Békésmegyei közlöny, 1903 (30. évfolyam) január-június • 1-52. szám

1903-04-02 / 27. szám

élések miatt Pollák R. gyoroki lakostól az igazolványt megvonta. Örömmel vette tudomásul a választmány, hogy a luxus-lóvásár külföldi reklamirozásának céljaira a miniszter 800 koronát utalványozott az egyletnek. Pósa József, szt.-gotthardi lakos, ajánlatot tett az egyletnek, hogy hajlandó a dinnyetermelő szövetkezet részére a külföldön piacot keresni. Az igazgató választmány megbizta az elnökséget, hogy lépjen nevezettel közelebbi érintkezésbe s ha jónak látja, intézkedjék a tekintetben, hogy a dinnyetermelés sikere minél biztosabb legyen. Ezután az egylet módositott alapszabály-tervezetét vették tárgyalás alá, annak minden egyes pontját behatóan megvitatták, némely pontját megváltoztatták s utasitották az elnökséget, hogy az igy módositott és elfogadásra ajánlott alapszabálytervezetet a legközelebbi évi rendes közgyűlés tárgysorozatába vegye fel. Sporzon Pál debreceni gazd. intézeti tanár a szél erejének a mezőgazdaság részére leendő kihasználását célzó tanulmányai keresztülvitelére kérte az egylet erkölcsi támogatását. Az igazg választmány a legnagyobb örömmel vette tudomásul Sporzonnak vállalkozását, melylyel az Alföldön oly nagyfontosságú kérdést kivánja tanulmányozni; melegen üdvözli a törekvést, mely a szól erejét a mezőgazdaság céljaira minél nagyobb mértékben igyekszik kihasználni ; kívánatosnak tartja, hogy a tanár az eddig elért eredményeket minél nagyobb mértékben tökéletesítse. Ugyanazért a legnagyobb készséggel biztosítja az igazg. választmány Sporzont arról, hög^" ez irányú működésében az egylet erkficsi támogatására mindig számíthat. S e i 1 e r Elek indítványára, elhatározta a választmány, hogy az egylet értékpapírjainak és értékesebb '

r\ mányainak biztosabb megőrizheté'-o végett tűzmentes szekrényt szerez be. Jelen voltak : dr. Zsilinszky Endre, Banner Béla, Kuvács. L.Mihály, Bajcsy Gusztáv, Haraszti JSáuuor, Kocziszky Mihály, Szabó János, Beliczey Rezső,- Reisz Simon, Bajcsy János, Horváth János, c Vídovszky Károly, Séiler Elek, Beliczey Géza, Vi• dovszky László, Sz.raka György, Pfeiffer István titkár. -Cíí BékésnLgye vasúti tervei. Az irigy szomszéd. Az Arad és Vidékéből vesszük át e sorokat. Békésmegye hódítani akar — Aradmegyétől. Ez nem újság. El akarja hódítani a vármegye északi részének népes községeit, melyek közelebb feküsznek Bókésmegyóhez, illetve székhelyéhez: Gyulához, mint Aradhoz. Régi ez a törekvés. Bókósmegyónek van egy székvárosa: Gyula, mely minden egyéb, csak nem székhelye a megyéjének; rendezett tanácsú város ugyan, de eltekintve attól, hogy sokkal népesebb, vagyonosabb, nagyobb forgalommal ós kereskedelemmel biró községek vannak Bókésmegyóben : Csaba, Szarvas, Békés, Orosháza, — még az a hátránya is van, hogy a vármegye egyik elszigetelt sarkában, minden kereskedelmi ós gazdasági forgalmon kivül esik. Gyula a nagyvárad-szegedi mellékvonalon fekszik, a vasúti ós közúti forgalom pedig a vármegye központján fekvő Csabán összpontosul s a többi említett községeknek is nagyobb a forgalmuk. Emellett elkövették azt a baklövést, hogy a vármegye északi részét, a termékeny Sárrét községeit vicinális vasúti politikával Gyoma, Mezőtúr és Nagyvárad felé elterelték, ahelyett, hogy Gyulához kötötték volna. Gyulának tehát mindenáron forgalmat akarnak teremteni s hogy valami utonmódon központtá tehessék, melyet a vidék felkeres és támogat, — miután a saj át vármegyéjére már nem támaszkodhatik — most Aradmegyétől, illetve Aradtól akarják elhódítani a vármegyei községek egy tekintélyes részét. Éppen ugy, mint ahogy a Sárrétet elhódította tőlük Bihar ós Szolnok. Előbb magánvállalkozók járták ki a koncessziót, hogy Gyulától Barakonyig rendes nyomtávú vicinális vasutat építhessenek, forgalmi körébe vonva GyulaVarsánd, Fekete-Gyarmat, Nagy Zerind, Miske, Vadász, Bélzerind, Apáti és Talpas községeket is. Sok évig vajúdott az ügy; építési kedv ugyan meg lett volna, de hiányzott a pénz. A vállalkozók végre is elejtették a tervet s ekkor egy sokkal komolyabb faktor: maga Békésvármegye törvényhatósága vette közébe az ügyet. Agilis alispánjuk. ;dr. Fábry Sándor dolgoztatta át ? terveket s most már nem rendes nyo-jtávu, hanem az Alföldi Első Gazdasági Vásut mintájára, keskenyvágányu motoros vasutat akarnak. És ez, a terv nagyon komoly, mert nem lehet elvitatni, hogy praktikus és könnyen megvalósítható. A miniszter megadta az előmunkálati engedélyt Béksóvármegye közönségnek és ma ' arról a jelentős eseményről kapunk tudósítást, hogy Gyula város megszavazott a kiépíteni szándékolt gyula-barakonyi keskenyvágányu vasútra 200.000 korona hozzájárulást, Békésvármegye pedig 60.000 koronát. Ez a 260,000 korona biztos aiapja a tervezés sikerének s most már az érdekelt aradmegyei községeket is megkeresték, hogy megfelelő összegekkel járuljanak hozzá a tervezett vasút kiépitóséhez. Nagy élhetetlenség jele, ha mi ezt a vasútépítési akciót összetett kezekkel nézzük. Az a tervezett gyula-barakonyi vasút Aradmegye északi részén húzódik végig, azzal a bevallott célzattal, hogy vármegyénknek ezt a termékeny, de forgalmilag ós egyébként is meglehetősen elhagyatott vidékét odakapcsolják Gyulához. Előbb csak a forgalmi ós gazdasági kapcsolatot keresik, azután majd jön a többi is. Némelyik határszéli községben nem idegen az a törekvés — hiszen nyíltan is kifejezésre jutott már a múltban — hogy inkább a közelfekvő Bókósmegyéhez szeretnének csatlakozni Jelenleg talán nem aktuális ez az elszakadási törekvés, de ha előbb-utóbb felszínre kerül a vármegyék kikerekitése, a vicinális által megteremtett forgalmi kapcsolat éppen elég indok lesz, hogy ezeket a községeket kihasítsák Aradmegye testéből. Napirendre kell tehát tűzni a már sokszor vitatott lunkasági vicinális vasút tervét. Ha kiépül a lunkasági vicinális, Aradvármegye egész északi részének forgalmát — Kisjenőn ós Szent-Annán át — örök időüre idekapcsolja Aradhoz ós minden egyébtől eltekintve, kereskedelmi és iparos köreink a megmondhatói, hogy jelenleg inkább szükségünk van, mint valaha, hogy forgalmi köreinkből ne veszít sünk, hanem inkább bővítsük azokat. A „Békésmegyei Közlöny" táviratai. A képviselőházból. Budapest, április 1. (Saj. tud. távirat). Az országgyűlésen a napirend tárgyalása előtt Lengyel Zoltán személyes kérdésben szólalt fel. Széli Kálmán miniszterelnök ugyanis Lengyel beszéde alatt közbeszólt, azt mondva : „Igy szokás rágalmazni !" A közbeszólásórt kér magyarázatot a a kormányelnöktől. Széli Kálmán: Azért mondottam, •mert jogom volt és van erre, felelte Lengyelnek, mire utóbbi ugyancsak kíméletlenül visszavágta : — A kormányelnök mindent letagad, már pedig semmit sem utálok annyira, mint a testi piszkot ós hazugságot. Ezen incidens után Putno k y Mór ós B a r t h a Miklós beszéltek a törvényjavaslat ellen. Küldöttség a Házban Budapest, április 1. (Saj. tud. távirata.) Holló Lajos vezetése alatt a hazai öszszes főiskolák ötven tagu küldöttsége tisztelgett a képviselőházban, átnyújtva a képviselőház elnökének a katonai javaslatok elleni kérvényt. Apponyi válaszában kiemelte, hogy méltányolja az ifjúság érzelmeit, de a mozgalomnak a törvények által meghatározott korlátokon tul nem szabad terjedni. Apponyit éljenezve,távoztak az ifjak a delegácionális teremből Akkor a cimbalmos azt a táncosnótái zörditette rá, hogy : „Jaj, be magas ez s vendégfogadó !" Az öreg összecsattogtatta rá tenyerét s intéssel megint két üveg bort rendelt. Egyszer csak feligazodik az öreg és leveti a bekecsét. Kiáll a korcsma közepére és a kezét csípőre téve, a süvegét télrecsápva, táncra mozdul a cigány előtt. Lép egyet csöndesen hol jobbra, hol balra s a dallam bokrain hozzá ütögeti az egyik csizmát a másikhoz. A fejét hol fölveti ós kevélyen ringatja derekát, hol meg lehajtja és rácsapkod a csizmája szárára. Minden mozdulata más. íme most a kezefejét taktusra lógázza, mintha azt próbálná, hogy elég hajlékony-e a csuklója ? A vén lábak ugyanilyen örömben részesülnek. De mennél tovább táncol, annál mozgékonyabb. Lám, a süveget is levágja már nagy puffanással a sarokba. Az arca piros ós komoly. Osz haja előre hátra lengedez. A kezét hol összecsattogtatja, hol a mester-gerendán veri ki szóles tenyerével a neki tetsző taktusokat. Látszik rajta, hogy a lelke is táncol. Szeretem nézni a táncot. A tánc az emberi test éneklése. A lélek öröme a test tagjaiban tombol ilyenkor ós minden ideg viharzik a zene gyönyörében. Az ember nem érzi, hogy testének súlya van. Rejtett erők mozdulnak meg izmaiban és kényszeritik mindenféle szökemlósekre. Öntudata a zenében örvénylik s a test minden porcikája ütemesen rezeg a hurok hangjaitól. De csak a magyar tánc az, a melyben méltóság és költészet van. A lábakban gondolatok és ötletek fejeződnek ki. Az egész test zene. Minden mozdulat a zene kifejezése. A kocsisom bámuló feje jelenik meg az ajtóban. Intek neki, hogy üljön le és igyék egy üveg bort. Az öreg se nem lát, se nem hall már. Rég elmúlt ifjúságának hamvadozó tüze lobbant föl az inaiban. Nekivadulva lejt és szóleseket fordul a korcsma földjén. Most már a sarkába futott a kedve. Forgatja, kopog is vele s a hogy összeütögeti, bizonyosan ráképzeli a legónykori sarkantyúját. Elnéztem volna sokáig ezt a pompásan mulató öreget, de ime mindennek vége szakad, egyszer csak azt látom, hogy egy örek asszony kéklik fel előttünk az ajtóban. Csipőre teszi a kezét ós rikolt : „Ej, vén lator, gonosztevő, pónzherdáló ember ? Megbolondult kend ? Az ember abbahagyja a táncot. Pislog, mint a ki álmot zavar el a szeméből ós egyet simit a haján hátrafelé. Szó nélkül engedi a fejére tenni a süveget s magára húzni a bekecset. Bágyadtan és kedvetlenül ereszkedik le a helyére, mig az asszony a bekecse alá nyul és az öreg mellényéből kiszedi a pénzt az ubolsó krajcárig. — Hány liter a bor ? kérdi az asszony bosszúsan a korcsmárost. — Öt — feleli a korcsmáros a szakállát hegybe simogatva. — Öt liter meg három szivar. — Még szivar is! Nézze meg az ember a tókozlóját 1 Fizetett. — A cigánynak is odadobott egy hatost, aztán felhúzta az öreget a padról. — Co fel, vén lator ! Az öreg fölkelt. Az asztalról fölvette a télbemaradt szivart ós útközbe odavevetette a cigánynak. Kilépett az ajtón szo nélkül, engedelmesen. A katonai javaslatok ellen. Népgyűlés Csabán. Méltóságos ós nyugodt lefolyású volt a csabai K o s s u t h-téren, mult vasárnap délután tartott népgyűlés, a melyet már délután 1 órakor, az ág. ev. nagytemplom felől eső részében megszállva tartott a közönség. A szónokok számára felállított emelvény, mint kis sziget az Óceán közepén, állott az emberáradatban. A hatósági ellenőrzést maga a járási főszolgabíró, S z t r a k a György gyakorolta, de hatósági közbeavatkozásra nem volt szükség. Három órakor mintegy 4—5 ezer főre szaporodott fel az ünneplőbe öltözött embertömeg; a verőfényes szép idő s azon körülmény, hogy a gyűlés ideje vasárnap délutánra esett, amikor a kézi munka után pihenőt tartó lakosság amúgy is nagy tömegben szokott a főtéren fel s alá sétálni, kedvező hatással volt a népgyűlés látogatottságára Délután 2 órára megérkeztek 60 fellobogózott kocsin a doboziak s mintegy négyszázan csatlakozták a népgyűléshez. Már jóval elmúlt három óra, amikor Barabás Béla dr. országgyűlési képviselő s kíséretében Kecskeméti Ferenc, a békésiek követe s K a s s i c s Péter, az egykori honvédelmi miniszteri tanácsos, a békési határig eléjük vonult csabaiakkal s a velük együtt jött békésiekkel a népgyűlés színhelyére érkeztek. A néptömeg lelkes óljenzóssel fogadta őket. különösen Barabás Bélának jutott ki bő ven az ovációból; a jó doboziak, akik, mint a gyomai kerülethez tartozó választók, egykori képviselőjüket látták viszont a 48-as függetlenségi párt alelnökében, fogadták a szeretetnek ós ragaszkodásnak meleg érzelmeivel Barabást, ami láthatólag jól esett a mai éles parlamenti küzdelemben teljesen kimerült képviselőnek. Fél négyet ütött a nagytemplom órája, mikor Fábry Károly ügyvéd, mint elnök, megemlékezve az alkalomról, mely a nép ezreit összegyűjtötte, a népgyűlést megnyitotta. Szívélyes szavakban üdvö zölte a vendégeket: Barabás drt, Kassicsot és Kecskemétit, valamint a dobozi és csabai lelkes polgárokat. Majd Barabás Béla lépett a rozoga szónoki emelvény helyett az asztalra ; a nép lelkes éljenriadallal fogadta. A jeles népszónok a délelőtti békési népgyűlésen már erősen kimerült, a poros kocsiút sem volt kedvező hatással a szabad téri beszédre s elég hallhatólag jegyezte meg a függetlenségi pártvezér: „Hogy győzöm ón most hanggal." De kimerültség csak annyiban volt észlelhető a szónokon, hogy beszédét rövidre fogta. Lelkesedéssel jött Csabára, — mondá — hogy a küzdelemhez uj erőt merítsen ; első sorban a doboziakat üdvözli, akikhez a szeretetnek ós becsülésnek elválaszthatlan kapcsa fűzi, de üdvözli az egész lelkes nóptengert, mely azért gyűlt össze, hogy a nép jogait kiküzdeni segítsen. Nem kell a magyart biztatni, hogy fegyvert fogjon, amikor a haza veszedelemben van ; ifja, véne egyaránt lelkesedéssel ontja vérét, ha a magyar haza megvédéséről van szó. De a magyar ifjakat idegen hadseregbe, idegen lobogó alá állítják, idegen nyelven oktatják a hadi tudományokra s ezzel a nemzettől idegenítik el. Azzal vádolják a függetlenségi pártot, hogy megtámadja az alkotmányt ; pedig nem tesz egyebet, mint az az ember, akinek a háza ajtaját betörők feszegetik : neki veti a hátát az ajtónak s védi magát; védi a nemzetet ujabb megterheltetósek ellen. Azt vetik az ellenzék szemére, hogy nem a magyar nemzet akaratát képviseli, mert a nemzet akarata nem más, mint a parlamenti többség akarata ; azért jött hát ide társaival együtt, hogy megtudja, váljon Csaba népének akarata benne van-e a nemzet akaratában ? Megnyugvással fogja jelenteni a maga helyén, hogy Csabának, ennek a nagy városnak népe együtt érez a nemzettel, neki veti magát a megtámadott ajtónak s nem enged betörni. Az elhangzott beszédet a közönség lelkes éljenzése sűrűn megakasztotta, s amikor a szónok az asztalról lelépett, az éljenvihar alig akart megszűnni. Fábry Károly mondott köszönetet a polgárság és népgyűlés nevében az elmondott szónoklatért. azután Pándy István dr. terjesztette elő a határozati javaslatot, a népgyűlés kívánságait következő kilenc pontban foglalván össze : a magyar ezredek Magyarországon helyeztessenek el; tisztjei csak magyar állampolgárok lehessenek; a szolgálati s vezényleti nyelv kizárólag magyar legyen ; minden tiszt s minden sorkatona tegyen esküt a magyar haza és alkotmány iránti hűségre ; a katonai nevelőintézetekben magyar nyelven, a király, a haza ós alkotmány iránti szeretetben s magyar nemzeti szellemben képezzék a fiatalságot; alkalmazzanak magyar nemzeti zászlót és jelvényeket; hozzák be a kót éves szolgálati időt ; a katonai kiképzés ne legyen üres felvonulások, tisztelgések ós külsőségekre való törekvés, hanem neveljék a legénységet gyakorlati hadi tudományokban harckópességre; a Gotterhalte töröltessék. Minden egyes pontját e határozati javaslatnak a népgyűlés zajos éljenzéssel tette magáévá ; az elnök ezeket elfogadottaknak jelentette ki s kimondta egyúttal a népgyűlés azon határozatát is, hogy e határozatokat felirat alakjában küldőttségi uton a Ház elnökéhez juttatják, a feliratot a népgyűlés előtt ós után sok százan irták alá. Az együttlevő közönség kívánságára még K a s s i c s Péter ós Kecskeméti Ferenc intéztek beszédet a közönséghez ; mindkét szónokot zajosan megéljenezték. Kecskeméti beszédében visszatetszést idézett elő az a személyes vonatkozás, melyben Csabának köztiszteletben álló országgyűlési képviselőjével foglalkozott; azzal kezdte ugyanis, hogy ő nem is tudja : minek jött a csabai népgyűlésre, mikor a csabaiak képviselője nem vett részt délelőtt a békési népgyűlésen ? Hát ezzel nem tévesztette meg sem a csabai, sem a békési közönséget; mert itt is, ott is bölcsen tudják, hogy amikor tenni kellett, Zsilinszky Mihály ott volt a békésiek körében. Fábry Károly zárószavai után, melyekben még egyszer megköszönte a vendégek szives fáradozását, a népgyűlés a himnusz éneklésével s Barabás folytonos éltetésével délután 5 óratelé véget ért s a több ezer főnyi nép teljes rendben egy pár perc alatt széjjel oszlott. Barabás Béla, aki a rendelkezésre álló rövid idő alatt Pándy István dr. kíséretében látogatást tett a gazdakörben, iparos olvasókörben ós a polgári körben, a y

26 órai gyorsvonattal Kecskeméti ós Kassics kíséretében a fővárosba utazott. A doboziak, akik kocsijaikkal a vásártéren táboroztak, estefelé szintén hazavonultak. A feliratot vivő küldöttség a polgári körben gyülekezett s este 10 órakor zászlók alatt s zeneszó mellett a vasúti indóházhoz vonult. A mintegy 80 tagból álló küldöttség az éjjeli vonattal Budapestre utazott. A deputác ó hat órakor reggel érkezett meg a fővárosba, a keleti pályaudvaron, ahol fogadásukra megjelentek a békésmegyei egyetemi ifjak s a függetlenségi párt kiküldöttjei. A kérvényt Barabás Béla nyújtotta át a képviselőház elnökének. Apponyi gróf átvette a kérvényt. Válaszában kiemelte, hogy ő, aki szintén a csabai polgárok közé tartozik, ismeri a csabaiak gondolkodását es tudja ós látja, hogy nem rendet bontanak, hanem alkotmányos jogaikat gyakorolják. A küldöttség lelkes óljenzóssel fogadta az elnök beszédét, azután pedig a képviselőház karzatára vonult fel, ahol meghallgatta a tanácskozásokat. Délben a Gambrinuszban ebédelt a küldöttség s délután kivonult a kerepesi temetőbe, ahol Kossuth Lajos sírjára babérkoszorút helyezett el, s Pándy