Békésmegyei közlöny, 1903 (30. évfolyam) július-december • 53-103. szám

1903-09-03 / 71. szám

XXX. évfolyam. Békéscsaba 1903. Csütörtök, szeptember hó 3-án 71. szám. BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY POLITIKAI LAP. Megjelenik hetenként kétszer: vasárnap és csütörtökön. ELŐFIZETÉSI DIJ : Egész évre 12 kor. Félévre 6 kor. Negyedévre 3 kor. Egyes szám 16 fillé Előfizetni bármikor lehet, évnegyeden belül is. Felelős szerkesztő: MAROS GYÖRGY. Laptulajdonos: SZIHELSZKY JÓZSEF. Kiadóhivatal: Telefon-szám 7 Fö-tér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő. Nyilttér-ben egy sor közlési dija 50 fii. Dolgozzunk. - szept. 2. Körülbelül hat éve annak, hogy beszélünk gazdasági válságról s ennek nem tudjuk más okát adni, mint a kiegyezési kérdés függő helyzetét. Nálunk is, az osztrákoknál is ezt mondják. Öt-hat év előtt, — mióta gazdasági válságról beszélünk, - meg volt a pangás Németországban és Angolországban is, pedig azokban az országokban nem voltak ós nincsenek elintézetlen kiegyezési ügyek. Az oknak tehát másutt kellett lenni, mert ime, hogy a külföldön javult a helyzet, nálunk is határozottan a javulás utján vagyunk, pedig a kiegyezés még mindig nincs meg. Tudjuk, hogy Angliában a bajt a dél-afrikai háború okozta, Németországban pedig az ipari túltermelés és tulspekuláció; azonfölül pedig az amerikai verseny. Nálunk Magyarországon és Ausztriában még külön okai voltak a gazdasági depressziónak, melyekhez a politikának semmi köze. Magyarországon a mult szazad végén egymás után két rossz termés volt, amelynek bénitó hatása egy kiválóan mezőgazdasági országban világos. A magyarországi rossz termést azonban természetesen megérezte Ausztria is, mert a rossz termés következtében gyöngébb lévén az ország vásárló képessége, Ausztria ke vesebb iparcikket helyezhetett el ná lünk, legjobb piacán. Ez az igazi kapocs Magyarország és Ausztria közt De nemcsak a két évi rossz termést éreztük meg, hanem a gyöngülés viszszanyül továbbra is, a sertésvész és a filokszera pusztításaira. Ez mind együttvéve, okozta az egész országban a gazdasági pangást. A tavalyi jó esztendő, mely bő terméssel áldotta meg az országot, egyszerre változtatott a helyzeten. A hivatalos áruforgalmi statisztika beszédes adatai is igazolják ezt a javulást. Külső kereskedelmi mérlegünk tavaly is meglehetős aktívummal zárult és az idei még jobbnak Ígérkezik, mert nemcsak kivitelünk emelkedik, hanem behozatalunk is, ami fogyasztóképességünk fokozódását jelenti. De hát a viszonyoknak ez az alakulása nem is lehet másként. Akár van kiegyezés, akár nincs, a gazdának csak ugy van szüksége ekére, boronára, cséplőre, rostára és egyéb gazdasági eszközre; az emberek csak ugy születnek, házasodnak, halnak, mint máskor és mindig kell a ruházkodás, a berendezkedés és egyéb szükséglet az élethez. A világ azért nem áli meg, akár megkötik a kiegyezést, akár nem. De azt mondják, hogy amíg nem rendezik a függő gazdisági ügyeket, addig nincs vállalkozási szellem. Ez épp olyan tévedés, mint a többi. Hát az utóbbi években épült uj gyárak, különösen a szövőfonók mikor keletkeztek ? Nem akkor, mikor legnagyobb volt a gazdasági zür zavar ? Az, aki dolgozni akar, az nem törődik a politikai eshetőségekkel, hanem dolgozik komolyan. Hisz éppen ipari téren oly tág mező nyílik a tevékenységnek, a szorgalomnak, bármiként is alakuljanak a politikai viszonyok. Egyben azonban csakugyan nyilvánult a vállalkozási szellem hiánya és ez az, hogy a pénzintézetek nem finanszíroztak semmiféle ipari vállalatot, hogy a börzei árjegyzőlapon nem Telefon-szám 7. Szerkesztőség: Fő-tér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Viszik a Márton gazdát. Irta: Révész Mihály. A néptelen falu során egy szekér döcög. Lassú cammogással vontatják a csenevész lovak. Ebben a tikkasztó hőségben még az üres kocsi is nehezére-esik az állatnak. A szekér alatt a házőrző eb kullog, oda menekül az égető napsugár elől. Lomha testét alig tudja vonszolni, nyelvét meg hosszura kilógatja, majd hogy a földet nem verdesi. A szekéren a gazda ül s hol az eget, hol a lovait nézi aggodalmasan. Nagyon ellepte a lovakat a légy, ami szerinte azt jelenti, hogy esőre áll az idő. Pedig sehol egy felhő ; ugy ragyog a nap, hogy majd elperzseli az embert. Most ámbár jótékonyan hatna a szomjas földre a langyos eső, még sem kivánatos igy aratás előtt. Tudja ezt jól a gazda s azért kémleli az eget olyan borús ábrázattal ... A szekér most befordul a nyitott, tágas portára s a zörgésre előkerül az asszony is. Sürög-forog a kocsi körül s szaporán segiti kifogni a megizzadt lovakat. — Mem munkára való még a barom se ilyen időben — mondta a gazda, mikor hára vezette lovait a kúthoz, hogy vizet adjon nekik a vályúba. — Mi hir a tanyán, szép-e a jószág? — kérdezte az asszony. — No anyjuk, ez aztán a termés, minden köröszt duplán füzet — mondta örömmel az öreg és bő ingujjával megtörölte verejtékes homlokát. — Se kaszát, se kapát nem forgattam, mégis annyira megizzad az ember. Csak hitvány időt ne kapjunk, akkor hétfőn ! virradóra megpendül a kasza. — Megemelte beszédéhez kalapját az öreg, hogy nagyobb foganatja legyen kívánságának. — Lesz ott anyjuk annyi eleség, hogy csak győzzük az árát a ládafiába tenni. Szinte öröm nézni azt a szép sárga jószágot, amint hullámzik a gyönge szellőtől . . . Most ha szegény Marci fiam élne, micsoda öröme lenne a bő Istenáldásban . . . a szegénynek éppen most tellene ki az ideje, már be is lenne takarítva minden, mire hazakerültie. Talán a szép kék sapkájában jött volna haza, csak odaadták volna neki annyi szolgálat után . . . Hogy nézte volna a falu leánya mind, az Annus is szegény. Mondták volna: megjött Balázs Marci a katonáóktól, lesz kivel táncolni. Hogy járta a szegény, örült az ember lelke, ha nézte. Átkozott nyavalyája mégis elpusztította, nem kímélte . . . Megint csak az inge ujját használta az öreg, de most nem a verejtéket, hanem a könyeket törölte le, mely végig pergett barázdás ábrázatán. Az utolsó szavakat már az anyjuk sem hallotta, neki is könny szökött a szemébe s hangos sírásra fakadt. De azért mégis ő vigasztalta az urát, mert látta, hogy még mindig mennyire szivén viseli a gyereke halálát. szerepelnek uj részvények. Ez azonban egyáltalán nem baj, sőt talán jó is, mert mig valamely ipari vállalat egy tanult, céltudatos, szorgalmas ember kezében virágzik, a részvénytársasági forma adminisztratív és egyéb költségei már oly terheket rónak rá, melyek megemésztik a haszon javarészét, nem ritkán az egész hasznot. Az ilyen részvénytársaság lehet jó üzlet a bankárnak, aki a részvényeket drágán eladja és azonkívül, mint az igazgatóság tagja, jóformán semmiért busás fizetést huz, de a köznek ritkán van belőle haszna. A vállalkozási szellemnek ezt a hiányát érzi meg a börze. A börzén évek óta nincs üzlet, mert a közönség bizalma elfordult az értékpapírpiactól, amin nem is lehet csodálkozni. A börze kivételével tehát a gazdaság minden ágában van munka, dolog, kereset, tekintet nélkül arra, hogy mi van a kiegyezéssel. Lehetne ez a munkásság nagyobb, ha a politik i nem gátolná meg a parlamentet abban, hogy megszavazza a beruházásokat, melyekkel az állam akarja támogatni az ipari tevékenységet. A gazdasági javulás tehát általános. A kiegyezés kérdése nem tarthat vissza senkit a munkától. Az egyik rossznak tartja, ha megkötik a kiegyezést, a másik jónak. Hát tegye meg mindenki számításait azon az alapon, melyet legrosszabbnak tart akkor bizonyosan boldogulni fog, mert: a fő, hogy dolgozzék mindenki. A munkának mindenfélekép eredménye van, mig a semmittevés káros mindenkire, az egyesre és országra egyaránt. — Már megint csak ezt hajtogatja! Tudja kelmed jól, hogy meg kell nyugodni abban, amit a joságos Isten rendelt. — Nem nyugszom meg! — kiáltotta Márton gazda szinte magánkívül, de már abban a pillanatban megbánta amit mondott. Hát csak ugy mondom . . . mondom, de minek is jut mindig az eszembe, talán mert annyira szerettem a Marcit? Hát jó gyerek is volt a szegény . . . nagyon jó. Bevezette lovait a gazda az istállóba, aztán együtt a feleségével bementek a szobába. Kis paradicsom ez a szoba. Oda jöttek a szomszédok hozzájuk tanulni, hogy a muskátlit, amelyik a két ablakot megtöltötte, hogyan nevelik olyan szépre; virul mint az élet. A szentképek fölé senki sem tudott olyan szép koszorút kötni, mint Balázs Mártonnó. Az ő háza fala mindig fehérebb, mint a másé, talán kever valami fehérséget a mész közé, talán a lelke tisztaságát, hogy ugy ragyog ott minden, mint a nap fénye . . . Minden rendén volna, csak a Marci, a Marci. Harmadik éve lesz az őszszel, hogy besorozták a császár kenyerét enni . .. Megpróbálták, hogy talán lehet az uraknál valamit tenni, hogy el ne kéne mennie. — Elég erős a Márton gazda, — mondták — birja még a munkát. Aztán vitték a Marcit messze, messze a komáromi várba, ahol a kőszüz áll őrt a vár kapujában, hogy oda be ne menjen az ellenség. Pedig mégis bement lopva, észrevétlenül. A fegyvere se volt más, mint a kasza. Egy suhintás — egy emberélet . . . Már sok volt az áldozat, mikor ki tudták űzni az erősségből a förtelmes ellenséget, a halált... De már ekkor Marcit is kivitték a halottak közé. Szépen szólt a katonabanda, msg tompán, szomorúan pörgött a fekete posztós dob . . . A nagy beszédben odabenn észre sem vették, hogy lassan, lassan sötétedni kezd, A politika - Fővárosi munkatársunktól. Budapest, szept. 2. A király nincsen itthon. Az angolok fejedelmét fogadja Bécsben s ha vendéglátói tisztét elvégezte, ismét visszajön, hogy a válság megoldásának munkáját folytassa. A fővárosban időző politikusok a király elutazása és vissza jövetele közé eső szünetet ós várakozást az eszmék ós fölfogások tisztázására fordítják. Bizonyos, hogy a nemzeti követelések teljesítése nélkül nincs béke s nem szakad vége a válságnak ós a válságok sorozatának, S a nemzeti követelések teljesítése nélkül, amelyek nem uj vívmányok, hanem régi, százados jokaink elismerésén alapulnak, nincs oly államférfiú, aki sikerrel vállalkozhatnék a kibontakozás munkájára. Mindez kétségtelen. Az a kombináció, hogy a felség visszatérését megelőzőleg katonai tanácskozás lesz Bécsben, semmi komoly alappal nem bir. Illetékes forrásból ugy tudjuk, hogy a királynak egyáltalán nincs szüksége katonai tanácskozásra oly célból, hogy a hadsereg, illetve a nemzeti követelések tekintetében álláspontját megfogalmazza. A király teljesen tisztában van a kérdéssel s tudja jobban, mint bárki más, hogy mennyiben tehet engedményt s hogy hol van a határvonal, amelyen tul el nem mehet semmi körülmények között. A Wekerle-Apponyi kombináció még mindig legelői áll s határozottan e két politikustól lehet legtöbbet várni Remélik, hogy ha e két államférfi közül bármelyik kerül is Magyarország miniszterelnöki székébe, sikerülni fog neki olyan engedményeket nyerni, amelyek legalább Í3 megközelítik azokat az aspirációkat, amelyek a nemzet szívót ezidő szerint betöltik. A szabadelvű-pártban azt is tudják, hogy a pedig még csak kora délután volt. Onnan délről nehéz, fekete felhő közeledett. Már a tompa moraj is idehallatszott s közbeközbe vakító villám hasította át a sürü, fülledt levegőt. A toronyban megkondult a harang, a felhők ellen húzta a harangozó. A falu népe ijedten rohant fedél alá. Márton gazda és a felesége arra ijedtek fel, amikor egy erős szélroham az ablakot becsapta. A másik percben már ott térdeltek összekulcsolt kezekkel a jóságos szűz képe előtt, hogy hárítsa el róluk a veszedelmet. Már késő volt, az óriási fergeteg teljes erejével kitört s magával ragadott mindent, amit útjában talált. Kétségbeesett kiáltás harsogta tul a tomboló vihart: — Jég ! — hangzott mindenfelé s ontotta a terhes felhő magából a pusztító veszedelmet. Nem is tartott sokáig, csak éppen addig, amíg mindent, mindent agyon taposott . . . Micsoda kép ! Az aranykalászok lesújtva hevernek, mintha valami vasszörnyeteg nyargalt volna rajta keresztül, beleásva még a szalmáját is az iszapos földbe. Márton gazda fölugrott a helyéről. Se szólt, se beszólt, csak ugy födetlen fővel kirohant a házából és futott végig a falun, ki a földek felé. Meg-megrogyott öregedő lába, de ő csak futott lélekszakadva. Mikor aztán a maga földjéhez ért, kimerülve odabukott az elpusztult kalászok közé. Remegő két kezével átölelte a jég verte kalászokat és elsiratta hangos panasszal a meghalt reménységét. A falubeli emberek ráakadtak. — Éjjel lesz, Márton gazda, menjünk a faluba. — Nem hagyom a jószágomat, itt maradok. Ugy-e, hogy itt maradjak, síró kalászaim ? ! És még szorosabban ölelte magához a nedves, levert kalászokat. Kiszaggattak egy ölre valót, otthagyták Márton gazda karjaib n és vitték a szegény öreget a tiszta házába.