Békésmegyei közlöny, 1903 (30. évfolyam) július-december • 53-103. szám

1903-11-01 / 88. szám

közoktatás : Berzeviczy Albert, honvédelem : N y i r y Sándor, igazságügy : P 1 ó s z Sándor, horvát: Cseh Ervin. Allitólag Tisza két tárcát ajánlott fel a volt nemzeti pártiaknak. Ezek azzal az indokolással utasitották el a tárcákat, hogy ha ezt nem teszik, azt a látszatot kelthetnék, mintha miniszteri tárcáért mentek volna bele Tisza módosításaiba. A kabinet tagjai hétfőn leteszik az esküt és szerdán vagy csütörtökön bemutatkoznak a képviselőházban. Az uj kabinet pénteken este a pénzügyminiszteri palotában tartotta első konferenciáját, Ennek végeztével Tisza István gróf Bécsbe utazott, és ő felségének az uj kabinet lisztáját aláírás végett bemutatta. Hogy kik lesznek az egyes miniszterek állámtitkárjai, tág combináció folyik. A közoktatásügyi államtitkárságra ujabban Beöthy Zsolt egyetemi tanár nevét emlegetik. Nincs kizárva azonban, hogy a tisztviselők fizetésrendezésének végrehajtásáig Zsilinszky Mihály marad az államtitkár. Mindez azonban kombináció, miután az uj minisztérium kinevezése előtt államtitkárokat nem neveznek ki, s igy ennek a kérdésnek rendezése a jövő hétre marad. Miután a szabadelvüpárt egysége, a nemzeti pártiak benmaradásával biztosítva lett, sőt a kapcsolat az utóbb tett kijelentések folytán szorosabbra füzetett, az ország közvéleménye, figyelme az ellenzék további magatartása felé irányul. Az ellenzéknél is a túlzó harcias párt fölé kerekedett a komoly, higgadtabb elem, mely azt tartja: nem áldoz fel mindent a bizonytalanért. Utóbb tartott függetlenségi párti értekezleten ennek Tóth János, a párt alelnöke kifeiezést adott: hogy az elért eredmény a függetleuségi és 48-as párt érdeme. Nem lehet tagadni, — úgymond, — hogy azon intézkedések, melyek a kilencesbizottság programmjában foglaltatnak, ha keresztülvitetnek, a magyar nemzeti eszmét a hadseregaen eredményesebben érvényre fogják juttatni, mint ahogy ez eddig történt. Felsorolta e vívmányokat s meggondolandónak tartja, vájjon volna-e sikeré a további küzdelemnek. Nézete szerint, ha a kormány hajlandó egyezményt elfogadni az általános választói jogra, a kerületek beosztására, az egyenlő cenzusra vonatkozólag, ugy a párt az indemnitást megszavazhatja. Ha azonban a kormány a közszabadságokat nem akarja kiterjeszteni, ugy a függetlenségi párt a küzdelmet folytatni fopja. Ehhez Kossuth Eerenc is hozzájárult. A szenzációkban gazdag hétnek befejezését pedig az képezi, hogy Apponyi lemondott a házelnöki állásról, de ha az ellenzékkel a béke helyre áll, lehetetlen, hogy újra ne ő lenne az. Sokan Perczel Dezsőt tartják Apponyi utódjának. Őszinte szó a mezőberényi I-ső kerületi ev. egyház híveihez. A mezőberényi I-ső ker. ev. egyház temploma a mult vasárnap tartott egyházi közgyűlés alkalmával nagy botrány színhelye volt. A tanácskozás nyugodt folyama lárma és oly gyanúsítások hangoztatása által lett megzavarva, melyek az Isten imádására szánt helyiség szentségéhez épen nem voltak méltók. Ezt különösen nekem van okom fájlalni, aki a lelkészi állás üresedésének idejére az egyház ügyeiuek vezetésével lettem megbízva s aki az egyházmegyei -elnökséggel szemben felelősséget vállaltam azért, hogy ezen, a lelkészi fizetés leszállítását hangoztató párt által kívánt rendkívüli közgyűlés minden rendzavarás nélkül, az egyház méltóságához illő módon lesz megtartva. Tehettem ezt annyival inkább, mert ama küldöttség tagjai, akik ezen rendkívüli közgyűlés megtartása ügyében engem felkerestek, biztosítottak arról, hogy részükről minden szenvedélyességtől és izgató beszédektől ovakodni fognak. Ennek dacára éppen az ő pártjuk embereinek ajkáról hangzott el a vád, hogy a zsinati törvényeket csak a „papok" csinálták, a maguk önző érdekeinek biztosítására s igy azok nem kötelezik a gyülekezeteket Ezen felfogásnak legjellemzőbb kifejezési adott B. M. egyháztag, aki igy szólt; „a papok nem tartják meg a szentírást, amely azt mondja, hogy aki Krisztus tanítványa akar lenni, annak a vagyonát szét kell osztnnia a szegények közt. A papok pedig megtöltik a zsebeiket s nem adnak a szegényeknek." Elnöktársam dr. Zsilinszky Endre egyházmegyei felügyelő rögtön megfelelt ezen hatásra számitott szavakra. Azt mondá, hogy a szentírás nemcsak a lelkészeket, hanem az összes keresztyéneket kötelezi, S a felszólaló egyháztag, — aki jómódú gazdaember, — tudomása szerint, még nem osztotta szét vagyonát a szegények között. Nekem, mint lelkésznek, — az elnöki székből nem lehetett ezen, az evangelikus lelkészi kar ellen oly sértő módon hangoztatott vádhoz hozzászoknom. Kérdezhettem volna ugyan a felszólalót: hogyan jutok én ehhez aki az I-ső ker. egyházban 9 hó óta szolgálatot teljesitek a nélkül, hogy nekem abból egy fillérnyi anyagi hasznom volna Nem szóltam azonban, s mint ideje van a hallgatásnak, — ugy kötelességemnem ismerem most, a gyűlésen kivül, a felhangzott vádakra megfelelni a nyilvánosság előtt. Teszem ezt azon szeretettel és őszinte jó akarattal, melylyel az I-ső ker. evang. egyház, mint erkölcsi testület valamint annak összes tagjai iránt viseltetem. Mindenek előtt igazat kell adnom a felszólaló egyháztagnak abban, hogy a „zsinati törvények"-et igen is papok csinálták Csakhogy nem olyan „papok", a minőket ő képzel ezen a fogalom alatt. Ha valakiről, ugy azokról a lelkészi és világi karból való férfiakról, a kik az 1890-ik évi zsinatnak tagjaivá, [&z összes magyarországi ág. hitv, ev. gyülekezetek szavazatával lettek megválasztva, fel kell tóteleznünk azt, hogy ők becsületes hivő keresztények voltak, s hogy őket „önző érdékek" nem vezérelték akkor,) midőn az egyház összes jogviszonyait szabályozó, a mag3'ar király által is szentesitett zsinati törvényeket megalkották. A zsin. tőr. 44. §-a alapján alkotott, „lelkészválasztási szabályrendelet" világosan kimondja, hogy az elhunyt lelkész által élvezett javadalom soha alább nem szállítható és az utódtól sem részben, sem egészben el nem vonható, hanem az utód hiványába egész terjedelemben felveendő, kivéve azon esetet, midőn az E. A, 30. §-a rendelkezése szerint az elerőtlenedett egyházak összepkapcsoltatnak. vagy tízezernél nagyobb lélekszámmal biró egyházközségek lelkészi körökre oszlanak, a mikor is az E A. 237 nek tekintetbe vételével mindenkor uj hivány szerkesztendő". Miért akarják tehát a mezőberényi I-ső ker. egyház némely hívei leikészüknek fizetését lejebb szállítani — holott gyülekezetük sem el nem erőtlenedett anynyira, hogy más egyházba kellene kapcsolni, sem a 10,000 lelket meg nem haladja, hogy lelkészi körökre kellene osztani ? A lelkészi fizetés leszállítását követelő pont szószólójának, azonban nem a zsinati törvények ellen van kifogása, hanem azzal is vádolja a „papok" gyűjtő neve alá foglalt evangelikus lelkészeket, hogy nem tartják be a szentírás parancsát, amennyiben vagyonukat „nem osztják szót a szegények közt", hanem „zsebeiket a szegények rovására megtölteni igyekszenek." Nem tagadom, hogy lehetnek ilyenek is az evangelikus lelkészek között. Az apostolokat maga az Ur Jézus Krisztus választotta ki, mégis akadt közöttük egy Júdás. Hát ha Magyarországnak 700 ág. hitv. evang. lelkésze között akadnak egyes anyagias gondolkodású, fukar ós szívtelen em berek :: igasságos dolog-e azt az egész eV lelkészi kar rovására betudni ? A mit a mezőberényi I. ker. egyház hivei lelkészüknek készpénzben ós terményekben fizetni tartoznak : az egyházmegye 2029 kor. 33 fillérben állapította meg. Ehhez járul az uradalom által az egyháznak a lelkésa javadalmazására adományozott 80 hold alapítványi földnek szabadjhasználata. Ebből tartozik a lelkész huzamosb betegeskedés, vagy az elöregedés esetén maga mellett segédlelkészt i» tartani. Hát vájjon oly nagy fizetós-e ez, hogy abból egy családos lelkész a szegényeknek valami nagyon sokat adhatna ? Ámde, miután keresztyén tökéletességre protestáns felfogás és a szentírás tanítása szerint nemcsak a lelkipásztorok, hanem az ő gondozásukra bízott hivek is kötelezve vannak : akkor a mezőberényi I-ső kerületi evang. egyház híveinek nemcsak azt a 2029 koronát kellene beszállitaniok az egyházi pénztárba, amit most lelkészüknek megadni sajnálnak, hanem azon tizennégy ezer hold földnek, mely az egyház híveinek ez idő szerint örökös tulajdonát képezi, — idei terméséből legalább is a felét — vagyis negyvenkétezer métermázsa életet kellene az ország szegényeinek táplálására a szentek gyülekezetének felajánlaniok ! Ugyanis a statisztikai tudomány szerint egy emberi lény életfentartásához egy esztendőre elég 3 métermázsa élet. Nevezett egyház 3600 lélekből áll. Tehát a ma született gyermekre ós a 3 métermázsa életet számítva, — az egyház összes híveinek egy évi élelmére szükséges 10800 métermázsa gabona. Az állattenyésztésből, szőlőskertekből, ipar- és kereskedelemből, kézimunkából befolyó jövedelmeket nem is számítva, — az idei termés feléből maradna tehát móg vetőmagra, ruházatra, adóra, mesteeemberek számlájára, szolgák bérére 31200 métermázsa gabonaféle. Az idei termés másik felét, vagyis uegyvenkétezer métermázsa gabonát, — kötelesek volnának ama 14,000 holdjfőldbirtoknak tulajdonosai szétosztani a város szegényei között. Akarják ezt az illetők megcselekedni ? ha nem akarják, |ak.kor miórt^sajnálják az Isten szolgájától, aki közöttük az örök élet igéit van hivatva hirdetni, azt a '2029 kor. 33 fillért, amit a saját terhükre kell neki a regi hivány szerint megadniok ? Hisz ez valósággal csak egy morzsa arról az asztalról, amelyet az Úristen az idei termés által is oly gazdagon megterített számukra, hogy a vett áldásnak csak felét — tehát föltótlenül megtakarítható részét számítva, háromszáz esztendőre előre kifizette nekik azt az összeget, melyet most az ő szolgájának béréből levonni kívánnak ! Vagy talán vagyonúnknak nem jövedelmét, hanem magát a vagyont akarják ezótosztani a szegények között? Ez nagyon szép, keresztyénies cselekedet volna. Az I. kerületi egyházban van ez idő sze rint 800 adófizetésre kötelezett családapa. Az egyház híveinek kezén van 14ü00hold földbirtok. Ha ezt keresztyén módra, testvériesen el akarnák osztani egymás között, akkor a legszegényebb napszámos családapára is 17y

2 hold föld esnék. Tegyék meg ezt ós akkor örök hálára kötelezik maguk iránt saját gyülekezetük szegényeit ós elnyerik az örök életet ! A közgyűlés tartása ügyében nálam volt küldöttség tagjai a lel kés i fizetésnek csonkítását előttem egyebek közt azzal indokolták, hogy náluk nagy az egyházi »adóhátralék« és hogy az uj templomra begyült pénzt — néhány évvel ezelőtt — vissza kellett fizetni az illetőknek, mert nagy a szegénység a nép között. Tény, hogy az I ső kerületi egyházban nagy az adóhátrálék, majdnem 12,000 korona. De ennek is meg van az oka. Az Úristen azért adott az embernek két kezet, hogy azokkal egyformán dolgozzék. Kaszálásnál a jobb kéz vágja a rendet, a balkéz segit neki. Egyházunk adórendszere is a két karu emeltyű elméletén alapul. Az egyik kart képezi a házaspárokra kivetett személyes adó, a másik kart képezi a vagyon után fizetendő járulók. A jobb kart képviselik a vagyonnal biró egyháztagok, a balkart a két kezük munkája után élő vagyontalan házaspárok. Lássuk csak hogyan osztozik ez a két kar az I-ső kerületi egyháznál, az egyházfentartás terhében és munkájában? Minden — Itt van, tessék, — szólt s letette a kalapot az aztalra Irón elé. Látta, hogy a felesége habozva nézi. Ugy látszott, nem tudja, hogy örüljön e neki vagy tovább duzzogjon. De csak továbbduzzogott. Bizonyosana „madárijesztő" Volt még az eszében. Eltolta maga elől a kalapot : — Ha nem hozta szívesen, hát miért vette meg ? A férj haragosan dobbantott a lábával. Már igazán megsokalta ezt a komédiát. — Hiszen te kivártad. — Kénytelen ajándék nem ajándék — viszonzta Irén, ajkait biggyesztve. — Most már nem kell. Visszaküldheti. Szeretné tudni Domokos Andor, hogy más ember mit csinált volna. O bizony íölfortyant egy kicsit. Fölfogja azt a kalapot s odalökte a szobalánynak : — Fogja Lizi, a magáé. Bizonyos, hogy erre nem számitott Irén. Egészen elsápadt belé. Talán azt hitte, hogy Andor majd kórelni fogja, könyörögni fog, czirógaja : — No édes, édes . . . Arra aztán majd meglágyul az Irén szive s forró csókolózás közt megkötik a békét. De máskép törtónt. S mikor Andor oda dobta a kalapot a szobaleánynak, Irén ugy vélte, hogy halálos sértés esett rajta, a mit nem hagyhat megtorlatlanul. Fogta a karpereczet s ő meg azt dobta oda: — Ez is a magáé, Lizi. Azt mán nem állta ki tovább Andor s szó nélkül elrohant hazulról. Eg3

T darabig összvissza bolyongott a városban. Aztán beült egy kávéházba. Végigolvasott valamennyi újságot, de nem tudta, hogy mi van benne. Az esze folyvást otthon járt. "Vóg'-e ugy este kilencz óra tájban, mikor már azt gondolta, no azóta Irón ós lecsillapodott elindult hazafelé. Igazán nevetnie kellett, hogy micsoda haszontalanságon vesztek össze. Most már bizonyosan Irén is nevetni fog mert Irén olyan jó és víg természetű, a ki nem haragoskodik sokáig. Nem is fordult elő móg soha köztük összekoczczanás, ámbár az Irén anyja megjövendölte, üogy nem lesz ezen a házasságon az Isten áldása. Igaz ni, a mama . . . Most jutott eszébe, hogy ma nálunk lesz vacsorán. Sietni kell. Igy is lesz majd mit. hallgatni, hogy hol csavarog az Irón születésnapjának előestéjén ? A mint hazaért, megütközve látta, hogy sem Irén, sem az öreg asszony nincs ott. A szobaleány zavartan jött elejébe s tudtára adta, hogy az öreg nagyságos aszszony itt volt s elment a fiatal nagyságos asszonynyal együtt. Azt mondták, hogy ne tessék várni. — Azt ? És semmi egyebet ? — Egyebet semmit. Domokos Andor dühösen csapott az asztalra : — Jó, adják be a vacsorát. Csakhogy egy falat sem esett jól s a vacsora ós a lefekvés ideje közt háromszor is eszébe jutott, hogy elmegy a feleségóért, hazahozza. Egyszer már a kalapját is a kezébe vette, de megint letette. Nem, nem megyen érte. Majd hazajön, ha akar. Másnap ismét erősen küzködött Domokos Andor avval a gondolattal, hogy elmegy a feleségeórt; de megállta, nem ment el. Nem fognak ki rajta. O nem cselekedett semmit, a miért meg kellene alázni magát. No hiszen, csak az kellene. Hogy ő járom alá hajtsa a fejét ? Hogy még ő könyörögjön. ? Tegye meg az első lépést Irén. O ment el, neki kell visszajönni. Hiszen vissza is ment volna szegény Irón, ha mert volna, de az anyja vigyázott rá. — Ne félj, mig az ón védő szárnyaim alatt vagy. Én nem eresztelek. Nem azért hoztalak haza, hogy visszaeresszelek annak a szörnyetegnek a körmei közé. Várhat, üzengethet, te ugyan nem mégysz egy tapodtat sem Nem, nem, édes lányom, ne féljIrén csak sóhajtott. Hej, pedig Isten a megmondhatója, hogy szeretett volna újra annak a szörnyetegnek a körmei közé kerülni. Ilyenek a fiatal asszonyok. De restelte az anyja előtt bevallani. Meg Andor előtt is restelte. Igen, ha Andor eljönne érte. De igy szégyenszemre nem kulloghat vissza. — Látod, nem jön, — lázította az anyja. — Érzi a vétkességét. — De nekem semmit sem vétett, — mentegette volna a fiatal asszony. — Semmit ? Te szerencsétlen ! — támadt rá az anyja. — Neked semmi, mikor huszonöt forintos kalapokat vesz a szobaleánynak ? Bizonyittatni fogjuk a törvényszók előtt a divatárosnéval. Világos bizonyíték. A bíróságot nem lehet félrevezetni. Beadjuk a válókeresetet. Már beszéltem az ügyvéddel. Ne félj. A fiatal asszonynak lólekzete is elakadt rémültében : — A valókeresetet ? — Azt, azt, édes leányom. Minden világos. Eltagadhatlan bizonyítékaink vannak. A törvény el fog választani. Megmentelek annak az elvetemedettnek a keze közül. Az ügyvéd is azt mondta : világos bizonyítékok, eltagadhatlan bizonyítékok. Ugyan melyik ügyréd volna az, a kinek ne lennének világos bizonyítékai ? Bebizonyított házasságtörés. Hűtlen elhagyás. Tanuk igazolják, hogy a huszonöt forintos kalapot láttak a szobaleány fején. A pöriratokhoz van mellékelve a divatárusné számlájának hiteles másolata Nincs az a gonoszság, a mit az ügyvédi tudomány ki nem dérit most Domokos Andorra. Alperesnek egész élete a bűnök szakadatlan láncolata. Már korábban is fordult elő valami szobaleány-história. Arra is vannak tanuk. A leány maga dicsekedett, hogy két forintot kapott az úrtól újévre ajándékba. Hát hihető az, tekintetes törvényszék, hogy valaki gonosz cél nélkül adjon a szobaleánynak két forintot? A tekintetes törvényszók mind a mellett elrendelte a törvény által megszabott békitési kísérletet, ámbár mindenki tudja hogy ez csak üres formaság. A felek megjelentek ügyvédeikkel. A fiatal asszony sápadtan, remegve lépett be a terembe. De édes anyja támogatta : — Csak felelj bátran, édes leányom. Ne félj, nem hagylak. A szörnyeteg ott állt szemben velők. Irénnek ugy rémlett, mintha szemrehányó leg tekintene reá, de nem haragosan, hanem szelíden, félig busán, fólid gúnyolódva. Irénnek arcába szökött a vér s elfordította fejét. A bíró föltette a szokott kórdóseket. De Irén nem hallotta. Zúgott a feje s zavara nőttön-nőtt. — Felelj már, — nógatta az anyja. — Mit teleljek, édes anyám ? — Hogy nem szereted a férjedet, gyűlölöd, nem akarsz vele kibékülni. — De ha szeretem, édes anyám ? Csak halkan szólt, de a terem akusztikája, ugy látszik, kitűnő volt, mert a biró is meghallotta ós elmosolyodott, az alperes ügyvédje is elmosolyodott, az alperes maga is elmosolyodott. A szörnyeteg kinyújtotta kezét s az asszonyka egy szempillantás alatt odasimult a férjéhez.