Békésmegyei közlöny, 1903 (30. évfolyam) július-december • 53-103. szám

1903-11-01 / 88. szám

XXX. évfo lyam. Békéscsaba 1903. Vasárnap november hó 1-én 88. szám. # BEKESM ISi KÖZLÖNY POLITIKAI LAP. Telefon-szám 7. Szerkesztőség: Fő-tér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. A választójog reformja. A haladó korszellem erősen ostromolja a mai osztályparlament bástyáit. A természeti törvényen alapuló jogegyenlőség érvényesülni akar minden téren; szinte természetes, hogy első sorban a parlamentben, ahol egyrészt az érvényesülésnek legtágabb tere nyilik, másrészt a modern világfelfogáson alapuló,, ujabb társadalmi beren dezkedés törvényes utjának és módjának egyedüli lehetősége kínálkozik. A parlamenti reform vemzetközi szükségének érzete nálunk is gyökeret vert, holott a konzervativizmus a nnai társadalmi rendnek ezt a várát védi a legelsz? rtabban. Mélyrehatóbban vizsgálva a mostani válságot előidőző okokat, azt a következtetést vonhatjuk le hogy a mai válság tulajdonképpen a parlamentárizmus válsága. Az a nagy változás, melyen Magyarország az elmúlt század első felében keresztülment, csak következetlenségében lehetett a mai, illetve eddigi parlamentárizmusnak a megalkotója. A jobbágyság felszabadításával és a jogegyenlőségnek egyéb téren é másokkal szemben is történt érvényesülésével a nemzet fogalma és kerete kibővült, de csak a parlamentárizmus ajtaáig. Ott megszűnt a jogegyenló'ség A jogegyenlő állam parlamentje osztályparlament lett. Csak figyelemre kell méltatni a magyar választói jog gyakorlatát és nyilvánvalóvá válik az egész helyzet. Magyarországnak 1848 ban körülbelül 13 millió lakosa és mintegy egy millió 300 ezer választója volt. Ötven év multán a lakosság száma felszaporodott kerekszámban 19 millióra, ellenben a választók száma 800 ezerre Megjelenik hetenként kétszer: vasárnap és csütörtökön. ELŐFIZETÉSI DIJ : Egész évre 12 kor. Félévre 6 kor. Negyedévre 3 kor. Egyes szám 16 fiilé Előfizetni bárnaiker lebet, évnegyeden belül is. Felelős szerkesztő: MÁKOS GYÖRGY. Segédszerkesztő: BELENCÉRESI DEZSŐ Laptulajdonos: SZIHELSZKY JÓZSEF. Kiadóhivatal: Telefon-szám 7 Fő-tér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő. Nyilttér-ben egy sor közlési dija 50 fii. apadt. Ötvennél több esztendő lefolyásának az eredménye tehát, hogy a lakosság 6 millióval szaporodott, ellenben a választók száma 300 ezerrel megfogyott. Ez ötven évnek a „fejlődése". Ebben keresendő a mai szomorú állapot csirája. Szégyenkeznünk kell, amikor ellenségeink éppen e ponton támadják meg államiságunkat a küllőid előtt. S nem védekezhetünk mert érezzük, tudjuk, hogy igazuk van. Vagy talán megcáfolhatjuk, amikor hirdetik, hogy a 19 milliónyi Magyarország jogegyenlő földjén például az 1901-iki általános választások alkalmával csak 1 olyan képviselő volt, aki 2000 nél több szavazatot Kapott, mig 377 képviselő 1500-nál kevesebb szavazattal nyert mandátumot? S közötte 254 olyan képvi selő volt, aki ezernél is kevesebb, 125 képviselő volt, aki mig száznál is kevesebb szavazattal választatott meg ! Megcáfolhatlan igazságok ezek, amelyekért méltán ér minden gáncs Ötven év elég hosszú idő, hogy a jogfejlődés megrázkódtatás nélkül átmenetet képezzen a választói jog reformjához. Más országokban a fejlődés, arra irányult, hogy a népesség teljes zömét bevonták az alkotmányos életbe. Másutt elő lett készítve az átmenet j az általános választói jogra, nálunk az eddigi rendszer útját állotta, még a legelemibb, a legegyszerűbb, természetes jogkiterjesztásnek is, ugy hogy most nem marad egyébb hátra, mint minden átmenet nélkül kicserélni az általános választói joggal a mai korhadt választási rendszert. Mert ki kell cserélni, annyi bizonyos. Nem csupán a természeti jogegyenlőség elvi szempontjából, hanem , államiságunk jól felfogott érdekében is. Kicsinyhitüség az, amely nem bizika nemzeti életrevalóságban akkor, amikor pedig éppen a nemzet érvé nyesülés-?ről lehet szó. A kicsinyhitüség csak az osztálytélelem megnyilatko zása, mely retteg uralma végórájának előérzetében. Igy volt és van az másutt is, mégis megtörténik a válasz tójog reformja, anélkül, hogy rázkódást okozna vagy okozott volna. Utalunk a legújabb esetre, Bajorországra, ahol a minap került nyilvánosságra a vá lasztójog reformja. Az uj rajaországi választói törvényjavaslat az általános titkos direkt választást mondja ki, amelyben minden bajor állampolgár, aki a választás napjáig 25-ik életévét betöltötte ós legalább egy óv óta adófizető, jogosult választó s ha 30 ik életévét betöltötte, választható. A választói jog reformjának útjára kell térnünk nekünk is és minél előbb, ha ki akarjuk kerülni a jövőben az olyan válságokat, mint a mostani, amely a maga megoldhatlannak látszó kaoszában alkotmányunkat is kockára teheti. A politika, - Fővárosi munkatársunktól. Budapest, okt. 31. Mikor is volt az, mikor a magyar po litiltának olyan njugvó pontja volt, mint a mostani ? Erre a dologra már alig emlékezünk ; njugvó pontot régóta nem láttunk, habár sokan vannak, akik a mostani állapotot sem tekintik nyugvó pontnak. És esetleg még meglehet, hogy igazuk is van. Olyan előzmények után, mintamilyenek lejátszódtak, az ember sohasem tudhat bizonyosat ós még a logika örök óltünek mondott törvényei ós tótágast állhatnak. Ne menjünk messze. Itt van az appon y i ó k dolga ; ki merte volna hinni, hogy Apponyi ós társai a szinte valóságos „kitessókelós" után mégis benn maradnak a szabadelvű pártban.. Ki gondolta volna ezt Apponyinak az első értekezletén mondott nagy beszédje után, amelyen keserű melankolával emiitette fel, hogy úgy látja : az ő közreműködésére nem igen reflektálnak. Huszonnégy óra alatt ennyit változott a helyzet. Különban nem a helyzet, hanem maga az Apponyi. Egy hatalmas formula után : „az akció szabadságnak fenntartása a katonai kérdésekben," benn maradt a pártban. Az akció szabadság fentartása? Mit jelentsen ez magyarán ? Semmi mást, mint azt, hogy most még nem lépek ki, hanem majd ha a katonai kérdések sorra kerülnek : akkor érvényt szerzek a magyar nyelvnek, vagy gondolkozni fogok ismét a kilépésről ? Közelebbről jérdekli azonban a békésmegyeieket az, hogy egykori főispánjuk T a 11 i a n Bela földnaivelésügyi miniszter lesz. Mint főispánt nagyon jól ismerték a megyében, azóta pedig politikai szereplésével lett még ismeretesebbé. A „jövő embere" ezt mondták róla az újságok, mikor a képviselőházban első beszédjét tartotta, melyben feltűnő volt a megfontolt, okos szociálpolitika. Ime, a jövő emberéből a jelen embere lett. A főispánból a ház elnöke, mo?t miniszter. Hasonló karrier ritka s tényleg az ő földmivelósi miniszterségétől várni is lehet okos munkát és haladást. Nem vad agrárius, de ismeii az oíszág gazdanépónek bajait, — hiszen maga is az. Meg van már a Tisza-kabinet is, az egy király személye körüli miniszteren kivül. A szabadelvű pártban Fej órváry Géza báró volt honvédelmi minisztert akarják, de döntés még nem történt. Ettől az egy tárcától eltekintve, az uj kormány régleges lisztája ez: elnök és belügy: Tisza István, pénzügy : Lukács László, kereskedelem : H i e r o n y m i Károly, földmivelés : T a 1 1 i á n Béla, Békésmegyei Közlöny tárcája. Holt hösök éje. Irta : Belenoéreal Dez«ő, Fehér párázat száll a levegőben, Jeges szellő repül a dombon át. Faágról tépett zizzenő levéllel Borítja el a holtaknak hónát. Kopár faág, a sárga fűszál reszket, Sírok felett, hogy elsuhan a szél, Sa temető zúgán végigrohanva, Az elmúlásról fagyosan beszél. A szél zúgásán sír a cipruság is, Fűszál, bokor a néma sírokon, De ellenáll mezőn a tombolásnak Sötéten, egy nagy gránitkő orom. A szél elül . . . Hold elmerül ... Az éjfélt Konogja kongó, bongó, bús harang . . . . . . Sóhaj, sirám suhan a sirok ormán, Borzongató a temetői hang. És meginog a gránit a vak éjben ; Titokzatos erő ingatja meg . . . A sírból lassan, sorba felmerülnek A hazaért halt hősi szellemek. A sáppadt árnyak lengenek az éjben, Körűi veszik némán a gránitot. S a végső hős, hogy felkerül a sírból, Az első ajka szóra nyilik ott. A többi árny hallgatja csendbe némán. Ragyog megint a sárga holdkorong, S miként sikongó szél zörgő haraszt közt, A síri hang az éjben úgy borong. „. . . Halottak napja virradt a halottra . . . E nap miénk, ez adatott nekünk, S első percében mély, hideg sírunkból, Szétnézni itt mi mind felkelhetünk . . . És sírunkból kiszállunk, hogy figyeljük : Golyó sűvit-e ? Csattog-e a kard ? Nem hull e vér megint a haza földre? Nem bántja-e ellenség a magyart? S hí lenne így, mi láthatatlan árnyak Uj harcra kelnénk, védenénk a hont, És tönkre-zúzva futna szét az ellen, Ahogy a honvéd árnya rája ront! De harci zaj nincs ... És e szép hazában, Melyet mi omló vérünk öntözött, A magyar most törekvő munka közben, Békésen él a többi nép között. Nincs harci zaj . . . Tovább nyugodthatunk. E mély sírunkban csendben alhatunk . . .« Fehér párázat száll a levegőbeu, Jeges szellő röpül a dombon át, És ingó lángok, fény a temetőben, Élők járják a holtaknak hónát. És a hősöknek szikla orma mellett, Tolongó nép, lelkesülő tömeg, Szent tűz a szivben, koszorú a kézben A holt hősöket úgy ünneplik meg. És cseng a szó és zeng az ének árja, A szíveket nagy, szent érzés bejárja. . . . Ugy száll az égre harsogón az ének : Örök dicsőség » hőtök nevének. A válópör. Irata: Vórteil Arnold. — No lám, ki gondolta volna? — mondták mindenfelé, mikor hire ment, hogy Domokos Andorék válnak. Ki hitte volna, hogy annak a nagy szerelemnek ;ilyen hamar vége lesz ? Móg egy éve sincs. Pedig hogy szerették egymást, majd megették. Igazán csodálatos. Csak az anyós nem csodálkozik, a fiatal asszonynak aa anyja. Ő tudta ezt. Ő előre megmodta ezt. Ellene is volt ennek a házasságnak minden kitelhető erejéből. De a fiatal leányokkal nem lehet birni, ha egyszer neki bódulnak. Akkor hiába beszól nekik az anyjuk, hiába számlálja elő annak az embernek minden hibáját, minden elrejtett rossz tulajdonságát, miket az anyai szem már előre lát, biába festi le, hogy milyen szörnyeteg az, az elvakult leány nem hallgat az anyjára s egyenesen belerepül a szörnyeteg torkába. — Örülj, édes leányom, hogy kimenekedtél, — vigasztalja most a gondos anya. — Habár későn, de legalább kimenekedtél. Irón azonban nem örül, sőt egyre sir. Főképp ha az anyja nem látja, akkor sir, mert az anyja előtt nem mer olyan nagyon. Fél tőle. Most jobban fél, mint leány korában. Akkor szemébe meg merte mondani az édesanyjának: — Ha nem ad oda édesanyám, akkor elsaököm, mégis az Andor felesége leszek. Nevetett egyet, perdült egyet, de a villámló szemével bátran nézett az anyja szemébe : — Igazán megteszem, édesanyám. De most mit mondjon? Csak meglapul ós törülgeti a szemét. Az ismerősöknek sem tudott semmit mondani, akik kérdezgetik, hogy miért válnak el. Olyan bamba a felelet: — Nem tudom ! Domokos Andortól is hiába kérdezősködnek. Az sem tud semmi feleletet adni. Csak bosszúsan mormogja, hogy szamárság az egésa, nem is érdemes beszólni róla. Resteli elmondani, hogy olyan haszontalanságon kocódtak össze. Egyszer séta közben valami szokatlan formájú kalapot láttak agy váci-utcai kirakatban. Szép sem volt, csak furcsa volt, de Irénnek nagyon megtetszett. — Ezt megvehetned nekem a születésnapomra, — mondta Irón. De Andor valami kedvesebb meglepe, tést akart neki szerezni. Gyönyörű brilliántos, karperecet vitt neki haza. Ámde ki tud eligazodni az asszonyok szeszélyén ? Irén, mikor összecsókolta a férjét s a karperecben is már eleget gyönyörködött, megszólalt: — Hát a kalap, mucus ? Andort bántotta ez a dolog. No, ez már gyöngódte'enség, gondolta magában s fanyar hangon, talán csípősen is, (nem emlékszik már rá, meg lehet, hogy csipős volt ós nagyon fanyar) igy felelt: — Ugyan ir

:nek móg egy kalap, mimár a szezon végén vagyunk ? Aztán még micsoda förtelmes kalap! Olyan volnál benne, mint valami madárijesztő. Aa asszony fölkapta azt a szót, hogy madárijesztő. — Hát olyan volnék ? Neked persze olyan volnék. Bezzeg nem voltam madárijesztő leánykoromban, ugy-e ? De most már meguntál. C ak mondd ki egyenesen. — De édes angyalom, iparkodott volna lecsöndesitni a megdöbbent férj. Az asszonykát azonban nem lehett hizelgésekkel lecsöndesitni. Kibontakozott a férj ölelő karjai közül. — Hagyj engem. Látom már ón, hogy milyen ez a te szerelmed. Egy kalapot is s

aJnálsz tőlem. Még annyira sem becsülsz. Andor nem értette, mi lelte Irént. Micsoda megátalkodottság ez 1 Hát érdemes ilyen haszontalan kalapért szót vesztegetni ? Nem is folytatta tovább, hanem bosausan fölkelt a divánról s egyenesen a váciutcába ment. A kalap ott volt még akkor is a kirakatban. — Persze, — gondolta Domokos Andor, — kinek is kellene ez az ormótlan jószág ?j Most móg csúnyábbnak látszott, mint mikor először látta. Igazán kiálhatatlan csúnyának. De megvette.