Békésmegyei közlöny, 1903 (30. évfolyam) január-június • 1-52. szám

1903-04-26 / 34. szám

XXX. évfolyam. Békéscsaba 1903. Vasárnap, április hó 12-én 34. szám. # BEKESM EOZLONT POLITIKAI LAP. Telefon-szám 7. Szerkesztőség: Fő-tér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét il'ető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Megjelenik hetenként kétszer: vasárnap és csütörtökön. ELŐFIZETÉSI DIJ : Egész évre 12 kor. Félévre 6 kor. Negyedévre 3 kor. Egyes szám 16 fillé

r Előfizetni bármikor lehet, évnegyeden belül is. Felelős szerkesztő : MAROS GYÖRGY. Laptulajdonos: SZIHELSZKY JÓZSEF. Kiadóhivatal: Telefon-szám 7 Fö-tér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő. Nyilttér-ben egy sor közlési dija 50 fii. A forrongó parlament. Budapest, ápr. 25. A magyar politikai élet tengerének felszínét nyugtalan hullámverődések fodrozzák. A katonai javaslatok fe'zavarták a csendes nyugalmat és a pártok farkasszemet néznek egymással. Igazát érzi mindenik párt és nem akar engedni az igazából egyik sem. A közvélemény kíváncsian lesi a történendő' • et és a kifejlődést illetőleg minden irányban kombinál. Ebben a kombinációban segítségére jön egy bécsi újság: a „Zeit", amely egy kis friss szenzációval óhajtván kedveskedni olvasóinak, egy munkatársát küldte ki azzal a megbízással, hogy a magyar kormány elnökének szegezvén az interjú pisztolyát, a parlamenti helyzetet megvilágító autentikus nyilatkozatokat csikarjon ki, És ahogy a „Zeit" írja, ez sikerült is és az osztrák laptársnak Széli Kálmán miniszterelnökkel folytatott purparléja révén módjában van tudatni azokkal, akiket érdekel, hogy a magyar ellenzéket nagy csalódás érte, mikor Jjpponyi grófban bízott. Mert a ház elnöke a kormánynyal már megegyezett az ujonclétszám emelése dolgában és követig a kormányt az ex-!ex állap itba. A kormány világosan és határozottan megjelölte, hogy Apponyi gróf óhajtásaiból miket vállal magára mint minél előbb megvalósitandókat és miket halaszt későbbi időkre s ezen az alapon Apponyi gróf elfogadta az ujoncemelésrol szóló törvényjavaslatot. Az ex-lex állapot semmiféle veszedelmet nem hord méhében a „Zeit" interjúja szerint. A kormányzás éppen ugy folyik tovább, mintha az indemnitit rrrgadta volna a törvényhozás A kormány minden jövedelmet és kiadást éppen ugy kezel, mint rendes időben és legföljebb az történik meg, hogy az adóvégrehajtás szünetel, az ujoncállitás pedig egyelőre elmarad Hát ez talán mégis csak valami. Nem olyan csekélység, amint azt a „Zeit" feltünteti. Most egyelőre még nem okoz bajt, de mi lesz később ? Hogyan fogja az elmaradt ujoncállitást pótolni a kormány ? És hogyan fogja érezni magát az adózó polgár, aki a végrehajtások szünetelése alatt elmarad a rendes adófizetéssel, mikor majd újból meperdül a végrehajtói dob. Az, hogy egyelőre simán megy az ex-lexes állapot, szép dolog, de a következmények éppen nem biztatók, nem a kormácyra - de a polgárságra nézve. Más, egészségesebb megoldást kell keresni, olyat, amely nemcsak eltolja, de amely el is háritja a veszedelmet. Erre van szükség és hogy ily megoldás felett gondolkoznak a parlamentben, bizonyítja egy nyilatkozat, melyet az országos függetlenségi párt egy vezérférfia tett legközelébb és amely ezeket mondja: „A helyzetmegoldása más nem lehet, minthogy az ellenzék megadja az ind mnitást olyképpen, hogy elővegyék az 1903. évi költségvetést és az ezzel összefüggő civillista javaslatot, a tisztviselők fizetésrendezését; s ezek után a kormány köteles lenne a Házat föloszlatni s uj választásokat kiirni, azon nyílt kijelentéssel, hogy a katonai létszám emelése, amelyet most levennének a napirendrő

1, a jöoő országgyűlés programmja lesz. Ha ez az eset bekövetkeznék, a költségvetést, civillistát és a tisztviselőit fizetésrendezé8ét három-négy hét alatt le lehetne tárgyalni s a választások junius végére kitfízhetők lennének. Arra nézve, hogy meddig tarthat a május elsején beálló ex lex állapot, ugyancsak a fentemiitett politikus a következő nyilatkozatot tette: „Az ex-lex legfölebb május hó oégéig tarthat. Miután a tulajdonképpeni ob« strukció a katonai javaslatok ellen folyik, május elseje után ujabb határozati javaslatot aligha nyújtanak be s a szónokok se fognak nagy számujai jelentkezni, ugy, hogy május hó — 20-ika táján meg lesz az indemtiltás. Ha azután a kormány újra a kátonai javaslatokat veszi elő, a függetlenségi párt belemegy a technikai ob^trukcióba". Tehát: késhegyig menő harc! Bizony szomorú kilátás, amely sürgősen tolja előtérbe a kérdést: Nem-e volna jobb a csökönyös ujjhuzás helyett békés megoldást keresni ? Ribillió az elöljáróság körül. Zavargás Ketegyliázán. A felizgatott és félrevezetett nép zavargásának egy szomorú példája van ismét előttünk. Csabán és Orosházán 1901-ben volt ily zavargás ; ott a jóvá nem hagyott és a minisztériumnál levő alapszabályokat követelték a főszolgabirótól, itt a munkásegylettől elvett zászló miatt zajongott a tömeg ós kelettkezett véres összeütközés a katonasággal. A mult óv Ő3zón Endrödön az elöljáróság választásánál erőszakoskodtak a munkások, az írni-olvasni nem tudó, de annál hangosabban zajongó híveiket óhajtották az elöljáróság sorába bejuttatni, ami részben sikerült is. Hétfő óta a különben csendes, legnagyobbrészt románajku Kótegyházán zavarognak és erőszakoskodnak a munkások, természetesen ezeknek legnagyobb része dologkerülő. Utóbbi számunkban megírtuk, hogy miért keletkezett a zavargás: egy rendőr ós csendőr elvette a földmunkás egyletet szervező Kerezsi Mitrutól az egyletbe iratkozott egyének névjegyzékét s ezért a rendőrnek elbocsájtatását követelték, mit az elöljáróság teljesített is. A tömeg ekkor súlyosan bántalmazta a szegény rendőrt. A tömeg látva erőszakoskodásának eredményét, ugy látszik, vérszemet kapott, mert pénteken reggel 800 főre tehető, zajongó sokaság szüntelenül szakadó esőben állt a községháza előtt ós a községháza udvarán s nem távozott sem a csendőrség

j sem az odaérkező főszolgabíró, majd a délben megérkezett főispán felhívására sem, ugy hogy délután katonai karhatalom kirendelését kellett kérni. Ez aztán meghozta a kívánt eredményt. Tudósítónk a zavargásról a követke zőket jelenti : Hétfőn estefelé a tömeg kielégítve látva óhaját, lassan szétoszladozott. Kerezsi, a vezér pedig Budapestre utazott, honnan szerdán reggel jött meg, de nem Kétegyházára, hanem Gyulára ment, bántalmaztatásáórt panaszt emelni a főszolgabírónál. Szerdán, csütörtökön is igen népes volt a községháza környéke; egyesek fenyegeBekésmegyeí Közlöny tárcaja. . A szegény Márki. A „Békésmegyei Közlöny" eredeti tárcája. — Irta: Kató József. I. Ugy jött fel a szegény Márki ebbe a fényes nagy városba semmi nélkül. A testi ruhája is alig volt meg, ami volt, az is fakult, kopott, falusias és rosszulszabott. Csak a szerelmes, bolondos szive volt ebbe a nagy városi keretbe illő, meg a hosszú, fekete haja és az asszonybolonditó kék szeme a nagy barna szempillákkal. Már otthon is festegetett; mondták is róla, viszi valamire mint festő, csak ne volna benne az a csöppnyi hiba, hogy nem szeret vasalt kézelőt, meg gallért hordani. Mert igy sohase kerülhet a megfelelő társaságba A szegény Márki azzal törődött legkevesebbet, hogy mit mondanak mások. Nagyon tetszett neki a nagy város. Egész napon át járta a hosszú utakat, látta az éles ellentétet a vásári lárma meg az ő kis falujának templomi, áhitatos csöndje közt. Mohón jegyezte meg magának mind azt, amit látott, a lornyettás sugár asszonyok kedves járását, a fényes kirakatokat minden tarka-barkaságával. Eltörődve, kifáradva, az este is kimerült a nagy né zésbe és ilyenkor este még szebbnek látszott minden. Ment hát tovább Mindenütt kedves, szokatlan élet. Mindenfelé, amerre csak fordítja a fejét, a kávéházak nagy üvegtábláján keresztültörő muzsikaszó száll hozzá. Aztán sorra járta a kávéházak ablakait, mindenütt lelkendezve hallgatta a szép hegedűszót. A szive érzéssel lett tele újra, de mintha az agya is megtelt volna; az a sok uj fogalom, uj szokás mintha nem tudott volna elhelyezkedni a fejében, hanem nagy összevisszaságban kavarogtak és hajtották tovább, látni az éjjeli életet, megismerni alakjait, hogy még inkább összevarja az igazságot a hamissággal, a valót a külsővel, mesével. Aztán megtörve ült le a szegény Márki az utcán egyik ház kiszögellő kövére e öntudatlay felnézett az égre, mint kis falujában csendes éjjeken sokszor tette. Elgondolkozott. Mi lesz holnap ? Hova menjen, kihez, ki ad neki segítséget ? Mennél inkább gondolkozott a szegény Márki, annál inkább tudatára jutott, hogy nincs pénze, hát semmihez sem lehet kezdeni, nem ismer senkit, tehetetlen; utoljára is nem mehet máshoz, csak a méltóságos úrhoz, akit otthon ajánlottak. De hát a méltóságos urat se ismeri. Az ő falujában van a birtoka, de sohase látta elevenen, csak az arcképét a kaszií óban. Az izgalom kifárasztotta, elzsibbasztotta egészen és a szegény Márki elaludt a ház kiszögellő kövén azzal a végső gondolattal, hogy holnap fölmegy a méltóságos úrhoz és fölviszi a vázlatait. H. A méltóságos ur tizenegy órakor fogad. A szegény Márki hóna alatt a tájkép vázlatokkal, becsöngetett. Egy szép, fehér arcú asszonyt talált az ajtóban. Tömött barna haja volt, mely mint valami sötét fátyol, a bal arcára omlott; ez az arc is olyan édesen naiv volt, amilyen arcot a szegény Márki csak Wattean Enseigne cimü képen látott. Apró fehér keze ott maradt a kilincsen, ugy nézte a fiút szívvel, szerelemmel. A szegény Márki nagyon bátor volt. Arra oktatták mindig a szük kis faluban, hogy sohase féljen, hanem egyenesen ,a szemébe nézzen annak, akivel beszél. Es ugy tett. A barna hajú asszony meg elfordította a fejét, mert kigyúlt az arca, sajátságos fény rezdült meg szép nagy szemében, érezte, hogy ez a tekintet még nincs megtörve a városi bűntől, csillogástól ós éget, ingerel. Beszélt is sokáig a szegény Márkival, csak utoljára arról, hogy miért jött tulajdonképpen. De a méltóságos ur nem volt otthon. — Holnap. Holnap bizonynyal itthon lesz. Másnap se volt otthon, csak az asszony várta újra az ajtónál Most már meg is simogatta a szegény Márki türelmetlen arcát, a fiú érezte is a forró lehelletét, hogy megcsapta, mikor felóhajolt az asszony: — Holnap. Holnap bizonynyal itthon lesz. Harmadnap is, negyednap is várta az asszony. Ekkor csak átfutott az előszobán, nem szólt a szegény Márkihoz egy szót sem, csak fehér kis kacsói közé fogta a fiú kipirult arcát és megcsókolta. Itthon volt a méltóságos úr. Kapott is egy kis segítséget Márki, de tán elfelejtette megköszönni is. mert belépett a barna asszony, mellé ült a méltóságos úrnak : — Édes uram, lám milyen jó is vagy ... Hl. Márki szalonkabátban jár hétköznap is. Ott van mindig a premiereken, hangversenyeken, családoknál a jouron. Találgatják, honnan jut neki mindenre. Színezik a dolgot, hogy így, meg úgy ; Márki azonban azzal törődik legkevesebbet, hogy mit mondanak mások. A pótesküdt. - Monológ. Irta: Zöldi Márton. Voltak önök esküdtek ? Gyakorolták önök legszentebb emberi kötelességüket ? Nem ? Gratulálok. En gyakoroltam a legszentebb kötelességet. Csak ne kérdezzék, hogy miképp. Torkig vagyok a legszentebb emberi kötelesógekkel. Idáig vagyok velük . . . Buta malicia a sorstól ... a sorsjegyemet nem húzták ki, de engem kisorsoltak esküdtnek s behívtak, mint valami póttartalékost Kedvem lett volna el nem menni, de gyöngéden tudatták velem, hogy abban z esetben kétszáz korona pénzbírságot sóznak a nyakamba. Ohó, uraim én nem loptam a pénzt. Ha loptam volna, nem lehettem volna esküdt. Ebből látható, hogy bizonyos körülmények között az is baj, ha az ember lop — ós bizonyos körülmények között az is baj, ha az ember nem lop. Sokat gondolkoztam az esküdtszéki intézményről ,A dolog igy áll: X megöli Y-t. Helyes. Én nem ismertem sem X-et, sem Y-t. Soha sem üzleti összeköttetésben nem állottam velük. Nem zsirálták váltóimat, nem udvaroltam a feleségüknek. Rám nézve teljesen közömbös, ha akár Y ölte volna meg X et. Általában nem szeretek mások magánügyeibe avatkozni. Az elnök másképp vélekedik. Beidéz, kisorsol és leültet. Helyes. Az elnöknek a maga szempontjából igaza van. 0 a jogrend embere. Neki fizetése van a jogrendtől. Csinos kis összeg. Én ellenben ráfizetek & jogrendre Nem szívesen, de pontosan. Es mi történik ? Az elnöü szigorúan megleckéztet ós leültet. Kihirdeti személyemre az ostromállapotot. Megfoszt polgári jogaim legbecsesebb részétől. Mig a tárgyalás tart, nem mehetek színházba, se kávéházba és nem látogathatom meg beteg nagynénémet, aki roppan szeszélyes asszony ós képes kitagadni. Enni pedig akkor meheték, mikor az elnök éhes. Tegyük fel, hogy az elnök gyomorbajos. Mi következik belőle ? Az, hogy nekünk esküdteknek kell szigorú diétát tartanunk. No, ha ez is jogrend, akkor igazán keveset értek hozzá. De ne kicsinyeskedjünk. Az esküdt végre is a polgári lelkiismeret élő kifejezője. Mindenesetre szép dolog és jól hangzik. Bírónak lenni megtévelyedett embertársaink fölött, kimondani a bűnöst és felakasztani. Kérem ez szép dolog, ha ugy tetszik, magasztos. Urai leszünk életnek ós halálnak . . . Teringettét . . . ezért érdemes egy kicsit koplalni. A polgári életben fel sem fricskázhatjuk embertársunkat büntetlenül. Az esküdtek padján azt^teszünk vele, amit akarunk. Van ebben valami, kérem . . . De mit szóljak én, akit pótesküdtnek sorsoltak ki. Pótesküdtnek! . . . Tetszik