Békésmegyei közlöny, 1903 (30. évfolyam) január-június • 1-52. szám

1903-06-07 / 46. szám

junius végén feloszlatják a parlamentet, harminc napon belül nem lehet választani, miután ennyi idő van törvényesen meghatározva a választás előkészitésére. Elérkeznénk tehát julius végéig. Tiz nap van kitűzve a választásra, tehát ott vagyunk augusztus elején. A parlament összehivása, megalakulása, igazolás és egyéb formalitások: augusztus 20-ika; következik az indemnitás, mert hiszen költségvetés még nincsen, a felhatalmazás tehát az első. S ha még annyira kevés ellenzéki kerülne is be, ha csak tiz ellenzéki képviselő lenne is, még akkor sem volna lehetséges az ujoncszedés szeptember előtt. Igy hát logikailag is képtelenség a ház felosztásra gondolni. Ha megtörténne is a dolog, valószinü nem kevesebb, de több ellenzéki képviselő kerülne be a parlamentbe. Vesztene egy pár kerületet ugy a néppárt, mint a szabadelvű párt. Széli Kálmán még mindig kitart a passziv rezisztencia mellett s semmi sem mutat arra, hogy ettől el akarna térni. A szabadelvű párt már szervezkedett is a nyári obstrukcióra, hogy mindig kellő számban legyenek a házban. Az egyes párttagok különböző időre kötelezték magukat, hogy az üléseket rendesen fogják látogatni. A függetlenségi párt is berendezkedett már nyárára. Tekintettel ugyanis arra, hogy az ellenzék tagjai nagyobb részben gazdák és az aratás idejére nem hanyagolhatják el gazdaságukat, gondoskodtak róla, hogy miképpen történjék az obstrukció folytonos készenléte. A vitarendező bizottság sokat tárgyalt a módozatakról, de nem állapodott meg véglegesen. Legutóbb K u b i k Béla országgyűlési képviselő lakásán Barabás Béla elnöklésével értekezletet tartottak az obstrukció folytatásáról. Az értekezlet ezúttal nem foglalkozott érdemben a helyzettel, hanem tisztán azoknak a módozatoknak a megállapítására szorítkozott, amelyeknek keretében a katonai törvényjavaslatok törvényerőre emelését meghiúsítani szándékoznak. A megállapodásokba belevonták a nem párttagokat is, illetve azokat a függetlenségi párti képviselőket, akiknem tartoznak a Kossuthpárt kötelékébe, továbbá az Ugrón-párti képviselőket, akik ehhez való hozzájárulásukat készséggel kijelentették. E szerint a képviselőház nyári ülésein 30—35 tag felváltva mindig jelen lesz. Ami a vitát magát illeti, ugy döntöttek, hogy igénybe fogják venni a teknikai obstrukciót ós a jövőben több súlyt fektetnek majd a névszerinti szavazásokra, hogy a párttagok helyzetét megkönnyebbítsék. A békésmegyei felirat a képviselőházban Lukács főispán nyilatkozata. A mult szombaton tartott vármegyei közgyűlésen Bókésvármegye törvényhatósági bizottsága elfogadta Ladics László dr.-nak az imdemnitás ellen indított obstrukciót helytelenítő indítványát. Mint akkor irtuk, tulajdonképpen 47 —47 szavazat állott egymással szemben s Lukács György dr. főispán, mint elnök döntött. A feliratot az alispáni hivatal természetesen felküldte a képviselőházhoz, melynek szerdai ülésén szóba is került a bókésmegyei felirat. Az ülés elején, az irományok előterjesztése után felszólalt Békés község képviselője ós a saját nézete szerint ismertette a felirat ügyét. Beszédében azt állította, hogy az indítványt becsempészték, mert nem adták be törvényes határidőben s hogy a főispán mikor látta, hogy nem lesz meg a többség, behivatta S á r o s s y árvaszéki ülnököt, megkérdezte tőle, hogy szavazott-e s igen válaszát újból bejegyeztette a szavazatok közé. Elmondta még, hogy e tőispán kétszer szavazott a kormány iránt való bizalom mellett ós második szavazatával döntötte el a kérdést. Ezt a föliratot ocsmánynak mondotta és azt kívánta, hogy utasítsa vissza a ház. Széli miniszterelnök az ocsmány kifejezést visszautasította ós azon az állásponton volt, hogy a ház nem térhet el az eddigi gyakorlattól, mely szerint minden föliratot és kérvényt a kórvényi bizottsághoz kell utasítani. A főispánt ő törvénytisztelő embernek ismeri s különben az ügyet megfelebbeztók ós a kérvényt a törvény értelmében fogja felülbírálni. Még Ugrón Gábor szólt a dologhoz és azt kivánta, bocsásson ki a belügyminiszrer köriratot, melyben rendelje el, hogy a föliratokat csak jogerőre emelkedés után küldjék meg a képviselőháznak. A. békésmegyei föliratot aztán kiadták a kórvényi bizottságnak. A szabadelvű párt klubjában is tárgyalták a felirat dolgát s ugyanitt Sjzéll Kálmán fogadta is Lukács György dr. főispánt, aki elmondta fölvilágosító megjegyzéseit Keoskeméhy beszédére. Hogy pedig a közvélemény is tájékozva legyen a kérdés felől, a főispán a következő nyilatkozatot adta ki : Kecskemóthy Ferenc képviselő amaz állítására vonatkozólag, hogy Békés vármegye határozata, amelylyel az indemniti ellen való obstrukciót helytelenítette, nem törvényesen jött volna létre, a képviselő által előadottak sorrendjében a következőkben reflektálok: 1. Nem áll az, mintha az indítvány a közgyűlésbe becsempósztetett volna. Az 1886. évi XXÍ. törvénycikk 51. szakasza szerint a rendes közgyűlésnél a napirendre kitűzött tárgyakkal össze nem függő, önálló indítványok is tárgyalhatók, ha azokat 24 órával előbb a közgyűlésen vagy az elnöknél előbb bejelentették ós egyszersmind a jegyzői hivatalban vagy más alkalmas helyen közszemlére kitették. Ladics László indítványát az elnöknél a közgyűlés előtt két nappal bejelentette ; az indítvány maga május 22-én reggel fél kilenckor beiktattatott, az állandó választmány által (amely féltízkor kezdte ülését) az egész napon át tartott ülésén folyton az asztalon feküdt, ott az állandó választmány valamennyi tagja elolvasta s egész a közgyűlés kezdetéig, reggeli féltízig, az indítvány a jegyzői szobában közszemlén volt. '2. Nem igaz, hogy Sárossy ülnök nyilatkozatát, hogy már szavazott, vettem volna igenlő szavazatnak, mert egyáltalában Sárossy ülnöktől semmit sem kérdeztem és tőle semmiféle választ nem kaptam. Sárossy ülnök leszavazott, mint bizottsági tag, szavazatát a jegyzők, följegyezték, mint másnak a szavazatát. En mini elnök nem vagyok különben sem hivatva arra, hogy a szavazatokat jegyezzem 8. Én magam is szavaztam, mint Bókésvármegye törvényhatósági virilista bizottsági tagja. A törvény a főispánra nézve, aki különben bizottsági tag, el nem veszi azt a jogot, hogy bizottsági tagságát gyakorolhassa. Én tehát, mint hasonló helyzetben minden más főispán, mint b zottsági tag szavaztam, éppen ugy, mint a többi bizottsági tagok. Minthogy azonban a szavazatok egyenlősége adta elő magát ós minthogy a 1886. XXI. törvénycikk 49. szakasza azt mondja, hogy szavazat egyenlőség esetén az elnök dönt, természetes dolog, hogy jelen esetben az egyenlő szavazatok közt mint főispán döntöttem. Jogom volt leszavazni, mint bizottsági tag és kötelességem volt, mint elnök a votum Minervae-t gyakorolni. A fővárosi lapok megírták, hogy a felirati határozat ellen fellebbezést adtak be s még arról is írtak, „biztos forrásból", hogy a belügyminiszter megfogja semmisíteni a békésmegyei határozatot, — anélkül azonban, hogy ez a főispánra nézve, — ki eljárását törvényesen igazolni tudja, következményekkel járna. Mindezek azonban- csak koholt hirek. Amint mi tudjuk, a vármegyei iktatóba szombaton délutánig semmiféle fellebbezés be nem érkezett s igy nincs mit megsemmisíteni. A esabai muzeum közgyűlése. Egy évi beszámoló. A békéscsabai muzeum-egyesület mult hétfőn délután 3 órakor tartotta a Rudolffőgimnázium tornacsarnokában harmadik évi rendes közgyűlését, amelynek tudományos színvonalát nagyban emelte a magyar nemzeti muzeum régiségtára tudós őróneki messze a magyar haza határain túl is elismert őstörténésznek Nagy Gézi, dr.-nak magas színvonalú felolvasása, melyben oknyomozó történelmi kutatásai alapján foglalkozott Csaba nevével. Az egyesület védnöke, Zsilinszky Mihály dr. államtitkár, aki a szivéhez nőtt ezen kulturális intézet minden munkájában készséggel veszi ki a tevékenységnek nagy részét, személyesen vezette a tisztújítást. A közgyűlés lelkes óljenzéssel vette tudomásul az előadók jelentéséből azt a nagyszabású haladást, mely dicsérettel szól az egyesület céltudatos működéséről s mely hathatós bizonyítéka annak, hogy mily nagy jelentősége van vármegyénk területén ez intézet hazafias működésének s hogy a lelkes, odaadó férfiak munkásságára bizott ezen egyesület a nemzeti közmivelődés terén valósággal közszükséget pótol. A közgyűlés lefolyásáról következőkben számol be tudósítónk: A délelőtti munkászavargás s az ennek folytán keletkezett izgalom, valamint a délután beállott borongos időjárás, melyet csakhamar lassú eső váltott fel, éreztette hatását a közgyűlés közönségén is. A főgimnázium nagy tornaterme sokkal nagyobb számú közönség befogadására alkalmas, mint amennyi a közgyűlésen megjelent; azok azonban, akiket a magyar kultura iránti lelkesedésükben külső benyomások nem alterálnak, teljes számban összegyülekeztek. A zöld posztóval borított asztalnál Zsilinszky Mihály dr. védnök, V a r s á g h Béla elnök vezetése mellett a tisztikar ós az igazgató-választmány tagjai foglaltak helyet. Elnöki megnyitó. V a r s á g h Béla elnök az intézet körültekintő, gondos vezére magas szárnyalású beszédben, ékes szavakkal vázolta az ifjú egylet munkásságát ; utalt azokra a szerencsés körülményekre, melyek között ezen kulturális intézet életre ébredt, s a támogató jó indulatnak azon számos megnyilatkozására, melyek a kormány, község, ellenőrző felettes hatóság, egyesek, általában az egylet érdekkörébe tartozó társadalom vállvetve segítségére, támogatására siet ez intézetnek. Hálás köszönettel emlékszik meg az egylet védnökének Zsilinszky Mihály államtitkárnak (lelkes éljenzés) szünetlen érdeklődéséről, állandó közremunkálkodásáról, mely az intézet fejlődésót hathatósan viszi lépésről-lépésre előre. A szép elnöki megnyitó beszédet hosszan tartó éljenzés és taps követte. Nagy Géza dr. felolvasása. Nagy Géza dr. olvasta fel ezután tudományos értekezését Csaba nevéről, s bár ő száraz adathalmaznak jelentette ki felolvasását, azonban a közönség feszült figyelme, melylyel a történeti adatok előadását hallgatta, s melylyel a magyar őstörténelemnek eddig ismeretlen számos eseményeinek jutott birtokába, a megkapó szép előadás, melylyel a nagyhírű tudós közvetlen modorban, magyaros nyelven, magas irodalmi nívóban irott munkáját közölte a hallgatósággal, s az ennek nyoromlott már, hisz sohase forogtak a szorgalmas kövek; varjak ós csókák költöztek fedele alá, az egerésző vércsék itt pihentek meg, esténkint vén bagoly huhogott a tető ablakán. A síksági utat, mely a malomhoz vezetett, benőtte a fü, elmosta az eső: talán soha nem is kelepelt a malom ott a dombtetőn ? Ha a molnárnak mondana ilyent valaki; nagyot nézve az öreg Demjón : „Nem-e — kérdené gőgösen — biz az meglehet." S ezzel hátat fordítana. Különös, zord öreg ember volt a molnár. A domboldalon volt egy kis házikója, annak a házikónak nem íüstölt már a kéménye évek óta. A vén molnár jégszürke szakállával komoran tett-vett a ház körül, még az útra sem nézett: jön-e valami szekér a falu felől gabonás zsákokkal ? Hisz ugy se jött, miért nézett volna az útra ? Bizonyosan azt is elfelejtette már, hogy itt hajdan szebb élet volt. Ha ujesztendőtől karácsonyig fujt volna a szél, akkor is mindig tele lett volna szekérrel a malom környéke. Friss, ropogós menyecske volt a molnárnó, a molnárgazda halántéka már akkor is deres volt, mint az őszi táj A menyecske kedvóért, — valami híres mosolygása volt! Két furcsa kis gödör játszott az arcán, ha mosolygott, — az ő mosolyáért messze földről erre irányították sze kerük rúdját a szekeres emberek. A menyecske vigasztalta a várakozókat, biztatta a szelet, hogy az „jobb kedvvel feküdt neki a vitorláknak. Őröltek a kövek, hogy csaknem nekitüzesedtek, a molnár naphoszszat poharazott a gazdákkal, mert — csodálatos — abban az időben bor is termett a tájon. Dp ha elállott a szól, akkor volt csak vig élet a malom környékén. Kipányvázták a lovakat, a fiatal legények, lányok ós menyecskék bujósditt játszottak a malomban. A molnárnó volt a játékok mestere, ugy elbujt mindig, hogy alig tudták megtalálni; még az öreg házasemberek is neki buzdultak a menyecske keresésének. Az öreg Demjén pipája mögül csendes mosolygott a játékon. — Bolondság. —• dohogta — biztosan a kerekek közé bujt. A játékban a legszorgalmasabb volt bizonyos Násfai nevő özvegyember. Éz a Násfai már két asszonyt temetett el, otthon egy tucat gyerek ritt a nyakán, de Násfai bajuszát mindig legényesen pödörte és csizmája ugy nyikorgot, mintha az ördög bujt volna belé. A falu szélén lakott és miután semmi dolga sem volt, örökkön ott lebzselt a malomban. Az ,idegen gazdákkal politikáról beszólt, évődött a menyecskékkel lányokkal. A menyecskék a kezére ütöttek. — Menjen maga! Hány szegény aszszonyt akar még eltemetni ? Násfai megpödörte a bajuszát és megrázta szóles vállát. — Egyet sem akartam én ! Csak végre megtalálnám már az igazit 1 A tekintete pedig oda szaladt arra, amerre épen a molnárnó járt-kelt ropogós lépéseivel, mintha mégannyi finom rugók lettek volna a dereka helyén, ugy ringott rengett minden lépésénél, mint egy liliomszál. Násfai égő szemmel nézte az asszonyt. Valaki oldalba döfte. Egy öreg asszony volt: —Kéne, mi? — csipogta. — Csakhogy nem a kutyáké ám ez a virágszál. Násfai nevetett. — Tudom, néném. Az öreg molnár deres hajával vidáman járt-kelt a malomban. Parolázott az emberekkel ós derülten hallgatta Násfai sóhajtásait. — Nono, — mondta néha tréfás fenyegetéssel — megházasítlak, öcsém aztán megint benne lesz a bajban. Jött egy szeles, nedves ősz, mikor az öreg molnár megbetegedett. Éjjel is kelepeltek a vitorlák, Násfai az öreget vigasztalta. —Nem kell félni, bátyám itt vagyok ón. Az öreg nyugtalanul forgolódott az ágyban. Aludni nem tudott, a szél zúgott a dombon ós a szekeresek lovai nyerítettek az éjben. Egyszerre hallja az öreg, hogy üresen forog a malom ... A könyökére támaszkodott, majd az ablakhoz ment., Holdas, reszkető éjszaka volt, a távoli nyár fasor feketén határolja a láthatárt, a hold, mint valami beteg ember arca, busán mo-olygott le a páratelt síkra. A malom körül aludtak a szekeresek, a lovak csendesen harapdálták a hitvány pázsitot. Valami rossz sejtelme volt az öregnek. Felkeltés kiment a házból. A malom vitorlái, mint mégannyi sötét fenyegető karok, süvöltve zúgtak a magasban, az éjjeli szól, mint vizzuhatag, zörgött a malom körül. A molnár megkerülte a malmot, majd belépett az ajtón. Nem kellett sokáig keresgélni. Egy liszteszsákon találta a feleségét ós Násfait szerelmes ölelkezésben. A molmár csendes vérű ember volt. Szomorúan nézett a megriadt szerelmesekre. — Szeretitek egymást ? — mormogta elfuladva. —- Szeretitek hát egymást. Megfordult ós tántorogva ment vissza a házba. Reggelre hiába keresték a gabonások a szép molnárnót. Elment valahová az éjszaka ós nem jött vissza . . . Vele a szerencse is elment a szélmalomból. Más malmok épültek a vidéken. Az öreg betegeskedett, köhögött, haldoklott, a legényei elloptak mindent, a vig szekere sek, pajzán falusiak elmaradoztak a malom környékéről a. vitorlák, mint halott madár szárnyai, busán hajoltak a föld tele . . . Jó az Isten, hogy a bánatban sem állítja meg a napot az egén, valamint örömben sem, egyik esztendő elröpült a másik után. A molnár mind szürkébb, mind öregebb lett. Néha még vevők is tévedtek hozzá. Biztatták az öreget: — Nem magának való már ez a mesterség. Nem ér már ez a malom semmit. Reparálni kellene, meg egyéb . . . Hogy adja öreg a malmot ? A molnár a fejét csóválta : — Eladnám, eladnám, de hát aztáu mit csináljak ón? Némelyik vásárló szomszéd nem tágított. Az öreg ilyenkor a malom körül vezette vevőjét ós mocskolta az öreg falakat: — Ezt a malmot akarja megvenni ? Hisz maholnap ledönti a szól. A kerekei sem épek. Én tudom, hogy nem ér egy fakovát sem. Igaza volt az öregnek. A vén szélmalom már csak utmutatónak állt a tájon. Sok sok esztendő mult ol csendesen. Egy tavaszi délben, amint éppen a napon sütkérezett a vén molmár a ház előtt és a hangyák mászkálását figyelte a tavaszi földön, egy feketekendős asszony jött fel a dombra és csendesen az öreg molnár vállára tette a kezét. — Én vagyok, a Milka, — mondta. A vén ember tétován nézett az aszszonyra. Az esztendők sürü barázdákat vontak arra a híres mosolyú asszonyra. Megroppant gyönyörű termete és sovány keze remegett, amint a kendő csücskét morzsolgatta. De látta is ezt az öreg molnár. Az ő szemében a régi szép alakjában állott ott a felesége . . . megfogta a kezét. — Itt vagy Milka, —• rebegte, — soká vártalak. Hazajöttem, — sóhajtotta az asszony. Az öreg Molnár felugrott, mintha megrészegítette volna az öröm: tántorgott. — Mindig tudtam, hogy majd csak hazajösz. Nem hagyhatsz el engem örökre. Jaj, be jó, hogy már itt vagy ! Bevezette a házba ós ugy mosolygott, mintha most látná először a feleségót . . . — Itt vagy Milka! - kiáltotta boldogan ós megfogta az aszony ruháját. Majd kifutott a házból és odaszaladt a malomhoz. — Öreg, újra munkához fogunk, — kiáltotta Reszkető vén kezével megsimogatta a szélmalom barna falát.