Békésmegyei közlöny, 1902 (29. évfolyam) július-december • 53-104. szám

1902-07-27 / 60. szám

férjhez menő leánya részére is biztosithat tisztességes kiházasitási költséget, anélkül, hogy ez megerőltetésébe, vagy betevő falatjának a szájától elvonásába kerülne. Ezekhez hasonló és nem sokkal kisebb jelentőségű dolog a munkásházak létesítése, melyekről e sorok elején beszéltünk. Beszélünk pedig azért, mert éppen a békésmegyei munkásnép érdekében történt a legújabb intézkedés. az állam húszezer koronát engedélyezett arra a célra, hogy Békésvármegyében munkásházakat építtessenek. Luk ács György főispánnak nagy érdeme van ez ügyben, ki a munkás viszonyoknak ós a szociális bajoknak egyik legalaposabb ismerője. Munkálkodását siker kisérte és ime Bókésmegyóben nemsokára emelkedni fognak a munkáslakások s a mi népünk közvetlen közelről szerezhet meggyőződóst arról, hogy törődnek vele. A szomszédban, Hódmezővásárhelyen is készül és még ez évben befejezést is nyer ötven munkásház, harmincezer korona költséggel. Vármegyénkben e tekintetben volt már mozgolódás. Surim Mátyás csabai munkás és 150 társa adott be ez irányban kérvényt a miniszterhez, előadván benne azon súlyos körülményeket, melyek a lakásviszonyok tekintetében az alföldi munkásnépre nehezednek. Csabáról indult ki az első kórelem s igy remélhető, hogy az állam húszezer koronáját csabai munkáslakások épitésóre fogják felhasználni, mint ahol a népességnél fogva a legtöbb hajléktalan munkás található. A lakásokat megfelelő jó anyagból fogják felépíteni. Tizenkét éven át kell ötven koronát fizetni értük s ezen idő eltelte után a ház a munkás tulajdonába megy át. A megyebeli munkásnép helyzetének javítása érdekében kifejtett buzgóságukért méltán lehet üdvözölni az illetékes tényezőket. Megyei tanintézetek. Értesítők ismertetése után. A fennebbi címen számoltunk be vármegyei tanintézeknek mult évi működéséről, értesítőiknek nyomán. A legtöbb értesítő tiszta képet nyújtott az iskola beléletéről, tanulmányi állapotáról s most befejezve e cikkeinket, még az alábbiakat irjuk meg. A szülők az értesítőkből ismerik meg általában gyermekeik oktatóit, azok erkölcsi szellemi tőkóit, akikre legdrágábbjaik nevelése, tanítása van bízva. Általában, mondjuk, mert nálunk különben rendesen csak a gyenge, rossz és rosszabb tanulók szülői látogatják az iskolát, keresik az oktatókkal való érintkezést, a jó tanulók szülei fehér hollók ottan és az oktatók erkölcsi értékelésére körűlbelől semmi gondjuk. Sőt maguk, az iskolalátogató szülők se kivételek ebből, hisz ők se azok erkölcsi, szellemi értékének megismerése, azok becsülhetóse végett látogatnak oda, hanem elnézésért, irgalomért ós mindenekfölött, hogy az a 4-es valamiképp legalább 3-assá alakuljon át. E füzetekből ismerhetik meg az egyes szülők, hogy voltaképpen mi is az, a mire gj^ermekeiket az iskola tanitja; bepillanthatnak az iskokolának egész belső berendezésébe, amelylyel gyermekeik testi-lelki fejlesztését elérni igyekszik. Latolgathatják az iskola kívánságait: azokat összevehetik gyermekeik tapasztalt tehetségével és aszerint cselekedhetnek. E füzetékből tanulhatják meg az egyes szülők saját gyermekeik értókét is, amidőn módjuk van gyermekük előhaladását a többi, a száz, meg száz tanuló-társ előhaladásával összehasonlítani ós igy föltétlen biztossággal azt a nagy kórdóst is eldönteni, hogy kedves csemetéjük tanusitott munkásságáért hátas lovat érdemel e alája, vagy pedig nádparipát föléie. És még sok egyebet ismerhetnek meg belőlük az egyes szülők, pedig csak ezeknek megismerése, gonddal való figyelemmel kisérése is mily fontos volna reájuk, gyermekeikre, meg azok oktatóira nézve is. Mint lelkesülne a lelkes tanár munkájában, ha érezné, hogy figyelem, közbecsülós, er kölcsi-anyagi emelkedés kisérnék dolgait ; ós viszont, mint zsugorodnék össze a lelketlen, anyagi ember, amilyen minden pályán, tehát itt is akad, ha látná, érezné, hogy éles szülői szemek figyelik nyomoruságait. Az iskola követelésének megszivlelése, a tanitás anyagának, a tankönyveknek, azok változásainak figyelése, az osztályozások évről évre való összevetése stb. mennyi tanulsággal járna. Mint támadhatna ezekből és ilyesekből helyi közszellem, mint keresne az helyet-módot az érvényesülésre, javítván tanárt, tanitást, iskolát mindnyájunk javára. Nem „szülői konferenciák" divatjára, nem egyes mérges cikkekre, becs mórlő általánosításokra van az iskolának szüksége, hanem a szeretetteljes, állandó megfigyelésre és erre mi jó módot mutatnak azok a kis füzetek ! Mennyivel növekedik pedig az igénytelen füzetkók súlya, ha összeségüket tekinti valami éles szem, összeségüket hasonlítgatja, mórlegeli valami nemzete jövendőjéért dobbanó meleg sziv ós hideg értelem. Mindenféle frázis füstként oszlik szót hatásuk alatt, tisztán látjuk belőlük a tanitó világot, az igazgatóságok szellemét, az egész iskolát, a jövendőt. Mert léha iskola léha ifjúságot nevel, léha ifjúságból dologtalan vagy kényszermunkás társadalom támad, mely a gázzal, villámmal dolgozó nemzetek izzó versenyében okvetetlen elpusztul ós még csak megsiratásra sem érdemes. És nekünk van okunk keleti kényelmünkből kissé riadozni, ha közéletünk jelenségeiről gondolkozunk. Politika és egyéb ügyek. - Fővárosi munkatársunktól. (Randich kapitány. Szerzetesek és apácák. Az orleansi hercegné. Az elejtett olasz hadtest. Az ischli ut. Szemere bécsi milliója. Miniszter, mint szemétfuvaros.) Budapest, julius 26. Lelkesen üdvözlöm önt ismeretlenül is Randich kapitány ! Ön bebizonyította kétségtelenül ós megingathatlanul, hogy benne vagyunk a holt idényben. Aki eddig semmi módon sem akarta e bizonyosságot ténynek és valónak ismerni, immár hivővó lesz és megtér a tagadás ösvényéről. Ön kapitány, ki az Abbázia hajót vezeti Fiume és Buccari között, Urinj kikötő előtt látta a cápát, mely Fiume felé vette útját. Látta a cápát, a fiumei cápát, az örök cápát, mely minden nyáron megmutatja magát, hogy távirati jelentós érkezhessen róla. Kevés embernek adatott e ritka boldogság s mi, kik a nap eseményeinek munkásai vagyunk, egy hitvány papírlapról kényszerültünk olvasni az ön nagyszerű látását. Köszönjük is a felfedezést az egész újságolvasó közönség nevében. Bizonyosan valami kongregációs cápa lehetett az, mely a francia vizekről menekült a csendes fiumei vizekre. Mert hát a külpolitika mégsem mutatja azt, mintha holt idény lenne. A jólelkű, szellemes franciák gondoskodnak arról, hogy érdekes eseményekkel szolgáljanak az unatkozó nagyvilágnak. Lehet is a francia eseményekről beszólni. A köztársaságiak ós a fekete klerikálisok harca folyik ott kissé élesebben. C o m b es miniszterelnök bezáratta a szerzetesek és apácák iskoláit, melyekben a gyönge gyermeki lelkeket köztársaságellenes érzelmekre, felekezeti elfogultságra tanították. Mert már ennyire belementek a vallás emberei a politikába. Combé s miniszterelnök attól a lelki lidércnyomástól szabadítja meg a francia gyermekeket, mely velük egy barátban Jézus Krisztust, egy sáppadt apácáuan Máriát láttatott. Ezért tapsol a szabadság a francia miniszterelnöknek s tüntet ellene a klerikális fekete sereg. A szerzetesek nevelték azokat a monarchistákat is, kik részt vesznek a tüntetésben. Ez már sokkal közelebbről érdekel bennünket, mert a mi József főhercegünk leányának, Fülöp orleansi herceg feleségének kiáltották : „Éljen a királyné !" A hercegasszonynak egy beszédjéről is volt szó, melyet azonban megcáfoltak. Az udvarias franciák el is határozták, mint egy bécsi lap irta, hogy kiutasítják a hercegnőt Franciaországból, ha még tovább ság volt, melybe keserű csepp nem esett soha. Bámulta a cimet és most azt is alig értette meg. A boldogság Golgothája . . . Szenvedés a boldogságban ? Elmosolyodott erre a gondolatra. És lelke súgta az ellentétet. De hirtelen elébe tünt az egész mű, a folytatások vázlata ós gyötrő keserűség lepte meg a szikét . . . Elveszett volna tehetségének teremtő ereje, hogy nem képes folytatni a rajongással megkezdett munkát ? Ledobta a tollat és felugrott az Íróasztal mellől. Tica a kis divánon ült és ott sodorgatta a selyempapirost. Fájdalmas arccal nézte Pál küzködésót ós nem akarta zavarni gondolataiban. Mikor pedig megállott előtte, felé nyújtotta ajakát s Ozorai mellé rogyott a pamlagra. Átfogta Tica derekát s fekete fürteihez hajtotta tejét — írtál, szólt szelíden Tica. — Nem . . . Nem tudok . . . Hogy irjak most a szenvedésről, mikor nem érzek belőle semmit. . . De azért meg kell lennie, mert akarom. Belefogom kényszeríteni a lelkemet, felteszem magamban azt, mondta Pál szomorúan mosolyogva, hogy elhagytál, te, mindenségem . . . Tica megreszketett s hogy megindulását palástolja, a selyem papírok közül előhúzott egy levelet. •— Nézd, az előbb hozták, mig nem voltál itthon .... Szerelmes levél ugy-e, mosolygott Tica könnyein keresztül. — A kiadómtól, mondta Ozorai. Es egyszerre eszébe jutott, hogy már mióta felé sem nézett a redakciónak. Kelletlenül tépte fel a borítékot. Átfutotta a sorokat. Lángoló lett az arca s az összegyűrt levelet rekedt kiáltással dobta a szoba sarkába. — Igaza van . . . Tica elsáppadt s ijedten hagyta el ajkát a szó. — Mit irt ? Mit akar ? Ozorai felállott a pamlagról, meglepte újra az idegesség s izgatottan járt a szobában. — Semmi, törte szakadozottan, azt irja . . . Kéri a regény folytatást . . Nem irtam már három számba. Azt irták hogy beteg vagyok a lapban. Most várja holnaputánra . . . Figyelmeztet a, szerződésünk bontó pontjára . . . Tica felugrott a pamlagról s átfonta két karjával a férfi nyakát, ugy zokogta : — Elakar küldeni, fenyeget ... Oh Istenem mi lesz akkor veled, újra a régi kínlódás, az elmúlt nyomorúság ... Mi lesz a fényes álmokból. . . — Az álmokból, sóhajtotta Pál, nincs már erőm, tehetségem a teremtésre . . . — És ugy-e, ugy-e tört ki Tica vanagló zokogással, ón vagyok az oka? Tudom, ne is tagadd ... A ti lelketek nem olyan, mint másé, a csendes boldogság nem való hozzá . . . Mindig csak a vágy az epedós uzi a munüara i mar S ha nincs mit űznie, elernyed, elvész az ereje.. Én vagyok az oka . . . Látom napok óta ós vergődött a lelkem a kínlódásodon . . • Tudom, nem ad erőt már a csókom, az ölelésem . . . Ugy-e elmenjek, hogy ne is láss, hogy vágyódj utánam . . . El, el messzire . . . Ozorai magához szorította a leány vonagló testét s rekedten súgta : — Meghalok, ha elhagysz . . . Majd kibontakozott Tica öleléséből, kalapját kapta s kirohant a szobából. A leány pedig lerogyott a pamlag előtt. Két karjára hajtotta fejét s betöltötte a szobát görcsös zokogása. V. Ozorai Pál az éjszakázástól fekete karikás szemekkel, szinte tántorogva haladt fel a lépcsőn. Egy napja s egy éjszakája nem volt otthon. Megrendült a hite teljesen tehetségében ós a gyötrő érzést mulatóhelyeken akarta oszlatni., Sikerült is, egy időre. De most hogy eloszlott a pezsgő mámora, újra tisztán látott. Csúnya volt a tette. Tioa azóta zokogva Jesi az ajtónyilást és durcás arccal, de azért csókkal és öleléssel várja . . . Erre a gondolatra elcsendesült lelkének háborgása ós nesztelenül lépett be az ajtón. Senki sem volt a szobában. Ozorai kissé ijedten állott meg. Hol van Tioa, hova mehetett ? Hirtelen az Íróasztalra tekintett : nem volt rajta Tica arcképe, a helyén teleirott papiros hevert. Remegve dőlt az Íróasztal székére ós olvasta a levelet . . . „Itt hagytalak Pálom . . . Elmentem messze innen, hogy utánam ne jöhess. Á szivem majd ketté szakadt, de jobban szeretlek téged, mint az életemet. Én meghalhatok, megölhet a boldogtalanság, osak te élj és haladhass a dicsőség felé. Összetöröm a mi égi boldogságunkat, — — te érted . . . Elmentem . . Most vágyódj, epedj utánam, aki majd meghalok érted Ne légy boldog, érezd a boldogtalanság kínját ós küzdj, dolgozz tovább, de ne felejts el soha ... Én se téged, Pálom. Elvittem mindent, ami rám emlékeztetne, arcképemet is : csak lelki szemeiddel láss . . . Hogy még jobban epedj a te Ticád után és újra teremteni tudjon a lelked . . . Ozorai halálsáppadt lett. Köny nem jött a szeméből. Bele folyt az mind a szivébe s ugy érezte: megpattannak erei a könytengertől. Puszta sivatagban látta magát, elhagyottan, nyomorultan, hiszen egy pillanat rabolta el vadul élte örömteljes boldogságát Meredt szemekkel nézett a levegőbe, majd másik papírra tévedt a szeme. A fejezet címre. Most, mikor a fájdalmak óceánjában vergődött a lelke, értette a két szót. Érezte a végtelen, mindensóges gyötrő keserveket s tollára tévedt a keze . . . S mikor a hajnal derengő sugára sütött a pislogó lámpára, akkor is irt még... Most már saját maga volt a regény hőse . .. is a politikába egyeledik. Nem törtónt meg, de hogy van valami a dologban, igazolja a hercegnő magatartása, aki csak azért is Párisban marad, bár el akart onnan utazni. A forradalmak hazájából, ha már külföldön vagyunk, benézhetünk a szövetséges Olaszországba is, melynek fejedelme mindig utazik. Egy érdekes hir merült fel ugyanis a hármas szövetség minapi megújítása után. Katonai ügy ós az, hogy a szövetség uj formájában elejtették azt a követelményt, hogy az olaszok egy esetleges orosz—osztrák-magyar háborn esetén egy hadtestet küldjenek Magyarországon át a román határra. Illetékes helyen móg nem cáfolták meg a dolgot, de sok politikus azt tartja, hogy ilyen határozmányt nem is foglalhatnak a szövetségi szerződésbe, hanem csupán a vezérkarok megegyezése lehet, mely természetesen változhatik. A Berlinből származó hirt még maguk a német lapok is „kalandosának mondják, annál kevésbbó van tehát nekünk okunk a fejtörésre. Ezek ütán pedig hazatérhetünk egy kis kiegyezésre. Sokszor volt már a kiegyezés történetében fontos hely I s c h 1, sokszor az a szerep jutott ennek a városkának, hogy benne döntenek két ország között folyó vita felett. A minisztereknek Ischlbe való utazása mindig jelentős s talán az lesa mostan is. Körber már előbb ment Ischlbe, mint Széli, de a sietségnek nincsen eredménye, mert a később utazó magyar miniszterelnökkel agy napon fogadja a király. A folyó ügyek kerülnek szóba az ilyen kihallgatásokon rendesen, de most természetesen egyszerű, hogy a kiegyezési kérdések is szőnyegre kerülnek. A vezető politikusok egy része most várja a döntést s azt hiszi, hogy az egyik államférfi semmi esetre sem fog boldogan visszatérni. Mások azonban nem remélik a döntést ez alkalommal. S ez is a valóizinübb, mert móg nem ért véget a vámtarifa harmadik olvasása. Tehát még most sem érünk a végéhez annak az ügynek, melyben millió és millió ember várja a befejezést. Amint hirlik, akkor, midőn Önök e sorokat olvassák, koronatanács lesz a király elnöklésével. Ez már jelentősebb momentum, amelytől várhatunk egy kis friss kiegyezési híreket. Bécsben különben a magyar és osztrák pénzügyminisztérium képviselői az egyenes adók részéről függőben levő kérdések tárgyában tanácskoznak. Lám C s ó r y Lajos ós Szemere Miklós sokkal hamarabb megegyeztek, mint Széli ós Körber, s ma' már a szentlőrinci puszta, mely a főváros közelében fekszik, a Huba-nemzetség sarjának tulajdona. Potom két millió s néhány százezer korona volt az ára. De hát Szemerének könnyű fizetni, aki milliókat tud nyerni Bécsben. Azt hiszem ez volt az egyedüli osztrák pénz, melyen magyar ember vett magának földet. Különben a szentlőrinci pusztának érdekes a története s nagy tanulsággal szolgálhat a gazdáknak. Vagy három óvtiaede móg homoksivatag volt az egész puszta, melyet G-rass alkovich herceg örökösei, majdnem ingyen adtak el az akkori pénzügyminiszternek L ó n y a y Menyhértnek. Ez időben törtónt, hogy egy fővárosi szeszgyárat alaposan megbírságoltak, mert nem szállította el a telepén felgyűlt hulladékot. a gyártulajdonosok kifizették a bírságot, de a szemetet nem vitették el, mert az elhordás költségeit ötven-hatvanezer forintra becsülték. Megtudta L ó n y a y miniszter a dolgot s elvállalta a szeméthordást húszezer forintért. Vasúton aztán az értékes trágyát a szentlőrinci pusztára hordatta s a homokbuckákból termőföld lett. Igy volt egy miniszter szemótfuvaros, de aki gaada is volt. Tanulhatna tőle sok mai birtokos is, de hát ugyan ki lenne )manapság, a mai uri világban szemótfuvaros, ha már hat lova van . . . ? A vörös kaka8. Három tüseset egy telken. A legborzasztóbb elemi csapások egyike a tüz, midőn a békés elem vészben tör ki