Békésmegyei közlöny, 1902 (29. évfolyam) július-december • 53-104. szám

1902-10-30 / 87. szám

XXIX. évfolyam. Békéscsaba, 1902. Csütörtök, október hó 30 án. 87. szám Ét B« BEKESMEGYEI KÖZLÖNY Telefoi'-szám 7. Szerkesztőség: Fő-tér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza POLITIKAI LAP. Megjelenik hetenként kétszer: vasárnap és csütörtökön. ELŐFIZETÉSI DIJ : Egész évre 12 kor. Félévre 6 kor. Negyedévre 3 kor. Egyes szam 16 fillé Előfizetni bármikor lehet, évnegyeden belül is. Felelős szerkesztő: MAROS GYÖRGY. Laptulajdonos: SZIHELSZKY JÓZSEF. Kiadóhivatal: Telefon-szám Fő-tér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő. Nyilttér-ben egy sor közlési dija 50 fii. Beruházási programmBudapest, okt. 29. Jobb későn, mint soha! Régóta vártuk a kormány erélyes mozgalmát az ország gazdasági bajainak osvorlása céljából. Rettenetes vihar tombolt végig az országon. A gazdasági lét leg szilárdabb oszlopai is romba dőltek. A kiegyezési válság, előzőleg pedig a kinai és a délafrikai háború s nem csekély mértékben a német pénzpiacnak immár véget ért nagy szorultsága Magyarország közgazdasági életét éveken át oly hátrányosan befolyásolták, hogy az erősen megviselt organizmus külső támogatás hiányában immár nem tud uj erőhöz jutni. Ezt a külső támogatást gazdasági életünk s főleg a magyar ipar és kereskedelem csakis a kormánytól várhatja. Tagadhatatlan, hogy a magyar kormány eddig is sokat tett a baj orvoslására, de szerény keretben mozgó mentő akciója még nem hozta meg a kivánt sikert. Végre aztán a kormány is belátta, hogy ilyen nagy és ilyen szervezeti bajon íélrendszabályokkal segíteni nem lehet. A változott felfogásnak eredménye Lukács László pénzügyminiszternek a költségvetés benyújtása alkalmából mondott indokoló beszéde, illetőleg e beszédnek a beruházási programmra vonatkozó része, melyből megtudjuk, hogy a kormány ezúttal körülbelül 200 millió összeggel akar segitségérö ' sietni a sinlődő magyar iparnak és vállalkozásnak. Lukács törvényjavaslatot szándékozik előterjeszteni a beruházásokról. Célja ezen beruházásoknak, hogy különböző állami, mezőgazdasági, ipari, kereskedelmi, forgalmi, kulturális, adminisztratív, humanitárius ós más érdekei az államnak, közvetlen kielégítést nyerjenek ezen létesítmények által; magasabb és gazdasági célja pedig az, hogy lendületet adjon ipari életünknek, hogy felébressze a vállalkozási szellemet és vért öntsön a pangó gazdasági szervezetbe. A folytonos és kizárólagos állami munkákkal, állami megrendelésekkel egy országnak egész iparát fenntartani nem lehet, mindazáltal a jelen viszonyok között nem zárkózik el a kormány azon remény elől, hogy abban az esetben, ha sikerül évről-évre bizonyos rendszerességgel nagyobb munkákat elrendelni, nagyobb megrendeléseket tenni, nagyobb pénzösszegeket forgalomba hozni, ez oly lökést fog adni az ipari és gazdasági tevékenységnek, amelyek alkalmasak lesznek arra, hogy egy jobb, kedvezőbb jövőt készítsenek elő az iparnak. A beterjesztendő törvényjavaslat szerint felhatalmazást nyerne a kormány a legkülönbözőbb munkálatok folyamatba tételére. Igy a miniszterelnöki palotának megépítésére, a kultuszminisztérium részére uj épület építésére, egy koloniális rendszerű elmegyógyintézet létesítésére, már létező elmegyógyintézeteink kibővítésére, többrendbeli kórházi ós szanatóriumi építkezésre, némely vármegyei szükséglet kielégítésére, a Budapesten levő főkapitánysági épületnek kibővítésére, számos igazságügyi, nevezetesen törvényszéki és fogházi épületnek létesítésére a vidéken ép ugy a gazdaság különböző ágainak előmozdítását célzó különböző létesítményekre, a TemesBóga hajózhatóvá tételére, az állami kezelés alatt, nem álló egyes folyók szabályozására, a vízmosások megkötésére, téli kikötőknek és rakodópartoknak létesítésére, különböző városok árvédelmi munkáinak megépítésére, kiegészítésére és egyes árvédelmi társulatok segélyezésére, különböző gazdasági célok előmozdítására, igy a marhatenyósztés, borértékesítés, a len- és kender-termelés előmozdítására szükséges intézkedésekre, a faértékesítés előmozdítása céljából erdei vasutak építésére, azonkívül az állami vasmüveknél különböző természetű beruházásokra. Mindezeken kivül számos vasúti létesítményekre, amelyek 25 ós fél millió koronát fognak igényelni. Azután felhatalmazást kér a kormány a székely vasutak egész Hálózatának kiépitésere, amely ismét számos különböző munkálatokból áll s nem kevesebb, mint 34.200,000 ko tonát fog igénybe venni, ezenkívül a fiumei különböző beruházásoknak egyik csoportjára, nevezetesen az ottani ki1 kötőnek egy uj medencével való kibővítésére, a kikötőnek különböző vasúti berendezésekkel való kiegészítésére, amely munkálatok ismét 10.700,000 koronát vennéne'c igénybe. Mindezeken kivül számos más vasútépítésre, hídépítésre kér felhatalmazást; mindez összevéve a felmerülő összes költsé geket, körülbelül 200 millió koronát fog kitenni. Egészben véve ezek ós ezekhez hasonlók azok a létesítmények, amelyekre a kormány felhatalmazást kér és amelyek a dolog természete szerint nem egyszerre, hanem az éveknek hosszabb sorozatán keresztül fontosság, sürgősség és az előkészítettség stádiumának menfelelo'eg volnának létesítendők. Az összeg, amelyet ezek igénybe fognak venni, körülbelül 200 millió koronát fog kitenni, ami természetesen nem illesztetik be a költségvetésbe, hanem a kormány a törvényhozástól felhatalmazást kér, ! hogy emennyiben szükséges, ezen ösz! szeget kölcsönmüvelet utján fedezze, a kölcsönnek kamatszükséglete pedig beillesztetnék magába a költségvetésbe ugy, amint az az 1903. évre vonatkozólag tervezett ezen müveletek költségei, vagy helyesebben kamatai tekintetében már ebben a költségvetésben meg is történt. Kétségtelen, hogy a kormány e tervezete elég széles alapon mozog. Sok mindenről gondoskodik e programm. Némi aggodalmat csak az kelt bennünk, hogy a kormánnyilatkozat szerint e programm keresztülvitele nem egyszerre, hanem hosszabb idő folyamára van tervbe véve. Az ország szánalmas gazdasági helyzete pedig nemcsak gyors, hanem nagyméretű segélyakciót is követel. Nagyon természetes, hogy a programm keresztülvitele szorosan összefüggő a kölcsönmüvelet ügyével is. S nem lehetetlen, hogy a pénzforrások előteremtése fékező hatással volt a kormány terveire. Ámde mivel az expozénak a beruházási progr mmot tárgyaló részéből nyilvánvalóan kitűnik, hogy a kormány a legjobb s az összes ténykörülményeket óvatosan mórlegelő szándékkal törekszik az elernyedt gazdasági élet fölelevenitésére, bizalommal lehet fogadni a 200 milliónyi beruházásokat igérő munkaprogrammot. — A községi adók reformja Lukács László pénzügyminiszter javaslatot dolgozott ki a községi adók reíormájról. A tervezetből, közüljük a következőket: A községek jogositva vannak kiadásaik ós szükségleteik fedezésére, a törvény határozatai szerint, illetékeket, járulékokat, közvetlen ós közvetett adókat kivetni és természetbeni szolgáltatásokat követelni. Adókivetési jogaikkal a községek csak akkor élhetnek, ha a községi vagyonból, Békésmegyei Közlöny tárcája. A nyápie. Irta: Incze Béla. A beszűrődő virradat fényében homályosodni kezdett a függő lámpák világa. Arpási fiskális ur már negyedszer nyúlt a nagy tárcához, a mely pedig rendesen csak a játék elején vagy végén szokott kezeben megfordulni — ma nem hozzá, hanem a főjegyzőhöz szegődött a szerencse. Peress Gábor az utolsó tétel után fölállott s meglehetősen zord arccal hagyta oda a kompániát s áthaladván a rendetlenül álló asztalok és székek között, hazafelé tartott. A nap tüzes tányéra már a rónaság fölött úszott, mikor tárva álló kapuján belépett s oda kiáltott a lovakkal foglalkozó kocsisának: — Fogd be a szürkéket! a tanyára megyünk. Szobájába érve átöltözött s egy percre beszólt feleségéhez : — Délre ne várjatok, a hajdulaposra megyek. — Ne feledd a biztosítást, Gábor ! — hangzott ki az ébredő asszony szava. — Jól van, jól, délelőtt beküldőm Istvántól, s azzal haladt kifelé az udvarra, hol már befogva állt a kocsi a kót türelmetlen telivér szürkével. A mint az előszobán áthaladt, a nyitott ablaknál megszólalt egy gyöngy gyer mekhang. — Jó reggelt, Gábor bácsi ! — Hát te már fenn vagy, nyápic? Pokolba avval a könyvvel, nincs annak most az ideje ! Gyorsan, viszlek a tanyára* A kis vézna fiúcska letette a könyvet s nagy szalmakalapját véve, hallgatagon követte nagybátyját, kinél árvasága óta tartózkodott. — Még bizony megpenészedel — szólt hátra Gábor ur — azért vagy olyan nyápic, hogy a legkisebb szél is elfúj, mert mindig a könyvet bújod. Mondta haraggal vegyes szánakozással a szóles vállú, hatalmas férfi, kit fájdalom és boszszuság fogott el, mikor ax-ra gondolt, hogy im ez a kis, szükmellü fiúcska az utolsó sarj a Peress família családfáján. Hogy elsatnyul a család, vagy tán ki is pusztul ! Talán jobb is volna mint, hogy elKorcsosodjók . . . Peress Gábor fölpattant az első ülésre s kezébe ragadván a gyeplőt, villámként robogott ki a szóles portáról a felkelő nap fényében fehérlő uwa. Sándorka a hátsó ülés szögletébe húzódott s vékony kezecskéivel ugyancsak szorongatta az ülés karját, mikor egy-egy zökkenés fölvetette a dülőutra beforduló kocsit. — Ne félj nyápic ! — szólott Gábor ur, a mint visszanézett. — No, különben neked jobb lesz a gyóntatószékben ülni ! Jövőre majd beviszlek Kalocsára, ott lesz könyv elég, aztán még kanonok is válhatik belőled. Jó lesz ? A vézna gyerek ráhagyta, hogy : jó. Hallgatag, csöndes fiúcska volt, otthon nem zavart senkit, meghúzódott egy sarokban s ott ült fél nap hosszant könyvei között. De az iskolában — ott már legelői járt a java közt is. Csak a negyedik osztályt végezte, de már olyan jártas volt a latin tudományban, hogyaz apát-plóbános nagybácsi egészen el volt ragadtatva a vizsgán s egy ujdonat uj ötvenessel ajándékozta meg az ebédnél. Sándorka inkább a büszkeségtől, mint az ajándék fölötti örömtől piruló arccal rejtette a nagy pónzb a himzett erszénybe, hol a névnapi, meg más alkalommal ajándékba kapott pár aranyat őrizte. A szürkék előtt fogyott a távolság, már messza bejártak a mozdulatlan kalásztenger közt, mely mint egy végtelen aranyszőnyeg terült el; csak a széleken ütötte fel fejét egy-egy lángoló pipacs, meg egy csokor ógszinü buza-virág. — Nagy meleg lesz tekintetes uram! — szólott a kocsis. — Most az ideje András ; csak ezen a héten tartson meg! Megjöttek a tótok ? — Az este későn jött meg egy rószök, a többi ma délelőtt érkezik tanyára. Már föltűntek a fehér tenyai épületek s a tikkadt lombozatú akácok alatt heverő felvidéki atyafiak, kik a tegnapi fáradságot pihenték ki, jeröfc gyűjtve a holnapi munkához. — Szervusz Gábor! Vivát! Éppen jókor! — hangzott a Keresztúton bekanyarodó kocsiról. Ugrai Bankos Náci a patikus, Kádár Tóni a szabadságot élvező törvényszéki jegyző ós a kót Raskovics, az alpári bérlők, jöttek virág03 hangulatban. — Honnan hó ? — A csongrádi búcsúról. Hát te hová ? — A tanyára. — De akkor mi is megyünk veled, — recsegte Náci — a hűvös éjszaka után úgyis keserves a melegen utazni. Es megfordítván a lovakat, vágtattak a Peress Gábor tanyája felé. A mig Gábor körölnézett az emberei közt, a fáradt bucsujárók a hives szobába mentek s a kut vödrében elhelyezett palackok tartalmával igyekeztek hüsiteni magukat, a mitül azonban ismét melegök I lett. , Én ur vagyok ! kiáltotta az ifjabbik Raskovics — cigány nélkül nem iszom ! — Helyes ! ugy van ? — recsegte Náci — hogy is volt az éjjel . . . : Csongrád alatt foly a Tisza ... ós rákezdte erősen megviselt hangon az éjszakai nótát. — Cigány nélkül nem dalolunk ! — ordította ismét Raskovics, mig a jegyző meggyőződéssel magyarázott valamit az idősebb Raskovicsnak, közben-közben erő • sen csapva az asztalhoz kiürített poharát. —Eredj te is nyápic, itt csak láb alatt vagy — szólott öcscsóre Peress Gábor, mikor a kocsi előállott, hogy Szegedről cigányt hozzon ki. — Pompás szürkék! Emeljük el Gábor — harsogta Náci. — Azt ugyan nem! — mondta Gábor, kocsisának intve s büszkén nézve elszáguldó lovai után. — A mindszenti gróf kótezeret igór értük, de nem adom. Aratás után még kettőt ragasztok hozzájuk s olyan négyest aztán még ükapátok se látott. — Jó a termés, jó — mondta Raskovics szenior, fejét lógatva. — El is fér mán, ugyancsak meg van a helye az árának ! — Talán a makaó is ? . . . mosolygott szóles ábrázattal Náci. — Hagyj az isten poklába — fordult el bosszúsan Gábor, teletöltve poharát a habzó sörrel. — Igyunk ! — harsogta a jegyző — a jó termésre ! — és félbeszakította egy időre magyarázatait, melyeket ugy se hallgatott senki. — Csongrád alatt foly a Tisza . . . zendítette rá Náci s ürültek a poharak, folyt a lármás beszéd, melyet olykor-olykor megszakitott Raskovics junior türelmetlenkedése : — Cigányt! én ur vagyok ! . . . Délfelé megérkezett a banda s az ebéd már muzsikaszó mellett folyt a nótától, kurjongatástól hangos tanyai szobában, a mely