Békésmegyei közlöny, 1903 (30. évfolyam) január-június • 1-52. szám

1903-04-12 / 30. szám

változott. Az energikus Sasa egyszerűen felfüggesztette az alkotmányt egy csekélyke negyedórára. Ez éppen elegendő volt ahhoz, hogy elcsapja a minisztereit, feloszlassa a skupstinát és elvegye a szenátorok mandátumát. Egy negyedóráig tehát egyeduralkodó volt Sasa. És aztán? A negyedóra eltelte után? Hát egyszerűen újból kinevezte a régi minisztertanácsot, de a skupstinából és szenátori karból kiharapta a — radikálisokat. Es ez a kis államcsiny a radikálisok két évi fáradságos munkájának gyümölcsét tette semmivé. Azok a törvények, amiket a radikálisok az ő nagy többséggükkel érvényre emeltek, ma olyanok, mintha nem is foglalták volna őket soha paragrafusokba. Helyettük uj törvényeket hoz az a kormányhatalom, amely most már Sasa szájaize szerint állítódott össze. Milyen kár is, hogy ami Szerbiában lehetséges, nálunk nem az. Pedig most éppen elkelne nálunk ez a lehetőség. És mit szóljunk Törökországhoz, amelynek egykor hatalmas trónja ma már rozoga bútordarabbá zsugorodott össze. Kiaszott, fáradt árnyéka a ragyogó, erőtől duzzadó fényes múltnak. Az a nagy Törökország, amely valamikor csak a győzelmet ismerte s nagy erejével, irtózatos súlyával hatalmas országokra feküdt rá, ma nem képes egy csapat albánt féken tartani. Szegény szul tán ! Bizony csöppet sem irigylésre méltó a helyzete. A hatalmak minden oldalról szorítják, hogy rendet csináljon a Balkánon, rendszabályozza meg a féktelenkedő albánokat. Könnyű ezt mondani, de hogyan lehessen megcsinálni ? Hiszen a szultán hadseregének java albánokból áll. Ha ráereszti ezt a hadsereget a fészkelődő albánokra, saját maga ellen visel háborút. Ha meg nem teszi, akkor a hatalmak fogják körül, mint egy óriási harapófogó. A Nagy Sándor helyzete kismiska volt ehhez a gordiusi csomóhoz képest. Neki legalább volt kardja, de hát szegény szultán mivel vágja ketté a csomót. Bizony-bizony aligha Törökország lesz az, amely a Balkán felkorbácsolt hullámait lecsendesíti s az lesz rá nézve a legnagyobb baj, ha másoknak kell ezt a processzust helyette elvégezniük. Most pedig lássuk a művelt, finom franciákat, ahol a hires Dreyfuss-ügyet újból kezdik piszkálgatni. A francia nép imádja a szenzációt és egyéb táplálók hiányában felszínre veti újból a Dreyfuss históriáját. Nagy, kövér konc, amelyen el lehet rágódni. Hogy Dreyfuss mennyiben lesz boldogabb, ha az egész müveit világ erkölcsi elégtétele után hatósági elégtételt is fog esetleg nyerni, azt pihent ésszel is nehéz volna kifundálni. De talán nem is ez a főcél ? ! Talán inkább a megszokás hatalma ! Mert a franciák hozzá vannak szokva, hogy az egész világ figyelme szakadatlanul feléjük legyen irányítva. Az erkölcsi zománc az mellékes. A fő a szenzáció ! Egy havi közigazgatás. - Ülés a vármegyén. A vármegye közigazgatási bizottságának hétfőn élénk ós érdekes ülése volt. Egy virilisi jog megállapításánál szavazásra is került a dolog, egy betegápolási költség kérdésénél meg hosszabb vita indult. Az ülés végefelé pedig Havi ár Lajos kir. főmérnök két fontos ügyre nézve azon indítványt tette, hogy a kormányhoz felterjesztés intéztessék. Az alispán havi jelentése szerint a személybiztonság a mult hóban csupán Körösladányban egy verekedéssel zavartatott meg. A vagyonbiztonság már több esetben kisebb lopások által; ilyen volt Gyulán 9, Csabán 5, Füzesgyarmaton ós Kétegyházán 3, Dobozon 2, Szarvason I. Baleset 3. Gyulán Utmanlinger Károly napidijas flóbert fegyverével játszadozva, Péter Mariska 3 éves leánygyermeket meglőtte, MihokMojsza bérkocsis a csabai országúton Anka János gyulai j.akos 4 éves leányát kocsijával elgázolta Öngyilkosság volt a vármegye területén 11; Csabán 4, Orosházán 2, G-yomán, Szeghalmon, Békésen, Sámsonban, Mezőberényben 1—1 esetben. Tűzeset 18 izben fordult elő ; Köröstarcsán 26 család szenvedett tűzkárt A vetések állása kielégitő. Néhány kivételes nősülés iránti kérvény elintézése után, behajthatlan útadót törült a bizottság; igy: Békésszentandráson 850 kor., Mezőberényben 573 kor., Szeghalmon 955 kor., Pusztaföldváron 165 kor., Dobozon 1656 kor., Vésztőn 1319 kor., Nagyszénáson 111 kor., Gyomán 435 kor, Orosházán 1695 kor. Z ö 1 d y János dr. főorvos a közegészségügyi állapotot elégé kedvezőnek jelentette. A legtöbb halálozási esetet a tüdővész és tüdőgyulladás okozta. Elhunyt difteriában 19, vörhenyben 50, kanyaróban 128. Csák György pónzügyigazgató az adóbefizetést, a mult év hasonló szakához viszonyítva, egyenes adóban 19,204 koronával kedvezőtlenebbek, hadmentessógi adóban 156 koronával kedvezőbbnek mondotta Több tilos fegyverhasználati pénzbírságnak elzárásra való átváltoztatását mondotta ki a bizottság. Rezei Szilviusz kir. tanfelügyelő a mult hóban Gyulán, Vésztőn, Füzesgyarmaten, Bucsatelepen, Körösladány és Köröstarcsán látogatta meg az iskolákat. Tárgyalást folytatott Csorváson a ref. iskolai tanitó fizetésének s az iskola fentartásának állandósítása ügyében. Az egyházközség, de maga a község sem hajlandó erre. A község elöljárósága azonban kijelentette, hogy ha a ref. egyházi felsőbb hatóság az iskola fenállását nem biztosítja, ugy kétosztályu iskolát állit s államsegélyt kór. — A bizottság kimondotta, hogy október l-ig a kérdés végleges megoldására halasztást ad. A főügyész előadmányai között hoszszabb vitát keltett dr. S a 1 g ó József gyomai birtokos felebbezése 156 kor. 96 fill. Pasztör-intézeti cseléd-ápolási dij megfizetése iránt. Erről lapunk más helyen szólunk. Ugyancsak élénk eszmecsere folyt Szalay József dr. és Szalay Gyula Csaba községi virilisi jogának megállapítása fölött. Felebbezés folytán az alis pán ugy döntött, hogy se Szalay József dr., se Szalay Gyula Csabán virilisi jogot nem gyakorolhatnak, mert a birtok, mely után az adókönyv nevükre van kiállítva s az adót ök fizetik, nem képezi tulajdonukat. Bodoky Zoltán dr. a jog érvényessége mellet érvelt. A főispán, alispán, pónzügyigazgató ezzel szemben a törvényre hivatkoztak, mert bár az adót — az adólajstrom szerint — Szalay József és Gyula fizetik, de nem tulajdonosai a birtoknak s igy virilis jogot nem gya korolhatnak. Végre szavazással döntöttek a kérdésben, a többség elfogadta az alispán határozatát s utasította a pénzügyigaz gatóságot az alaplajstrom kiigazítására. Kaviár Lajos kir. főmérnök jelentette, hogy a megye területén öt helyen 800,000 korona összegű állami utmunka vau folyamatban. Az állami müutakon kiültettek 900 eperfát, 5000 diófát Végűi kéri, tegyen felterjesztést a bizottság a motoros-közlekedés és a telefon díjtétel olcsóbbá tétele tárgyában az illetékes miniszterhez. Erről is mai számunk más helyén van szó. Jantsovits Péter árvaszéki elnök havijelentósóben felemlítette, hogy 750 elintézetlen ügydarab maradt hátráiékban februárról, március havi szaporulat 1986, igy összesen 2736 ügydarab várt a mult hó folyamán elintézésre. Ebből a mult hóban az árvaszók elintézett 2060 darabot, s a bizottság ezért megéljenezte az elnököt. L i s z y kir. ügyész tudatta a bizottsággal, ho/y az ügyészségnél jogérvényes birói ítélettel 62 férfi ós 9 nő van fogságban, s ezzel az ülés befejezést nyert Az ülésen dr. Lukács György főispán elnöklete alatt jelen voltak : Fábry Sándor dr. alispán, Daimel Sándor dr. főjegyző, Jantsovits Péter árvaszéki elnök, Csák György kir. p. ü. igazgató, Rezei Szylveszter kir. tanfelügyelő, Haviár Lajos kir, főmérnök, Zöldy János dr. főorvos, Zöldy Géza dr. főügyész, Liszy Viktor kir. ügyész, Varságh Bélai László Elek dr., Rosenthal Ignác, Bodoky Zoltán dr., Zlinszky István közg. előadó. Modern minotaurusz. (bd.) A regebeli szörny nem tünt el a regék világával, meg van a mai korban is és öldökölve pusztít mindenfelé, hol virulásra és életre talál. Gyilkolja az életerőt, bénítja a munkás kezet, lan kasztja a szálló szellemet, ritkítja a társadalom sorait s igy közvetve a nagy egész haladásának is gátolója. írtak a mai kor átkáról már eleget, de ha még annyit irtak volna is, minden betű, minden szó, mely róla beszél, szerény harcosa a tüdőbaj elleni küzdelemnek, melyben ott kellene lenni minden élő embernek. Meg vagyunk győződve a veszedelem nagyságáról, ismerjük vészes erejét s mégis csak a legutóbbi időben mozdult meg tulajdonképpen a társadalom s riadt fel a tétlenségből, melyben nyílt szemekkel ment a veszélynek. A kormány egy legutóbbi jelentéséből tudjuk, hogy 1901 évben hetvenezer ember pusztult el tüdővészbon, ez óv januárjában pedig hatezer. Ennyi az áldozatok száma, ennyi erőt, ennyi munkás kezet vesztett az ország. A társadalom előtt állanak az adatok, amelyek már — unalmasokká is váltak és ez a megölője a mozgalomnak. Sokan vannak, akik még most nem tudják megérteni, hogy a tüdőbaj elleni küzdelem kérdését állandóan, mindegyre napirenden kell tartani, mert móg a pihenés is hátramaradást jelent. Sokan vannak, akik unják már a sok „firkát,, és a sok „szóbeszédet" s nem tudják, hogy ezáltal vétkeznek, —• megeshetik, hogy önmaguk ellen. A tüdőbaj ellen fanatizmussal kell harcolni, hogy legalább elérjük az arányos küzdelmet: annyi ereje legyen a társadalomnak, mint amennyi veszedelmet rejt magában a gyilkoló betegség. A vármegye kiváló főispánja vezérszelleme a megyében megindult mozgalomnak, melynek egyre szélesedő, erősebb hullámveresét láthatjuk. A gazdag ós termékeny Békés megyét sem kerüli a pusztító kór s százaléka nagyobb az összes betegségek százalékánál. Helyén van nálunk is tehát a legfokozottabb mértékben az ellene való küzdelem. Mint mindennek, úgy a harc sikerének is vannak kétkedői, kik nem bíznak a győzelemben s előre jósolják a vereséget. De csalódnak a hitetlenek, mert a tudomány megállapította már, hogy van orvossága a tüdővésznek is : a megfelelő gyógyintézeti kezelés, mely használja a kót természeti adományt, a napot ós vizet orvosságul. Gyógyintézeteknek állítása tehát a A pusztán iramló garaboncás szélnek Ez a kis erdő volt egyedüli gátja, És hogy megfoghatta, tapsolt levelével S úgy meghajladozott a sok öreg nyárfa. Ha vihar tépázta haragos zöldre vált Minden kis levele, Csak morgott, míg a nap mosolygó arcával Ki nem engesztelte. Itt a kis erdőben, kakukfűves párnán Úgy elszenderegtem egész napon által, Itt csalta ki lelkem legragyogóbb álmát A ringató szellő, altató madárdal. Óh, ezek az álmok hamar messzeszálltak, De emléke él még, S rá visszagondolni, bár fáj is a lelkem Mégis gyönyörűség. Varsányháti pusztán nem úgy van mint régen, Csengő ínadárdallam nem hangzik a fárúl, A kis erdő helyén, mint egyebütt, másutt, Búzavirág kéklik, búzakalász sárgul. És fölötte, szótlan, reggeltől napestig Iramlik a fecske, Boldogabb időkből, mintha csak a múltból Nyomokat keresne. Kató József. Lili mamája. Irta: Zalay Ma»a. — Lili mamája megszökött a vörösszakállas bácsival! — kiálltotta vidáman a tízéves Blanka, az ujságmondás hatástleső figyelmével pillantva szép, szőke nővérére. Ez alatt apró kezei pártfogói gyöngédséggel tuszkoltak be az ajtón egy sápadt kis leányt, a kinek csodaszép, ógszinű szemeiben könnyek ragyogtak, szája is vonaglott meg a sírástól, de azért bájos volt, mint egy megriadt angyal. Blanka meg lehetett elégedve a hatással. A szóp szőke hölgy, kinek aranyosan fénylő haját és karcsú termetét a bérpalota minden lakója irigyelte vagy csodálta, — leejtette fehér kezéből a csipkemunkát, aztán fölállt, de épp oly hirtelen visszahanyatlott a pamlagra. — Én Istenem! — szólt halkan, a kezét fáradt, ébredő mozdulattal végighúzta hideg homlokán, — hát megtörtént! Ü. kis vendóglány pedig hangosan sirva fakadt,mert megpillantott a szekrény polcán egy süteményes tálat, telehalmozva csábító édességekkel — és ettől a látványtól egyezerre elfelejtette gyermekszive bánatát. Eltelejtette a pótolhatlan veszteséget, amit tulajdonkép nem is érthetett meg és amit könnyű szerrel legyőzött az a sokkal indokoltabb fájdalom, mely fölzokogásában nyilvánult : —- Éhes vagyok ! anyuska elment ós Juci nem adott reggelit ! — panaszolta keservesen, remegő hangon és tekintete mohó vágygyal röpködött a sütemény körül. Kót puha kar anyailag gyöngéd öleléssel zárta keblére a síró gyermeket és szabadon földobogott végre a hosszú éveken át lebilincselt szerelmes sziv: az ő gyermeke ! Ez volt az első eset, hogy érinthette kezével a kipirult babaarcot, a selyempuha, hullámos fürtöket, amit eddig csak gyöngéd tekintetével támogathatott. Es hogy a leányka kielégítette étvágyát, kérdés nélkül, most már lecsendesedve mesélte el a tragédiát, — Este anyuska fektetett le, a szép ruhájában ült az ágyamnál, azt mondta, legyek jó és aludjam el, aztán levelet irt. És megcsókolt sokszor, olyan forró volt az arca, én pedig félni kezdtem, mert nagyon sírt. — Hát aztán ? — kérdezte kíváncsian Blanka, a koraérett fővárosi gyermekek könyörtelen részvétlenségóvel, a kik már érdeklődnek a nagyok botrányai iránt. De ószrevevón nénje tiltó kézmozdulatát és szigorú tekintetét, — szégyenkezve elnémult és kisompolygott a szobából. Most végre egyedül volt a gyermekkel, a kinek a világrajötte megpecsételte az élete boldogtalanságát ós megölte halvány, utolsó reményeit. A kis leány álmosan nézte néhány percig a szomorú, bájos női arcot, aztán kis karját hálás szeretettel fonta a nyaka köré és félig ébren, félig szenderegve susogta : — A Juci mondta, hogy az ón mamám megszökött ós nem jön vissza soha többé! — és ugye nem igaz, hogy ezután a Juci lesz a mamám ? — ugye nem igaz ? Elaludt, oly hirtelen ós kimerülve, mintha a nagy csapást teljes kegyetlenségében átszenvedte volna ós közbe mősolygott, akár a süteményről álmodó, boldog gyermekek. A hölgy reszketve tett néhány ringó mozdulatot, hogy az apróság álma mélyebb legyen, aztán vigyázva hozzá hajolt és végre teljesült régi vágya, — megcsókolhatta a gyermek piros ajkát. Nem tudott ellentállni, pedig érezte, hogy ezzel a csókkal kihívja a fájó emlékek egész gyilkos hadát, ós ugy is törtónt. Mintha reá is álom ereszkedett volna, néhány pillanatig önfeledten, lélek nélkül nézte a reggeli napsugár táncát, amint lopva besuhant az udvarra nyiló, kitárt ablakon. Az ablaknál egy csillogó hajú lány állt, — igen hét év előtt is éppen igy ragyogott alá az aranyos fény egy tavaszi ibolyafakasztó reggelen ós a tizenhat éves mesealak szivdobogva várta, hogy a hazatérő szomszódlakó elhaladjon a folyosón. A férfi iró volt, minden éjjel a szerkesztőségben dolgozott és csak a reggel vetette haza. Férfias szépségét nagyon megviselte a foglalkozásával járó virrasztás, járása fáradt, tekintete lankadt volt és mégis — noha túlhaladta már az első fiatalság vidám szakát, — azok közé tartozott, a kik nők körében könnyű győzelmet aratnak az ifjúság előnyeivel biró vetélytársak fölött. Komoly, szenvtelen arcán csak sötét szeme ragyogása árulta el, hogy szive is van, melegen érző szive, különben pedig megközelithetlen magatartása közönyös megvetéssel látszott elutasítani a lakók feléje forduló érdeklődését. Etel a korabeli leányok romantikus hajlamaival beleszeretett ebbe a különös, titokzatos emberbe ós fölébredt érzelmeit bőven táplálta az ideál azon költeményeivel, melyben minden betű lángot vetett az izzó szerelemtől és a melyeket megjelenésük napján buzgó kötelességének tartott megvásárolni. Egyszer aztán véletlenül, — talán mégis Cupido titkos közrejárásával — összeismerkedtek ós akkor az iró engedelmet kért a szülőktől, hogy néha belátogathasson S valahányszor unta magát szóp garcon lakásában, átmenekült a szomszédba, ahol eleinte észre se vette a fejlődő virágot. Később azonban lehet, hogy föltűnt neki a lány palástolhatlan rajongása, a kicsiny kezek marasztaló szorítása, resz ketése, — ós talán fölébredt bohém lelkében egy szóp költemény eszméje. Reggelenként meg-rreg állt a nyitott ablak előtt, s mig a kanári vigan csattogott, ők némán szorongatták egymás forró kezeit. Végre egy estefelé valami kirándulásról hazajövet, — beszólni kezdett nagy terveiről a lánynak. Egy színjátékról, amit irni akar, közbe megemlítette egy ismeretlen kis színésznő nevét is, akinek a jó szerepet szánta és akihez el kell mennie majd személyesen is, — hogy fölkérje a creálásra. Bevallotta, hogy csak ennek a tehetségében bízik, hogy diadalra juttatja a darabot, mely egyezik temperamentumával és már annyival is inkább hisz az igyekezetében, mert ezzel a szereppel kiemelkedhetik az ismeretlenség homályából. Mindezek után pedig nem titkolta többé azt a reményét sem, hogy eme müvétől várja élete anyagi ós erkölcsi sikeres változását . . . Akkor ! akkor! — suttogta célzatosan és szeme elragadtatással nézte a lány haját, melyre aláözönlött a hold szelid világa, — aztán hirtelen hozzáhajolt, átölelte és ajkán csókolta forró stenvedélylyel. Nem beszéltek többet, annyira meg voltak hatva mindketten, — csak mikor már fölhaladtak a második emeletre és az iró biicsút vett a szülőktől, akkor fordult megint a leányhoz s mialatt hosszan megcsókolta mind a kót kezét, halkan ennyit mondott: — A ti lakástok ajtaja csak egy lépés