Békésmegyei közlöny, 1902 (29. évfolyam) július-december • 53-104. szám

1902-10-23 / 85. szám

Az igazságügyi bizottságnak első sorban és azután a törvényhozásnak lesz föladata a szükséges összhangot megteremteni, amely munkájánál bizony nyal nem fogja nélkülözni az igazságügyminiszter hozzájárulását és támogatását, mert hiszen épen az ő célját képezi, hogy az igazságszolgáltatás az alakiság békóit magáról lerázza és a való élet ntjára térjen. Egy kissé izgalomban tartja a képviselőket az esti ülések iránt inditott mozgalom. Eddig nem léptek föl nyilvánosan ezzel az inditványnyal, most azonban elérkezettnek látják már az időt az indítványozók a dolog megvitatására, mert — amint mondják — hosszas kapaeitáció és buzgó korteskedós után sikerült az eszmének a képviselői körökben egy számottevő csoportot megnyerni. A mozgalom indítóinak a legfőbb argumentuma az, hogy a nappali ülések, kivált a délelőtti órákban, akadályozzák a képviselőket egyéb magán, vagy hivatalos teendőik elintézésében. Ezzel azonban kár volt előhozakodni, mert az ország nem azért küldte a képviselőket a parlamentbe, hogy magán dolgaikat, vagy más téren fölmerülő teendőiket végezzék, hanem azért, hogy törvényhozói kötelességüket teljesítsék A képviselőség nem mellékfoglalkozás, melyet akkor kell végezni, amikor éppen idő telik reá, hanem a munkásságot és tetterőt mindenekfölött lekötő élethivatás, amelyet első sorban kell telj esi teni azoknak, akik a mandátumot elfogadták s ezzel erkölcsileg kötelezték magukat, hogy tudásukat, képességüket ós munkásságukat az ország ügyeinek szentelik. A. költségvetési vita még meg sem kezdődött ós már is megjelent a hosszú ülések réme. A napokban is egy ülés hetedfól órahosszat, vagyis délelőtt 10 órától délután ötödfél óráig tartott. Eltekintve a B á n f f y-érának a Horánszk y-F ej érvár y-ügy kapcsán a késő éjjeli órákig elhúzódott egy ülésétől, a hetvenes évek óta nem volt ily hosszura nyúló ülés. A honatyák a hosszú ülést megunták, javarészt elszéledtek s igy történt, hogy mikor szavazni kellett volna, a Ház határozatképtelen volt. A mit persze névsorolvasás alapján konstatáltak. A névsorolvasás egyébként némi kellemetlenséget is rejt magában. A házszabályok értelmében a jegyzők konstatálni kötelesek, hogy kik a távollevők s ezek a jövő óvnegyedi képviselői dijaikat csak ugy vehetik föl, ha időközben jelentkeznek s igazolják elmaradásukat. S tekintve, hogy az emiitett névsorolvasásnál mindössze vagy negyven képviselő volt jelen és hogy van egynéhány képviselő, ki hetekig se néz a tájékára sem a Háznak, megeshetik, hogy egynémelyik nem kapja meg a díjazását. S ha már most katalógust kell olvasni, mi lesz akkor, ha a budget-vita egész hosszadalmasságában megkezdődik ? Széli Kálmán miniszterelnök már most számol a költségvetési harc kellemetlenségeivel s azon töri a fejét, mikép lehetne azt rövidebbre szabni, a nélkül, hogy a vita mégis rövidséget szenvedjen ? Erre már meg van a terve. Apponyi Albert gróf a legközelebbi napokban zárt ülésre fogja egybehívni a Házat. Ezen az ülésen adja elő tervét a miniszterelnök. A terv lényege az, hogy a budget előzetes megbirálása ós aprólékos vitája ne a pénzügyi bizottságban történi ók, hanem a bizottság megkerülésével tegye azt meg egyenesen a Ház. Vagyis a képviselőház angol mintájára alakuljon át bizottsággá s ott rögtön minden képviselő mondja el a dologra tartozó észrevételeit. Ez a módszer lehetségessé teszi, hogy a pénzügyi bizottság hosszadalmas tárgyalásának nem kell a végét várni, viszont a Ház túlesik egy csapásra az egész részletes vitán. E tervet H i e r o n y m i móg azzal az indítvánnyal toldja meg, hogy az egyes miniszteri tárcák költségvetése abban a sorrendben kerüljön elbírálás alá, a mint elkészül, nehogy esetleg az előre megállapított sorrend betartása miatt várakozni kelljen. Az iparosok kívánságai. A nagyváradi iparos kongresszus. A kereskedelmi minisztérium az évtizedek óta falhangzó panaszok és tényleges sérelmek orvoslása végett nagy készülődéssel dolgozik az uj ipartörvónyen. A három évenként rendszeresen ismétlődő iparoskongresszusok nagy segítségére vannak ebben a kormánynak s mindig ujabb ós ujabb lendületet adnak a munkának. A nagyváradi kongresszuson is megjelentek az egész ország iparosságának képviselői. A békési ipartestület részéről H e n e r József ós Mészáros József, békéscsabai ipartestület részéről Áchim János ipartestületi jegyző vett részt a kongresszuson, mint annak egyik előadója az ipartörvény módosítása ügyében. Előadói javaslatában kívánatosnak tartotta a képesítés szigorítását, tanoncvizsgálatoknak létesítését. Szükségesnek véli járásonként ipartestületek felállítását, valamint az ipartestületek hatáskörének kibővítését; továbbá az iparhatósági megbízottak intézményének megszüntetését és nagyobb testületeknél a szakosztályi szervezet létesítését. Az iparosok mozgalmai harminc évvel ezelőtt kezdődtek. Az első nagy gyűlést 1872-ben tartották Budapesten, melynek főcélja volt, hogy sorompóba szálljanak az ipartörvóny ellen, amely a céheket eltörölte. Az iparosok körömszakadtig ragaszkodtak a régi cóhrendszerhez, s azt hitték, hogy az iparszabadság biztosításával teljesen tökremennek. Védekezésükhöz megragadtak minden eszközt, móg a királyhoz is el akartak menni, de odáig már nem jutottak el. Összefoglalták kivánalmaikat öt pontban, amelyek közt ott volt az önálló vámterület is, valamint a helyes vasúti és tarifa politika. A törvény két hónappal később létre jött s akkor megkezdődött a harc az iparszabadság ellen, mig aztán meghozták az 1884-iki XVII. törvénycikket. Az úgynevezett uj ipartörvónyt, amely már némileg hajlik az iparosok kívánalmai felé. Ez az uj törvény elfogadja a képesítés elvét, kötelezővé teszi a társulást, de ezek a szép elvek csak a papíron maradtak s a gyakorlatban sem érvényesülnek ugy, ahogy azt az iparosok kívánják. Hiányzik az iparosok védelme a kontárok ellen, szabadjára engedték a tisztességtelen versenyt. De legnagyobb baj, hogy a kisiparosokra súlyosan nehezedik a közös vámterület, vagyis az osztrákok óriás konkurrenciája, amely őket csaknem agyonnyomja, s egyes iparágakat teljesen leigáz. Hiszen tudjuk, hogy a kész ruha, kész cipő, kész bútor özönével árad be a Lajtán túlról : szóval a legtöbb olyan cikk, amit a kisiparosok csinálnak. Mindez olyan baj, amely arra indítja az iparosokat, hogy érdekeik védelmében ne tegyék le a fegyvert. Az iparosokat agyakorlat arra tanítja, hogy rendületlenül ragaszkodjanak az önálló vámterülethez, amelynek létrejöttétől viszonyaik konszolidálódását, jobbrafordulását várják s remélik, hogy akkor nem ily egészségtelen, de sokkal szolidabb versenynyel kellene kűzdeniök. Ezért követelik továbbá, hogy csak az lehessen iparos, aki mesterségét becsületesen megtanulta ; s ezért követelik a házalás, vándoripar, fegyencipar, vásározás ügyeinek rendezését, abban a jogos és alapos föltevésben, hogy mindezek mellett megélhetési föltóteleik kedvezőbbé alakulnának, amire nagy szükség is van mert hisz szomorú tény, hogy iparosainknak ma elég okuk van a panasz* kodásra. Az országos kongresszus emellett az iparosok saját dolgaival is foglalkozott. Rendezni akarják a nyugdíjügyet, szorgalmazzák az iparosok hatásosabb képviseletét az országgyűlésen, a város ós a vármegye törvényhatóságában, valamint minden társadalmi faktornál. Méltán követelték a helyi ipar támogatását, kivált pedig az iparoktatás reformját s a tanoncügy rendezését, nemkülönben a munkaközvetítés országos szabályozását. Szóval a kongreszszus anyaga ugyancsak bő, missziója igen nagy és fontos volt. A közvélemény, mely bizonyára élénken érdeklődik a sok bajjal vivódó iparosság mozgalmai iránt, beláthatja, hogy az iparosok nem kívánnak lehetetlenségeket. Kívánságaik közt vannak egyes részletek, amelyek talán retrográd irányúak, de ezt a gyakorlat parancsolja. Általában kívánalmaik olyanok, melyeket az állam nagy részben minden áldozat nélkül telje sithet. Az állam erre hajlandó is, de az iparosoknak mindig szemük előtt lebegjen az, hogy helyzetük akkor fog igazán jobbratordulni, ha maguk is megtesznek mindent, amit a modern haladás, megkövetel. Ilyen például a szövetkezetek alakítása, amely a kisiparosoknak lehetővé teszi a kitelnyeróst és ezzel a jó és olcsó anyagok beszerzését, modern szerszámok és gépek alkalmazását, szóval minden segédeszközök igónybevevósót, amelyek képessé teszik őket a versenyre és a haladásra. Es be kell látniok, hogy az állam ós a társadalom tevékenysége mellett az önsegélyezósre, önmaguk vállvetett iparkodására is szükség van. A békés-bánáti ev. ref. egyházmegye közgyűlése. Temesváron tartotta rendes évi közgyűlését. A közgyűlés tagjai a reggeli istentisztelet után az uj református imateremben maradtak ós ott folyt le a közgyűlés Dombi Lajos esperes, gyulai lelkész elnöklete alatt. A közgyűlésen mintegy hatvanan vettek részt. Mindenekelőtt Dombi' Lajos gyulai lelkész, az egyházmegye újonnan megválasztott esperese letette az esküt ós gyönyörű beszédben köszönte meg megválasztatását. Utána B o d o k y Zoltán dr., gyulai országgyűlési képviselő, mint megválasztott világi főjegyző tette le az esküt és szép beszédben igéri, hogy az egyházmegye érdekeit mindenkor szem előtt fogja tartani. Az eskümintát Futó Zoltán egyházmegyei főjegyző olvasta elő. Az esperesi jelentést szintén Futó Zoltán olvasta fel. E jelentésből megemlítjük a következőket: Az egyházmegye területén a lefolyt 1901. évben is kellő buzgósággal látogatták a hivek Isten házát. Kivételt e tekintetben csak B.-Szegszárd képez, hol kivált nyáron nem kielégitő a templomba járás ós Valkány, hol a gyülekezet tagjai ós tanitói versengése folytán gyérül a templombajárók száma. Vasárnapokon délelőtt minden anyaegyházunkban van istentisztelet; a leányfiókegyházakban ós szórványokban lehetőség szerint. Igy a temesvári egyházunkhoz tartozó Versecen évenként 14—15-ször, Fehértemplomban 9—10-szer, a szórványokban pedig csak annyiszor tartatik isteni tisztelet, a hányszor a lelkész felkeresheti. Vasárnap délután istentisztelet csak Nagykikindán, Klopodián ós Temesvárt nincsen. Hétköznapokon a következő egyházakban tartatik istentisztelet: Battonya, Békés, Mezőberóny, Doboz, Füzesgyarmat, Gyula, Gyoma, Kunágota, Körösladánv, Makó, Orosháza, Öcsöd, Szeged, Szeghalom, Szentes, Köröstarcsa, Gyulavári, Hódmezővásárhely, Torontálvásárhely, Végvár és Vésztő egyházaiban. Szektáriusok vannak ós pedig számszerint Békósmegyében : I. Nazarénusok. Szeghalmon, Köröstarcsán, Vésztőn vannak; ezenkívül móg Békésen, Mezőberényben, Füzesgyarmaton, Körösladányban, Orosházán, Öcsödön, Sámsonban. II. Baptisták. Békésen 175, Kovácsházán 2, Szeghalmon 15, Szentandráson 7, Gyulaváriban 10 ós Vésztőn 26—235; vannak még Dobozon, Gyulán, Füzesgyarmaton, Öcsödön. ma szony ma bizonyára kapott fát s hogy egész nap meleg lesz . . . meleg ! . Felnyitottam a szememet . . . Az ágyamon ott volt s betakart egy nagy, barna kendő . . . Gergely, a vén csősz. Irta: Farkas Antal. I. Mikor már a rétháti országúton elfordult, arra a szélmalom felé, móg mindig erősen bámult utána, pedig nem látott egyebet belőle, mint azt a fejrevaló kendőt, amit a szent-mártoni búcsúkor vett neki . . . — Isten áldjon meg, Sára! — dörmögte a vén csősz ós hatalmas tenyerét bozontos szemöldöke fölé ernyőnek tartva, bámulta a zöld vetések fölött mozgó piros pontot, pedig már nem is láthatta a szélmalomtól, de neki ugy tetszett, hogy móg most is ott mozog az országúton. Megcsalta az a vén, könnyes szeme. Bizony, hogy könnyes. Mert nem kis dolog ám az, mikor az ember egyetlen istápját, a Sárát, elállítja magától abba a görbe-gurba házsoru városba szolgálónak. Ki főzi meg a levest ? Ki csinál tésztát ? Ki süt ? Ki mos ? — No, majd csak lesz valahogyan. Eladó sorban van, hadd keresse meg a tulipányos ládára, meg a cók-mókra valót maga. Ugy tette — nyugodjék — az anyja is. Jól van ez igy, jól hát, persze, hogy jól ! Aztán megindult a kunyhója felé. De még egyszer visszanézett, hogy megláthassa a szent-mártoni bucsufiát. Bajos dolog ám a magánosság. Nem tud az ember kihez szólni, hacsak, magával szóba nem ered. Ezt meg szokni kell elébb. A vén csősz be-bebujt a kunyhóba. Bent azt hitte, hogy Sára kint van ; mikor kijött azt gondolta, hogy odabent rakosgat, szöszmőtöl. Altatta a lelkét, mert jól esett. Szegény Sára csaknem pityeregve mondott jónapot gazdájának, pedig olyan pompás uri helyre jutott ám, hogy álmában se hitte volna. Garádicson mentek fel a házba, aztán meg a kapu-ajtónak is valóságos sárgaréz volt a kilincse. Hát még a tekintetes ur, meg a „kézit csókolom tekintetes asszony !

u No meg az ifijur, meg a kisasszony ! Valóságos angyalok voltak irányában. A tekintetes ur olyan volt, hogy még azt is megkérdezte, hogy: — Hát az a vén apád mit csinál ? — Kerüli a pusztát, kézit- csókolom. De azért csak szomorú volt Sára. Ugy érezte, hogy keserű itt a sorsa, pedig életében se látott annyi cukrot, amennyit itt ehetett. A tekintetes urék nemsokára fürdőre mentek, csak ai ifijur maradt otthon enni, meg aludni. Egyszer egy csomó cukrot hozott piros papirosban. — Nózze,Sára lelkem, magának hoztam. — Nem ehetném én abból. — Nem is enni való ez. Csak kóstolja, milyen édes ? Megkóstolta. — Ejnye, beh édes, juj, beh édes ! — Ez még semmi, de van ennél édesebb is. Tudja mi ? A leány fejét rázta. — Hát ez ni — szólt az ifijur — és hirtelen átkarolta a leányt ; megcsókolta az ajakát. Bajosan volt olyan édes, mint a cukor, mert Sára még másnap is a szemét dörzsölte tőle. II. A vén Gergely épen déli pihanőre tért haza. Leheveredett a gyepre és unalmában azt kezdte számlálni, hogy hány nap móg ide Szent-Mihály nap, mikor Sárahazajő? — Adion Isten, édes apám ! Gergely bácsi azt hitte, hogy álmodik. — Te volnál az. Hát mi köll 1 — Hazajöttem. — Miért ? — Nem jó a szolgálat ? — Jó az, édes apám — felelt a lány egy kis gondolkozás után. — Hát mi takarsz? Csakugyan nincsbaj ? .ti lány megint gondolkozott. — Nincs semmi, de szeretnék itthon maradni. — Nem lehet, Sára. Szent-Mihálykor tellik ki a napod, ki kell tölteni emberséggel. — De hacsak lehet, édes apám. — Nem lehet, Sára. Pihenj, aztán haladjunk. Tudott is pihenni, szegény Sára ! Bebujt a kunyhóba ós sírt, de ugy, hogy az a vén mogorva ember meg ne lássa, meg ne hallja. Verőfényes délutánon együtt ballagtak megint arra a szélmalom felé, lassan, szótlanul. — Sohse busulj, Sára, hiszen majd eljön az a Szent-Mihály, csak megbecsüld magad ! Pedig még jó messze volt. IH. Hanem azért csak eljött. Gyönyörű, napsugaras, bikanyálas ősz volt. A rétháti pusztának eszébe se jutott a hervadás. Újra tavasz akart lenni. A vén csősz ki se ment ma pusztázni. Hiszen ma haza jön Sára. Kitelt az ideje. Aztán nem ereszti vissza még ha menne is. Hanem odamaradt Sára. — Baja érkezett — gondolta a vén csősz ós harmadnapra bement a városba. — No mi kell, öreg ? — kérdezte a kezitcsókolom tekintetes asszony. — Hát a lány irányában jöttem. — Ugy-e? Hej, magam se tudom, hol van ! Rossz lett, nagyon rossz. Érti kend ? Elszökött Pestre kisasszonynak, ott keresse kend. A vén Gergely mosolyogni próbált, hogy tán tréfálni tetszik a tekintetes aszszonynak, de bizony az becsapta orra előtt az ajtót. Tehát nem tréfa ! A vén csősz levágta ősz fejét a mellére, mormogott, dörmögött valamit, meg azt a kurta csövű puskát markolászta. — Jól van no! s azzal ment kifelé. A kutyáját pedig, mikor a kapuban ráugrált, felrúgta. — Kuss te ! — Sári kisasszony. IV. Már kót nap óta folyton havazott. Isten tudja, mit akar az idő. A pusztázó hadnagy alig tudott a csősz kunyhóig vergődni. — Hej, Gergely bátya, bújjék kend ki csak ! Vén, roskatag ember bujt ki a kunyhóból. Szegényt nagyon megviselte egykét óv. — Mi baj, ecsóm? — Hivatja kendet a jegyző ur. — Mi irányban ? — Nem tudom. Kutya idő. Minden jót. Másnap a rót'nalmi csősz ott állt a jegyző ur jól fűtött szobájában. — Volt kendnek Sára nevü lánya ? — Volt-ó, volt-ó, — akadozott az öreg — persze, hogy volt, hanem hát ón nem tudom, hol van ? —- Itt van.