Békésmegyei közlöny, 1903 (30. évfolyam) július-december • 53-103. szám

1903-11-12 / 91. szám

XXK. évfolyam. Békéscsaba 1903. Csütörtök november hó 12-én 91. szám. BEKESMEGYEI fii 0Z10NY POLITIKAI LAP. Telefor-szám 7. Szerkesztőség: Fó-tér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét il'et<5 közlemények küldendők. Megjelenik hetenként kétszer: vasárnap és csütörtökön. ELÖFIZETESI DIJ : Egész évre 12 kor. Félévre 6 kor. Negyedévre 3 kor. Egyes szam 16 fillé Előfizetni bármikor lehet, evnegyerien belül 's. Kiadóhivatal: Telefon-szám Fő-tér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza Felelős szerkesztő: MAROS GYÖRGY. Segédszerkesztő: BELENCÉRESI DEZSŐ Laptulajdcnos: SZIHELSZKY JÓZSEF. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő. Nyilttér-ben egy sor közlési dija 50 fii. Gazdasági feladatok. Az uj kormány prograramja most már részleteiben is ismeretes. Megbirálásánál, annak közjogi vonatkozásaiban, a pártpolitikus tehet különböző megjegyzéseket, de az tagadhatatlan, hogy az ismeretessé vált kormányprogramm közgazdasági téren az elodázhatlan feladatok egész sorozatát állítja a nemzet elé. Abban mindenki egyetért, hogy a gazdasági munkának elérkezett a legfőbb ideje. Tovább várni vele annyi volna, mintha a gazda lábán hagyná állani a kellően érett buzakalaszt, mikor már elérkezett az aratás ideje Vagy pedig abbanhagyna minden gazdasági munkát addigra, mig a házára uj tetőt rakott és nem törődne vele, hogy tönkre megy azalatt a dúsan jövedelmező kertje és gyümölcsöse, pusztulásnak indul a termés és árván marad egész gazdasága Hogy a Tisza-kormánynak a gazdasági politikában nagy munkája lesz s hogy nagy feladatok azok. melyeket meg kel

1 oldania, már a helyzetből következik. A hosszan tartó politikai és parlamenti válságot az ország gazdasági teendői sínylették meg leginkább Ezekrőt tehát annyival inkább kell sürgősen gondoskodnia, mert egy részük nem is tür további halasztást. A pénzügyi tárca most különösen fontos, amikor az állambevételi források már-már elégtelennek bizonyulnak arra, hogy lépést tudjanak tartani az állam folyvást fokozódó szükségleteivel. Ma ugyan még nincs közvetlen veszedelem s államháztartásunk még fölösleggel záródik. De előrelátó poliós államférfi nem állapodhatik meg en .él. hanem "ízem előtt kell tai'Cuuia áliamháztariááunk fejlődését és az állami feladatokkal szemben megőrzendő elaszticitását. Igaz ugyan, hogy utóbbi időben állami költségvetésünk szokatlan erőfeszítésre volt képes, anélkül, hogy egyensúlyában csak a legkisebb zavar lett volna észlelhető. Ámde különösen kedvező körülmények, a nagy konverzió sikeres keresztülvitele és az állami bevételek nagyon kedvező fejlődése tették csak lehetővé ezt az erőmegfeszitést. Azonkívül nemcsak az állami bevételek egészséges, de mesterséges erőltetés nélkül való fejlesztése, hanem a teherviselés igazságos elosztása is reformot tesz szükségessé az állami bevételek számos ágazatában. Az egyenes adók törvényhozási tárgyalása sem sokáig várathut migára, annál is inkább, mert a községi háztartás is égetően rászorult a reformra, a többi pedig nem haladhat előre addig, mig az állami egyenes adók reformja befejezve nincsen. A községi háztartások fokozódó igényei mozgást idéztek elő a fogyasztási adók terén is, s a követelés ma már konkrét alakot öltött, amennyiben a bor- és húsfogyasztás'! adónak a községek részére való átengedését kívánják. Még fontosabb ennél a mezőgazdák érdekeinek szemmeltartása, amit a községek ér-' dekeinek szóvivői egészen kihagytak a számításból. A valutarendezés befejezéshez juttatása is kiváló feladat. Valamint a készfizetések felvételére vonatkozó javaslatok és a beruházási javaslat is s mivel a benne foglalt munkák gazdaságilag hasznosak az államra nézve és megvalósításuk elől elzárkózni nem lehet. A kereskedelmi tárcában a kiegyezési mü és vele kapcsolatban az autonom vámtarifa kerasztülvitele, a kereskedelmi szerződések előkészítése és tárgyalása, aminő nagy és nehéz, éppen annyira sürgős feladatok. A kereskedelm és ipartörvény revíziója, a részvénytársulatok ügye, az ipar és kereskedelem különböző kérdései szinte óriási munkaerőt igényelnek. A vasutügy terén a kicsinyes foglalkoztatások helyébe rendszeres alkotásnak kell következnie, mely megfelelő kiépítése a halhatatlan Baross Gábor nagy koncepciójának. Ausztria már teljes erővel nekifeküdt a csatorna kérdés megoldásának és nekünk is valahára tennünk kell valamit csatornázásunk érdekében. Ott vannak a munkásvédelem és bbtositás terén szükséges reformok, melyek közül a balesetbiztosításra vonatkozó javaslat tartalmas és körültekintő munka eredményeképpen az eltávozott kormány hagyatékában készen maradt. A földmivelésügy nálunk különös gondozást igénylő érdekeit is előbbre kell vinni. Készen van már egy na gyobbszabásu előadói tervezet, mely a telepítés ügyére vonatkozik. Ez a javaslat még beható megfontolást és több tekintetben átdolgozást igényel, mert ezt a nagy horderejű javaslatot csak minden hatásában részletesen mérlegelve, szabad a törvényhozás elé bocsátani. A mezei munkásügy to vábbi fejlesztése, a kis és középbirtok hitelviszonyainak javitása nemcsak fontos, de sürgős feladatok ennek a tárcának körében. Komoly, nagy munkatere ez, mely a gazdasági politikában teljesítésre vár. Egyrésze nemcsak nehéz feladatot képez, de sürgősségénél fogva is sok gondot okozhat. Első helyen állanak a gazdasági kiegyezés és a kereskedelmi szerződések, amelyekre nézve mihamarabb meg kell szűnnie a tétovázásnak A politika. - Fővárosi munkatársunktól. Budapest, nov. 11. A politikai helyzet, melynek már megoldását kezdték remélni, újra aggodalmassá és bonyolódottá kezd válni. Az ellenzék kimondta az obstrukciót, ha határozatában nyíltan nincsen is erről szó; azonkívül ismét izgalomba hozta a kedélyeket Tisza István miniszterelnök nyilatkozata a közös jelvényekről. A közös jelvények nálunk nem kellenek senkinek és veszedelmesebb dolog volna a magyar címert a kétfejű sas karmai közé illeszteni, mint akár egyedül a császármadarat tartani meg tovább is. a p p on y i Albert gróf volt az, aki még a bizottsági tárgyalások idején hangoztatta, hogy amikor a címer- és ielvénykérdés elvi rendezését elfogadják, az nem lelentheti a magyar ós osztrák címerek egybevonását. Apponyi a nyilatkozat hatása alatt meg is jelent a Házban, hogy ott kifejtse álláspontját s csak ama megnyugtató kijelentés után, hogy a kormányelnök helyreigazítja szavait, állott el a felszólalástól. Nincs az a közjogi felfogás, amely állami önállóságunk külső megnyilatkoztatására alkalmasnak találna egy ilyen összekombinált címert ós nagy szükség van arra a helyreigazításra, amely a Házban mai napra el fog hangzani, nehogy bizodalmukban meginogjanak azok is, akik a vívmányoknak jogsérelem nélkül való keresztülvitelét várják. Egy estilap már újságolta is, hogy mi lesz Tisza nyilatkozatában. Tisza kifogja jelenteni, hogy a jelvényekről félreértették. Neki eszeágában sem rolt, hogy közös címerről beszéljen s a „közös" szót csak azért kapta fel, mert a. közbeszóló, aki őt nyilatkozatra összetökélte, ezt használta. A cimer is, a jelvény is más dolog és a címereket józan észszel senki sem kombi•^jnfLn vt*''

1 A szerencse.— Elbeszéli egy kis fiu. — Irta.: Várhelyi Sándor. Zsuzska kisasszony a szomszédunkban lévő zöldzsalugáteres házban lakott. Még járni sem tudtam, amikor mégis merkedtem vele. Akkor még ő is rövid ruhában járt s örökké fehér harisnyát viselt. Mikor már kissé megnőttem s kint az utca porában játszadoztam, sokszor szóba állott velem serre ón mindig nagyon büszke voltam. Néha megkért, hogy menjek el a kereskedésbe s vegyek neki ott egyet mást s i yenkor $úndig adott valamit; vagy cuk- j rot, v«gy szép szines képet, vagy más egyebeidet. Hogy Zsu/.sa kisasszony milyen szép, ..zt cs.ik akkor vettem igazán észre, amikor ö hossza ruhában kezdett járni. Gyönyörű égkókszinü szeme volt s a | haja pedig vöröses színben játszott. Nyáron mindig fehér ruhát viselt s most már, ha sétálni ment, hosszú, könyökig érő keztyüc is húzott a kezére. A nnp ellen egy finom csipkeszélü ernyővel Védekezett. Bizonyosan félt, hogy lesül a bőre a nagy melegben, vagy szeplösé lesz áz arca, ami felett én is sajnálkoztam volna. Mert olyan volt a képe mindig. mintha tejben förösztötte volna, Zsuzsa kisasszonynak nem volt mamája. Nekem azt.Anondták mindig, hogy már régen me^hait, de ez, mint később megtudtam, nem volt igaz. Az ő mamája elszökött egy bácsival. (Ezt a Mari, a dada mondotta nekem, tehát nem kételkedtem benne.) Eröss Zsigmond, a Zsuzsi kisasszony édes apja ezért járt mindig az utcán olyan szomorúan. A fejét mindig lehorgasztotta, ny-itha a földön valamit keresett volna. Mt i

ronben mérnök volt s nagyon kevés időt töltött odahaza. Annál kevesebbet járt ki a házból a Lujzu, néni, a kire a házvezezetós gondja nehezedett. Ez a mérnök bácsinak egy igen távoli rokona volt. Lehetett vagy hetven éves, mert a haja egészen megfehéredett s már az arca fakó ós ráncos volt. Mikor ez a történet kezdődött, ón már az iskolába jártam. A hátamon viseltem a táskát, » melybe bele volt rakva az A B C könyv, a palatábla, meg a palavessző. Az igazat megvallva, a tanulással sohai sem tudtam egészen megbarátkozni. Sziveí sebben játszadoztam kint az utcán a hozzám hasonló korú gyermekekkel, a kik szintén az elveimet vallották. Ha tél volt, ahogy csak szerét tehettem, kimentem a házunk elé csúszkálni. Minden két hétben elszakítottam egy pár cipötalpat, a miért otthon nagyon haragudtak rám. Ha ezt meguntam, azt tanácsoltam a többieknek, hogy készítsünk hóembert. Nem telt belé egy óra s már ott állt a fehér óriás a kapunk előtt: a fején egy rossz szalmakalappul, a szájában hosszú szárú pipával. Ezt aztán hógolyókkal bombázni kedtük. Ennek a mulatságnak rendesen az lett a vége, hogy egy két ablakot bezuztunk, am kor aztán elfutott mindenki — s az egész szerencsétlenségért én lakoltam egyedül. Egyszer ilyenkor alaposan meg is hűltem. Négy hétig az ágyban kellett feküdnöm, amikor is irtózatosan keserű or vosságokat kellett beszednem. De ugyanekkor nagy öröm is ért, mert Zsuzsa kisasszony egy gyönyörű képeskönyvet küldött át nekem a szolgálójukkal. Ez engem egészen boldoggá tett. Tavaszkor más mulatságokban telt az örömöm. A téli ruháimról leszedtem az összes gombert s os&khamar eljátszottam. Ekkor aztán a rajtam lévő kabátot fosz tottam meg minden felesleges ékességtől. Természetesen mindezért, amikor felfedezték a rémes pusztítást, megint kegyetlenül meglakoltam. Később aztán az utcán a cipő sarkával lyukakat készítettünk s folyt golyózás szép művészete, változó szerencsével. Mikor aztán ezt is meguntuk, a sárkányozásra került a sor. A lovak megva dúltak tőle, a sürgönydrótokat összegabalyítottuk véle. A rendőr felirta a szüleinknek a neveit, amin mi akkoriban eleget is csodálkoztunk, mert nem tudtuk megérteni,, hogy miért szükséges azt néki tudnia. Én azonban elkerültem a veszedelmet, mert élve a gyanúval, hogy mindenből nem származhatik valami jó, az édes apám neve helyett az Eröss bácsinak a nevét mondtam be, amiért is aztán a Zsuzsi kisasszony édes apjának elég kellemetlensége volt, amig igazolni tudta magát. Egy nyári alkonyatkor aztán oly csinyt követtem el, ami valóban engem is megdöbbentett. Zsuzsi kisasszony az ablaknál ült, a kezében egy piros kötésű könyret tartott s elmerengve nézett maga elé. Én a többi gyerekekkel kint fogócskáztam az utcán. Szép idő volt, sokan sétáltak fel és alá; asszonyok, lányok, fiatal emberek és öreg urak. Az ut közepén pedig egy szürke ruhás, fekete szalmakalapos fiatalember kerékpározott. Mikor már vagy negyedszer vagy ötödször száguldott a házunk előtt, gondoltam, hogy megbosszantom s egy golyót az ut közepére hajítottam, a kerékpár elé. A gép félrecsúszott s az ut egyik felére gurult, a szürkeruhás fiatal ember pedig, amilyen hosszú volt, olyan nagyot esett. Beleütötte a fejét az aszfalt szélébe s az arcát abban a pillanatban elöntötte a vér. Halálsápadtan futottam haza A homlokomon hideg veritókcseppek gyöngyöztek végig. A nyelvem kiszáradt. A mellemet valami ugy összeszorította, hogy majd megfulladtam. Elvesztettem az eszmeiemet. Agyba fektettek s öt-hat napig nem tudtam magamról. Mikor lábbadozni kezdtem, meghallottam, hogy mi történt a szerencsétlen esés után. • Zsuzsi kisasszony és az öreg Lujza néni kivitték a szürke ruhás fiatal embert