Békésmegyei közlöny, 1902 (29. évfolyam) július-december • 53-104. szám

1902-10-30 / 87. szám

illetékből, járulékból, vagy az állam vagy más hatóság által a községek részére átutalt jutalékokból eredő bevételek a kiadásokra nem elegendők. E rendelkezés nem vonatkozik sem a kutya, sem a vigalmi adókra, sem más olyan szolgáltatásokra, melyek különös célokra szolgálnak. Egyenes adó által csak az a szükséglet fedezhető, mely az öszszes többi bevételek levonása után még mint költségvetési hiány mutatkozik. A községek az ingatlanokra, az utcaszabályozás által értékükben emelkedő ingatlanokra magasabb adót vethetnek ki. A községek jogosítva vannak közérdekből létesített intézmények használásáért különös megtérítéseket követelni. Iskolák, kópzőintózetek, kórházak, gyógyintézetek használatáért, melyek különösen a vagyontalan néposztály szükségleteit szolgálják, járulókok ki nem vethetők. A községek köteles3k megállapodni az érdekeltekkel, az évenként fizetendő közvetett adók összegére több évre előre is. Húsra, terményekre, lisztre, süteményekre ós bárminemű tüzelőanyagra ezentúl uj fogyasztási adó ki nem vethető. Vadra és szárnyasra azonban mindan köz sóg vethet ki fogyasztási adót. Vigalmak, hangversenyek, vándorművészek mutatványai megadóztathatok. Luxus állatok is. Szól aztán a tervezet, hogy kik a községi adózók, majd a jövedelmi adót ekként osztályozza : 1) 420 koronáig az adótétel 100 után két ötöd százalék a legmagasabb adótétel 1"20 korona. 2) 420—460 koronáig egységes adótétel után 2'40 korona. 8) 660—900 koronáig 4 korona. A gazdasági egyesületből. Választmanyi ülés. A békésmegyei gazdasági egyesület igazgató választmánya vasárnap délelőtt ülést tartott. A csabai kaszinó termében nem igen jelentek meg nagyszámban a választmány tagjai. A tárgysorozatot elég nyugalmasan tárgyalták le, csupári egy társegyesületi átirat keltett nagyobb mozgolódást. Zsilinszky Endre igazgató-elnök az ülés megnyitása után a Szeghalmon, október 5-én megtartott állatkiállitásról ós díjazásról tett terjedelmes jelentést a választmánynak : melyről lapunkban annak idején mi is részletesen és bőven beszámoltunk. Bejelentette még, hogy az állatdijazásra szánt összegből fennmaradt 270 korona, a szarvasmarha dijakból. Nem lehetett kiadni, mert megfelelő állatot nem talált a bizottság. Indítványozza, hogy felé áhítatosan bámuló szemeket vetettek a jámbor tótocskák. — De jó dolga is van az uraknak ! Az átvirrasztott éjszaki s az izzó nyári nap azonban szövetségre lépve a folyadékok erejével, egymásután döntötte az — asztal a hangos kedvű urakat. Peress Gábor is végig nyújtózott a hárságyon s a cigány elvonult a pajta eresze alatt föltálalt ebédhez. A perzselő melegben csöndesen állott a tanya, melynek népét elnyomta a forró délután álmot hozó ideje. Senki se látta, hogy vonulnak föl Szeged felől, mint egy vészthordó hadsereg, a fekete mellű, fehér tarajos fellegek. Csak a nagy ropogásra ijedtek föl, mikor a rettenetes erővel lezuhanó jég kezdte paskolni a rónaság áldását. A hirtelen támadt hűvös szél kiverte az álmot az urak szeméből s a mint kitekintettek, az imént aranysárgán diszlő határ helyén fehér jéghalmazokat láttak, előttük szomorú arcú cselódnópet s az óbégató tótokat, akik a remélt jókereset pusztulásán keseregtek. Csak Peress Gábor aludt nyugodtan a hárságyon, senki se merte felkölteni, hogy a pusztulást hirül vigye neki. — Vége az alpári szőlőnek — mondta busán az idősebbik Raskovics. — Pedig milyen szépen igórt a Szikra, felelt az ifjabbik, feledve sokat emlegetett uraságát. — Nem iszunk idei rizlinget — sóhajtott a jegyző, — de azután mintha elszégyelte volna ezt, a helyzethez nem illő könnyelmű gondolatát, hátra húzódott az istálló felé, hol Náci borús arccal hallgatta Istvánt, az öreg tanyást: — Nem volt biz az, ma kellett vón megújítani a securációt, hanem .... ós tartsanak pótállatdijazást, hogy az összeget a tenyésztőknek lehessen juttatni. Többek rövid hozzászólása után elhatározták, hogy pótállatdijazást Kondoroson fogják megtartani november hó 16-ikán. Az ügyek elrendezésére D ó r c z y Péter elnöklete alatt R e i n e r Bele ós Fejér Imre tagokból álló bizottságot ós a községi elöljáróságot kérik fel. Ezután előterjesztette Zsilinszky Endre a nagyváradi postaigazgatóság válaszát a felajánlott épitkezés s kibérlés ügyében. Az igazgatóság röviden tudatta az egyesülettel, hogy ajánlatára nem számit, a házat nem veszi ki. E pontnál felszólalt Rosenthal Ignác a ház ügyében. Nem lehet azt tovább jelenlegi állapotában hagyni, valamely irányban okvetlen intézkedni kell, mert igy szégyene az egyesületnek. Beliczey Rezső szintén hasonlóképpen nyilatkozik s az intézkedést egy bizottságra bizná. Z z i 1 i n s z k y Endre tudatja, hogy fennáll már egy bizottság a ház ügyében, ezt kéri meghatalmazni a további teendőkkel. Eszerint határoztak. Az egylet házánál a lakók számára fáskamara ópittetósével megbízták a titkárt. A csabai tejszövetkezet a gazdasági egyesület házában van elhelyezve s igy az egyesület pénztárába bórt kell fizetnie. Zsilinszky Endre előterjesztette, hogy a tejszövetkezet most még a fejlődós kezdetén van s nincs abban a helyzetben, hogy nagy összeget fizethessen bér gyanánt. Ajánlja, hogy az első évre csupán az átalakítások költsógösszegónek kamatát kérjék házbórképen az egyesülettől. Vidovszky Károly bizottsági tag ismertetve a tejszövetkezet helyzetét, hogy igen gyengén megy az üzlet s csak a jövőben lehet remélni, arra kérte a választmányt, hogy ne vegyenek bórt a szövetkezettől. A választmány elhatározta, hogy száz korona bért követel az első évre, A pestmegyei gazdasági egyesület átírt, hogy az egylet is kérje a minisztert, hogy a buza szállítási díjtételeit csökkentse a malomkartelekkel szemben, miután a lisztnek kedvezményes tarifája van. Rosenthal Ignác szólalt fel előszörre. Egy ilyen nagy gazdasági egyesület átiratát mindenesetre komolynak ós igaznak kellene venni s el kellene fogadni. De sajnos, ő meg meri támadni az átiratot, .ahol kötelességet kellett teljesíteni, szóló becsülettel megállta helyét mindig az igazság mellett. Itt is kijelenti, hogy az átirat valótlanságokon alapul ós enyhén szólva, óriási tévedés. Csak a vasútállomáshoz kell kimenni s ott megmutatják a tarifákat s meg lehet tudni, hogy nincs a lisztre kedvezményes tarifa. Valamint malomkartel sincs Magyarországon. Nem kívánja, hogy higyjenek neki, de győződjenek meg arról a valótlanságról, mely tartalma az átiratnak. Éppen ezért nem elvetését indítványozza, hanem azt, hogy küldjenek ki bizottságot, mely tanulmányozza az ügyet. Beliczey Rezső azt indítványozza, hogy fogadják el az átiratot bizottság kiküldése nélkül, mely szerinte felesleges Felállással való szavazás után egy szótöbbséggel a választmány elfogadta az átiratban írtakat. talán azt gondolta : annak bizony ti vagytok az okai. Alkonyodott, mikor Peress Gábor a hűvösön felébredt s szemét dörzsölve, kilépett a szobából. Mint a szólütött, ugy tántorodott vissza az elpusztult mező láttára s egy hörgósbe fulladó kiáltással rogyott az ajtó melletti lócára, véres szemekkel nézve maga elé. Az alkonyfényben kocsi közeledett, a kárbecslők jöttek Szegedről. — No te ugyan szerencsés ember vagy Gábor! — kiáltott a kocsiról leugorva Almási, a biztosító-intézet titkára. Kidagadt homlokerekkel, vérbenforgó szemmel kapott a mellette álló vasvillához a kétségbeesett ember, hogy a kegyetlen gúnyt megtorolja. — No, no . . . hiszen nincs semmi baj, de ha egy félórát késel az újítással .. . — Én ? . . . hiszen ón . . . dadogta bámulva Peress. — Igen, éppen a déli zárlat előtt pár percei adtuk ki az uj kötelezvényt. Délután már késő lett volna. — De hát ki ? . . . — Szegény kis fiu, ugyancsak sietett, csak ugy pihegett s kétszer is megkérdezte, mikor a pénzt leszámolta: elég lesz-e ? — Kicsoda ? — Hát az a kis fiu, a kit küldtél. Ötvenessel, meg aranyokkal fizetett. Talán valami rokonod ? — A nyápic !. . . kiáltotta föllobbanó szemekkel Peress Gábor s aztán egy pár könycsepp gördült végig barna arcának szelídült vonásain. ... — A nyápic — suttogta elérzékenyülten — az az ember . . . nem ón . . • Ciroktermelő ós feldolgozó szövetkezet létesítése ügyében tiz tagu bizottságot küldtek ki. Ez ügyben Löbl ós társa nyújtottak be ajánlatot a gazdasági egyesülethez. Végül Zsilinszky Endre nyujtoct be figyelemre méltó indítványt az utcai hulladékok és szemétnek trágyaképpen való felhasználása s összegyűjtése ügyében, melyet elfogadtak s e tárgyban érintkezésbe lépnek a községi elöljáróságokkal. Háromszázezer koronás hiány Aradon az Aradi Ipar- és Népbanknál. Aradnak ismét meg van a maga szenzációja. Alig feledtette velünk Weitzer gráci gyáros több milliós alapítványa a K^iványi sikkasztás demoralizáló hatását, ma ismét szárnyra kél a hir a legújabb botrányról : Bőhm Adolf vezérigazgató az aradi ipar ós népbankot 300 ezer koronával károsította meg. Ez esetről alábbi tudósításunk bő részletességgel számol be ; bizonnyal jó szolgálatot teljesítünk Bókésvármegye közönségének, amikor illetékes helyről nyert értesülés alapján kijelentjük, hogy az aradi ipar ós népbank békéscsabai fiókintózetót a sikkasztás semmiben sem érinti, s az intézetet illetőleg éppen semmi ok sincs az aggodalomra. Azt is ielenthetjük, hogy a sikkasztás sem a betevőket, sem a részvényeseket, sem a helybeli pénzpiacot nem fogja érinteni, mert a kellő fedezetről gondoskodás törtónt az igazgatóság által a fenti hiány pótlására. A báromszázezer koronás hiánynyal szemben az aradi ipar- ós népbanknak egy millió korona alaptőkéje és hétszázezer koronán felül menő tartalékalapja van ; már az egymagában biztosítja azt, hogy az intézet semmiféle rázkódtatáson nem fog keresztül menni. Azt is konstatálhatjuk, hogy az intézet iránti bizalom a sikkasztásból kifolyóig egy cseppet sem rendült meg. AZ igazgatóság tekintettel volt az intézet békéscsabai fiókjára is, amennyiben intézkedett, hogy netáni tömegesebb betéttel mondás esetére kellő összeggel rendelkezzék az itteni pénztár. Az igazgatóság erélyes intézkedése, a vizsgálatra felkórt egyének kiváló szakértelme, az igazgatósági komünikóben biztosított teljes vagyoni garancia s azon körülmény, hogy a felfedezett és idegen pénzintézetek szakemberei által megállapított összegnél több hiány nem lesz : alkalmas arra, miként a riasztónak látszó hir, az első pillanatok izgalmainak lecsöndesedósóvel, állandó nyugalmat teremtsen. A csabai fiókintézet vezetősége pedig felhatalmazott annak kijelentésére, hogy a fiókintózet ügykezelésében e sajnálatos esemény semmi változást elő nem idéz, a kölcsönök az eddigi eljárás szerint folyósittatnak, betétek elfogadtatnak ós akadálytalanul kifizettetnek. * A mult hót szerdáján törtónt, hogy Hehs Béla, az Aradi Ipar- ós Népbank főkönyvelője levelet intézett Kristyóry Jánoshoz, az intézet egyik igazgatójához, melyben tudomására hozta, hogy még tavaly sikkasztás történt az Ipar- ós Népbank aradi váltóüzletében, olyan sikkasztás,

! melyről az igazgatóságnak ma sincs tudomása. Az elsikkasztott összeg 3200 koronát tesz ki. Igaz, hogy az illető hivatalnok, aki elkövette a sikkasztást, visszatérítette a szóban forgó összeget, az is igaz, hogy Böhm Adolf vezérigazgató a hűtlen tisztviselőt nyomban elbocsátotta, de Bőhm eljárása mégis szabálytalan, mert erről az esetről nem tett jelentést az igazgatóságnak. Az igazgatóság különösnek találta, hogy Bőhm Adolf vezérigazgató sem a sikkasztást, sem a megtévelyedett tisztviselő elbocsátását nem jelentette be, ami pedig kötelessége lett volna. Ebből arra a gondolatra jöttek, hogy vizsgálatot indítsanak : nem törtónt-e más szabálytalanság is. Hehs Béla főkönyvelőt kihallgatták arra nézve, nem észlelt-e egyéb szabálytalanságot ? Hehs azzal felelt, hogy az ő gyanúja szerint van egy pár fedezetlen számla. Hehs vallomása alapján elhatározták az igazgatók, hogy az intézet könyveit alapos revízió alá veszik, még pedig Bőhm Adolf vezérigazgató jelenlétében. A vizsgálatot délután 3 órakor meg is kezdették. Órák hosszáig kerestek, kutattak, de nem találtak semmit, amit a gyanút igazolta volna. Bőhm Adolf szintén jelen volt s mikor már esteledett, arra hivatkozott, hogy beteg, szédülést érez, kérte tehát az igazgatókat, hogy szüntessék be a revideálást s azt másnap reggel folytassák. Már-már beleegyeztek ebbe az igazgatók, főkép azért, mert későre járt az idő. Ring Lajosnak azonban az az ötlete támadt, hogy ejtsenek egy stich-próbát s csak azután függeszszék fel a revideálást. Igy is törtónt. Az első tétel, ami véletlenül kezük ügyébe akadt, Weisz A. és Társa Békéscsaba névre volt elkönyvelve. Ez a tétel negyvenezer koronáról szólott. Ennyivel volt a Weisz A. ós társa cég megterhelve, azonban nyomban észrevették, hogy az összegre nincs kellő fedezet. a.z igazgatók eleinte abban a hitben voltak, hogy Weisz A. és társa bizonyára „jó" a megterhelés erejéig, de mert a fedezet feltűnő csekély volt, kórdóst intéztek a vezérigazgatóhoz, ki az a Weisz A. ós társa ? Böhm Adolf rövid gondolkozás után, lefüggesztett tővel igy felelt: — A Weisz A. és Társa én vagyok... Ez a kijelentés érthető konsternációt keltett. Az. igazgatók a késő este dacára folytatták a behatóbb vizsgálódást. Újból találtak egy gyanúsnak látszó számlát, mely K. G. ismert birtokos nevére volt elkönyvelve. Ez már százezer koronára szólt. Tagányi elnök felszólította Bőhmöt, hogy nyilatkozzék, nem-e az ő számlája ez is, mert neki gyanús, hogy a bevezetett név számlát venne igénybe. Bőhm nem válaszolt. Kimerültségére, betegségére hivatkozott s engedelmet kért, hogy távozhassók. Az igazgatók felfüggesztették a vele való tárgyalást s a vizsgálat folytatását másnap reggelre halasztották. Másnap reggel ismét Bőhm Adolf jelenlétében folyt a könyvek revideálása. Ekkor már bevallotta Bőhm, hogy a K- O. ámen elkönyvelt százezer korona is az ő számlája. S lassankint töredelmes vallomást tett, hogy háromszázkilencezer koronát vett ki bűnös uton a pénztárból. A váratlan, megdöbbentő eset valósággal konsternálta Aradot. Konsternálta főleg Bőhm Adolf személye miatt, akiről senki sem tételezte volna fel, hogy kezén szabálytalanság történhetik. Megütődve kérdezték egymástól az emberek, vájjon mi térítette le a közbecsülésnek örvendő, kitűnő javadalmazásu bankhivatalnokot az egyenes útról ? Letéritette a börze, ez az átkos szenvedély. Bőhm Adolfnak nagy családi terhei voltak s adósságokba verte magát. Sokszor volt pénzzavarban s ez juttatta eszébe azt a gondolatot, hogy a börzén játszók, mely ha beüt, nemcsak családján segíthet, de még félre is tehet. Csakhogy ez a terv nem ütött be. Vesztett ós folyton vesztett. És már akkor annyira rabjává lett a szenvedélynek, hogy nagyobb kockázattal egy csapásra helyre akart mindent hozni. Nem lévén elegrendö , O penze, amit a börzén forgathat: idegen pénzhez nyúlt, a bank pénzéhez s most már azt vesztette el. A vizsgálat eddigi eredménye szerint ezelőtt 8 évvel kezdte Bőhm a sikkasztásokat. A bünpalástolás pedig ugy törtónt, hogy a vizsgálatok alkalmával bemutatták a fedezeteket a folyószámlákra ós mikor egy-egy fiktív folyószámlára került a sor, a már egyszer bemutatott fedezeteket titokban beletették a már készen tartott dossierbe ós bemutatták másodszor is. Az igazgatóság ós a felügyelő bizottság kedden egész nap a könyvek revideálásával volt elfoglalva, s tegnap a következő kommünikét bocsátotta ki : Az Aradi ipar- ós népbank igazgatósága az intézet kárára elkövetett szabálytalanságokat fedezett fel. A vizsgálat 309 ezer korona hiányt állapított meg. Ezen hiány az intézet fennállását és az üzlet akadálytalan folytatását nem érinti, minthogy 1 millió korona részvénytőke, 737 ezer korona tartalékalap ós a folyó óvi üzleti nyereséggel szemben fenti hiány döntő szerepet nem játszhatik, anuál kevósbbó, miután a kár megtérítése tekintetében az érdekeltek magukra nézve a törvényes konzekvenciákat is le fogják vonni. Kelt aradon, 1902. október 28-án Az Aradi ipar- és népbank igazgatósága. A könyvek revideálására az igazgatók Ring Gézát, az Aradmegvei takarékpénztár vezetőjót ós Fodor Gyulát, ugyanazon intézet titkárát kérték fel, mig a váltó tárca átvizsgálását hasonlóképen a? igazgatóság felkérésére Laczay Eadra, az Osztrák Mágyar Bank aradi főnöke teljesiti. Mindez az intézkedés főleg a közönség megnyugtatása, végett törtónt, hogy páratlan oldalról megejtett vizsgálat alapján adják hü képét az elsikkasztott összegnek. ÜJDONSÁGO KL. — Alapítványok a szarvasi főiskolának. A százéves emlékünnep alkalmából úgy a nagy közönség köréből, mint különösen a szarvasi főgimnázium volt tanítványai közül egyesek azzal fejezték ki együttünnepló-