Békésmegyei közlöny, 1903 (30. évfolyam) július-december • 53-103. szám

1903-09-06 / 72. szám

megoldást nyer, ha pedig ezt keresztülvinni nem tudja: indemnitást kór s ennék) megtagadása esetén a Házat ex-lexben is feloszlatja. Azt azonban ne várja senki, hogy a hivatalos lap holnapi, vagy holnaputáni száma már közölni fogja az ő kineveztetósót. Lukács sokkal tapasztaltabb politikus, sokkal jobban ismeri a jelenlegi helyzet minden követelményét, semhogy a kisérleti nyúl szerepére vállalkoznék. Kinevezés tehát egyelőre nem történik. Hanem történni fog igenis az, hogy a Felség határozott óhajára Lukács mégis csak engedni fog és vállalni fogja azt a megbizást, hogy mint dezignált miniszterelnök tanulmányozza a helyzetet, kikémlelje a terepet ós ha ugy látja, hogy tisztességes bókét köthet az ellenséggel, vagy lehetőséget talál arra, hogy a győzelem reménységével veheti fel a csatát, akkor vállalni fogja a had vezérséget ós ő lesz a miniszterelnök. De felőrölni egy reménytelen küzdelemben nem engedi magát. Erre vonatkozik az is, hogy a király Andrásyt, Tiszát és Hieronymit hivta magához. Kizárólag azért, hogy megbeszélje velük a helyzetet, és a leghatározottabban felhívja őket arra, hogy az ország jól felfogott érdekében minden befolyásukkal hassanak oda, hogy a szabadelvüpárt fogjon össze, térjen vissza körébe ismét a béke ós az összetartás szelleme, ós kövessenek el mindent, hogy a dezignálandó miniszterelnöknek egy határozott, kompakt többség álljon teltótlen rendelkezésére. A politikai élet élére jutott tehát a békésmegyei tőispán nagybátyja, akiről Széli Kálmán alatt sokszor jött a hír, hogy egészségügyi stb. okokból otthagyja a miniszteri széket. A függetlenségi pártban nagy bizalmatlansággal néznek Lukács László kormánya elé, bár ennek bekövetkezését ma már ott is biztosra veszik. Kossuth Ferenc több függetlenségi képviselővel tárgyalt. Az ellenzéken nagy a bizalmatlanság a Lukács személye iránt, már csak az ischli klauzula miatt is. A programját „hivatalosan" természetesen nem ismerik, de abban már most megállapodtak, hogy ha hoz kedvezményt, akkor tárgyalnak vele, ha pedig ő is Khuen-Héderváry módjára csak kísérletezni akar, akkor kíméletlen harcot kezdenek ellene. Emlegetnek egyébként egy érdekes akciót is ellenzéki részről. Arról van szó, hogy a csehek és magyarok bizonyos együttes eljárásra szövetkezzenek közös ellenségükkel, az osztrákkal szemben. A kezdeményezés e tekintetben cseh részről történt, de hogy megállapodás Jis lesz-e az ügyben, azt még nem tudják. A közegészségügy az elmúlt félévben. A közigazgatási bizottság féléves jelentése nyomán ismertetjük az elmúlt félévről a "közegészségügy állapotát. Meggyőződhetünk a jelentésből arról, hogy hatóságaink a közegészségügy kiválóan fontos terén megtették kötelességeiket, amit mutat a megbetegedések csökkenése; azonkívül az elmúlt félév adatai tanulságot nyújtanak a jövőre. A törvényhatóság területén az 1903. év I-ső felében a bejelentésre kötelezett heveny fertőző bajok előfordultak 1887 megbetegedéssel és 206 halálozással, vagyis a halálozási százalék 10% volt. Amint az adatokból kitűnik, az uralkodó heveny fertőző betegség a kanyaró volt. Leginkább fertőzött községek voltak : Gádoros, Nagyszénás, Békés, Füzesgyarmat, Körösladány, Szeghalom, Vésztő. Határozott emelkedést mutatnak a szamárhurut és vörheny megbetegedések ; az előbbiek főként Bókésszentandrás, Újkígyós községekben, az utóbbiak pedig Békéscsaba, Szarvas, Mezőberóny községekben léptek fel tömeges megbetegedés alakjában. A hevenyfertöző bajok többi alakjai csupán szórványosan jelentkeztek a ^Vármegye több községében. Ha a felsorolt adatokat egybevetjük az 1902. év elsö felének adataival, kitűnik, hogy a hevenyfertőző bajokban történt összes megbetegedések száma ez év első felében 1974 megbetegedéssel volt kevesebb. A trahomás betegek száma 201, ami 15 esettel való csökkenést jelent a mult óv hasonló időszakához képest. A hevenyfertőző bajok tovaterjedésének meggátlására a betegek lehető elkülönítése, az idegeneknek a fertőzött házakból való szigorú távoltartása, a fertőzött házaknak jelző cédulával való ellátása, szükség esetén szigorú rendőri felügyelet alá való helyezése, a fertőzött házakból az élelmi szereknek kiviteli árusítási tilalma, a betegségek lefolyása után a ruhanemüek, bútorzat, lakás gondos orvosi ellenőrzés mellett törtónö fertőtelenitése vétettek foganatba. a. difteria 150 esetben 43 halálozással mutatkozott. Tömeges megbetegedés alakjában a vármegye területén csupán Csorvás községben lépett fel. Előfordult 16 községben, melyek közül legtöbb eset volt Csorváson : 48 megbetegedés. Békéscsabán 28, Szeghalmon 26, Orosházán 17 esetben mutatkozott. A többi községben jelentéktelen számokban szerepelt. A halálozási százalók 28°/o volt, ami tul magasnak nem mondható. Az 1902. év hasonló szakában a diphtheria 183 esetben mutatkozott 35 halálozással, vagyis a halálozási százalók 19% volt. A betegség tovaterjedésének megakadályozására a lehető ós célravezető hatósági intézkedéseket mindenütt megtették. A betegek elkülönitósót, esetleg járványkórházakban való ápolását gondosan vitték keresztül, a fertőtelenitóst pedig minden egyes esetben szakszerű ellenőrzés mellett a legszigorúbban hajtották végre. Gyógyserummal beoltottak 35 diftheriás egyént, kik közül meggyógyult 25, meghalt 10. Beoltották tehát az összes megbetegedetteknek 23%-át. Védőoltást Békéscsabán 1 esetban sikerrel végeztek. A vódőhimlőoltást az egész vármegye területén rendszeresen foganatosították ós az első oltásra kötelezettek beoltását már be is fejezték, az oltási eljárás szabatos végrehajtása tekintetéből, mint minden évben, ugy az idén is a vármegye alispánja külön rendeletben, részletesen intézkedett, hogy a járási orvosok mindenütt az oltási eljárás szabályszerű végrehajtását pontosan ellenőrizzók ós a netalán felmerült hiányokat, mulasztásokat azonnal jelentsók be. Az oltás végrehajtása körül panasz nem merült fel. Az ujraoltásra kötelezettek beoltása szeptember hónapban a tanév kezdetével fog megejtetni. Vasúti összeütközés Gyulán. Pénteken hajnalban nagyobb vasúti szerencsétlenség törtónt a gyulai vasúti állomáson. Az országos vásárra való tekintetből D r e c h s e 1 báró állomási főnök a személyszállítás és állatforgalom lebonyolithatása végett nagyobb számú kocsit gyűjtött össze, melyek a pályaudvar legbelsőbb sínjén voltak elhelyezve. A Csaba felől hajnalban érkező vegyes vonat gépésze rendes menetsebességgel haladt s midőn a gyulai állomáshoz közeledett, a vonat járását meglassította. A pályaudvaron Hollaender torgalmitiszt teljesített szolgálatot, de mert vásár alkalmával sürün jönnek-mennek a vonatok, az ellenőrzői feladatok kifogástalan teljesithetóse végett az aradi üzletvezetősóg egy fiatal hivatalnokot rendelt ki kisegítőül. Ez vállalta magára, hogy a pályaudvar Csaba felé eső részén a felügyeletet ellátjaA pályaőr a váltót hibásan állította, mit a kezdő fiatal ember elfeledett megnézni. A berobogó vegyes vonat igy ahelyett hogy a középső sinre futott volna, a külső vágányra tévedt s egyenesen rászaladt a tartalékképpen beszerzett kocsikra. Miután ezek a kerekek között keresztbe tett talpfákkal erősen meg voltak fékezve, a lökésre nem mozdultak és a gép rohamának szilárdul ellenálltak. Az összeütközés oly heves volt, hogy a sínek a gép alatt összeszakadoztak, maga a gép is kiugrott ós egyik kereke mólyen bevágódott a homokba s a kazán belső oldala megsérült. Az üresen álló hosszú Az iskolából jött haza s ahol kinyitotta kis szobájuk ajtaját, az anyja mint az őrült, habzó ajakkal vetette rá magát. — Hová tetted a pénzemet? ordította. — A tizenöt forintot, az egész havi pénzemet ? — És szenvedélyesen kiáltotta : — Tolvaj ! Tolvaj 1 . .. Tolvaj vagy, mint az apád ! Az apád vére vagy ! . . . Este, ágybontáskor, az anyja megtalálta a keresett pénzt, ott volt a saját párnái alatt, ahogy még reggel oda tette, de ő többé nem tudott az anyjára ránézni. És most kezdte érteni azokat az apró eseteket is, amelynek jelentősége eddig el kerülte a figyemót, hogy az asztalon, a könyveiben és itt-ott többször talált pénzt letéve, holott tudta, hogy az apja bűne után milyen nyomorúságban jutottak s hogy az anyja hogyan vigyázott minden krajcárra. Tehát az az elszórt pénz próba , volt. A saját édesanyja tette őt próbára. És az anyjában kezdte először is meggyülölni az embert. Az utolsó esztendőt az érettségije előtt a fővárosban töltötte. Ide költöztek föl. A nevüket megváltoztatták, minden ismerősüket elkerülték ós kinos gonddal takargatták szégyenüket; mind hiába. Sehol se kapott munkát. Járt ügyvédi irodákba, másolásért könyörgött s mikor egyszer nagynehezen bejutott egy helyre, két hét múlva az egyik kollégája megtudta kilótót ós azonnal elbocsátották. a. második helye egy józsefvárosi zugzálogház volt, ahol délután három órától hót óráig dolgozott havi tíz forintért. Itt a második hónapban elveszett egy gyémántgyűrű és Schwartz, a tulajdonos egy kis kecskeszakállú zsidó, fesztelenül fölszólította, iiogy adja vissza n a gyürüt ós nem lesz semmi bántódása. O egy pofonnal felelt a fölszólitásra. Azután, ahol munkát keresett, hogy folytathassa tanulmányait, fölvetett fejjel, sápadtan, dacos keserűséggel igy mutatkozott be: — Szalkay Jenő vagyok, annak a Szalkaynak a fia, aki a gyámpónztárnál félmilliót sikkasztott. Ha a házba mer fogadni uraságod, hálás leszek érte. De senki se fogadta a házába. És Szalkay Jenő egy nap nem ment iskolába, ezután soha többé és anyjához se ment többé haza. Valamelyik külvárosi korcsmában az uri ruháját kicserélte egy csavargó pincér rongyos ruhájával, az utolsó két "forintján egy Tóth János nevü részeges napszámostól megvette a munkakönyvét és azzal világgá ment. Annak már tíz esztendeje. És tíz esztendő óta csavarog, nyomorog, ós készül visszafizetni a társadalomnak, hogy őt kivetette magából. Óriási kamattal fog visszafizetni. Tíz esztendő óta készül reá. Hogy mi lesz ez a visszafizetés, még nem tudja, de olyasmi lesz, amitől az emberek hajaszála égnek fog meredni, amitől a rémület hangja a torkukon fog akadni. Hatalmas, nagyméretű visszafizetésre készül tiz esztendő óta. Tiz esztendőnek a keserűségébe fojtja majd bele egy csomó boldog, egy csomó gazdag, egy csomó becsületes embernek az életét, akik mosolyogva feküsznek, mosolyogva kelnek, akiknek utja az életben bársonyos pázsit, sehol egy göröngy előttük, sehol egy tévedés, nyílegyenes az utjok a végtelenségig s minden oldalról tisztesség, becsület, boldogság körültök. S Tóth János {pipázik, pipázik csöndesen. Némelykor köhög s szeme ilyenkor kidülled, vörös ós könnyes lesz. Most is köhög. Az erős csípőjű, becsületes, szélesarcu német leány, aki kihordja a munkásoknak az italt, éppen letesz eléje egy liter bort és szánakozó szeretettel néz reá. — Menjen ki a levegőre, — mondja szelíden és a most letett bort felemeli az asztalról. — Ne igyék többet! Tóth János utána nyul a borának s keze a leány kezót érinti. Egy percre még a korom alatt is látni, hogy kipirul az arca, mosoly ül a szájára, de azután elengedi a leány kezót és a fejét fáradtan téloldal vást ejti. A bort, Lizi, — mondja halkan, de határozottan — tegye vissza. Megiszom, nem iszom, ez már nekem úgyis mindegy! A leány sóhajtva, de engedelmesen teszi vissza az üveget az asztalra ós tovább megy. Gömbölyű, telt csípője ring, szőke, vastag hajfonata fénylik és Tóth János szomorú, vágyódó pillantással néz utána. Azután vállat von és tölt magának. Minek gondolna ő asszonyra ? Az a milliókarú, milliószájú szörnyeteg, amit társadalomnak neveznek, azt is elvette tőle. Az asszonyt. Beteg embernek nem lehet asszonya, nem lehetnek gyerekei. Hogy itthagyja őket árván ? És megtölti a poharát, odakoccintja a szomszédja poharához, a laposarcu, ostoba, bádogpipás tótóhoz és félig a bortól, félig a bosszúvágytól mámorosan telugrik az asztalra ós rekedten kiáltja: — Éljen a társadalom ! — Éljen ! — ordítja a részeg társaság, mire valaki egy kalapácscsal olyat üt az asztalra, hogy az üvegek egymáshoz ütődnek s a poharak felborulnak. Ez Verbovszki, egy horvát munkás. Szép, intelligens arcú, okos, vakmerő szemű fiatal ember, sok országot bejárt és dühös szocialista. — A társadalom, — kiáltja s felugrik ő is az asztalra, — ostoba állat, akit nem kell éltetni! A társadalom ... — részeg nem tudja folytatni, mire a többi dobol, az asztalokat veri, kiabál és kívánja, hogy beszéljen tovább a társadalomról. És Verbovszki beszél. Jobbra-balra imbolyog az asztalon, egyik kezében a poharát tartja, másikban a kalapácsát ós beszól. Össze-vissza, ahogy a nyelvére jön — A társadalom . . . az, az . . . Fáraó, akinek mi vagyunk a rabszolgái ... A munkásember semmi! . . A szegény ember kutya! . . Aki egyszer fólrehág, kirúgja a társadalom . . . Valaki zokog. Tóth János az asztalra könyökölve, a köhögéstől fulladozva zokog s a tpbbi nekivadulva őrülten ordítozza: Éljen Verbovszki! Beszéljen a társadalomról, Verbovszki! . . kocsisorból a négy első kocsi összetört, roncsaik a pályaudvart szegélyező akácfák közül többet derékon törtek ketté és a szerencsétlenség színhelye pár pillanat alatt megtelt ijedten futkározó emberekkel. A vonattal érkezett személykocsikban sok utas volt, kik nagyobbára a gyulai vásárra igyekeztek. Már Csabán nagy néptömeg szállott a vonatra, ugy, hogy még uj négy kocsit kellett a többihez csatolni. A kocsik zsúfolásig telve voltak utasokkal, a folyosókat is teljesen megtöltve. Az erőszakos lökés természetesen nagy rémületet keltett közöttük, mivel a kocsikban ülők egymásra buktak és többen kisebb-nagyobb zuzódásokat szenvedtek. A kocsik ablakai szintén összetörtek, szerencsére a szétpattanó üvegcserepek nem okoztak nagyobb sérülést. Különös véletlennek kell betudni, hogy veszélyesebb sérülés nem történt; igy is mintegy 18—20 ember szenvedett zúzódásokat, közöttük S z a 1 a y József csabai földbirtokos, aki az arcán szenvedett fájdalmas sérülést. A baleset híre mozgásba hozta az állomás szomólyzetót és igyekeztek az utasokat gyorsan kiszállítani, hogy őket lehetőleg megnyugtassák. D r e c h s e 1 báró táviratilag tett jelentést az aradi üzletvezetősóghez, gyors segítséget kérve a megrongált pályatest helyreállítására. Sziklay főmérnök megfelelő számú munkással és egy gőzdaruval különvonaton utazott Gyulára s ott még pénteken délelőtt hozzáfogtak a szétroncsolt kocsimaradványok eltávolitásához és a földbe vájódott gőzgép kiemeléséhez. Munkájuk sikerült, mert estére már alig látszott nyoma a váratlan karambolnak. Az államvasút a baleset folytán jelentékeny károsodást szenved, mert körülbelől 30 -36 ezer koronára tehető az a veszteség, ami a gőzgép és a kocsik pusztulása folytán érte. A esabai népkönyvtár. Még a tavasz folyamán adtuk hírül azon örvendetes eseményt, hogy a vallásos közoktatásügyi minisztérium adományából a muzeumok ós könyvtárak országos tanácsa utján Békéscsabán egy háromezer koronás népkönyvtár alapíttatott. A könyvek és két díszes könyvszekrény már megérkeztek s addig is, mig a tervezés alatt álló Munkás-Otthonban nyernek elhelyezést, a népkönyvtár a községháza közgyűlési termében rendeztetett be. A népkönyvtár kezelésével aközgy ülés a muzeumok ós könyvtárak országos tanácsának jóváhagyása mellett Christián György munkásközvetitőt bizta meg. Abból az alkalomból, hogy a népkönyvtár ma délelőtt a közhasználatnak átadatik, szükségesnek tartjuk a következőket tájékoztatásul elmondani : A népkönyvtár, ellentótben a tudományos, vagy egyes szakokra szorítkozó oly irodalmi termékeknek céltudatosan összeállított gyűjteménye, melyek tartalmilag ós alakilag egyaránt alkalmasok arra, hogy a magasabb fokú iskolai képzést nem nyert egyének kedélyét nemesitsók, bennük a tudás vágyát ós a közélet iránti érdeklődóst felkeltsék, vagy őket kellemesen szórakoztassák. A népkönyvtár ily feladatának megfelelően az egyházhoz és iskolához hasonló jelentőségű általános népnevelői intézmény, mely különösen az elemi iskolák munkáját fejleszti tovább, de általában megerősíti és kiegészíti az egyház ós iskola tevékenységét. A magyar népkönyvtárak intézménye a kuHurpolitikai fejlődés jelen korszakában a legtöbb esetben már az elemi iskolákra építhet, nem szükséges mesterséges eszközökkel magát az olvasás vágyát kelteni fel, másrészt azonban előre le kell mondania arról, hogy kizárólag gyakorlati ok tató irányú legyen s csak a magasabb fokú rendszeres oktatást pótolja. Az elemi oktatás korán tul eső nagy tömeg változatos igényei szerint a népkönyvtárak 'lege nagyon változó ; sok tekintetben különböző olvasmányokat követel a serdülő ifjúság, a helyhez kötött földmives, a városokban élő iparos s végül a rendszeres olvasáshoz szokott kaszinói tag. Mindezeknek igényeit azonban szem előtt kell tartani s azokat lehetőleg egyeztetni az oly népkönyvtár berendezésénél, melynek egy község lakosságának nagyobb részét kell kiegósziteniök. Kaszárnyák, gyárak, kórházak, egyesületek s más erkölcsi testületek könyvtárai ellenben már az általános jellegű népkönyvtárak ós szakkönyvtárak között közbeeső helyet foglalhatnak el. A legritkább esetek kivételével egyetlen népkönyvtárban sem lehet mellőzni a serdülő ifjúság olvasmányait, nemcsak azért, mert a népkönyvtárakból kikölcsön-