Békésmegyei közlöny, 1903 (30. évfolyam) július-december • 53-103. szám

1903-10-11 / 82. szám

kai hangoztatják Tisza István gróf nevét is. A politikai helyzet azóta, hogy ez a két politikus legutoljára megjelent a király előtt, olyan alaposan megváltozott, hogy azon föltevések, melyek mellett az egyik vagy másin a királyhoz meghivandó lenne, egészen másképp Ítélendő meg, mint amaz időben. Igy beszól a Presse. Mindezek annyit jelentenek, hogy Széli Kálmán háttérbe jutott s A narássy és Tisza van elől. A magyar politikai körökben beszélnek még L uk á c s Lászlóról is, de ez a hir igen gyenge. Leginkább Tisza Istvánról teszik fel, hogy minden körülmények között, a múltkori kudarca után is újra vállalkozna és még keményebb programmal lépne fel. Ha Tisza István miniszterelnöksége bekövetkezik, akkor arra is el lehet készülni, hogy a Házat elnapolják és föloszlatják, mert ma mérvadó helyen az a nézet, hogy akitől a korona határozottabb politikát kiván, annak a megfelelő eszközöket is rendelkezésére bocsátja. Valószinü, hogy Tisza István gróf, a forma kedvóért, megkérdezi az ellenzéket, és belátásukra appellálva, fölszólitja őket az állami szükségletek megszavazására. Ha az ellenzék ragaszkodnék az obstrukcióhoz, Tisza a parlamentet feloszlatja, még pedig annyiszor, amig az ellenzék meg nem törik. Egy, Tisza István politikáját valló képviselő ezt igy irta körül : — Föl fogják oszlatni a Házat, még pedig annyiszor, mig az ellenzék belátja, hogy a koronától erőszakkal kicsikarni semmit se lehet és hogy harminchat óv óta fennálló intézményeket nem lehet egy éjszaka alatt lerontani. Hát e dolgok szép kilátást engednek a jövő politikai viszonyokra. Érdekes dolog még az is, hogy A p p o n y i Albert grófnak is állítólag egyre lehetetlenebb a helyzete. Amint a hir tartja, Apponyi tudja, hogy Bécsben őt tartják a kibontakozás előtt álló akadálynak. És ezért igyekeznek lehetetlenné tenni, ugy, hogy nem juttatnak helyet neki az alakitaudó kabinetben, sőt módot keresnek arra, ho^y elnöki állásáról is lemondjon. Ezeknek a tudatában gróf Apponyi Albert most az ellenzékhez fordul és olyanféle húrokat penget, melyeknek hangjára arra számithat, hogy az ellenzék szívesen fogja őt fogadni. Tehát, gróf Apponyi Albert nem ért egyet a Széli Kálmán álláspontjával s a magyar vezényleti és szolgálati nyelvre nézve a 67-es törvény oly magyarázatát akarja a programba befoglalni, mely a vezényleti ós szolgálati nyelv meghatározását a törvényhozásnak tartja fenn. A szakadás szinte elkerülhetetlennek látszott. Az ©gyík bizottság ülésén H ód o s s y Imre, a volt nemzetipártiak egyik vezérpolitikusa, váratlanul gróf Apponyi Albert ellen nyilatkozott. Ez már a Széli Kálmánnal való konferálások eredménye volt. Bolgár Ferenc, a volt nemzeti párt katonai tekintélye, szintén más nézeteket hangoztatott, mint gróf Apponyi Albert. Még tovább megy azonban a N. F. Presse. Ma azt újságolja, hogy Apponyi az uj kormány bemutatkozása után le fog mondani a házelnökségről. Oka erre pedig az, hogy mint házelnök nem űzhet aktuális politikát. Ezért inkább lemond a méltóságáról. Nyugdíjügyek a vármegyén. A vármegyei tiszti nyugdíjintézet, valamint a megyei községi jegyzők nyugdíjintézetének választmánya, csütörtökön délután, Gyulán a vármegyeháza kisebbik tanácstermében Dai me í Sándor alispánhelyettes főjegyző elnöklete alatt gyűlést tartott. A tiszti nyugdíjintézet K 1 i m e n t Gyulát, a vármegyének közbecsülésben állott alpónztárnokát, aki 1884. óvi január elseje óta 20 éven keresztül általános megelégedéssel töltötte be terhes hivatalát, jövő évi január l-jével kezdődő joghatálylyal nyugdíjazta. Kedvezően intézte el fiandhauer György ós társainak kórelmét is ; a vármegyei pénztári és számvevői tisztség tagjai ez óv január elsejével tudvalevőleg rendelkezési állományba helyeztettek s szolgálattételre a kir. pónzügyigazgatóság mellé oszítattak be; ezzel természetesen megszűntek a vármegyei tiszti nyugdíjintézet tagjai lenui, miután az uj rendelkezés folytán állami tisztviselőkké váltak. Ebből kifolyólag az iránt folyamodtak a tiszti nyugdíj igazoló választmány elé, hogy azokat a járulékokat, melyeket mint vármegyei tisztviselők a vármegyei tiszti nyugdíjintézet pénztárába fizettek, a nyugdijalap részükre fizesse vissza. A nyugdijigazoló választmány elfogadta kérelmezők indokait, s ez értelemben tesz javaslatot a holnapi törvényhatósági bizottsági gyűlés elé. A községi jegyzők nyugdijintézetéuek igazoló választmánya csupán egy tárgygyal foglalkozott, de az ügy fontossága a késő esti órákig együtt tartotta a tanácskozókat. A régi nyugdíj szabályrendeletet a megyei törvényhatóság megváltoztatta s az uj szabályrendeletet teljesen as állami nyugdi]szabályok intézkedéseire fektette. Az uj intézkedések közül legfontosabbak : a jegyzők özvegyei a nyugdíjjogosult öt óvi szolgálata után (a régiben 10 év után) özvegyi nyugdijukat megkapják, hogy a régi osztályrendszer helyett a teljes jegyzői fizetés képezi a nyugdíj alapját; végre: módot nyújt az uj szabályrendelet arra, hogy föld haszonélvezetével javadalmazott községi jegyzők nyugdija a haszonélvezet értékének az eddigi méltánytalan kataszteri tiszta jövedelmi számítása helyett igazságosabb alapokon számittassék. Ez utóbbi rendelkezés folytán a községek, megváltás kötelezettségének terhe mellett a jegyzői javadalmat képező földek haszonórtókót a kataszteri tiszta jövedelem helyett tíz évi átlag szerint a valóságnak megfelelő összegben állapították meg s határozataikat az igazoló-választmány elé terjesztették. Tizenegy községi jegyző érzékeny sérelme nyert ezzel orvoslást; mert a községek határozataiból kitünőleg egyikmásik jegyzőnek a nyugdíj számításánál alapul veendő fizetése 1500—2200 koronával emelkedett. Ezeket a határozatokat a nyugdíj intézeti választmány csekély módosításokkal ajánlólag terjeszti a törvényhatósági bizottság elé. Olyik község azonban túllépte hatáskörét, amikor a föld haszonértekének megállapításán kivül a természetbeni illetmények értékelésének kórdósét is megbolygatta, melyről pedig a választmány már jogérvónyesen intézkedett s melyről az uj szabályrendelet nem is beszól, csak arra ad felhatalmazást, hogy a jegyzői javadalmat képező földek évi haszonórtéke állapítandó meg igazságosabb alapokon. Az előadói tisztet Kis László várm. jegyző töltötte be, a községi jegyzők igazságos érdekeinek szimpatikus támogatásával. csabai helyi forgalomban 8424utas 842-40K. „ békési szakaszon 2805 „ 841 '50 „ „ borostyám „ békés-csabai „ „ borostyáni „ csaba-kitórő-bókósi „ 41 2656 19 29 8'20 „ 796-80 r 3-80 „ 870 „ A motorosról Az első 30 nap eredménye és tapasztalatai. Mult hó 9-ik napján ejtette meg a kereskedelemügyi kormány képviselője az A. E. G. V. csaba-békési vonalszakaszának mütanrendőri bejárását s másnap, 10-ón az uj vonalszakaszt átadták a közforgalomnak. a megnyitás óta a tegnapi napon telt le az első hónap ; elegendő idő arra, hogy ugy a vasút, mint a közönség gyakorlati tapasztalatokat meritsen s a tapasztaltakból o kuljon. Abban a helyzetben vagyunk, hogy az első husz nap forgalmáról hiteles adatokat közölhetünk. Igy a Csaba-közraktár—ko vácsházi vonalon szeptember hó folyamán 6397 utast szállítottak, ami 2802-80 fill. jövedelmet eredményezett; ez a mult óv szeptember havi forgalmához képet az utasok számában 1231, bevételben 977*70 kor. többletet jelent. A csaba-békési vonalszakaszon szeptember 10-től 30-ig, tehát 20 nap alatt, a lebonyolított forgalmat a következő statisztikai adatok tüntetik fel: összesen : 13.- 74 utas 2501 -40 K Szépen beszélő számok ezek, melyek arról tesznek bizonyságot, hogy e vasutvállalkozás égető szükséget elégít ki. Azon persze nem kell csodálkoznunk, hogy a forgalomba helyezés első hónapjában nem minden ment ugy, hogy a jogos kritikát kiállhatná. Igy tagadhatlan, hogy a menetrendben itt-ott zavarok fordultak elő ; erre nézve az igazgatóságnak mindent el kell követnie, hogy a további panaszoknak eleje vétessék. Kisebb-nagyobb balesetek is fordultak elő, szerencsére komolyabb következmények nélkül. A további bajok elkerülése végett több gondot kell fordítani a vonatok vezetésére, főleg nagy figyelemmel kell lenni az egyes utca-keresztezésekre, ahol négy irányban oszlik meg a kocsiközlekedés és személyforgalom. Az ilyen veszélyeztetett forgalmi pontokon ne kímélje a kocsivezető a jelzőharangot. Viszont a közönség is több elővigyázattal igyekezzék a bajt megelőzni; szemtanúi voltunk nem egyszer annak, kogy teherszekér a sínpárról akkor sem tért le, amikor mások figyelmeztették a háta mögött közeledő motorra, s megtörtónt az a mucsai eset, hogy a motornak nyilt pályán kellett megállani. Nem egy zavart idéz elő az is, hogy a közönség nem különbözteti meg a közúti és távolsági közlekedést. A közúti közlekedésben a motoros az összes megállóhelyeknél felvenni köteles a felszálló utesokat, sőt kivételképpen azt is megteheti, hogy az útközben felszállni kívánó utasok érdekében menetközben is megáll; a távolsági forgalomban azonban csak a megállapított állomásokon állhat meg, s a helyi közlekedés megálló helyein várakozó utasokat nem veheti fel. Akik tehát Békésre igyekeznek, azok a távolsági megállóhelyeken várják be a motormeneteket. Erre való tekintettel figyelmébe ajánljuk az igazgatóságnak, hogy a távolsági forgalom megállóhelyein még zz esős őszi időjárás bekövetkezte előtt várószobákat építsen, ahol a várakozó közönség az idő viszontagságai elől meghúzhatja magát. Panasz tárgyát képezte az is, hogy a Máv. indulóházából a városba igyekvő közönséget nem várjn be a motoros. Sajnos, hogy 8 Máv. és A. E. G V. menetrendje között az összefüggés, bár a lehetőség szeszer célt tűzött ki életének, attól el nem tántorul. Ilyen férfiú volt Rákóczi is: céljához, elvéhez hű maradt; szenvedésekben, csapásokban el nem botlott; csábitások, ígéretek hiu fénye el nem kápráztatta öt. Inkább lemondott minden földi ragyogásról: milliók ura s egy büszke nemzet fejedelme volt s ime bujdosóként vonja meg magát a barbárok földjének egy szegényes hajlékában ; egy világrész legelőkelőbbjei között hódított fejedelmi föllépésével s ime esztergapadján üldögélve elmélkedik a világ hívságos dolgairól .. . . De lelke egyensúlyát megtartotta, meggyőződésót meg nem változtatta, s nemzete vágyainak, törekvéseinek élő tüköré maradt s átszármaztt ja lett még halálában is. Ime, a Rákóczi pályájának vázolásában térképe azon útnak, a metyen a nemes, nagy férfiaknak haladniok kell, ha rendkívüli nemzeti feladatok megoldására vállalkoznak . . . Azonban az idő arra int, hogy — bármint szeretnők is ezt kissé részletesebben fejtegetni, — befejezzük szavainkat. A Kunságban, mikor ősszel erős, hideg szél támad éjszakára, a gazda azt szokta mondani: a Rákóczi lelke jár. Igen, a Rákóczi lelke jár ilyenkor Magyarországon, nemes haraggal keresi azt a helyet, ahová majdan egy bátrabb lelkű, hálásabb nem zedók fogja pihenőre tenni idegenben elszórt csontjait; a Rákóczi lelke jár: bús fájdalommal keresi azt az önállóságot, függetlenséget, amelyért itthon annyit küzdött, áldozott s a melyről a száműzetésben annyi szépet álmodott . . . Ifjú barátaim, ti Magyarország jövendő nemzedékének jelentékeny része lesztek ; Rákóczi esztendeje nemes lángot gyújtson kebletekben s fogadtassa meg veletek, hogy amit mi el nem végezünk, ti befejezitek. S ha e harcotokban Rákóczi lesz élő tükörötök, akkor a szent ügy, támadjon bár ellene a pokol minden serege, akkor az a szent ügy győzni fog ! A Mária esokra. Irta: Körmendy Viktor. Olyan asszony volt, aki mindenkinek tetszett. Volt valami bűbáj a szemében, amivel meg tudta bolonditani a férfiakat: Amint ott ült a páholyában, mintegy cél táblájául a látcsöveknek, kipirulva a hőségtől, olyan volt, mint a szerelem modern istennője, aki várja, követeli az imádást. — Nézze, Ilona, — szólt hozzá Bárdos a válla fölé hajolva, — nézze ezt a néma hódolatot. Mindenki magát csodálja ! Az asszony gúnyosan nevetett. — Van is mit ! . . Egy asszony, akinek már tizenhatéves leánya van ! De azért bensejében örült a diadalának. A nagyon szép asszony követelő hiúsága ott ólt a lelkében és érezte, hogy arra van teremtve, hogy hódoljanak neki — Ne beszéljen igy Ilona, szólt Bárdos remegő hangon. — Hiszen tudja jól, hogy szép, hogy legszebb a világon ! . . Hiszen tudja, — folytattp. aztán közelebb hajolva hozzá, — hogy mennyire szeretem, hogy imádom, Ilona . . . — Bárdos! szólt az asszony elvörösödve, — ne csináljon botrányt 1 — Hát mondja, hogy szeret ! — folytatta a férfi szenvedélyesen. — Majd felelek rá máskor . . . talán holnap ! Mikor az első felvonásnak vége volt, az asszony kíváncsian nézett körül a földszint tarka sokaságán. Ismerős hajlongások, irigy asszonyi mosolyok üdvözölték. S ö megint ugy ült ott, mint a szerelem modern istennője, aki szépsége fenségének tudatában fogadja az imádást . . . Egyszerre remegő karral vette le szeméről a látcsövet. Bárdos látta, hogy halaványul el a szép arc, hogy válnak vértelenné a biborajkak. Ijedten fordult hozzá: — Az Istenért, Ilona, mi baja ? Az asszony nem tudott mindjárt felelni. — Rosszul van, Ilona ? — Hagyja . . . semmi, szólt akadozva, semmi az egész . . . kissé elszédültem . . . — Borzasztó meleg van ezekben a páholyokban, szólt Bárdos, rósztvevőleg nézve az asszony sápadt arcát. — Igen ... a meleg . . . felelte az szórakozottan, A. tekintete oda volt tapadva a földszintre. Merően, szinte kétségbeesetten nézte azt a fiatal házaspárt, akik önfeledten, szerelmes tekintettel beszéltek odalenn egymással. Hogy el ne árulja magát, megkérdezte Bárdostól : — Nem tudja, ki az a fiatal pár ott lenn? — Az ott? .. . szólt a férfi előrehajolva. — A Györky Pista a feleségével . . . Kedves fiu ; a kaszinóban gyakran találkozunk. Szerencsés gyerek . . . Rövid idő alatt szép karriért csinált a minisztériumban. Az asszony rá se hallgatott. Mintha ő nem tudta volna ! . . Aztán, hogy megint szóljon valamit, odafordult a férfihez: — Milyen csinos a felesége . . . — Afféle falusi libácska, felelte Bárdos. Olyan kis mezei virág . . . De hát a fiu, ugy látszik, boldog. Hja ! tette hozsá nevetve, — hathetes házasok ! . . Áz asszony csak annyit hallott, hogy boldog. Boldog az a bársonyarcu, ábrándos fiu, akit ő akart boldoggá tenni lelkével, testével, egész valójával . . . Egy év előtt még mindennapos volt a házuknál Györky A férje osztályában szolgált a misztériumban és a különben gőgös tanácsos szívesen látta magánál a megnyerő fiatal embert nemcsak a zsurokon, hanem a hót akármelyik napján is egy parti tarokkra. Vasárnapokon otthon volt a zárdából Ilonka is. Megszokták egymást. Es a leány tizenötóves szivének álmai ehhez a szőke fiúhoz fűződtek .. . Egy naiv kis regénynek bevezetése volt ez, amilyen ezer van a világon és amelynek a folytatása az igazi boldogságot szokta meghozni. Es ő, az elkényeztetett asszony, a tömjénezett szépség, akit az udvarlók raja vett körül, halálosan beleszeretett Györkybe. Mohó, vágyteli szerelem volt az, a harmincas asszonyok fékevesztett szerelme, csábító és türelmetlen, odaadó ós követelő. Györky pedig hideg maradt. Kerülte az asszony égő tekintetét, kerülte azt a szenvedélyes arcot, amelynek minden izma szerelemről beszólt. Talán az ébredő szerelem, vagy a főnöke iránt érzett tisztelet, elnyomták lelkében a szenvedélyt. Egy nap aztán elmaradt a háztól egy szó, egy sor magyarázat nélkül. A tanácsosnak valami sokoldalú elfoglaltságot emlegetett. Egy hónap múlva áthelyeztette magát egy más ügyosztályba ós az asszony nem látta többé, csak ma este . . : Akkor szamárnak nevezte dühében és ma este, hogy itt látta, érezte, hogy sohasem csalta meg az urát csak akkor, amikor ez a szőke fiu hozta lázba szenvedélyes vérét, akit nem ugy szeretett mint ezeket a léha alakokat, akik nap-nap után körülveszik, szeszélyből, vagy éppen unalomból, hauím szerette lelke mélyéből és testének minden idegével. Erezte, tudta, hogy ez volt az első, egyetlen igazi szerelem az életben és hogy evvel az emberrel el tudott volnamenni mindenhova, nyomorba, szenvedésbe, gyalázatba, szolgálója tudott volna lenni és nem kórt volna érte mást, csak hogy szeresse lázas, olthatatlan szerelemmel . . . És nézte, egész este nézte azt a fiatal párt . . . Az egész idő alatt alig szólt egypár közömbös szót Bárdoshoz, aki szerelmes vágygyal nézett az asszony halavány arcába. Az rá se figyelt. Valami keserű irigység lopódzott a szivébe az iránt az asszony iránt ott a Györky oldalán. Ugy érezte, mintha egész életének a boldogságát az lopta volna el tőle . . . Előadás után fáradt hangon szólt Bárdoshoz : — Kisérjen kérem a kocsimhoz. — Talán haza kísérem, ha megengedi, — szólt a férfi. Hiszen olyan sápadt; még rosszul lesz az uton. — Nem ; köszönöm, egyedül megyek ; már jobban érzem magamat . . . Szótlanul mentek le a lépcsőn. Az asszony dideregve fogta össze belépőjét a