Békésmegyei közlöny, 1903 (30. évfolyam) július-december • 53-103. szám

1903-09-27 / 78. szám

XXX. évfolyam. Békéscsaba 1903. Vasárnap, szeptember hó 27-én 78. szám. Bfl BEKESMEGYEI KÖZLÖNY POLITIKAI LAP. Telefon-szám 7. Szerkesztőség: Fö-tér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részéi illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Megjelenik hetenként kétszer: vasárnap és csütörtökön. ELŐFIZETÉSI DIJ : Egész évre 12 kor. Félévre 6 ;kor. Negyedévre 3 kor. Egyes szám 16 fillé Előfizetni bármikor lehet, évnegyeden belül is. Felelős szerkesztő : MAROS GYÖRGY. Laptulajdonos: SZIHELSZKY JÓZSEF. Kiadóhivatal: Telefon-szám 7 Fö-tér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő. Nyilttér-ben egy sor közlési dija 50 fii. „Legyen béke, szabadság és egyetértés." — szept. 26. Ezek a márciusi pontok kezdő szavai, ez a márciusi 12 kívánság mottója. Mi pedig idézzük, mert tud­juk hogy nehéz idők járnak most is. Felébredt az ember hosszú álmá­ból, amelybe a politika döntötte. És körülnéz, mert mégse kicsi dolog, ha már építik a barrikadokat. Még csendes az utca. És csendes a nép. Hanem a kávé­házak erősen zajongnak És az újságok is mind. Az asztalok mellől tüzes szónok­latok jönnek, harsog a szó ós a hang­súlyt már-már ököllel kisérik. Bámu­latos erővel tör elő a nemzeti érzés csodás sovén tüz folyik az erekben. Szines, ragyogó a lángja, erőt mutató. Barrikádokat talán még nem lehetne emelni vele Nem, bizonyosan nem volna elég a szuronyok ellen s^m, de erő, a maly figyelmet parancsol. El jővén a rend, okos államférfiak gyö nyörü teret engedhetnek neki. Nem mondjuk el a régi mesét a hasznos és a pusztititó árról. A pusz titó víz is hasznos. De a nagy fol, ók, a nemzet törzs-erői most még nyugod­tan folynak. A hátukat megborzongat­ják a zavarok. Mélyebbre szánt az elkeseredés viharja, amelyet elfojtani nem lehet, ha a nyugodtabb időkben el is múlik. Amaz ezerek, akik részt vesznek a törvényhozás munkájában, megdöbbennek és zúgolódnak, nem titkolhatják el, hogy mély sértést érez nek, méltatlanul a sok évtizedes alkot­mányos munkája után: ós még vár­nak a megnyugtató, a magyarázó szavakra.. A keserűséget végképp és teljesen eltüntetni ezek se fogják, De bármily nagy legyen is a sérelem és a nézeteltérés, lehetetlen, hogy ki nem irtható nyoma maradjon, hogy meg­egyezést ne lehessen csinálni, most, amikor visszatudunk emlékezni arra, hogy egy véres forradalom és reá következő sötét esztendők után a meg­egyezés sikerült. A nemzetet megbántották, a nem­zet szó nélkül nem türi a bántálmat. Megnyilatkoznak az ezerek, megnyilat­koznak ama milliók is, amelyek a publikus munkán még mindig kivül állanak. Mindezek szóvá teszik a sé­relmet. Szóvá teszik kívánságaikat a hadsereg körül, de vájjon elhalgathat­ják-e mindazt, ami ezeken kivül, ezek­nél sokkal mélyebben járva okoz bajt, vár a javításra. Ez a nemzet — nyomasztó a leg­nagyobb zsarnok: a szegénység — most csendes. De azért vannak kívánságai, melyek nem merülnek ki a magyar ve­zényszóval. Nem is kezdődnek, nem is végződnek ott Valaki vállalkoznék ma és csinálna márciusi pontokat e kezdődő őszi időben, majd megszűn­nék forradalmat kiáltozni a pusztába. Majd elővenné a nagy ifjak régi tizen­két pontját és kezdené : Mit kiván a magyar nemzet : Le­gyen béke, szabadság és egyetértés. Ez az első kívánság most is Kí­vánják első sorban a milliók, akik az öntudat felé igyekeznek, akiket egyre nagyobb tömegekben kell a fórumra engedni. És kívánják a többi tizenkét pontot, amelyek mindegyik a nagy emberi haladást, az egyetemes és örökeszméket szolgálja. Kívánják, hogy mindaz, ami törvénybe foglalva alapja az államnak, ugy legyen meg, ahogy tervezték a nagy alkotók. A szabad­ságot, a gondolat, a lelkiismeret kor­látlanságát ne hiúsítsa meg sunyi szojgaszándék, a jogok maradjanak jogok a valóságban is. E súlyos időkben a nemzeti érzés, ha egészséges alapokra támaszkodik, meg fogja védeni igazát. Látható és láthatatlan ellenséggel szemben egy­aránt, akkor is, ha az alattomos szándékok királyi palást mögé búj­nának. A szél, amely fújdogál, nem for­radalmi szól. De elég erős arra, hogy tisztítson. Hogy mindazt, ami a ti­zenkét pontból megvalósult, megtisz­títsa a reá tapadt salaktól. Ereje lesz és ha káros reakciója lesz is, azokat lehet okozni, akik megendedtók, hogy politika kerüljön a hadiparancsba. Várjuk most, hogy akik a nevünk­bea beszélnek, megértsék az egyet­értés nagy eszméjét. Megértse első sorban a szabadelvű többség, amely lehet a gyakorlati politika propagálója, amelynek gyakran meg kell alkudnia a viszonyokkal, de soha sem szabad feladnia a nemzeti jogokat, a nemzeti önérzetet. Most kitűnik, hogy átkos az apró cseprő széthúzás, most kö veteli az idő, hogy nemcsak pártoknak: a nemzetnek egyesülnie hell Mert, hogy emelkedhetnék fel másként im­pozáns módon az ige : Mit kiván a magyar nemzet ? A nemzet a sérelmek és félreérté­sek tisztázását várja. Addig nyuga­lommal, ha nehéz is, higgadtsággal kell várni, mert az állandó felelet : Legyen béke, szabadság ós egyet­értés ! A politikai helyzet. - Fővárosi munkatársunktól. ­Budapest, szept. 26. A viharos gyűlés után ismét csend honol a magyar polikai életben. K h u e n­Héde rváry szerdán másodszor látta tombolni maga előtt a képviselőházat s mé­gis nyugodtan tud megmaradni a helyén. Nem hagyja el a bársonyszéket, bár Rigó Ferenc, a magyarruhás kuruc meg­mondta neki, hogy hova menjen. De hát ez nem olyan nyugoteurópai kitejezés, amit le lehetne papírra írni. Ilyet már csak a nigyon részeg ispán mond a béresének. De hát mindez nem ér semmir, Khuen marad és majd meg látjuk, hogy mit tud cselekedni. Nem is annyira a politikai zűr­zavarok következményei állanak felszínen. Ma már Birabás Béla, a volt gyomai kép­viselő párbajügyeit veszi körül a közönség érdeklődése, azonkivül a Bonis-Struchli párbajt. Barabás képviselőházi nyilatko­zata elmaradhatott volna, de ha el is re­pült az a mondat Barabás szájáról, kár volt azt a tüntetést rendezni a szabadelvű pártnak, ölelkezve a néppárttal. Amint értesülni lehet, Barabás Béla az egyik forrás szerint 16 embert provokált, a másik forrás szerint hetet: Andrássy Tivadar grófot, Rakovszky Istvánt, Ivánka Oszkárt, Kammerer Ernőt, P e r c z e 1 Dezsőt, S z ő c s Pált és Borbély Györgyöt. A provokációt ja segédek már tudomására hozták az illető képviselőknek, akik azonban segédeiket még nem nevezték meg. Ha e hét lovagias ügyet békésen nem lehetne elintézni, az Békésmegyei Közlöny tárca ja. Refleksziök. — A Békésmegyei Közlöny eredeti tárcája. ­Irta : Mányiné Prigl Olga. Dicsőséges kor, rajongó esztendők szétszórt gyöngyeit szedegetjük össze, vér­öntözte föld piros rózsáit kötjük, kötöz­getjük bokrétába. „Hej Rákóczi ! — hej Bercsényi !" — sirva keressük a lábatok nyomát is, s hullva hull a könnyünk a piros rózsákra . . . . . . Fölhúzott kocsiernyővel, szakadó esőben érkeztünk meg, több mint másfélnapi utazás utan, — Bártfa fürdőre. Maga a fürdő egész modern kis város benyomását kelti. Van villanyvilágítása, ragyogó üzletei, van remek parkja, sétánya. Az Erzsébet ós Felső­körut csupa szebbnél szebb villa, ahol aránylag olcsón igen egészséges fekvésű, csinos szobákat kaphatni. Kár, hogy az élelmezési viszonyok nincsenek arányban a fürdő szépségével ós hírével, noha a főszezonban a fürdővendégek létszáma meg­haladta az 1600-at, kik között nagyon sok volt a külföldi. Lengyel, francia, po rosz, angol, sőt négy-öt család amerikai is. Az élelmezési mizériák mellett Bártfá­nak mégis nagy előnye, hogy rendes piaca van, mert az ott nyaraló családok nagy része háztartást vezet — s aránylag igy nagyon olcsón ós mégis jól lehet étkezni. De hiszen Bártfán — igazán levegőből ól az ember. Hatezer hold fenyőerdő ontja életadó, ózonos lehelletével, óriási szálfák nyúlnak föl sugár, nyílegyenes növésben s állnak mozdulatlan, mint valami mesebeli holt óriások. Madár nem jár arra, de még a szellő sem, a galy se rezdül, szinte fé­lelmetes odabent az a nagy csöndesség. Messziről hallatszik olykoregy-egy magános érnek egyhangú csobogása, száraz időben az is alig. Elvész a hangja a süppedő moha között, amiknek mindig nedves, hűvös ta­lajában gyönyörű páfrányok tenyésznek, mig körülöttük a fényes levelű télizöld kúszik egybe a borostyán indájával. Virág csak a tisztásokon nyilik, idebent nem kap elegendő napot. Jókora bokrétát szedtünk azért össze egy-egy kirándulásunk alkal­mával s bevittük a kis templomba, amely egész nap nyitva áll s melynek vörös bár­sonynyal draperiázott, kegyelettel őrzött oratóriumából fohászkodott az Egek Urá­hoz megdicsőült nagyasszonyunk, Erzsébet királyné. Három hetet töltött itt, bolyongva a magányos erdőkben, keresve a gyógyulást fájó lelkére. A metszett, karcsú ivópoharat, amelyből az ő felséges ajkai itták a forrás­vizet, az igazgatóság márvány obeliszkbe foglaltatta. Bártfa fürdő savanyu vizét már IV. Béla idejében ismerték. Burcuth, (Borkút) néven, sőt a bártfai gyógyforrásokat 1505­ben három magyar forintért bérbe is adták. Maga a fürdő a XVIII-ik században kez­dett fellendülni, amikor kedves találkozó helyévé vált a magyar és lengyel fő­uraknak. A fürdőből kellemes hegyi séta vezet át Bártfa városába. Hepehupás utcái, a szent Egyed templom, a régi városháza és annak környéke, mintha csak egy darab középkor volna. Minden egyes ház régiség, öles falakkal. Századok viharzottak keresz­tül rajtok, tűz, víz, ellenség pusztította, de a szilárd építkezés, a gondosan meg­választott any g ellentállott annyi meg­próbáltatásnak. A templom legelső alapköveit a cisz­tercita apátok rakták le, negyedik Béla idejében. Hosszú századok során hol romba döntötték, hol megint újra építették, pusz­tította tűzvész, földrengés, de hitbuzgó fejedelmek, vallásos főúri családok bőkezű­sége nyomán mindannyiszor megmenekült a végső enyészettől. Műkincsei, régi oltárai a legnagyobb részt épen maradtak. Áhítat­tal nézegettük Mátyás király oratóriumát, a Serédy, Erdődy családok síremlékeit, padsorait, a tanácsbirák különös formájú kikoptatott karos-székeit, amelyek mind­egyike ki van rakva az illető család címe­rével, hajszálnyi finom munkával, az úgy­nevezett antarziával, mely valóságos fa­mozaik. Helyt-helyt őrli már a szú, — de mily régen elporladt a kéz, mely ezer türelemmel a mestermüvet alkotta ! Altalán véve az egész templom a fa­munka ós faragás jellegét viseli. Az egyes szentek oltárai a szent egész élettörténetét mutatják, az ő kinzatását, halálát, meg­dicsőülését, miniatűr kivitelben szintén fá­ból faragva. Alakjuk többnyire gót stilü, úgynevezett szárnyas oltár Érdekes a ke­resztelő medence, mely a XIV. századból való. A fedőt később elcserélték, amikor a templom egyizben az ág. evang. hitfele­kezet szolgálatában állott. Rendkívül érde­kes egy 1492-ben készült, háromülésü, Ízléssel faragott ós cimerpajzszsal ellátott szék, mely a hóhér ós két legénye számára volt kijelölve. Bártfa határszéli város pallosjoggal volt felruházva ós abban az időben a leg­kisebb bűnökért is kijárt a halálbüntetés. Az elítélteket a templom, vagy a város­háza előtt végezték ki. A városháza maga egy oly érdekes épitkezósü régiség, a milyen nincs több az országban. Ez esztendőben muzeummá fogják átalakítani, de kell is, mert szinte komikusan hat, hogy a boltíves meszelt folyósókon, a kikoptatott zeg-zugos lépcsőkön, méltóságteljes palástos szenáto­rok helyett, fürge, modern emberek fut­kosnak. Egy faragott antik ajtón öles, a Corvina-nyomda által nyomatott plakátot találtam, hirdetve rajta a csabai országos vásárt. Örömmel köszöntöttem, hiszen haza emlékeztetett! Az épület maga egy nagy térségen áll, ablak a hány van, annyiféle rajta, aszerint a mint javítgatták őket. 1505-ben kezdték építeni s húsz évig tartott, mig teljesen elkészült. Falai egy méter 15 centi­méter vastagok. Kemény vakolattal van betakarva, de simítva nincsen. A födél szerkezete páratlan a maga nemében, arány­talanul sokkal magasabb ós karcsúbb, mint a mai házak födelei. Az északi ós déli homlokzat párkányán különféle diszitósek vannak, többnyire symbólikus jelentőséggel, azonkivül a falba van vésve a tizenkét égi jegy s egy napóra Nyugati oldalán van két kőből faragott gabonamórő, a nagyob­bik 1519-ből Az egész épületben legérdekesebb a tanácsterem, mely jelenleg a polgármesteri hivatal. Ez az emeleten van, hová rene­szánszstylü, kőből faragott lépcsőház vezet fel. Régi festmények a falon, letört díszíté­sek halomra rakva. Egy fülkébe óriási vas­lemezes lovaa;szobor, számtalan golyótól átlyuggatva Valamikor a déli csúcsfal te­tején állott, de 1737-ben egy óriási szél­vihar ledöntötte s kiverte a pallost és zász­lót a kezéből. A tanácsteremben legelsőbb szembe­tűnik annak gyönyörű gerendázatos me­nyezete. 72 kockára van felosztva, a geren­dák sima fából készültek 1508-ban. Mindenik kocka közepére az a jellegzetes rózsa van kifaragva, mely a régi világban annyit szerepelt, — a sub rosa, — a rózsa alatt, vagyis a titoktartás jelében. A tanácsteremben egyedüli modern tárgy a polgármester Íróasztala, körül-körül régi fegyverek, csákók, várkulcsok, bilincsek, pallosok vannak lerakva, azonkivül halom­számra hevernek régi irások, levelek. A tárgyak érdekesebb része benn van a kassai kiállításon, igy Zrínyi Ilona toalett-asztala, Rákóczi órája stb. A polgármester úr volt olyan kedves, hogy félbehagyva hivatalos teendőit, szívesen elmagyarázott egyet-mást. Igy a többek közt érdekes egy cseh rabló fenyegető levele 1457 bői. Valami sarcot kivánt a várostól, melyet ha az meg nem ad, a következő büntetésekkel ijesztgeti: a levél aljára van három akasztott ember rajzolva, a papiroson ki van égetve öt lyuk, a mi a város felperzselését jelenti s végül hozzá van kötve néhány nyirfavessző. E tanácsteremnek még egyik megható nevezetessége, hogy a város gazdag pol­gársága e helyen vendégelte meg I. Rákóczi Ferencet és Zrínyi Ilonát 1666-ban törtónt egybekelósök alkalmával. E lakomán ott

Next

/
Thumbnails
Contents