Békésmegyei közlöny, 1903 (30. évfolyam) július-december • 53-103. szám

1903-10-11 / 82. szám

mentJKiei a DtjKBsmeyyei ívuziuny isuo. evi at. számához rint minden megtörtént az egyezésre, olyan, hogy alig jut egy-két percnyi idő az átszállásra. A Máv. utasai a motoros közraktári állomásán szállanak fel a helyi motorkocsira Sokan nem is tudják a közraktári állomás helyét, melyet a Máv. indulóház felől a közbeeső kis kert teljesen eltakar ; de a kik tudják is, azokat a bérkocsisok impertinens inzultusai tartják viszsza, vagy gátolják meg a közraktári állomáshoz való átmenósben. A helyzet olyan, hogy ezekért a bajokért az A. E. G. V. igazgatóságát okolni nem lehet, de még se olyan, hogy kellő intézkedésekkel a bajon ne segíthetnének. Igy a rendőrhatóság figyelmébe ajánljuk, hogy a bérkocsisok arcátlan okvetlenkedóseit szigorú rendszabályokkal torolja meg ; másrészt az igazgatóság sajátítsa ki a M. Á. V. kis kertecskéjét, melynek amúgy sincs rendeltetése. A kert a közönség elől el van zárva s bizony, nem tudunk esetet, hogy ott egy lélek, még a M. A. V. alkalmazottait is beleértve, tartózkodott, volna üdélós céljából. A kert kisajátításával a közraktár állomás szembejutna a M. A. V. indulóházáVol s a motoros kocsikat közvetlen, keresés nélkül találná meg a városba törekvő közönség. A két állomás közötti bérkocsi forgalomból származható nagyobb bajok pedig akként volnának kikerülhetők, ha a kót indulóház vaskonstrukcióju felüljáróval köttetnék össze. Ezt a tervet tartanok a leggyökeresebb megoldási módnak, Ha e tervet a kivitel költsége tenné lehetetlenné, ugy van egy másik egyszerűbb mód, mely szintén célhoz vezetne : hosszabbitsa meg az A. E. G. V. igazgatóság a vasututcai vonalat a Kakas vendéglőtől a Máv. indnlóházáig s ott a raktárhelyiségek tövében létesítsen az államvasuti utasok számára állomást. Azt tartjuk, hogy kölcsönös jóakarat a motoros vasút igazgatósága és a közönség részéről, megszünteti azokat a kezdet nehézségeiből, gyakorlati tap isztal i tok híján keletkezett anomáliákat, meiyek e lefolyt egy hónap alatt sokszor képeztek —olykoz igaztalan — kritika tárgyát. vallotta be, hogy ő lőtte meg barátját, mert mindketten meg akartak halni, neki azonban már a gyilkosság után nem volt elég bátorsága hozzá. A gyilkost bekísérték Gyulára az ügyészséghez. TARKA KÉPEK. A tudományos rendőr. Úgy emlékszem rá, mintha tegnap történt volna velem, pedig annak már több mint hét éve. A milleniumi évben fejeztem be egyetemi tanulmányaimat s szerzett elméleti tudásomat az élet tapasztalataival akartam kiegészíteni. Zsebembe dugtam indexemet, ezt az egyetemi szolgálati könyvecskét azon esetre, ha netán valahol kíváncsiak lesznek, mi fán termettem s igazolásra szólítanak föl.*) Nyakamba vettem a világot, szerte-szét utazgattam, vagyis élettapasztalatokat gyűjtöttem olyan méh módjára, amely a mézet nem gyűjti, de a pénzt költi. Forró kánikulai délben egy felvidéki jó nevű városban kiszálltam az állomáson s gyalogszerrel, izzadva igyekeztem a városba befelé. Utcasarkon megállít egy rendőr : — Kicsoda az úr s mit keres itten ? Gondoltam itt már jó hasznát veszem indexemnek, melyet válasz gróf nem támogatja, hanem pártjával együtt kilép a szabadelvű pártból. Az Erzsébet híd felavatása. Budapest, október 10. (Saját tud. táv. Ma volt az uj Erzsébet híd felavatása, amelyet azonban a szakadó eső' elrontott Tizenegy órakor érkezett meg a híd előtt felállított díszsátorba Józsei Ágost királyi herceg, nejével együtt, ki a királyt képviselte. Megérkezésük kor a tórneg dörgő éljenzésben tört ki. A főhercegi párt Khuen Héderváry Károly gróf miniszterelnök fogadta. József Ágost kezet fogott vele s a kormány tagjaival s a megjelent előkelőségekkel. Láng Lajos kereskedelemügyi miniszter üdvözölte ezután a király képviselőjét. Beszédében ismertette a hid történetét s mint a magyar technika dicsőségét mutatta be a hidat Majd oz elnevezéséről szólott s kifejtette, hogy az Erzsébet név ujabb tanújele a boldogult királyné iránt való elmúlhatatlan szeretetünknek Végül kérte a főherceget, hogy nyissa meg a hidat. A főherceg válaszában elmondta: örül, hogy a királyt helyettesitheti és hiszi, hogy a híd rövelni fogja a magyai ipar dicsőségét. Örömmel adja át a forgalomnak. Zugó éljenzés közben nyomta me>i a főherceg a villamos gombot és lezuhant a kalapács, amely beverte az utolsó szöget. Majd a feleségével a jelenlevő előkelőségekkel együtt aláírták a díszsátorban a felavatási okmányt. Ezután előállott az udvari hintó s a főhercegi pír a hidon át hazahajtatott. Utánok a szakadó eső dacára ezrek mentek át az uj hidon melyek szerint a főfelügyelőség a mul évi államsegély felhasználásáról szóló egye sületi számadást jóváhagyta s a folyó óv államsegély mikénti felhasználásáról szóL tervezetet elfogadta, — az igazgató-választ mány tudomásul vette. A magyar iparművészeti társaság „Min talapok iparosok számára" cimen füzete vállalatot ad ki ; e füzetek az ipari izlós fej lesztósóre ós művészi munkák előállításánál megkönnyítésére igen alkalmasak. E fű zetek megrendelését a könyvtárak orszá gos bizottsága ajánlja, miután az egyesü let évi 36 kor. blőfizetési ár helyett 2< koronáért kapja. A választmány elhatározta hogy a füzeteket megrendeli s az iparosol rendelkezésére fogja bocsátani. — A köz oktatásügyi kormány által kiutalt évi segélyből 500 koronát iparművészeti tárgyal beszerzésére kell fordítani. A főtitkár azl indítványozta, hogy ez összegből szerezzer be az egyesület Csaba és a vármegye területén készített olyan tárgyakat, melyeknek készítése kivesző félben vin. E gyüj temóny a kivesző iparágak uj életre ébresztésére volna alkalmas, AZ indítványt egyhangúlag elfogadták, valamint azt is, hog> felírnak a kereskedelemügyi miniszterhez s arra kérik, hogy a vidéki könyvtár és muzeum-egyleteknek adja meg levelezéseik számára a portómentessóg kedvezményét Az elnökség indítványára elhatározták, hogy az egyesület könyvtárát megnyitják a közönség előtt, még pedig oly módon, hogy kikölcsönöznek könyveket Az erre vonatkozó tervezetnek kidolgozásával K ab ó s Bálint könyvtárost bizták meg. K r a m m e r Nándor igazgató ismertette ezután a nyár folyamán Kovács Z. András ós Kraszkó Mátyás tányáján eszközölt ásatások eredményét. Majd több adományozást jelentett be, amelyek közül legértékesebb a szentandrási törvénybiró ajándéka. Azután felvetette azt a kérdést, hogy nem volna-e helyes, ha az egyesület antropologiával is foglalkozna ? Ez ügyben a jövő gyűlésen fognak határozni. Ezután F á b r y Géza pénztáros jelentése következett s több apró ügy letárgyalása után az ülés véget ért. Húszonitéves esabai nőegylet A politikai helyzet. Budapest, október 10. (Saj. tud. táv.) Altalános politikai körökben az a hiedelem, hogy a király hétfőn kinevezi Tisza István grófot miniszterelnöknek, kinek Jjndrássy és Széli megígérték támogatású Kat. Jfpponiji Albert Jubiláris közgyűlés és hangverseny. Jelentettük a mult alkalommal, hogy A „Békésmegyei Közlöny" táviratai. a csabai nőegylet e hó folyamán tölti be áldásos működésének negyedszázados évfordulóját. Az egylet vezetősége, méltóan eddigi múltjához, melyben „ne tudja a jobb, mit tesz a bal" elvéhez hűen jótó konyságot szinte titokban gyakorolt, ^z egylet életében e jelentős momentumot a puritán egyszerűség jelében óhajtja megünnepelni. S ha egy hangverseny keretében mégis nyilvánosság eló lép, ezt csak azért teszi, mert közéig immár a hűvös, nedves, ősz

1 időjárás, nem messze a hideg, fagyos tél, amikor az éhezők nyomora, szenvedése, nélkülözése fokozottabb mértékben veszi igénybe a jó szivek áldozatkészségéből fentartott egyleti pénztár segítségét. A hangverseny a jubiláris közgyűlés napján, az eddigi tervezések szerint jövő hó 15-én fog a színházban végbe menni. A választmányi gyűlésből kiküldött rendező-bizottság, melynek elnöke: id. Rosenthal Ignácné, tagjai: Áchim Gusztávnó, Fejér Bélánó, Friedmann Mórné, Haraszti Sándornó, Maros G-yörgyné, Németh Lajosné, Pfeiffer Istvánná ós Rosenthal Adolfné permanens gyűléseket tartanak, s már megállapították azokat a kereteket, melyekben a hangverseny, tisztán helyi műkedvelők ereiére támaszkodva méltóan fog sorakozni az egylet korábbi ünnepségeihez. Mint halljuk, az élvezetes program már meg van állapítva, s a rendezőség most azon fáradozik, hogy a csabai hires műkedvelői gárda neves tagjait egybetoborozza. Hisszük, hogy ez nem lesz nehéz feladat, mert műkedvelőink soha sem zárkóztak el, mikor jótékony ügy felkarolásáról volt szó. nyakán. A kijáratnál újra látta Gyökyt, mint a feleségét szorosan karonfogva az utcára lépett. Egészen közel mentek el egymás mellett, de az asszony elfordította a fejét. Csak hallotta, amint Bárdos és Györky üdvözölték egymást. Mikor kocsibaült, Bárdos odahajolthozzá. — Ilona, csak egy szót kérek, egy biztató szót . . . — Majd holnap, Bárdos, holnap . . . Jó éjszakát ! , Elfásulva, félig betegen ért haza. Az ura még nem volt otthon ; ilyenkor a kaszinóban szokott tarokkozni. Mikor aztán magára maradt a hálószobában, sirvaborult a vetett ágy szólére. Siratta a multat, azt a kis tiszta oázist az ő léha életének sivatagjában ... És minden könyoseppel mintha könnyebb lett volna a lelke . . . Tisztábbnak érezte magát. A Györky boldogságának a látása mintha erőt kölcsönzött volna neki, hogy megszabaduljon ettől az utált környezettől, amely — érezte, — hogy megmételyezi a lelkét. Aztán eszébe jutott, hogy másnap vasárnap van ós hazajön az ö Ilikéje. Az ő tiszta, szűíi lelkű leánya. Ebben a percben valami végtelen vágyódás fogta el a gyermeke után. Másnap délelőtt egy csokrot hoztak a számára. Bárdos küldte egy névjegy kíséretében, melyre ez volt irva : „Várja az igórt feleletet — a Magáé !" íróasztalához ült ós egy csöppet sem remegő kézzel vetette a papírra : „Kedves Bárdos ! — Nem fogadhatom el a virágját. Nem szeszély, ne gondolja. Beláttam, iiogy nincs célja ennek a léhás kodásnak . . . Férjem van, aki szeret ós akit szeretni kötelességem ... És Ilike is ma-holnap kikerül a zárdából és ón becsületes anya akarok lenni. Bárdos érti? Becsületes ! Felejtse ei, ami törtónt, Bárdos ... A virágját azonban nem küldöm vissza Ma hazajön a kis lányom, neki adom. Majd holnap beviszi az apácák kápolnájába a Mária szoborra ..." A esabai muzeuji-egyletból. Igazgató-választmányi ülés. A csabai muzeum-egyesület igazgatóválasztmánya hétfőn Vaíságh Béla elnöklete alatt ülést tartott a kaszinó társalgó termében, mely ülésen Maros György főtitkár terjesztette elő az ügyeket. ü. muzeumok és könyvtárak országos főfelügyelőségének két rendbeli leiratát, I helyett a rendőr kezébe nyomok : - Ebből megtudhatja, ki vagyok. Nézi, tanulmányozza a jó ember Írásomat, elején kezdi, lassan lapozgatva olvassa tovább, én meg türelmetlenkedem a forró napon. De elvégre — gondoltam magamban — ez a szegény ember azért tanulmányozza leckekönyvemet olyan érdeklődéssel, mert talán ő is egyetemi hallgató volt valamikor, de mostoha viszonyai miatt abba kellett hagynia tanulását s most indexemben egykori tanárainak emlékei élednek föl - hadd élje át zavartalanul ezen emlékeit. Igy elmélkedtem én a napon izzadva, ő meg továbo olvas, belemélyedve, figyelmesen, az első betűtől az utolsóig. Úgy láttam, hogy nagyon meg van hatva. Végre kezdembe nyomja az indexet e szavakkal: — Hát maga főpincér? Megdöbbentem s elosontam. Gyilkosság Vésztőn. Lélektanilag megmagyarázhatatlan dolog történt Vésztőn a héten. Két szolgalegény, jó komák, elpanaszolva egymásnak az élet nehéz terheit, szerelmi bánatukat s elhatározták, hogy megválnak mindketten a vájuk nézve terhes élettől. Az egyik azonban meggondolta a dolgot s nem jelent meg az öngyilkosság elkövetésére kitűzött helyen ; a másik pedig megjelent nála s miután alva találta, fel sem költötte, hanem ott alvása közben fejbelőtte, ekkor tettétől visszaborzadva, a füstölgő fegyvert eldobta, s az életösztöntől hajtva, a községből megszökött s ugy fogták el a csendőrök amint egy düllőúton bandukolt — Békés felé. Az eset különben a következő: Molnár István és Lévai Gábor előbbi kistanitó, utóbbi a vésztői posta kocsisa, jó cimboraságban éltek egymással. Egy temetésnél aztán, mikor Molnár István a holttestet kikísérte, melankolikusan jegyezte meg Gábor barátjának : — Nem sokára ide kerülök én is, — nem ér nékem már ez az élet semmit sem. Lévainak is volt panaszolni való baja: a posztamesternő megígérte, hogy bejuttatja a mozgópostához, de bizony idáig nem volt az ígéretnek foganatja. Postakocsis meg már restellett lenni, mert beleütött az urhatnámság nyavalyája. Elég az hozzá, hogy a kót kocsis elhatározta, hogy megválik az élettől s ezt most vasárnap éjjelre tervezték. Előbb azonban egy megunt leányt is eltesznek láb alól. Ki is tűzték az öngyilkosság helyét, de Molnár István nem jelent ott meg. Erre hétfőn hajnalban felkereste őt öngyilkosjelölttársa, Lévai Gábor, szolgálatadója istállójában s miután alva találta, fel sem költötte, hanem halántékon lőtte s leterítette egy pokróccal, s a fegyvert mellé téve, elszaladt. A házbeliek előtt előbb öngyilkosságnak tűnt fel a dolog, annál is inkább, mert a hullán semminemű külsősérülési nyom nem volt, ami dulakodásra engedett volna következtetni, csak az volt a gyanús, hogy a forgópisztoly származását nem tudták megállapítani. Mikor meg az elhunyt barátját Lévai Gábort akarták erre nézve! kikérdezni, azt sehol sem találták. Erre a csendőrség nyomozni kezdett s arra a meglepő felfedezésre jutott, hogy itt gyilkosság törtónt. Lévai Gábort egy dűlőúton fogták el, amint Békés felé bandukolt. Eleinte mit sem akart tudni a dologról, később azonban töredelmesen „Jákob futása." Egy nyári napon ritka szenzáció zavarta meg a máskülönben csendes T i s z a-L u c község nyugalmát. Apraja-nagyja, de különösen az intelligenciája egyébről sem beszél, mint a nagy eseményről, mely városuk haladásának olyan magasztos és kétségbe vonhatlan bizonysága. Színészek jönnek, haladunk ! - dicsekednek egymás közt a tiszaluciak s büszkén betűzgetik a falakon ékeskedő színházi értesítést, mely szerint első rendű, bár nem nagy számú vidéki színtársulat „Jákob futása" modern drámával egy hét múlva megkezdi előadásait. Midőn Tisza-Luc község története ily nagy arányú eseménynyel gazdagodott, az ünnepi kép keretébe nem illő azon apró kérdések leírása, hogy miképpen űritettek ki egy csűrt s rendeztek be színháznak, összehordva az egész intelligencia szobadíszeit, képeket, székeket, függönyöket. Szóval fölvirradt a nagy nap, melyre holdvilág nélküli sötét éjszaka vala következendő, mivel ez a holdvilág nélküli sötét állapot lényeges tényező vala arra, hogy az előadás sikere biztos legyen. Saját hordta székeken együtt ül már a tiszaluci intelligencia a csűrben, illetve a színházban. Ünnepi hangulat, az előadáshoz méltó figyelem és csend. Nagy dolog az, hogy a Múzsa Tisza-Lucra költözött. A színpadon függönyök s kulisszák gyanánt szőnyegek, lepedők vannak felaggatva. Gyönge világítás s az egész színházban elömlő homály - a műveltebbek magyarázata szerint — hivatva van fokozni a darab miszticizmusát. Csengetnek, . . . kezdődik az előadás. — Fuss Jákob, ha kedves az életed, fussál ! — hallatszik a kulisszák mögül a dörgő hang, mely a dráma sötétségét és megrázó jeleneteit már előre jelzi (magyarázgatja egyik-másik hallgató.) Megjelenik a színpadon egy kuszált hajú, dúlt arcú férfialak (ez Jákob) s zavartan néz szét, hol lelhetne búvóhelyet a fenyegető veszély ellen. Az egyik oldalon eltűnik a színpadról, de ideje is volt, mert már utána jön halálos ellensége karddal kezében (ez a direktor.) Rokonszenves taps fogadja. A jelenet meghatóan drámai: hős a színpadon, aki ölni akar! Tétovázva keresi a menekülő Jákobot, de nem akadván reá, hogy háborgó haragja le ne lohadjon, jelekkel a nézőktől kérdi, merre ment Jákob. A nézők ujjat mutatják azt az oldalt, ahol Jákob a lepedők mögött eltűnt. -- Hah ! megvagy Jákob, nem szöksz el hara gom elől, utánad megyek s a pokolból is visszahozlak ! - szavalja a direktor, mialatt a nézőket már szinte bántja a lelkiismeretök, hogy ujjok mutogatásával elárulták az üldözött menedékhelyét s ezzel közreműködtek ilyen halálos jelenet előidézésében. S a direktor azon oldalon, ahol Jákob eltűnt, szintén elillant; a közönség pedig lélekzetét visszafojtva várja, hogy a direktor a színpadra visszahozza Jákobot s ott elbánik veit drámaiasan . . . Pár perc múlva már fogytán van a türelmök, itt-ott elégedetlenség, mormogás hallatszik. — Tán vissza se gyün - dünnyögi az egyik azt, amit már mindnyájan sejtettek; és jól sejtették, *) Az i n d e x az egyeremi hallgatóknak olyan könyvecskéje, melybe bele van illesztve az illető arcképe, bejegyezve születése adatai s bevannak irva télévenkint azon előadások és tanárok, akiket hallgatott, szóval egyetemi életének, haladásának hű tükre az index.