Békésmegyei közlöny, 1902 (29. évfolyam) július-december • 53-104. szám

1902-09-18 / 75. szám

küzdött köznemes család sarja volt. Legrangosabb őse sem vitte többre a várnagyságnál. Atyja, Kossuth László egyszerű ügyvéd volt, ki hogy is sejthette volna, hogy fia odajut a Bocskayak, Thökölyiek, Rákócziak mellé. Kossuth Lajos ügyvéd lett. Fényes bizonyítványaira alapitva reményét, az udvari kancelláriánál keresett hivatalt, kenyeret. Elutasították. Az az udvari kancellária a bécsi kormány magyar fióküzlete volt, maga se tudta, miért utasította el Kossuthot, hanem ezt az egyet jól teve. Tán a magyarokra vigyázó isteni Gondviselés sugalta neki. Kossuth akkor egy főúri asszony jószágigazgatója lett. ükkor még a jobbágyság intézménye élte virágát. A paraszt a földesura rabja volt, el nem hagyhatta, adót csak ő fizetett, katonának őt vitték, s éppen a főúri jószágigazgatók voltak a fő-főbasái: ők sarcolták a népet kenyéradó, henye gazdáik nevében. Nem ugy Kossuth Lajos. Mint hű sáfár védte úrasszonya igazságtalan jussát, — de mindég lelkiismeretes volt, ha a jobbágyé volt az igazság. Az időben két, úgynevezett táblája volt az országgyűlésnek. A felső táblán minden született herceg, gróf, báró, az alsó táblán a megyék ós városok küldöttei gyülekeztek. A főurak táblájáról elmaradt távollevők helyettest küldhettek ; ilyen helyettesül került Kossuth először a törvényhozó gyülekezésbe. Az országgyűlés különös kísérete volt akkor a jurátusság, a követek íródeákjainak, kísérőinek tanult ifjúsága. Kossuth, aki tulajdonképp nem volt még követ, beiratkozott a jurátusok összetartó körébe s lelke lett neki. Leszoktatta a léha mulatozásról, s a munkaszeretetre, továbbtanulásra vazérlette. A tanulással együtt jár a dolgok iga,z kiismerése. Az országgyűlési fiatalság is kezdte a haza sorsát intézőket megválogatni. S tetté vált a gondolat, hogy az országgyűlés hogy-mintvoltáról értesíteni kellenék a nem halló, nem látó nemzetet. Mert hiszen nem volt még akkor vasút, telegráf, újság, mint ma. A fiatalság köre megteremtette az „Országgyűlési Tudósítások" nevü lapot. Azt irta egyik cikkében Kossuth Lajos, a szerkesztő : „Nem irhatok meg indent, amit gondolok, de sohasem irok olyat, amit nem érzek, nem hiszek, nem gondolok." Az Országgyűlési Tudósításokból ismerte meg a nemzet a maga embereit, a szabadság, egyenlőség, testvériség eszméit. A kormány nem az ellenzék beszédeitől riadt meg annyira, mint a Kossuth tudósításaitól. Titkos rendeletet adott ki a postának, hogy a Kossuth lapját ne adja kézhez. De a vármegyék lovashaj dukát küldtek az újságért, ugy szomjúhozta már mindenki a Kossuth lelkén átszűrt világosságot. Mikor bezárták az országgyűlést, Kossuth Pestre tette át lakását s megindította a Törvényhatósági Tudósításokat, melyekben a vármegyék életéről számolt be a nemzetnek s melylyel egygyé olvasztotta érzésben az ország vármegyéit. A kormány bécsi intésre 1837. május 5-ón virradóra katonákkal hurcoltatta fogságba a nemzeti és emberi jogok szószólóját: Kossuth Lajost. A fogság évekig tartott. Osztoztak benne a nemzet más igazsághordozói is. Lovassy László megőrült a börtönben. Wesselényi Miklós báró megvakult, Kossuth a kegyelemképp neki adott Dante, ós Shakespeare müveiből megtanulta az olasz és az angol nyelvet. Ki vélte volna akkor még, hogy mint bujdosó Olaszország szabadságát fogja dűlőre segíteni, s hogy Angliában és a szabad Amerikában Shakespeare nyelvén tüzeli a lelkeket szabadságunk védelmére ! A nemzet háborgása megtörte az önkény makacsságát s 1840. tavaszán kieresztette a politikai foglyokat. Kossuth Lajos is kiszabadult. Első utja Pestvármegye tanácsházába vitte, hol köszönetet mondott pártfogóinak s magasztalon nevezte Széchenyi Istvánt a legnagyobb magyarnak. Á.ztán Parádra ment pihenni. Ott folytatta régebbi ismerettségét Meszlónyi Terézzel, kit lelkéhez fűzött a házasság frigyével. A kormány oly veszedelmes embernek tartotta, hogy készséggel egyezett belé, hogy szerkesztője legyen annak a Pesti Hírlapnak, melyre Landerer nyomdász éppen engedelmet kórt. Azt hitték, bókót vethetnek szellemére, ha írását hivatalos ellenőrzés alatt tartják. De hasztalan tőrlőtt abból a cenzor; amit meghagyott, a szivekhez talált az, és gyújtott. Pedig Kossuth nem volt izgága, nem volt forradalomcsináló. Hiszen ő irta, hogy érje bármi szerencse, vagy szerencsétlenség, kényelmes, vagy gondokkal terhes élet, mindig az lesz büszkesége és boldogsága, hogy az ő urának és királyának olyan lelkületű alattvalója, ki hűségben és lojalitásban egy élő léleknek sem áll utána. Dehát hisz a forradalmakat nem is az alattvalók kezdik . . . Széchenyi azonban már akkor érezte, | hogy Kossuth takaratlan igazsága szakadásra, birokra vezet a nemzet és a felsőbbség között, azért élesen támadta Kossuthot. Kossuth méltósággal védekezett s bár Széchenyi jóslása beteljesült, maga is belátta, hogy a Kossuth által felidézett vihar megtermékenyítette a haza földjót. 1844-ben Kossuthot kimesterkedtók a szerkesztői állásból. Visszavonult Pest mellé egy kis falusi birtokra. De már akkor nem volt a magáé. A nemzet kívánsága, akarata paracsolt neki. A közakaratnak engedve, megalakította az úgynevezett védegyleteket. Paizsvetós volt az a bennünket iparával kiélő Ausztria ellen, í, az volt az értelme, hogy a védegylet tagjai nem vesznek mást, mint magyar iparcikket. Az osztrákoknak evvel ugy elevenére tapintott, hogy a kormány kész lett némely engedményekre s összehívta megint az országgyűlést. 1847. nov. 7-óre szólt az egybehivás. bájában tartott, sokszor nevezte oltárképnek, melyet az esztendő minden szakának, minden napján írisz virágokkal vett körül. Baraccona kertjéből a tavasz első virágai, valamint az utolsók, melyeket a közelgő tél dermesztő lehellete megkímélt, mind ehhez a képhez vándoroltak ós azóta is, hogy beköltözött Turinba, mindennapi sétái alkalmával legelső utja volt elmenni valami virágárushoz, ahonnét az évszak legszebb virágaival tért vissza oltárképéhez. Igazán, volt valami mélyen megindító s valami magasztosan fölemelő ebben a határtalan, rajongó szeretetben, melylyel elhunyt felesége emléke iránt állandóan és szive utolsó dobbanásáig viseltetett. Mint apa is, valóságos mintaképe volt a képzelhető legnagyobb gyöngédségnek ós a legodaadóbb szeretetnek, bár a körülmények nem igen engedték meg, hogy gyermekeinek nevelésével valami nagyon sokat foglalkozhassók. Egyetlen leánya Vilma nevelését a feleségére, fiaiét pedig hűséges nevelőjükre, a derék Karádi Ignácra bizta, aki száműzetésükben is min denüvó elkísérte, ós soha egy pillanatra sem hagyta el őket mindaddig, amig csak a halálos betegség végképpen erőt nem vett rajta. Szigort, ha jónak látta, alkal- 1 maztatott a gyermekeivel szemben. Karádi! saját bölcs belátása szerint, de ő magaj soha sem volt irántuk szigorú, sőt még i hideg vagy gyöngódtelen sem. Mikor azután az a rettenetes osapás érte, hogy egyetlen leányát tizennyolc éves korában elvesztette, bánatában rövid pár hónap alatt haja és szakálla teljesen megőszült. Kossuth, mint rokon sem állott hátrább, mint eddig felsorolt minőségeiben. 1880-ban meghívta magához Budapesten lakó unokahugát egész családjával együtt baracconei villájába, hol csendes magányban ólt leghívebb barátjával ós számkivetésének úgyszólván egyetlen osztályozásával, szegény jó Ihász Dániel ezredessel. Mikor vendégei megérkeztek, Kossuth ós Ihász a vasúti állomásnál várták őket. Mikor már valamenynyiüket a legszivólyesebben üdvözölte, karjára vette harmadfólóves kis keresztfiát, kit akkor látott először ós igy vitte hazáig, egész uton kedvesen enyelegve vele. Otthon azután mindenféle játékkal lepte meg őt, melyeket már előre összevásárolt a városban. Kis keresztfia, ottléte alatt pár napig gyöngélkedett, ugy, hogy diétát kellet tartania, Kossuth akkor naponta sajátkezüleg szedte össze betege számára földieper termésének legjavát. Es még evek múlva is emlegette a gyermek egyes furcsa mondásait, melyek őt rendkívül mulattatták. Budapesten élő rokonai is igen gyakran meglátogatták őt ós minden látogatásukról csak a legkedvesebb és legfeledhetetlenebb emlékeket hozták magukkal gyengédségéről és figyelmes előzékenységének apró nyilvánulásairól. Látogatták még ezenkívül Amerikából Zsulavszky László özvegye ós Ruttkay Anna, Ruttkaynó unokája, Pozsonyból pedig Jankovics Marcellnó szül Meszlónyi Eugénia fiával Móriccal ós ezek is úgyszólván imádattal gondolnak vissza reá. De egy rokonára sem gondolt nagyobb kegyelettel, mint a több óv előtt Budapesten elhunyt beretei Marton Antóniára, a ki a jó Karádival együtt gyermekeinek hü kísérője ós önfeláldozó gondviselője volt 1849-ben, menekülésük ós fogságuk nehéz napjaiban. Hálája Marton Antónia iránt oly határtalan volt, a milyen csak az ő nagy és nemes szivében születhetett. De meg kell még emlékeznünk Kossuthról, mint házigazdáról is. Cselédjei iránt mindenkor nemcsak igazságos, hanem túlságosan elnéző ós nagylelkű volt. Hibáikat mindig készebb volt mentegetni, mint elitélni. Erdekeiket melegen a sziyón viselte ós ahol osak tehette, a legnagyobb buzgósággal és szeretettel előmozdította. A pénzüket is ő maga kezelte ós a mig az ismeretes olasz pénzválságok következtében ő maga is mindenét el nem vesztette, gyakran megesett, hogy apróbb pénzbeli veszteségeiket nem is tudatta velük, hanem titokban a magáéból pótolta. E rövid, vázlatos leírásból láthatjuk azt, hogy Kossuth Lajos amennyire kitűnt a közélet fórumán, éppúgy a családi élet terén is a legnagyobbak közé sorakozik. ' A szabad ellenzék erősen szervezkedett. Óhajtásait Kossuth irta egybe s Deák Ferenc vizsgálta felül. Ebből a programmból lett az 1848-iki alkotmány s ennek romjaiból építette föl utóbb, 1867-ben Deák Ferencja kiegyezést. Kossuth Pestvármegye követe volt az örökkön nevezetes országgyűlésen. Eddig jobbadán irott szava erejót ismerték, most tűnt föl, mint szónok. Olyan szónok, kit a világtörténet Demosthenessel, Ciceróval emleget együtt. Az ő szavának csodálatos ereje tette leginkább, hogy az ellenzék óhajtásaiból törvények váltak, hogy Erdély egyesittetett az anyaországgal, hogy a jobbágyság eltörlése által a haza minden fia egyenlő jogú polgár lett, hogy az ország terheinek viselését a kiváltságok megszüntetésével a vagyon aránya szerint közössé tették s hogy a nemzet sorsát intéző országgyűlés tagjai a nép által választassanak. Franciaországban már kitört a második forradalom, még Bécs is fegyvert ragadt 1848. március 13-án a népjogok kivivására s a magyar nemzetgyűlés még békén tanácskozott Pozsonyban s megalkotta az uj Magyarország alaptörvényeit, melyeket egy küldöttség vitt Bécsbe a királyhoz szentesítés végett. Az ország szivében az alatt megmozdult a fiatalság, a nép s a törvények szentesítését se várva, március 15-én Petőfi ós Jókai vezérlete alatt kicsikarta a sajtó szabadságát. A Bécsbe ment Kossuth ékesszólásával lecsendesítette a bécsi forradalmat, megmentette a Burgba szorított császár életét, alkotmányt szerzett az osztrákoknak is, nekünk megszerezte az uj törvények jóváhagyását, az első felelős minisztériumot s a népakaraton alapuló uj magyar alkotmányt. A kinevezett minisztérium elnöke a szeplőtelen lelkű gróf Batthyány Lajos lett s Kossuth a pénzügyminisztere. Minisztertársai voltak Deák, Széchenyi ós báró Eötvös József. A bécsi magyarellenes párt nem tudott belenyugodni, hogy Magyarország szabad és boldog legyen, föllázitotta ellenünk nem magyar hazánkfiait s ránk uszította Jellasich horvát bánt. Kossuth julius 11-ón kénytelen volt 200,000 honvédet kérni a belső ellenség leküzdésére. Ez volt Kossuth legemlékezetesebb beszéde. Mikor elhangzott bűbájos szava, az ellenzék vezére, Nyári Pál volt az első, ki felállt s azt mondta : „Megadjuk !" S utána egy szívvel az egész ház. Es ami most következett, az a dicső szabadságharc, moly bámulatra ragadta az egész müveit világot. Kossuth, előbb mint a honvédelmi bizottság elnöke, utóbb mint kormányzó vezette a csodálatraméltó harJ cot, melyet még idegen költők is megénekeltek, mint valamely hőskorbeli mondát. Dicső honvédseregünk megtisztította taz országot minden ellenségtől s akkor 1849. március 4-ón, az ifjú császár rendedelettel eltörölte az ezeréves magyar alkotmányt s besorozta Magyarországot tartománynak osztrák szomszédjai közé, mire a diadalmas magyar nép Debrecenben, 1849. április 14-én a Habsburg-családot trónvesztettnek nyilvánította. Buda visszavételével Kossuth ós az ország dicsősége delén állt. Aztán hanyatlani kezdett, a vezérek viszálykodtak, irigykedtek s a császár által segedelmül hitt oroszok előtt Görgey fővezér 1849. aug. 13-án Világosnál letette a fegyvert. Az ország csendes lett, csak a megr kötött kezű honfiakat kivégző golyók süvöltóse szaggatta meg a siri csendet s a bitófát taragó zsoldosok kopácsolása. Október hatodikán lőtték agyon Batthyány Lajost, s ugyanaznap avatták mártírrá Aradon a tizenhárom tábornokot. A haza megmentóseért menekült Kossuth nevét 1851. szeptember 22-ón szegezték akasztófára az Andrássy Gyuláéval együtt. A nemzet földönfutó vezére Törökországba menekült. Abdul Medzsid szultán nem adta ki a bujdosókat. Franciák, angolok, kik veszni hagyták ügyünk igazát, hajókat küldtek a Boszporusra s elnémultak az oroszok, osztrákok. A szabad Amerika erőszakolta ki a bujdosók szabadon eresztését s vitte hajóján a „kormányzót" Londonba s Anglia egyéb nagy városaiba, hol a börtönben tanult angol nyelven ugy védte a magyar ügyet, hogy beszédeit az angol iskolákban, mint a szónoklás remekeit, példakép tanítják. Sohasem esett kétségbe a legázolt nemzet jobb jövendője iránt. A föld másik oldalán is élő tiltakozás volt a magyar haza eltiprói iránt. Nemsokára visszajött Európába s olasz földön, Torinóban telepedett le. Tizéveken át azon fáradozott, hogy az elalélt Magyarországot külföldi segítséggel életre támassza. Ha nem sikerült is neki, mindig benne volt irányzó keze az intézésben, mikor a szövetkezet két ellenfelet, Oroszországot vagy Ausztriát köllött sújtani. A krimi háború nagy időre megbénította a muszka kezeit, az olasz szabadságharc elvette Ausztriától a tengert, a Pó sikját s megalkotta az olasz szabadságot. S benne volt a keze a porosz-osztrák háborúban, mely Königratznól a porba sújtotta Ausztriát s a magyar kiegyezésre kónyszeritette. A kiegyezesben Deák megmentette a 48-iki törvények fundamentumát, — abban a hitben, hogy a jövenbö visszahordja rá a 48. szótszórt tégláit. Azóta nagy idő mult. A szabadságharc menekültjei, az emigránsok, nagyrészt hazajöttek. Kossuth, a változhatatlan elvű Kossuth kint maradt, immár önkéntes számkivetésben, hogy messzehallató szavát fölemelje, valahányszor nemzete ballépést követne el. Hogy a régi elvekhez hivek munkájának a változott időkben is tisztelője maradt: az a koszorú teszen tanúságot felőle, melylyel a kiegyezés alkotójának, Deák Ferencnek ravatalát illeti. 1894. tavaszán, mikor a napi keresetre szorult bujdosó emlékiratainak utolsó kötete megjelent, hire verődött, hogy halálosan beteg. Nemcsak Magyarország: de az egész világ szívszorongva leste utolsó árveréseit, s mikor a próféta szemeit behunyta, végtelen gyász borult a nemzetre. Hamvait a főváros hozatta haza s a nemzet fölérzett, legtávol szögletéből is az országnak eltörekedtek a honvédek fiai és sirtak százezrek, milliók nevében. Ü. nemzet ekkor csodás áldozatkészséggel nyitotta meg áldozatra kezét. A napszámos ós a dúsgazdag, a kisded falu ós a tornyos város egy hódolattal adta együvé filléreit, százait, ezreit, hogy messzi nemzedéket lelkesítő emlékek emelkedjenek általuk, a Kossuth igazságainak oltárai. Sok helyütt áll is immár a próféta szobra ; a fővárosban holnap teszik le a Kossuthmauzóleum fundamentum kövét s ércbe is fogjáK önteni, nemsoká nemzeti küzdelmeink legnagyobb alakjának mását. k községi jegyzők nyugdija - Uj nyugdij-szabályrendelet. Sokat és régóta panaszkodnak már jegyzőink — és méltán — azon sanyarú helyzet miatt, melyet az avult vármegyei községjegyzői nyugdíj szabályrendelet nem egy méltánytalan intézkedése idéz elő. Egyrészről azon körülmény, hogy csak 10 esztendei szolgálat biztosítja a nyugdíjigényt, másrészről azon anomalia, amely szerint 40 esztendei hosszú, fáradságos, test-leiket ölő munka után nem a teljes fizetés, hanem I—IX. osztály szerint a fizetésnek csak bizonyos hányada jut nyugdíjul, továbbá azon méltánytalan megkülömböztetés, mely az 1883. óv előtt megválasztott jegyzőknek az ifjabb generációval szemben a lakbéreknek a nyugdijöszszegbe való betudásával meg nem engedhető előnyt biztosit, végre a jegyzők özvei gyeinek ama sanyarú helyzete, hogy férjeiknek 10 óvi szolgálati időn belül törtónt | elhalálozása esetén csak kegyelemmorzsának tekinthető végkielégítést biztosit: teljesen érthetővé teszik azon mozgalmat, mely a jegyzők tevékenységét a szabályrendelet ez inhumánus intézkedéseinek megszüntetése iránt évek hosszú során át óbrentartotta. Az'állami nyugdíjtörvény, a békésvármegyei törvényhatósági tisztviselők nyugdijszabályrendelete teljesen humánus rendelkezéseket 1 tartalmaz ugy a tisztviselőket, mint ezek özvegyeit és árváit illető nyugdijakat illetőleg, s a vármegyebeli községek jegyzői soha nem kívántak egyebet, minthogy az állami ós törvényhatósági tiszitviselőkkel egyforma elbánásban részesüljenek. A községi jegyzők ezen jogos kívánsága most már teljesedni fog. A bókésvármegyei közsógjegyzői nyugdíj igazoló-váj lasztmány megállapodásai olyan javaslato1 kat terjeszt a törvényhatósági bizottság elé, melyek elől a törvényhatósági bizotfr ságnak —• immár elzárkóznia nem lehet, de nem is szabad, ha a községi jegyzőkkel, mint a közigazgatás végrehajtói igen fontos szerveivel szemben fennálló kötelességeit teljesíteni kívánja. A békés vármegyei közsógjegyzői nyugdij-igazoló választmánya, dr. F á b r y Sándor kir. tanácsos, alispán elnöklete alatt Gyulán, a varmegyei szókház kisebbik tanácskozó termében gyűlést tartott; részt vettek a gyűlésen: Deimel Lajos főszámvevő, D u b á n y i Imre számvevő, Popovics Jusztin, K o r o s y László, Maros György, A s z a 1 a y Gyula ós K o 1 o z s y Endre községi jegyzők. Dr. F á b r y Sándor elnök tartalmas 3 a jegyzők működése iránt meleg szimpátiáról tanúskodó megnyitó beszédében meleg érdeklődésének adta tanújelét a jegyzők jogos igényei iránt, melyeket a mai napon érvényben lévő nyugdijszabályrendelet távolról sem elógit ki ; elérkezettnek látja az időt arra nézve, hogy a szabályrendelet a modern követelményeknek megfelelőleg átalakitassók. Különösen két momentum