Békésmegyei közlöny, 1902 (29. évfolyam) július-december • 53-104. szám

1902-12-04 / 97. szám

XXIX. évfolyam. Békéscsaba, 1902. Csütörtök, december hó 4 én. 97. szám §1 BEKESMEGT KÖZLÖNY POLITIKAI LAP. Telefon-szám 7. Szerkesztőség: Fó-tér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét il'ető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Megjelenik hetenként kétszer: vasárnap és csütörtökön. ELŐFIZETÉSI DIJ : Egész évre 12 kor. Félévre 6 kor. Negyedévre 3 kor. Egyes szám 16 fillé Előfizetni bármikor lehet, évnegyeden belül is. Felelős szerkesztő : MAROS GYÖRGY. Laptulajdonos : SZIHELSZKY JÓZSEF. Kiadóhivatal: Telefon-szám Fő-tér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő. Nyilttér-ben egy sor közlési dija 50 fii. Magyarország és Ausztria. Budapest, dec. 2. Áz osztrák parlamentben előfordult legújabb események után minden remény eltűnt, hogy a kiegyezést a legközelebbi időben parlamentáris uton elintézhessék. Körber dr. osztrák miniszterelnök még csak az imént hangoztatta intőleg az osztrák iparosok gyűlésében az érdemleges munka szükségleges voltát és ilyen intelmet csak akkor intéz az ember, ha csak valamiképpen is várhatja, hogy annak meg lesz a kivánt sikere. De már az osztrák reichsrath egyik ülésében a miniszterelnök a cseh képviselők egy interpellác ójára adott válaszában oly hangot ütött meg, mely általában azt a nézetet kelti, hogy érdemleges munkát a parlamenttől többé várni nem lehet. A miniszterelnök egyenesen utalt rá, hogy a kormány nem tehet pénzügyi engedményedet valamely egyes országnak, vagy az állampolgárok valamely osztályára vonatkozólag, mert el kell készülve lenni arra, hogy a munkára képtelen parlamentet a költségve ésre való vonatkozással is mellőzni lesz kénytelen, mert abba a helyzetbe jut hat a kormány, hogy azokat a bevételi forrásokat, melyeket a cseh képviselők most a saját országuk javára igényelnek, az egész birodalom számára kell majd igényelnie. A dolgok ilyetén álása érthetővé teszi, hogy nálunk, kik már elég régen szenvedünk a gazdasáp bizonytalanság következményei miitt, mind sürgetőbben követelik, ho*y valamiképpen tisztázott helyzet teremtessék. Igy a budapesti kereskedelmi kamarában is épp most interpellálta egy kamarai tag az elnököt az iránt, hogy mennyire vannak az előkészületek, hogy a vámterület elkülönítéséhez lehessen fogni. Az elnök válasza, mely pontosan ahoz magyarázathoz simul, melyet Széli Kálmán adott az 1899. XXX t.-cikkről, ugy szólt, hogy Ausztriához való gazdasági viszonyaink voltaképpen 1907-ig rendezve vannak. Hozzáfüzt^ még, hogy éppen az adott viszonyok közt egy kereskedő sem vállalkoznék e dolgokban rideg változtatást tenni. Ez igen helyes, de éppen a viszonyok követelik a lehető segítséget is, mert tisztázni kell a helyzetet arra nézve, vájjon a gazdasági vonatkozások akart folytonosságát szándékoznak-e Ausztria részéről is megérlelni|? A segély abban van, hogy a vámtarifa végre teljesen elkészüljön a két kormány közt. Ugyanis kijelentették, ugy a magyar, mint az osztrák miniszterelnök, hogy még csak a legeslegkisebb differenciákat kellene megszüntetni, a fődologban rr ár minden rendezve van. A végleges befejezésnek tehát annál hamarabb meg kellene lenni. Hisz előre fel lehetett tenni, hogy a két állam kormányai, melyek az 1867. kiegyezés alapján állán, a két állam érdekeive összhangban álló eregményhez fognak jutni Különben maguknak a kormányoknak kellene az 1867. kiegyezés további fennállását holmi lehetetlenségnek kijelenteni. De ugyanezt a benyomást kell előidéznie a két minisztérium véget érni nem akaró tanácskozásának a vámtarifa felett. Ugy Ausztriában, mint Magyarországon az a vélemény kell hogy keletkezzék, hogy a két állam gazdasági érdekei oly nehezen áthidalható ellentéteket alkotnak, hogy voltaképpen jobb is lenne olyan megegyezést, mely nem könnyen jön létre, nem is erősz i kölni. Már ezért is lehetőleg még az 1902. év vége előtt meg kellene állapítani a két kormány közt a vámtarifát. A üitel és a kisiparos. A hitel könnyű hozzáfórhetóse minden termelési ágra nézve elsőrangú fontossággal bir. Mig azonban a kiterjedtebb üzemek rendelkeznek nemcsak a hitelképesség föltételeivel, hanem a szükséges hiteleszközök birtokába is tudnak jutni, addig a kisebb termelők e tekintetben is nagymérvű gyámolitásra szorulnak. Épen mostanában fáradoznak azon, hogy a kisgazdák számára uj hitelforrásokat nyissanak, holott az országos központi hitelszövetkezeten kivül a különböző, szolid alapon nyugvó szövetkezetek egész raja szintén ezen cél szolgálatában áll, ellenben a kisipari hitel ügye csak igen lassan halad előre. Azt kell vizsgálnunk, mi történt már eddig is a kisipari hitel szervezése érdekében ? S mi volna e téren a teendő ? Első sorban a kormány iparfej leiztési programmjából a segélyezés azon módja, hogy a kisiparosoknak egyes esetekben kamattalan kölcsöneket adott. A segélyezés ezen módjától a kormány kénytelen volt eltérni, mert egyfelől a készpénz-szubvencióit a legtöbb esetben nem fordították a kitűzött célra ós másfelől meg, amikor a visszafizetés időpontja veszedelmesen közelgett, a kisiparos nem is halasztásért, — hanem ujabb hitelért folyamodott. Annál sajnálatosabb ez a dolog, mert éppen Ausztriáról olvashatjuk, hogy ott kamattalan kölcsönök igen sok esetben jó szolgálatokat teljesítettek, de viszont rendszeresen be is folytak. Társadalmi tevékenység hozta létre a néhány hónappal ezelőtt alakult folyószámla leszámitoló szövetkezetet, melynél a kormány 50.000 korona üzletrészt jegyzett. Nem akarjuk ez uj intézetet sem bizalmatlansággal és távolról sem animozittással fogadni, de tevékenységének eredményében nem igen lehet nagy bizakodásunk. Éppen a kisiparoion ez nem igen fog segiteni ós terjeszkedésre aligha lesz képes. Gyökeresebb eszközökhöz kell nyúlni. Az 1889. XXIII. törvénycikk megalapította az Országos központi szövetkezetet s nemcsak ezt ruházta fel mindenféle kedvezménnyel és részesiti nagy anyagi támogatásban, hanem a központi hitelszövetkezet kötelékébe lépő és kötelékében alakult szövetkezeteket is kedvezményes jogállásba juttatta. Egészen külön fejezetbe tartozik annak fejtegetése, mennyiben felelt meg a központi hitelszövetkezet a várakozásnak, annyit tőle meg nem tagadhatunk, hogy élénk tevékenységet fejt ki ipari hitelszövetkezetek alakításában, melyek a hiteleszközök hozzáférhetését könnyítik meg. Csak a mult évben 32 ipari szövetkezetet alapított és 25 szakcsoportot szervezett, mivel pedig az 1900. évben már 44 ipari szövetkezet ós 3 szakosoport állott, ez Országos központi hitelszövetkezet kötelékében fennálló szövetkezetek száma ez idő szerint 104-re rug. Az önállóan működő hitelszövetkezetek Békésmegyei Közlíny tárcája. Régi kedvem, régi kídvem . . . Régi kedvem, régi kedvei, Tudja az ég, hol van? Nem találom lányszemét;n, Sem a tüzes borban Ébredj már fel te alvó tV., Lobbantsd lángra szivén] Hadd égjen el szerelmér|.< , Emésztő tüziben. f Régi kedvem, régi kedvf/., Hejh ! . . tudom már, h

1 van ! Ott feledtem ... ott fejdtem Nehéz bánatomban . . .. Drága kincsem ! . . tinánok Egy csillagos estén, Adjad vissza! . . könnyi. szivem Nehéz, fájó terhén ! Bárdoc látván. A sors b öi t e t. Irta: Maxim Av onin. a Jean Guillon és Pie e Destroit molnárok voltak Bretagneba. Közel egy negyedszázad óta már mal.es, elkeseredett, könyörtelen harc folyt ksöttük. Jean Guillon, aki izelőtt egyszerű molnárlegény volt Destrjbnál, de a kit ez elkergetett, mert egy iák búzát lopott, régi urát mindenféle gaúggal lassankint tönkretette ós ő maga most kereskedő, bankár, uzsorás és a kő-ég majd minden földjének kizárólagos tubdonosa volt. Felfuvalkodott, mint egy b a, bérlői ós adósai meg egyre hizelegt neki, ami még inkább fokozta elbizakocttságát. Kíméletlen volt a szegények int ós szemtelen mindenkivel szemben. E[ szóval valóságos zsarnokává lett a környmek. Egy januári estén,imikor fagyasztó északi szél sepert végig, tájon, Jean Guillon mosolyogva ült jóblzárt ebédlőjének kandallójánál, melyben atalmas tüz égett. Mivel birtokába kerít te vetélytársának malmát, házát, mindenngóját ós ingatlanát, Destroit Pierret még az este kiűzték lakásából. Jeen Guillon kacagott. Ah ! Ott űzték el ! Ott nevezték tolvajnak ! . . . Nos, most itt a megtorlás órája, amelyet már oly régen vár. Az utcáról valami zaj az ablakhoz csalja. Destrorit egy kézi kocsit tol, amelyen néhány rozoga bútor ós egy faágy van ; azon, mint valami rongy batyu, egy vén asszony zsugorodik, kinek fogai hallhatólag vacognak a hidegtől. Ez a szegény teremtés Destroit anyja volt A bolygó hontalan megáll minden ház előtt ós menhelyet kér a beteg számára, de elutasítják mindenütt, nehogy Guillont megharagítsák. Hasztalan emlékezteti az embereket a sok jó szolgálatra, amiket ő tett nekik, — vállat vont mindenki ós ez ugyanis érthetően az jelenti: „Ha rajtad segítünk, mi veszünk el!" az öreg anyóka nyög, köhög. Iszonyúan fázik. Csak egy ház van még, hol be lehet kopogtatni. Guillon háza. Pierre haboz egy pillanatig, aztán bekopogtat. — Mit akar ? — Menhelyet anyám számára. — Koldusokat nem fogadok be. — Nem vagyok koldus . . . Erősek a karjaim, megszoktam a munkát . . . Jól tudod te ezt Jean . . . Hót esztendeig óltól a házamban . . . — Maga elkergetett, rendben vagyunk. Aztán nem őriztük mi együtt a disznókat. Hagyja abba a tegezóst és pusztuljon ! — Jean, egy szegény asszonyt nem hagyhatsz elpusztulni. Ne üzz el, Jean esdve kérlek . . . Szolgád legyek ? . . . Csak ezt az egy éjet tölthesse el anyám az istállóban . . . Senki nem akarf befogadni . , . Féltek tőled, de ugy-e félreismertek ! . . . Igaz, hogy ellenségek voltunk, de én becsületes harcot folytattam. Beismerem, hogy legyőzettem . . . Megalázom magamat; feledjük a multat! — Most már elég ! — Lehetetlen, hogy ily kemény szived legyen! ... Az öreg asszony talán csak nem oka annak, amit én vétettem ellened ! Ebben a hidegben talán a következő órát sem éri meg . . . Magadra veszed ezt a bünt ? — Ne terheljen tovább, lóduljon az útjára! Pierre összeráncolta homlokát ós igy kiáltott fel : — Tudtam, hogy tolvaj vagy, de ilyen bűnre mégsem tartottalak képesnek ! . . . Imádkozzál, hogy anyámat baj ne érje ; hallod, Jean Guillon ! Hevesen becsapta az ajtót ós miközben a targonca eltűnt az országút sarkán, Jean Guillon visszatért szobájába ós vígan fütyörészett . . . II Két kilométerre a községtől Pierre megállt. Metszőim éles volt a szól; a hónedves éj ránehezedett a földre. A mély csendben csak az öreg asszony fogainak összeverődósét lenetett hallani. Majd hirtelen, mig a fia kétségbeesetten tűnődött, hol találhatna számára menhelyet, hörögni kezd. — Nem, ez lehetetlen ; házból kivert kutya módjára, az ut szólón, az árok mentén pusztuljon el ? Pierre fölemeli a vékony kendőt, amely lyel az öreg asszony arcát letakarta és a utolsó sugarainál üvegesedő szemeibe néz ; haldokolt. — Anyám ! A haldokló szederjes ajkai mozognak. — Pierre . . , hadd öleljelek meg még egyszer, fiam ! Erősebbé válik a hörgés, dagad, mint valami elfojtott zaj, aztán gyöngül . . . egy rángás . . . egy csuklás ... ós vége ! Pierre rémülten szorítja le a halott szemeit, letérdel a hóban ós csak a szól egyhangú süvöltóse zavarja az éj csöndjót . . . III. Jean Guillon a kerületi központban rendezett lakomáról tér haza, ahol képviselővé jelölték, a. sok bortól fólmámorosan, meleg bundájába burkoltan, jó szivarral a szájában, kellemes ábrándokba merülten ballag ós csak attól fél, hogy valami kellemetlen találkozása lehetne. Lelkiismeretét nem egy gazság terheli és az est mind sűrűbb árnyakat ereget le a földre. Miért is nem ült fel a kocsira, amelylyel megkínálták ? De hát végre is, a gazdag bankárt, a jövendő képviselőt ki merné megtámadni ? Képviselő ! A hajdani molnárlegény egyszerre azt a képet varázsolja maga elé, amint szónokol, törvényeket alkot és azoknak a nagy kérdéseknek a megoldásán dolgozik, melyektől országának sorsa függ. Képviselő ! Miért is állana meg félúton ? Nincs benne elég eróly, szívósság, szivtelenség ? . . . Képviselő ! Hát igen, és aztán. Egyszerre látja, amint egy árny egyenesedik fel előtte ós visszaretten. — Hé ! ordit rá. Menj utadra ! — ü.z ut mindenkié, felel egy hang, a melyről Drestroit Pierret ismeri fel. Tovább akar haladni, de az az ember elébe áll. — Csak egy szóra, Jean Guillon ! — Alkalmatlan idő ez. Hallja . . . menjen útjára, vagy ezzel a bottal zúzom be a fejét ! — Bolondtól nem félek ós én azt az időt választom, amely nekem tetszik. Pierre Detroit galléron ragadja ellenségét ós ráordít : — Tudod-e, hogy megölted az anyámat ? Tudod-e, hogy az élet legnagyobb fájdalmát te szerezted nekem? Tudod-e, hogy mialatt te duskálódtál, ón egyedül követtem áldozatod koporsóját? Igen, egyedül ! A gyávák, akikkel oly sok jót tettem, még lakásukban sem mertek keresztet vetni, amikor a halottas szekér elhaladt ! És ki annak az oka, szólj Jean Guillon, ki az oka? i A nyomorult fuldokolva hebegett: — Bocsáss el, bocsáss el ! — Igen elbocsájtalak, de előbb megmondom, hogy gazember vagy, tolvaj, gyáva, gyilkos és amig elér a méltó büntetésed, ón bánok el veled ugy, mint egy gazfickával kell elbánni! Igy ni! Most pe-