és itt olyasmit mondott Barca, hogy az Anica boldogságtól remegő teste egyszerre kiegyenesedett a rémülettől, — Csakhogy ehhez pénz kell, Anica ! Az asszony értelmetlenül nézettBárcára. — Pénz ? ! . . . — Az. Színésznővé kellene, hogy legyél. Nagy talentum vagy. Ritka tehetség. En ezt értem . . . Es szép . . . Szenvedélyes asszony vagy ... A szobor külsőiében egy kráter elrejtve. En ezt értem . . . Az asszony felállt ós elmosolyogott. Kinosan, szilajul, fájdalmasan, s nagy szemei sötéten rebbentek meg, mint valami sebesült madár szárnyai. Barca mellette állt és azt gondolva hogy a boldogság nómitotta el, hízelegve csókolgatta a teDyerót. Anica nem érezte már ezeket a csókokat. A lelke háborgott, jajgatott, amint kinézett a kedvese feje fölött az éjszakába s valami hörgő, állati hang szorongatta a torkát. Kiáltani szeretett volna, egy kiáltásba szerette volna beleölni a kicsúfolt szerelmét, az imádságszerető hitét, az összetört lelkét. . . . Nem kiáltott. Végigsimított a homlokán. A virágtartóból kivett egy szal fehér szegfűt, beleszúrta a barátja kabátjába és mosolyogva amelyen alig látszott a remegés mondta: — A mai esti csókjainak emlékére. . . Szeghalom határában. A talaj alakulása azon a vidéken nem olyan, mely a történelmi emlék ós maradványok föntartására alkalmas volna, éppenazórt nagyon kevés az, aminek még látható emlékjelei vannak. Hagyományok ós regés mondákban a Sárrét azonban nem szegény, sőt Szeghalom egyik határrésze, a mostani „Várhely" puszta, már a honfoglalás alkalmával is szerepelt. Midőn Árpád fejedelem első ízben vezetett hadat a bolgár, más források szerint tatár származású M ó n-M a r ó t h ellen, Tass ós Kadocsa vezérek Várhelynél szállottak táborba, s itt próbálták meg a Körözsön való átkelést, de vállalkozásuk nem sikerült, mert csapataikat visszaverték. A régi körözs meder nyomai még most is megvannak, de természetesen kiszáradva, s csak imitt-amott található benne nád, káka, hinár aszerint, amint a tavaszi esőzések alkalmával a talajvíz bővebben felfakad. A régi „Z e g h u 1 m" temetője a mostani róm. kat. templom dombja mellett terült el. Erre véletlenül jöttek rá. Midőn d'O rsay gróf Szeghalmon megtelepedett, egyezséget kötött a községgel, hogy a kastélyához tartozó telket kikerekíthesse. Az 1860-as években a kocsiút közvetlen a kástély előtt vonult el, mig az angolkert ettől el volt különitve. A kápolna dombja abban az időben körülbelől a park közepén lehetett és egy hatalmas magtár volt ráépítve. A gróf ugy egyezett meg, hogy a parknak azt a részét, mely a dombon tulfeküdt, a közsógtulajdonába bocsátja át; viszont a község hozzájárult ahhoz, hogy a kocsi közlekedés más irányban tereltessók. Ebben az időben nyerte a kastélykert azt a hosszúkás négyszög alakot, mely mindaddig változást nem szenvedett, mig a kastély a gyönyörű parkkal együtt a község tulajdonává nem lett. A gróf ugy intézkedett, hogy az uj telek árokkal kerittessók körül. Mikor a munkások a domb irányában ásták az árkot, egy régi temetőre bukkantak. Számos emberi csont került felszínre, sőt egy majdnem teljesen ép koporsóra is akadtak, melyben egy selyem ruhába öltöztetett női csontváz feküdt, ujján vékony aranykarika gyűrűvel, nyakán gyöngy-kálárisokkal. Az egyszerű napszámosok nem sok kegyelettel bántak a néhai nemes asszony földi maradványaival, s midőn ruhájához hozzáértek, az porrá omlott. a kiásott csontok újra elföldelósóről Szeghalom jóemlókü lelkésze, Tatár János gondoskodott; az ez alkalommal talált különböző tárgyak azonban elkallódtak, mert senki sem törődött azok egybegyűjtésével, pedig igen sok fegyver, vért, sisak és öltözet maradvány került ki a föld mélyéből. Sarkantyúk, zabiák, kengyelva sak teljesen elrozsdásodva, nagy számban voltak láthatók. Azt hisszük, hogy a domb környékén még mindig sikeresnek bizonyulna a kutazás, de ennek úgyszólván legyőzhetetlen akadályok állanak útjában, mivel sem a község, sem az egyház nem szívesen adná ahhoz hozzájárulását, hogy a gonddal befásitott és népkert gyanánt szolgáló park részeit kutatás céljából felásassék. A török világot megelőzőleg a mai szeghalmi határban öt község feküdt, melyek a Mohács után következett zivataros időszakban egymásután elpusztultak. Az elpusztult közógek között a jelentékenyebbek közé tartozott Torda és Balkán y, melyeknek emlékét az ezen a néven nevezett határrószek máig is fentartották. Mindkét község templomának omladványai az 1790-es években még láthatók voltak, de az azóta lefolyt sok esztendő elporlasztotta a tégla maradványokat, ós csak egy halom jelöli azt a helyet, hol évszázadokkal ezelőtt az isten dicsőségére a buzgó hivők ájtatos zsolozsmákat zendegeznek. A régi kútfőkben sokat emlegetett c s o 1 t ó i apátság a vésztői határral szomszédos k ó t i pusztán emelkedett. A templáriusoknak, másként vörös barátoknak volt itt erődített zárdájuk, hatalmas kéttornyú szentegyházzal. Az árpádházi' királyok ós a B a r s a nemből szárősi temetkezési helyül szolgálhattak. Történelmileg megállapított tény, hogy a IV. Béla király idejében beköltözött kunok hosszabb ideig laktak Füzesgyarmat határában, s emlékül máig is fenmaradt a K u u-ó r elnevezésben. Jelenleg a gyarmati gazdák szőlőskertje terül el a kunok egykori tábor helyén. Valószínű, hogy különösen a sűrűn található halmokban, sok érdekes régiség lappanghat ós a nemzeti muzeum nem végez hiába való munkát, midőn ezeket felkutattatja. A régi apátságok romjainak feltárása azonban aligha kecsegtethet sikerrel. ^ Wosinszky Mór apát, a tolnamegyei tudós régész ásatásai róvón arra a tapasz talatra jutott, hogy az ilyen elhagyatott romokat a törökök kiűzetése után a kincskeresők már mind feldúlták, a sírboltokban talált koporsókat kifosztották s a halottak csontjait szótszórták. Legalább az általa átkutatott régi romok sírboltjaiban mindig meg volt állapitható, hogy ott martalócok jártak, kik kincskeresés közben vandál kegyetlenséggel pusztították el azt, a mi még megmaradt. mázott dúsgazdag „K o 1 t h y" család jóvoltából szép birtokok tartoztak az apátsághoz ; a török világban azonban az épületek elpusztultak, ós a birtokok is idegen kézre kerültek. A Kolthy-család szintén elszegényedett, s utódai mint közrendű emberek Kóti néven Komádiban, Füzesgyarmaton ós Szeghalmon élnek. Régi monostor állott a vésztői határban levő mágori dombon is, de adatok hiányában nem lehet megállapítani, hogy minő szerzet telepedett ott meg ; a fenmaradt gyér számú oklevelek nem nyújtanak kellő felvilágosítást, csak az az egy bizonyos, hogy a török világban a martalócok ezt is felgyújtották és elpusztították. A domb alatt levő pince, mely jelenleg is használatban van, állítólag még középkori eredetű. A füzesgyarmati határban sok látható, melyek részint őrhelyül, A „Békésmegyei Közlöny" táviratai. A pápaválasztás előtt. Budapest, augusztus 1. (Saját tud. táv.) "Rómából érkező távirati jelentés adja hirül a következőket: A pápaválasztásra már megtettek minden szükséges intézkedést. A konklávéba összesen háromszázhatvanöt személy vonult be. Hatóan két bibo ros, hatoankét nemes testőrrel és hatoankét komornyikkal Ezen kivül negyoen-negyoen érsek és püspök. Negyven szakács, husz munkás, a többi személy funkcionárius. Mindenkit tüzetes igazolás után eresztettek be, nehogy avatatlan ember jusson be a konklávébe, mint Leó választásakor törtónt. Akkor egy ujságiró kuktajelmezben bejutott s a pápaválasztás minden mozzanatáról hirt adott. A meghalt pápa, mint ahogy gyanították, tényleg hagyott hátra a konklávéra vonatkozó szabályzatot, ebben elrendelte azt, hogy Rómában tartsák. Hajsza Dienes Márton után. Budapest, augusztus 1. (Saját tud. táv.) A tegnapi nap hirei szerint Dienes Mártont Berlinben Polónyi Géza fia felismerte. Ennek alapján a nyomozást megindították. A budapesti rendőrség tudakozódott a berlini rendőrségnél Dienes letartóztatása íelől. A válasz azonban az volt, hogy semmit sem tudnak róla. A hamburgi rendőrség is táviratozott, hogy Dienes elfogatási parancsát megkapta s minden kellő intézkedést megtett elfogatására. Ujabb berlini távirat szerint Dienes Márton egy férfivel Berlinből elutazott. A vele utazott másik úr és hölgy eltűntek. Amint hirlik, Dienes útitársa Hegyi Jenő fiumei lapszerkesztő. t A parlamenti bizottságból. Budapest, augusztus 1. (Saj. tud. táv.) A parlamenti bizottságban ma kihallgatták Fáy Istvánt és Olay Lajost. Mindketten elmondták, hogy Pap Zoltán nekik, mint vitarendezőknek elbeszélte az esetet azon célból, hogy tanácsot kérjen, miképpen leplezze le a Házban a történteket. Szapáry elutazik. Budapest, augusztus 1. (Saját tud. táv.) Ujabban felmerült hirek szerint Szapáry László grófnak társa is volt a vesztegetésben és ez a társ Szem ere Miklós. Szapáry gróf különben ma este hosszabb időre Angolországba utazik. Megsemmisített takarékpénztári mérleg. A Békésmegyei Közlöny folyó hó 26-iki számában ily cim alatt megjelent közleményre tisztelettel kérjük következő sorainknak helyt adni: Tény az, hogy a gyulai halom kir. törvényszék, mint kereskedelmi bíróság, részint egy részvényesnek keresete folytán 1902.

1 évi mórlegünknek a tiszta nyereségre vonatkozó részét, 45527 kor. 47 fillérrel szemben 28532 kor. 21 fillérben állapította meg. Az ítéletet, mely nézetünk szerint jogi tévedésen alapszik, az illetékes felsőbb bírósághoz megfelebbeztük. Minthogy azonban a nem jogerős elsőfokú ítélet, hirlapilag pertraktáltatott, ezen okból a közönség felvilágosítására szükségesnek tartjuk két megjegyzést tenni. Az egyik az, hogy — előrebocsátásával annak, miszerint a kereskedelmi törvény a tartaléktőkének felhasználását a részvényesek közgyűlése autonom jogának tartja fen — a békésmegyei takarékpénztári egyesület, a rendes tartalékalapon kivül külön tartalékalapot is teremtett magának, amely külön tartalékalapnak természete és rendeltetése, alapszabályaink 65. §-a szerint, szóról szóra következő: «A társaság tulajdonát képező értékpapírok árfolyamából eredhető veszteségek fedezésére és az igazgatóság által esetről esetre meghatározandó egyéb célokra a külön tartalékalap szolgál, mely azonban a közgyűlés intézkedése alapján más egyéb veszteségek kiegyenlítésére is torditAafó.

u Alapszabályainkat és abban a fenti 65. §-t a gyulai kir. törvényszék mint kereskedelmi bíróság 1902. április 24-ikén 4418/1902. szám alatt tudomásul vette, jóváhagyta, illetőleg a törvénynek megtelelőleg a társas cégjegyzék vonatkozó lapjára bejegyezte. Igazgatóságunk és március havi rendes közgyűlésünk tehát nemcsak a kereskedelmi törvény, hanem a gyulai kir. törvényszék, mint kereskedelmi bíróság által is szankcionált alapszabályai alapján járt el, a midőn külön tartalékalapunkat és azt is csati részben, szintén igénybe vette orosházi fiókintézetünknél a Haasz-féle okmány ós váltóhamisításból eredő nagyobb veszteségek fedezésére. Erre a fentközölt 65. §., ugy az igazgatóságnak, mint a közgyűlésnek utmutatást és minden kétségen felül álló jogot adott, amely joggal hasonló körülmények között különben az ország legkiválóbb pénzintézetei közül számosan éltek ós élnek. Csupán annyit jegyzünk meg, hogy a közgyűlésen 550 részvény képviseletében részt vett 43 részvényes, egy részvény képviseletében álló eqy részvényes felszólalásával szemben, a külön tartalékalapnak ilyen rendeltetési célra való részbeni felhasználását, beható vita után, egyértelmüleg és egyhangúlag határozta el. Másik megjegyzésünk az, hogy téves állítás, ami a közleményben foglaltatik, hogy Jgy (t i. a külön tartalékalap részbeni igénybe vételével) az évi tiszta nyereség nagyobb maradván, az osztalékok is nagyobbak lettek ;" téves pedig azért, mert a szintén veszteségek fedezésére hivatott 185,000 koronára növekedett rendes tartalékalapunk érintetlenül hagyása mellett, ily célra gyűjtött külön tartalékalap, tisztán és kizárólag, az évek óta normásissá vált 40 korona részvényenkénti osztaléknak folyósithatóvá tétele okából vétetett igénybe, tehát csakis a részvényesek érdekében. Ellenben a tiszta jövedelemből participáló igazgatóság, felügyelőbizottság és tisztviselők, nem a 45527 korona 47 fillér, hanem az igazgatóság- ós felügyelő-bizottságnak a közgyűlés elé már ily értelemben tett előterjesztése folytán és alapján, a külön tartalék levonásával mutatkozó 28532 korona 21 fillér után részesültek az alapszabályok értelmében részükre biztosított jutalókban, amiből világos, hogy a külön osztalékalap részbeni felhasználása nem nagyobbitotta az osztalékokat, csakis az 1000 részvény normális évi 40 korona osztalékára fordíttatott. Gyulán, 1903. julius 28. A békésmegyei takarékpénztári egyesület Igazgatósága ÚJDONSÁGOK. Vízözön. Békésvármegye, az ország első vármegyóje: Pestvármegye után következik közigazgatási tekintetben. Ami pedig annyit jelent, hogy nálunk igen jól ellátják a polgárok ügyeit ós igényeiknek megfelelően létesülnek megyei és községi alkotások. Átlagban lehet ilyen „első vármegye" a mienk. De csak madártávlatból nézzük egységes kópét és ne szálljunk le egyikmásik községbe, pl. Mezőberónybe, mert bele találunk fulladni az ó-testámentomi vizözönbe, ami szerte díszeleg az utcákon. A dolog eredete onnan vagyon, hogy az eső esni szokott ós a cseppek — ha földre érvén, nem tudnak semerre sem lefutni — egy helyben meggyülekeznek. Mondjuk például, — mint a fennebb jelzett községben is — a kocsi utakon, a Nagy-utcát kivéve, vagy díszesebb helyen : az újonnan épült emeletes, erkélyes községháza előtt. Úgyannyira, hogy