Békésmegyei közlöny, 1903 (30. évfolyam) január-június • 1-52. szám

1903-03-25 / 25. szám

XXX. évfolyam. Békéscsaba 1903. Szerda, március hó 25-én fi 25 szám. BEKESHEBTEI KÖZLÖNY POLITIKAI LAP. Telefon-szám 7. Szerkesztőség: Fő-tér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét il'ető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza Megjelenik hetenként kétszer: vasárnap és csütörtökön. ELŐFIZETÉSI DIJ : Egész évre 12 kor. Félévre 6 kor. Negyedévre 3 kor. Egyes szam 16 iillé Előfizetni bármikor lehet, évnegyeden belül is. Felelős szerkesztő : MAROS GYÖRGY. Laptulajdonos: SZIHELSZKY JÓZSEF. Kiadóhivatal: Telefon-szám 7 Fő-tér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő. Nyilttér-ben egy sor közlési dija 50 fii. Nagyhatalmi állás. Budapepest, márc. 24. A katonai javaslatok nyomán megindult obstrukciós vitában sok szó esik a nagyhatalmi állásról. Történik ez pedig leginkább azért, mivel a javaslat védői ismételve hivatkoztak arra, hogy az ujonclétszám felemelését a magyar és osztrák monarkia nagyhatalmi állása teszi szükségessé. Természetes eszerint, hogy az ellenzéki szónokok legnagyobb ágyúikat a kormány ezen védelmi pontja ellen irányítják. Nem kevéssé fontos és nehéz dolog egy birodalom nemzetközi biztonságáról diplomáciailag és katonailag gondoskodni, Ehhez persze sok minden kell, de leginkább pénz és katotonaság. Azt mondják nem kell több katonaság Ne legyünk inkább nagyhatalom, semmint

v még több embert is szólítsunk fegyver alá. Ha kisebb területet s nem hazánk és a dinasztia eksziztenciálís érdekeit kellene védenünk, szívesen lemondanak azokról a pénz- és véráldozatokról, melyeket a magyar parlamentben csúffá tett nagy hatalmi állásért hozunk Ugy beszélnek erről, mintha Ausztria-Magyarország erőnek erejével nagyhatalomnak akarná magit lelfujni, ho lott nincs is meg az ahoz való kvalifikációja, pedig tudhatnák, hogy a hatalmaknak egymáshoz való viszonyában a strébirségnek csak akkor van értelme, ha meg van az ahoz való erő és hatalom. Poroszországokét századon át strébereskedett, amig eljutott arra a magaslatra, amelyen ma áll S éppen Poroszország a legjobb példa annak bizonyítására, hogy a haderő okszerű fejlesztése életérdeke minden valamirevaló államnak. Nagy Péter is tudta tán, mit csinál, amidőn azon volt, hogy Oroszországot nagyhatalmi állásra emelje. Mi készteti Itáliát arra, hogy anyagi erejének végső, megfeszítésével emelje és fejlessze szárazföldi és tengeri erejét? Az, hogy tudatában van annak, hogy amely napon elmulasztaná védelmi erejét fejleszteni, megszűnnék nagyhatalom lenni. A másodranguvá degradált Olaszország, — hogy egyebet ne is mondjunk, — csahamar szabad prédája lenne a középtengeren túlsúlyra törekvő Franciaországnak. Spanyolország csak addig volt hatal mas, amig nagyhatalom volt és ma is szívesen vállalná magára a nagyhatalmi állással járó áldozatokat, ha még egyszer kivívhatná magának a veszendőbe ment nemzetközi állást. Avagy Hollandiának nem az volt-e a fénykora, amikor, habár csak rövid ideig, minta tenger úrnője, nagyhatalmi szerepet vitt. Lám, lám, a kis Japlnt, alig hogy felküzdötte magát nagyhatalmi állásr j, a hatalmas Anglia szövetségesül fogadja, ugyanazon Anglia, mely még az európai hármasszövetséghez sem akar csatlakozni. S mitől remeg a muszka-szövetségért rajongó Franciaország ? Attól, hogy vesztes háború esetén ujabb csorba esnék az ország területi integritásán s ennek következtében másodrangú hatalomnak degradáltatnék. Ha tehát egyrészt bizonyos, hogy évszazadok, sőt évezredek óta minden életrevaló állam nagyhatalmi állásra törekszik, másrészt be lévén bizonyítva. hogy minden ország hatalmi dicsősége, a nagyhatalmi pozíciónak egyenes folyománya: ugy még sem 'ehet a magyar, vagy a közöskorminyt s még legkevésbé a koronát vádolni és támadni azért, amiért közös akarattal Magyarország es Ausztrii nagyhatalmi állásának a biztosítására törekszenek. Különben is hiába akarnánk mi nagyhatalom lenni, ha nem volnánk valóban azok. Hogy valamely állam nagyhatalom legyen, nem elég magát annak kikiáltani. Szükséges, hogy a többi hatalmak is elismerjék annak. Már pedig Ausztria-Magyarországot még a leghatalmasabb államok is magukkal egyenrangúnak tartják. Mint ogyenrangu tényező szerepelünk a középeurópd hármasszovetsógben és a hatalmas Oroszország, épen azért, mert nagyhatalom vagyunk, velünk karöltve jár el a Balkán ügyeit illetőleg. Volnánk csak kishatalom, vájjon Oroszország akkor is oly súlyt helyezne a mi barátságunkra? Da, hogy Európa államai elismernek ós tétovázás nélkül ismernek el nagyhatalomnak, annak oka nemcsak abban keresendő, hogy az osztrák-magyar állam nagyhatalmi állásának fentartása európai érdek, hanem, mivel Magyarországban és Ausztriában tényleg meg is vannak a feltételek és hatalmi eszközök egy valóban erős ós fegyelmeZ3tt hadsereg fentartására. Városszabályozás. A osabai kanálist szőlő rendezése. Akik községeinknek modern fejlődését figyelemmel kisérik, sajnosan tapasztalják, hogy az arra hivatott tényezők megfeledkeznek arról, hogy kulturális ós közgazdasági intézményeink mellett, melyek a fejlődésnek komoly belső tartalmat adnak, gondoskodniok kellene arról is, hogy a haladás minden irányban, igy községeink külső képén is kifejezést nyerjen. Nem kerülgetjük a kérdést, kimondjuk teljes őszinteséggel: vármegyénk községei, különösen a régiek, igen távol esnek attól a fogalomtól, amely alatt szabályozottságot, rendezettséget értünk. Csak nagyon kevés olyan szerencsés községünk van, melyről azt mondhatjuk, hogy utcái nélkülözik a „gyenge hajlásokat." Igaz, hogy vármegyénk, e bajon segítendő, már régebben megalkotta szabályrendeletét az építkezésekről s városszabályozásról ; községeink túlnyomó része elkészítette szabályozási térkópét; akad olyan község is, mely a szabályozás céljaira külön alapot teremtett ; mindezen intézkedések azonban csak igen lassú tempóban mutatnak látható eredményeket. Mert elődeinknek azon patriarkalis felfogása, melylyel mindenki ugy és oda építkezett, ahogy és ahová jólesett, olyan girbe-gurbaságot teremtett utcáinkon, hogy ember legyen talpán az a mérnök, aki a cikoakkos építési vonalból egyenes utcát képes alakítani. Dehát tisztán mérnöki tudomány nem is segít ezen a bajon ; mint mindenhez e földön, ugy ehhez is pénz szükséges. Pénz, még pedig sok pénz, no meg egy kis hajlandóság, egy kis érzék a haladás iránt. Sokáig, nagyon sokáig tart egy-egy görbe utcának kiegyenesitése ; lassan, lassan hódit a rigorozus építési szabályrendelet — mely minden szigorúsága mellett hagy kibúvót — egy-egy háztelket a szabályozott épitési vonalnak. És azután az ilyen lassú kiigazítás varázsol elő még csak igazán cifra „egyenes" vonalat. Tessék csak megnézni például a csabai, most Békésmegyei Közlöny tárcája. Édes anyám . . . — Édes anyám mennyországba jártam, Álmomba egy fehér rózsát láttam, Az a rózsa, fehér rózsa nékem, Édes anyám minden reménységem. — Édes fiam hazug az a nóta, Hamar hullajt az a fehér rózsa, Fehér rózsa az utolsó szálig, Édes fiam feketére válik. — Édes anyám, nem hajtok a szóra, Ha szeretem, nem tehetek róla, Az a kis lány a szivemet tépi, Édes anyám, mégis hiszek néki. Kató József. Szilárd elv. Irta: Vásárhelyi Sándor. I. Krotky Balázszsal háromszor találkoztam az életben s mindannyiszor a vasúton A Csaba ós Szolnok közötti vonalon sokszor utaztam. Ilyenkor mindig megvettem az állomáson két-három újságot s az uton azokat olvasgattam. A vasúton nem szeretek ismeretséget kötni. Krotky Balázs azonban talált arra alkalmat, hogy szóba álljon velem. S valahányszor együvé kerültünk, ö tartott beszéddel az egész uton. Körülbelül félévi időközökbe kerültünk mindig össze. Én emlékeztem rá, ő nem ismert fél engem soha, tehát mindannyiszor bemutatkozott. Meleg nyári délután volt. Alig hogy felszálltam a vonatra, egy elhízott termetű öreg ur kapaszkodott fel a hágcsón és átvéve a szolgától az utazó táskáját, szemben velem letelepedett. — Kutya meleg van! — szólott s megtörülte a zsebkendőjével verejtékes homlokát. Kopasz négyszögletes nagy feje volt, a bajusza kuszáitan lógott le a szája fölé. Világos sárga kockás ruhát viselt s a mellényét egész kényelmesen kigombolta. Nem vettem tudomást a megjegyzésről s a zsebembe nyúltam az újságért. — Uram, önnek kedve van ilyen hőségben olvasni ? — kérdezte elszörnyüködve. Nagy szemeket meresztettem rá. De még most sem válaszoltam. — Krotky Balázs vagyok — szólt ekkor ismét s kezet nyújtott. Megadtam magamat s lassankint beszédbe ereszkedtünk. Megtudtam, hogy ő földbirtokos. Van vagy ezerkétszáz hold földje. S van egy leánya is: Elzának hívják. Majd később megkérdezte : — Látott-e már olyan nőt, akinek az egyik szeme világos-kék, a másik pedig koromfekete ? -• Nem. — Nem? Lássa, az én Elzám ilyen. A kék szemet az anyjától, a fekete szemet pedig tőlem örökölte. — Szép. Itt hirtelen nagyot ugrott a beszédében : — Mi az ön véleménye : milyen korban adja az ember a leányát férjhez? Honnan tudjam ón azt? epésen válaszoltam : — Amikor megkérik, akkor ! az öreg ur ismét nevetett. Rengett alatta az egész ülés. — Ohó ! Ez nem felelet. Az ón Elzámat mindig kérik. Most tizenkilenc éves s már négyet kikosarazott. — Talán egyáltalán nem szándékozik férjhez menni ? — Dehogy is nem. Csak hogy itt a bibi ! Ö egy szegény ügyvédnek akar a felesége lenni, a ki gyerekkori játszótársa, de ebbe ón nem egyezhetem bele. Az egyik barátom fiának ígértem oda. Gazdag ós derék fiatal ember ez. Több mint egy millió örökséghez jut majd az apja halála után. Öt meg a leányom nem akarja. Egyikünk sem enged. Kinek van most igaza ? Nem válaszoltam. Törődöm is ón ezeel a házassági ügygyei. — Nos? — Ahogy vesszük. — Ohó ! Ezt nem lehet kótféleképen magyarázni. A fehér a fehérrel ; a fekete a feketével . . . Gazdaghoz gazdag való. Szegényhez szegény. Nem igaz ? — Nem egészen 1 — Nem ? Dehogy is nem. — És mit tesz ön m^jd, ha a leánya semmikép sem akar a milliomos felesége lenni ? — Muszáj neki. Én apa vagyok, ő gyermek. Neki engedelmeskedni kell. Fog is. Tudok ón parancsolni. Csak nem adom a leányomat annak az éhenkórásznak ? Pfuj ! Utálatos dolog az, amikor valaki kapaszkodó. Hogy ón a lányomat egy ügyvédnek adjam feleségül? Képtelenség. — Miért? — Mórt? Azért. Az ügyvéd bizonyára haszonlesésből akarja leányomat feleségül 1 venni. Lehet ugyan, hogy ez nem igaz. Talán csakugyan szívből szereti. Mindegy. Én azért joggal tételezhetem fel róla az előbbit. Ezért, elvből, hive vagyok annak, hogy a fehér a fehérrel, a fekete a feketével házasodjék össze Gazdag és szegény pár nem is lehet, az előbb mondottak miatt. Meg aztán . . . — Nos? — Ha a házaséletben összekapnak, megeshetik, hogy a gazdag a szegénynek a szemébe vágja, hogy ő hozta a vagyont a házhoz. . Vagy a szegény a gazdag előtt kijelenti, hogy csak, a pénzéért vette el, vagy ment hozzá. Élet-e ez aztán, amit két ilyen ellentétes viszonyok között nevelkedett házaspár folytat ? Állomáshoz értünk. Az öreg ur öszszeszedte holmiját s kiszállt. Öt pere múlva már elfeledkeztem róla is, leányáról is, meg a két kérőről is. II. Januárban lehetett. A fűtőkészülék felmondta a szolgálatot ós én husz fokos hidegben ültem a kupéban. Benyitott az ajtón a kalauz s megkért, hogy tűrjek meg a szakaszomban egy harmadosztályú utast, mert a szomszédos kocsik már zsúfolva vannak s nem tud a számára helyet keríteni. Beleegyezőleg bólintottam. Nemsokára erős topogást hallottam, mint amikor az ember lábairól leveri a havat s aztán megjelent az ajtóba egy vöröskópü kövér ember. Rögtön felismertem : Nini ez Krotky Balázs. Csakugyan ő volt. Megmondta a nevét s én nem mondtam, hogy már volt szerencsénk egymáshoz. Minek ? Talán igy kikerülöm a társalgást. Ugy is rossz kedvem volt. Kegyetlenül fáztam. Az öreg ur egy kis ideig a csizmája orrát nézte, majd a hálóban lévő táskámat kezdte vizsgálni. Végre megszólalt : — Botrányos ez az állapot. Nem szabadna annak megtörténni, hogy a kupékban ilyen farkasorditó hideg legyen. Bólintottam rá. Ekkor beszéd közben rátért az utazóközönségre. Majd a gyulai vásárról beszólt. Végül elmondta, hogy ő azelőtt egy fél évvel még gazdag ember volt s most már teljesen tönkre van menve. Kezdtem érdeklődni a dolga iránt. — Hogy történt? Megvetőleg legyintett a kezével. — A rossz emberek, meg a rokonok.