Békésmegyei közlöny, 1903 (30. évfolyam) július-december • 53-103. szám

1903-10-22 / 85. szám

XXX. évfolyam. Békéscsaba 1903. Csütörtök október hó W én öDrszam. KÖZLÖNY POLITIKAI LAP. Telefon-szám 7. Szerkesztőség: Fó-tér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Megjelenik hetenként kétszer: vasárnap és csütörtökön. ELŐFIZETÉSI DIJ : Egész évre 12 kor. Félévre 6 kor. Negyedévre 3 kor. Egyes szám 16 fillér' Előfizetni bármikor lebet, evnegyeden belül it. Felelős szerkesztő : MAROS GYÖRGY. Segédszerkesztő: BELENCÉEESI DEZSŐ Laptulajdonos: SZIHELSZKY JÓZSEF. Kiadóhivatal: Telefon-szám 7 Fő-tér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő. Nyilttér-ben egy sor közlési dija 50 fii. A jövő? küzdelmei. - okt. 21. A történelem azt tanítja, hogy a háborúk meddő és erősorvasztó korsza kai után nem sejtett mértékben fokozódik a munkakedv, a tevékenység, s végső eredményben a polgárság jóléte. A história logikája szerint igy kellene lennie Magyarországban is a közel jövőben. Mert nagy és nehéz háborúnak nagy és nehéz hátrányaiban volt és van még része ennek az országnak Ha pénzértékben akarnók kifejezni csak az Ausztriával való gazdasági hadakozás anyagi kárát, már akkor is óriási számokkal kellene dolgoznunk. A meddő korszak után okvetlenül következni kell egy termékeny időszaknak, melyben az országgyűlés egyidőre háttérbe tolván a közjogi problémákat, feladatának magaslatára emelkedik és egész gondoskodását a polgárság anyagi helyzetének szanálására fordítja. A gazdasági kérdések olyan elemi erővel tognak kopogtatni a törvényhozás kapuján, hogy kétségtelennek kell tartanunk, miszerint a legközelebbi jövendőt a gazdasági politika fogja dominálni. És akármerre is tekintünk ezen téren, mindenfelé sok és sürgős a teendőnk. De egyúttal nehéz ós aggodalmas is az a munka, mely reánk várakozik. Legelső sorban szemünk előtt lebeg a monarkia másik alkalmával való gazdasági kiegyezkedés Az országnak elsőrangú érdeke, hogy az Ausztriával való viszonyunk rendezést nyerjen. Am itt nyomban felbukkan az a nehéz kérdés, vájjon lehetséges lesz-e a két országgyűlésben elfogadtatni a Széll-Körber-féle megállapodásokat. A magyar parlamentet illetőleg kezdettől fogva az volt a nézetünk, hogy az a kiegyezés elől aligha zárkózhatik el. A Szél Kálmán kiegyez 4se becsületes munka, megvédi az ország érdekeit, nyugodt lelkiismerettel törvénynyé emelhetjük. De meg leszen e a reikszratbin is a készség akiegyezés Analizálására? Itt van a bökkenő. Az osztrák képviselőház november első felében összeül. Rendelkezik-e Körber ur olyan csodaszerrel, melylyel életerőt, munkaképességet önthetne az évek óta beteg osztrák parlamentbe ? És ha nem képes rá, vájjon mi következik akkor ? íme, még ki sem láboltunk az egyik bajból, már is felüti fejét a még nagyobb baj, a gazdasági kiegyezés krízise. És ez a veszedelem nem valami ködös távolban lebeg. Veszedelmes közelségbe kerül főként az által, hogy szoros kapcsolatban van e kérdéssel az autonom vámtarifa, melye a külföldi szerződések kötése szempontjából elengedhetlen szükség van. Mert kiegyezés és tarifa nélkül nincsenek uj szerződések, igy rendeli ezt a 99. XXX. t.-c., a Széli-féle formula. Uj szerződési tárgyalásokra pedig sürgősen el kell készülnünk, mert a külállamok részéről köszöbön áll a régiek felmondása. Ugy sejtjük, hogy e kérdés megoldásánál, valami ujabb lépésre lesz szükség, mely biztosítsa a gazdasági érdekeket ugy nálunk, mint Ausztriában és az osztrák népképviselet teljes képtelenségével szemben. Meglehet, hogy ez az uj lépés maga lesz a külön vámterület, melynek Ausztriába^ is egyre szaporodnak a hivei, amely Magyarországnak még nagyobb fejlődést tudna biztosítani Óriási fontossága kérdés ez, melyet rövid sorokban nem lehet elintézni. Meg lesz-e az erő a jelenlegi parlamentben e nagy kérdés elintézésére, azt a közel jövendő meg fogja mutatni. Az bizonyos, hogy legerősebb parlamenti férfiainknak, legelső erőinknek ujabb nehéz munkájába fog kerülni, hogy ezt a gazdasági ós közjogi bonyodalmaknak magvát rejtő nagy problémát helyesen megoldják. A politikai helyzet. — Fővárosi munkatársunktól. — Budapest, okt. 21. A mai naptól nagyon sokat várt a politikai világ, azonban jóformán nem történt semmi. A válság még nem dőlt el, miután a király nem nyilatkozott, hogy magáévá teszi-e a szabadelvű párt programját és ezenkívül nem döntött a megbízandó politikus személyében sem. Lukács László közvetlenül az audiencia befejeztével egy hírlapírónak a következőket mondotta kihallgatásáról : — Az audiencia ma nem hozta meg a végleges döntést. A felség kegyesen ós nagy figyelemmel hallgatta meg jelentésemet s azután átvette a kilences bizottság elaborátumát, de mivel azt jelenlegi formájában még nem ismeri, elhatározását fenntartotta magának és felkórt engem, hogy hosszabbitsam meg bécsi tartózkodásomat. Ennek következtében Bécsben maradok és bevárom a döntést. Ha a korona a programot minden részletében elfogadja, Lukács válószinüleg már mint dezignált miniszterelnök tér vissza Budapestre. A politikai körökben szóba került az az eshetőség is, hogy a király móg most is találna kifogásolni valót a programban. Altalános az a nézet, hogy ennek a. programnak a visszavetése már rendkívüli bonyodalmakat okozhatna, mert a nemzet elvesztené minden reménységét a békés kibontakozásra ós a szabadelvüpárt nagyrósze kényszerülne az ellenzékhez való átvonulásra. Biznak azonban mégis abban, hogy a korona nem fog ujabb nehézségeket támasztani. Az egyik estilap állítólag biztos forrásból azt irta, hogy a szabadelvű párton biztosra veszik, hogy az ellenzék leszerel a kilences bizottság programraja alapján. Olyannyira, hogy az utóbbi napokban némileg összefoldozott pártegysóg ismét szétszakadt s most már ismét személyi kérdések felett veszekednek. Bármennyire titkolják is, Lukács László kész kabinetlisztával utazott Bécsbe, mely liszta felöleli a szabadelvű párt összes aránylatait. Lukács mint tapasztalt politikus nagyon jól tudjn, hogy mindaddig nem lesz béke a szabadelvű pártban, mig Apponyit az aktív politika s a miniszteri oskü nem vonja el az apró frondörködós teréről s nem köti az aktiv politika mezejére. Lukács szerint ez már csak azért is szükséges volna, hogy végre ismét „kormánypárti" politika kerüljön a képviselőház elnöki szókébe. A válság tárgyalása mellett móg nagy feltűnést keltett egy bécsi német lap, a Deutsches Volksblatt vezércikke. Feltűnést keltett különösen azért, mert a lap, amint tudják, összeköttetésben van K ö r b e r osztrák miniszterelnökkel, azonkívül a trónörökössel, Ferenc Ferdinánd főherceggel is. Éppen ez adja meg a mai cikk fontosságát, érdekességét. Többek közt igy ir a bécsi lap : Békésmegyei Közlöny tárcija. Az ntea végén. Irta: Krúdy Gyula. Az utca végén, ahol már a madár se jár, egy kis fekete bolt volt. Messziről semmi sajátságosat nem mutatott ez a kis bolt: barna ajtaja volt, mely a falhoz volt kötözve, kitárt állapotban, sőt ablaka is volt, kicsi, nem fényes, nem tiszta, mint az utca végén a kis boltoké. Az ablakban pedig egy kis sárga koporsó volt. Gutman a boltban ült egy széken, közel az ajtóhoz ós a kis sárga koporsóra nézett. Hosszú esztendők multak el. Gutman mozdulatlanul ült ós merev tekintetét le nem vette a koporsóról. 0 koporsókeres kedö volt, csendes, méla, szótlan. Szakála sárga volt, lépése alig hallható, különben pedig rejtélyes volt, mint egy ismeretlen, kinek szállítójává szegődött. A szomszédokkal sohase tárgyalt, mint ez a kis boltosok szokása, el volt magában. Estefelé a Gutman boltjában megmozdult egy szék: a szalmafonásu, kiült, rongyos szék, mert Gutman felállt. Szemlét tartott a portékái felett. Oldalvást, a fal mellett egy nagy ós hosszú koporsó feküdt, tölgyfából való, hosszú esztendőkig tartó, Gutman már ki is szemelte azt az öreg, kövér nagy embert, akit ebbe bele fognak fektetni. Balra egy aranyozott és kacér külsejű érckoporsó feküdt, amelyik a betegeskedő polgármesternőt várja. Az idős hölgy a városka leghiubb asszonya volt s Gutman előrelátóan gondoskodott az előkelő hölgyről, ha árnyéka kopogtat boltja ajtaján, lakás után tudakozódva. A bolt hátuljában egy tucat kis koporsó volt egymásra rakva; ez a legelőkelőbb portéka, az asztalosok akár egész életükben ne gyaluljanak mást, mint gyermekkoporsót; a kis tavaszi lepkék nagyon vágyódnak a rögök alá. És móg sok koporsó volt a boltban, de Gutman fejébeu már mindenkinek meg volt a lakója. A lakók még vigan szaladgáltak a városban, pipáztak a kaszinóban, vagy kávézgattak az uszonna-asztalnál, de Gutman már kiszemelte őket, mint egy gondos házmester. Esténkint egy bőrködmön búvott be az ajtón és egy tompa hang — mint a temetőrög hangja a koporsófedelén — hallatszott a kripta csöndessógü kis boltban. — Jó estét, Gutman ur ! Gutman a jövevényre pillantott ós ugyancsak mély hangon mondotta : — Nono, Jani, nono. A bőrködmön erre igy felelt: — Igen is, Gutman ur, nincs semmi újság. — Ej, haj, — sóhajtott Guttmann. — Két sir az egész — folytatta a bőrködmön — harminc krajcárjával Csak a szegények halinak, a gazdagok nem. Guttmann felemelte a kezét: — Pszt, Jani. Jani görbevállu, görbehátu deres kis ember volt, mindig pislogó szempillával ós fekete cseróppipával — lázadó hangon folytatta : — Igenis, Guttmann ur, szép temetés nincs is már. Az öreg bárónő volt az utolsó szép halott. — Majd minden jóra fordul — sóhajtotta Guttmann, mint rendesen ós a vitat bezárta. Kalapját előkereste ós a sárga gyermek-koporsóhoz lépett. Innét fésűt ós kis tükröt vett elő, szakállát megfésülte; mintha tetszelegve nézett volna a tükörbe Jani bácsi dörmögött, egy nagy fekete koporsón ülve ós pipáját erősen szívta. Majd elhagyta Guttmann a kis boltot ós eltűnt valamerre az esthomályban. Hová ment Guttmann, igy kicsinosítva magát ? A sirásó is szerette volna ezt tudni, mert sokáig mormogott magában. Aztán körüljárta a boltot és végre, mert egyebet nem csinálhatott, bezárta a barna ajtót ós a sarokban levő fekete koporsóhoz közeledett. Leemelte a fedelét ós igy szólt: „No tekintetes ur, lefekszünk," mintha ahhoz a kövér emberhez beszólt volna, akire a tölgyfa vár; mig a csizmáját húzta, a polgármesternő aranyos koporsójára tévedt a tekintete és az fordult meg elméjében, hogy mi történne akkor, ha az éjszakát abban töltené. De csakhamar lemondott a tervről, mely gyenge elméjét egy percig izgatta. A polgármesternó megérezné a harasztszagot az uj lakásban ós tán vonakodnék tőle, ami semmiképpen se volna jó Gutmannak. A sirásó a nagy koporsóban elhelyezkedve, csakhamar szuszogni kezdett. A földdel foglalkozó férfiúnak mély álma volt, akárcsak a föld téli álma. A koporsók is aludtak körülötte. Csak Gutmann nem aludt; ő a holdvilágos tavaszi éjben nagy sétát tett az országúton a dombok felé. Kalapját kezében tartotta, az éji szélben fürösztgette fejét ós hosszú lépésekkel haladt. A múltra gondolt, a jövőre gondolt, ahogy a holdvilágos éjben a kóborló tejében röpködnek a gondolatok. A fák különös hangokon susogtak az utmentón, nem ugy, mint a pappali szélben, hanem önfeledten, lágyan az éjféli »zellőben. A temető melletti réten ezüstös ruháikat szárítgatták a hold lányai : mint megannyi álom . . . A dombtetőn egy fónybogárka jelent meg: majd közeledett a lejtön, csakhamar kocsirobogás is hallatszott. A távoli vasúti állomásról jött egy omnibusz. A nagy fedett kocsi robogva gurult lefelé a lejtőn. A kocsis aludt a bakon, a pókos szürkék is álomba merülve emelgették lábukut. A konduktor szivarozott a kocsis mellett. — Samu, fel lehet ülni? — kérdezte Gutman. A konduktor igy felelt: — Csak tessék felugrani. Mindössze ketten vannak benn. Gutman felugrott a rozoga bárkára ós a szük ülésen elhelyezkedve körülnézett. Az éji homályában két alakot látott ülni a sarokban. A konduktor most a kocsilámpát megfordította, hogy a pislogó mécses fénye a kocsi belsejébe esett. A szennyes világosságnál Gutman szemügyre vette útitársait. Egy kis fiu bóbiskolt a sarokban, mellette egy fekete ruhás asszony ült. Az asszony pedig nyilván aludt, mert most hirtelen felébredve, zavarodottan nézett körül. Gutman mereven nézett az asszonyra, krákogott ós megszólalt: — Kegyed az ? — Az asszony ijedt mozdulatot tett — Maga az Gutman ? Hogy került egyszerre ide ? Csak nem lesett ránk ? Minek leskelődik utánam ? Gutman bólingatott a fejével: — Jóskát akartam látni. Tudtam, hogy az iskolából hazajön nyárra. Gondoltam, megnézem . . . Az asszony vastaghaj u, puderozott, kövér asszony volt, szürke szemét Gutmanra villantotta : — Nem is tudtam, hogy maga ilyen ábrándos. A foglalkozása cseppet sem gyengéd. Móg mindig koporsóval kereskedik ? Hál' Istennek nekünk nem volt móg szükségünk koporsóra. Helmeczi egészséges, ón is . . . Hát maga, hogy van ? Gutman a gyerekre nézett: — Csak ugy . . . Jóska, remélem, jó tanuló. Szép gyerek lett. A gyerek kalapja a kocsi rázódásai közben lecsúszott fejéről és az ülés alá esett. Gutman utánahajolt felvette ós kezében tartva mondta :