Békésmegyei közlöny, 1902 (29. évfolyam) július-december • 53-104. szám

1902-08-03 / 62. szám

XXIX. évfolyam. Békéscsaba, 1902. Vasárnap, augusztus hó 3-án. 62. szám B fl! BEKESHEGrTEI KOZLONT POLITIKAI LAP. Te!efor-szám 7. Szerkesztőség: Fő-tér, 876 számú ház, hova a lap szellemi részét il'ető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Megjelenik hetenként kétszer: vasárnap és csütörtökön. ELŐFIZETÉSI DIJ : Egész évre 12 kor. Félévre 6 kor. Negyedévre 3 kor. Egyes szam 16 tillé Előfizetni bármikor lehet, evnegyeden belül is. Felelős szerkesztő : MAROS GYÖRGY. Laptulajdonos: SZIHELSZKY JÓZSEF. Kiadóhivatal: Telefon-szám 7 Fő-tér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő. Nyilttér-ben egy sor közlési dija 50 fii. Munka az uj házban. — augusztus 2. Á Sándor-utcai országháznak leáldozik a napja. A régi otthont, melyben annyi szó folyt az ország sorsáról, melyben annyi hatalmas alkotás született meg: elhagyják a képviselők. Az egyszerű zöldes híz helyett monumentális palotában jönnek össze, mely büszkesége a magyar nemzetnek s talán túlságos nagynak is mutatja az ország gazdagságát. De az a hatalmas épület nem fog semmiben sem ülömbízni a Sándorutcai egyszerű háztól, ha nem üt benne tanyát a 1 azafiság, a buzgalom és a munkaszeretet. Az uj országház külső pompája, odavész, ha nem lesz meg benne a belső pompa, amely még nagyobbá teszi: a munka. Október havában vonul be uj otthonába a magyar törvényhozás. Az elnökség már jóelőre foglalkozik azon ünnepélyek előkészítésével, melyekkel az uj parlamentet fogiák méltó módon felavatni. Szó van róla, hogy a király és főhercegek is megjelennek a két Ház első együttes ülésén és a koronázási jelvények kitételével is emelik az ünnepség fényét. A nemzeti képviselet nagy alkot mányadta erejének megfelelő kü'ső keretben tog ezentúl megjelenhetni, mint a hogy a legalkotmányosabb Anglia is nagyarányú palotában adott hajlékot törvényhozó testületének. Az uj parlament fólavatási éve emlékezetes lesz nemcsak a külső ünnepségek szempontjából, de históriai jelentőségűvé válik azokkal a törvényjavaslatokkal, a melyeket a haza javának előmozdítása végett az uj parlamentben megnyitandó következő ülésszakon kerülnek elő. Az őszi ülésszak első dolga a jövő évi költségvetés megállapítása lesz. Kétségtelen, hogy az állam pénzének hovaforaitását gondial és be hatóan kell a képviselőháznál* tárgyalni s csak a költségvetés tételeinek alapos, előzetes tanulmányozása teheti lehetővé, hogy a parlament agjai röviden és mégis alaposan szóljanak hozzá a budgethez, mert a hosszura kinyújtott budgetvita a törvényhozás idejét sok más közérdekű alkotás elől vonhatja meg. A legnagyobb érdeklődéssel a költségvetéssel együtt napirendre kerülő tisztviselői flzetésréndezést fogadja legalább a tisztviselők serege. A fizetésrendezésre készen vannak az előkészületek. A kormány a legmesszebbmenő jóindulattal óhajtja megoldani ezt a kérdést és csak az ország anyagi helyzetén múlik, ha a kisebb tisztviselők csupán a megengedett bőkezűség mértékéhez képest részesülnek a fizetésrendezés áldásában. Aztán következnek a kiegyezési tárgyalások. ., Az ország tiz évi sorsa függ a kiegyezéstől és mégis, az országnak van legkevesebb szava hozzá. Az osztrák ipar és kereskedelem érdekében az osztrák kereskedelmi és iparkamarák mind megmozdultak már. A magyar kamarák nyilatkoztak a kiegyezés kérdésében, de az ország első kamarája, a fővárosi nem tudott, nem mert eddig állást foglalni. Ausz triában az iparosokon kivül az agráriusok is hatalmas testületekbe verődve dolgoznak ellenünk. Az osztrák Reichsrath marakodó pártjai tarka birodalmuk érdekében is jobbin összeállnak, mint nálunk az államföntartó magyarság pártjai. Az őszi munka tervében a polgíri perrendtartás, az adó- és közgazda sági reformok törvényjavaslatai is tárgyalás alá kerülnek. A polgári perrendtartás reformjáról szóló javaslat már huzamosabb idő óta ott van a képviselőház asztalán és ez a parlamenti ülésszak egyik igen fontos munkaanyaga lesz. A bizottságok őszszel mindenekelőtt e ja vaslatot fogják tárgyalásra előkészi teni. Az adóreformok is helyet foglal nak a többiek sorában A pénzügyminiszter legutóbb kijelentette, hogy a munkálat készen van s hogy a nehézségek dacára, e melyek a reformot késleltetik, azt legközelebb a Ház elé terjeszti. A közigazgatási reformra vonatkozólag most a legutóbbi ankét anyagát dolgozzák föl a belügyminisztériumban s a javaslatok szintén ő zszel kerülnek a képviselőház elé. A. bevándorlásra és kivándorlásra vonatkozó javaslatokkal még várnak, •íüig Aiegfelelő szaktanácskozásokon a teendőket megvitatják, de ennek a beterjesztését is kilátásba helyezte a miniszterelnök-belügyminiszter. A telepítési törvényjavaslat is a Ház asztalára kerül az őszszel. Valóban, ha méltányos szociálpolitikai szempontok lebegnek a törvényalkotói előtt, sok és nehéz kérdést kell a javaslat ban megoldaniok. Mert a mezőgazdasági népességnek, a földszerzésnek alkalmat kell adni a telepítéssel, vagy különben ez a népesség Amerikába viszi s ott érvényesiti munka-erejét. Mire learatjak, elcséplik, eladják az idei termést, a képviselő urak akaratlanul is hosszú vakációzás után napbarnulván és megerősedve az uj orszígházba fognak összeülni. Adja jósorsunk, hogy hazaszeretetben és munkakedvben is megedzve üljenek össze az ország fontos ügyeinek tárgyalására. A hét politikája s közélete. - Fővárosi munkatársunktól. (A rátóti vendég. Tarifák és ebéd. Kossuth-ünnepélyek. A Pallavicini-birtok.) Budapest, aug. 1. A nyáron talán még nem volt olyan egyhangú hót, mint a mai. A külföld még mozog egy kicsit, de a magyar közélet beletemetkezik a nyárba és „szabadságra" megy. A szabadság az egyik alkotórésze a nyári egyhangúságnak. Mindenki leteszi a gondjait, melyek hivatása közben előjönnek s ha szabadságra ment, igyekszik még nem is gondolkozni. Ezen idős/.erü bevezető sorok után térjünk át valamire. Hogy Széli Kálmán Budapestié trkt^ik, az nem újság 03 uom is nagyon fontos dolog. De annál érdekesebb, amit a bécsi lapok irnak, hogy az összeszedett, osztrák parlament gazdája, Körber augusztus hóban Magyarországba fog utazni, hogy egy nagyjelentőségű „vizitet" tegyen. A miniszterelnök otthonát látogatja meg: Rátótra megy. Furcsa dolog is ez a politika. Hivatalból ellenség a kót férfi ós biztos, hogy az egyik a másik bukása árán fog megmaradni abban a puha bársonyszékben. Ellenfeleknek kell lenniök Békésmegyei Közlöny tárcaja. Első és utolsó szerelem. — A „Békésmegyei Közlöny" eredeti tárcája. — Irta: Mányiné Prigl Olga. Annak a kis kárpáti városkának esztendőről-esztendőre nevezetessége volt az a csodaszép szőke asszony, aki nyaranta bevonult oda udvartartásával, társalkodónója s egy hatalmas uj-fundlandi kutya kíséretében, a szálló tulajdonos már hónapok előtt újságolta a vendégeinek, szinte az ő érkezésétől függött a kávéházak felpezsdülése, sőt az egyetlen cukrászbolt is a szép asszony megérkeztére rakta ki a maga hagyományos leánder fáit, amelyeknek üde, élénk rózsaszinü virágai, merész, kábitó illatukkal, erős ellentétben állottak a fenyőerdő tiszta, szinte templomi levegőjével. Köröskörül a magas hófedte bércek mintegy ölükbe tartották -a, kicsi várost, mely jobbadán a nyaralók kacskaringós, szeszélyes tornyú épitmómyei, még inkább apró fecskefószekhez hasonló házakból ál lott, melyek itt-ott mintha a hegy oldalából nőttek volna. Mig egészben a zeg-zugos tarka-barka kép ugy festett, mint egy mesebeli óriás leánynak cifrán kivarrott köténye. A legeslegszebb volt mindnyája között a szép asszony nyaralója. Erkélyek hófehér márványból faragva, ^mikhez szinte hozzánőtt a lilaszinü golgotha-virág felfutó indája. Aranyos cirádák díszítették a széleit s odabent a padozat mindenütt mozaik volt, a legremekebb fajtából. Lenn $ kertben délszaki növények, fantasztikus pálmák, ritka virágok. Oldalt a meleg forrásban, mely egy művészileg faragott nimfa száján keresztül ömlött egy nagy kerek kristálymedencébe, gyönyörű lótusz virított, mely az idén jött egyenesen Egyptomból. Bent a kastélyban is minden egyes darab műtárgy, drágaság, Es mindez rövid három hónap miatt ! Ez időre megélénkül az egész utca, fogatok robognak eléje szüntelen, csillogó egyenruhás urak, karcsú szép dámák előtt hajlong a jól fegyelmezett szolgasereg, akik mind a csodaasszony kedvéért járnak oda. Ép előző napokon, mielőtt várták, — napbarnitott arcú, erős, vállas fiatalember csengetett a magas, rácsos kapualjon. Egyszerű, szürke ruha volt rajta, amelyen meglátszott a vidéki szabó munkája. Vállán szürke porköpeny hevert, kezében pedig elszámlálhatatlan mindennemű kézség egy szijjal összecsatolva. Tábori szék, paletta, festékes láda, vászontekercs, csak a festőállványt czipelte utána egy kis fésületlen hegylakó, akit ugy kerített a napokban. A szép asszony inasai nem kevés móltatlankodással távolitották el a piktor embert: — A méltóságos asszony ez idén nem fogad senkit . . . A cselédség tudta a magyarázatát, a szép asszony egyetlen leányát hozza ma gával az intézetből most először. A fiatal ember egy kicsit hátra szegte a fejét ós kiegyenesedett: — Megérkezett már a méltóságos aszszony ? A lakájok egyike előre lépett s valamivel udvariasabb hangon ismételte, hogy előre kiadott parancsol teljesitenek. — Az én felelősségemre, — mondta a fiatal ember s belépett a kertbe. Leült székére a csodaszép erkólylyel szemközt s lapozgatni kezdett vázlatkönyvében. Bronzszinü arca egy fokkal még sötétebb lett a munka hevében s keze gyorsan járt a papiron Igy minden nap. Egy hétre megérkezett a szép aszszony s hallatlan felbosszankodott az eseten. Merő kihívással odakönyökölt az ablakba. A piktor a kalapját se mozdította meg, sőt még jobban a szemébe húzta. Kevés asszonyt ismert életében. Művészi érzéke még nem terjedt ki a szinek e melegebb faj tájára, mikor majd szép asszony-alakok kelnek életre vásznán, zsibbasztó, csábos teremtések, akik ugy fognak rajta uralkodni, a nézésükkel, mint a vadász szeme a pusztai oroszlánon, — de azért mégis megrezzent, ahogy szembe találkozott az elsővel, a legszebbel. Zavarba jött s csaknem felborította tábori székét: — Ezer bocsánat méltóságos asszony ! Amannak végig futott rajta a tekin tete ós a piktor ez idő alatt megint összeszedte magát — Parancsa ellenóie merészkedtem be ide, — szólt és a hangja lágyan csendült meg. De ha tényleg ugy akarja, azonnal megyek . . . A szeme fátyolos lett, hajában megrezdült a kacóron feltűzött piros rózsa. Barátságosan kezet nyújtott a piktornak, amig ismételte: engedjen meg . . . Fönt pedig, a szeszélyes formájú ablakok mögött megrezdült a selyem kárpit s pillanatra ugy tetszett, mintha karcsú fehér alak suhant volna el mellőle. Az asszony fölfutott a lépcsőn: — Nóra ! csengett a hangja a bársonyos termeken keresztül. A fehérruhás tünemény eléje futott. — Mama, de szép itt minden ! Es ugy futtába is végigsimogatta a selymes székeket. Ah milyen jól érzem magamat! Es összecsókolta az anyját. Gyerekes kíváncsisággal fölnyitotta a zongorát: — Játszam? Az anyja odaült mellé. — Igy szokta a kedves testvér is, — csicsergett Nóra s mig megint kihizelegte magát, ujjai végigfutottak a billentyűkön. Egy klasszikus darabba Jfogott, de aztán átcsapott valami édes, önkónytelen melódiába, ami csak ugy jött az ujjai alá. Hirtelen odafordult: — Mama, kivel beszéltél az előbb a kertben ? Az asszony összeszorította a szájszóleit : tehát még sem tudott eléggé vigyázni! Itt van már az első ki utjokba téved, az első ördög, — ördög, mert férfi. Ah, pedig mily gonddal elhárított mindent! Egyetlen arckép nem maradt, egyetlen nyom sehol, a falak is újra festve, minden tiszta, szent.. A leány még mindig kérdőn függesztette reá a szemeit, de az asszony hirtelen másra terelte a figyelmét ós Nóra kérdése telelet nélkül maradt. Igy ketten élték ők végig az egész nyarat s mig az asszony egyenként dobálta el emlékeit, a leány lelkében nagy fehér, illatos virágok nőttek, fantasztikus csodák, amelyek ott libegtek egy ismeretlen és mégis ismerős arc körül; mig torkát százszor és ezerszer fojtogatta a szó : mama édes, mondd, kivel beszéltél akkor a kertben ? Hanem van-e élesebb szem egy szép asszonyénál ? 0 naponként látott és tudott mindent. Látta a festőt, a ki órák hosszáig bámult át reájuk, szakadó esőben is, és látta a kérdést a leánya megsápadt szájszélein. Már-már a maga szive is megdobbant, érezte a feje lüktetését, nyugtalan vére zsibongani kezdett ereiben, a mikor a nyitott ablakon jött szélroham lábai elé dobta egyik ió barátja levelét, a mit még elfelejtett a többivel együtt átadni a semminek. Egy száraz rózsa hullott ki belőle s a tű, amivel keblére tűzte volt s amit azóta megfogott az idő, a rozsda, a penész. Az asszony szomorúan mosolygott s eljött az ablakból. Felvette a rózsát, nézte sokáig. Aztán levelet irt a festőnek: jöjjön, vár-