Békésmegyei közlöny, 1902 (29. évfolyam) július-december • 53-104. szám

1902-11-20 / 93. szám

lődós előmozdítására szolgáló hazafias tettóért köszönetemet ós elismerésemet fejezem ki. Hazafiúi üdvözlettel Budapest, 1902. októbber 11. Wlassics. A törvényhatósági bizottságnak a községi tiszti nyugdíjintézet határozata ellen Chrisztian György ós Bajosy Gusztáv által benyújtott felebbezésére, a módosított községi szervezési szabályrendeletre s az 1901. évi községi számadásokra Yonatkozó jóváhagyó határozatait a képviselőtestület tudomásul vette. Nagyobb vita fejlődött a törvényhatósági bizottságnak a csabai kötött-szövött árúgyár segélyezése tárgyában hozott községi határozatra hozott s lapunk hasábjain többszörösen ismertetett határozatánál; K o r o s y László, S z a 1 a y József és B e 1 i o z e y Rezső hozzászólása után a képviselőtestület elhatározta, hogy a törvényhatósági bizottság határozatát megfelebbezi, mert a község a segélyezésre vonatkozó határozatát kellő körültekintéssel hozta meg, a segély utalványozását olyan feltételekhez kötötte, melyek mellett az ellenőrzés minden irányban biztosítva van. A vármegyei közigazgatási bizottság jóváhagyta az alispánnak azt a határozatát, melylyel ez a Ferenczy Zoltán volt községi fővégrehajtó lemondását eltogadta. Ferenczy ugyanis az alispán határozatát megfelebbezte, mert a lemondás benyújtására kényszerítve lett. A képviselőtestület az igy megüresedett állásnak választás útján való betöltéséről majd csak akkor fog gondoskodni, amikor a megtel ebbezett szervezési szabályrendelet miniszteri döntéssel visszakerül. ü. község, mint ismeretes, a volt algimnáziumi épületet a vallás ós a közök' tatási kormánynak a polgári fiúiskola céljaira felajánlotta; a képviselőtestület — a kir. tanfelügyelő megkeresésére — elhatározta, hogy az algimnáziumi épületet már most átadja a kultuszminisztériumnak, hogy abba a polgári fiúiskola a jövő tanév megnyíltával akadálytalanul bevonulhasson. Amikor a polgári leányiskolát a község állami kezelés alá helyezte, kötelezettséget vállalt arra is, hogy, amennyiben a viszonyok ugy kívánják, az átadott épületet még két tanteremmel kibővíti. Az állami iskolai gondnokság azzal a kéréssel fordult a községhez, hogy a két tanterem helyett építsen tornacsarnokot a leányiskola számára. Az elöljárói tanács javaslatának elfogadása mellett, V a r s á g h Béla felszólalása után a községi képviselőtestület felhívta az iskolai gondnokságot, hogy mutasson be költségvetést ugy a két tanteremről, mint a tornacsarnokról, s csak a költségvetések beérkezte után fog érdemben határozni. Lelkes éljenzéssel fogadta a képviselőtestület B e 1 i c z e y Rezső indítványát, melyet lapunk mult számában egész terjedelmében szó szerint közöltünk, egyhangúlag emelte határozattá az elöljárói tanács javaslatát: hogy a Csabán feállítandó Kossuth-szobor költségéhez a község közönsége nevében hozzájárul, s a hozzájárulás mérvét majd akkor fogja számszerűleg megállapítani, amikor a közönség körében megindult gyűjtés eredménye ismeretes lesz. A községi árvaszék ós az elöljárói tanács együttes javaslatára a közgyűlés az üresedésben levő községi árvaszéki 'ülnöki állásra a képviselőtestület K o r o s y László főjegyzőt helyettesíti, akinek tiszteletdiját a-helyettesítési idő leteltével fogja megállapítani. A helyettesítés kérdésének ekkónti megoldásával a hűtlen ülnök megtakarítandó tiszti fizetéséből az árvaszék oly fedezethez jut, melylyel a hiány teljesen pótolva lesz, s igy azok, akik a fizetésnek illetéktelen helyen lett teljesítésével különben — másodszori fizetés folytán — kárt szenvednének, kárpótoltatni fognak. B e 1 i c z e y Rezső és Rosenthal Ignác helyeslő, W i 1 i m István felvilágosító szavai után, a tanács javaslatának elfogadása mellett elhatározza a közgyűlés, hogy 1903. január 1-vel kezdődőleg a piaci ós vásári helypónzszedési jog kezelését házilag intézi, egyelőre azonbau csak próbaképpen egy esztendőre, s a javasolt rendszernek további fentartását illetőleg csak az ez idő alatt szerzendő tapasztalatok alapján fog végleges határozatot hozni. A Széchenyi-ligeti pavillon színpadát a képviselőtestület mintegy 800—1000 kor. költséggel kihelyezni határozza, hogy ezzel a táncterem megfelelő kiegészítést nyerjen Az elöljáróság jelentést tett a községi árvaszéknél történt sikkasztás folytán az árvaszék által kiküldött bizottság vizsgálati munkájáról; a jelentést a közgyűlés tudomásul veszi s az ügy befejezése után végjelentést vár. Több vételi ügynek névszerinti szavazással lett elintézése után a közvilágítás kérdése került szőnyegre; erről lapunk más helyén emlékezünk meg. Ismeretes dolog, hogy a község az utitörvóny értelmében már évek óta nagyszabású munkát tett folyamatba a meglehetősen rendezetlen s nagy előszeretettel elszántogatott közös düllőutak helyes megjelölésére ; e munka most már teljes befejezést nyert. Természetes, hogy a majdnem 500 klmtr hosszú utak kijelölése ellen az érdekeltek részéről itt ott panaszok is felmerültek ; ezeknek a panaszoknak helyszíni elbírálására a közgyűlés külön bizottságot küldött ki. A bizottság beszámolt munkájáról s javaslatait a közgyűlés változatlanul elfogadta. Csak a felsővégi tehénlegeltetőtársulat utügyónél merült fél nagyobb vita, melyben resztvettek: Kociszky Mihály, S z a 1 a y József, Áchim Gusztáv, K orosy László, Kovács Sz. Ádám- ós M a c z á k L. György hol pro, hol contra. Erzsóbethelyen 3 hónapra dij nokot engedélyezett a közgyűlés, egyben egy kiadói állásnak rendszeresítése határoztatott el évi 1000 korona fizetéssel. A helj'hatósági engedélyezési dijakról szóló szabályrendeleti tervezetet elfogadták. Worlicsek Emiliát és H a n c s á k Lajost a község lakosai sorába felvették. Leitmann Jánost a házából utcaszabályozás folytán elesett négyszögölekért kárpótolták. A hosszú tárgysorozat ezzel kimerült s a biró a gyűlést y

al órakor berekesztette. A „Békésmegyei Közlöny" táviratai. Széli Kálmán az önálló vámterületről. Budapest, nov. 18. (Saját tud, távirata.) Már tegnap beszélték a szabadelvüpárt soraiban, hogy Széli Kálmán miniszterelnök hosszú beszédet fog mondani a képviselőház mai ülésén. A jóslás bevált, mert Széli Kálmán csakugyan beszólt, a szabadelvüpárt tömött padsorai előtt ós általános figyelem között. Beszéde három óra hosszán át tartott. Széli rövid bevezetés után rátért a vámtarifa annyira bolygatott ügyére, ix jobboldal helyeslése között fejtegette, hogy a vámtarifa magyarázatában sem K on y á t h y Béla, sem Kossuth Ferenc nem helyez-kedtek helyes ós igazi álláspontra. A kiegyezésre az 1905. óv, mint határidő ninos kitűzve ; ez csupán a szerződések ós a kiegyezés idejének egybeesése. (Éljenzés jobbról.) A. viszonosság megsórtósi szakaszát T h u n n a 1 szomben ő maga proponált i. Bo is vette a törvénybe, melyben azonban nincsen kimondva, hogy szükségkép önálló vámterület következik az országra. A törvény nem azt tartalmazza, hogy 1903. ápril végéig meg kelt csinálni az önálló vámtarifát, ha a kij^ye-jes nincjan meg. A törvény csak arról szól, el kell készíteni az önálló vámtarifát, hogy készen legyen alkalom adtára. Hangsúlyozz* is, hogy készen lesz a tarifa. Ezután fontos nyilatkozatot tett aminiszterelnök, Részletesen kinyilatkoztatta beszédében, hogy az önálló vámterületet most is kivihetőnek tartj a, de csak ebban az esetben, ha a kiegyezés nem sikerül. Nagy éljenzés követte Széli Kálmán szavait, aki végül önérzetesen tiltakozik a gyanúsítások ellen, hogy csak most interpretálta a paktumot. A miniszterelnök egy órakor még beszólt. Utána Lengyel Zoltán függetlenségi képviselő mondott rövidebb beszédet katonai kérdésekről. F ej ér vár y honvédelmi miniszter rögtön válaszolt s szavai után az elnök bezárta az ülést. Villanyvilágítás Csabán. Félve írjuk le e cimet. A villanyvilágítás egy évtized óta kísért Csabán s ez idő alatt annyiszor volt már alkalmunk ezzel a cimmel lándsát törni a világítás kérdésének gyököres átalakítása mellett, s a legszebben megindult mozgalmak kívánatos eredményében annyiszor kellett csalódnunk, hogy ma, amikor egy ujabb mozgalom küszöbén állunk, a legnagyobb aggodalommal kell kérdenünk a tisztelt városatyáktól: mikor fog már ez a kórdós a végleges megoldásra megérni ? Tiz esztendő sokszoros tapasztalata még a a legskrupulózusabb elméket is meggyőzhette arról, hogy minden további halogatás valóságos merénylet a közönség jogos aspirációi ellen ; a lefolyt hosszú idő alatt ezerszeres példák igazolják, hogy Békéscsabának, ennek a minden tekintetben öntudatosan fejlődő városnak botrányos közvilágítása, melynél a holdjárás játszik döntő szerepet, immár tűrhetetlen állapot. Elismeréssel kell adóznunk a körültekintő, gondos elhatározásnak minden esetben, amikor a képviselőtestület egyes fontosabb ügyekben csak minden részlet teljes felderítése után hozza meg határozatát ; de, az Isten szerelméért, 10 esztendő csak elég idő arra, hogy bármely kórdós megérjen a döntő határozathozatalra ! Az indokolatlan halogatás igen szerencsétlen eljárás, mely csak arra alkalmas, hogy a határozathozatalra illetékes testület munkájának komolyságába vetett hitet megrendítse. Ezerszerte inkább kimondani, hogy a villanyvilágítás kérdését leveszik a napirendről, mint a döntésnek évről-évre való halogatásával bizonytalan helyzetet teremteni ! Ez a folytonos bizonytalanság megbénítja a lakosság szabad cselekvési képességét ; mert — mi tudjuk — százan ós százan vannak, akik azért nem tudnak magánvilágitási dolgaikban intézkedést tenni, mert a képviselőtestület még nem döntött a közvilágítás kérdésében. Mindnyájan várják, hogy mikor dől el ez a kérdés a képviselőtestületben ? hogy azután ők is határozzanak magánvilágitási szükségleteiknek gyökeres megváltoztatásáról. Mert az az egy bizonyos, hogy a petróleum világítási rendszer továbbra meg nem maradhat; az a sok bosszúság, kellemetlenség, mely a petróleum-világítást napról-napra nyomon követi, az a sok cselód-affór, mely a petróleum-lámpával kapcsolatosan háziasszonyaink életétnaprólnapra megkeseríti s az az egyptomi sötétség, mely utcai petróleum lámpáink világítása mellett a városra borul : mind egyegy csattanós bizonyíték amellett, hogy a petróleum világítási rendszer felett meg kell húzni a lélekharangot. Es ha ez igy van, aminthogy megdönthetlenül igy van, csupán azon kórdós nyomul előtérbe, hogy mivel pótoljuk a petroleumot ? A gáz, az acetylen, a villany azok az anyagok, melyekből a modern világítás eszközeit szerzi. Ezeknek az anyagoknak cólravalósága felett kötetekben lehet vitatkozni De a gáznak, különösen pedig az acetylennek veszedelmes robbanékonysága, egészségre ártalmas volta, a köztisztaság feltételeinek magában rejtő hiánya még a laikus olött is kétségtelen előnyt nyújt a harmadiknak : a villanynak. Igaz, hogy a villanyvilágítás ma még drága, de a villanyvilágítás drágaságáról levegőben kavargó hírek : mese ; számadatokkal tudjuk bizonyítani, hogy a villanyvilágítás ma már legfeljebb egyszeresen hadöhöz nagyon jól illik ez a bölcselkedés. Pedig nincs igaza. Bizonyos vagyok benne, hogy barátnőm sohasem volt szerelmes az urába, de még bizonyosabban tudom, hogy sohasem érezte magát boldogtalannak mellette. Maradt talán valami betölthetetlen vágyakozás a szivében, álmodott talán egy másfajta életről,amelyben mindent másként rendezett be mint a mostaniban van? De józan, meggondolt asszony volt s tudta, hogy az álmokat semmiképen sem tanácsos túlságosan komolyan venni. Az álom arra való, hogy a sötét éjjelt megszépítse, bevilágítsa, de mi köze aztán a józan, reggeli világossághoz ? Az ón barátnőm minden nagyobb lelki emóció nélkül élte volna le életét, négy gyermeke és derék, becsületes férje mellett valószínűleg sohasem jut olyan helyzetbe, hogy históriáját bizonyítékul használhassam fel ön ellen, ha váratlanul nagy szerencsétlenség nem óri, az, hogy férje egy borús, szeptemberi nap hirtelen meghal. Özvegyen maradt, négy gyermekkel, felette rendezetlen anyagi viszonyok közt. Férjének nagy jövedelme, de úgyszólván semmi vagyona sem volt. Barátnőm felköltözködött a fővárosba és itt ebben a szörnyű emberrengetegben próbált valamiképen kenyeret keresni gyermekei számára. Szerencsétlen volt, vagy nem volt talen tuma a munkára? — mert ez egy külön talentum barátom — elég az, hogy semmire sem tudott menni. A végkétségbeesós óráján, egy álmatlan éjszaka jutott eszébe hajdani imádój kedves kalandos fiu, ki megígérte, hogyha nagy ember lesz belőle, visszajön érte és feleségül veszi. Amin akkor osak nevetni tudott, az szórólszóra beteljesedett. Az a kedves — látszólag kissé léha fiu — csakugyan kiküzdött magának mindent, mit csak emberi munkával a mi társadalmi, viszonyaink között ki lehet küzdeni. Ebben az időben a legelőkelőbb ós legnagyobb pénzintézet feje volt. Barátnőm hallotta, hogy bankjában vagy húsz nőnek ad kenyeret s remélte, hogyha szépen megkéri, talán ő is kaphatna valami foglalkozást annál a hatalmas pénzintézetnél. Becsületes munkát keresett, melylyel a száraz kenyeret valamikópen előteremthesse családja számára. ... A férfi arca nyugtalan lett, szeme elborult ós remegő hangon kérdezte : — De kedves barátnőm, esak nem mondja komolyan ? . . . A szép ezüst hajú asszony csöndesen karjára tette kezét. — Hallgasson végig barátom, régi történet ez már, körülbelül husz éves, nem érdemes magát fölizgatni vele. Az ón szegény barátnőm hideg téli délelőtt indult el a hatalmas úrhoz. Mig a palota szőnyeges lépcsőjére jutott, egy pár kellemet- ! lensége is akadt. A kapus még elbocsátotta j szó nélkül, bár gyanakodó tekintettel nézett' ; végig rajta, a liftes azonban — látva, hogy gyalogosan megy — utána szólt, hogy a méltóságos ur ma bajosan fog fogadni. Megpróbálom — gondolta magában barát- I nőm, mert a szegénység elszánttá, vakmerővé teszi az embert s az a tudat, hogy a gyermekei éheznek, minden megszégyenítésen felül emel egy asszonyt. . . . De hisz ez rettenetes ! — kiáltott fel a férfi, — miért nem ? . . — Hát nem tud nyugodtan végig hallgatni egy régi tértónetet ? mosolygott az asszony. — Az előszobában egy nagyobb hatalmasságba ütközött barátnőm — az inasba. —- Itthon van a méltóságos ur ? — Itthon, de le van foglalva. Ma nem fogad senkit. — Mégis . . . nagyon kérném ... ha lehet . . . Könybe lábadt az asszony szeme, az inas jószívű fiu volt, végignézett az asszony : fekete ruháján, belenézett a könnyes szempárba és vállat vont ? — Isten neki, tudja mit, ón megpróbálom. Az asszony ezalatt ugy remegett a fűtött, virágillatos előszobában, hogy a térdei összeverődtek. Erezte, hogy a láz borzongatja testét s hogy ereje percrőlpercről fogy. Szeretett volna leülni, de félt, hogy az inas tolakodásnak veszi és megvonja tőle további jóakaratát. Belefogódzott az egyik bronzszoborba, az inas mosolyogva, jóakaratú bizalmassággal nézett felé : — No csak menjen be, de azután sietve, okosan mondja el amit akar, mert ma nagyon ideges s félek, hogy nem találja jókedvében. . . . Kínozni akar, — szólalt meg újra a térfi, mondja, hogy nem igaz, ugy-e kérem, osak kitalálta az egész történetet ! — Ha még egyszer félbeszakít, megharagszom ós nem mesélek tovább. Ki látott ilyen neveletlen publikumot ? Az ón barátnőm bement a terembe, a hatalmas férfiú dolgozószobájába. Olyan ralfinált egyszerűségű bútorzat volt itt, melyet csak a műértők élvezhetnek. Az ón barátnőm kábultan nézet körül. Egy óriási Íróasztal állt vele szemben, rajta könyvek, újságok, levelek, középütt pedig művészi rámába foglalva egy keskeny kis arckép. Az ón barátnőm közelebb hajolt az asztalhoz. A hatalmas pénzember agglegény volt, vájjon kinek arcképét őrzi itt ezen a feltűnő helyen, hogy mindig szeme előtt legyen, ha felpillant ? a következő percben visszatántorodott s halkan elkiáltotta magát; saját leánykori arcképét ismerte meg a rámában. Ami azután törtónt, arról már barátnőm sem tudott jól számot adni s ón csak azt mondhatom, amit tőle hallottam. Mikor felismerte a képet, mikor felismerte a férfit, csak egy vágya volt: menekülni innen és vissza nem jönni többé soha. Erezte, hogy ezzel tartozik annak a férfinak, ki szerette a múltban, szereti most is ás immár bizonyossá vált előtte — szeretni fogja halálig. Nem szabad megjelennie előtte, kopott ruhában, elhervadt arccal, alázatosan segélyt koldulva. Hadd marad janak meg illúzió, ós lássa őt mindig olyannak, amilyen itt az arcképen, vidáninak ifjúnak, bátornak ós büszkének. Érezte hogy ez a férfi, ez a hűséges, nem es sziv megérdemli tőle ezt az áldozatot ós ha éhen kell elpusztulnia az utca kövezetén, akkor sem áll elébe megmutatni, mi lett hajdani ideáljából, mi abból a fiatal leányból, kit szivének uralkodójakónt őrzött meg fórfi korában is. Csak azt akartam mondani, barátnőm bátran ment neki a legsötétebb nyomornak és legkínzóbb szenvedésnek, hogy épek maradhassanak annak a férfiúnak iluziói, ki szerette őt. ... A fórfi lehajolt az asszony kezéhez és megcsókolta áhítattal, mint egy szentét; mikor felemelte a fejét, köny csillogott a szemében : — Ágnes, ha sejtettem volna . . . — De ón nem akartam hogy sejtse. Egy esztendeig tartott az a rettenetes gyötrelem, aztán mint talán tudja, férjemnek egyik nagybátyja minket tett örökösévé ós ón megint jó anyagi viszonyok közé jutottam Az egész história már rég a múlté, el sem mondom soha, ha maga olyan csúnyán ós igazságtalanul nem beszól az asszonyokról . . . Az öreg fórfi megfogta az öreg asszony kezét, amint egymásra néztek, mindkettőnek köny csillogott a szemében. Kire gondoltak, mit sirattak ? Talán egymást, talán azt az életet, melybe csupa boldogság, csupa szerelem várt volna reájuk s melyet nem ismerhettek meg soha.