Békésmegyei közlöny, 1902 (29. évfolyam) július-december • 53-104. szám

1902-07-31 / 61. szám

XXIX. évfolyam. Békéscsaba, 1902. Csütörtök, julius hó 31-én. 61. szám fii BEKESMEGYE: KÖZLÖNY Telefon-szám 7. Szerkesztőséj: Fő-tér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. POLITIKAI LAP. Megjelenik hetenként kétszer: vasárnap és csütörtökön. ELŐFIZETÉSI DIJ : Egész évre 12 kor. Félévre 6 kor. Negyedévre 3 kor. Egyes szam 16 lillé Előfizetni bármikor lehet, évnegyeden belül is. Felelős szerkesztő : MAROS GYÖRGY. Laptulájdonos: SZIHELSZKY JÓZSEF. Kiadóhivatal: Telefon-szám 7 Fő-tér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő. Nyilttér-ben egy sor közlési dija 50 fii. Községi szociálpolitika. — julius 30. A szociálpolitika tekintetében Magyarország fejlődése, a legutóbbi évtizedek óta figyelemre méltó. Ha nem haladtunk még annyira, mint a nyugati országok, mégis hazánkban is lehet szép eredményét látni a mind iakább fejlődő szociálpolitikának. Az egész külföldön — -tőlünk nyugatra a szociálpolitika áll első helyen és még a nemzetiségi viszály által széttagolt Ausztria is talál arra időt, hogy a sok veszekedés közepében alkotásokat teremtsen a szociálpolitika terén. A külföldi példából okult Magyarország, meg saját viszonyaiból, melyek között már elmulaszthatatlanok voltak a szociális intézkedések. Még nem értünk végére a hatalmas munkának, talán a közepében sem vagyunk, de legalább dolgozunk és haladunk a példák után. Minő nagy esemény volt az, midőn Baross Gábor megalkotta a vasárnapi munkaszünetről és a betegsegélyezésről szóló törvényeket. Ezek voltak az első lépések a szociálpolitika terén s azóta már nagyot haladtunk ez irányban, de amely még sem elégséges. Ezt érzi és tudja a kormány és éppen ezért hallunk ujabb és ujabb alkotásokról. Ilyen körülmények között talán furcsán is hat, ha községi szociálpolitikáról beszélünk, mikor az állam vette már kezébe a dolgot s igyekezik is munkálkodni. Mit tehet a község az állam mellett? Hol Űzze a szociális politikát, van-e rá eszköze ós módja ? Van. Eszköze is, módja is, célja is van. Feladata könnyebb, mint az államé, cselekvése hatásosabb, hatása üdvösebb. A község hatalma közvetlenebb, mert tagjaival való érintkezése is közelebbi. A község kis dolgokban is nagyot művelhet. Áz emberi élet legbensőbb szükségleteire is van kihatása, ott is segíthet, ahol a nagy markolásu állam tehetetlen, ott is, ahol ez tehetne, de még nem tett. Angliában, Németországban, Francsiaországban, Svájcban ós Amerikában a községi szociálpolitika csodákat müvei. Olyan kérdésekhez nyu

1, amelyeket az állam nem mer megbolygatni, nagyszabású szociálpolitikai intézményeket létesít s valóságos külön törvényhozási alkotásai vannak. Természetes, hogy mindez csak oly. önkormányzat mellett lehetséges, amely elég tág teret enged a tevékenységre. Önkormányzat az első feltétele az egészséges községi szociálpolitikának. Mindenfelé fölismerték a .községi szociálpolitika nagy jelentőségét; mindenfelé fölismerték, hogy a községeknek más kötelességeik is vannak, nemcsak a közigazgatási munkák, az adóbehajtások stb. elvégzése. Pedig nálunk a községi tevékenység alapjában véve csak erre terjeszkedik ki. Külföldön a községi szociálpolitikának már egész irodalma van s köteteket töltenek meg nemcsak annak felsorolásával, hogy minek kellene lennie, hanem azzal is, ami már megvan. A mi városházainkban talán el sem hiszik, de ugy van, hogy Angliában, Németországban, F: anciaországban, Svájcban és egyebütt számos város szociálpolitikai intézkedéseket foganatosított legkisebb munkabér, legnagyobb munkakidő meghatározásával; életbeléptetett betegség-, baleset és aggkori biztosítást; segélyben részesíti a munkanélkülieket, munkaközvetítést szervez, munkáslakásokat épít s a modern szociálpoltikai mindmegannyi ágjzatára, melyekre kiterjed hatásköre, figyelmet fordít. Mindent, amit lehet — világítást, közlekedést, élelmezést, gyógyszertárakat, temetkezést, néplakás-épitkezést stb. házi kezelésbe vesz, amivel hármas célt igyekszik elérni. Először is haszonhajtó vállalatokra tesz szert, ami által mondjában van az adóterheket leszállítani. Miután nem kell spekulácós szempontokra is ügyelnie, fokozottabb mórtékben elégítheti ki a közönség érdekét, mint a magánvállalatok, amelyek a közérdeket nem tekintik s tisztán nyerészkedni akarnak És — az ilyen — e vállalatoknál alkalmazott munkásoknak jobb fizetést, rövidebb munkaidőt, rokkantsegélyt, vagy nyugdijat nyújthat, egyszóval emberségesebb léthez juttatja őket. A mi városaink intéző köreit az ilyen gondok nem bántják. Pedig nem ártana, ha figyelnének egy kissé Nyugat felé s aminthogy sok mindent — ós notn mindig jót —- eltanultak onnan, eltanulhatnák azt is, miként kell egy modern városnak modern szociálpolitikát űzni. Utazás a bőrtön körül. A bajor ügyvédeknek országos gyűlésén szóvá tették a büntetőtörvény megváltoztatásának szükséges voltát s a gyűlés elhatározta, hogy a mozgalom vezetését kezébe veszi és kiterjeszti egész NémetorBékésmegyei Közlöny tárcaja. Borulj szivemre. Hogy egyre sírsz, s hogy érte sírsz még, Hogy az a vágy rr.ég mindig él, Hogy az az álom egyre kisért, Hogy szived most is é r t e ég, Hogy most is gyakran bánat árnya Borong szép halvány arcodon : Ugy fáj, de ugy az én szivemnek ! - — És mégis mindjobban szeretlek Lelkem, szerelmem, argyalom! Ugy fáj, hogy nem tudod feledni Az elmúlt gyermekálmokat, Ugy fáj szivem, ugy fáj, hogy ennyi Bánattól majdnem megszakad. De vigaszt ád, hogy nem vagy olyan Érzéstelen, mint annyi lány; Te tiszta vagy, a milyen voltál, Neked a múlt szent, mint egy oltár. Melyhez lelked imára jár. Ne rejtsd előttem azt a könnyet, Hajtsd hű szivemre szép fejed ; A bánat is megosztva könnyebb. Együtt kesergek én veled. Borúlj szivemre hü galambom^ Könyeddel könyem elvegyül; Te sírj: hogy nem tudod feledni, Én meg: hogy mért tudlak szeretni Oly hűn, oly véghetetlenül! . , , Köny. A királynő esókja. Irta: Zbcray Aladár. Az öreg doktor, aki ez estén különösen hallgatag volt, egyszerre megszólalt: — Mit tudtok ti, gyerekek az életről. Mire ilyen vihartépett lesz a ti fejtitek is, mint ez az én félig tar, félig fehér koponyám, ti is mosolyogni fogtok sok olyanon, amit ma még szörnyen siralmasnak hisztek, — Higyjetek nekem. Az élet is sok kai jobb a hírénél. Nincsen ember, aki ne érezte volna a szerelem mámoratói üdvét, bárki legyen is az. A fiatalok kicsit összenéztek. Egyiknekmásiknak valamely pajkos mosolygásféle szökött a szemébe, volt olyan is, aki inkább szánakozva nézett az öreg úrra. — Ugy van, amint mondom —- erősködött a doktor. —Mindenkinek jut abból az észrabló mézből, csak éppen nem egyforma mértékben. De hát kinekjutna eszébe azért panaszkodni, mert két, vagy akár tiz cenl iméterrel rövidebre szabta a természet, mint más öles embertársát? — Látom a szemetekből, hogy kételkedtek a szavaimban. Oda-oda sandítotok erre az ón ferde jobb vállamra, megcsodáljátok tompa orromat s azt hiszitek : — Ez a mi öreg doktorunk ma vadásznak érzi magát, s nagyokat fog mondani, csakhogy egy tételt bizonyítson. — Nem, gyerekek, nem fogok nagyot mondani, mert az igazságnál nagyobbat ugy sem tudnók mondani. Ilyenkor, amikor csak este kezd élni az emberiség, vehettetek észre, nekem elborul a kedvem. Itt ülök közöttetek, hallgatom, minfrerjed s gerjed bennetek a nyár, a mint fújja mindegyitek a mélabús kürtjét. Fiatalok vagytok, ennyi az egész. Hazugok vagytok még, mint minden félig kész dolog a világon. Gyorsan gyül a felhő a szivetekre, mint a nyári égbolton is váratlan, egyszerre jelenik meg a felleg. Es busák vagytok, atyámfiai, mert a ti saját külön becsületetek ugy kivánja, hogy búsuljatok mindenen, ami szomorúnak mondható. Nem igaz ám az, amit a poéták mondanak, hogy a fiatalság a vidámság korszaka. Az ember az első harminc esztendőben hatvan évre valót busul. Megbusult mindent, válogatás nélkül, csak ugy, mint ahogy beleszeret mindenkibe, akinek mosolygó szeme és rózsaszínű blúza van. Magam sem voltam külömb, mert ez a ferde váll csak a külső formámat tette mássá, a szivem csak olyan bolondos gyerek sziv volt a maga idején, mint akár a tietek. Főleg az ilyen enyhe nyári estéken lepett meg a rajongás Bolond, céltalan, esze-veszett vágyakozás valamely nagy, ; klasszikus, egetrázó szenvedély után Persze én egy kissé félénkebb voltam magammal szemben is, mert sajnos, a tükröt már akkor is ismerte az emberiség s a tükrök akkor is galádul igazmondók voltak. Pedig titokban már ott lappangott a szivemben a nagy betegség. Furcsa, de egy királynőbe voltam szerelmes Halálosan szerelmes. Nem uralkodott ugyan népek fölött, de ez legfölebb holmi születósbeli tévedésből eredt, különbenigazi királynő volt. Magas, sugár, parancsoló szürke szemekkel. Fölöslegesen arányos volt rajta minden. Hintón járt, néha maga hajtotta a Stefánia-uton a két vasderest, amely a kocsija elé volt fogva s olyankor a lovak is kényesebbül léptek s vadabbul ragadták maguk után a könnyű hintót. Nem tudtam, hogy hivják, nem tudtam kicsoda. Ez különben is mellékes volt nekem. Megelégedtem azzal, hogy ón szerethettem, boldog voltam, ha nyelhettem a port, a melyet a fogatja vert, s ha rám íröcscsent a kerék nyomából a sár. Nekem azok a kabátomon száradt sárfoltok érdemrendnek tűntek föl s szinte haragudtam érette, hogy reggel lekefélték a kabátomról. Es ez a furcsa szerelmem, ez volt az ón szerencsém, hogy hozzá méltó legyek, törtem magamat a munkával. Hogy neki esetleg valaha szolgálatot tehessek, vógigküzdöttem magamat minden tudományos poklon, amely előttem tátongott. A szabad óráimban persze, amikor megpihentem a tanulásban, olyankor szenvedtem iszonyúan, azért mert nem láttam már egy hónap óta, vagy azért, mert tegnap láttam, s mert még szebb, még elérhetlenebb mint valaha. Hiába, a fiatal ember mindig talál okot arra, hogy szenvedjen valamiért. Az ilyen fajta szerelmek — az örök szerelmek. Elérhetetlen cél nélkül való, tehát örök életű Az emberiség pozitív dolgokért nem áldoz semmit — megvalósulhatatlan jelszavukért azonban világok borulnak lángba, vérbe. Evek multak s velük a nyomorúság

1 az ismeretlenség szépen lekopott rólam. Hires tanárnak csúfolt a világ, s a késem valóságos varázs vessző hírében állott. Meggyógyítottam az egész világot, találtam irt minden sebre, gyógyszert minden nya valyára, csak éppen a magam ferde vállán nem tudtam segíteni. De nem akadályozott, nem gátolt semmiben. Szép nők találták szokatlannak, uj ingernek az ón rútságomat s ha akartam volna, ezer ajak kináit kárpótlást azért a hideg fölénnyel mosolygó ajakért, amely még mindig a szemeim előtt — nem igaz — a szivemben élt. Van valami gaz gyávaság a szerelemban. Karöltve jár vele. Valamely félénkség, valamely lomha erő, amely meggátol a cselekvésben. Nem virtus megfejteni mi ez, semmi más, mint a magunk kiábrándításától való rettegés. Nem akarunk nem szeretni — ennyi az egész félünk megtudni bármit is, ami szenvedélyünk esze veszettsége mellett bizonyítana. Én sem mertem soha megkérdezni, ki az ón imádottan vagy a mint én őt neveztem : a királynő. Kerülten azokat a helyeket, ahol arról biztosan meggyőződhettem volna, ós soha senkitől nem kérdeztem meg szágra. A változtatásra, az inditványt tevő megokolása szerint azért van szükség, mivel az életviszonyok nem alakulnak a paragrafusok szerint, az- egyént pedig nem a paragrafusok, hanem az életviszonyok kormányozzák. El kell jönnie annak az időnek, a mikor nálunk is reájönnek erre az egyszerű igazságra, amelytől oly nagyon félnek a törvényhozók és igazságszolgáltatók s a mely tulajdouképen csakis addig veszedelmes, amig nem akarják meghallgatni a szavát. A bíróságok előtt napról-napra találkozunk olyan vádlottakkal, akiket csak a törvény itél el tettükért, a társadalom nem ; s ez nemcsak azért történik meg, mivel bizonyos dolgokat csak rövidebb-hosszabb ideig tartunk bűnnek, hanem azért is, mivel az életviszonyok, a küzdelem nehéz volta a föntartásnak egyre tágabb mezőt követelnek, esetleg olyant is, amelyre eddig nem lépett igaz ember. A ki leszáll az élet mélységeibe és látó szemmel néz szót maga körül, észreveheti, hogy minden foglalkozás tövében számtalan olyan ember húzódik meg, aki számbeli fölösleges voltánál fogva, vagy csekélyebb szellemi képessége miatt nem tud tisztességes versenyt folytatni a foglalkozásbeliekuel s ez okból kénytelen tisztességtelen versenyt kezdeni. Esetleg rossz szándék nélkül, teljesen nyugodt lelkiismerettel dolgoznak, noha életük nem egyéb, mint utazás a börtön körül. — Mi következik ebből ? Semmi esetre sem az, hogy minden bünt, amely vagyonszerzésre irányul, ki kell törülni a büntető törvénykönyvből, hanem az, hogy a törvény vegye figyelembe az embernek az életviszonyoktól való függését és változzon meg ebben az irányban. Eddig is folytonosan fejlődött az igazságszolgáltatás, nem maradhat tehát