Békésmegyei közlöny, 1903 (30. évfolyam) január-június • 1-52. szám

1903-04-02 / 27. szám

XXX. évfolyam. Békéscsaba 1903. Csütörtök, április hó 23-án 2 szám. BÉEÉSHEGIEI KÖZLÖNY POLITIKAI LAP. Telefon-szám 7. Szerkesztőség: Fő-tér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét il'ető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza Megjelenik hetenként kétszer: vasárnap és csütörtökön. ELŐFIZETÉSI DIJ : Egész évre 12 kor. Félévre 6 kor. Negyedévre 3 kor. Egyes szám 16 fillé Előfizetni bármikor lehet, évnegyeden belül is. Felelős szerkesztő: MAROS GYÖRGY. Laptulajdonos: SZIHELSZKY JÓZSEF. Kiadóhivatal: Telefon-szám 7 Fő-tér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő. Nyilttér-ben egy sor közlési dija 50 fii. A helyzet. Budapest, april. 1 A politikai szituáció nehézségei nap nap után egyre nőnek. Még ha a nehézségek magukban véve nem is növekednének, maga az a tény, hogy a kibontakozás egyre késik, egymagába is súlyosbítja a helyzetet. Súlyosbítja egyrészt azért, mert az ége tőén szükséges teendők óriási halmazára való tekintettel minden elfecsérelt nap óriási veszteséget jeleni, de súlyosbítja az által is, hogy mindjobban angazsálja magát a harcban az ostromló fél s mind nehezebbé válik a becsületes tranzakció módozatainak kijegecedése. De a helyzet objektív nehézségei is növekednek. Aggodalomkeltő szimptomák azok, amelyek a legutóbbi parlamenti ülések alatt nyilvánvalókká lettek, miután hosszabb időn át lappangtak. Láttuk azt a hatalmas anímozítást, amely a szociáldemokrácia ellen megnyilatkozott s a kormány ellen egységes ellenzék egy pillanat alatt két táborra oszlott. A balközépen csoportosultak a klerikálisok, akik a legvastagabb szidalmakkal illették a szociálistákat s a szélsőbalon megszólaltak a radikálisok s hangjuk bár gyengébb volt, egy-két közbekiáltásukkal, dokumentálták, hogy a balközép felfogásától távol állanak. Széli Kálmán e politikai kavarodásban a helyes politikai alapra helyezkedett. Az arany középúton haladt, óvakodván a szélsőségektől. Ha Széli Kálmán politikájától az erőszakosság teljesen távol áll, igy ez az elv nem vonatkozhatik csak a parlamentben képviselettel biró pártok országos hirére. A jog, törvény és igazság mindenkinek szól ebben az országban. A jogrend védelmét élvezi a szociálista is, amig a törvényeken magát tul nem teszi; ameddig a törvény vó-. delmére méltók, e védelmet tőlük meg nem vonhatják. Elvitázhatatlan, hogy a kormányelnök ezen felfogása diá7 dalmaskodott e diszkusszióban, mégis a mélyrehatóbbnak tünő ellentét e felbukkanása nem lehet jó omen Aggódva nézzük egyrészt a klerikálizmus térfoglalását és szabadabb megindulását s aggódva sejtjük, hogy ennek reakciója nem lehet egyéb, mint a legradikálisabb, a szociális irányzat megerősödése. Mindkét végletet egjaránt károsnak és veszedelmesnek ítéljük. A diszkusszó ily képen a parlamentben incidensről-incidensre halad. Kormány ós irány nélkül, csak a cél áll tisztán: a katonai javaslatokat illetőleg a határozathozatal megakadályozása. E héten a nagy harc uj fázisba lépett. A kormány benyújtotta az índemnitásról szóló törvényjavaslatot- Tekintettel arra, hogy szeptember elsejéig szól az uj felhatalmazás, arra lehet következtetni, hogy a minisztérium maga sem reméli a katonai javaslatok egyhamar való elintézését, de másrészt a hosszú ternimus bizonyos eshetőségekkel is számolni látszik. Politikai körökben ugy ítélik meg a dolgot, hogy széli Kálmán foglalkozik a Ház felosztásának gondolatával, azért kért olyan hosszú indemnitást. Termé szetesen az ellenzéki pártok állásfoglalása is első sorban aszer nt fog alakulni, milyen irányú garanciái lesznek a kormány legközelebbi szándékairól a Ház feloszlatásának kérdésében. Mindez el fog dőlni rövidesen, miután ezekután sem a kormány, sem az ellenzéknem maradhat meg továbbra is a passzivitásban. A kormány szándékáról csak annyi ismeretes, hogy a húsvéti szünetek vei napirendre tűzeti az indemnitást. 'i A néppárt még nem foglalt állást, nem is tudni, mit fog akarni, mit nem, de ez nem is lényeges. A néppárt obstrukciót a katonai javaslatok ellen sem folytat, feltételezhető tehát, hogy az indemmtáot sem obstruálja meg. Egészen más a helyzet .a függetlenségi párton. Ott most,' ,

ran erjedőben minden. Ma még nem tudni, meg lesz-e az összeforradás, vagy egyáltalában nem lesz-e meg, vagy pedig titokban, nyiltan szétválnak-e az utak. Egyrószük az ex-lexet ellenzi és a hónapról-hónapra való indemnitást hajlandó volna megadni, hogy igy a Ház felosztásának veszedslmét magáról elhárítsa. Mások az indemnitást mindenáron, minden körülmények és bárminő félté telek mellett is megobstruálni kívánják, kivéve, ha a katonai javaslatokat visszavonják. Ezek az uj választásban való győzelmet bizonyosra veszik, mert a választáson alkalma lesz a nemzetnek, hogy a katonai javaslatokról az utolsó szót kimondja. A függetlenségi pártban tehát vannak, akik, lehet, hogy részben a maguk felelőssége néző pontjából — az uj választásokat szeretnék, Konkrét elhatározások, amelyekből pozitív állásfoglalások származhatnak, ma még nincsenek. A közel jövőben azonban már megnyílik a legközelebbi események perspektívája is. A gazdasági egyletből. Választmányi ülés. A békésmegyei gazdasági egylet igazgató választmánya vasárnap délelőtt látogatott ülést tartott; a hosszú tárgysorozatnak, az idő rövidsége miatt azonban csak egy részét tárgyalhatta le. Zsilinszky Endre dr. igazgató elnök, üdvözölvén a megjelenteket, meghatva a szomorúságtól emlékezett meg azon nagy vesz • teségről, mely csákói Oeiszt Gyula elnöknek halálával érte az egyletet. Tevékenysége — úgymond — ismeretes mindnyájunk előtt; midőn mint az egyletnek egyszerű tagja szerepelt, mindnyájan tiszteltük benne az egylet kiváló buzgó munkását, a szeretetreméltó embert a magánéletben, a mintagazdát, a gazdasági élet serény munkását. ü,zt a jeles tulajdonait kívánta a gazdasági egylet benne méltányolni akkor, midőn egyhangúlag megválasztotta elnökévé ós mig a halálos kór erejét meg nem bénította tevékenységét,akarat erejét le nem fokozta, mindig megmutatta azt, hogy az egyletriel: kész is, képes is hasznos szolgálatokat tenni. Meg van győződve arról, hogy ugy is, mint áz egylet elnökét, ugy is mint magánegyéu*; mindenkinek tisztelete és fájdalmas részveuo kíséri haló porában is. Indíttatva érezte magát, hogy a megboldogult sírjára az egylet babérkoszorúját letegye, a családnak az egylet legmélyebb részvétét szóval kifejezze. Külöi. srvászjelentésseJ is tudatta az egylet az etno!

r elhunytát, temetésén pedig küldöttségileg vett részt. Mély részvéttel jelentette be továbbá az elnök Kiss László igazg. választmányi tagnak elhunytát is, ki az egyletnek mindig buzgó támogatója, csendes és fezerény munkása volt, s ezért a gazda társadalomnak szeretetét és becsülését birta. Az igazgató választmány mindkét illusztris tagjának elhunyta felett mélyen érzett részvétét nyilvánította s azok érdemeit jegyzőkönyvében megörökitte, s meghatottan hallgatta meg özv. Geiszt Gyulánó levelét, melyben az egyesület részéről megnyilatkozott részvétért mondott hálás köszönetet. Ezután Pfeiffer István titkár a földmivelésügyi miniszter leiratát ismertette, a szőlőoltványnk adásvétele körül elkövetett visszaélések tárgyában s az azok meggátlása végett kiadott kormányhatósági rendelkezéseket tudomásul vettek és a miniszteri leiratnak szélesebb körben való ismertetését elhatározták. E leirattal kapcsolatban tudatta még a földmivelésügyi miniszter azt is, hogy a szőlőkarók kedvezményes szállítása körül elkövetett visszaBékésinegyel Közlöny tárcája. Szegény ember jó-órája. Irta: Gárdonyi Géza. A városból jöttem hazafelé kocsin s útközben az egyik ló elrúgta a patkót. Beállittottunk hát a legközelebbi faluba a kovácshoz. Délután három óra volt ekkor. A falut a délelőtti arasztos hó borította. Minden fehér lett, csak a kis kovácsműhely volt fekete, mint a pokol torka. A kovács nem volt otthon. Fogat húzni hivták a kántorhoz. Tehát várni kell. Nem csak magunk vártuk : a műhely előtt ott állt már két paraszt is, meg egy cigány is. Ez utóbbi nem állt, hanem ült. Egy abroncsatágult keréken ült az ajtó előtt. A kerék talán az övé volt, de az is lehet, hogy nem volt az övé, csak beszélgetni, jött ide. Es a műhely előtt ott áldogált egy kócos vén szamár is. Kétkerekű kordét tartott s mivelhogy a bokáig érő hóban nem legelhetett, mozdulatlanul és szomorúan nézett maga elé. A két paraszt a szamárra alkudott. — De istenucscse nem ér hat forintot se. — Már pedig nem engedek a tízből, — felelte a másik. — A kordéval együtt megér tiz forintot. Ez egy bokros szemöldökű paraszt volt. Száz esztendő zsirja és cérnája tartotta össze a bekecsét. Az egyik csizmája fején uj folt feketéllett s mivelhogy a csizma sohse látott kefét, a fakó bőrről leordított az uj folt. A másik paraszton suba volt, de ez se lehetett jó módú ember, mert a süvege csak a nyomait mutatta a hajdani bárány gyapjának, amelyből kézült. — De ha mondom, van kordóm. — Szólt szinte mérgesen ez a subás. — Mi a csudának akarja kend rám tukmálni a kordét! — Legyen kettő, — felelte kitartóan az öreg. — Jobb kettő, mint egy. Mert lássa kend, ha nincs szamár, akkor nekem a kordé nem kell. — De ha nekem sem kell! — Együtt jár a szamár a kordéval, tudhassa kend. Tehénnel a kötél, szamárral a

r kordé, mióta áll a világ, mindég. És itt rám nézett, mintha azt várná tőlem, hogy mellette bizonyítsak. — Isten látja a lelkemet, — folytatta — meg nem válnék ettől az állattól, hanem, hogy tegnap unokám született, hát arra kell a pénz, meg aztán hej ! nem sokat viszketett nekem a markom ebben az esztendőben ! Szél támadt ós én fáztam. — Hát legyen hót forint, — szólt a subás — Sülyedjek el, ha csak egy krajcárral is többet adok érte! Arra gondoltam, hogy járkálok egyet s ha alötalálom a kovácsot, hát megkérem, hogy gyorsan végezzen a lovammal. Az ut ki volt már taposva a házak előtt s én kétszer is elmentem a falu egyik végétől a másikig. Másodszor már türelmetlen voltam : beszóltam a kántor udvarán fát vágó cselédhez, hogy itt van-e még a kovács ? — Nincs itt — felelte. — Kisgyuri Bálinthoz hivták. A Nacza volt itt érte, hogy tüstént menjen által. — Hát minek hivta a Naca? — A Szegfűnek valami daganat esett a torkában. Ismét sétáltam és tűnődtem, hogy a szegény Szegfű miféle állat lehet: bőg e vagy nyerit s hogy a kovács fogorvos-e, vagy egyetemi tanár ? De mindegy, meg kell várnom, ha mindjárt az egész falut végig gyógyítja is előbb, mert az ut köves ós a lónak megromolhat a lába. Bementem a kocsmába és egy pohár forralt bort rendeltem. Hát már akkor ott ült az én két emberem a hosszú fenyőfa asztalnál. Mind a kettő szivarozott ós nagy szeretettel kocingattak a hosszunyaku üvegekkel. — Holtig áld engem kend, engem ezért a szamárér, — mondotta az öreg, mert ennél jobb szamár tiz határban sincsen. — Kend se kap mindennap kilenc forintot ilyen vén szamárért — felelte a subás. — Hát fiatalnak nem éppen fiatal, de vénnek se vén. Most van javakorába. Olyan erő van a kutyába, hogy néha alig lehet megállítani. — Talán inkább elindítani ? — Nem megállítani. Ha az elindulásba makacskodik, akkor csak tüskével üsse kend hátulról. Megy mint a veszett fene. Újságot vettem elő ós olvastam. Az ajtón ekkor becsusszant az a cigány is, amelyik a kovács-műhely előtt hallgatta a parasztok alkudozását. A hátán egy ütött-kopott rozsdás huru cimbalom. Nem is köszönt, csak leült a búbos padkájára és hangolásba fogott. A subás ember ekkor fölkelt és elbúcsúzott az öregtől. Azt mondta, hogy estére haza akar érkezni. Ebből láttam, hogy ő sem odavaló. Az öreg maga maradt. Szivarozva hallgatta a cimbalmos nótáját. Egyszer csak egyet int neki a fejével és a mutató ujját föltartva, dalolja: „Tisza mellett nem jó lefeküdni." Hallgat egy percig, hogy jól kisóri-e a cimbalmos, aztán a fejével elégedetten bólintva, folytatja : „Mer az árvíz (hej) ki tanál önteni." Egyet szi a szivarján s ugy mondja tovább : „Az babámat el tanájja vinni." Itt az asztalra űt az öklevei, aztán a fülére teszi a kezét ós a fejét meglógatva, mondja : „Keservesen meg fogom siratni." Ugy láttam, nótája ez az öregnek és hogy a cigány is nem először pengeti neki, mert jól értették egymást. De milyen más a színpadi paraszt éneklése, mint az igazié ! A színpadi paraszt a zenekarhoz igazítja énekét ós a szüneteit, az igazi paraszt el-elmond egyegy sort; közbe iszik és pipázik s ez idő alatt a himbalmos is holmi futamokkal tölti be a nótának a közeit. A vers végeztével két üveg bort rendelt az öreg s az egyiket a cimbalmosnak adatta. Szomjas lehetett a cigány, mert egy hajtókára kiitta a nagy üveg bor felét, azután tovább zörgött a deszkáján. Az öreg is ivott, megtörülte a bajuszát és ismét felintett az ujjával: Apró fának apró a virága A babámnak piros az orcája, Meghervasztom én azt nemsokára, Piroj pünkösd második napjára. Házad előtt volt az elesésem, Elejtettem sárganyelü késem, Késem után az arany gyűrűmet, Jaj de bánom kedves szeretőmet. Még valami három nótát énekelt az s e közben a nagy üveg bor előle is kifogyott, meg a cimbalmos mellől is.