Békésmegyei közlöny, 1903 (30. évfolyam) január-június • 1-52. szám
1903-03-19 / 23. szám
XXX. évfolyam. Békéscsaba 1903. Csütörtök, március hó 19-én 23 szám. • B BEEESHECrTEI EOZLONY POLITIKAI LAP. Telefor-szám 7. Szerkesztőség: Fő-tér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét iüető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. A fizetésrendezéshez. A fizetésrendezési javaslatok, csendes, egyhangú mederben őrlődnek 1 a másfelé foglalkoztatott közvélemény széles áraditában. A márciusi levegő gondulatában a tavaszi zsendülés forradalmi játékokra ingerli a vért. a száraz bürokratikus fizetésemelés javaslatokkal csak azok törődnek, akikre ez vonatkozik. Ez a politikai aktus éppen nem olyan dekoratív, mint a katonai javaslatoké. Van-e olyan fontos ? Bizonyos hogy igen. A mai kor, amelynek legsúlyosabb fenyegető veszedelme, a száz oldalról kiépülő szocializmus, talán sehol oly nagy mértékben nem érezi meg ezt a veszedelmet mint nálunk Nincs a társadalomnak egyetlen-egy osztálya, amely a maga nagy általánosságában meg lehetne elégedve a helyzetével. Leszámítva egy-néhár.y primadonnát, bankdirektort és egy-két vjgy száz szerencsés üzletembert, aki ha újra kezdené a pályáját, bizonyosan nem csinálná saját maga után a szerencsés karrierjét, ha éppen csak a képes ségeire ; — amitől az Isten mentsen, — volna utalva, leszámítva a vak szerencsének egynéhány szeszélyét, széles ez országban, ameddig a szem ellát, ezer keserűségnek, be nem fejezett pályáknak s mostoha, viszo nyokon megtört sok, számtalan életnek, szárnyaszegett talentumnak és naiv törhetetlen becsületességeknek panasza sajog fel. Prózában szólva, a függetlenség, önérzet, szabad működés és élés első eszköze : a pénz, mindenütt hiányzik. A pénz ! Naiv az a hit, amely valósággal szent dolognak nem tartja Megjelenik hetenként kétszer: vasárnap és csütörtökön. ELŐFIZETÉSI DIJ : Egész évre 12 kor. Félévre 6 kor. Negyedévre 3 kor. F.gyes szám 16 tillé Előfizetni bármikor lehet, évnegyeden belül is. Felelős szerkesztő : MAROS GYÖRGY. Laptulajdonos: SZIHELSZKY JÓZSEF. azt a fogalmat, melylyel képességeink révén meg tudjuk váltani magunknak a megb csültetést, nyugalmat és önérzetet. Rousseau örök igaz mondása, hogy a pénz, amely a miénk, függetlenné tesz bennünket, - amelyet hajszolunk, rabszolgává. És mivelhogy mindegyikünkben él a nagy természeti vágy a függetlenség után, ebben a nagy hazában tulajdonképpen rabszolgává válunk és alig is látjuk már, hogy ké paségeinket, adományainkat, az élethez való jogunkat igy adjuk el, aprópénzen, nyomorúságos rossz viszonyaink súlya alatt. A politikus, áltudós, a művész nagy meggyőződések szolgálatában áll. Igen ám, — de a tanulás, — utazás, kivárni tudás, a türelem, mindmind pénzbe kerül, és amire szükségünk volna az elveink érdekébon : a pénzt, csak az elveink arán tudjuk megszerezni. A kuruc kemény nyak is megadja magát ebben a küzdelemben és meghajol a derékkal együtt, amikor az elvek harcát egy talán még nehezebb küzdelem váltja fel :a megélhetésé. Aki belenéz a mi viszonyainkba, láthatja ezt; nem csak a munkásnyomor nx^y, éppen oly nagy a középosztályé is. Sőt a magasabb osztályé is. A nyomor államilag van rendezve nálunk. Törvénybe foglalva Fellélegzés, amikor a kormány javítani akar ezen a helyzeten. Iskolajárt, életük 1 >gszebb részét tanulással töltött emberek, komoly megbízható hivatalnokok sorsán kíván javítani ez a javaslat. Hogy ez milyen nagy gyűrűkben fog hullámot vetni az egész kultura megmozdulására arra, nézve nincs is elég támpontunk, hogy ebbe a kérdésbe belevilágítsunk. Egyszerűen csak érezzük, hogy helyzetünk mostohaságán fog sok minden meg változni, egyelőre legalább az a remény, hogy felismertek sok nehéz bajt és orvoslásához már hozzá is fogtak. A külföld erre vonatkozólag sok példát mutatott nekünk. Ott a munkát, a komoly munkát s.kkal nagyobb mérrékben becsülik meg. És amig nálunk a fellendült nagy ipari és kereskedelmi élet valóságos Krőzusokat nevelt, míg diplomás és nem a hazardirozásra berendezett emberek a magasabbra kerülés minden reménye nélkül indultak el a pályájukon, a külfiildön ezt az arányt egyenletesebbé tette az a körülmény, hogy az ipar és kereskedelem csak oly mértékben nő t, mint a társadalom egyéb keresetforrása ós a parvanü jellege teljesen hiányzik a pénz embereinek, akikmyilt. nagy elismeréssel hajtanak fejet a tudomány és művészet szóvivői elő'jb Őszinte az az 'öröm, amely a fizetésrendezési javaslatokban nemcsak az egyéni jólét, de a kultura egy nagy előrelépését is üdvözli. Hiába építünk iskolát, alapítunk nyilvános könyvtárt, rendezhetünk nagy általános érd 'kü felolvasásokat és követeljük meg színházainktól, hogy ne csak a szórakoztatás, de egyben a magasabb művelődés iskolája is legyen, az általános megelégedés, amelynek eleddig sehol semmi nyoma, hiányzik a megélhetés gondjain felül való törekvéseinkhez. Ha a kulturát az egyesek kiválósága tenné, akkor ma Oroszország első állam volna, de a nép jóléte hiányzik ott és nem engedi magához közel ezeket az ideális törekvéseket, amig a gyomornak van a legelső és leghangosabb követeinivalója. Kiadóhivatal: Telefon-szám 7 Fő-tér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő. Nyilttér-ben egy sor közlési dija 50 fii. A vármegye a mult évben. A közigazgatási bizottság évi Jelentése. A közigazgatási bizottság legutóbbi ülésén tárgyalták le a bizottságnak mult évről szóló jelentését, melyeta kormányhoz terjesztenek fel s mely iniuiszteri ügykörök szerint adja elő a vármegye 1902. évi életét. A jelentésből a következőkben adjuk a minitzterelnök és a belügyminiszter ügyköréről szóló részt: A törvények végrehajtása nehézségbe nem ütközött; az egyszerűsítési törvény, illetőleg az annak alapján kiadott ügyviteli szabályzatok életbeléptetése terén nehézség fel nem merült. A fenálló törvények és kormány által kiadott szabályrendeletek módosítása az alábbi irányban mutatkozik szükségesnek. Az egyleti s gyülekezési jog törvényhozás utján való szabályozása, a cselédtörvény megfelelő módosítása, az egyenes adó törvények gyökeres reformja a progressiv adó behozatalával. A munkássegély alapok jelenlegi alakjukban a célnak meg uem felelvén, kívánatosnak tartja a bizottság annak tanulmányozását, hogy a tagság kőtelezővé tétessék. Szükséges volna még a közegészségügyi törvény módosítása is a községi orvosok álsásának s gyógyszertárak államosításával. Valamint a munkáskezek téli foglalkozásának biztosítása végett az ipar fejlesztése s különösen a gyári ipar megteremtése az egyes vidékek lakóinak hajlama szerint. A megyei vagyonállagban nevezetesebb változás nem fordult elő, csupán a megyei főjegyzői lak 800 kor évi lakbér ellenében átengedtetett a kir. pénzügyi palota céljaira. A pótadók összege ós °/ 0-a a következő : a közigazgatási pótadó összege 31289 kor. 05 fill. ós 1%; katonabeszállásolási pótadó összege 72246'U2 k., mult évi házosztályadóra 6-96 0/ 0, egyéb adókra 1'89%; közúti adó összege 39272442 k., ebből 10% útadó, 250302 42 k. kézi minimum után 87u57 k., igás minimum után 41745 k., állami adót nem fizető utadókötelesek után 13623 k. esett. Építkezésekre és vicinális Békésinegyeí Közlöny tárcája. JY esi rj. Mikor a két szemed könybeborul S arcodra foly a fényes gyöngypatak, Úgy elborongok némán, szótlanul, En Istenem, tán megbántottalak. Nem is hiszed, hogy mennyi fájdalom Suhan ilyenkor át a lelkemen, Ne sirj, ne sirj, hisz ahogy én szeretlek, Az istent jobban nem szerethetem . . . Kató József. A látogatás. Irta : Szecsö Vilmos. Az ifja há'.aspár a nyitott ablaknál ült. Este volt, elpihent már a nagy város zaja, harmonikus, mélységes csönd boralt a házakra, a sötétkék égen csillagok ragyogtak és a messze mezők illata fölkerekedett s belopódzott a városba, behatolt az utcasorokba. a rengetek emeletes házak közé. A fiatal asszony Réti vállára hajtotta fejét . . . — Különös ez a tavaszi levegő, — szólt halkan — egészen elbágyasztja az embert. Réti gyöngéden simogatta a felsége selymes haját. Azután megszólalt az asszony. — Ugy szeretlek : Olyan szép az életem ! Később hozzátette. — Csak egy hiányzik. A mamát szeretném látni. Ugy szeretném már látni! — Bizony Olga, felelte a férj, csodálatos, hogy meg nem látogat a mama Csak egyszer volt nálunk, mióta a feleségem vagy. Már három hónapja van annak. — Már százszor irtam neki, hogy jöjjön, szólt az asszony. És hiába. Nem értem a mamát. — írj neki még egyszer, Olga ! Olga fölkelt, lámpát gyújtott, az asztalhoz ült ós levelet irt az anyjának, hogy látogassa meg már végre az egyetlen leányát, jöjjön el gyönyörködni az ő rendkívüli boldogságában. Réti is iflig várja már, hogy kezet csókolhasson a világ legjobb, legkedvesebb anyósának. Boritókba zárta a levelet ós odaadta a férjének : —- Légy szíves Béla, ira meg a címet. Réti irt Özvegy Takács Istvánná úrasszonynak Malomszög. Aztán szólt : — Szegény mama, mindig egyedül van. Már mily régen özvegy ! — Bizony, sóhajtott Olga. En nem is ismertem szegény apámat, félesztendös voltam mikor meghalt. Szegény mama ! — Kértem mamádtól az apád arcképét. Nem akarta ideadni Gyönyörű szép ' férfi volt! . . . Harmadnap este megjött a válasz özvegy Takácsnétói, hogy lehetetlen eljönnie, — mert nem tud a gazdaságából szaj badulni, cselédkézre semmit sem lehet bizni. Olga sirt, Réti vigasztalta. — Ne sirj már, édes! Hiszen nem vagy már gyerek ! Asszony vagy ! — De én látni akarom még egyszer a mamát! Szeretnék már egyszer hozzábújni : olyan jó puha és meleg a mama válla ! Réti nevetett — No majd irok neki én. És megírta a mamának, .hogy jöjjön el okvetlenül, mert Olga szeretne már a mamához bújni, meleg ós puha vállához simulni. Várták a választ, vagy jobban mondva : a mamát magát, de egyik sem jött. Olga elmerengve ült naphosszat a diván sarkában, Rétinek minden igyekezete, hogy fölviditsa, szórakoztassa, dugába dőlt. Kétségbeesetten szólt végre: — De édesem legyen már eszed ! Olyan vagy, mint az ölbe való gyermek ! Éjszaka arra ébredt Réti, hogy a felesége sir. — Olga, Olga ! — szólt. De az asszony ugy tette magát, mintha aludnék. — Ejuye, csak nem képzelődtem! — gondolta Réti. — Tisztán hallottam, hogy sir. Reggel, megszokott üdvözlésükként, magához akarta vonni az asszonyt. De Olga kibontakozott karjaiból. Odamenc az asztalhoz ós epedve tekintet az utcára, gyermekes reménynyel a szemében, hogy hátha megpillantja azt, aki után vágyódik . . . Réti haragosan pattant föl. — De Olga, végre is-az ón feleségem vagy és nem az anyádé ! — a mamát akarom látni! — szólt halvány arccal az asszony. — De a mamád nem akar látni minket, — felelt nyersen a férj. Ez a hang és mondat értelme is láthatólag bántotta az asszonyt. Dacosan ütötte föl fejét. — Nem tudom, miért ne akarna látni — engem ? — Ugy ! Igen ! Engem nem akar látni. Csak mond ki bátran! Régen tudom. Mindig olyan rideg volt velem szemben. Ha megfogtam kezed, olyan különösen, ellenségesen nézett reám. Majd átszúrt a szemével, ha megsimogattam a hajada;. Nem állhat engem. És aztán ? Tehetek róla ? Vétettem tán valaha ellene ? Ha nem állhat, — nem állhat, ha nem jön, — maradjon. Olga megijedt, sirva fakadt s az ura nyakába borult. — Az nem igaz amit beszélsz ! Nem igaz. A mama szeret téged. Tu lom, hogy szeret.{Sokszor mondta, hogy milyen derék ember vagy. Csakhogy nem ér rá Istenem, annyi gondja lehet Nehéz egy asszonynak gazdálkodni, férfi munkát végezni .... Édes uram, szólt lágy hangon, hátha ő nem jöhet, menjünk mi hozzája Édes, az én kedvemért. Ugy vágyódom már utánna. — Nem lehet — felelt Réti. Lehetetlen elmaradnom a hivataiból. Lehetetlen egy napig sem. Ez az utazás még három napomat venne igénybe. Lehetetlen. Jöjjön az anyád. Ha már ugy vágyódol rá. Hányszor irtad, hogy jöjjön. A gazdaság csak kifogás. Hisz volt már nálunk egyszer. Akkor lehetett ? Csak kifogás. Én nem megyek. Újra indulatba jött. — Ha mehetnék se mennék. Én nem futok utána. Olyan nincs. Nem alázkodom meg Hiszem világos, hogy nem akar jönni. Az indulatos hang fölingerelte az aszszonyt is. — Ha te nem jösz, ugy megyek magam. — Jó, — szólt Réti fagyosan — menj ! De maradj akkor mindjárt ott, örökre. Aztán hozzátette, mintegy magyarázat képen -: — Ha több neked az anyád, mint a férjed. Ez volt az utolsó szó mit ez nap váltottak. Néma haragban telt el a nap. Az asszony egész éjjel sirt. A férfi kétségbe volt esve, próbálta vigasztalni, nem sikerült. Reggel a táviró hivatalba szaladt Réti ós sürgönyt menesztett az anyósának, hogy távolléte földúlja a boldogságukat, jöjjön, ha nem akarja, hogy a lánya megbetegedjék. Egy óra múlva jött a válasz: Este érkezem, várjatok. Olga egyszerre fölvidult, körültáncolta az asztalt, ugrált, nevetett. Réti Mogorván ült a diván on, ugy nézte
