Békésmegyei közlöny, 1903 (30. évfolyam) január-június • 1-52. szám

1903-01-08 / 3. szám

Erős a hitünk és meggyőződésünk, ha az a kiegyezés, melyet Széli Kálmán megkötött, méltányos, igazságos, s az ország összes érdekeit megvédelmezi: akkor azt a magyar parlament nem utasítja el és nem is fogja elutasítani. Am az osztrák reichsrath ? Odaát munkaképesség nem képzelhető, amig a cseheket le nem fegyverzik. A csehek megnyugtatása nélkül kiegyezés a reichsrath utján nem lesz, az körülbelől bizonyos. De lehetséges-e vájjon a cseheket kielégíteni az osztrák álladalmi érdekek veszedelme nélkül ? Az egész osztrák németség tagadólag válaszol erre a kérdésre. Legutóbb az osztrák kormány meghívására egybeült Bécsben a cseh-német egyezkedő konferencia. E konferencián arról volt szó, vájjon hajlandók-e a parlamenti pártok a nyelvkérdés valamelyes békés megoldását elfogadni. A pártok szempontjából ez a kérdés a döntő; a kormány azonban e pillanatban csak azért érdeklődött a nyelvkérdés iránt, mert ettől függ, vájjon a kiegyezést el lehet-e intézni Ausztriában alkotmányosan. K ö r b e r a konferencián ki is próbálta az argumentum ad hominem fegyverét s hangsúlyozta, hogy miután a kiegyezés kérdésében a két kormány az „összbirodalom" érdekeit tartva szem előtt, végre megegyezésre jutott, elérkezett az utolsó órája annak, hogy az osztrák pártok is méltányolják ezeket a nagy érdekeket ós vagy egyezzenek meg békésen, vagy kössenek legalább fegyverszünetet a kiegyezés végleges elintézéséig. Ez a fegyver azonban életlennek ós erőtlennek bizonyult. A konferenciára gyűlt képviselők közül egy sem akadt, aki akár a kiegyezés tekintélye előtt meghajolt volna, akár a parlamenti élet utolsó órájával való fenyegetéstől visszariadG volna. A morvaországi képviselők azt kívánták, hogy az ő nyelvkérdésüket külön tárgyalják ós nem együtt a csehekével. A csehek és a németek kijelentették, hogy ők ragaszkodnak a maguk külön-külön memorandumához. Ez a helyzet Ausztriában, amely semmi körülménj'ek között sem kellemes. A magyar parlament pénteken ül össze. Előre látható, hogy már a legelső ülésén érdemleges nyilatkozatot kap az ország a kormányelnöktől a 'megállapodások tartalma felöl s e nyilatkozatot haladéktalanul követni fogja még január hóban az összes javaslatoknak és az autonom tarifa tervezetének a képviselőház elé terjesztése ugy nálunk, mint Ausztriában is. Mert az elintézés sürgős, külkereskedelmi szerződések szempontjából.. Minő lesz a megoldás, azt természetesen nem tudhatjuk. Csupán a legvérmesebb remónynyel lehet arra gondolni, hogy az osztrák szomszéd megbecsüli magát. A kifejlés módozatainak képzeletbeli elintézése helyett pedig, egyelőre várjuk a pénteki képviselőházi ülést. A esabai szövőipar. Irta: Karaszy Ödön. II. Még nagyobb sikere volt a csabai szövészetnek 1886-ban Bécsben az osztrák muzeum karácsonyi kiállításán. Ez ideig magyar iparos oda be nem tette a lábát mint kiállító s a békéscsabai háziipari tárgyak minden nehézség nélkül állották ki az irántunk való elfogultság miatt még szigorúbbá vált jury Ítéletet. A bécsi lapok egyhangú elragadtatással írnak a kiállított tárgyakról, s azok szépsége, pontos ós stílszerű előállítása nemkülönben olcsósága fölött valóságos extasisba törnek ki. Igaz, hogy ekkor már a nagyanyák által készített '200—300 éves minták is előkerültek a láda aljáról, s azok után dolgoztak s képviselve volt az aranyhimzés, macanné és recticelle munka is, továbbá az arany és selyem szövésű ruiiabetótek tömege. A bevásárlók sorát ott is az uralkodó ház tagjai nyitották meg, s alig volt Bécsben előkelő hölgy, aki ne tett volna kisebbnagyobb bevásárlást. A következő évben a szegedi kiállítás egyik érdekessége volt a csabai osztály, ugyanazon évben Szolnok-Dobokamegye kiállításán nyert ezüst érmet. S amit egy évvel előbb hinni is alig mertek, a bácsi osztrák muzeum 1887. évben karácsonyi kiállítása számára most már kérte a szőtteseket, nem csak Csabáról, hanem gr. Bethlennét Erdélyben, Gyarmathynót Kalotaszegen, Kovaíszkynét Eleméren ós Chovannét Szarvason felkérték, hogy a népipari cikkeket mennél nagyobb számban felküldjék. És ép úgy akkor, mint az előző évben is, oly nagy volt a magyar osztály látogatottsága s oly keresett a magyar szőttes, hogy a bécsi lapok a magyar ipar dicsérete mellett jónak látták leplezetlenül kijelenteni, hogy az érdeklődés talán már sok is iránta. Hanem mikor 0 Felsége is meglátogatta a kiállítást s feltűnően sok időt fordított a magyar osztály megtekintésére, elhallgattak a panaszok ós újból megindult a dicsériádák zengése. Ugy,a következő év is meghozta a sikert. És jöttek a rendelések ugy, hogy alig győztek azoknak eleget tenni. Az 1888. évi bécsi karácsonyi bazár még az előbbi évek sikerét is messze túlszárnyalta A belga királyné számára teljes szalon-berendezés ment csabai bútorszövettel bevonva. A szövet krém alapon bordó csillag, selyem és aranszállal átszőve. Hasonló mintázatú a függöny ós drapéria. Wenckheim Krisztina grófnő fehér alapon kék mintákkal beszőtt berendezést vett s a nemzeti színház részére uj garnitúrát rendelt az igazgatóság. A csabai szőttesek felköltötték a külföld érdeklődósét s az egész ország nagyobb városai versenyezve rendeztek kiállításokat házi iparuk termékeiből, nemcsak hogy saját népiparukat bemutassák, hanem főkóp, hogy a csabai szövőipar kiállított tárgyaiból egyet-mást letanuljanak. Ami annál is fontosabb volt reá, mert a csabai szőttesek discrét szinpompája, a minták változatossága nagyban elütött a más vidékeken divó mintáktól s szinösszetótelektől. Joggal mondhatjuk, hogy ez időben a csabai szövőipar vezet. Győrött 1839. évi kiállításon szintén egyhangúlag elismerték a C3abai szőttesek hasonlithatlanul értékesebb voltát a többi háziiparénál s gróf Batthiányi József ós Lévai Henriknó, a kiállítás védnökei tömeges rendelést tettek. A következő évben Szentes rendez kiállítást s a mi szövőiparunk ujabb diadalt arat. E kiállításon Haan Emma ós Löwy Janka úrhölgyek egy felállított szövőszéken be is mutatták a szövés ezernyi csínját binját s ott láthatták a Koburg hercegnő számára készült bútorberendezést is króm alapon kék mintákkal beszőve. Ugyancsak Hódmezővásárhelyen rendezett kiállítás sikereinek oroszlánrésze a csabai ipart illeti meg, de még nagyobb eredményt ismét a bécsi karácsonyi bazár kiállításon ért el. Már nem támad ellene egyetlen hang sem, ami különben azelőtt sem az ipar, mint ilyen ellen, hanem a magyar ipar ellen hallatszott, A bécsiek mindent elhanyagolnak, hogy a csabai osztálynak annál több időt szentel hessenek. Neves festők keresik fel az osztályt s tanulmányozzák a kiállított tárgyak színgazdagságát és változatosságát. Az 1891. évi komáromi kiállitáson szerepeit utóijáva a csabai szőttes ipar. Utolsó szereplése utolsó diadala is. E kiállitáson Ígérte meg a boldogult Baross miniszter, hogy a hazai ós külföldi fürdőkben állandó bazárt állíttat fel a csabai nópipar minél nagyobb körben való terjesztése végett s azt állandó állatnsegélj'ben részesíti. A legkedvezőbb kilátások között indult meg az uj vállalkozás s már ki is volt tűzve az idő, amelyben Herkulesfürdön a szövőipari bazár megnyílik, hogy a dúsgazdag román bojárnők csengő aranyakkal fizessék meg a csabai parasztnök kezemunkáit. Es ekkor hirtelen, mint a derült égből lecsapó villám jött a hír, hogy Baross, a vasminiszter meghalt. Es vele temették el a csabai népipart is ! Épp akkor, midőn teljes erejében volt, mikor életrevalóságát a külföld is elismerte, mikor keresett cikk volt a világpiacon, mikor büszkék voltunk rá : akkor kellett elpusztulnia. Nem lassú haldoklás volt a vége, hanem mint a vérmes ember gutaütése, egy pillanat alatt végez áldozatával, ép ugy pusztult el a csabai nópipar. Még csak nem is voit hal ál vergődés. Meghalt és eltemették. Jóhiszemű emberek ugyan azt hitték, hogy csak alszik, s tettek is kísértetet feltámasztására, de hasztalan. Legutoljára a község házi kezelésbe vette s igy akarta halottaiból feltámasztani. Tudják Önök, hogy mit tesz az, mikor egy népipart a község házi kezelésbe vesz ? Nem ugy-e ? Hát annyit jelent ez, hogy ha valami még nem teljesen halt meg, a házi kezelés neki az, a mit a vadászok kegyelem döfésnek hivnak. Az áldozat meggyilkoltatik, s megolője még sem gyilkos, csak könyörületes. Paradoxonnak tetszik Önök előtt ezen állitásom, pedig színigaz valóság. Az ok felette egyszerű. Lehet a vezetés jó, lehet a készített iparcikk minden tekintetben jobb az előbbieknél, de ha nincs egy ember, aki kizárólag ennek szentelje magát és minden idejét, ha nincs otthon minden apró-cseprő csinjával-binjával a szövészetnek, s végül ha a készítményeket nem tudja piacra vinni — akkor minden jóakarat annyit ér, nrnt a katona orvosok gyógyszerei a bakának, aki bakkancs törés ellen kinint, hideglelés ós láz ellen meg könnyű bakkancsot rendel. A hasonlat egy csöppet sem szellemes, de tessék elhinni, hogy találó. És ha házi kezelésbe nem megy át a csabai szövószet, akkor ma világhírű s az egész világpiacon keresett cikk a csabai szőttes. A „Békésmegyei Közlöny" táviratai. A kiegyezés Budapest, jan. 7. (Saj. tud. távirata.) Bécsi távirat szerint Széli ós Körbe

r ma délelőtt folytatták a kiegyezési jegyzőkönyvek és a törvényjavaslatok szövegezési munkáját. Délután egy órakor a király magánkihallgatáson fogadta Szélit, délután pedig folytatták a munkát. Februári esküdtek, Nagyon valószínű ugyan, hogy a februári ülésszakban semmi dolguk sem lesz az esküdteknek, de a kisorsolást mégis meg kellett ejteni, mivel ezt a törvény igy rendeli. Novak Kamill elnöklete alatt vasárnap jött össze a bizottság a törvényszéken, hogy a szolgálati lajstromot egybeállítsa. A bizottság tagjai voltak : Hubay Lajos ós dr. 1 holt István törvényszéki birák, dr. Liszy Viktor kir. ügyész, ós az ügyvédi kamara képviseletében dr. Berényi Ármin ügyvéd. Sorshúzás utján rendes esküdte hűl a következők lettek kisorsolva : Gyuláról: Sal István, Karácsonyi K.'r<?ly. Reisner Zsigmond, Anuló Pál. Békéscsabáról: ifj. Lepény Pál, Bajcsy Gusztáv KöröSladányból: Ferencsik Károly. Guulaoáriból: Korponai n.ndrás, Ondruss Cyril] Gyomárőj: ifj. Pikó Béla, Király Ferenc, dr. Kiss István, dr. Bácsy Lajos Szeghalomról'. Péter András, Sárréti János. Orosházáról: Kertész Ferenc, Horváth Sándor, Kristó Ferenc, Hibrandt Ferenc, Bulla Sándor, Kristóffy Dezső, dr. Berthóty Károly. Mezöberéngböl: Kurlauder Antal. Békésről: Stark Gyula, Bányai Gerzson, Hídvégi János, Lőwy Jakab, R. Nagy Imre. Körósfarcsáró/: Hinger Tivadar. Csoroásrót : Tóth András. De ez nem gátolta őket, hogy igen kellemesen ne mulassanak s ugy látszik, hogy e mulatságtól kezdve érezte Radosnyay azt a boldogságot, mely szivének minden részecskéjét eltöltötte. Szerelmes lett Erzsibe. Voltak illúziói ós óhajtott élni. E naptól kezdve, mig a fürdőn voltak, folyton társaságukban lehetett látni. Mi természetesebb, mint az, ha egy legényember magának szán két tiszta, naiv, kék szemet, melyek egy ifjú leány számifcásnólküli bizalmasságával mosolyognak reá. A fürdővendégek megszokták, hogy a sétányok árnyas fái alatt, a kényelmes padokon együtt legyenek ; de sokszor gyönyörködött ilyenkor a leány sugárzó tekintetében, ki kezét ölébe csúsztatva, álmodozva tekintett a messzeségbe. A gyakori együttlét bizalmassá tette őket és Radosnyainak nem egyszer volt alkalma a szép leány meghívott barátságát élvezni, ki tartózkodás nélkül mondta el neki legtitkosabb gondolatait. Erzsi szeretett mulatni s nem volt hijával az udvarlóknak; kedves, rózsás arca, barátságos tekintete, formás alakja általános érdeklődést keltett s a fürdőn időző fiatalság elég szép számban rajongta körül. Az általános hódolat hízelgett hiúságának, ami apránként szeszélyessé tette. Hiába, a hiúság a legéhesebb fenevad, annak mindennapra kell táplálék ós az a természete, hogy nem válogatós az eledelekben. Radosnyay azt hitte, hogy a bizalmas együttlét megadta számára a kúlcsot Erzsi szivéhez, de amint jobban megismerte, gondolkodásának következetlensége, mely ősi háborút viselt a logikával, annál nagyobb zavarba hozta. Bosszankodva volt kénytelen beismerni, hogy a női sziv kitan'ulhatlan és kétsógbeejti a fórfiószt örökös következetlenségeivel. Mit ért vele, ha okát tudta adni szeszélyeinek, ha követni tudta gondolatmenetét, — ennek dacára még sem volt bizonyos abban, hogy a leány nem fog-e ráunni ? Dolhayné számító mama volt, nem tett ellenvetést, hogy leánya oly gyakran van a Radosnyay társaságában, azonban óva intette az elhirtelenkedeft elhatározástól. Megértette leányával: — Egy olyan szépségnek mint te, parthiet kell csinálni ós pedig olyan parthiet, kinek több pénze van, mint neked. Ne légy tehát könnyelmű, hanem légy ovatos választásodban. Erzsi a körülötte forgolódó fiataléul berek felett titokban összehasonlító bírálatot kezdett gyakorolni s ugy találta : anyjának igaza van. Radosnyayval szemben tartózkodóbb modort vett fel, mi ezt egészen lehangolta. Szegény kárvallott fiu, csendes kétségbeeséssel kezdett annak tudatára jönni, hogy Dolhay Erzsi aligha lesz valaha az övé. Voltak pillanatai, midőn dacos keserűséggel szivében elhatározta, hogy a leányt szokatlan viselkedóseért kérdőre vonja, de a másik pillanatban letett erről, — mert félt, hogy szakítás lesz a következménye. Nyugtalan izgatottsága akkor érte el tetőpontját, mikor Divóky Pista is a fürdőre érkezett. Férfias, barna arcú fiatalember volt, kinek föllópésbeli biztosságával arányban állott anyagi jóléte is. Szájról szájra járt a fürdő vendégek között: — Gazdag fiatalember, ez ám csak a parthie. Dolhayné sietett a maguk részére lefoglalni, s ez nem is volt oly nehéz, miután a társaságban Erzsi volt a legszembeötlőbb alak. A. szép leány nem közönséges hatást gyakorolt Divékyre, s miután az tapasztalta, hogy megkülömböztetett figyelemben részesül, csakhamir állandó lovagjául szegődött. Erzsi kacér bájjal, apró bizalmaskodásokkal igyekezett a fiatal embert magához láncolni s ez várakozásán felül sikerült. Radosnyay irigykedve látta, hogy az a meghitt viszony, mely kettőjük között kifejlődik, percről percre, óráról órára szélesebb ós mélyebb egyesülésévé lesz két rokonlóleknek, s miután tapasztalásból tudta, hogy az ilyen csendes bizalom veszedelmesebb és követelőbb minden szenvedélynél, dükösködve gondolt Divékyre, kit tartalom nélküli, szellemtelen embernek tartott, de a ki nálánál mégis szerencsésebb. Alig várta, hogy egyszer nógyszem közt lehessan Erzsivel és gyötrelmes lelkiállapotának véget vethessen. A leány kellemetlenül érezte magát, midőn Radosnyay val egyedül maradt. Ösztönszerűen sejtette, hogy kettőjük sorsa szétválik. Lelkét borongós, őszi hangulat zárta le, mely olyan volt, mint a fokozatos, lassú elhidegülés. Némi levertséggel hallgatta Radosnyay szavait, kinek metsző keserűség csengett ki hangjából: — Erzsi, én nagyon szenvedek, s ha magát ef kell veszítenem, oda a boldogságom. Mondja ősziutón, vonzódik m iga Di vókyhez, vagy csak kacérkodik vele ? A leány végigsimította szemét rózsáskörmű kezével, aztán olyanformán mosolygott, mintha bocsánatot kérne, amiért szomorúságot okoz, s megszólalt azzal a kedves, gyermekes változékonysággal, aminőre csak a nők képesek : — Ugyan minek csinál magának fáj dalmat, nincs oka búslakodni. — Nincsen ! Tehát nem szereti ? — Óh kedves barátom, gyóntató pap maga, vagy vallató biró ? — Egyik sem, de tudni akarom sorsomat, remólhetem-e a maga vonzalmát, vagy pedig le kell mondanom arról a szép álomról, hogy az enyémnek nevezhessem. — De Radosnyay, ón nem adtam rá okot, hogy maga ilyen gondolatokkal foglalkozzék, azért, hogy magával szíves modorban társalogtam, sőt bizalmamra is érdemesnek találtam, nem vonhatja le azt a következtetést, mintha szivemet maga iránt valamely mélyebb vonzalom töltené be. — Tehát csak játékot űzött velem? — Téved szegény barátom. Én becsülóssel viseltetem maga iránt, azonban felesége — ugy érzem, nem tudnók lenni s ha nem ismerném magát, most nagy okom volna a haragra . . . Minden izgatottság nélkül, jóságosan, de mégis hidegen beszólt s Radosnyay csak szánakozást, lealázó, megszógyenitő szánakozást érzett ki csendes hangjából. Oly ügyetlenül, oly félszegen viselte magát, mint az iskolás gyermek az első vallomás kudarca után. Lelkét sötét, hideg szomorúság borította el ós szédülő fővel állott a leány előtt. Egy pillanatra átvillant lelkén, hogy ő fölösleges, sőt talán kellemetlen is most ós okosabban teszi, ha feltűnés nélkül távozik. Már éppen indulni készült, mikor Erzsi, hangjában bánatos rezgéssel szólította meg: — Ugy-e, nem haragszik rám őszinteségemért ? — Nem . . . nem . . . válaszolt elfúló hangon. — Radosnyay, legyen maga nekem ezután is olyan jóbarátom, minő eddig volt . . . Megígéri? . . . Mondja . . . — Megpróbálom ... de most nem veszi rosz néven ugy-e, ha távozom . . . Érezte, hogy szeretni fogja ezt a bájos leányt azzal a reménytelen vonzalommal, mely szomorúvá teszi majd életek, Napjai rideg egyhangúságban fognak elmulnf ós szótfoszlott ábrándjaiból nem marad más csak az a tudat, hogy az érzelemnek hangszeréről, melyet együtt pengettek, a hurok éles diszakkordban lepattantak.