Békésmegyei közlöny, 1902 (29. évfolyam) július-december • 53-104. szám

1902-11-16 / 92. szám

XXIX. évfolyam. Békéscsaba, 1902. Vasárnap, november hó 16 án. 92. szám BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY POLITIKAI LAP. Telefon-szám 7. Szerkesztőség: Fő-tér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét il'ető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza Megjelenik hetenként kétszer: vasárnap és csütörtökön. ELŐFIZETÉSI DIJ : Egész évre 12 kor. Félévre 6 kor. Negyedévre 3 kor. Egyes szám 16 fillé Előfizetni bármikor lehet, évnegyeden belül is. Felelős szerkesztő : MAROS GYÖRGY. Laptulajdonos : SZIHELSZKY JÓZSEF. hogy a tehetős ember száz—kétszáz koronáért venné meg egy magyar festő jó képét, vagy más műtárgyat — erre nincs érzéke, nincs szive. Ha szemlét tartanánk a vagyono sabb polgárság lakásaiban, szomorúan nevetséges tényeket lehetne megállapítani a művészi ízlésről s költekezésükről. Ezt valóban restelnünk kell ugy a magyarság műveltsége, mint a magyar művészet szempontjából. Valóban a legfőbb ideje tehát, hogy a jómódú, magát műveltnek tartó polgárság csakugyan tettekkel tüntesse fel műveltségét. Ennek kifejezője a lakás — a lakás felszerelése műtárgyakkal. A családi hajlékban nemcsak a hazafias frázisokat kell ápolgatni, de a hazafias művészetet, mert a magyarságnak ereje és fölénye csakis kultu rájában állhat. Ez pedig csak ugy lehet biztosítani, ha kiki anyagi helyzetéhez képest áldoz a művészet oltárán. A magyar művészetnek már is hatalmas segélye volna, ha az a rengeteg összeg, mely évente külföldre vándorol értéktelen, művészietlen festményekért, idehaza maradn'j. Az önálló vámterületet a művészet kérdésében már rég megteremthette volna a magyar közönség, ha művelt Ízléssel biró volna és ha kiadásai ama részét, melyet ma bécsi hamis árura fordit — a magyar művészet fellendítésére fordítaná. Egy havi közigazgatás. A közigazgatási bizottság ülése. A hónap második hétfője helyett szerdán délelőtt ült össze Békésvármegye közigazgatási bizottsága a vármegyeháza kisebbik termében. Az ülés megnyitása előtt nem voltak éppen számosan a bizottsági tagok. Csekély volt a népesség, mely még akkor se növekedett, midőn már megkezdődött az ülés. Néhányan igazolták távolmaradásukat az alispánt ós a tanfelügyelöt pedig helyettesítették. Fábry Sándor dr. hivatalosan volt elfoglalva, B. e z e y Szilviusz pedig beteg. Az ülésnek nem igen volt érdekesebb vitát keltő tárgya, nagy meglepetést keltett azonban Zsilinszky Endre dr. bizottsági tagnak a lemondása. Lukács György dr. főispán meg nyitva az ülést, Zsilinszky Endre dr. lemondásáról emlékezett meg, ki régebben irt már egy lemondó levelet. Főispánunk ekkor lemondásának visszavonására kérte szintén levélben, melyre hosszabb megfontolás után Zsilinszky fenntartotta lemondását, hivatkozással nagymérvű elfoglaltságára s arra, hogy oly állást, melynek kötelességeit nem teljesítheti, nem óhajt viselni. A főispán indítványát, hogy Zsilinszky Endre dr. lemondását sajnálattal vegyék tudomásul ós szavazzanak jegyzőkönyvileg köszönetet hosszú, érdemes munkásságáért : a bizottság egyhangúlag határozattá emelte. AUspánl előadások. Az alispáni jelentés szerint a vagyonbiztonság az elmúlt hónapban kissé kedvezőtlen volt. Összesen huszonöt lopási eset fordult elő. A vizsgálatokat, nyomozásokat a hatóságok e tekintetben megindították s részben már be is fejezték. Baleset volt a mult hónapban három, öngyilkosság pedig öt. A tűzesetek száma az előző hónaphoz hasonlítva, kevesbedett. j*. közgazdasági munkák közül a vetés, szántás szünetlenül folyt a mult héten A gyenge szöllőtermés folytán a szüret eredménye az egésa meA polgárság és a művészet. Békéscsaba, uov. 15. v A fővárosban a Műcsarnok termeiben megnyillot a nagyobb művészek téli kiállítása. A magyar művészek gárdája bemutatja tehetségének termékeit a magyar közönségnek. Ezzel az eseménynyel kapcsolatosan szó eshetik arról, hogy mennyi köze van egymáshoz a magyar polgárságnak és művészetnek. Megemlékezhetünk még arról is, hogy nemrégiben számos újság irt arról a - fájdalom — közismert dologról, hogy bécsi cégek elárasztják az országot „kézi festményekkel", melyeknek se művészi értékük, se művészi becsük nincs, hanem a sokszorosító ipar témákéi. Mar a hazai termelés és ipar szem pontjából is ajtót kell mutatni a bécs'

1 árunak, de azért is, mert nincs semmi művészi benne és igy a közönség egyszerűen kidobja pénzét z ablakon. Az ily fajta képnél egy igazi művészi terméknek jól sikerült utánzása vagy sokszorosítása is többet ér. Hogy az áru idetörekszik, csak a magyar közönségnek művészeti képzésben való elmaradottságát és ebből folyó hiszékenységét mutatja. Bár ujabb időben a kormány valóban sokat lendített a művészeti oktatás és ízlés emelése érdekében, még nagyon rikitóan elütünk a külföldi polgárság művészi érzékétől és a művészet anyagi támogatásától. Ha ma az u. n. jobbmódu polgár lakásában széttekintünk, mindent inkább látunk, mint művészeti ízlést, mint p. o. egy valódi és szép festményt. Pedig külsőleg rettenetes módon civilizáltaknak látszunk. Hisz a legegyszerűbb, legkevésbé vagyonos polgár is angol mintájú bútorokkal feszit. Ebben követi a divatot, melyet előtte a kereskedő reprezentál. Ha ez azt mondja: ez a divat, ugy arra a család minden tagja esküszik. De egyebekben értéktelen, művészietlen és drága pénzen vásárolt csecsebecsék rendszer nélkül ízléstelen össze-visszaságban vannak a lakásban. A falakat szintén jó pénzért, de művészet nélkül való képek fedik. Elszórnak nagy összeget oly dolgokra, mely mutat, mely rikít, — de amely pénzért hazai rr űvész igazi szép, ha mindjárt csak néhány alkotását lehetett volna megszerezni. De nem teszik, mert a mi polgárságunknak még úgynevezett műveltebb rétegeiből is hiányzik a művészi nevelés és ízlés. Csak a civilizáció külső máza van meg. Ez eléggé csodálatos, mert újságot mindenki olvas; figyelemmel kiséri a művészeti eseményeket. Ámde hánynak jut eszébe Budapesten, p. o. megszemlélni a képtárlatokat, képkiállitásokat ? Egy vidéki sem mulasztaná el azonban a lóversenyt, az orfeumot, valamely trágár darab színházi előadását. Ebben áll nálunk a fővárosba felrándulók élvezete. De idehaza sincs másképen. Kockáztatni százakat kártyán, eszemiszomságra; kidobni sok pénzt a divat gyorsan változó és muló szeszélyeihez kötött értéktelen semmiségekért, azt látjuk minden pillanatban. Azonban, — Berény legjobban megteremtett rendőre óhajtott volna közbelépni: Sauerteig-Morelli megfordult és óriási röhej között vágott szörnyűbbnél szörnyűbb ábrázatokat ós meghívta a „mélyen tisztelt" közönséget esteli előadására. Csabán azonban már falragaszon kivül kis plakát, nagy plakát, színlap ós még meghívóul szolgáló képes levelezőlap is járta. De ha mondott is jó vicceket, nem ő csinálta előadásán a legjobbat, hanem Csaba egyik ismert úriembere, aki elveszettnek nézi a napot, a melyen nem alsózott. Akinek egyik terce a Kossuth-téren, másik a Vasut-utcán szokott lenui s aki nagy zenei tudással énekli Szulamit dalait, de csak akkor, ha bélakassza int feléje. Nem lehet csudálni : mikor még ifjú és bohó volt ós mükedvelőzött, zongorajátékáról mindig azt irták a lapok : „diszkréten kísérte az éneklő kisasszonyt." Hát ezt az urat kérte Moreili, hogy figyeljen meg egy kártyát. Feleletül azonban rettenetes komolysággal szólott a terces ur: — Nem ismerem a kártyát . . . Kitört erre a viccre a kacagás ós még jó barátjának a hangja se hallatszott ki, — aki pártolója ugyan a magyar iparnak, de bevásárlási útra mindig „Berlin"-be és „Bécsbe"-be megy. A fákon már nem piroslik a levél, mivel a dór fehérsége vonta be ágakat. Az ősz szüreti ideje után megjött a lakzik „idénye" s az ember mindig boldog párokkal találkozik az utcán. Jön a Katalin nagy napja, melyen ősi Kiadóhivatal: Telefon-szám Fő-tér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő. Nyilttér-ben egy sor közlési dija 50 fii. szokás bálát rendezni. Hódolnak is a régi szokásnak Csabán a kót Miksa bútorgyárának alkalmazottai ós hatalmas báljuk lészen a Vigadó nagytermében, muzsikálni pedig Purcsi fog. . . . Purcsi. Nagyhírű neve ez a magyar cigányvilágnak. Ha visszanézünk a mult időbe, Svábhegy és számos hazai fürdőhely hires mulatásai tűnnek elénk melyeken Purcsiók muzsikáltak, ükkor volt úr ós volt pénz. Ma csak úr van, de pénz nincs, — pedig anélkül talán úr se lehet! Es az idők változásával rossz sorra jutott a banda is. Nincs annyi kereset, mint régen pedig szükség csak annyi van, a család pedig, ha nem szaporodott is csak annyit kivánt . . . Igy múlik a romantika; a cigányromantika is. Mi csak D'Artagnan meséiből tudjuk, hogy mulatott a régi magyar, hogy keresett a régi cigány. Pedig ha ránézünk Purcsi János ősz fejére, jóságos arcára a régi idő jut eszünkbe, mikor nagyapáink mulattak. De hát hiába művószkednek a többi Purcsiak is: Pepi, Miska, Tóni, ,'Lajos, — csak fogy a bevétel Pedig volt talán egy kis termés az idén. Talán csakúgy játszanak Purcsiók, mint azelőtt ? Nem ugy. Nert már többet tudnak: a régi mellett az uj darabokat, a közönség kívánsága szerint. A régi magyar nóták mellé oda kerültek a divatos operettek indulói ós keringői: és az újban csak olyan művészek mint a régiben. Nem lehetne hangversenyüket meghallgatni bizonyos kitűzött napokban estónként?, ha nem is dobálunk százasokat. Sok kicsi sokra megy! Békésmegyeí Közlöny tárcája. Sorok a hétről- Nótárius unimék. A müvészbüszkeség. A terces úr vicce. A csabai Purcsiak. Irta: Ceresld. A történetírók legtöbbje az időbeli sorrrendet használja, miért ne tegyem ugyanezt én is, ha csak a napok hisztorikusa vagyok is. Igy pedig Szeghalomra kell menni és nótárius uraimékkal kezdeni a dolgot, kiknek ottan vala nagy-nagy tanácskozás, melyen ügyeiket szerbe hozták, utána pedig következett még nagyobb áldomás A Sárrét bókésmegyei fővárosa volt a szives vendéglátó gazda, aki viselte a lakoma költségeit, száz forintokat szavazván meg a képviselőtestület. Azonban hogy jól kikerekítsem, ne felejtsem el azt se, hogy e határozatot egy várkonyista kedves polgár ós honfitárs megfellebbezte. Már minthogy kórvényt adott be ellene, — de rossz helyre ; amig pedig innen a jó helyre jutott: egy nappal elmúlt a határidő. Ez volna a lakoma meséje. Máskülönben pedig kedélyesek voltak nótárius uraimék, ha kevesen voltak is. Egyik sárréti pennás meg is jegyezte, hogy most már nem 'bánja, ha még ugy szaporodik is a család — eddig is hat pár cipőt kell egyszerre venni, a hetediknek pedig még nem — mivel hogy fizet a vármegye mindegyik után az asszonynak, ha a nótáriust felszólitják a mennyei tanácsba. A lakomáról pedig nem hiányzott a megye büszkesége, kinél „Tamássy óta" nincsen jobb énekes s kinek a „nyomorult pesti direktorok" nem adtak szerepet: Nánássy Géza. Az ötletes, kedves modorú, de fölötte önérzetes énekes í'^rült ós élvezetes perceket szerzett a társaságnak. Ha ilyen szives fogadtatása lesz másutt is, mint Békésmegyóben, akkor nemsokára mehet a „párisi ónektanulmányokra" ós visszajővén, lefőzheti a ha~J, „intrikálo bandát." Adja az Isten. Az önérzetes művészből egyszer ki is tört a büszkeség. Lárma volt a mellékteremben s hiába szólt acsititgatás szava, midőn énekelni akart Nánássy. Egyszerre csak felhangzik érces baritonj , de nem énekszóban, hanem imigyen : — Elhallgatnak már odakivül ? Érdemes ezt meghallgatni ! ! * — Azonban menjünk egygyel — lejjebb és a művészet után jöjjön az artistaság. A nevető, nem : a kacagó estély hőse, signore Moreili. A hangzatos név ügyes bűvészt rejt, akit különben ugy hivnak magyarul, hogy Sauerteig. Ügyességót mutatja már az is, hogy Berény tői Csabáig mekkorát haladt. Berénybe még kocsin vágtatott át az utcákon, égő szivart nyelve, 99 arcot mutatva, miközben a. községi kisbirótól kikölcsönözött dobon • zenólt. Majd pedig megállt a sarkon ós szörnyű bámulattal szemlélte saját talragaszát, orrához érintvén kezét. Persze feltűnt a bámuló idegen. Kót-három ember után nyolc-tiz, majd pedig egész tömeg vette körül a hosszuhaju embert. És mikor a „nagy Brücher"