Békésmegyei közlöny, 1903 (30. évfolyam) július-december • 53-103. szám

1903-11-29 / 96. szám

Némelyek azonban valószínűnek tartják, hogy Széli csakugyan ott hagyja a rátóti magányt és feljön a Házba megvédeni a paktumot. Érdekes, hogy Apponyiék eddig ugy határoztak, hogy nem veszik fel a régi „nemzeti" jelzőt, a kilépésekkel nincsenek még tisztában. Igy Károlyi Sándor gróf bent marad a szabadelvű pártkörben, mert — igy nyilatkozott volna, — ő nem folytat személyi politikát, nála a főkérdés a gazdasági érdek; ő pedig Tisza gazdasági programjával meg van elégedve. Károlyi Sándornak ezen állásfoglalása miatt töb ben, akik ki akarnak léni a pártból, gondolkodóba estek. Ezzel szemben viszont egy estilap azt jelenti, hogy Szentiványi Árpád elküldi a szabadelvüpárt elnökének a kilépést bejelentő levelet. Valamennyien egy levélben jelentik be, hogy a pártot elhagyják. A kilépettek egyelőre a disszidensek nevét veszik fel. Eddig azonban a szabadelvüpárt elnökénél senki sem jelentette be kilépését. H o c k János, Zichy Jenő gróf, N o s z Gyula és azok, akik a szabadelvüpártból régebben kiléptek, kijelentették, hogy csatlakoznak a disszidensekhez. Hire jár annak is, hogy az ellenzék némi alkudozást kezdett Tiszával, aki azonban nem engedett s igy következtek be a szenvedélyes jelenetek. Allitólag azt kérték Tiszától, hogy halassza el a párhuzamos ülésekre vonatkozó inditványát négyöt napra, hogy az alatt esetleg létre jön a béke. Ugyanezen hirforrás mondja aztán, hogy Tisza a kérelmet azért nem teljesítette, mert a mult héten más ellenzéki férfiak jártak nála ugyaness ügyben, egy heti halasztást kérve. Tisza már egy hét előtt engedett a kérésnek, de eredmény nélkül, mert a kibontakozás ezen a héten nem következett be. A miniszterelnök tehát céltalannak találta ez ujabb halasztást és ezért nem ment bele. A helyzet bonyadalmait pedig még inkább fokozzák a függetlenségidért konferenciáján hozott határozatok. Kimondották, hogy bizalmatlansági indítványt nyújtanak be az elnökség ellen. Azután vitarendezőkűl megválasztották K u b i k Bélát, P á y Istvánt ós Leszkay Gyulát, akik eddig is vezették a vitát, de ezúttal maga a párt gyűlése bizta őket meg, s ezzel hivatalosan is kimondották az obstrukciót. A párt tagjai ugy állapodtak meg, hogy a legközelebbi üléseken házszabály vitát provokálnak, amelylyel napokig kitöltik az időt, sőt esetleg egy hétig. Igy tehát újból kilátás van arra, hogy az iddiginél is szenvedélyesebb jelenetek fognak következni az ország mérhetlen nagy kárára s a józan hazafiak méltó megbotránkoztatására. Az esküdtek kisorsoJásához. Mult számunkban közöltük az esküdtek névsorát s ez újra alkalom arra, hogy az esküdtszéki intézményről szóljunk. Annál is inkább, miután a napokban mentettek fel Aradon egy gyilkost az esküdtek igazmondása alapján. Nemrégen volt a csabai Csetneki-ügy is esküdtszéki tárgyalás alatt, mikor az igazság suitó karja alól menekült egy unokagyilkos nagyanya.- Emlékezünk arra a tavalyi mualtságosan szomoritó esetre, midőn felmentettek egy gyujtogatót, aki bűnét — beismerte. Az aradi felmentés ujabb megronditő eset nemcsak az esküdtekre, hanem minden polgárra nézve, amelyből kiviláglik, hogy az esküdtszéki intézmény nálunk minduntalan jogi tévedések és botlások okozója lesz ; s amig egy meghozott verdikt utólag megmardossa az esküdtek lelkiismeretét, addig a köznép között megmételyezik a lelkeket, s megrendítik az igazságszolgáltatás szilárdságába vetett hitet. A társadalom nagy problémáit félreösmerné, aki azok indító okait csupán egy körülményben keresné ; száz ós ezer indok szövődik egybe, mig a probléma megszületik, nagyra nő, s belemarkol a társadalom rendjébe. De még nagyobb lebecsmérlóse volna e problémáknak, ha azt hinnők, hogy csupán anyagi okok működnek közre, a melyek mintegy lehetetlenné teszik a megoldást, mert ha nem is lehet tagadni, hogy például a proletarizmus ügyébe a mindennapi kenyér kérdése is belejátszik, mégis az ethikai okok azok, a melyek csapatosan növelik a proletárok, a törvényen kivül állók légióit. Es semmi sem alkalmasabb ehhez, mint egy ítélet, a mikor a bünt nem követi a bűnhődés, mert ilyenkor rögződik meg az a hit, hogy gyilkolni is szabad annak, a ki nek szerencséje van. Hogy az unokagyilkost, a gyujtogatót az esküdtek bűntelennek mondották ki, ahhoz senkinek semmi köze sincs, azért feleljen mindegyik esküdt saját lelkiösmerete előtt. És még az sem a fődolog, hogy a gyilkos törvényszerint nem bűnös, mert az esküdtek ezt jelentették ki. S nem is az az izgató, hogy mint nem bűnöst a vád és következményei alól felmentették, hanem az, a mi ezután a bíróságon kivül, az emberek lelkében folyik le. Az elkövetett bün büntetlensége akkor válik lelkeket izgató csodaszerré, a mikor bebizonyosodik az, hogy a bünt üldöző hatalom eszközei elégtelenek ahhoz, hogy a bün megtoroltassék. És az ilyen eset példa lesz arra, hogy a bűn büntetlen maradhat s lázítani, izgatni fogja a kedélyeket és sok csendesen nem lőtt, mikor látta, hogy valaki ellenséges szándékkal közeledik feléje? És micsoda erejű embernek kellett lenni annak, aki képes volt kezéből kiragadni a puskát, még mielőtt lőhetett volna ? Ki volt a baka gyilkosa, honnan jött, ho7a lett ós mit akar ? A szegény baka rémes halálának a szenzációja még el sem csillapodott egészen, amikor ujabb iszonyú gonosztett hire riasztotta fel a várat. A nagy várudvaron levő kis kertek egyikében kora hajnalban megint halva leltek egy bakát. Ezt is rettenetes módon gyilkolta meg valami gonosztevő. A torka egészen keresztül volt harapva, a felső testétől rongyban szakgatva le a ruha. Bár ez az ujabb gyilkosság a végrehaj tása módjában egészen különbözött a másiktól, az orvosi vizsgálat mégis konstatálta azt a tényt, hogy ennek a végrehajtásához is óriási, szinte ember feletti erő volt szükséges. S ebből azt következtették, hogy az ujabb gyilkosságot is az előbbinek a tettese követte el. Valamint kétségtelen volt az is, hogy a gyilkosnak benn kell tartózkodni. A vár közepén elkövetett gyilkosság felfedezése pillanatában rögtön elrendelték az összes kapuk bezárását s mikor a hajnal reggelre fordult, nem nyiltak meg a kapuk sem az átjáró közönség, sem a várból kikívánkozó bakák számára. S megkezdődött a vár-átkutatása. Kikeresték minden kazamatát, átkutattak pincéket, padlásokat, tárházakat, bejárták a mély várárkokat s a magas, elhagyott bástyatetőket, de sehol idegen emberre nem találtak. A vár titkos folyosóit, ciszternájának "a levezető csöveit is bejárta egyibizottság : sahol'semmi. A gyilkosjvagy mégis elmenekült, vagy -pedig — katona. De még.csak gyanúba sem tudtak venni senkit, mertjaz öreg*várban benn tanyázó s amúgy is csekély számú -katonaságban mindössze három olyan -jlegény'volt, akiből ki lehetett — de csak igen nagy kópzelőtehetséggel, — nózni^akkora irtózatos erőt, amekkorára a kót gyilkosság elkövetőjének okvetlenül szüksége volt. Az a három legény pedig véletlenül mindegyik olyan jóravaló, becsületes,, tiszteséges fiu volt, hogy még a légynek sem vétett. A titok maradt titok, de elkövetkezett a nap, amely véresebbre festette. Sámson Gáspár, a negyedik század egyik legdaliásabb altisztje egy nap eltűnt. Csak harmadnap találták meg a holdtestét a vár egyik legelhagyottabb részén, a Vág felé eső bástyák legmagasabbján. A teste össze volt roncsolva, a ruha leszakgatva róla. S a hatalmas nagy ember be volt gyömöszelvz egy szük falhasadékba, olyan erővel, mintha gőzkalapácscsal verték volna oda be. Megint olyan körülmények, a mélyek a gyilkos rettenetes erejéről tanúskodtak. Ez a harmadik gyilkosság aztán a legenergikusabb rendszabályokra kényszeritette a várparancsnokságot. A várkapuk éjjel-nappal zárva maradtak, egyes őrszemet nem állították ki többé, hanem mindenhová legalább három embert, azonkívül pedig egész éjszaka külön őrjáratok cirkáltak nem csak benn a várban, hanem a vár körül is, az árokban és a sáncokban. Hiszen rettenetes, elképzelhetetlen dolog volt az, hogy egy várban, olyan helyen, ahol csupa fegyvereskezü ember lakik, ahol mindent a legélesebben megfigyelnek, egy elvetemedett gazember igy, titokban felfedezetlenül garázdálkodhassók. III. Az a külön őrjárat, amelyet Lóránthy hadnagy vezetett, esti tizenegy órakor kijött a főkapun s balra tőle mindjárt aláereszkedett a vár harmadfél öl mélységű főárkába. A bakák tompa dobbanással értek le az árok fenekére s ott sorakozva, a hold halvány fényénél elindultak körútjára. Amint az ároknak ahhoz a pontjához értek, ahol kanyarodniok kellett, hogy a vár dunai homlokzata alá jussanak, az élükün haladó hadnagy halk hangon kiáltotta. szövődő bosszuterv érik meg ez eset hatása alatt. De hát ki az oka annak, hogy ' az a nagyanya által megfojtott csecsemő nem porladozhatott el csendesen, hanem felidézték őt a törvényszék fényes eskütermébe, hogy azután ismét megtorlatlanul küldjék vissza a rideg sirba ? Ki rendezi az ilyen szellemidézéseket, a melyek népmórgező hatását ;leirni is lehetetlen ? Nos hát, akárki rendezi is, az akaratlanul erős kézzel közreműködik arra, hogy ennek a mai társadalmi rendnek nem épen erős támaszai mielőbb felmondják a szolgálatot. És eltekintve attól, hogy az ilyen esetek sociálpolitikai szempontból kártékonyak, egyszersmind | ínagyon alkalmasak arra is, hogy lejárassák az esküdtszék intézményeit. Lehet erről a nemes intézményről sokféleképen gondolkodni, de az kétségtelen, hogy minden közreműködő faktornak arra kell törekedni, azon kell fáradozni, hogy az ilyen esetek meg ne ismétlődjenek, mart akkor bekövetkezik nálunk kórlelhetlan bizonyossággal az, hogy a büntető hatalmat vezető biróság nem sujt le a bűnösökre érdemszerint, hanem épen ellenkezőleg, felbiztatja a vad szenvedélyek alatt állókat arra, hogy önmaguk Ítélkezzenek bűntelenül és haj sák végre a halálos ítéletet •mbertársaikon. Ezt igazolja az aradi verdikt is, mely szomorú példáját nyújtja annak, hogy amit törvényhozóink hozsannával üdvözöltek, nem a közrend megoltalmazója, az igazságszolgáltatás kiegyenlítő eszköze, hanem megrenditője a törvényekbe helyezett bizodalomnak ós közönséges gyilkosoknak a megérdemelt büntetés alóli mentő eszköze. Népünk téli foglalkoztatása. Elökésztlletek a tavaszi fásításra. Látszólag keveset mond az a határozat, melyet a csabai elöljárói tanács a jövő tavaszi fásítási programm megállapítása tárgyában hozott ; mégis, ha megtudjuk, hogy nem kevesebb, mint 1000 embernek szól a téli időben, tehát a legérezhetőbb munkahiány idején, állandó foglalkozást: hatalmas arányokban lép előtérbe e jelentéktelen tanácsi határozat óriási szociális hordereje. A gazdasági munka ós munkásközvetitós Csabán nem csak szer' ncsós, de igazán lelkes kezekbe van letéve; ennek köszönhető, hogy munkásaink az óv legnagyobb részében folytonos keresethez jutnak. Télen át azonban, ha nem is szünetelnek azok a keresetágak, melyek munkásainknak toglalkozást adhatnának, de kétségtelenül, annyira megkevesednek, hogy szemben a keresetre szoruló munkáskezekkel, az e téren mutatkozó szükséget éppenséggel nem elégítik ki. A mult óv hasonló időszakában mutattunk rá erre a helyzetre, s különösen a községi elöljáróságok figyelmét kívántuk azokra a kötelességekre irányítani, melyek e téren egyenesen tőlük várják a kedvező megoldást. A községi háztartás okszerű vezetése t. i. okvetlenül"megkívánja, hogy bizonyos gazdasági teendők a téli hónapok folyamán készíttessenek elő, nem csak azért, hogy a végrehajtás előfeltételei idejekorán biztosíttassanak, de a község jól felfogott érdekében is, mert a téli napszámárak mellett költségmegtakarításhoz jut. Ezek az indokok vezették a csabai elöljárói tanácsot is, amikor a fásítási előmunkálatok téli programmját megállapította. A hivatalos funkciók mindennapi szürkeségéből azonban maga a fásítás ügyének gondozása is elég jelentőséggel emelkedik ki; a kérdés közegószségi, tüzrendészeti és szépészeti fontossága minden gondolkozó fő előtt ismeretes. Elismeréssel kell adóznunk Csaba község elöljáróságának, mely az utolsó deceniumban sziute példátlan eredményeket tud felmutatni. A fásitás ügye a gazdasági intézők hatáskörébe tartozik ; örömünkre szolgál, hogy Wilim István községi gazda sági intéző, nagy tudással, igaz lelkesedéssel s kellő szakértelemmel halad azon az uton, melyen elődje is oly szép eredményeket produkált. Az 1903—904. év telén és tavaszán végzendő fakivágási, galyazási, külső és belső fásítási és beerdősitósi piunkálatok programmja a következő : Fakivágás: a gyulai-uton, Jókai Mór és Széles-utcán, Erzsébethely fő-utján, a Gabona-téren, az öntözött rét mentén, az uj csirke-piacon, a Szarvasi műúton, Egri és Benkő-utcán, mintegy 800 különböző fa kerül kivágásra, ami 800 embernek nyújt keresetet. Fagalyazás: a vásártéren; a békési müut mentén a Körözs medrébeu a felsővégi szénáskert környékében, az alsóvégi sáncon, a szarvasi uti faiskolában a bogárházak környékén, a vasút melleti temető mentén, a Körözs csatorna mindkét partián 125 ember, ezer darabon felül fogja a galyazást teljesíteni. Facsemeték kiszedése 50 embernek ad munkát; a faiskolákból kiszednek 11000 drb ákác-, 224 drb oltott ákác-, 3000 drb kanadai nyárfa, 4000 drb

teper-, 800 drb tölgy-, 800 kőris-, 125 drb vadgesztenye csemetét, összesen tehát mintegy 20000 drbot. Faültetéssel 80—100 ember jut keresethez. A község belső területén 93 utca kerül uj fásítás alá; kiültetnek 2013 drb voltam és nagyanyámmal sétáltunk künn a város határában. Nagyonpajkos voltam. Ideoda szaladgáltam. Arkot-bokrot ugrottam át. Egyszerre aztán egy kis hidhoz értünk, amely egy patakon vezetett át. Hidra lépni nagyon féltem egyedül, azért megvártam, mig nagyanyám odaért. De alig léptünk rá a hidra, megbotlottam és lecsúsztam a hidról. Nagyanyám nagy sikoltással még idején megragadta karomat, ugy, hogy nem estem egészen a vízbe. Erre felébredtem. Reggel volt már. A nap első sugaraival bevilágított komor fülkémbe. Az egyik lábam alatt, amely lecsúszott a padról, valami idegen tárgyat éreztem. Lehajlok érte, hát egy könyv. Útitársamé volt. Biztosan valami imádságos könyv, gondoltam De mily nagy volt meglepetésem, midőn a könyv címlapjára esett pillantásom. Nem akartam szemeimnek hinni. „Egy bakfis életéből" ez volt a cime a kis könyvnek. Elmosolyodjam. Eszembe jutott a közmondás : „Jugend hat keine Tugend, undf Altér schützt vor Thorheit nicht." Felpillantok. De csak most estem egyik ámulásból a másikba. Velem szemben egy bájos, fiatal, az alvástól kipirult arc ós kót nagy beszédes, feneketlen fekete szem tekint reám. Hogyan ? Ez volt az én útitársam ? Ez volt az öreg asszony, aki mellett az egész éjszakát átaludtam ós aki iránti tiszteletből meg sem mertem moccani. Lehetetlen. Almodom-e és hogy erről megbizonyodjam, nagyot csíptem karomon. Fájt, tehát ébren vagyok. Bocsánat Nagysám — kezdem végre dadogva, de ebben a pillanatban egy zökkenés és a vonat megáll. Legnagyobb mérgemre épp az én állomásom volt és igy hamar össze kellett pakkolnom, hogy leszálljak. Nagy szégyenkezve, mély meghajlással köszöntöm az angyali útitársat és leszállok. Lent aztán mérges ós kérdő pillantást vetek a kalauzra. Ez pedig kaján vigyorgással csak annyit mondott: — Azt tetszett mondani kérem, hogy aludni akar. Gyilkos a várbm Estszürkület után a komáromi öregvár előtt elterülő angolkerten egy különös kis öreg ember kullogott keresztül a várkapu felé. Alacsony, zömög, szélesvállu, de púposhátú s görbevállu emberke volt, szürke ruhája dib-dáb módon lógott rajta, szemére húzott kalapja alól jóformán csak a piszkosszürke szakálla látszott ki. A lábán valami papucsfélót hordhatott, mert a lépése nem kopogott, csak a porond csikordult meg néha, meg az avai-levél zörgött, a mint lomhán emelte a lábát. Az óra már elmúlt, ameddig a közönség szabadon járhat kelhet az öreg váron keresztül, a várkapu előtt ott állt az éjszakára kirendelt baka őrszem, szuronyos puskával a vállán. A mint meglátta a közelgő, szjirke alakot, rákiáltott : — Állj, ki vagy ! Az öreg egykedvűen kullogott tovább, egyenesen a kapu felé. A baka erre szaí báíy szerint lekapta a puskáját s egyet lépve előre mógegyszer rákiáltott a közeledőre : — Allj, ki vagy ! Az öreg változatlan egykedvűséggel lépett előre még egyet. Ott állt már egészen szemben a bakával s mielőtt az harmadszor is rákiálott volna, kinyújtotta kezét a puska osöve felé . . . II. Éjfélkor az őrjárat, amely a jelváltást végezte, az öregvár sétatere felől a k«,pu előtt álló őrszemet arccal a földön fekve találta. A járatvezető hadnagy megdöbbenve lépett oda hozzá s megrázta. A baka nem mozdult. Kiderült, hogy a bakának jó oka volt nem mozdulni : a feje hátul kásává volt összezúzva valami irtózatos csapással, amely a csákóját is végig kettérepesztette. Mellette ott hevert a manlicherje, annak az agya csupa vér, meg agyvelő, azzal sújtották agyon. Az eset óriási feltűnést keltett az egész várban. Hogy volt lehetséges, hogy a baka