Békésmegyei közlöny, 1903 (30. évfolyam) július-december • 53-103. szám

1903-09-27 / 78. szám

esetben is valószínűtlen lenne, hogy Bara­bás mind a héttel megverekedjék, hanem, miután közös ok miatt elkövetett sértések­ről van szó, valószínűleg sorshúzás utján állana ki egyikük Barabással. A képviselőház a szerdai viha os ülé­sen úgy határozott, hogy a kormány meg­alakulásáig nem tart ülést. Mivel ennek napi'a bizonytalan, a függetlenségi párt elhatározta, hogy újra kéri a képviselőház összehívását. Az összehívást kérelmező ira­tot többtagú küldöttség akarta átnyújtani gróf A p p o n y i Albertnek, ki azonban nem volt Budapesten s igy a függetlenségi képviselők Andor Gyula elnöki taná­csosnak adták át az írást. A legközelebbi ülés valószínűleg e hó '29 én, kedden lesz. Gróf KhuenHóderváry kije­lentette, hogy átmeneti kormányra vállal­kozik csak. Ehhez képest teljesen biztosra veszik, hogy nem is keres az átmeneti kormány számára uj tagokat, hanem meg­maradnak a régi miniszterek. Lukács Lászlóról, Wlassicsról beszélik ugyan, hogy nem maradnak állásukban, de irány­adó körök ezt híresztelést alaptalannak mondják. Arra nézve, mit kelljen átmeneti alatt érteni, a szabadelvüpárt egy jeles tagja, ki mindig jól szokott értesülve lenni, ezeket mondotta : — Khuen-Héderváry ki fogja fejteni katonai programmját s ez alapon igyekszik előkészíteni a véderő törvény revízióját. AZ ő missziója az, hogy megcsinálja a­kibontakozást. Mihelyt az lehetséges lesz a Khuen-féle katonai programm alapján, Khuen be fogja adni lemondátát s átengedi helyét egy uj, állandó kormánynak, amely­nek feladata a megcsinált alapon a véderő­törvény revízióját keresztül vinni. Khuen katonai programmját tehát más miniszter­elnök fogja végrehajtani Nem időszerű, A csabai szabadelvüpárt értekezletéből. A debreceni szabadelvű párt or­szágosan elismert hazafias határozata, melylyel az úgynevezett „nemzeti kö­veteléseknek" a közös hadsereg ma­gyar részében érvényt kíván szerezni, a csabai szabadelvüpárt vezetőségéhez is megérkezett. A teljesen összegabalyodott poli­tikai viszonyok, a válságosra fordult politikai helyzet teszik érthetővé a csabai szabadelvű párt vezetőségének ama intézkedését, hogy a debreceni határozat feletti tanácskozás idejét olyan időre tűzze ki, amikor a kedé lyek csillapultával szenvedélyektől ment, a magyar nemzet méltóságának s az általános nemzeti közérzületnek megfelelő megállapodások jöhetnek létre. Ha valamikor, ugy a jelen vál­ságos időkben csakugyan szükség van okos megfontolásra, bölcs előrelátásra, higgadt önmérséklésre; amikor a le­vegő tele van szenvedélylyel, amikor az elkeseredett hazafiúi lélek aggoda­lommal néz a jövő elé, amikor a po­litikai viszonyok úgyszólván óráról­órára változó hullámokban tárják elénk a súlyos helyzetet: teljesen ért­hető a komolyan gondolkozó hazafiak egy tekintélyes részének azon felfo gása, hogy az elhamarkodott, a szen­vedélyek pillanatnyi hatása alatt lét­rejött állásfoglalás csak arra alkalmas, hogy az amúgy is zavaros helyzetet még súlyosabbá s a súlyos helyzetből való kibontakozást lehetetlenné tegye. Ezekből a szempontokból csak he­lyeselnünk kell a csabai szabadelvű párt vezetőségének intézkedését, hogy a debreceni határozat feletti eszme­cserét oly időre kivánta halasztani, amikor a szenvedélyek csillapodtával a határozathoz való csatlakozás je­lentősebb súlyt ad a hozandó meg­állapodásoknak. Jött azonban a clopy-i hadiparancs, jöttek a dermesztő hirek, melyek min­• den magyar hazafiúi lélekre a leg­sötétebb ború jellegét borították. A csabai szabadelvű párt vezetői most már az állásfoglalást a pártegy­ség komoly veszedelme nélkül ad graecas calandas tovább nem halaszt­hatták. Megtörtént tehát pénteken délután a csabai szabadelvű párt értekezlete; összejöttek a párt vezető emberei, számszerint huszonegyen, hogy a deb­receni határozattal kapcsolatosan ha­tározatukat meghozzák. Várakozással nézett mindenki a tanácskozás ered­ménye elé és senki sem kételkedett abban, hogy a hozandó határozat mél­tóan fog azon 124 szabadelvű párt határozatához csatlakozni, melylyel a csabaiakat kevesebb m egfontolási idő alatt ugyan, de teljes őszinte lelke­sedéssel megelőzték. A reménységet szomorú csalódás váltotta valóra. Mert mi történt? Nem az, amit mindnyájan vártak: hogy t. i. | a debreceni szabadelvű párt határo­zatához való csatlakozás képezendi a tanácskozás tárgyát, hanem afelett folyt a vitatkozás csaknem két órán keresztül, hogy összehivják-e a csabai szabadelvű pártot a debreceni hatá­rozat melletti állásfoglalás végett ? Parturiunt mont?s, et nascitur ridiculus mus! A hosszú megbeszé­lésnek rövid, de megdöbbentő hatá­rozat lett az eredménye: a csabai szabadeloü pártnak nyilatkozat végett oaló egybehiuása nem idő szerű! Miért ? Mert a nemzet hő óhajtásai, törvényben gyökerező jogos kívánságai szerencsés teljesedésbe men­tek talán? Dehogy! mert nem kell eléje vágni az országos szabadelvű párt állásfoglalásának. Nézeteltérések lehetnek a felett, hogy a magyar nemzeti nyelvnek a hadsereg körében való jogos érvénye­sü'ésére megérkezett e már az alkal­mas idő; magunk is ugy tartjuk, hogy ezen a téren csak a fokozatos jejlő dés hozhat kedvező eredményeket De abban mindnyájan szívvel — lé­lékkel kell hogy egyek legyünk, hogy a nemzeti nyelv alkotmányos joga a magyar nemzetet törvény szerint meg­illeti még a hadseregben is. Én édes Istenem! Annyi megpró­báltatás, tűrés, szenvedés, szégyen után nincs meg a magyarbin az erő, az őszinteség, a politikai bátorság arra, hogy nyíltan kifejezést adjon annak, amit lelke mélyében érez szive egész melegével, elméje minden gon­dolatával ? Tudjuk jól, hogy mindazok, akik a pénteki értekezleten jelenvoltak s kétharmad többséggel ezt az omino zus határozatot hozták, valamennyien jó hazafiak, akiknek szivét-lelkét telje sen betölti az a forró óhaj, hogy Magyar­ország igazan magyar legyen nyelvé­ben, intézményeiben, minden megjele­nésében. Hát csak a hadsereg magyar része, melyet a magyar nemzet véres verejtékü munkájának minden áldo­zatával, munkabíró fiainak feláldozá­sával tart fenn, az a nebánts virág, melynek avult intézményeit érinteni nem szabad ? Mindig helyes a megfontolás, az ön mérséklés; kétszeresen szükség van erre akkor, amikor a politikai látóhatárt viharos felhők borítják. De a pénteki értekezlet már nem előrelátás, nem is önmérséklés. Ezt a megállapodást a csabai sza­badelvüpárt nem tekintheti a ma­gáénak Bókésvármegye költségvetése. Az állandó választmány javaslata. Békésvármegye költségvetése ^a jövő évre készen áll s az őszi rendes közgyű­lésen fog tárgyalás alá kerülni. Az állandó választmány még a mult héten ülésezett s tárgyalta a költségvetést, melyet javas­latában elfogadásra ajánl. A költségvetés szerint a vármegye összes szükséglete 243,360 korona 66 fillér. Ebből a tisztviselők, segéd és kezelősze­mélyzet fizetésére és lakpénzére megy 176,202 korona, a szolgaszemélyzet fize­tésére, ruházatára 17779 k. A többi irodai szükségletekre, lakbérre, nyugdijak, uti költségek épületek fentartására s vegyes kiadásokra szükséges. Erre a fedezet 213,052 korona. A fedezet kijön a 187,795 korona állami hozzájárulásból, melyet kamatok, ingatlanok jövedelme, alapok járuléka emel 213,052 koronára. A hiány tehát 29,3J8 korona 66 fillér, amelynek fedezésére kell kivetni az l°/ 0 pótadót. A tisztviselő-, segéd- és kezelőszemély­zet fizetése ós lakbérének fedezetéről szóló rovatnál az 1903. évre előirányzott, (de belügyminiszterileg móg jóvá nem hagyott) összeg azon változtatással irányoztatott elő, hogy a főjegyzői laknak pénzügyi palota építése céljából a vármegye részé­ről az államnak történt átadása kövei,kezté­ben, a vármegyei főjegyző részére 800 ko­rona lakbér-többletet kellett az állami javadalom terhére a költségvetésbe beállí­tani. Továbbó felvétetett a költségelőirány­zatba egy ötödik árvaszéki ülnöki állás javadalma cimén az állami javadalom ter­hére 3000 korona fizetés ós 400 korona lakpónz, amely összegnek az állami javada­lom terhére való átvállalását, illetőleg az ötödik árvaszéki ülnöki állásnak ily módon való engedélyezését a törvényhatóság ké­relmezi. Az ötödik árvaszéki ülnöki állásnak szervezését, mondja a javaslat, a törvény­hatóság szükségesnek tartja : mert az árva­szék ügyforgalma ez évben eddig beérke­zett ügyek számához viszonyítva, évi 20000 darabra tehető, illetőleg ennyi a beiktatott ügydarabok évenkénti száma. Mivel azon­ban az árvaszékek részére kiadott ügyrend szerint nem minden darab iktatandó, ezért az évenként tényleg feldolgozandó ügy­darabok száma 20000-nél jóval nagyobb. — Már magából ezen mennyiségből, a jelen­legi 4 előadóra egyenként havonkint 450 darab jutna feldolgozás végett; mivel azon­ban a 4 előadó állandóan soha sem dolgoz­hat, mert betegség, szabadságolások, kato­náskodás és egyébb előre uem látott körül­mények következtében, az előadók munkál­kodásában beálló szünetek összeszámítva, figyelembe veendő időt tesznek ki: ennél­fogva egy- egy előadó, — a tényleges munka­' időt véve tekintetbe — havonta legalább volt a szerencsétlen vágü Zrínyi Péter is. Az esküvöt a zborói vár kápolnájában az­nap este 6 órakor tartották meg. Állítólag e menyegzőn szőtték a Wesselényi össze­esküvés első szálait. Zboró ! — Föl északnak, közel a lengyel határhoz, csodaszép fenyőerdők közül ma­gaslatiak a zborói romok, melynek aljában fekszik Zboró község. Régimódi házak mus­kátlis ablakokkal, szük, zeg-zugos utcák vezetnek el Rákóczi kastélyához, mely egy óriási park közepén fekszik, s melyet I. Rákóczi Ferenc, a nagy bujdosó édesatyja emeltetett. Ódon, masszív szürke épület, földszinti ablakain rácsos kiugrókkal. A kastélyhoz van építve a kápolna, hova magából a kastélyból jutni be, homályos szük csigalépcsőkön, ugy hogy legelőbb is a karzatra iutottunk fel, a mely hajdan bizonyára a kastélybeli személyzet számára volt föntartva. A főajtó zárva van, mert a kápolnában csak nagyon ritkán tartanak istentiszteletet. Poros, pókhálós minden s csaknem kriptaszerü penészszag ömlik el benne A karzat körül, mely az oltárral szem­ben a faragott diszas orgonával végződik, — könnyű farácsozat húzódik, rézsútos kockázattal. Halványzöld színre van festve, a nyitható kis faablakok fölött ízléses fa­ragású pálmadiszitóssel. A levóldisz gyön­gén aranyozva van. Akármely modern művész Ízlésének dicséretére válhatott volna. Az orgonát trombitáló és hárfás alakok, a templomi zene védőszentjei ékesítik. Lépcsőkön le lehet jönni a kápolnába A falakban mindenütt márványlapok, az Erdődy ós Aspremont családok sirtáblái, a kiknek feleségei Rákóczi leányok vol­tak. A főbejárat közepén is van egy ne­héz, durva kő fedőlap, odalent is sírbolt van. Itt nem is a művészet hat meg any­nyira, mint inkább azok emléke, a kik ezen a helyen éltek, — imádkoztak. Hány ke­serves könny hullhatott azokra a hideg kőkockákra, hány szivettépő sóhajtás tört meg a fehér falakon . . . A kápolnából visszamentünk a kas­télyba. Remek nagy szobák vannak itt óriás szárnyas ajtókkal, de már csupa mo­dern berendezéssel, a régi bútorokat szét­hordták részint muzeumokba, részint ke­gyeletből a Rákóczi nemzetség még meg­maradt töredékei. A kastély jelenlegi ura gróf Olary Aldringen Sziegfried, cs. ós kir. kamarás. Meg is látszik rajta. A kastély­ban mindenki németül beszél, ós szána­kozva mosolyogják meg az idegent, a ki magyarul szólítja meg őket. Az erdőtisz­tek német névjegyei ott ékeskednek a kurucfejedelem ajtóin. Egy pirosképü tót leányka vezetgetett körül bennünket, ő már tudott valamennyit magyarul. Az iskolában tanulta, mint maga mondta, hogy áldja meg az Isten a tanítóját! A nagy udvaron keresztülmenve, lát­tuk Rákóczi kútját, olyan nagy kerek zsindelytető alatt, mint egy régi világból való nagy-nagy száraz malom. Azon tul, a szerszámos, modern gépekkel felszerelt lomos udvar mögött, egy rozzant kapun keresztül kijutottunk a száz hárshoz, Rá­kóczi György sárosmegyei örökös főispán kedvelt fáihoz, a honnan ő 1642-ben a le­veleit keltezte, Zboró szókhelylyel. (Dátum sub centum tiliis). Redves törzsükön te­nyérnyi repedések vannak, de azért ól va­lamennyi és valóságos sátor a lombozata. Bérkocsin tettük meg az utat a hegy tövéhez, kétszer áthajtatva a sekély, de gyors folyású Ondova folyón, hogy a 460 méter magas csúcson emelkedő zborói vár­omladókhoz feljuthassunk. Roppant mere­dek az utja s bizony elóg járatlan, kes­keny ösvény vezet fel a tátongó meredek szólén, a hol mindenütt fenyőfa hossznyi a mélység. Fönt a tágas várudvarra csak lehajolva tudtunk bejutni, ugy benőtte azt a bozót, a vadmogyoró. A falak terméskő­ből vannak rakva, csak a főbejárat égetett tégla. Vezetőnk mutatta a kápolna helyet, a földalatti utak bejáróit. Az omlatag ab­lak fülkékből ellátni Lengyelországba és viszont le a Tátrába. A zborói vár eredete szintén IV. Béla idejére vezethető vissza. Legelső ura Tar­czay Makó várkapitány volt, ki azt hűbórül kapta IV. Bélától. Zboró várát egész a mohácsi vész utáni időkig bírta a Tarczay- j család, akkor I. Ferdinánd elvette azt a Szapolyai Jánoshoz szitó Tarczayaktól, ós [ hívének, Serédy Györgynek ajándékozta. A Serédy család utolsó ivadéka Gáspár, 1566-ban halt meg, ő adta el Zborót Rá­kóczi Jánosnak egy véka aranyért. Igy jutott Zboró a Rákóczi nemzetség birto­kába. Itt halt meg I. Rákóczi Ferenc, er­délyi fejedelem 1676-ban. Özvegyétől Zrínyi Ilonától Schultz császári tábornok elfoglalta a várat ós leromboltatta. Később Aspre mont gróf lett a. vár ura, ki II. Rákóczi Ferenc nővérét, Júliát vette nőül. E csa­lád kihalltával az Erdődy grófokra szállott, mert gróf Erdődy Györgynek Aspremont Mária volt a telesége. Ok adták el a zborói uradalmat idegeneknek Megható legenda kering arról, hogyan került Zboró a Rákócziak kezére. Rákóczi János jó barátságban élt Se­rédy Gáspárral és sokszor el is látogatott hozzá Sáros várából. Mindig nagyon tetszett neki Zboró s egyszer tréfásan azt mondta, hogy megadna érte tizenhat ezer aranyat. Serédy szinte tréfásan azt felelte, hogy odaadja, ha az aranyak egytől egyig egy évben verődnek. Kezet adtak rá. Egy óv múlva csak belovagol Rákóczi János s hozzák utána a véka aranyat. Serédy el­sápad, de azért csak vidámságot színlel. Asztalt hozatnak. Halomba öntik rá az aranyakat, de nem találtak egyetlen egy más esztendőbelit közöttük. „Erőt vesz az elfojtott bosszú s fájdalom Seródyn, elfor­dul, és egy végső bús tekintetet vetve bir­tokára, lerogygyan." (Gr. Desőfi J. Bártfai levelek 31. lap.) A helyre özvegye: Móréi Anna emléket állíttatott, Rákóczi János pedig nagy fénynyel temettette el a bártfai főtemplomba. Az emlék ma is ott van a zboró—hosszuróti országúton. Rajta van az elhunyt nemes domborművű életnagyságú képe, „Hoc est Serédy Gáspár" felirattal a dátum 1566 ós egy latin imádság * Hazajövet megnéztük Kassán a Rákó­czi ereklye kiállítást. Nem egy délután, de hetek kellenének oda. Igy csak futólag nézhettük át a termeket, mely vörös-kék drapériákkal, harctópte ősi zászlókkal de­korálva, a felületes nézőknek is impozáns képet mutat. Szerencsénk volt láthatni az ősz Zichy grófot, a kiállítás főrendezőjét. Levett kalappal jött fel a lépcsőkön. Maga a lépcsőház ós folyosó is tömve van erek­lye-tárgyakkal, a bejárónál a Rákóczi kis harangjai fogadnak bennünket. A zborói kápolnából hozták el őket. Mindjárt a fo­lyosón felhívták figyelmünket a lőcsei fehér­asszony arcképére. Gyönyörű szép képei vannak II. Rákóczi Ferencnek, feltűnően hasonlít az édes anyjára, Zrínyi Ilonára. Szép szőke hajú, barnaszemű asszony lehe­tett a felesége, hesszeni Sarolta. Ott van mellettük két gyönyörű kis fiuk arcképe is. Ott van a nagy bujdosó bölcsője, az ábécés könyve, ott van a Zrínyi Ilona esküvőjére szóló meghívó levél. Karosszékek a Rákóczi­kastélyból, csodaszép hímzésű teritök, mise­ruhák, imazsámolyok. Antik ókszerdrágasá­gok, ereklyetartók. Kuruc vitézek kardjai, hadi felszerelései, a szegény boldogtalan Ocskay brigadéros mesterlánca, Bercsényi ós Rákóczi dobosának arcképe, az utóbbi lovon ábrázolva. A krasznahorkai vár régi­ségei, József Ágost főherceg érdekes mű­tárgyai s lent a földszinten a Darnay-terem, mind páratlan érdekes a maga nemében ós különösen annak, kinek módja, ideje van azok tanulmányozására Ott van az eperjesi Caraffa nóhórpallosa, a vórrozsda belemarta magát, ott távolabb az utolsó teremben egy karcsú, hajlékony gyöngyházasmarko­latu finom kard, amire ez a jelmondat van vésve : „Mi ketten ! u . . . Daliás szép vitézek, a ti poroto­kat rég széthordta a szól, de lelketek visza­jár hozzánk fűben, fában, kesergő nótákban ! Nagy Rákóczi ! gyere haza, selyemágyat vetünk ! Gyere hozzánk, ide a délibábos rónaságra, ahol a te nyelved beszélik, a tiedhez hasonló szivek dobognak. Sziklás, fenyves hazádban, ősi hajlékodban csak sírni tudna a lelked. Ide gyere vissza !

Next

/
Thumbnails
Contents