Békésmegyei közlöny, 1903 (30. évfolyam) július-december • 53-103. szám

1903-11-05 / 89. szám

XXX. évfolyam. Békéscsaba 1903. Csütörtök november hó 5-én 89. szám. # as BEKESMEGY! OZLONT POLITIKAI LAP. Telefon-szám 7. Szerke8zt080j: Fő-tér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Megjelenik hetenként kétszer: vasárnap és csütörtökön. ELÖFIZETESI DIJ : Egész évre 12 kor. Félévre 6 kor. Negyedévre 3 kor. Egyes szám 16 fillé Előfizetni bármikor lehet, évnegyeden belill it. Felelős szerkesztő : MAROS GYÖRGY. Segédszerkesztő: BELENCÉRESI DEZSŐ Laptulajdonos: SZIHELSZKY JÓZSEF. Kiadóhivatal: Telefon-szám 7 Fő-tér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben "fizetendő. Nyilttér-ben egy sor közlési dija 50 fii. Mit hoz a jövő — nov. 4. Meg van immár a Tisza kabinet, meg van a programmja, várhatjuk tehát a működését. Az óriási feladatok, amelyek előtt gróf Tisza István kormánya áll, oly nyilvánvalók, hogy azok előtt szemet hunyni önámitás lenne. Azzal, hogy e kibontakozás első alapját képező lépés megtörtént, még nem hárultak el az akadályok. Nem is hitegeti magát sem a kormány, sem a szabadelvüpárt, hogy a parlamenti béke helyreállítása, a normális munkálkodás rendje egy csapásra sikerül. De remény van arra, — s a legutóbbi napok eseményei és tünetei megerősitik e reményt — hogy a kibontakozásra irányuló akció nem lesz eredménytelen. Ami e reményt támogatja, az első sorban a szabadelvüpárfcnak helyreállott egysége s a katonai programmban való egyértelmű megállapodása és azonkívül az, hogy .az uj kormány nem csupán a katonai programmal lép a párt és a parlament elé. Kormányzati programmot ad, mely felöleli az ország összes anyagi és erkölcsi érdekeit s évek sorára való hazafias és intenzív munkálkodásra nyújt bőséges anyagot. Miután a dolgok igy állanak, mindenki elé önkéntelenül az a kérdés tolul: miként fog alakulni a legközelebbi jövő ? Annyi bizonyos, hogy a közvéleményt egy meggyőződés hatja át, az t. i., hogy rendnek muszáj lenni. Akár miként tervezzük a jövőt ós akár hogyan festjük meg a teendők, történendők és nyerendő vívmányok képét, mindig csak ahhoz az előfeltételhez kell a mi elmélkedésünk fonalát kapcsolnunk, hogy előbb a törvényes alapra helyezkedjünk. A béke eljövetelére pedig elég reményt nyújt már maga az is, hogy a Kossuth-párt vezéremberei a miniszterelnök többé-kevésbé fogyatékos programjának kifogásolt pontjait csak akkor tekintenék kázus belli-nek, ha a kormány azokat az országgyűléssel határozataképpen mondatná ki s mivel ez a kormánynak esze ágában sincsen, nem érheti őt az a vád, hogy jogfeladás árán nyerte megbízatását és ugyanezen áron nyerte a békés kibontakozást. A közel jövő kialakulására nézve igen fontos ez a felfo gás, mivel jelentős garanciáját képezi a válságos helyzet békességes megoldásának. Mert rendkívül fontos és a parlament akcióképességére nézve roppant horderejű az a módozat, amely békés uton keresi és találja meg a | kibontakozást. S a re r ények támogatójául ott van még az ország hangulata, a köz| véleménynek békét és nyugalmat sürjgető vágyakozása. A hosszú háború után végre bókét áhit mindenki: az ország ós a parlament. Ez az általános békevágy engedi remélni, hogy a hosszantartó aszály után, mely annyi t kárt okozott, a közélet barázdáira végre ismét termékenyitŐ esők fog; nak járni. Aki igazán, szivéből óhajtja a békét, azon lesz, hogy ne bolygasson heggedésnek induló sebeket, hanem hogy eloszoljon végre minden félreértés és harag s a hazafias kötelességérzet sarkaljon vállvetett munikálkodásra. Hisz a békére, a békés munkára az országnak ma sokkal nagyobb szüksége van, mint valaha. Gazdák gyűlése. A gazdasági agyiét T*ála»ztE»,ányi ülése. A békésvármegyei gazdasági egyesület igazgató választmánya mult vasárnap délelőtt megtartotta ülését, amely tulajdonképpen az előző vasárnapra volt összehiva. A gyűlés elég hosszú volt, kilenc órától 12-ig tartott, a tárgysorozaton fekvő ügyek azonbau elejétől végig elintézést nyertek. Z s i 1 i n sz ky Endre drnak a gyűlést megnyitó szavai után sorra kerültek az elnöki jelentések, A gyulai állatkiállitást ismertető jelentéshez Szalaly József szólt, hogy ő szintén nem találja az állatkiállitást sikerültnek, miután, ha leszámítják az uradalmak kiállított állatait, alig maradt valami. Beliczey Géza ellenkezőleg igen szépnek tartja a lefolyt kiállítást, különösen a lókiállitás sikerült. Az igaz, hogy a kisgazdák keveset állítottak, tehenet pl. egyetlenegy gyulai kisgazda sem állított ki. Morvay Mihály Szalay Józaet szavaihoz csatlakozva, kijelentette nézetét, hogy aug. 20-ikán sohasem sikerülhet a kiállítás, miután a gazda ekkor van legjobban elfoglalva. A. jelentést végül is tudomásul vette az igazgató-választmány s egyszersmind köszönetet szavazott a gyulai rendezőbizottiágnak és elnökének Lukács György dr. főispánnak, valamint Wenckheim Dénes grófnak ós társainak, kik a dijakra adakoztak. A csabai földmives iskolában tett alapítványi helyre a választmány H u n y a Jánost jelölte. A dinye termelő szövetkezet ügyében, melyet az egyesület Békésen létesített, nemleges volt a jelentés. A termelő szövetkezet ügye nagyon szép reményekkel indult meg, miután a kormány 2000 koronát adott dinnyeanyagra ós szakembert ígért, ki majd a külföldi kivitel érdekében fog munkálkodni. A termést azonban tönkre tette a jég és a peronoszpora. Dinye volt ugyan, de nem kivitelre alkalmas. A bonyhád tehénvásárlásról is hasonló hangban hangzott a jelentós. A kiküldött bizottság nem vásárolt, miután az árakat igen magasaknak találták, mint annak idején meg is irtuk. Elhatározták azonban, hogy az ügyet nem veszik le a szemelőtt tartan dók szőnyegéről, hanem újra küldenek Bonyhádra vásárlókat, amint a gazdaközönség óhaja e tekintetben megnyilvánul. Gyoma község földvétele ügyében a vármegyei alispán átírt s az egylet véleményét kérte. Mint az elnöki jelentós mondja, a vételt nem ajánlották, miután a bór összeg nem fedezi a rételtőke kamatait sem. A kaposvári tanulmányi kirándulásról bővebben megemlékeztünk annak idején. A résztvevők az útról pontos, statisztikai adatokkal is felszerelt, hosszú jelentésben számoltak be, amely meg fog jelenni az egyesület értesítőjében. Szalay József szerint nagy tanulságokat lehetett levonni a látottakból, csak az a sajnos, hogy a résztvevők oly" kevesen voltak. A választmány köszönetet szavaaott a kaposvári uradalom intézőségónek, a kirándulók szives fogadtatásáért. Ezután került sorra a földművelésügyi miniszter leirata, melyben len és kendertermelő s kikészítő szövetkezét alapítását ajánlja. A miniszter leiratában ígéri a legmesszebbmenő segélyt, vissza nem fizetendő összegek, kamatmentesen 25 évre szóló kölcsönök alakjában kis embereknek, birtokosoknak, sőt még vállalkozóknak is. A választmány oly fontosnak tartotta az ügyet, hogy rőgtönösen nem határozott, hanem bizottságot küldött ki a kérdés tanulmányozására. E bizottság tagjai lettek B el i c z e y Rezső elnöklete alatt, Haraszti Sándor, Wagner Ferenc, K á 1 1 a y Ödön, Szabó János, Z s ilinszky Endre, Szalay Gyula, Belicz ey Tibor. A kereskedelemügyi miniszternek egy másik fontos rendelete is tárgysorozaton volt, mely a háziipar támogatása érdekében kiváló fontosságú. A miniszteri leiratban az foglaltatik, hogy a miniszter a költségvetés elfogadása után ad az egyesületnek 10 ezer koronát, Békésmegyei Közlöny tarcája. Egyedül . . . Vergődöm hangtalan zokogva, Elönt a lelkem láza. Fölöttem lassú szárnycsapással Leng hosszú évek gyásza . . . Sejtelmes némaság a társam, Meg fel-felsíró bánat. . . . Borús emléke hideg ősznek És rózsahervadásnak. El-elakadó szívveréssel, Sóvárgón, félre hívom . . . S egy ismert, halvány, kedves árnyék Pihen meg a papíron. Egy ismert, halvány, ked /es árnyék Bús álmaimból szőve . . . Fehér a fátyla, a ruhája, A csipkeszemfedője. A szeme csukva, arca sápadt, Csak mosolya a régi. . . . O az-az édes-bús mosolygás A lelkem gyötri, tépi ! . . . Nézem a lámpa hunyó lángját. Árny hull a papirosra . . . Körültem csend van. Kint a hajnal Most gyullad bíborosra. Behunytam a szemem. Ne lássam, Mit úgy is egyre látok : Pirosló hajnalhasadást és Kialvó fehér lángot . . . Nil. A legnehezebb ut. Irta: Erdős Renée. — Gyerünk — mondta a csúnya leány ós már kezdte rendbehozni a kevés kis motyóját. T irelmetlen volt és ideges, a kezei csak ugy reszkettek a sietség miatt. A szép leány tükör előtt ült, a haját rendezgette és azon tűnődött: milyen ruhát vegyen föl az útra? — En bevégeztem — mondta a csúnya. Nekem itt semmi keresni valóm. Ami ut^n epekedtem, azt most szégyenlem ; a jí meg nem történt, annak tudata fáj. Hogy ily szegény és szánalmas vagyok; az egyetlen gyönyö rüségem. Legalább nincs min siránkoznom. A másik ezalatt felcihelődött lustán, nehézkesen. Nyitogatta a szekrényeket, hogy útra készüljön. A selymes, csipkés holmik szanaszét repültek, közöttük vájkált kelletlen arccal, azt se tudta, mit kezdjen velők. — Soha sem szerettem a vásznat — mondta — az erős, kemény volt a bőrömnek. Az egyszerű fehér vásznat sohase szerettem. Pedig a vászon becsület. Én mindig a selymet szerettem. — Szép is az — mondta a csúnya. Nekem ha csak egyszer lett volna I Nem volt soha. Elhallgattak. Néztek maguk elé és egy tárgyról gondolkoztak, de másféleképen. — Azok a csókok, amik rám tapadtak, most égetik a lelkem — mondta a szép. Ugy érzem, mintha szennyesek lettek volna. Hogy van, hogy akkor nem éreztem? — Azok a csókok, amik után vágytam, de miket soha sem éreztem, tették, hogy meggyülöltem az életet és az embereket. Egy csók, csak egy azokból, megtanított volna a tűrésre és a küzködósre, a büszkeségre ós a panasztalanságra. Igy egész életem folytonos láncolata volt a megalázó és megvetett sopánkodásnak. De most bevégeztem. — Én is — mondta az, amelyik a selymek közt babrált és kezébe vett egy sor gyöngyöt ós a nyakához illesztette. — Jól áll — mondta a másik, irigyen csillogó szemekkel, A nyakad szép. — Véletlenség — mondta amaz boszusan. Véletlenség. A vihar, ami keresztül zudul egy virágos kerten ; néha épen hagy egy ágat. De mi ez az egy ág ? Az egész kert olyan, mint egy temető. — Engem nem bántottak a viharok — mondta a csúnya. De hol van mégis az az egy virágos ág ? — A lelkedben — mondta sóhajtva a szép. — A természet a lelkednek adta, amit a testedtől megvo it. Olyan nyugodt vagy, oly erősen ós világosan látó. Te láttad meg, hogy útra kell indulnunk, hogy eljött az ideje. Én nélküled még maradtam volna. És mennyi csúfságban, keserűségben, magaláztatásban lett volna részem akkor! Az emberek nem tudják nekünk megbocsátani, hogy a szemeik előtt mulunk el. — Mert a maguk elmúlását juttatjuk eszükbe — mondta a csúnya. A szem a legönzöbb része a testnek. A romlás képét beviszi a lélekbe, hogy az foglalkozzék vele. Jó eltünnni az önző emberi szemek elől. — Én nem szoktam meg a fáradságos utat — mondta a szép. Az ón lábam előtt mindég letaposták a göröngyöket és az uti málhámat is más vitte mindig. Nem tudom, kibirom-e majd ezt a vándorlást. — Hiszen olyan erős vagy — nevetett a csúnya. Czupa iól táplált egészség. Engem nézz meg a virágos lelkemmel! olyan vagyok, mint egy nád és még sem félek. Ennek az útnak csak az eleje nehéz. Az alatt,pedig rám támaszkodhatsz. És megindultak ketten, a szép és egészséges, leány a csúnyával és gyöngével. És a szép folyton csetlett-botlott a nehéz uton, ugy hogy a gyöngének kellet öt támogatni. Az is baj volt, a szép folyton vissza vissza nézett, ami által csak lassan haladhadtak előre. A csúnya nézte a vidéket, a város tornyait, a nagy folyó rejtelmes vizét ós nagyon fájta szive és folyton kérdezősködött. — Milyen gyönyörű mindez ! Én közelről soha sem láthattam. Mi van azokban a nagy tornyas házakban ? ugyan mi lehet ? — Hagyd el! mondta a szép Én mindent belülről láttam ós mondhatom neked, csak emberek vannak mindenütt. A boltokban, a templomokban, a mulató helyeken és a zsibvásáron, mindenütt csak emberek ós azért minden hely egyforma a földön. — Nem lehet — mondta a csuuya. A templomban bizonyára mások az emberek, mint a zsibvásáron. — Nem mások. A templomban még tán rosszabak valamivel. Künn a piacon egymást vesztegetik meg, szemforgatásaikkal ós mozgó kezükkel, A templomban magát az Istent vesztegetik meg alázatos hajlongásokkal és kenetteljes zümmögósükkel. Olyanok, mint a vadméhek Akár fűzfán, akár tölgy.án — caak vadméhek bizony. — Mégis sajnálod otthagyni őket — feddte társát a csúnya. — Nem őket sajnálom — mondta a szép, hanem azt az időt, amikor még nem láttam őket olyanoknak, aminőknek most látom, amikor hittem bennük ós szerettem őket s amikor nem tudtam nélkülök élni. Mind mosolyogtak rám, a kezüket ós nyakukat nyújtották, hogy fogadn''m el. Mégis, ha rájuk támaszkodtam volna, bizonyára lebuktam volna. De szerencsére tartottam tőlük és igy csak szomorúvá és elhagyatottá lettem, nem pedig rosszá. — Vannak, akik rosszá lettek — mondta a csúnya ós még sem szomorúak — hogy lehet az ? — Te ezt nem érted ? mondta a szép. Hogy a rossz is kétféle. A rossznak is vannak formái ós törvényei. És bi- onyos formákon és törvényeken belül a rossz — jó. Nem ismered te a férjes asszonyokat ! — És a rossz, amelyik a formákon ós törvényeken kivül áll, az miféle rossz ? — Az az a rossz, amiről nem szoktak beszólni. Például egy ember, aki a saját