Békésmegyei közlöny, 1902 (29. évfolyam) július-december • 53-104. szám

1902-11-16 / 92. szám

gyében csekély. Munkaadók és munkások között súrlódások nem fordultak elő. A kereskedelem, ipar némi lendületet vett. Beszámol még a jelentés a pénztárvizsgálatokról. Bejelenti végre az alispán hogy az orosházi, békési, gyomai járások ügykezeléseit megvizsgálta. Az állatorvosi jelentés szerint az állategészségügy állása elég kedvező. Ragadós betegség csak szórványosan fordult elő. Forgalmi korlátozások nem voltak. Ezután Szabó László köröstaresai irnok, h. anyakönyvvezető fizetésemelési kérvényét tárgyalták, melyet pártolólag terjesztenek fel. G o 1 i á n Soma ügyében Juhos György és társai felebbezósét nem fogadták el, kik G o 1 i á n Somának fegyelmi ügyében való felmentése ellen apelláltak. Azonban a kitanitás ellenére is a* fellebbezést nem az alispánnal, hanem egyenesen a belügyminiszternél adták be. Onnan jött le s időközben a terminus elmúlt. H a v i á r Dániel bizottsági tag a fellebbezést elfogadandónak mondja, a fellebbezők jogainak szempontjából, ha a miniszterhez terminus előtt adták be. Lukács György dr. főispán elvben helyesli H a vi á r álláspontját, azonban a vonatkozó törvény végrehajtási utasítása szerint kell gyakorlatban eljárni : hogy akkor, ha a kitanitás ellenére is rossz helyen adja be kérvényét a fél, az saját veszélyére történik. A bizottság ugy is határozott. Lukács főispán indítványozta ezután, hogy mivel az emiitetteket csupán a végrehajtási utasítás mondja és nem a törvény, írjanak fel a miniszterhez. A bizottság az indítványt egyhangúlag elfogadta. Egészség- és pénzügy. A főorvos jelentése elmondja, hogy a vármegye egészségügye a mult hóban" általában kedvező volt, bár a hevenyfertőző betegségekben történt megbetegedések, 138 eset, emelkedést mutatnak. Leggyakoribb halálok volt a tüdővész ós a difteria. Uralkodó fertőző baj volt a kanyaró. A fertőző bajok tovaterjedésének meggátlására a hatóságok minden kellő óvintézkedést idejében megtettek. A köztisztaság mindenütt kielégítő volt. A'pénzügyigazgató jelentése az adóhehajtás eredményéről szóló megemlékezés után a felszólamlási bizottságok működésére tért ki. Bejelentette, hogy a földadó nyilvántartást Békésen és Csabán megvizsgálta, valamint a kir. adóhivatalokat is. IS Ferenczi József és S z é n á s i Sándor anti lakosokra 60—60 kor. pénzbírságot róttak ki. Ültek azonban 3—3 napot s a bizottság a bírságot törölte. Az orosházi főszolgabíró előterjesztésére Gabn a i Lajos járási írnoknak végrehajtási teendőkkel való megbízatását helybenhagyták. A békéscsabai kőműves ós ácssegédek adóügyében a pénzügyigazgató bejelentette, hogy a végrehajtást felfüggesztette. S i mkó ! József dr. fellebbezését kiadták a pénzügyigazgatóságnak. Nagy Gábor ós Tóth István vésztői lakosok vadászati birságát elzárásra változtatták, valamint P o r t ö r ő Sándor gyulai lakosét is. Taattgy. A tanfelügyelő a mult hóban irodai munkálatokkal foglalkozott. Részt vett a szarvasi gimnázium százéves ünnepén, B e n c z e Sándor endrődi tanitó jubileumán s egy csabai iskolaátadáson. Ezután jóváhagyta a bizottság a körösladányi, a gyomai és szeghalmi ovodák, a berényi ipariskola, a gyomai gazdasági ismétlőiskola költségvetését A számvevőségi jelentós szerint több község : Békés, Szeghalom, Csaba, Mezőberóny, Öcsöd stb. nem terjesztette be még egyes iskolák számadásait, amire felhívják az elöljáróságokat. az öcsödi óvónő dij levelét 600 kor. fizetéssel ós szabad lakással jóváhagyták. A mezöberényi elöljáróságot a miniszteri rendelet értelmében felhívták, hogy intézkedjék a gazdasági ismétlő iskola tantermének ügyében. Tudomásul vették a közoktatásügyi miniszter leiratát, hogy társulati óvónőkre nem terjeszthető ki a korpótlék kedvezménye. Az uj iskolaszóki utasitást kiadják a községeknek alkalmazkodás céljából. A tiszti főügyész az érdekességgel nem biró cselédbórügyeket terjesztette elő, váltakozva lakositási fellebbezésekkel, kórházköltségi ügyekkel. Utána az árvaszéki elnök tett jelentést a megyei, gyulai ós csabai árvaszékekről. Végül a kir. ügyész jelentését hallgatták meg. Az ülésen Lukács György dr. főispán elnöklete alatt jelen voitak : Deimel Sándor dr., Berthóty István, Haviár Lajos, Haviár Dániel, Rosenthal Ignác, Varságh Béla, László Elek dr., Hajnal István dr , Zöldy János dr., Csák György, Liszy Viktor dr., Keller Imre. Békés és a fővonal. A főispán átirata a békési képviselőtestülethez. Lukács György főispán levelet irt ! Békés község képviselőtestületének; szomorú levelet, melyben tudatja, hogy egy nagy ; eszme, melytől a község egy csoportja a javulást várta : kivihetetlen. A motorosellenes mozgalomból, tehát életképtelen forrásból fakadt a fővonal áthelyezése ügyében megindított akció, mely a kitűzött cél ügyében, amint tudjuk, — nem az első volt. Vagy husz év előtt is mozgolódtak ez ügyben Békésen, akkor azonban a kormány felelete a rideg elutasítás volt. A mostani is körülbeiől az, csakhogy udvariasabb formában. Békés község közönógónek egy részén kivül sokan, nagyon sokan érezték a dolog kivihetetlenségét. Ellene azonban nem fordult senki sem. Nem volt, aki ellenezte volna a mozgalmat, csupán figyelmeztették Békést a kivihetetlensógre s egyeseknek helytelen alapon álló költségszámitásaira. Es arra, hogy tulajdonképpen nem volt más az egész ügy, mint a motoros vasút ellenségeinek egy kijátszott kártyája, mely azonban nem ütött. Tudjuk előre, hogy lesznek Békésen, kiknek nem tetszik a főispán őszinte, nyilt levele, amelyé magyarosan nem takargat semmit. Tudjuk, hogy lesznek, akik ezután is közéleti babérokra vágyakozva, továbbra is szítani fogják a nyugalmatlanság s értelmetlenség tüzét. A főispán átirata teljes egészében a következő : Szives volt az igen tisztelt községi képviselőtestület hozzám fordulni a végből, hogy a községet a m. kir. államvasutak mezőberóny-békés-föld vár-békéscsabai vonalának Mezőberóny-Békós Békéscsaba irányában való áthelyezése iránt táplált törekvésében támogassam A képviselőtestület megbízásából nálam járt küldöttség előtt kifejtettem azokat az óriási akadályokat, melyek a község törekvése megvalósításának útjában állanak. Minthogy azonban teljesen átvagyok hatva attól az akarattól, hogy Békés község közérdekeinek előmozdításán tőlem telhetőleg mindenkor a legnagyobb készséggel közreműködjem, megígértem a küldöttségnek, hogy adatszerüleg fogok utánna járni, van-e egyáltalában lehetősége annak, hogy a község fentjelzett törekvése megvalósítás sék ? Az illetékes tényezőkkel ós szakközegekkel folytatott értekezés alapján tehát e következőket közölhetem : Az államvasuti igazgatásuak nem érdeke az áthelyezés, sőt ez egyenesen az államvasutak által szemelőtt tartott egyetemes érdekeknek hátrányára volna, mert a tervezett uj irány meghosszabitaná az utat, már pedig a közlekedés fővonalain a legcsekélyebb késedelem is szigorúan kerülendő. A hosszabb úttal együtt jár az üzem költség növekedése is, aminek folytán vagy emelni kellene a szállítási tarifákat, ami igen népszerűtlen dolog, vagy a több költséget az államnak viselnie. Az államvasuti igazgatás tehát az áthelyezési törekvéssel szemben elvileg ellentétes állásponton van. Mindazonáltal abban az esetben, ha az áthelyezés összes költségei megtéríttetnék, talán nem volna lehetetlen az áthelyezés keresztül vitele. Feltétlen kikötés volna azonban ebben az esetben is az, hogy az államra ez áthelyezésből semmi költség ne háramoljók. Ami már most az áthelyezés költségeit illeti : oly pályánál, amely országos fővonalat képez, ós mely a nemzetközi közlekedésnek céljaira s

z

0]_ gál, a pálya kiképitósónól a legmagasabb követelményeket kell szem előtt tartani. Ezek szerint pedig egy kilométer kiépítését 100-120,000 koronánál kevesebbre előirányozni nem lehet. A tervezett mintegy 22 kilométernyi pálya kiépítése tehát körülbelül két és fél millió koronába kerülne. Ezzel szemben a jelenlegi pálya felhagyásából a sínek értékesítése utján mintegy 100.000, egyszázezer korona összeg térülne meg ; a pályának sem talpfáit, sem egyéb anyagokat értékesíteni nem lehet. A költség kérdésének tárgyalásánál figyelembe kell venni azt is, hogy a fővonal áthelyezésével a békósföldvár-békési szárnyvonal fölöslegessé válik. Békés községnek tehát a fent jelzett óriási összegen kivül a bókésföldvár- békési szárnyvonal felhagyásával járó anyagi vesztessógeket is magára kellene vennie, Ha tehát a község két és fél millió koronát áldozna ós azon felül a szárnyvonal felhagyásával járó anyagi vesztességet magára venné, akkor illetékes helyen megfontolás tárgyává tétetnének a fővonal áthelyezésének kérdése. . A most emiitett roppant áldozatokra Békés község képtelen. De még ha képes lenne is ezekre az áldozatokra, akkor is kétségtelen, hogy az áldozatokkal az elérendő előny korántsan áll arányban. Mert a fővonalon fekvés csak egyik tényezője lehet valamely község fellendülésének, egymagában azonban az óhajtott föllendülést nem biztosítja. Megfontolva mindezeket és figyelembe véve, hogy a tervezett motoros vasút is jelentékenyen előbbre fogja vinni Békés község közlekedési érdekeit: Békés község jólfelfogott érdekében nem szolgálhatok a község közönségének más tanácscsal, minthogy a fővonal áthelyezésének terve fölött végkép térjen napirendre, a község előhaladásának, fejlődésének és felvirágozásának más, célravezetőbb módozatait keresse. Nekem mindenkor szivem mélyén érzett hazafias öröm lesz, ha a községnek ezeknek a célra vezető módozatoknak feltárásában ós megvalósításában segélyére lehetek. Gyulán, 1902-ik óvi november hó9-ikón. Lukács György s. k , főispán. A halál torkában. Irta: J. H. Rosny — Honnan szedte ez a Verville a feleségét ? — kórdé Langres asszony — Ilyen szép fiu, mint ő, a leggazdagabb leányt követelhette volna hitvestársul . . . Egyszerre valamennyien Vervillere néztünk, aki éppen előttünk haladt el; hatalmas, mint egy Atlasz, — szép, mint egy Apolló, — ós párisi, mint egy divatcégnek reklámalakja. Oh, jól ismerték a szalonokban ezt a nőhódítót s kalandjainak emlékeit még sokáig nem fogja elfeledni a budoárok zsöllóiben suttogó fáma. Nyugodt, hideg arccal haladt el előttünk, mellete sovány, ki esi barna nő: a felesége. Oly rut volt szegény, hogy Langres asszony halkan fölkacagott a láttára. — Verville felesége bizonyára mesés vagyonnal bir, — mondta Chavanne. — Egy garasa sincs ! súgta Servyóres. — Családja egyszerű polgárnóp a vidéken . . . sőt teljesen tönkre mentek. Mindamellet Verville barátunk halálosan szerelmes belé; — igen, halálosan. Száz aranyat merek tenni egy sou ellenében, hogy hü is marad hozzá mind halálig. — Hisz akkor az az asszony valósággal meghipnotizálta a fiút! . . . — Ez az ! Elbűvölte a karaktere nemességével ós még valamivel. Ennek különben érdekes története van. Elmondom önöknek. Körülbelül egy éve most annak. Verville, szenvedélyes kerékpározó, nagy kirándulásokat tett Normandiában ós Bretagneban. Különösen azokat a sziklás, vad vidékeket kereste föl, ahol ember sem járt s ahol a természet félelmetes pompája regényes, bizarr tájakat alkot hegyekből és erdőkből. _i_igy napon Mont St. Michel tájára vetődött, ahol kopár a föld, s a sziklák között csak a patakcsörgós nesze ,árul el némi életet a néma pusztaságban. Órák hosszat száguldott ebben a hepe-hupás sivatagban, csodálva a természet romantikáját—mikor egyszerre, az ut kanyarodásánál, torzonborz férfi szökött eléje egy bokor mögül ós szempillantás alatt ledöntött a kerékpárról. Verville izmos öklével rácsapott megtámadó] ára és talpra ugrott. Öles termetű, szakállas bandita állott előtte : egyike azoknak a félelmes alakoknak, aminőkkel tele van Normandia bünkrónikája. Övében éles tőr, arcán vad elszántság, szemeiből pedig az éhség fanatikus őldöklési vágya villogott Verville felé. Barátunk azonban, aki a sport minden ágában kiváló, nem riad meg ellenfelétől. Egy pillanatig némán meredtek egymásra, aztán összecsaptak. Mint két titán, ugy esett egymásnak a két ember. Egyenlő erők, egyenlő elszántság állott szemben egymással. Ha a banditának tőre sem lett volna, bizonyosan hamar véget ért volna az ütközet, mert Verville gyakorlott ós hideg vórü küzdelme nagy fölényben volt a bandita durva nyeresége fölött. De Vervillenek nem volt egyebe a puszta öklénél s az első összecsapásnál már testében mélyedt a tőr ós bár nem veszélyes, de vérző sebet ejtett rajta. Ekkor kezdődött az igazi dulakodás. Mint a felbőszült oroszlán, ugy rontott ellenfelére Verville s akkorát csapott öklével a bandita mellére, hogy az pillanatra térdre roskadt. A másik pillanatban azonban már ismét talpra szökött ós tőrével másodszor is rásújtott Vervillere. De Verville ügyes volt. Egyetlen csapással rácsapott a bandita karjára, hogy a tőre messze elrepült. Puszta ököllel állottak tehát egymással szemközt. A két test szempillantás alatt összegömbölyödött, mint két bajvívó kígyó, aztán ott hemperegtek a földön. Mely, tompa hörgés szakadt föl mindkettőjük mellkasából ; de egyik sem engedett. Olyan lehetett ez a viadal, mint két őskorbeli emberi vadé, akik a nőért összekapnak óletre-halálra . . . Verville sebéből csak ugy bugyogott a vár, amely meglopta az erejét. Teljes negyedóráig tartotta emberét merev mozdulatságban, de akkor aztán engedni kellett. A feje zúgott ós szemeiben összefutott a tehetetlen düh könye. Lehetetlen tovább tartania magát. Agyában átvillant a halál gondolata, a kétségbeesés, hogy itt, ezen a tájon kell elpusztulnia, még pedig ilyen nyomorultan ! . . . Mindenden erejét öszszeszedte még egyszer, hogy összeroppantsa az élete ellen tört gézengúzt, — de hiába. A karja bénán hullott s földre. Vége . . . Ebben a pillanatban futó léptek zaja hangzott mögötte. — Bátorság ! Védje magát! — kiáltotta egy hang, gyenge női hang a bokrokból. A két dulakodó meglepetten pillantott körül, r Fiatal leány jött sietve feléjük s egyre kiáltozott: „Bátorság ! . . . védje magát !" Verville fölszökött fektéből ós visszanyerve teljes öntudatát, rákiáltott a leányra : — Meneküljön innen ! ... önt is megöli. De a leány, hirtelen megpillantva az elrepült tőrt, azt fölkapta és a két férfi közé rontott. A bandita, akit a nehéz küzdelem már szintén kimerített, megrettent a gyenge nőtől. Ostoba paraszt lelkében oly félelem támadt, hogy hirtelen fölriadt, aztán eliramodott. Mint a részeg, bukdácsolt a sziklák közt, ahol váratlanul az egyensúlyát vesztve, lezuhant egy szakadók mélyébe. Hogy mi következett ebből, azt könnyű elképzelni, Verville, a leány segélyével, elvánszorgott a közeli Avranche városkáig, ahol megmentőjének a szülei laktak. Két hétig gyógyították abban a házban s valahányszor Verville azokra a napokra emlékszik vissza, a meghatottság könyüi gyülemlenek meg a szemeiben. Azt mondta nékem egyszer, hogy abban a rettenetes pillanatban, amikor ez a vézna leány hozzá sietett, soha nem érzett fölindulás vett erőt lelkén: egy elemezhetetl *n valami, ami több a szerelemnél, mélyebb a vallási meggyőződésnél ós boldogitóbb minden örömnél, amelyet valaha érzett. A leányt feleségül vette. És jól tette. En nem ismerek Párisban boldogabb házat, mint az övék. Elvégre a házasságb m nem a szépség a legfontosabb kellók. Események a politikában. — Fővárosi munkatársunktól. — (Kormányválság, uj miniszterek. A diszkvalifikált Csongrád. A király beteg. Kecskeméti és Pichler.) Budapest, nov. 14. „ Este van, réme van. Zúg a szél, csak zúg, búg..." Kiss Józsefnek ezzel a festői sorával vezetem be mai Írásomat, mely a politikai Kasszandrák jelszava mostanában. Azoké, akik mindenáron a kormányváltozások szenzációibanlelik legnagyobb gyönyörűségüket: Ami már annyiszor előfordult: a Szélikormány bukásáról való jósolgatás, most újra napirendre került. Es ha visszatekintünk a múltba, nem találunk kormányt, melyuek bukását annyiszor jósolgatták volna, mint a Széll-kormányót. Es mindig megmaradt a bársony székben a miniszterelnök és ki tudta kerülni a viharos szirteket. De talán soha komolyabban nem sugtag-bugtak a politikai kasszandrák, mint most. Azt beszélik már, hogy kormányválság nincsen is, mert Széil már elbukott. Es csupán időbeli kérdés a „lemondása". Számtalan a bukásának a magyarázata, de még számtalanabb a „jövendőbeli" minisztériumról szóló kombináció. Minden politikai csoportnak meg van — a kasszandrák szerint — az elnök-jelöltje. Az agráriusok Darányi nevét forgatják egyre. A mágnások pedig A p p o n y i mellett törnek lándzsát, kiről érdekes hir forog parlamenti körökben, Még pedig az, hogy a katonai javaslatok benyújtása esetén elhagyta volna az elnöki széfet. Miniszterelnök-jelölt Khuen-Hóderváry is. A miniszterekre vonatkozólag pedig le sem lehetne írni a sok változatot: annyi van. Megemlítem a legérdekesebbet, amely Bókésmegyót közelről érinti. Belügyminiszter jelöltképpen emlegetik Bókésvármegye főispánját, Lukács Györgyöt, akiről idefenn ugy tudják, hogy jeles ós szakképzett közigazgatási erő, kiben van szorgalom ós munkaképesség. Mint miniszterre, ő rá várna a közigazgatás álla mositásának óriási kérdése. A csongrádi kerületet érdeklő határozat pedig egyszerűen szenzáció számba megy. Ez az első eset, amelyben az 1899. óvi 15 t.-c. alapján határozatot hoztak, mely törvény az ólesnyelvü ós óleseszü Beöthy Akos „kvalifikácionális kofie"-nak nevezett. A csongrádi kerületet megfősz-