Békésmegyei közlöny, 1903 (30. évfolyam) július-december • 53-103. szám

1903-11-19 / 93. szám

XXX. évfolyam. Békéscsaba 1903. Csütörtök, november hó 19-én 93. szám. BEKESMEGYEI KÖZLÖNY POLITIKAI LAP. Telefon-szám 7. Szerkesztőség: Fö-tér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Megjelenik hetenként kétszer: vasárnap és csütörtökön. ELŐFIZETÉSI DIJ : Egész évre 12 kor. Félévre 6 kor. Negyedévre 3 kor. Egyes szám 16 fülé Előfizetni bármikor lehet, évnegyeden belül is. Felelős szerkesztő: MAROS GYÖRGY. Segédszerkesztő: BELENCÉRESI DEZSŐ Laptulajdonos: SZIHELSZKY JÓZSEF. Kiadóhivatal: Telefon-szám 7 Fó-tér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő. Nyilttér-ben egy sor közlési dija 50 fii. Mi történik külföldön. -nov. 18. A legutóbbi külföldi események közül a legjelentősebb az a hir, amely pozitiv formában arról számol be, hogy gróf Lamsdorffnak, az orosz külügyminiszternek, megrendült az állása. Lamsdorff, a világbéke egyik erős támasza Oroszországban, régóta útjában áll az uralkodó család ama tagjainak, akik minden áron fegyverrel akarják megoldani a keletázsiai és a balkáni kérdést. Ha Lamsdorffot csakugyan sikerül e pártnak eltávolítani, akkor igen valószinü, hogy nemsokára világháború tör ki. Kelet-Ázsiában igen élére van állítva a helyzet, s csak Lamsdorff politikája igyekszik következetesen békésen megoldani a konfliktust. Japán gazdasági és politikai érdekeit mélyen sérti- Oroszország szószegése. Oroszország megvetette a lábát Mandzsúriában ós nem akar többé kivonulni onnan, holott adott Ígérete szerint már mult október 8-ikán^meg kellett volna kezdenie Mandzsúria kiürítését Mikor legutóbb Lamsdorff gróf Párizsban járt, hogy Delcasséval tárgyaljon, félhivatalosan közölték, hogy Oroszország bent marad Mandzsúriában, s hogy Franciaország támogatni fogja az -orosz politikát. Japán éles hangon tiltakozott Oroszország szószegése ellen, s Japán háta mögött áll Anglia és Amerika, akik szintén nem tűrhetik az orosz terjeszkedést. Lamsdorff békés megoldáson fáradozott, s Korea egy részével akarta Japánt kárpótolni. Közbea azonban folyton folytatta Oroszország a fegyverkezését Kelet-Ázsiában, s ha most Lamsdorff leszorul a vezető szerepről, akkor *az alkudozások helyett egyszerre merev visszautasítás következhetik azon részről, s lehet, hogy az orosz angol világháború, amelyre mind a két nagyhatalom évtizedek óta készül, az orosz-japán konfliktus révén megkezdődik. A balkáni kérdés is igen kellemetlen fordulatot tett az elmúlt hét folyamán. A porta, miután hiába próbálta a berlini szerződést aláiró hatalmakat az entente hatalmak ellen kijátszani, végre válaszolt az orosz és az osztrák-magyar nagyhatalmak legutóbbi reformjegyzékére, még pedig lényegében elutasitólag. Hallgatással siklott át a reformjegyzék főpontjain, nem fogadta el a javasolt indítványokat, s igy elodázta a keleti reformakció sikeres befejezését. Pedig most az időjárás kényszerűsége folytán fegyveres béke van a Balkánon, s a reformakciót most volna alkalom gyorsabb tempóban, zavartalanul végrehajtani. A porta haza-vonája ingerültséget keltett a diplomáciai világban, s a konstantinápolyi nagykövetek utasítást kaptak, hogy kényszerítsék a portát minél előbb a reformjegyzék föltétlen elfogadására. Flottatüntetéssel is fenyegetődznek a hatalmak, mert ez az egyetlen eszköz, amely még mindig bevált a portával szemben, valahányszor renitenskedett. Lamsdorff a balkáni kérdésben is a békés megoldás hive volt. Ha szerepe megszűnik, a Balkánon is háborií veszedelme fenyeget, mert több nagyhatalom, amely hozzájárult ugyan az ententehatalmak jegyzékéhez, nem tagadta azt sem, hogy többet hajlandó követelni a jegyzékben foglalt reformoknál a portától, Bonyolulttá vált a francia belpolitikai helyzet is az elmúlt héten. A kormány, amely a diadal reményével indult a francia kamara uj ülésszakába, a loi Falloux eltörlésére törekedvén, váratlanul nagy akadályra bukkant. Váratlan, sőt meglepő volt ez az akadály, mert oly valaki gördítette a Combes kormány elé, akitől Combes igazán minden egyebet várhatott, csak ezt nem. Waldeck Rous seau, Combes elődje, a francia kultúrharc megindítója, foglait állást a francia szenátusban Combes programmja ellen azzal az indokolással, hogy ez a programm túlságosan radikális, s nem felel meg az ő intencióinak. A kamarában is nagy nehézségei támadtak Combes programmjának. A bloc megoszlott a körül az elvi szempont körül, vájjon a loi Falloux eltörlése esetén a tanszabadság elvét prok amálják-e törvényben, vagy a tanitás állami monopoliumát. E nehézségek igen elkedvetlenítették Gombes-ot, aki állítólag a lemondás gondolatával is foglalkozik. Megingott az uj olasz kormány állása is. Gioletti miniszterelnök két hétiel ezelett megalakult kabinetjébe bevette a pénzügyi tárcára kebelbarátját fiossano ügyvédet is. Az olasz ellenzék Rossanot annyira támadta s annyi panamát szándékozott rábizonyitáni, hogy Rossano, az uj pénzügyminiszter pár napos miniszterségét életével fizette meg, s öngyilkos lett. Ez az öngyilkosság okainál fogva súlyos sebet ejtett az egész Gioletti kormányon, s kérdés, vájjon nem foge sebében elvérzeni ? A spanyol kormánynak is igen nehéz a helyzete. A szociálizmus és a~tiklerikalizmus féktelenül elhatalmasodott, hogy véres sztrájkokkal, templomok felgyujtásával, papok vizbefojtásával az állam egész belső rendjét felforgatni készül. Villaoerde miniszterelnök nem ura a parlamenti helyzetnek, s szó van róla, hogy erőszakoskodással szándékozik a corteszt munképességre kénysze riteni. Zavar és felfordulás tehát a jelszava az elmúlt külpolitikai napoknak, akárcsak idehaza. A politikai helyzet. — Fővárosi munkatársunktól. — Budapet, nov. 18. Érdekes fordulat, uj ötlet, amely szint adjon az egyhangúságnak, nincs most a magyar politikában. Folynak lomhán az órák a k épviselőházi tárgyalásokon, a halódó obstrukció végvonaglásában gyönyörködhetnek azok, akiknek ez tetszetős. Az őszi, nyirkos idő, mintha bevonult volna a fényes palota üléstermébe is, olyan a hangulat az üléseken. Folyik ugyan ittott beszélgetés, hogy a kormány nem sokára fog csinálni „valamit," — de senki semtudjahogy mit. Különösen az ülésekmegho8szabbitásáról ós párhuzamos ülésekről folynak ezek a jóslatok. A párhuzamos ülések tartásáról a Kossuth-pártban is beszéltek s előre elhatározták, hogyha ezt tényleg indítványozni meri ós kierőszakolja Tisza, akkor a technikai obstrukció terére lépnek. A Kossut-párt? Csak az a kérdés, hogy most melyik a Kossuth-párt, az-e, amely Kossuth Ferenccel tart, vagy az-e amely Lengyel Zoltán utján halad ? Kossuth Ferenc nincsen az obstrukció mellett, amint ezt egy cikkében ki is fejBékésmegyei Közlöny tárcája. Czibula Márton virtusa. Irta: Kondoros! M'hály. Isten nyugosztalja szegény Csiszár Gyurkát, — ha most élne, tanúbizonyságot tehetne arról, hogy milyen tisztességgel, milyen becsülettel szolgálta harminc évig a községet, Orosházát az ő testi-lelke jó komája : Czibula Márton. Alabárdos bakter volt. Harminc évig járkált föl, le a falu utcáin és énekelte ékes rigmusokkal az esteli ós reggeli nótát. ^Végtére is megunta. Hát nem is köniyü mesterség esőben, hóban, szélviharban barangolni, csatangolni. Ember kell a gátra. A többiek, a jó pajtások mind kidőltek Czibula Márton mellől. 0 is csak a virtus kedvéért maradt meg a hivatalban. A büszkeség tartotta benne a lelket. Tavaly mult három esztendeje, hogy a vérbeli ellensége, Sitkei Péter ugy beszólt felőle, hogy már nem biria tovább a szolgálatot. Kidől előbb-utóbb. Hiába van neki olyan nagy, szóles válla, bika nyaka, erős karja. Megtöri, megőrli a vihar, a hó. Felforrt a vér Czibula Mártonban, ahogy a szó tűiébe jutott. Na, hát most már nem megy. Menni akart, de most leírsz a szándékáról. Marad. Hadd pukkadjon meg a nyomorult. Három ós fél évig tartott a virtuskodás. Elég volt belőle. A becsületnek eleget tett. Azután meg földje is van, kocsija is, lova is, unokája is, a legkisebb leánya most ment férjhez, a gyerekek is nagyon nógatják, hogy hagyja már ott végre-valahára a hivatalt. Hát minek is maradna tovább ? Nincsen rája semmi szükség. Ilyen öreg embernek jobb már a kuckóba. A vasárnapi bálon, ahogy nézte az öreg sürgő-forgó párokat, a kurjongató legényeket — félrehúzta Csiszár Gyurkát. Ismerte gyermekkorától fogva. Sokszor együtt kóboroltak éjjel a falun, mivel Gyurka is az alabárdot horta. A politikáról nagyon okosan el lehetett vele beszélgetni Az urakat, a császártól le a biróig, olyan igaz szívből tudta szidni, hogy Mártont mindég megvigasztalta, valahányszor a vihar szórta, vágta a havat megvadultan. Az öreg becsülte, szerette. Most is előtte fedte föl a szive titkát. Három hónapja már, hogy körösztülkasul járkál az öregben a nagy elhatározás. Tovább már nem tarthatja. — Hallod-e Gyurka ! ?_ Modanók valamit, ne szólj ám senkinek. Gyurka váltig erősködött. — Ne féljen bátyám, még kalapácscsal se verik ki belőlem. — Hát tudod Gyurka, meguntam már a hivatalt, lemondok róla. — No hát okosabbat nem is tehet bátyám. Ha énnekem földem volna, meg olyan szép családom, bizony Isten nem húznám tovább ezt a redves igát egy perezre se. — Igazad van Gyurka! Okosabbat nem tehetnék. Meg is teszem. Hanem van-e kedved a fogadásra ? Felvillogott az öreg szeme. Lehetett abból látni, hogy ott belül a koponyában forr valami. Turpisság. Az az élete. Szótvetette a lábát, az állát meg a botjára tette s odanézett jókedvűen a Gyurka szeme közé. Gyurka meg ugy olvasott az öreg koma szeméből, mintha csak kalendárium feküdt volna előtte. — Hát halljuk a fogadást? Az öreg elővette a mándlija zsebéből a „kis butykost", jót húzott belőle, majd meg pogányul nevetett. — Te Gyurka, de ne mondd ám el senkinek, hát én fogadok az üdvösségemre, hogy mielőtt letenném az alabárdot, beviszem a papodat csak ugy a dutyiba, mint Lajos cigányt, ha részegen találom az utcán ! Gyurka majd hanyatt esett ijedtében. Ezt nem várta. Az öregről minden elképzelhető gazemberséget elgondolt, de ilyenre mégse számitott. — Na hallja ^end, Márton bátyám, abból ugyan nem lesz semmi. Hamarabb leesik a kend feje a nyakáról. Az öreg szemében ragyogott a diadalmas győzelem gondolata. — No-no Gyurka, majd elválik. Győri Vilmos volt azontájt az orosházai evangélikus egyházközség lelkésze. Nagy iró, nagy alakja a protestáns egyháznak. A hivek lelkesedtek érte. Prédikációinál megtelt a templom zsúfolásig. Az orosházai nép megtöltötte. Aprajanagyja ünnepnapjának tekintette, ha Győri Vilmos szava hirdette előttük az Isten igéjét. Hej Czibula Márton, vén Czibula Márton ! Nagyon nagy fába vágtad a fejszédet. Nagy dologra adtad a fejed. Lehetet | lenség az. Te akarod a tiszteletes urat bekisórni, az Isten szolgáját, a népnek bálványát? Ha megteszed, beverik a fejed, levernek a lábadról, lepedőben visznek haza. Elkomorodott egy pillanatra. A kalapját a szemére húzta, majd meg hirtelen felvágta a fejét. — Abból ugyan nem esznek. Megkente már az élet ezerféle hájjal, zsirral, ravaszsággal, csalfasággal. A róka sem külömb nálánál. Tudta nagyon jól, hogy a vasat is melegiben kell verni. Cudar dolgok történtek abban a világban. A gyújtogatások, betörések, gyilkolások napirenden voltak. — Hej ! igy romlik, igy gazemberesedik el a világ ! Az öreg idejében legföljebb csak lovat loptak, lovat kötöttek el. De most már hová jutunk ? A mult héten a falu felső végén gyújtották fel Teklákók házát, az alsón meg Csicsel Andrásét. Raj ki Pótért a saját tanyáján gyilkolták meg. (Bizonyosan istentelen, gonosz asszony cselekedte.) Betyárbandák kóborolnak a pusztában. Szegénylegények az erdőben. Mozdulni se lehetett a faluból. Utóvégre odafönt is megsokalták. Lejött a biztos, kihirdatték a statáriumot. Akit tetten kapnak, kimólet nélkül felkötik. Csendőrök, pandúrok kiszálltak a határban, le Bánomfalváig. Figyeltek minden jelre, minden kósza hirre, minden csárdára, bokorra, nádasra, erdőre. A csendbiztos maga elé hivta Czibula Mártont is. Rászólt keményen: — Hallja-e kend, öreg ? Kihirdettük a faluban, hogy senki ne merje a lábát az utcára tenni tiz órán fölül. Megértette mindenki. Hátha valaki mégis keresatülhágja a rendelkezést ós tiz órán fölül kódorog az utcán, — kisérje be irgalom nélkül, még ha a császár, még ha a király vetődik is az útjába. Megértette a szót az öreg. Még a szeme is mosolygott örömében. Megy minden, mint a karikacsapás. Nehéz szívvel várta az estét. Lassankint mégis besötótedet. Köd se volt, hó se, vihar se. ü. legszebb őszi este. Osillagvilág, holdvilág. Szép, szelid fényesség a házak falán, az utcák pallóján, a fák lombján, de még a torony gombján is. Kilenc órát elkondította a nagy harang. Szép lassan lépegetett az öreg. A süvegét jó erősen a fejére húzta, a subáját összehúzta, az alabárdját a vállára fektette ós énekelte hangos szóval: Kilencet ütött az óra, Dicsértessék harangszóra.