Békésmegyei közlöny, 1903 (30. évfolyam) július-december • 53-103. szám

1903-11-26 / 95. szám

Gyermek menedékházak. A csabai közgyám javaslata. Röviden megemlékeztünk arról az indítványról, melyet Németh Lajos, a csabai községi iskolaszék tagja, az iskolaszéknek szeptembor havi gyűlésén terjesztett elő a gyermek menedékházak ügyében. Az inditványnyal kapcsolatosan kiemeltük azokat a fontos körülményeket, melyeknél fogva a javasolt intézménynek mihamarabbi létesítése erkölcsnevelési, szociális és magyar nemzeti szempontból elodázhatlan szükséget képez. Oly intézmény létesítéséről van szó, ahol telj esen vagyontalan, két kezük munkájából. napszámkeresetből élő szülök kicsiny gyermekei nyernének napról-napra elhelyezést és gondozást arra az időre, mig a szülők a kenyérkereset gondjaival vannak elfoglalva. Azokról a szegény gyermekekről történnek gondoskodás, akiknek apja, anyja nehéz, verejtékes munkában küzködik kora hajnaltól késő estig, hogy kenyeret, hajlékot, tüzrevalót szerezhessen az otthon maradt apróságoknak. Ez idő alatt a kicsinyek magukra hagyatva, a legidősebb (5—6 éves) testvér felügyelete alatt, olykor-olykor magával tehetetlen öreg, süket) vak, béna anyóka ellenőrzése mellett játszadoznak. Hogy az ilyen szülői felügyelet nélkül maradt gyermekek hányszor tesznek kárt magukban, vagyonban, erről szomorú közléseket kapnak nem egyszer a hírlapok. Ezeket a veszedelmeket hárítanák el a gyermek menedékházak, ahová a szegény sorsú napszámos szülők a reggeli munkába menetel idején napi élelemmel ellátva elhelyeznék gyermekeiket, estepedig, amikor a napi munka fáradalmai után hajlékukba nyugalomra térnek, gyermekeiket magukkal vinnék a menedékházból. Akik élelemmel sem tudnák kicsinyeiket ellátni, azokról az intézet könyörületes szivek adományaiból, jótékony egyesületek segedelméből gondoskodna. A gyermekmenedékházba őrizet alá adott gyermekek az intézet vezetőjének ós a segítségére adott női erőnek felügyelete alatt állanának. Ezek gondoskodnának a kicsinyek erkölcsét nemesítő szárakoztatásáról, megtanítanák őt gyermek-versikóro^ imákra, s mindezt magyar nyelven. Ez intézetek fenntartása kétségtelen uj terhet hárítanának a közönségre, azonban aránytalanul csekélyebbet, mint a mennyi hasznot biztositanának valláserkölcsi, szociális és nemzeti szempontból. — Magda nem ezt mondja; ő megy, mert szereti . . . szereti ... a rablót . . . A lány jött be vidáman, rózsásan. A férfinek egy mentő eszméje támadt, remélte, hogy Bord Magdolna büszkesége lesz a segítség. — Magda, hát annyira le vagyunk kötelezve, hogy csak a kezed elég jutalom az orvos úrral szemben ? — Lekötelezve ? A lány kerekre nyílt szeme megmagyarázta az apának : — nem, a doktor csak doktor ós nem kamarás, de a Bord Magdolna ősei sem voltak nemesebbek, mint doktor Ágoston Pál. A férfi megkönnyebbült; tehát a lánya nem tudja. A csendes ember, a molnár-fiu hallgatott arról, ami az ö lelkébe éles tőrszurást okoz, ahányszor azt a halvány arcot látja. Hát a lánya szivét, nem egy kerek summával vette meg, nem erőszakolta ki a hálát, ar miért az ősi nevet megmentette, csak egy uj világot nyitott meg előtte. Hogy is mondta Magda? Dolgozni s boldognak lenni. Van-e ilyen valóság ? Mindegy, ha van is, ha Bord Magdolna be is éri vele, hiszen megbabonázta, mégis mesalliance, . . . mesalliance . , . De, hogy arról a dologról nem szólt, szép volt. Csak hárman tudják. Ok ketten ós az asszony. A gyors elintézés feltűnt neki, elmondca a magyarázatot. A lány hát nem tudja Meg volt mentve a szó legtökéletesebb értelmében. A szerencsés emberek boldog önzésével gondolt erre; a lány lelkinyugalma csak másodrendű dolog volt. Eljött a násznap. Es a halvány arcú doktor boldog felesége lett a rózsaszínű lány. Benn pedig, a legbenső szobában, volt két lény, ki nem hitte el ezt a boldogságot, de az asszony vigasztalni akarta az urát: — Ha szeretik egymást, jól van ez igy s a doktor tett is érettünk . . . — Tett, tett; mormogta a férfi — de uzsora-kamatot szed utánna a gazember ... Németh Lajos iskolaszéki tag, aki, mint községi kózgyám, közvetlen tapasztalások utján foglalkozik ezakkel a kérdésekkel, a gyermek menedékházak gyakorlati megvalósításának kérdésében a következő részletes javaslatot dolgozta ki. Gyakran, mondhatni szemünk láttára fordulnak elő bajok ós szerencsétlenségek, amelyeknek legtöbbször olyan gyeimekek az okozói s olyan gyermekek esnek áldozatul, akik kora reggeltől napestig kénytelenek a szülői felügyeletet nélkülözni. A szülői felügyelet nélkül való gyermekek életét, egészségét és erkölcsét fenyegető bajok ós szerencsétlenségek, ha nem szűnnének is meg teljesen, de mindenesetre kevesbednónek a gyermekvédelem ügyét szolgáló intézmények életre költése által. Ilyen gyermekmentő intézmények a gyermek-menedékházak, amelyeknek hazánk egy községéből sem volna szabad hiányozniok. j± békéscsabai községi iskolaszék nemzeti, közmivelődósi és főleg emberbaráti tekintetektől vezéreltetve, a szegénysorsu munkásnép gyermekeinek elhelyezése, megoltalmazására ós védelmére, a község területén gyermekmenedókházak felállítását elodázhatlan feladatnak tekintvén, hivatásának ós kötelességének tudatában keresse meg Békéscsaba község nemes eszmék iránt fogékony képviselőtestületét, hogy a munkásosztály gyermekeinek testi, szellemi és erkölcsi javára gyermek-menedékházakat létesítsen. A szükséghez képest Békéscsabán két menedékház volna felállítandó; egy a községnek a felső és egy a községnek az alsó végén, ott, ahol a napszámba járó családok többsége lakik. Egy menedékház felállításának és fenntartásának költsége hozzávetőleg 1300 koronát tenne ki, mely összegben a kö vetkező kiadások szerepelnének: a menedékház vezetőjének évi fizetése 400 K., egy állandó cseléd évi bére 200 K., házbér 300 K , bútorok 96 K., foglalkoztató eszközik 16 K., edények 16 K., tisztasági eszközök 3 K., fűtés 100 K., előre nem láthatók 69 K., = összesen 1300 K. Az évi szükséglet, leütve az 130 K. kiadásból a felszerelésre felvett 131 koronát, 1169 koronára rúgna, melyből 250 koronát az állam, 919 koronát a község - pénztára fedezne. Ezzel a nagyfontosságú indítvánnyal az iskolaszók legközelebbi ülésében fog foglalkozni s javaslatát a község képviselőtestületéhez fogja terjeszteni. igazságtalan ós szűkkeblű felfogást ós vallásaink nem ismernek külömbsóget a férjezett nők ós hajadonok közt. Korunk egyik vívmánya a nők munkakörének ós helyzetének javítása. Belgrádban nem régen agglegény-adót akartak életbe léptetni, abban a reményben, hogy sok megátalkodott agglegény e szelíd nyomás alatt jobb érzületre fordul. Egy német író pedig azt vitatja, hogy „minden állampolgár köteles egy állampolgárnőt eltartani." Ha tehát az illető állampolgár nem nős, az eltartási összeg a „hajadon kasszába fizetendő." E különféle javaslat ugyan kissé meseszerű, de érdekesen bizonyítja a hajadonok iránt felébredt érdeklődést. Most a pártában maradt nő egyenrangú a férjes növel, néha fölötte, néha alatta áll egyéni tulajdonainál fogva. Oroszországban igen eredeti szokás uralkodik ; ha a leánynak nincs kilátása a férjhezmenetelre, vagy erről önként lemond örökre, elutazik egy időre rokonokhoz vidékre vagy külföldre; visszatértekor özvegynek tekintik, egy rangba helyezik a férjes nőkkel. Vizet hordanánk n. tengerbe, ha föl akarnók jegyezni a hajadonok elszámlálhatatlan érdemeit. Nézzünk csak körül ! Nem látjuk a szürke nónék alakjait nesztelenül a kórháztermekben forgolódni ? Nemes önfeláldozásuk, lemondásuk a női eszménykép magaslatára emeli őket. Ki nem ismer közülönk öreg leányt, ki a szerelem boldogságát föláldozta öreg szülei istápolásáért, vagy apró testvérei neveléséért ? Ezeket a jó nénikóket, kik unokahúgainak nyújtják gazdag szeretetüket ós gyakran nem találnak hálás viszonzásra. Minden nő szivében ól a szeretet, önfeláldozás vágya ; férjes nö ezt kielégítheti családja körében, de a hajadon tágabb körre terjeszti nemes szive áldásait. Ha ő, ki nem érezte a legédesebb boldogságot, irigység nélkül másokat boldogít, az emberiség javáért küzd, fárad, áldáshozó működés nagyon túlterjed a családi élet szük határán, akkor elégedett lesz, embertársai pedig nem tekintjük életét célnélkülinek. A nők legeszmónyibb életcélja : ha férjhez mehet, de nem kell férjhez mennie ! Társadalmi élet. Serok a pártáról. Statisztikai följegyzések szerint Európában három millióval több a nö mint a férfi. E körülménynél fogva kénytelen nagyon sok nő hajadonnak maradni, nem csupán azért, mert öbben vannak, mint a férfiak, de ezek közül még hányan vándorolnak az Újvilágba, hányan járják be a világot mint misszionáriusok ós hányan kénytelenek a házasságról lemondani naint pl. a papok. A katonaságnál pedig óriási akadályokkal kell küzdeni a házasságórt, a többi közt a kaució kérdése mennyi boldogságnak állja útját. A vagyon hiánya egyáltalán nagyban gátolja a házasságot, mert egy szegény, bár szorgalmas ember óvakig küzd, mig annyit keres, a mennyi elégséges háztartása költségeire ós családja ellátására. Falun még könnyebb a megélhetés és kisebbek az igények, de nagyobb városokban annyira fokozodnak, olyan csábitó a luxus, a műélvezetek, olyan csábitó a vetélkedés, hogy sok szerető sziv közé hatol elválasztólag. Ott van a sok önző agglegény is, kik I többre becsülik kétes szabadságukat, alacsony mulatságukat a családi békés életnél. Olyan házasság, mely ezelőtt ötven évvel könnyen köttetett volna meg, most lehetetlenné van téve ; belátjuk fájdalommal, az akadályokat, de nem háríthatjuk félre az útból. Az idős leány, már nem a részvét ós gúny tárgya, az Haggszűz" csak elvétett példányokban fordul elő az életben és az irodalomban. Ca is a keleti fólművelt népeknél, hol a nő csak mint családtag ós nem mint egyén foglal el helyet a társadalomban, tekintik a fórjtelen nőt sajnálkozásra móltónak. A fólművelt népek vallása is a nő egyetlen célját a házasságban látja és ettől teszi függővé üdvét ezen és a másik világon. Maga a Korán is azt irja : „a fórjnélküli nö megv tett teremtés, még Isten is ellenszenvvel fogadja imáját ós áldozatait." Zoroaster tana szerint a leány, ki tizennyolcadik évében még hajadon, halálos bűnben leledzik ós a pokolra van szánva. Indiában a hajadon ós az özyegy nő egyaránt ki vannak taszítva a társadalomból és egyházi törvények szerint nincs szólásuk semmi házi vagy társadalmi ügybe. Müveit állapotaink nem engedik ez INNEN-ONNAN Perelje az országgyűlést. Kisirt szemmel jött be a gyomai mult vasárI napi vásáron a cédulaházba egy menyecske, ki a jegyző úrral akar_beszélni. - No, mi baj lelkem ? Erre aztán megindul a menyecske felhúzott kerepelője s előad egy rémregényt, melynek az a veleje, hogy az ö ura eladott két ökröt s az árának már a végét járja, odaszórja a pénzt a muzsikus cigánynak; most meg szeretettel arra kéri a tekintetes jegyző urat, miszerint ne engedje, hogy az ura tovább igyék. Hát abban igaza is van a menyecskének, hogy még igy papiroson is nagy vétek ilyen kurtán túladni 2 ökör árán, hát még amúgy. - Nézze, jó asszony ! ezen mi nem segíthetünk! Perelje be az országgyűlést, >?miért nem hoz olyan törvényt,"hogy ha a férj tovább iszik, mint a meddig a felesége megengedte, hát akkor az elöljáróság rögtön veresse vasra. Fogadalom. A kisasszony kétségbeesetten szól a mamának - De, édes mama, miért kellene nekem apácának lennem ? ... . Semmi hivatásom erre a pályára. Édes leányom, szól a mama. ;Lásd, amikor én fiatal leány voltam, engem szántak apácának. De mégis férjhez mentem, és megfogadtam, hogy a leányom fog helyettesíteni és leányomat adom apácának. A leány nagyon elpirul, aztán sirva fakad : - Édes anyám . . . már . . . már . . . gondoskodtam én is helyettesről. Drága igazság. A magyar ember perlekedő hajlamaihoz ime egy adalék. Egy e n d r ő d i embertől egy hitelezője 83 korona tartozást követelt. Az adós kijelentette, hogy ő csak 80 koronával tartozik, tehát nem fizet semmit. A hitelező beperelte. A per megrolt. A biróság kimondotta az Ítéletet. Az adós valóban 80 koronát tartozik fizetni. A három korona tehát - hurrá, hurrá - meg van mentve. . . . Kimondotta azonban a biróság, hogy tartozik az adós fizetni saját ügyvédjének 40 korona j ügyvédi dijat, az ellenfél ügyvédjének a dij felét: 45 koronát. Szóval a három korona csekély nyolcvanöt koronájába került. Megvan azonban a nyert per óriási örömén kivül az a vigasztalás is, hogy az a három korona az ellenfelének is belekerült negyvenöt koronába. Gelváes. A név egy kissé különösen hangzik, de igen csinos birtokot jelent, mely az A 1másy-fóle uradalomhoz tartozik. Gyulavári ós Gyulavarsándtól körülbelöl egyenlő távolságra van, — szép, szálas erdejében szarvasok ós dámvadak tanyáznak. A vadászlak környékén kissebb pagonyok, magánosan álló terebélyes fák váltakoznak s a terjedelmes mezőkön csoportosan legelésznek az őzek. A novemberi nap enyhe fénye a sárguló faleveleken, a kiszáradt avaron ós a csupasz gályákon törik meg. A cserlevél még rajta van a fiatal fákon, s a bronzbarna lomb az erősebb ágat is eltakarja. A bágyadt verőfény növekvő melancholiával rezdül végig a haldokló természeten, s a messze félkörben elhúzódó erdőség megritkult lombja beteges halványságot ölt fel, egyes helyeken piros foltokkal tarkázva a vörösödő levelek tömegében. A színek átmenete, a zöldnek elhalaványodó tarkasága olybá tűnik fel, mintha mosolyogni tanulna a halál. Az erdő énekesei már elköltöztek, a mi fészek kisötétlik a sűrűségből, az régen üres ; — korhasztja a belecsurgó eső viz, átjárja, megtépi a hüvösködő szól A tüske bokroknak nincsen már levelök, valamenynyire ellátni köztük ós alattuk a szikkadt talajon a vad csapása látszik. A szántóföldek sötét barázdái közül az öszi vetés gyönge hajtása tűnik szembe ; vékony, bársonyos zöld szőnyeggel borítva be a kalászttermő rónaságot. A szél végig lebben a síkságon s beleütközik a magá nosan álló fák megtépett lomb koronájába. A tölgy, bükk, szil, galagonya ós nyárfalevelek egyenként hullnak le a magasból, szemfedőül szolgálva a minden ékességétől megfosztott földnek. A messzeségből J ó z s e t kir. herceg feseti majorjának épületei fehérlenek s A n t községet a gelvácsi erdő rejti el a szem elől; a Varsándra vezető ut a vadászlak előtt vonul el, s némi elevenséget kölcsönöz a nagy egyhangúságnak. A major pár épületből áll, melyben az uradalom juh és sertés állománya tanyázik. Gyönyörű sertóskondák legelésznek az aszott tarlón, tarkítva fekete szőrű b e r k shiriekkel, melyek kiválóan szép állatok. A teseti uradalmi intéző azt állitja, ezeké Magyarországon a jövő, miután a klímát már megszokták, s a hústartalom tekintetében páratlanok. Vadász embert különösen izgathat az olyan látvány, mely a gelvácsi pagonyok közt mindennapos. Az özek csoportokban lepik el a tisztásokat, és nem sokat törődnek a sertóskondákkal. A novemberi nap enyhe melegsége kicsalja őket az erdő sűrűjéből, kisebb-nagyobb foltokban heverésznek a gyepen. Egész közelre bevárják a feléjük közeledőket és csak akkor szökelnek tovább, ha gyanút fognak. Szőrméjük erősen megbar nult, a mi a tél közelségét jelenti, elvétve dámvad is látható közöttük, de ez igen félénk állat ós az első neszre felriad s 4—5 öles ugrásokkal, nyilsebességgel surran tova a cserjók között. Az erdő mélyén szarvasbőgós hangzik. A királyi vad erős hangja belenyilallik a messzeségbe s megrezegteti a bokrok hervadó leveleit. A zengő hangnak csakhamar viszhangja támad, és csörtetve tartanak a tisztás felé, hol élethalálra szóló tusát vivnak szerelmi lázukban. A szarvas tehenek az erdőszélén gyülekeznek, hogy a győztes udvarlását fogadják. A feldühödt ellenfelek szilajon rohannak egymásra, aggancsaik csattogva csapódnak össze s a bősz szenvedély annyira úrrá lesz felettük, hogy a lovak dobaját ós a könnyű homokfutó zörgését sem veszik észre, mely pedig kíváncsiakat visz az erdő nagy csöndjében. A szokatlan lelensóg egy erdőlakót mégis megriaszt. Egy vörösfrakkos róka sietve menekül biztosabb helyre, nem bízik a látogatókban, s a bundáját nem szívesen kockáztatja. A gelvácsi érdőben vaddisznók is tanyáznak, de ritkán kerülnek puskavégre. Kitűnő szimattal biró, ovatos állatok. A mig jobban el nem szaporodnak, nem is vadásszák őket. Az uradalom sok áldozattal igyekszik szaporodásukat elősegíteni. Az idén jóval kevesebb a nyul, fácán, fogoly és a vadpulyka, mint a mult évben. Oka ennek a tavaszi mostoha időjárás, éppen akkor jártak nedves, hideg, ólmos esők, mikor az apró vadak ós szárnyasok kicsinyei leginkább rászorultak a nap éltető melegére ; a hideg, nedvesség sokat elpusztított közülök. Azonkívül a róka, menyét, sas, karvaly, vércse is hozzájárulnak ahhoz, hogy számuk megfogyatkozott. Amint beáll a tél, az erdővédek nemcsak az apró vad, hanem a nagyobb vadak élelméről is gondoskodnak. Egyes revierekben etetők vannak felállítva, hol a szarvasok, dámvadak, őzek szénát kapnak, a szárnyasok pedig ocsút. Mig a hó le nem esik, minden állat megtudja keresni a maga élelmét. A tarlókon csak ugy hemzseg a sok fácán s a nyulak is vígan ugrándoznak. Puska dörej ritkán hangzik, legfö'ebb kártékony vad vt lőnek. Ha azonban a körvadászatok ideje elkövetkezik, szegény tapsifülesek tömegesen kerülnek teritékre. H y r o s s Béla uradalmi főerdész lakása telve van mindenféle vadászati trófeákkal. Szarvas ós őz aggancsok, dámvad lapátokkal, vaddisznó agyarakkal, melyek váltakozva díszítik a falakat. Az aggancsok