Békésmegyei közlöny, 1903 (30. évfolyam) január-június • 1-52. szám

1903-04-26 / 34. szám

tődzfcek is, de nagyobb zajongás nem volt A tömeg otthon tudva vezérét, kit Budapesten ujabb utasításokkal láttak el a népbolonditók, pénteken reggel nagy rajokban gyülekezett a községháza előtt s nemsokára felszaporodott 7—800 főre. Ellepték a községháza udvarát s ordítozva kiáltották: — A jegyző, biró, az elöljáróság mondjon le; ha nem mondanak le, kiverjük őket a határból! Hiábavaló volt a hozzájuk intézett józan beszéd és jóakaratú intelem, hogy óhajukat teljesíteni lehetetlen, s oszoljanak szót, majd az elöljáróság uj választásánál juttathatják be, ha a többség is ugy akarja, azokat, kiket ök óhajtanak. Látva a céltalan táradozást, az elöljáróság értesítette Lukács főszbirót, a csendőrség pedig felvonult a községháza tornácára s csendben várta a törtónendőket. A megérkezett főszolgabíró jóakaratulag figyelmeztette a zajongókat: oszoljanak békében szét, mert súlyosan bünteti a törvény a közrendháboritókat. Követelésük jogtalan, azt teljesíteni lehetetlen. Bár egész nap esett az eső, folyton lármázva, mindinkább szaporodva, kitartottak óhajuk mellett; most már nem románul, hanem magyarul kiáltották : Mondjon le a jegyző, a biró, három tag kivételével az egész előjáróság. A főszolgabíró a zavargás növekedesóveltelefonon jelentést tett az alispánnak; F á b r y Sándor dr. alispán nem lóvén Gyulán, Deimel Sándor főjegyző jelentést tett Lukács György főispánnak s délben mindketten Kétegyházára utaztak. Itt megérkezve, Lukács György főispán szintén hosszabb beszédet intézett a zajongókhoz, de ezek csak tovább lármáztak ; követelésüktől elállani, s távozni nem akartak. A főispán felhívta aztán a vezetőket, hogy jelenjenek meg előtte s adják elő panaszaikat. Mindegyik azt mondta, amit Kerezsi, a kolompos: — A jegyző, a biró, az elöljáróság rosszul bánik velünk, ezért mondjanak le, addig nem leszünk nyugton. Hogy mi az a rossz bánásmód, ezt körülírni nem tudták. Szántó Péter bíróról, a község egyik legtehetősebb gazdájáról, elismerik jólelküségét ós mégis távozását kívánják. Ebből is látható, hogy az egész bujtogatás műve. A csendre, szótoszlásra, való többszöri felhívás eredménytelensége után Lukács főispán Csabára telefonált, katonai karhatalom kivonulását rendelve el. Az öt óra után induló tehervonattal Král kapitány négy tiszt segédlete mellett 112 emberrel, kiknek mindegyike 100 éles töltónynyel volt ellátva, Kétegyházára indult, hova félóra múlva megérkeztek s dobszóval vonultak a községháza elé. Erre a tömeg egy része oszolni kezdett, a többiek azonban tovább lármáztak. Ahogy a katonaság megállott a községháza udvarán, a kapitány három izben oszlásra hívta fel a tömeget, kijelentve, hogy ha ekkor sem távoznának az udvarról és tovább zajongnak, a katonaság fegyverét fogja használni. Ennek meg lett a hatása. Csend lett, a zajongók kivonultak az udvarról a községháza elől a gyógyszertár felé, a katonaság pedig a községháza előtt állott sorfalat. Igy köszöntött be az éj. Egész éjjel a csendőrség és katonaság őrjárata cirkált a községben, mely csendes ós nyugodt volt Este Lukács György dr. főispán ós Daimel Sándor dr. főjegyző visszautaztak Gyulára. Szombat reggelét a község józanabb lakossága ós az elöljáróság kíváncsian várta. Ugy látszik, az izgatók és a lármás dologkerülő napszámosnép mégis meggondolta a lázongásnak elmaradhatlan következményeit : a törvény szigorú büntetését; most már csend van a községben. A katonaság a községháza udvarán tanyáz s ott fog maradni a felsőbb hatóság intézkedéséig. Pénteken este a katonasággal megérkezett Fábry Sándor dr. alispán is Kétegyházára, ki átvette a rendelkezést, bezáratta a korcsmákat, megtiltotta a csoportosulást, szombaton reggel maga elé idézte a mozgalom vezetőit, ezek száma : mintegy száz. Az alispán is kihallgatta őket panaszukra nézve s ez abban összpontosul : Más jegyzőt ós elöljáróságot óhajtanak. Hogy miért? Okát adni nem tudják. Ez a legcsattanósabb bizonyíték amellett, hogy az egész mozgalom a lelketlen bujtogatok munkája. A csabai ipartestület közgyűlése. Mult vasárnap tartotta évi közgyűlését a csabai ipartestület a tagok élénk részvétele mellett. Eo senthal Ignác elnök a megjelentek üdvözlése és a köz! gyűlés megnyitása után bemutatta a helyettes iparhatósági biztost: Kormos Emil ! tb. főszolgabírót. Ezután K i s József bádogos mester • szólalt fel, s az elöljáróság működését nem tartja eléggé élénknek. Zavaros felszólalásából ugyanis ezt lehetett kihámozni. A közgyűlés egyhangúlag más véleményen volt s napirendre tért át. Az évi jelentós és zárszámadás, mely a tagoknak nyomtatásban megküldetett, tudomásul szolgált. Staszenka János ós S a j b e n Pál felszólalásukban kifogásolták az ez évben kiadott utazási ós napidijak magas összegét s annak jövőben való redukálását kérték. Rosenthal Ignác elnök felelt a felszólalóknak, megmagyarázva, hogy a kifogásolt kiadás teljesen indokolt volt, mert ez évben a kongresszusra, az ipartestületek országos bizottságának gyakori ülésére, majd pedig az iparos tanonciskolaügyében többször kellett a jegyzőnek utazásokat tennie. Az elöljáróság a legmesszebbmenő takarókosságot fejti ki, de mozgalmasabb időkben az ilyen természetű kiadást nem lehet mellőzni. A közgyűlés zajosan helyeselte az elnöki előterjesztést és a felszólalások fölött napirendre tért. Az évi vagyonkimutatást ós jövő évi költségvetést a közgyűlés egyhangúlag tudomásul vette. Ezután az elnök feltette a kórdóst, kivánja-e a közgyűlés egy hitelszövetkezet létesítését? A közgyűlés egyhangúlag a a létesítés mellett szavazott és megbízta az elöljáróságot, hogy heti 20 filléres befizetés alapján az országos központi hitelszövetkezettel kapcsolatosan tegye meg a kellő lépéseket a hitelszövetkezet létesítése iránt. Végül a tisztviselői kar letette mandátumát ós következett a tisztikar újraválasztása. Elnökké közös lelkesedéssel újból Rosenthal Ignác, alelnökké W a gn e r József, ügyószszé dr. U r s z i n y János, számvizsgálókká : Horvát h Mihály, Molnár János, T i m k o János, pénztárnokká Uh rin András választattak meg. Az elöljáróság kijelölésére Wagner József elnöklete alatt hat tagu bizottságot küldtek ki s megválasztattak az általuk jelölt Zvaratkó Pál, Áchim László, Porjesz Miksa, Molnár Samu, Fikker Antal, Góth László, Karácsonyi József, ifj. Kapta János, Facsinai Dezső. Makai Ferenc, Hugyecz János, Adainik Mihály, Maulis Mihály, Jenei Endre, Zlehovszky János, Gulyás Mihály, ifj. Martincsek Sámuel, Varga János, Wilhelm Mihály, Petrányi Gyula. A közgyűlés az elnök éltetésével véget ért. tudni mi az ? A pótesküdt az emberi alakot öltött ötödik kerék. Egy ember, aki ül ós jogilag nincs jelen . . . egy eshetőség . . . lehet valami, lehet semmi. Például: ha a tárgyalás alatt egy rendes esküdtet megüt a guta, akkor a pótesküdt kilép a fikció homályából, ellenben ha a guta tartózkodó magaviseletet tanusit, akkor a pótesküdt megmarad kerek nullának. Ez utóbbi minőségben szerepeltem én negyvennyolc óráig. Ott ültem ón kereken, mint a nulla, a fikció homályába burkolódzva. Körülöttem zsongott az élet: a vádlott zokogott, az elnök faggatott, az ügyész vádolt, a védő deklamált, az esküdtek fejüket bólogatták, a tanuk hazudoztak, csak ón nem mertem életjelt adni magamról. Mi közöm nékem az egész ügyhöz ? Egyetlen jogom, ami éppségben maradt, az volt, hogy a számat befoghassam. Szegény vádlott . . . roppant félszeg, tájékozatlan ember volt. Egy alkalommal rám vetette szemét és hosszasan nézett. Olyan megindító, könyörgő volt tekintete. Szerettem volna mondani neki: Kedves barátom, ón nem tehetek magáért semmit, ón itt csak egy jogi fölösleg vagyok. En szívesen megbocsátanám önnek, hogy az apósát megölte, de az én bocsánatom nem ér önnek semmit. Én csak pótesküdt vagyok . . . Az elnök, az ügyész, a védő bezzeg rám se néztek. Oh, azok tudták, hogy mi vagyok. Jelentéktelenségem tudata iszonyúan fojtogatott, szórakozottan figyeltem a tárgyalásra. Alig tudtam, hogy miről van szó. Minek ? Használok valamit a jogrendnek, ha akármilyen bölcs véleményt formálok ? Nem kérdezi senki, nem kíváncsi rá senki. Es ez igy tartott ° tárgyalás végéigA vádlottat elitéltek Helyes ... A védő semmiségi panaszt jelentett be. Nagyon helyes . . , bárcsak megsemmisítenék az eljárást, gondoltam magamban. Nekem nincs részem benne. Hazamentem. Otthon nem győztem a kérdésekre felelni. A gyerekek minden részlet iránt érdeklődnek. — Papa, milyen az a gyilkos? Mondtam, hogy jóravaló fiatalember. — De hát akkor miért ítélted el ? — kérdezte a legfiatalabb lányom sötét szemrehányással. Közel állott a síráshoz. — Fiam — mondtam neki, ón ártatlan vagyok az egészben, én csak pótesküdt voltam. Erre a szóra mindnyájan lesütötték a szemüket. Láttam, tisztán láttam, hogy restellik e dolgot. Végre is senki sem szeret egy pótesküdt gyermeke lenni . . . Én magam is ugy volnék . . . A kávéházban is mindenki a szenzációs esetről beszólt. Erősen kritizálták a verdiktet. Az öreg tisztartó kíméletlenül támadta az esküdteket. — Szamarak, mondotta erős, recsegő hangon. Aztán rám nézett. — Ah, ön is esküdt volt? kérdezte szúrós tekintettel. — Igen, rebegtem halkan. — Nohát süssék meg azt a verdiktet. Nagyobb ostobaságot nem hallottam. Szégyelhetik magukat. Haboztam . . . eláruljam e, hogy nekem a verdikthez semmi közöm ? Megmondjam e, hogy csak pótesküdt voltam? Nem ! Soha ! ! Inkább tűröm a gáncsot, a gúnyt. Neki állottam védelmezni a verdiktet. Hatalmas ékesszólást fejtettem ki. Okoskodtam induktivo ós deduktive. Előtérbe toltam a társadalom legszentebb érdekeit, magyaráztam a megtöri ási módszer kényszerűségét. — Mi lesz velünk, — kérdeztem — ha az emberélet ellen való büntettek elhatalmasodnak ? Az a verdikt, megengedem, hogy szigorú, de mindnyájunk egyéni biztonsága érdekében kifejezett erős mementó. Ne feledjók uraim, kezdem emeltebb hangon ... de ekkor belépett a védő . . . gúnyosan végig mért . , . — Ah, ön az esetről beszél . . . — Igen ... — Persze ön is ott volt . . . pótesküdt . . . — Pótesküdt . . . Szánakozóan mosolyogtak ós én leverten kullogtam haza . . . Azt hiszem, ebben a pillanatban cseréltem volna az elitélttel .. Az legalább nem pótgyilkos . .. A gyomai választás epilógusa. Várkonyi látván pöre. Most csütörtökön kezdte tárgyalni a gyulai kir. törvényszék a Várkonyi István ellen lázítás ós izgatás miatt indított pört. Az előzmény ismeretes. A Barabás Béla dr. után üresen maradt mandátumért küzdött szocialista programmal Várkonyi s Gyomán, Endrődön, Körösladányon ós Mezőberónyben véresszájú programbeszódeket tartott, melyekórt a kir. ügyészség bűnvádi eljárást tett folyamatba lázitás ós izgatás cimén. Várkonyi ügyvéd nélkül jelent meg a tárgyaláson. Bár nem képzett jogász, de nagy jártasságot árult el ezen a téren. Védőbeszéde közepes tehetségű jogász embernek is dicséretére vált volna, nem anynyira az előadó képesség, mint az érvelés és elmés fordulatok tekintetéből. Nagy ügyességgel magyarázgatta a maga előnyére a körülményeket s az a szemfülessóg, melylyel a neki előnyére szolgáló helyzeteket megragadta és kizsákmányolni igyekezett, a pályatévesztett prókátor benyomását keltették felőle. A tövónyszók elnöke gazdag teret engedett Várkonyi prókátori működésének s csak nagy ritkán szakította félbe olyankor, ha már visszaélni kezdett az elnöki türelemmel s folytonos ismételgetésekkel félórákig is faggatott egyes tanukat. Különben is nagy passzióval akarta a saját tehetetlen tanúinak szájába rágni a teendő vallomást. Óvással és semmiségi panasszal sűrűn élt. Az elnök higgadt, tapintatos vezetésén kivül nagyban hozzájárultak a tényállás tisztázásához Szegedi Lajos dr. tanácsbiró logikus, eszmetisztázó kérdései, mig Tóth Ferenc kir. alügyósz körmönfont és gyors keresztkórdései gyakran hozták zavarba az egyes tanukat. A tárgyalást szüntelenül nagy érdeklődő közönség hallgatta s különösen akkor szorongott a hallgatóság, mikor a vád- ós védbeszédekre került a sor. A két napig tartó tárgyalás lefolyásáról alábbi tudósításunk szól : Első nap. Délelőtt fél 9 órakor vette kezdetét a tárgyalás. A bit óság a következőleg alakult: Elnök : Hubay Lajos törvényszéki biró, tanácsbirák: Szegedy Lajos dr. törvényszéki biró és Mizsley Kálmán albiró, jegyző : Indre László dr. A vádat Tóth Ferenc alügyósz képviseli. Elsőnek felolvasta jegyző a vádlevelet, amely szerint Várkonyi István 1902. február 23., 24., 25. és 26-án Gyomán, Endrődön, Köröstarcsán és Mezőberónyben, mint szociálista képviselőjelölt programbeszédeket tartott, amelyekben az állam ós a tisztviselői osztály ellen lázított. Az egyes kifejezések közül különösen inkriminálandónak tartotta az ügyészség a következőket: A mai államforma eltörlendő, mert minden rossznak kútforrása s helyébe népszövetség szervezendő Svájc mintájára. Az állam csak a hivatalnokokat hizlalja. A régi nemesek ugy pusztították, sanyargatták ós rabolták ; a népet, mint most a hivatalnokok. A ki' nevezett tisztviselők a nép zsarnokai, az állam azért szaporít hivatalokat, hogy a kisbirtokosokat kifossza. Az igazságszolgáltatás a hatalom bosszúálló eszköze. A biró vadászcimbora, az ügy veddel egyetért. Az állam cimboraság, mely a nép párnáját is elveszi. A kormány ugy tesz, mint Rózsa Sándor: kifosztja a szegény népet és a cimborákkal osztozkodik. A cseléd ós földmivelö törvény rosszabb a rabszolga törvénynél. A munkáspénztár csak arra jó, hogy -a néptől még megmaradt néhány fillérét is elszedje. Az osztrák csendőrségnek a legnagyobb kímélet van utasításul adva, nálunk pedig elrendelték a csendőrnek, hogy az urak parancsára édes szülőjót is keresztüllője. A kisbirtokossal aránylag sokkal nagyobb jövedelmi adót fizettetnek, mint a nagybirtokossal. Az ügyvéd hóhéra a szegény embernek. A bíróság, hogy a/, ügyvédnek nagyobb jövedelme legyen, egy ügyben 8 tárgyalást is kitűz. Nagy gazembereket, svindlereket szabadon eresztenek, de a ki a hatalmasokat csak kissé is bántani merészeli, azt bezárják. Agrár nóv alatt a nagybirtokosok maguk alá hajtják a népet. Minden politikai pártnak az a célja, hogy a népet megtévessze és rugdossa. Nem az a biró itól, akit a nép választ, hanem akit az uri cimboraság küld a nép nyakára s ez a biró az urak kedvére ítélkezik. A törvény előtti egyenlőség hazugság. Ilyen ós ehhez hasonló kitétel van még egy sereg Várkonyi beszédében. A vádirat kiemeli, hogy a beszéd oly hatást tett, hogy különösen Köröstarcsán a nép közt ilytóle felkiáltások hangzottak fel : „Le a zsarnoksággal!, Eljeu az igazság ! Le a huncutsággal! Éljen a szabadság ! Aki Várkonyira nem szavaz, én leszek a hóhérja !" stb. Mindezek alapján a vádhatóság 4 rendbeli lázitás esetét látja fenforogni, mert bár Várkonyi tagadja az inkriminált kifejezések használatát, de 23 aggálytalan tanú vallomása a tényállást a vádlevól értelmében igazolja. A beszédek tehát osztályellenes gyűlölség szitására alkalmasak voltak, megtámadták az alkotmányos államformát, az alkotmány egyes intézményeit s ezzel lázítván, a vádalá helyezés jogosult. A vádlevól felolvasása után elnök felhívja a vádlottat, hogy észrevételeit tegye meg. Várkonyi István elsősorban a tárgyalás felfüggesztését, illetve az eljárás beszüntetését kéri. O a törvény ellen nem vétett és igy az ellene folyamatba tett eljárás minden törvényes alapot nélkülöz. Ha ezen kérelmének hely nem adatnék, kéri, hogy a vád tanúinak kihallgatása mellőztessék, mivel bizonyítékokkal szolgálhat, hogy azok neki nagyrészt nyilt ellenségei, másrészt befolyásolt, érdekelt egyének. Úgyszintén kéri az általa bejelentendő tanuk kihallgatását. Törvényszéki határozatot kór. Tóth Ferenc ügyész a törvényszék által beidézett tanuk kihallgatását elegendőnek tartja A törvényszék rövjd tanácskozás után kimondja, hogy a tárgyalást nem szünteti be, mert az a kórdós, forog e fenn bűncselekmény vagy sem, már tárgyalás alapját képezte és e tárgyban már vádhatározatot hozott a törvényszék. A vád által hivatkozott tanuk kihallgatását sem mellőzi, mert az, hogy érdekeltek volnának, előre meg nem állapitható s csak a tár* gyalás folyamán tűnhetik ki. A vádlott által kórt tanukat az esetben, ha a tárgyalás folyamán azok kihallgatása szükségessé válnék, ki fogja hallgatni. Várkonyi ezen határozat ellen semmiségi panaszt jelent be. A törvényszék a semmiségi panaszt tudomásul veszi s elnök kérdi vádlott it, kivánja-e a tényállást saját maga elmondani. Várkonyi röviden előadja, hogy őt képviselőjelöltül léptették fel s mint ilyen, kötelességének tartotta szive szerint beszélni. Kritikai joga a létező állapotok felett minden jelöltnek van s ő csak ezzel a törvényes joggal ólt. Csak tényeket mondott s nem az ö hibája, hogy ezek a tények elszomorítóak. A leghatározottabban tiltakozik az izgatás vádja ellen. Elnök: Óhajtja-e vádlott az egyes inkriminált kifejezéseket magyarázni ? Várkonyi: E tárgyban az a megjegyzése, hogy beszéde a maga egészében, ugy ahogy ő elmondta, nem bántó, de az törtónt, hogy az egyes kitételeket kiszaggatva, elferdítve, rosszakarattal akként illesztették össze a feljelentők, hogy tényleg lázitónák látszik. A jelen államformára mondta és most is állitja, hogy nem tartja egészségesnek, ezzel szemben a népszövetségnek hive. Mint jelöltnek joga volt véleményt nyilvánítani. A bíróságok tévedéseit felhozta, de csak mint az emberi gyarlóság bizonyítékait, sérteni vagy izgatni vele egyáltalán nem akart. A tisztviselői karról sórtőleg nem nyilatkozott, ugy foglalkozott velük, mint minden képviselőjelölt A hallgatóság egyáltalábán nem lázongott, ily állítás meghamisítása az igazságnak s a feljelentők által ellene indított eljárás nem egyéb, mins a pártszenvedóly bosszúja. Egyelőre több mondani valója nincs.