Békésmegyei közlöny, 1903 (30. évfolyam) január-június • 1-52. szám

1903-06-07 / 46. szám

XXX. évfolyam. Békéscsaba 1903. Csütörtök, junius hó 7-én 45. szám. BEKESHE6IEI KÖZLÖNY POLITIKAI LAP. Telefon-szám 7. Szerkesztőség: Fő-tér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét il'ető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza Megjelenik hetenként kétszer: vasárnap és csütörtökön. ELŐFIZETÉSI DIJ : Egész évre 12 kor. Félévre 6 kor. Negyedévre 3 kor. Egyes szám 16 fillér Előfizetni bármikor lehet, évnegyeden belül is. Felelős szerkesztő : MAROS GYÖRGY. Laptulajdonos: SZIHELSZKY JÓZSEF. Kiadóhivatal: Telefon-szám 7 Fő-tér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő. Nyilttér-ben egy sor közlési dija 50 fii. A horvát események. Budapest, junius 5-én. Több hete már, hogy a forrongó szenvedélyek a legteljesebb felfordulást teremtették Horvátországban. A felfordulást ma már tagadni nem lehet, de nem is szabad. A tagadás ugy sam teszi meg nem történtekké a tényeket, viszont a beismerés az orvoslás útjára vezet. De vájjon ismerjük-e a diagnózist? Eddig ugy a politikai faktoroknak, mint a közvéleménynek olyan tudomásuk van a horvát dolgokról, hogy a horvát túlzás nem törődve semmivel, tör, zuz. rombol, éget mindent, ami vonatkozásban van a magyarral. Hogy mi az eseménynek mélyebben fekvó' rugója, azt eddig nem vizsgálták. A hivatalos és nem hivatalos felfogás egyszerűen a horvát túlzók nyakába varrja a felelősséget, azok pedig viszont a tartományi kormányra és első sorban a bán személyére hárítják vissza. Bármily törvényes is legyen azonban a báni kormányzás, a horvát túlzás mindig találna okot a háborúságra, mert a túlzás kielégithetlen clpaétvágyú. Ez igaz, de azért a felelősséget a túlsók nem az inditó okért, hanem a megmozgató erőért viselhetik csupán, mert ők csak anynyit tettek, mint amennyit a világnak minden pártja megtenne és megtesz, ha ezzel szolgálatot vél tehetni az általa képviselt eszmének. A horvát túlzók sem tettek ogyebet, mint egyszerűen felhasználták a kedvező alkalmat. A horvát kérdés e ponton fordul meg S figyelemmel kisérve a horvátországi eseményeket, azt látjuk, hogy Horvátországba is végbement az a nagy folyamat, mely a maga gazda sági irányzatával túlhaladta a tisztán közjogi politizálást. . A legnagyobb megtévesztés tehát, hogy a horvátországi túlzó közjogi politika ilyen közjogi politikainak tünteti fel az eseményeket. Ilyenre ugyan önmagáért nem tudná rávenni a népnek nagy zömét. A magyar politikai világnak és közvéleménynek viszont nagy tévedése, hogy a horvát túlzók erőszakos belemagyarázását valónak veszi és e szerint itéli meg a horvát eseményeket. Csak egy jelenségre hivatkozunk, melyet eddig nem méltattak. Ez a jelenség pedig az, hogy a felszínre került horvát eseményekben feltűnően nagy szerepet játszik a szociálisztikus szervezettség. Merb azt nem lehet és nem is szabad feltételeznünk, hogy a horvátországi szocialisták megfeledkezve nemzetközi elveikről, a horvát túlzók közjogi szélmalomharcának fujtatói köze állottak be. Ezt a jelenséget nem lehet figyelmen kívül hagyni, bárha csak felszínesen is mutatkozik — legalább látszólag — a horvát eseményedben. A valóság az, hogy Horvátország egész területén nagy a nyomor; általánosságban szinte nagyobb mint Magyarorságon, bár egyes vidékek tekintetében határozottan Magyarországé az elsőbbség szomorú dicsősége. Az utóbbi időkben ijesztő mérveket is Öltött Horvátországban a kivándorlás. Nincs hét, hogy százával ne szállanának tengerre a községek népei. A nyomasztó gazdasági helyzet már régóta benső forrongást idézett elő a horvát népben. De kitörésre nem került a sor, mert a nép eléggé józan, hogy számoljon a viszonyokkal, melynek hatalmi erejével szemben felkelése csak tetézhetné nyomorúságát. A mostani horvát eseményeknek csirája tehát a fenti körülményben keresendő A horvát túlzók egyrészről ugy magyarázták a nehéz viszonyonyokat, hogy minden bajnak okozója, kútforrása a magyar állam. A nép tehát meg is mozdult, de nem a horvát túlzók közjogi politikájáért, hanem gazdaságiokokból, viszont a horvát túlzók ugy igyekeznek feltüntetni a dolgokat, mintha azok inditó oka közjogi-politikai volna. Ez nem áll. A horvát eseményekben két irányzat állapitható meg. Az egyik a nép tényleges forrongása gazdasági okokból, amelyek ellen nem remedium az államhatalmi erő megnyilvánulása. S ez az erősebb s ez a valódi irányzat. A másik: a túlzók okvetetlen kedése, csak közjogi máz, melyet egyszerűen le kell hántani. Ha volna arra eshetőség, hogy a horvát nép gazdasági helyzetén segíthetnénk, a túlzás szánalmas vergődésének lehetnénk szemtanúi. Da mert erről nem lehet szó — mert az esetben elsősorban Magyarország népének helyzetén kellene segítenünk —• jggy állami érdekből az a feladat vár megoldásra hogy a horvát túlzó politikában rejlő közvetett mozgató erőt elválaszszuk a népforradalomban nyilvánuló indító októl Mert már az is bizonyos eredmény, ha tisztán látjuk a dolgokat ós nem engedjük összekevertetni az egymással elvileg homlokegyenest ellenkező irányzatokat. Tisztázni kell a horvát kiegyezési törvény szellemét ós betűit — ez az első. E ^téren végzetes mulasztások történtek magyar részről. A horvát kiegyezési törvény szövege más magyar nyelven és más horvát nyelven Ez csak a legutóbbi időkben tűnt ki, amikor a túlzók minden tettükben a törvényre hivatkoztak. Az a törvény magyar nyelven hozatott s csak azután lett horvát nyelvre fordítva. Kétségtelen tehát, hogy a törvénymagyarázat esetén a magyar szöveg az irányadó. Egy törvényrevizió tisztázná a helyze tet ós egyszersmindenkorra megfosztaná a túlzókat a törvényesság látszatától. A törvénytelenség ellen pedig meg van az államhatalo mnak a maga törvényes ereje, amelylyel élhet is. P. H. SZ. Hangulatok a politikában. - Fővárosi munkatársunktól. — Budapest, jun. 6. Csak hangulatokról lehet beszólni, nem pedig határozott hírekről vagy megállapodásokról. A helyzet csak a régi, nem mozdult sem előre, sem hátra, holt ponton vesztegel. Annyi bizonyos, hogy nyári szünete nem lesz a képviselőknek, akár szűnik meg az obstrukció, akár nem. Ha megszűnne az obstrukció, nem lesz szünet mert rémsok a felszaporodott munka, amit okvetlen el kell intézni. Ha meg tovább tart, akkor egyszerűen természetes, hogy szó sem lehet a szünetről. Rebesgettek már egyet-mást a nyári választásról is, amely híresztelések kevés hitelre találnak. Először mert Széli maga kijelentette, liogy nem fog erőszakosságokat elkövetni, másodszor pedig a logika is az ellenkezőt bizonyítja. A feloszlatás miért történne ? Hogy a katonai javaslatok kellő időben keresztül menjenek. Feltéve, hogy Békésmegyei Közlöny tárcája. | BENDE ALBERT dr. | Mostanában a halál nagyon gyorskezü. Egymás után ragadja el Békésvármegye nevesebb férfiait, kiknek élete a munka szakadatlan láncolata volt s kiknek elmúlása fájdalmas szomorúság. E héten is megmozdult a nagy kaszás csontkeze és B e n d e Albert dr. lelke itt hagyta a földet. Kevesebb van egy puritán jellemű s egy ritka jószívű emberrel, kinek életében soha senkivel sem volt baja. Tótkomlóson született Bende Albert s midőn az egyetemet elvégezte, rövid időre meg is telepedett szülővárosában. Később Csabán választották meg községi első orvosnak s itt megszerezte mindenki szeretetét, becsülését. Harmincöt éven keresztül folytatott orvosi gyakorlatot s mindig tudományának ólt. Nemcsak Csabán, de az egész megyében sokan ismerték a szófukar s csak bizalmas körben felolvadó embert. Nem szeretett sokat beszélni s csak bizalmas, meghitt barátjai előtt vált közlókenynyó. Mindennek dacára jelleme nem volt komor s nemes, melegen érző szívót mindenki előtt ismeretessé tették jó cselekedetei. Mint orvos, minden társadalmi körrel érintkezett s mindenütt egyformán jó és nemes tudott ieuni. ü. szegény ember bajával épp ugy törődött, mint a gazdagóval, — talán még jobban. Nagy tudása, jósága keresetté tette s itt is nyilvánult nagy szeréuysége: sohasem törekedett előtérbe jutni mások felett. Vagyonos ember volt, jövedelme is tekintélyes lehetett, mégis szegényen halt el. A nagy vagyon és a kereset a nyomorultak, a szegények kínlódásain segített. Hányszor megesett, hogy a szegény beteget szomorú panaszkodására nemcsak orvosi segélyben részesítette, hanem a saját receptjót meg is csináltatta a gyógyszertárban s maga hozta el másnap. Egész élete orvosi, természettudományi búvárkodásokban s az emberszeretet gyakorlásával telt el kora ifjúságától kezdve. Magános ember volt, családot nem alapított. Mint fiatal orvos meg akart nősülni, de ideálja nem az ő, haneai a halál menyaszszonya lett s Bende Albert nem nősült meg soha. Rokonai is távol éltek s igy fentebb említett három szenvedélye adta meg neki az élet boldogságát. Hatalmas ; könyvtára telve orvosi s természettudományi könyvekkel s saját iegyzeteivel. Megemlítésre méltók pl. időjárási feljegyzései, melyeket évtizedeken át folytatott. Jótékonysági szenvedélye mindig csendben működött, mindig elkerülte a feltűnést. Szobájában függ a hires magyar művésznek Jankó Jánosnak egy rajza, „a legjobb embernek és pártfogónak" felírással. Bende volt az első pártfogója a gyermek Jankó Jánosnak s nélküle talán az élet forgatagában eltűnt volna Jankó János az ismeretlenség homályában. Jankó tótkomlósi származású, ott járt iskolába s már akkor is meglepte oktatóit feltűnő rajzolási készségével. Szülei igen szegények voltak s Bende iskoláztatta a fiút, még a szarvasi főgimnáziumban is segítette s tőle telhető leg mindenképpen fejlesztette Jankóban a művészi hajlamot és a festészet szeretetét.J A rajzot Jankó szarvasi diák korában küldte Bendének. Maga Bende is előszeretettel foglalkozott a rajzolással, festészettel s hagyatékában számos állatkép, pasztell ós karrikatura van, melynek méltó helye volna a csabai muzeumban. A szép iránt való érzék fejlesztése, más, mondhatni humorosabb irányban is sajátja volt Bendének. A csabai gazdaházaknál akkoriban még nagyon divatos volt a ház elejének és a pitvarnak virágfüzérekkel s díszítésekkel való kifestése. Mikor pedig fiatal menyecske került a háshoz, volt annak mit hallgatni az anyósától, sógornőjétől, ha nem sikerült szépen a pingálás. Bende nem egy ilyen szomorkodó menyecskén segített, ha látta beteg hez jövetele alkalmával, hogy nem lesz mutatós — a „snyúrka". Sokszor megesett, hogy kivette a kis meszelőt a már-már könnyező fiatal asszony kezéből s maga festette a falat. Mutatta a festékkeverést, a vonalak húzását, sőt nagyon sokszor szép mintákkal s drága festékekkel is kedveskedett. Üres óráiban *%z iíodalommal is foglalkozott Bende Albert. Nem a nagy közönség számára irt, csak magának, asztalfiókjának, nem volt vágya arra, hogy irása nyomdafesték alá kerüljön. Hagyatékában több elbeszélést, novellát találtak, melyek közbe-közbe rajzokkal vannak illusztrálva. Megemlítésre méltó, hogy nagy utazásokat tett Svájcban, Olasz-, Francia-, Német- ós Angolországban 1859-ben, mikor még az utazás nem járt oly nagy kényelemmel és könnyűséggel, mint a mai napokban. Nagy volt a természet iránti rajongása és ebből magyarázható, hogy nagy kedve telt a lovaglásban. De a kitűnően gondozott állatot sohasem nógatta még ügetésre sem. Nyugodtan ült a lovon, az utcákon szemlélte a törtető, küzködő embersereget, a szabadban a természetet, lova pedig lép kedett lassan, kedve szerint, néha-néha meg is állt s ha újra megindult, az is jószántából törtónt. Azonban a lovaglásról évekkel ezelőtt lemondott. A lovat annak ajándékozta, akitől vette, csak azt kötötte ki, hogy ne adja el gazdája s tartsa addig, amig ki nem múlik az árnyék világból. Bende dr. még szerdán betegeit látogatta. Csütörtökön reggel panaszkodott, akkor sem rosszullétről, csupán gyengeségről. Mivel korán szokott kelni, gazdaszszonya bement nyolc órakor felkelteni a reggelivel. — Nem kelek még fel gyengének érzem magamat, felelte az öreg doktor. S midőn kilenc óra felé egyik kartársa megjelent ágyánál, már jóságos szivének utolsó dobbanását konstatálhatta. Szivszélütés okozta hirtelen, csendes elmúlását. Elköltözött vele egy nemes lelkű, aranyszívű ember, de emlékezete megmarad az idők muló sorján is. A szélmalom. Irta : Krúdy Gyula. Egy öreg szélmalom állott a domtetőn. Esőverte, vihartépte fala megbarnult az esőtől, rongyos vitorlái között lomhán dudált a szél; a régi szélmalom ugy állott ott az elhagyott vidéken, mint egy öreg, magányos kísértet. Tán a szerkezete is el-