Békésmegyei közlöny, 1902 (29. évfolyam) július-december • 53-104. szám

1902-11-16 / 92. szám

Melléklet a Békésmegyei Közlöny 1902. évi 92. számához. tották a jelen országgyűlési ciklus egész idejére képviselőküldési jogától. A képviselőház átalakult becsületbirósággá és diszkvalifikálta Csongrádot, miután nem viselkedett tisztességesen. Más szóval kiharangozták a kerületet a képviselőházból, mert bizonyossá vált, hogy 600 és néhány szavazó közül, kétharmadnál több meg volt vesztegetve a szavazásnál. Legnagyszerűbb pedig az, hogy a képviselőházban nem az előadó javaslata ment keresztül. Csongrád nyerte el a szomorú elsőséget a kizárásban és remélhető olyan példát adott, hogy hasonló eset sokáig nem fog ismétlődni. Suttogva és hangosan is beszélik, hogy a király haragszik. Sokan vannak, akik terjesztik a hirt, melynek nincs alapja, — még többen akik hiszik. Pedig nyilvános dolog már, hogy miért nem jön a király hozzánk: beteg. A királyokat sem kerüli el a baj. Ami öreg királyunk éppúgy reumás, mint bármelyik polgára. Most pedig még hülés járult a reumához, aminek zsába lett a vége. Eí; az oka, hogy nem jött a király Budapestre ós hogy elmaradtak az udvari vadászatok. Visszatérve a képviselőházba, meg kell említenem azt is, hogy a békési képviselő Kecsk eméti Ferenc nagy beszédet mondott igazi függetlenségi stilusban ós hévvel. Pártjának tetszett a beszéd és éljenezték is a tisztelendő urat. Nem utolsó hir az sem, hogy a ház legszebb képviselőjének és Magyarország őrének: P i c h1 e r Győzőnek elkobozták egy beszédét Lembergben. Az összes reggeli lapokban benne volt P i c h 1 e r beszéde, melyben a przemysli hadtest viszonyaival foglalkozott és a lapokat — elkobozta az ottani rendőrség. Külföldön most semmi olyan nincsen, ami érdekelné a magyart. Társadalmi élet. Lakodalmi szokás. Népünk fényűzése. Beköszöntött az ősz, uj kenyérrel és borral. A hímen évszaka ez s olyan sok a dolga ilyenkor, hogy nem végezheti el mindenütt alaposan. Nem is olyan zajos, — mint valaha volt, nem is olyan régen — mikor vig szüret után hegyen-völgyön volt jókedvű, zajos lakodalom. Hol vannak azok a régi mulatságok, mikor egy-egy gazdag főúri háznál heteken, hónapokon át jöttekmentek vendégek mulatni a házassági frigy örömére? Csak régi történetekből ismerjük őket s meséknek tűnnek föl, hogy mikép birták ki az egy pár hétig tartó lakodalom vigságait. Még az ón gyermekkoromban is mily zajos volt városunk a sok zenétől, jókedvű lármától igy ősz táján. Most ? Mintha gyászkiséret volna a lakodalmi menet, oly csendesen, komolyan ballag. Hiába, nincs jó kedv, szomorodik az idő, mindenkinek nő a gondja s eközben nem vigság, csak pihenés a mulatság, amely arra jó, hogy összebújva, komoran elbeszélgessünk a hazánkra, nemzetünkre nehezedő nagy bajokról s még a migunk gondjait is feledjük melle'te. Szemünkre vetik, hogy nálunk mindenki politizál s mindenütt ez az élő kérdés; jól van ez igy, tudjon, beszéljen minden polgár a haza bajairól. Sirva vigadott egykor a magyar, most inkább szomorkodik ós — hallgat. Kezdjük feledni ritka nemzeti vonásunkat — a jó kedvet a viszonyok, gondok súlya alatt. Cigányaink tudnának beszólni e változásról; valaha ide- oda kapkodták őket, alvásra sem jutott idejök, most panaszkodva emlegetik a régi jó időket: „Nem ugy van most, mint volt régen" — s igazuk van; pedig hiresek — s talán egyedüliek az egész világon — a magyar mulatságok, lakodalmak kitörő szilaj jó kedvökkel. Most pedig az egész nemzetre s minden tagjára valami aggódó hangulat szállott. Ősrégi szép szokás pedig a lakodalmi ünnep: nagy esemény az egybekelők éle tében. Hagyományait évszázadokon keresztül megtartja a nép, amely minden megszokott lépést szentnek tart a lakodalomnál. Konzervatív ebben a csabai nép is, bárhogyan nyesi, változtatja szokásait, hagyományait a haladás; igy a lakodalmi menet költészetét, az utcai cigányzenét is eltiltotta a modern haladás. Nyűge, terhe különben e szokás a megélhetéssel küzdő népnek. Ha férjhez megy a leány, elengedhetlen a sok selyem ruha, meghivják az egész rokonságot, szomszédságot s bármennyibe kerül a hagyomány, a dinom dánom, szegény gazda el nem hagyja ; pedig szegény munkás családnak mily nehezére esik pár száz koronát e célra áldozni; de szokás, melynek nagy az ereje; ugy látta a maga lakodalmán, ugy kell neki is tenni gyermekeivel. Nem ártana népünknek sok dologban a józan észt követve haladni ; így a selyem ruhában sem. A csabai nép sajátsága a selyem-luxus, amerre megfordultam, itthon ós külföldön sehol hasonló jelenséget nem láttam a szegényebb néposztálynál. Nálunk bármily szegény a leány, tucat selyemkendő s ruha nélkül nem élhet, sőt szegyei élni. Mennyi gondja az apának mindezt a luxust beszerezni egy leányának; hát ha még több van neki! Józan ész szerint mennyi hasznos dolgot vehetne a selyemruha árán ; javítaná, tisztán tartaná lakását s jobban táplálkozna De hát nehéz a szokást elhagyni, kivált ha vérünkbe ment, máskülönben akármilyen józan ész ellenes Ha nézem a nagytemplomból kiözönlő gazdaleányokat — no meg a nőket általában — elgondolom, mennyi selyem ruhát, mind külföldi portékát hordanak magukon. Valaki szememre vethetné, hogy bármit is irok, mindig ugyanott végzem : szemet szúr a külföldi portéka, ha magyar embernél látom Nem tagadom, úgy van. Rójják, unják meg a sok Írásomat róla, de legalább tudomásul veszik s talán vérökbe, cselekvésükbe megy ez az igazság ; mert hogy igazam van, tényekkel világítom meg. Békéscsabáról évenkint körülbelül százezer forint megy ki selyemért a külföldi gyáraknak, vagyis annyit költ népünk évente a felesleges, kikerülhető selyem-luxusra; ilyen összeggel nehezíti megélhetését s szegényiti nemzeti közvagyonunkat, csak a csabai nép, egyedül a selyemáruval. Hát más portékával s az egész ország ? De vigasztalódjunk, ha megveszszük osztráktól portékáját, legalább kapnnk tőle cserében valamit ; mert ha készpénzben megtartanók magunknak a sok pénzt, minden viszonzás nélkül, ugy is elvenné tőlünk az osztrák quóta alakjában. Igy legalább nekünk is megmarad a külföldi drága portéka, ha ugyan ezt is el nem szedi tőlünk az adóvégrehajtó s a licitáció — a fölemelt quóta fizetésére, Bánkúti B. Zoltán Az iljuság mozgalmáról. rásbiróság. Dancsó több tanút hozott magával, akik közül az egyiktől azt ^kérdezte a biró: - Hallotta-e, hogy Jancsót tolvajnak nevezte Szabó ? - Bizony én nem hallottam, alásan megkérem, mert ippeg akkor jelenleg pipára gyújtottam. A póttartalékos. ítélethirdetés volt a törvényszéken Valami kisebb ügy miatt vádoltak egy parasztlegényt, akit most jogerősen elitéltek egy hónaprj. A legény most katona, mint póttartalékos szolgál. A katona szigorúan áll a törvény előtt és szó nélkül tudomásul veszi, hogy ülnie kell. Alázatosan bejelent azonban egy kérést. Engedjék meg a tekintetes urak, hogy ha le| szolgálom az időmet, mindjárt leülhessem azt a csekélységet - No, azt megteheti — Azért kérem, mert igy otthon a faluban azt fogják hinni, hogy még katona vagyok. Nem muszáj nekik ezt a kis dolgot megtudni. - Aztán mikor szabadul a katonaságtól ? - Ennek a hónapnak a végén kellene, mert csak póttartalékos vagyok, de ugy hallottam, hogy azt már megette a fene . . . A lélekvándorlás. Ott történt ez az eset az egyik hivatalos helyiségben, ahol a napokban egy kisebb rangú tisztviselő és egyik ismertebb szabónk beszélgettek egymással. Többek között a spiritizmusról is szó lévén, a tisztviselő azt kérdezte a szabótól : - Mondja csak kérem, hisz-e ön a lélekvándorlásban ? - Persze, hogy hiszek, - válaszolta a kérdezett mester. — Hát mondja meg akkor, hogy mit gondol, mi volt ön ezelőtt ? — Mi.voltam ? — kérdezte gondolkodva a szabó— Hát szamár. — Micsoda ? Szamár ? . . . — Az hát, persze, hogy szamár. — Aztán mikor volt az ? — Akkor, a mikor magának ruhát csináltam hitelbe abban a buta feltevésben, hogy majd az - árát is megfizeti! A idegenajkuak magyarositága. Egyik mult számunkban már hirt adtunk arról a mozgalomról, amelyet Budapesten a Békésmegyei Egyetemi Ifjak Köre indított s ugyanakkor kifejezést adtunk ama kételyünknek is, hogy az ifiuság mindenesetre nemes ós elismerésre méltó tervét, a magyarságnak megyénkben való erősítését, hogyan lesz képes munkálni a — fővárosból. Az a hír azonban, hogy a budapestiek felhívása már Kolozsvárt is hatalmas viszhangra talált, gondolkozóba ejt egy kissé. A Kolozsvárt tartózkodó békésmegyei egyetemi ifjak nagyobb része ugyanis, mintegy harmincan, a mult vasárnap szintén értekezletre gyűlt össze, a melyen kimondották csatlakozásukat. Ugyanezen alkalommal a Kolozsvárt megalakítandó békésmegyei kör szervezésére Pás zt o r Mihály elnöklete alatt K u t a s s y Károly, S ch ei der József, S ü d y Ernő ós Szűcs Lajos tagokból álló előkészítő bizottságot küldtek ki. Ez a nagyarányú tömörülés, ha hozzá vesszük, hogy a többi főiskolán tanuló ifjúság 80—100 társának követője lesz, okvetlenül oly sulylyal bir, amelyet ha nem is becsülünk tul, de kicsinylenünk többé nem szabad. A cselekvés szükségességének tudatára akkor ébredhetett ifjuságunk, amikor megyénk nemzetiségi viszonyairól a legutóbbi statisztikai adatokat olvasta. Sajnos, mi magunk sem állithatjuk, hogy ezek az adatok a magyarságra nézve megnyugtatók lehetnének, amikor 50 évvel ezelőtt sem állottunk roszszabbul a nemzetiségi arány tekintetében. Igy a magyarság beolvasztó ereje egyáltalában alig érvényesült. Ha népünket nem is vádolhatjuk hazafiatlansággal, ós ha el is fogadjuk azt a nézetet, hogy egy állam annál egészségesebb, minél inkább fejtheti ki az egyed vagy egy nép a maga sajátos jó tulajdonságait; de ki biztosit minket arról, hogy ez a sajátos éniség mindig jó irányban halad. Világosabbon szólva, ki Ígérheti azt, hogy nemzetiségeink a gomba módra tenyésző izgatók — népbolonditók — hatása alatt nem foguak-e épen az állam szeretetére nézve veszedelmessé válni? Ennek csak egy gátló eszköze van : tegyük magyarrá megyénk idegen ajka elemeit nyelvben ós érzésben egyaránt. Az ifjúságot, mely ezt a célt irta töl zászlajára, dicséret illeti Minthogy pedig az óv sok időszakát a nép körébe vegyülve itthon tölti, eredményt is várhatunk a megindított mozgalomtól. INNEN-ONNAN Miért nem hallotta ? Szabó Adám, szarvasi gátőrnek a mult hónapban rettenetes módon lopkodták a kukoricáját. Az öreg magyar azt hitte, hogy a kukoricatolvaj Dancsó Ferenc és egy alkalommal utána is kiáltott: - Te loptad el a kukoricámat! Ezért Dancsó becsületsértés cimén feljelentette Szabót és az ügyben kedden tartott tárgyalást a jáA „Békésmegyei Közlöny" táviratai. A képviselőházból. Budapest, nov. 15. (Saját tud. távirata.) A képviselőház mai ülésén az indemnitás ellen előbb B a r t h a Ferenc beszélt. Utána R á t k a y László állott fel és a szélsőbal zajos éljenzése közben hevesen támadta a civiliistát Ellenezte, mert nincsen magyar udvartartás. Ennek és a nemzeti hadseregnek szívesen megszavazna bármennyit. Magyarország külügyi képviselete komédia, folytatta a szónok, az ország tekintélye még a szomszéd államokkal szemben sincsen fenntartva. Vádolta ezután R á t k a y a miniszterelnököt, a horvát képviselőket, a horvát bánt, hogy semmit se tesznek az ország érdekében. Eltűrik a horvátoknak garázdálkodásait ós azt, hogy nagy horvát aspirációkat tápláljanak. R á t k a y beszéde után rögtön felállott Cseh Ervin horvát miniszter, cáfolta Rátkay állításait és visszautasította. A miniszter után Pej acsevics Tivadar horvát képviselő szólalt fel hasonló értelemben társai nevében s beszéde végén a kormány iránt bizalmukat fejezte ki. Csávolszky Lajosnak az indemnitás ellen való felszólalása után az ülés véget ért. zósi állományba helyeztetnek s egy éven belől kötelesek — amennyiben állami szol gálatban kívánnának alkalmaztatni — képvényüket a pénzügyminiszterhez benyújtani. A belügyminiszter a jövő év folyamán 413 járási számvevői állást kiván rendszeresíteni, s a még szükséges többi állást fokozatosan fogja két év alatt szervezni. Az állami szolgálatba átveendő személyzetnek, a már meglevő státusba leendő beillesztése tekintetében eddig nem történt döntő megállapodás, miután a vármegyei hivatalnokok között nagyon sokan vannak — különösen az éltesebb korúak között — olyanok, kik az 1883 évii. t.-c.-ben előirt, a pénztári és számvevői szakra megkívánt minősítéssel nem birnak. Ezek a tisztviselők nem remélhetik azt, hogy állami szolgálatba átvétessenek, s vagy nyugdíjaztatásuk, vagy vógkielógittetós iránti kórelmet kell előterjeszteniük. Az államosítás folytán jelentékenyen megfogy a vármegye hivatalnokainak száma, mi viszont a szolga személyzet csökkentését vonja maga után. Az egész országra kiterjedöleg összesen 110 vármegyei hajdú fogja letenni a sujtásos attilát, s január 1 tői kezdve az állam szürke ruhájában fogja végezni teendőit. A mi vármegyénknél december 31-vel a következő tisztviselők működése szűnik meg : Bandhauer György főpénztárnok, K 1 i m e n t Gyula alpónztárnok, D e i m e 1 Lajos főszámvevő, S c h m i d t Iván, H or ti Béla, D u b á n y i Imre, Levandovszky Dezső számvevők, S c h m i d t Gyula számvizsgáló és Pap Endre számgyakornoknok, kik azonban — feltéve, hogy ezt kérni fogják — valószínűleg mindnyájan átvétetnek állami szolgálatba. ÚJDONSÁGOK. Vármegyei pénztárak államosítása. A mult héten jelentek meg azok a terjedelmes rendeletek, melyeket a belügyminiszter a megyei pénztárak államosítása tárgyában kibocsátott. Részletes ós mindenre kiterjedő utasítások szólnak arról, hogy a vármegyék kezelésében álló közpénzek, alapok ós árvatömegek miként lesznek átszámolandók az állami pénztáraknak. A jövő óvi januártól kezdve az alispánok, főszolgabirák a pénzkezeléstől teljesen fel lesznek mentve s hivatalos pénzeket sem vehetnek át, miután az értékek átvételére az állami közpónztárak lesznek feljogosítva. Az alispánoknak azonban utalványozási joguk megmarad s nemcsak a központi, hanem a megyéjük területén levő többi adóhivataloknál is — a szükséghez képest — utalványozhatnak a rendelkezésükre bizott átalányösszegekből. A vármegyei pénztári és számvevőségi tisztviselők január 1-től kezdve rendelke— Kossuth-szobor Csabán. Jelentettük volt annak idején, hogy a csabai Kossuthszobor bizottság felkérte érdemes tagját, Beliczey Rezsőt, hogy terjesszen elő indítványt a község képviselőtestülete elő, hogy a szoboralapra nagyobb summát sza vazzon meg. Az indítványt Beliczey Rezső a község elöljáróságánál e hó 12 én benyújtotta ; az indítvány következőkép szól: Tekintve azt, hogy az ország Kossuth Lajos halhatatlan érdemeinek elismeréseül, születésének századik évfordulóját megünnepelte ; tekintve továbbá azt, hogy az ország számos vásosa és községe a di csőült nagy hazafinak, mint a polgári elem megteremtőjének, örök időkre szobrot állit; tekintve végre azt, hogy Békéscsaba polgárságának is minden rétegében nemcsak megnyilatkozott azon óhaj, hogy a polgárság atyjának, hálája jeléül szobrot emeljen, de már életet is nyert e kegyeletes törekvés az által, hogy a kibocsájtott néhány száz gyűjtő iven már tényleg gyűlnek az adakozások és igy csakis idő kérdése a szobornak kisebb, vagv nagyobb arányban leendő felállítása, annálfogva: határozza el a képviselőtestület, hogy Békéscsaba nagyközsége, a polgári jog és a polgári szabadság halhatatlan megteremtőjének, Kossuth Lajosnak, mint Békéscsaba megdicsőült díszpolgárának, egy illő emlékszobor felállítási költségéhez, hazafias kegyelettel hozzájárul. Kelt Békéscsabán, 1902. évi november hó J-én. Beadja Beliczey Rezső és 37 községi képviselőtársa. Az elöljárói tanács, az indítvány intenciónak megfelelőleg azzal a határozati javaslattal járul a holnapi képviselőtestületi közgyűlés elé, hogy a Csabán felállítandó Kossuth- szobor költségéhez való hozzájárulási készségét a közgyűlés már a jelen alkalommal mondja ki; a hozzájárulás mórvét ós módját azonban majd akkor állapítsa meg, amikor a bizottsági gyűjtés eredménye a képviselőtestület előtt ismeretes lesz. — Megyebizoitsági tagválasztások. Megyebizottsági választások voltak még a megüresedett tagsági helyekre Gyulán ós Békéscsabán kivül Orosháza község I. alkerületében, Körösladány községben ós Szarvas község Il-ik alkerületében. A szavazás mindenüt a legnagyobb rendben törtónt s a törvényes alakszerűségek megtartattak. Orosházán választási elnök volt Bulla Sándor. Leadatott összesen 64 szavazat, melyből V a n g y e 1 Szilárd kapott 67, aki 1907. óv végéig tartó megbízatással választatott meg. Körösladányban választási elnök C h i 1 k ó László volt. Megválasztatott az 1904. év végéig tartó megbízatással 23 szavazat közül 11 szavazattal: Cs. Nagy János. Szarvason választási elnök: Z 1 i n s z k y István volt. A beadott 71 szavazatot Dancs Szilárd kapta, ki igy az 1907. óv végéig tartó megbízatással törvényhatósági bizottsági tagul egyhangúlag megválasztatott. a választási elnökök az eljárásról felvett jegyzőkönyveket, szavazólapokat s névjegyzéket mind beterjesztették a vármegye alispánjához, aki azokat a vármegyei igazoló-