Békésmegyei közlöny, 1903 (30. évfolyam) január-június • 1-52. szám

1903-04-12 / 30. szám

k u ul/nVdlllU|)JUI Itutiuilj I \J VJ \J. l/ll vi u . OÍ.UIIIUIIUL társadalom kötelessége, ez a harc legerősebb fegyvere, melylyel a küzdelem győzelemre vezet. Tudjuk, hogy a József-főherceg szmatórium-egylet ily gyógyintézetet óhajt létesíteni a gyulai erdőben, száz beteg számára, de az intézet létesű'ése még nin­csen éppen a közel jövőben. A fiatal, de máris erősen meggyarapodott egyesület még nincsen oly anyagi helyzetben, hogy meg­szerezhetné a legerősebb fegyverét. Es az ismét a társadalomra tartozik ; a társada lom kötelessége, hogy megadja az anyagi erőt és minden napon, minden órában nagyobbítsa, erősbitse, a mozgalmat anya­gilag ós szellemileg. Ne unjuk meg a küzdel­met, hanem tartsuk felszínen az érdeklődést ; országos, társadalmi érdek, ha cselekszünk. Egy gyógyintézete van az országnak, melyet társadalmi nagylelkűség hozott létre. A Budakeszi mellett fekvő Erzsébet-ki­rályné tüdőbeteg gyógyintézet. E terület egyetlen pontja Magyarországnak, melyben a gyilkos kór bacillussai nem uralkodnak, amely mentesítve van a tüdővész csiráitól. AZ intézet festői helyen fekszik, erdőko­szorúzta, szélmentes völgyben, hol a port még hírből sem ismerik. Melléképületeivel együtt, az impozáns főépület valóságos telepet képez. Körülbelül 125 beteget fogad magába az intézet, kik átlag három-három hónaponként változnak. Az intézet igaz­gató-főorvosa Kuthy Dezső dr., egyetemi magántanár, az ország egyik legkiválóbb szaktudósa a tüdőbetegségekben, ki a megyében is ismerős Kuthy tanár tar­totta meg a szakszerű helyszíni szemlét a községek által felajánlott területeken. Igen nagy érdemei vannak az intézet létesítése körül s annak tökéletes berendezése végett a külföldi összes szanatóriumokat végig tanulmányoztaselhozott minden jót. Kuthy Dezső dr. vizsgálata alapján kapja a beteg a gyógykezelést, melyben a tudós tanárt segítik szakképzett asszintensei: László Gyula dr. és K o v á c s Aladár dr. Ehhez hasonló gyógyintézet épülne Gyulán is s minél előbb felállítható lenne, annál nagyobb volna Bókósvármegye társadalmának dicsősége. És ehez nem kell emberfeletti erő, de kell becsületes, céltudatos, lelkes emberi munka és elpusz­títjuk a modern Minotauruszt. Két felterjesztés. A motoros közleksdés és a telefon Ügyében. Békésvármegye közigazgatási bizott­ságának hétfői ülésén H a v i á r Lajos kir. főmérnök két nagyfontosságú előterjesztést tett, kérve, hogy a bizottság intézzen a kormányhoz felterjesztést annak megvaló­sítása érdekében. AZ első előterjesztésében azt ajánlotta a főmérnök, hogy a motoros-közlekedéssel tegyen kísérletet a Máv-vasut is, s erre mint legalkalmasabbat a Csaba-nagyszalon­tai és a Csaba-hódmezővásárhelyi vonal­szakaszt ajánlja. Intézzen felterjesztést a bizottság az iránt is, hogy az államvasút létesítsen telefon állomást a megyebeli vasúti állomásokon, az avult telefonszabály­zat módosítassák és a telefonhasználat díjai mérsékeltessenek. Az előterjesztéshez a megye alispánja, dr. Fábry Sándor kiegészítésül azt aján­lotta, hogy a közigazgatási telefon a megye minden egyes csendörlaktanyába is be­vezettessék. A bizottság az előterjesztéseket öröm­mel fogadta ós ugy a kereskedelmi, mint a belügyminiszterhez a felterjesztés küldését elhatározta. . A bizottság felterjesztése következőleg hangzik : Nagyméltóságú kereskedelemügyi m kir. miniszter Url Az automobil közlekedés tudomásunk szeiint a vasutakon is hódit s nagyjelen­tőségű forgalmi átalakulásokat felidézni hivatott; a kísérletezés, sőt a fokozatos bevezetés tehát alig lesz mellőzhető. A kísérletekre, alkalmazásra, a sürü népességű alföldi vasutvonalak kiválóan alkalmasak, mert azokon esés, emelkedés, kanyarulat alig van. Egyrészt ezen szempontból, más­részt mert a fővonalak kitüuő közlekedése a mellékvonalak mentén élő s részben, nagy hátrányban lévő lakosság igényeit is hovatovább méltán fokozza, azt kérjük mély tisztelettel Nagymóltóságodtól, hogy az automobil-közlekedést a M á v. nagy­vára d—s zeged i vonalának és bók é 9 c s ab a—h ódmezővásár­helyi szakaszain esetleg né­hány kisebb vonatpár helyett mielébb .ke­gyesen elrendelni méltóztassék. Igy a fő­vonal számos és gyors vonatainak hasz­nálatához a nagyszámú lakosság lényege­sen nagyobb része fog kényelmesen hoz zájutni, aminek közgazdasági hatása elma­radhatlan leend. * Nagyméltóságú kereskedelemügyi m. kir. miniszter Ur 1 Vármegyénk közgazdasági fejlődésének figyelemmel kisérése során a távbeszélő hathatós tényezőnek bizonyult, annak fej­lesztése, tökéletesítése azonban még sok intézkedést, nagy munkát, lényeges költ­séget igényel. Ezúttal a telefonra nézve két irányban kívánjuk Nagymóltóságod figyelmét felhívni, intézkedését mély tisz­telettel kérni: az enyémtől, de mig karomat nyújthatom arra, hogy ezt a lépést megtegyed, — nékem küzdenem kell, — néked várnod ! . . . Aztán elkészült a darab és a színésznő megjátszotta olyan művészi tö­kélylyel, hogy nemcsak a közönséget, de a dicsőségtől elszédült szerzőt is meghó­dította. A rózsa színe sápadni kezdett Etel szép arcán, a szeme ragyogására mintha sötét gyászfátyol borult volna, aggódó, mit sem sejtő szülei leküldték az alföldi rokonokhoz, a honnan azonban csakhamar hazavágyott. Jókor jött! — Az áruló, vó kony falakon áthallatszot a szomszódlakás lakodalmi vigassága, cigányzene, pohár­csengés, kacagás. Később — néhány hónap múlva a kacagás elhalt ós, — ha zaj volt odaát, keserű, panasz, szemrehányó vádas­kodás ínscenálta. Sokáig tartott ez az ál­datlan veszekedés, — mígnem egy napon halk gyérmeksirás szűrődött át a falon, — és ettől kezdve vége szakadt a civódásnak — csönd, boldog békés nyugalom költözött a fészekbe — és Etel szivébe is. Eddig titkos sejtelmet táplált, amibe belepirult önmaga előtt is, — hátha ? hátha elsza­kítják végre, amit a pap megszentelve ösz szefüzött időtlen időkre, — ós a íérfi visszatér bocsánatért? — Most büszkén kiölte ezt a szégyenletes, hitvány reményt szivéből és lelkéből. Látszólag hősiesen viselte el ezt az utolsó csapást, hogy most már minden romba dőlt, ágya fö'ött függő Istenanya képe előtt, sőt elkerülte a jóságos szempír szelid tekintetét is. Az arca azonban vis>;­szanyerte színét, de ez nem a nyíló virág bája volt többé, hanem a kivirult róz^a teljes pompája a hervadás előtti pillanatban. Azóta nem is találkozott a férfival, tudta az órát, amikor annak haza kellett jönnie, tehát elkerülte, — de annál gyak­rabban látott egy vörösszakállas, alacsony termetű embert, akiről a üiváncsi lakók kiderítették, hogy egy vidéki színigazgató, aki kecsegtető ajánlatokkal ostromolja a színésznő feleséget. A szarvasi vasúti állomási telefon — bár csak a járásban használható — a közönségnek nagy előnyére szolgál. Mél­tóztassék ezen tapasztalat alapján azt elrendelni, hogy az összes vármegyebeli Máv. államosok : Gyoma, Mezőberény, Bé­késföldvár, Békéscsaba, Újkígyós, Kétegy­háza, Csorvás és Orosháza és a helyiérdekű vasutak összes ál'omásai : Körösladány, Szeghalom, Vésztő, Füzesgyarmet, Kondo­ros, Nagyszénás, Pusztaszenttornya, Gyu­lamező, Tótkomlós; továbbá az összes csendőrlaktanyák: Kótegyháza, Békéscsaba, Újkígyós, Békés, Mezőberény, Tótkomlós, Csorvás, Gádoros, Szarvas, Kondoros, Öcsöd, Szeghalom, Körösladány, Vésztő, Füzes­gyarmat ós Gyoma, a törvényhatósági távbeszélő hálózatba az egész vármegye területére szóló használattal az illető vas­utak költségére, illetőleg az egyidejűleg ez irányban szintén felkórt m. kir. belügy­miniszter ur támogatásával bekapcsoltas­sanak, vagyis hogy a vasút állomásokon és a csendőrlaktanyákban mielőbb telefon­állomások létesíttessenek. A 27457/93 V. sz. alatt kiadott táv­beszélő-szabályzat elavult a rohamos fejlődós által tulszárnyaltatott, díjszabási részében drága, a mai viszonyoknak meg nem felel és sok visszás intézkedést tar­talmaz. Méltóztassék ennélfogva ezen sza­bályzatot sürgősen revízió alá vótetetni és a tarifának lehető mérséklését elrendelni, mert ma azok ezen hasznos és költséges intézménynek kívánatos fejlődésót máris észrevehetően korlátozzák ós hátráltatják, el annyira, hogy félni lehet attól, misze­rint a visszahatás, a fejlődós fennakadása rövid időn beáll. Részleteket felsorolni egyÍK kérésünk és javaslakunkra se tartjuk szükségesnek, a tények annyira köztudomásúak, csupán általánosságban kívántunk azoknak köz­érdekből kifejezést adni, mély tisztelettel kérve Nagymótóságodnak kegyes intóz­jkedóseit. * Nagyméltóságú m. kir. belügyminiszter Ur ! A kereskedelemügyi miniszterhez tett ós másolatban csatolt felterjesztésünket mély tisztelettel ós azon kéréssel mutatjuk be, hogy az összes vármegyebeli csendőr laktanyáknak a törvényhatósági telefon­hálózatba leendő mielőbbi bekapcsolására a módot megadni méltóztassék. Ezen in­tézkedést a mi viszonyaink között a köz­szolgálat érdekei feltótlenül megkívánják, amit Nagy móltóságodnak tüzetesen kifej­tenünk merőben felesleges ; minélfogva csak annak megemlítésére szorítkozunk, hogy Bókósvármegyében minden főszolga­bíró, község, forgalmasabb üzlet, nagyobb gazdaság, sőt jórészt magánosok is birnak telefonösszeköttetéssel, mit igazol az, hogy a 27 községben 264 telefonelőfizető van. Igy az igények is fokozottak, ami az igen lényeges csendőrsógi szolgálatnál is érvé­nyesítendő lenne. Közgyűlés Csabán Népes közgyűlést tartott mult csü­törtökön Csaba község képviselőtestülete. A városatyák lassan gyülekeztek ugyan, ugyannyiia, hogy a választáson — horri­bile dictu — alig volt együtt hat képvi­selő ; de mire a választás véget ért s kezdetét vette a rendes tárgysorozat, — a képviselők száma szépen felszaporodott­Hatalmas tárgysorozat várt elintézésre, a meghívón 41 ügy volt jelezve, a póttárgy­sorozat meg 11 íigygycl szaporította a tennivalót. Nem is birt a közgyűlés az ügyek nagy halmazával a délelőtti ülés­ben megbirkózni s ami ez idén még nem esett meg, a tanácskozást délután is foly­tatni kellett. Nagyobb emóciót a megyei vámos utak átvétele tárgyában kiadott kereske delemügyi miniszteri leirat, az alvégi te­hénlegeltető társulat kárpótlási ügye, az uj szinház épitésének kérdése s a geren­dási ut kiépítése tárgyábin kiadott alis­páni intézvény keltett; de azért a tanács­kozás rendes modorban folyt. A közgyűlés lefolyásáról tudósítónk következőkben számol be : A gyűlést S z t r a k a György fő­szolgabíró nyitotta meg, tiszti székké alakítván a gyülekezetet. A tisztújító szék ezután megejtette a választást és helyettesítést, melynek lefolyásáról más helyütt talál jelentést az olvasó. A főszolgabíró távozása után Zsí­ros András községi biró foglalta el az elnöki széket s kezdetét vette a rendes havi közgyűlés. Havi jelentések. Az elöljáróságon kivül alig volt együtt hat képviselő, amikor Korosy László főjegyző előterjesztette a szokásos havi jelentéseket a mult havi adóbefizetés eredményéről, az ős ;zes községi pénztá­raknak véletlen vizsgálatáról, a kórház és szegények házának márciusi forgal­máról és költségeiről és a lapunk mult számában részletesen ismertetett népmoz­galmi statisztikáról. Ezeket a jelentéseket észrevétel nélkül tudomásul vette a köz­gyűlés. A bavi jelentések tárgyalása alatt lassan, mind nagyobb számban gyüle­keztek a városatyák; e nom mindennapi alkalmat megragadva, a főjegyző sietett a különböző portavótelt s utszabályozási ügyeket elővenni, hogy a névszerinti szavazás megnyerhesse a törvényben előirt két­harmad prezenciát; ami sikerült is s ezzel a közgyűlés 44 igen szavazattal elintézte a r. kath. egyházzal, Mészáros Jánossal, I Kiiment Jánossal, Sajben Pállal és Ben­A többi megtörtént, magától könnyen, I föltartózhatlanul, mint a lejtőn meginduló I lavina gördülése. Es az anyátlan gyermek most itt fekszik karjaiban, nyugodt pihe­góssel, — az ablak előtt pedig e percben haladt el a mit sem sejtő gyanútlan férfi árnya, kissé megtörten az éjszakai mun­kától A tejét, mint rendesen, elforditja az ablak irányától, — most megáll ós be­| csönget a lakására, azonnal megjelen az ' cjtób n Juci, kárörvendő vigyorgással nyújtva elő egy levelet.'* A hangját be­; hallani: — A nagysága hagyta itt az úr szá­mára 1 Etel lélegzetfojtva hajol előre, egy meglepett férfiarcot lát, amit már agyon­szántott a közelmúlt évek izgalma, — meg egy parancsoló taglejtóst, a mitől elkomo­rul a szolgáló szóles arca. Mintha a gyer­mek után kórdezőskédnók az apa, — mert Juci elindul a gyermek keresésére, — az ajtó pedig becsukódik a férfi után Egy pillanatra csönd van, fojtott, halálos csönd, csak a férfi léptei hallatszanak át tompán ós a kislány rithmikus lélekzete neszel. Egyszerre hangos följajdulás reszket át a falon, a mitől Etel ugy összerezzen, hogy a gyermek ijedten fölébred karjaiban. Hát elolvasta a levelet! — elolvasta ! — ós szeme esedezve fölpillant hosszú idő óta először a Mária képhez tanácsért. Aztán fölemeli a gyermeket és elszántan elindul vele megtenni azt a lópóst, a mihez egy­szer valaki elfelejtette a karját nyújtani. Áthaladt az előszobán és megállt a küszöbön. Az Íróasztal előtt egy sápadt, megtört férfi állt, a kinek az arca nem a fájdalomról, de lesújtó, elviselhetlen szé­gyenről beszélt, a homloka verejtékezett, reszkető kezével idegesen vizsgálta egy kicsiny revolver szerkezetót, ós e közben annyira elmerült veszedelmes munkájába, hogy nem vette észre a körülötte törté­nőket. Egy hang hallatára azonban leejtette a gyilkos szerszámot ós kissé hátratánto rodott. — Volna lelke itthagyni minket ? rez­gett Etel ajkáról a szerető sziv megváltó szava, a gyermek fejét a magáéhoz vonva, fehér ruhájában ugy állt az ajtóban, mint egy csudás, megelevenedett szentkép, feje körül a megbocsátás, a szerelem glóriájával. Es ezt a ragyogó glóriát látta a férfi is, mert káprázva eltakarta az arcát az egyik kezével, — a másikat bűnbánó, alá­zattal nyújtotta Etel felé. — Visszaadtad az életemet, — gfólta régi hangon, — ha érdemesnek tartod, — fogadd el ajándékul. Csillagtalan éjjel . Csillagtalan éjjel borúit Sötéten a földre . . . Bömbölő szél törve-zúzva Hírnökként . . . előtte. Minek is van ifjú hajtás Rengeteg tölgyágon ? Miért is vannak ifjú szivek, Miért is a világon ? Elgyengül a jajgató szél, Sötét homály elszáll. Ezer csillag mosolyogva A hold sugárinál. A földön meg széjjelszórtan Tört ágak feküsznek . . . Temetőben, sírhalmokon Árva fakeresztek. Bárdos „Szomorúan zúg-búg a szél.. Irta: Hatos Tivadar. Valami áthelyezés történt a hivata­lunkban s bucsuztattuk távozó főnökhelyet­tesünket. Már a kávéháznál tartottunk, mivelüogy végére járt a muri. Nagyon vígan voltunk. A nótázásunk majd hogy a falat rengette. A leg-zilajabb nótázás közben félénken botorkált be az ajtón egy apró, öreg em berke, ütött-kopott ruházatban. Hegedűt szorongatott a hóna alatt s támolygó lép­tekkel iparkodott a sarokba, ahol legke­vesebb volt a világosság. Ott meghúzta magát csendesen Hamarosan el is felejt­keztünk róla. Aztán megint nyilt az ajtó. Inkább kicsapódott. Es aki belépett, éppenséggel nem mutatott félénkségét. Egy vasúti al­kalmazott volt. Valami fűtő, fékező vagy más olyasféle. Az arca ki volt vörösödve az italtól, a szemei élénken csillogtak. Ki­düllesztett mellel állt meg az ajtóküszöbön és "a részeg emberek kihívó hencegósóvel bámult végig rajtunk. Mintha csak azt akarta volna mondani: „A magam pén­zén mulatok! Ur vagyok a pénzemért! Senki sem hederített rá, hát odébb állt. Lármás, nagy léptekkel iparkodott ő is a sarokba, oda, ahol az öreg cigány kuporgott Egyszerre zajos lett a sarok. A pityókos fékező parancsolgatott nótát magának. Az öreg húzta reszkető kézzel. Keserves zene volt, az bizonyos. Sok hamis hangot fogott az öreg ott is, ahol tudta a nótát, ahol meg nem volt bizonyos benne, kín volt hallgatni tapogatódzását. A fékező gorombáskodni kezdett. Ugy mondta, hogy ő nem idevalósi, hanem kecskeméti, aztán ott a vályogvető cigány is művész az öreghez képest. Az öreg szelíden vitatkozott. — En is jó cigány voltam. De most már öreg vagyok. Meg sok bajon mentem keresztül. — Lári-fári! — sohase lehetett maga jó cigány. Hát lássuk, tud-e muzsikálni valamelyes operettát?! — Tudok én, tudok, — motyogta az öreg. Aztán próbálgatta, de nem ment sehogysem. Nagyot sóhajtott. — Pedig mennyit tudtam . . . A fékező nagy fölénnyel szemlélte a vergődést. Csupa gúnyos, lenéző szánalom volt a tekintetében. Odaállt az öreg elé. — No hát hallgassa meg, majd én da­lolok magának egy operettát. Rákezdett a kornevillei harangokból valamelyik áriára. Erősen bömbölt a mély

Next

/
Thumbnails
Contents