Békésmegyei közlöny, 1902 (29. évfolyam) július-december • 53-104. szám

1902-10-19 / 84. szám

XXIX. évfolyam, Békéscsaba, 1902

. Vasárnap, október hó 19 én. 84. szám BÉIÉSME6YEI KÖZLÖNY POLITIKAI LAP. Megjelenik hetenként kétszer: vasárnap és csütörtökön. ELŐFIZETÉSI DIJ : Egész évre 12 kor. Félévre 6 kor. Negyedévre 3 kor. Egyes szam 16 lillé Előfizetni bármikor lehet, évnegyeden belül is. Felelős szerkesztő : MAROS GYÖRGY. Laptulajdonos: SZIHELSZKY JÓZSEF. Az orvosok válságának oka könynyen megmagyarázható. E pálya a leghosszabb, a legterhesebb és a legköltségesebb és mégsem nyújt biztos exisztenciát. Az orvosok ugyanis a városokban túlzsúfolva vannak, a vidéken pedig néhol 10—15 kilométer távolságban, sőt napi járásnyi területen sem található orvos. Ámde épen ezek az elhagyatott vidékek egyszersmind a járványok és fertőző betegségek, főként a kolera fészkei, épen azért a belügyi kormány ezeken a vidékeken államosítani akarja a közegészségügyet, akként, hogy ide ingyenes orvosokat nevez ki és ingyenes gyógyszertárakat állit föl. De ez még mind csak tervbe van véve, mert minálunk sok minden tervben van és semmihez sincs pénzünk. A közegészségügy ekként való államosítása utján az orvosi kar helyes élés megosztást nyerhetne A papi pálya üressége jóformán a világfelfogással áll kapcsolatban. Mindinkább kevesbedik azok száma, akik meggyőződésből lépnének az egyházi rendbe. Akik pedig csupán kenyérkereset avagy könnyebb, jobb és kényelmesebb megélhetés végett mennének erre az egyházi pályára, azoknak a papi állással egybekötött korlátoltabb, megszorított életmód épen nem tetszik. A világi intelligencia ekKént szaporodván, ezzel kapcsolatban sem az értelmi pályák exrsztenciális feltételei nem szaporodtak, sem az egyes pályákon a helyesebb felosztás elve keresztül vive nem lett. Például a jo gászok mindinkább szaporodnak. De itt van a honmento gondolat: a jogi szakoktatás reformja. Részben megszigorítják a jogi pályát; . észben egységesitik a kvalifikációt. Ettől az utóbbi reformtól várják a helyesebb eloszlását az egyes pályákon a fiatal jogász nemzedéknek. Igen ám de a magyaroszági közhivatalnoki pályák épen nem vonzók. Rengetek sok a munka és csekély a fizetés. A magyar állami tisztviselő, főként a kinek családja van, bizony igen szigorú gazdálkodás mellett tud megélni. Ekkor is szakadatlan nélkülözéseknek van kitéve. Az még szerencse, ha nélkülözni tud, ha meg tud magától tagadni valamely élvezetet az államitisztviselő. Mert ha ezakkel a spártai erényekkel nem bővelkedik, ugy hamar hűtlen lehet álásának tisztességéhez és szikkaszt a rábízott közvagyonból, vagy részrehajló, megvesztegethető lehet a közérdek rovására. Szerencsénkre hogy a mi derék köztisztviselőink ezekkel a lemondás, a szerény és igénytelen életmód erényeivel nem szűkölködnek. Ha nagyra volt Görögország az Ő egyetlen Arisztidesével, aki habár az ország vagyonával rendelkezett, mégis oly szegényen halt meg, miként állami költségen kellett eltemettetni, ugy mi is büszkén hivatkozhatunk arra, hogy igenis nem egy Arisztidessel találkozunk, akiknek szegénységük mellett legfőbb erényük az egyéni megbízhatóság. Azonban a köztisztviselők óhajtott és követelt fizetésemelése ellen ezt az erényt felhasználnunk nem szabad. Az állami tisztviselők fizetésének rendezése az igazság, a méltányosság kérdése. Más pályák zsúfoltsága meg nem lesz szünthető, ha a Telefor-szám 7. Szerkesztőség: Fő-tér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét il'ető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza Az intelligencia. Egy ország műveltségének és fejlődésének biztosítékai az intelligencia nevelésében vannak lefektetve. Kérdés, milyen intelligenciát neveljünk a magunk számára? Ha ezt a kérdést megoldottuk, a játszmát i ulajdonképen megnyertük. Nálunk Magyarországon pedig bebizonyosodott, hogy eddig téves irányban haladtunk. Itt van a sok jogász, ügyvéd, hivatalnok és az egyetem, jogi akadémiák még mindig túlzsúfolva vannak. De túlzsúfolva van a budapesti műegyetem is technikai hallgatókkal. Az igaz, hogy tulajdonképpen ez az egyetlen műszaki iskolánk van az egész országban. Ellenben az orvosnövendékek száma évről-évre apad, valamint évenként minél több gyakorló orvos hagyja abban a praxist és más foglalkozás után lát. Ugyanígy nem igen megy ifjúságunk a papi pályára. A dúsgazdag római papság száma szintén apad. A püspökök panaszkodnak, hogy a szemináriumokba felvétel végett kevés ifjú jelentkezik. Több papra volna szükség, mint a mennyit évenként felszentelnek. A szerzetesrendek noviciátusai is konganak az ürességtől. A tanitó-rendeket pedig egymásután hagyják el okleveles tanár tagjai, a kik világi iskolákban nyernek alkalmazást. Hasonlóan kevés növendéke van a protestáns teológiáknak. íme, nincs helyes beosztás az intelligencia nevelésére és alkalmaztatására nézve. Némely pálya túlzsúfolt, a másik pályán pedig alig akad vállalkozó. Ennek pedig különböző okai vannak. Békésmegyei Közlöny tárcája. Strófák a 100 éves szarvasi főgimnázium jubileumára. Irta; Szabolcska Mihály. Csodálatos ünnep ez itt ma, Együtt a ház örege, ifja, Az Alma Máter kebelén . . . Csak Ő, - kit ünneplünk öregnek, A jól lejárt száz éve mellett: Néz ámuló arccal felénk ! Mi koszorút fonunk fejére, Hogy ezt a tisztes kort megérte S múltját dicsérjük ; - Ő pedig Szép fiatal lánynyá varázsul S ábrándozik szebb tavaszárul, Mi még csak most következik! Mi áldjuk, mint az évet őszsz^l S ő most jár jegybe a jövővel, Feje menyasszony-koszorús . . . - Hajh, de bár száz év neki semmi : Emléke mégis van ezernyi, Vegyest mosolygó és borús ! Látta a nagy századot végig, Az álmatag hazát, a régit . . . Dal, ébresztő itt is fakadt. A „függetlenség hőse" itt élt, Sok „prózás költeménye" itt kélt, A Körösparti fák alatt! A szent csaták forgatagában Fiai is ott küzdtek bátran, A Talpra magyar idején . . . - Ebből maradt tán az az ihlet, Mi később is örökül innét, Velünk jött szivünk rejtekén ! Eszményt becsülni, hont szeretni, , Sohse tanuljon hőbben senki : Mi a mi szivünk egykor itt ! - Édes tanárink, édes álmot! Sírotokban is legyen áldott Még a huló porotok is. - És te virulj, szép Alma Máter, Töltsd méltó ünnepül a mát el, S holnap munkára fel megint ! Munkára az Isten nevében S a hazaszeretet nevében, Az eddigi nyomok szerint! Óda Székely Sándortól. Bontogatom lelkem fénylő vitorláját, Keresni a múltak ködbetünt virányát ! Mindazt, ami elszállt percre újra látni, Napsugaras földön boldogan megállni ! Virágot szakitni harmatkönnyes ágról, Suttogó, bólintó, mesemondó fákról, S mig fejemre borúi zöld ligetek árnya, Álmodozni rólad elmúlás világa ! . . . Köszöntünk vén falak, ódon régi termek! Csöndes folyosóid im újra betelnek Kiket seregestől bocsájtottál szárnyra Megjöttek a fecskék csapatosan szállva! . . . Érted-é szavunkat, midőn hozzád szólunk Elválalsz-é minket, hogy fiaid voltunk ? Gyorsan foly az idő, megvisel a munka, Mi is alig-alig ismerünk magunkra! Hála néked Isten ! Van egy boldog napunk ! Néhány pillanatra újra ifjak vagyunk . Feledjük a jelent, mely leköt a porba, Elaltatjuk lelkünk a múltra gondolva ! . . . Odadobjuk szivünk a virágos árba, Lázas lelkesedés játszi habfodrába, Ugy is olyan kevés derül ránk a jóból . . . Pillanatnyi álmát ki venné rossz néven Szegény álmodótól! . . . Százados idő az, mely mögöttünk maradt S befutja a lelkünk egy rövid perc alatt ! Lehanyatló század, látjuk fényed, árnyad, Körülöttünk mégis piros hajnal támad . . . Felhőtelen égbolt mosolyog a földre Biztat a reménység olajága, zöldje A mi kicsi folt van, nyomtalanul vész el, Hogy is tudna győzni anyagi fényességgel! Bontsuk ki a zászlót, lobogjon vidáman, Gyűljetek alája sorra mindahányan ! . . . Megfakúlt a selyme, de az eszme rajta, Vigyük Isten elé, föld porába hajtva . . . Hogy a ki hatalmas, örök úr fölöttünk, Áldja meg e napot, melyre összejöttünk, Fekete búbánat örömünk ne rontsa Csillogó emlékét a szivünkbe oltsa ! Hosszú évek sorján megfogyott a számunk, Egész nagy temető maradt el utánunk ! - Világító fáklya, korán megszűnt égni . . . Amott Janki János, emide Inczédy ! . . . De hiába nem volt mégsem ez a század ! Szemünkbe fény ragyog, nem hiú káprázat, Büszkén mutathatunk sok jeles fiára: Jantyikra s a költő Szabolcska Mihályra ! De ki tudná őket elsorolni néven Majd annyi a számuk, mint csillag az égen 1 Ragyogásuk, hírük messze elverődik, Nem is a hazában, odakünn végződik! S mi boldogok vagyunk, hogy reánk is hárúl Egy-egy parányi rész abból a sugárból Ráesik szivünkre, dobogásba hozza S megszólal a lelkünk értük imádkozva ! \ Áldd meg Isten őket, tündöklő lelküket Hadd tegyék dicsővé, naggyá nemzetünket ! . . . S ezt az öreg fészket, mely őket nevelte Töltse be tovább is a szeretet lelke! . . . Hogy az a nemzedék, mely nyomukban támad, Legyen hozzád méltó tova tünő század, Tisztelje őseit, úgy törjön előre, Késő krónikások zengjenek felőle ! Mi pedig egykoron, immár őszült fővel Eljövünk még egyszer e helyre idővel, Ifjuságünk kincsét egy halomra szórjuk Múlt idők emlékét sorra elgondoljuk ! Kiadóhivatal: Telefon-szám Fő-tér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő. Nyilttér-ben egy sor közlési dija 50 fii. köztisztviselők életfeltételeit nem szaporítjuk. Gazdasági életünk, anyagi erőnk forrásai tetemes gyarapodtak azon idő óta, amidőn utoljára rendezték a köztisztviselők fizetését. Igazságos tehát, hogy a közhivatalnoki kar, mely életfeltételeknek gondozója, közigazatója, részesüljön azokban a jogos anyagi javakban is, amelyek a közjóiét emelkedése utján előállottak. Igy például a polgári keresetek száma megsokszorosodott a bíróságoknál. Egy bírónak százszor annyi dolga van, mint azelőtt. De ez mit bizonyít ? Azt hogy a hasznot hajtó jogügyletek és ebből a haszon tetemesen szaporodott. Igazságos és méltányos tehát, hogy a a bírák fizetését emeljük. Ugyanígy vagyunk a többi közhivatalnoki állásokkal. A közigazgatási tiszviselőnek p. o. most sokkal több ipari, kereskedelmi, közigazgatási ügyet kell végeznie ; a postán sokkal több levelet és táviratot adnak fel, mint azelőtt. Méltányos ós igazságos a követelés, hogy a postások ós és közigazgatási tisztviselők fizetését javítsuk. Persze ez már nem mehet tul az állam rendes bevételein De ezen kereten belül kötelességünk a felesleget megosztanunk tisztviselőinkkel. Az állami tisztviselők fizetósrendezése fontos szociális kérdés. Az irodalom, a tudomány és művészet kedvelőit ós pártolóit csakis az intelligenciában kell keresnünk. Ámde, hogy várjuk el a hazai intelligenciától, hogy könyvet vásároljon, hogy zenei, színművészeti stb. igényeit kielégítse, ha élelmére, ruházatra is kevés a fizetése. Valóban örülni lehot, hogy a maS mielőtt az árnyék elfödne örökre, Leborulunk újra e szentelt küszöbre Ugy mondjuk fölötte utolsó imánkat: Áldd meg Isten, áldd meg mi magyar hazánkat ! A vörös talár — Egy öreg ur elbeszélése. — A „Békésmegyei Közlöny" eredeti tárcája. — Irta: Katona Sándor. Sokan vagyunk olyanok, akiket minden untat. Amiben más élvezetet talál, az engem bosszantásig untat. Mikor hazafelé mentem a színházból, untatott a gázlángok monoton lángolása, untatott a járda egyI hangú kopogása ós nem nagyitok, ha állítom, hogy untatott az ég ezernyi csillaga is. De nem csoda, mikor maga az előadás is untatott. Brieux hatalmas drámáját, „A vörös talárt" adták. A Vagres pathetikus lelki furdálásai, a Mouzon hideg bíráskodása, a Janetta kétségbeesett küzdelme, az Eschepare őrjöngő dühöngése, engem határozottan bosszantott. Örültem, hogy vége az előadásnak ; legalább megszabadulok a gyötrö unalomtól. Pedig hiába örültem. Az egész uton a Vörös talárt játszották előttem. Minden telefonoszlop egy-egy Eschepare volt és egész tisztán hallottam, mikor ordította: — „Te céda, te párisi céda! Tiz esztendeig bitoroltad a házamban egy tisztességes asszony helyét! t Megszeretnélek ölni!,. . Szeretnélek megölni! . És a többi. Folyt előttem az egész dráma. Es engem ez untatott. Egyszer olyan helyre jutottam, ahol nem voltak teleíonoszlopok, Escheparet nem láthattam. Hanem egy rettentő ordítás újra elém varázsolta. — Te dög, te más kitartott szeretője ! Itt fogsz meghalni! Végig nézem a kínodat, azután magam halok meg. Haha ! Te hitvány, te szemét! . . <