Békésmegyei közlöny, 1903 (30. évfolyam) január-június • 1-52. szám

1903-01-08 / 3. szám

XXX. évfolyam. Békéscsaba, 1903. Csütörtök, január hó 8-án. 3. szám. BEEESHEGrTEI KÖZLÖNY POLITIKAI LAP. Telefon-szám 7. Szerkesztőség: Fő-tér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza Megjelenik hetenként kétszer: vasárnap és csütörtökön. ELŐFIZETÉSI DIJ : Egész évre 12 kor. Félévre 6 kor. Negyedévre 3 kor. Egyes szám 16 fi Hé Előfizetni bármikor lehet, évnegyeden belül is. Felelős szerkesztő : MAROS GYÖRGY. Laptulajdonos: SZIHELSZKY JÓZSEF. Kiadóhivatal: Telefon-szám Fő-tér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő. Nyilttér-ben egy sor közlési dija 50 fii. Azolaszkereskedelmi szerződós ós a magyar közgazdaság. - jan. 7. A kereskedelempolitikai kéidések tárgyalásai, melyek hivatva lesznek arra, hogy közgazdasági életünk jövőjének vessék meg az alapját és annak fejlődését irányítsák, kétségkívül elsőrangú fontossággal bírnak reánk nézve. A megváltozott gazdasági helyzet más és más, ujabb és ujabb kívánalma kat hoz felszinre, melyek mindegyike külön termelési ág s külön csoportok érdekeiért szól. Bármennyire is elágazók a különféle termelési ágak követe lései, Ausztria Magyarország jövő vámpolitikájának alapját a mezőgazda sági érdekek fogják képviselni Gabona, tenyészállat,, mezőgazdasági termények, jövőben sokkal nagyobb vámvédelemben kell hogy részesüljenek, mint az eddigi kereskedelmi szerző dések tartama és általános vámtarifa fennállása alatt törtónt. A korábbi kereskedelmi szerződések értelmében Olaszországgal kötött szerződésünkbe beállott írvámklauzula alapján Ausztria-Magyarország el lett árasztva olcsó oíasz borral, mely egyrdáüu a borárakat nagyon lenyomta, másrészt pedig a beözönlés folytán a magyar borok fogyasztását csökkentette. Á^'Hanságunk volt te hát a bor. iAklauzula eltörlése. E mozgalmak hatása alatt legutóbb Prinetti olasz külügyminiszter nyilatkozottolasz részről és szemünkre vetette, hogy éppen mikívánjuv az olasz keres kedelmi szerződések felmondását, kik a legtöbb hasznot huztuk az Olaszországgal fennálló kereskedelmi szerződés tízéves feriállása alatt Az olasz borvámklauzula további fennállását olasz részről nem tartották veszedelmesnek a magyar bortermelés fejlesztésére nézve, mivel szerintük a borvámklauzula előnyei a magyarországi szőllők felújításával teljesen jelentéktelenné váltak. Ezt az állításukat iparkodtak a legutóbbi két év forgalmi adataival igazolni, melyek szerint az olasz borbehozatal AusztriaMagyarországba jelentékenyen megcsappant, és hangoztatták, hogy a legutóbbi évben Magyarországnak egyedül hatban millió értékű áru kÍAitele volt Olaszországba. Ezzel szemben ami adataink felmutatnak két legjelentékenyebb kiviteli cikkünkben, a fában és lovakban egyenként 36'64 és 2984 millió korona értékű kivitelt. Ebben Magyarország csak 5 36 illetve 6.89 millió korunával részesedett, a többit Ausztria szállította. Ellenben az olaszországi behozatal, nevezetesen az olasz bor nagyobbik része Magyarországba került. Telje

öen indokölt volt tehát a magyar kormány eljárása, midőn az olasz bor további beözönlése ellen az olaszországi kereskeielmi szerződést felmondta. A majdan meginduló uj kereskedelmi szerződések tárgyalásánál erőleláthatólag nevezetesebb kiviteli cikkeinkre nagyobb vámtételeket fognak kivetni. Két legnevezetesebb kiviteli cikkü* k, a fanemüek és lovak szállítása Olaszországba a jövőben tehát magas vámtétellel megnehezítve. Erre vonatkozólag azonban megjegyezzük, hogy ennél Olaszország fogja húzni a rövidebbet, mert ugy lovakban, mint erdőkben Olaszország igen szegény. Az olaszországi erdőterületek befásitás után legalább is egy félszázad elmultával tudnák Olaszország faszükségletét ellátni, lovakat ez idő szerint csak Amerikából importálhat, ami pedig vámmentesen is dr <gább volna aköltséges szállítás következtében, mintha tőlünk megnagyobbított vámtétel mel lett szállíttatná továbra is a hadsereg részére szükséges lóállományt. Ezért teljesen nyugodtak maradhatunk azon esetre, ha a kereskedelmi szerződések felmondásáért Olaszország velünk szemben megtorláshoz nyúlna. Ennek legfőlebb Ausztria adná meg az árát, mivel az eddigi élénkebb forgalom Olaszországgal meg fog csappanni. Teljesen helytelen volt tehát az olasz külügyminiszter nyilatkozata, midőn arról a magas magyar kivitelről beszélt, melyben nag^obbára Ausztria részesedett. Fentebb bemutattuk, hogy az olaszországi kivitel nagyobbrészt Ausztria érdeme, ellenben az olasz bor eddigelé tulnyomórészben hozzánk került. A két utolsó évnek borforgalma, mely ugyan jóval kisebb az előző évek be hozatalához képest, még nem szól amellett, hogy az olasz borvámklauzula reánk nézve megszűnt ártalmasnak lenni; fennmaradása továbbra is nagyban ártott volna bortermelésünknek és adandó alkalommal nagy csapást is mérhetett volna reánk. Ha odaát Ausztriában közbe—közbe néha feleslegesnek, is találják az olaszországi kereskedelmi szerződések felmondását, ez pusztán csak az olasz kivitelnek tovább zavartalan fentartása érdjkében történik, mivel odaát Ausztriában szivesebben felá'dozzák a közösségben élő Magyarország érdekeit, semhogy az Ausztriából Olaszország felé irányuló kivitel esetleges megtorlás esetén veszítene jelentőségéből. A politikai helyzet. — Fővárosi munkatársunktól. — Budapest, dec. 6. A mostani politikai helyzet egét ismét szürke fellegek borítják, amelyek elveszik a kilátást a kutató szem elől. Pedig'mindenki azzal foglalkozik, hogy minő helyzet állott elő azon ténynyel, hogy a két kormány közt létrejöttek a kiegyezési megállapodások. Ez év első napja óta halljuk egyre, hogy meg van a kiegyezés. De hát csakugyan igy van-e? A tény csak annji, hogy „a két kormánynak sikerült az egyezség útjában álló nehézségek elhárítására kivezető utat találni." Tehát a két kormány megegyezett. De hát egyenlő-e ez a tény a kiegyezés teljes elkészültével ? Bizonyára a legtávolabbról sem. Mert tagadhatatlan tény ugyan, hogy a politika nagy gondtól szabadult meg már ez által, hogy a két kabinetnek ez a kinos, ez a gyötrelmes háborúja véget ért, ám az aggodalomkeltő j megoldatlan problémák sora ezzel nem ért véget. Minő uton és módon lesznek törvónynyé emelhetők a megállapodások ? Ebben a problémában összpontosul ma az egész szituáció. A kiegyezésnek parlamentáris elintézésén kiviil egyéb mód alig képzelhető, mert minden egyéb utat kereső kísérlet megtörnék a magyar parlament ellentállásán. De Széli Kálmán miniszterelnök nyilatkozatai is azt igazolják, hogy a magyar kormány a szűkebb értelemben vett kiegyezésre nézve (tehát az autonom vámtarifa kivételével) mást mint parlamenti elintézést nem akceptál. Békésmegyeí Közlöny tárcája. Emlékszei-e . . . ? Emlékszel egy szép álomra ? Reánk borult a falombja . . Dalosmadár fejünk felett Víg éneket zengedezett . . . Emlékszel-e, emlékszel-e Körös partján a falombra ? Néztünk némán a habokba, Elmerengve, álmodozva. Hallgat az ajk . . . a szív dobban . . És mi ketten egyre jobban •. . Elmerengtünk ... kéz a kézbe' S néztünk némán a habonba. Régen volt az! . . Már azóta Újra hervadt a falombja . . . S mégis, mintha most is látnám Marosparti erdő árnyán Égő vágygyal, szenvedéllyel, Mint futottál a karomba ! Molnár János. Szétfoszlott ábrándok. - A Békésmegyei Közlöny eredeti tárcája — Irta : Akác. Szegény Radosnyay Félix ! Még most is előttem van komcly arca, amint egykedvű közömbösséggel játt-kelt közöttünk. Akármilyen jókedvünk volt, akármenynyire csillogott is a szemünk és hevült az arcunk a bor tüzétől, nála mindig megmaradt valami megátalkodott kesernyés józansw. s rendesen egy nagyon elfáradt ember nemtörődömségével ült társaságunkban. Azokban a mozdulatokban, amikkel a cigarettát, a poharat szájához emelte, s abban a tekintetben, amelylyel a íüst gomolygását nézte, volt valami öntudatlan gépiesség, ugy hogy nem egyszer piritottunk rá, mikor mereven maga elé bámulva, tudomást sem vett társaságunkról. Pedig ő sem volt ám ilyen. Pár évvel ezelőtt még vidám, eleven fiatal ember volt, kivel igen szívesen elcsevegtek a nők ; de a mióta Dolhay Erzsivel szakított, oda | lett a jókedve, s szinte bántó közönyösséggel mozgott közöttünk. Egyik már marosi fürdőben találkoztak először. Valamelyik jóvérű fürdői vendégnek eszébe jutott csónak kirándulást rendezni a Tiszán, élvezetesebbnek találván a viziutat, mint gyalog kifáradni az erdőbe A. fürdői társaságnak tetszett az e3zme, meglehetős sokan verődtek össze ós zeneszóval, vigan úsztak lefelé a folyam habjain. Radosnyay egész véletlenül egy hajóra került Erzsivel, ki kacér szabású szines ruhájában, mosolygó arccal gyönyörködött a természet szépségeiben. A hűs szellő láthatlan, bóditó áramokat hajtott feléjük, az erdő halk zúgása, a mezei virágok illata összekeveredve a szárados fák ózonos kipárolgásával, ott rezgett, kóválygott a levegőben, ellepve mindent, együtt repülve a szétfoszlott gólyavirág fehér pelyhóvel, a könynyü vizpárázattal, a repdeső lepkékkel és jövő-menő bogarakkal. Radosnyay maga sem tudta hogyan, de egyszer csak azon kapta rajta magát, hogy nagy figyelemmel szemléli a leány bájos, finom vonásait, ki mosolygó kék | szemeivel erős hatást gyakorolt rája. Minden olyan kedves, szinte nagyon is csinos volt rajta, kezdve szende kifejezósü arcától karcsú .termetéig ós formás kis kezéig. Beszédes szemei abban a harmatban úsztak, melyet a megfigyelők az egészség jelének tartanak. Önkénytelenül ábrándos érzések fakadtak lelkében. Lehet, hogy része volt ebben a poétikus tájnak is, mert az erdő lombjai által mér: sókéit nap melegsége, a gyönyörű kilátás, az evezőkről szertefrecscsenő vizparányok tündöklése egyformán alkalmasok voltak arra, hogy olyan hangulatba ringassák, melyben az ember leghamarabb válik szerelmessé. Érzékeit meg^sibbasztotta, szivét ellenállhatatlanul magával ragadta az az együgyű vágyódás, hogy szeresse őt egy olyan nő, kinek most fogja hallani ebben az életben először édes kacagását. Fejében egymást kergették a gondolatok, csak nézte-nézte a szelíden tekintő leányarcot. Mennyi érzést fakasztottak benne e finom vonások ! Mily nemes gondolatokat sejtett a szép homlok alatt; — ós szinte vakmerőségnek vélte elhatározását, hogy a leányt álmodozásaiban megzavarja. Ez kezdetben szórakozottan figyelt társalgására ós sokáig bámulta a gyorsan váltakozó panorámát. Később feléje fordult, vonzódó mosolygás jelent meg ajkain, Radosnyay ezt a mosolyt a virághoz hasonlította, oly üde, oly tiszta, oly piros volt az. Sajátságos hevülést érzett ereiben ^elpezsdülni, mikor a leány állhatatos kitartással tekintett arcába. Eleinte szakadozott modorban társalogtak, majd gyorsán, csevegve a kirándulásról, a fürdői mulatságokról, közös ismerőseikről, aztán halk, vontatott hangon beszéltek csodálatos, nevetni való semmiségekről, miközben Radosnyay közelebb húzódott hozzá. Aztán együtt gyönyörködtek a lehulló vízcseppek szivárvány játékába, közbe-közbe ugy kihajolva a hajóból, hogy a leány szőke haj fürtéi csaknem az arcát érintettek. Radosnyay öntudatlanul ragadta meg a leány puha, fehér kezét, s már susugva, bizalmasan mondotta : — Lássa, ón azt hiszem, a gondviselés hozott össze minket! Hogy ón eddig magát nem ismertem ! A leányon látszott, hogy kellemesen van meglepetve. Karcsú derekán keskeny, szines öv volt, azt csavargatta ujjai köré, a másik kezét pedig gyöu^,e erőszakkal igyekezett kiszabaditanni. S mikor Ra

r dosnyay azt erősebben megfogta, halk, remegő hangon kérte: — Bocsásson el. Édes, kissé fátyolozott hangon beszólt, s e hang rokona volt szépségének, kiegészítvén ellenállhatatlan női báját. A férfi érezte, hogy a hang ép ugy körülveszi őt, mint az imént a táj bübájoa poózise, s gyöngéd áhítattal bámulta a szép kis piros ajkat. A cigány e közben valami kedves, búsongó nótába kezdett, a primás kezei alatt ugy zengett a hur, a cimbalmon ugy rezgett a dallam, mintha valaki panaszkodnék olyan hangon, amely inkább tréfás ; valamint, a mi nagyon komoly, a mi elmúlt, nem is térhet vissza soha; a mit nem vall meg senkinek szóban, beszédben, csak a zengő hurokra bizza. A hajók végre a mulatság színhelyére értek, Radosnyay előzékeny szolgálatkószsóggel segített a leánynak, s mikor a puha, zöld pázsiton voltak, akkor azt mondotta: — Kapaszkodjók a karomba ! Na, kérem ! Még mindig viszhangzottak lelkében a zene lágy rythmusai s hogy ott remegett a gyöngéd leánykar az övén, megszállta valami bűbájos lanyhaság, [ós vágyódás; — mély, erős vágyódás; ha minden örökké igy tartani. Nem tudott magán uralkodni s valami belső erőnek engedelmeskedve, súgta a leány fülébe : — Erzsi, maga olyan jó ós szép s ón nagyon, de nagyon szeretném, ha a maga jósága és szépsége az enyém lenne. Egyedül ós mindörökre. A leány bámulva felejtette rajta szemét. Kerekded aroa hol piros volt, hol elhalványodott, aztán fejét lehajtva, csendes hangon válaszolta: — Maga túlságosan bizalmas.