Békésmegyei közlöny, 1902 (29. évfolyam) július-december • 53-104. szám

1902-09-18 / 75. szám

XXIX. évfolyam. Békéscsaba, 1902. Csütörtök, szeptember hó 18 án. 75. szám • fi BEKESMEGYEI KÖZLÖNY POLITIKAI LAP. Telefon-szám 7. Szerkesztőség: Fő-tér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Megjelenik hetenként kétszer: vasárnap és csütörtökön. ELŐFIZETÉSI DIJ : Egész évre 12 kor. Félévre 6 kor. Negyedévre 3 kor. Egyes szam 16 tillé Előfizetni bármikor lehet, évnegyeden belül is. Felelős szerkesztő : MAROS GYÖRGY. Laptulajdonos: SZIHELSZKY JÓZSEF. Kiadóhivatal: Telefon-szám 7. Fő-tér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő. Nyilttér-ben egy sor közlési dija 50 fii. A szabadság Messiása. Békéscsaba, szep. 17 (bd.) Látjátok feleim szemetekkel, hogy por és hamu nem vagyunk mindnyájan . . . Nyolc hosszú esztendő elsuhanása óta pihen sírjában a turini halott és még mindig él. Bizony mondom, hogy él; és aki hitetlen, tekintsen körül szerte a hazaföldön, lát-e mást, mint rajongó lelkesedést, imádatos hazaszeretet s hall-e mást hangzani, mint Kossuth nevét? Nem vagyunk mindnyájan por és hamu. Születtek emberek, kik élnek akkor is, ha reájok borult az anyaföld röge. Élnek, mert szellemük ott lebeg az élők között, termékenyítve a sziveket és a lelkeket. És a lobogó lelkesedés, melylyel a nemzet üli a a szabadság Messiásának emlékét, tanuja a köztünk lebegő szellemnek: az őrködő, vigyázó, bátorító Kossuth szellemének. Ha mást nem hiszünk is, azt hinnünk kell, hogy csak az isteni gondviselés adhat a nemzeteknek olyan férfiakat, mint amilyen Kossuth volt a magyarnak. A járomba igázott embersereg könyje és kinos sóhaja felhatol a magasságba és prófétát küld le az isteni akarat. A prófétában vajh' lehet e hiba? A magyar faj nemes tulajdonságainak megtestesülése volt Kossuth Lajos, aki nélkül homályos volna a szabadság ege. Nyugat eszméi, melyek tördelték a szolgaság bilincseit, Kossuth nagy lelkén keresztül sugároztak a magyar hazára A világszabadság fenséges eszméjét ő tette magyar tulajdonná és a magyar nemzeti törekvésekre ő égette a modern eszmék zománcát. A szabadság Messiása volt, mert a magyar szabadságért harcolva, bajnokává avatta magát jz egyetemes népszabadságnak is. Nemcsak a magyar ünnepli őt, ünneplik a népek milliói, kiknek nyelvén páratlan tökélylyel harsogta el a szabadság szent himnuszait. A zsarnoki önkény eltiporta mindenütt a szabadságot, mikor a magyarnak csatatéren csattogott a kardja; s ez a harci zaj a magyar nép^rajongása font már Kossuth homlokára életében glóriát, melyet szabadságszerető idegen népek tettek még ragyogóbbá. Nemzet volt-e nemzetünk addig, amig Kossuth nem jött? Szabadság, egység, haladás volt-e addig ? Egyik sem! Mindezeket Kossuth nagy lelke ültette át a magyar földbe, hogy most büszkén állhatunk a nemzetek versenyében: ha ők haladnak, mi sem me gyünk hátrafelé. . . . Daliás idők voltak akkor A mai kor gyermeke szédülő fejjel tekinthet a regeszerü korba, Kossuth Lajos korába, midőn a hazaszeretet érzése lobbant legmagasabbra s elhomályosított minden más érzelmet. Midőn nem volt más érdek, csak a hazáé. Mikor minden ember, nem magáért küzdött, hanem a hazáért. Nem volt férfi, kinek szivében ki nem csíráztak Kossuth Lajos lángoló gondolatai, nem volt férfi, ki örömmel ne halt volna a hazáért. Egy volt a magyar: gondolatban, érzésben, tettben és követte a szabadság Messiását. A mai léha kor gyermeke mesének vélné a történteket, ha a névtelen félistenek ősz csapatjának sebhelyei nem bizonyítanák a valót. Ha nem látnánk az akkori regeszerü lelkesedés árnyékát néha-néha a mai korban is. Halványan bár, de mégis meg tudja mutatni a magyar, hogy él szivében még az az ősi erkölcs, melyet Kossuth Lajos ébresztett életre. Egyszer volt azóta egy a magyar. Da hajh nem örömben. Fekete gyász sötétlő szomorúság kapcsolta egybe a sziveket: temettük Kossuth Lajost. Akkor ott volt a magyar nemzet, mutatta az ősi érzést, mely gyászában is végtelen erővel tud kitörni. Azóta ismét reánk ült a tespedés. Nem érezünk a hazáért, csak magunkért. Nem vesszük észre a nemzet sebeit, csak magunknak ne fájjon semmi. Oh, magyarok istene, mi lenne a hazából, ha újra viharok felhői tor* nyosulnának az égen, ha újra csatatérre kellene szólítani a nemzet fiait. Akadnának-e most is hősök, főiistenek, kik életüket adnák a haza üdvösségéért ? Feltámadna-e az az általános, izzó lelkesedés, mely a daliás idők történetét ragyogóvá tette a hősiesség, a vitézség jelében ? Támadna-e egy másik Messiás, ki tüzlelkével vezetné a magyart a jobb-, lót felé s nem hagyná csüggedésben a honfiakat. Volna-e annyi erő a magyar karokban, hogy visszatudnák verni az ellen hadát, mely reá tört a nemzetre ? Nézzünk csak a daliás időkbe és hisszük azt, hogy el nem hagyhatja Kossuth Lajos soha a magyart, hiszen látjátok feleim szemetekkel, por és hamu nem vagyunk mindnyájan! Kossuth Lajos élete. Ugy megrajzolni Kossuth Lajos életének eleven képét, ahogy ast a magyar nép szivében hordozza, nem adatott embernek. Boldog, akinek e képhez ecsettel, tollal, szóval méltó keretet vonnia sikerül. Ezt akarom ón megkísérelni halovány szóval, de kósz kötelesseggel, most, midőn e napok a századik esztendejét határolják Kossuth Lajos születésének. Isten engem segítsen l Kossuth Lajos, ki 1802. szept. 19-ikón született Monokon, már a tatárok ellen Békésmegyei Közlöny tárcája. Kossuth Lajos. Egy új csillag lobbanása voltál, Mocsoktalan, mint a fehér oltár. Magyar égen betlehemi csillag, Kit milliók lelkendezve hivtak. Világosság a beborult égen, Szívdobbanás mindnyájunk szivében. Ez volt a mi életünk reménye, Kossuth Lajos, a te neved fénye. Nem paloták selyme adott nékünk, Ott buzogott véredben a vérünk. Ezer bajunk veled együt nőtt fel, Ugy hirdetted emelt, büszke fővel: Hogy a jobbágy verejtéke, gyöngye Ne csepegjen idegen göröngyre S megbecsülted hulló verejtékit, Szabadságot, hazát adtál nékik. És ez a nép mesebeli módra, Szivénél mást mit adhatott volna ? Még akkor is, mikor felhő támadt, Setét : mint bün, nehéz: mint bánat : Egetrázó bősz haláltusában. Szivevérét ontotta ki bátran Shite ment volt, hogy nem hull hiába Kivirul még a szabadság fája. S annyi vészben, nap-napután,"sorba Diadalmad koszorúját fonta. Önön sorsát kezeibe tette Te voltál a lehellete, lelke, S a mikor már nem volt erő benne, Összerogyott s elszorult a melle, Te még éltél s amig téged láttak Uj élet, feltámadást vártak I Szabadságunk újra porig verték Felkerested Oetsmáné kertjét És jött Júdás, legjobbjaink vérét, Odaadta 30 ezüst pénzért. Előtted a Kálvária utja, S hontalanszág tövis koronája Sirtunk és a nagy könyhullatásban Nem is hittük, hogy feltámadás van. És még ma is ugy élünk csak itten, Hol áld, hol vér bennünket az Isten. De mi bizunk, rendithetlen állunk, Egy új tavaszt, új márciust várunk. Ha eljönne, hogyha igaz lenne, Síkra száll a Kossuth regimentje, Szent varázszsal, diadallal telve, Vezess minket Kossuth Lajos lelke! Kató József. Aranymondások Kossuth Lajos müveiből. Negyedfél századon át közéletünk történelme alig volt egyéb, mint örökös küzdelem a hatalom tulcsapongásai s idegen erőszak ellen. S ha e miatt nemzeti létünk hátra maradott, s a közművelődésben nem tarthatunk lépést, nemzetünk géniuszának ruganyos fogékonyságával, ez a mi szerencsétlenségünk, de nem a bününk. Azonban tény, hogy amit jogainkból a hatalom elvett, azt előbb-utóbb mindig vissza tudták szerezni, de arra nem tud példát találni emlékezetem, hogy a mely jogról nemzetünk egyszer lemondott, azt vissza birta volna szerezni. * Kell, hogy oly emberek is legyenek, kik az elvet, mely életük vezércsillaga volt, nem adják föl semmi áron. Elvhüségük néha termő maggá lehet a jövendő földében. Néha poraikból kél ki, mi életükből ki nem kelhetett. Ha martyrok nincsenek, a kereszt nem ül vala diadalt. * Európának vésze rejlik abban, ha a proletárokról nem gondoskodik, mert az ezekrőli ezredéves megfeledkezés oly háborút idézhet elő, mi a világot meg fogja rázni. * Szerencsétlen nemzet az, mely institucziók helyett személyekben keres biztosítékot. * Ott, ahol a nemzet sorsa egy határozat mérlegén méretik, a magán szimpátiáknak hallgatni kell, valamint a magán anthipathiaknak is. A polgárháború szerencsétlenségénél nagyobbat alig tudok ismerni mást, mint egy nemzet szolgaságát * Minden népnek állapota rossz karban van, hol a pap több mint pap, hol az egyszersmind politikai hatalmat is gyakorol. * A népnevelés olyan, mint a tölgy, melynek idő kell, mig a kisded makkból élő fa lesz; de ép azért nem lehet vele eléggé sietnünk; s ha csakugyan nem rajtunk áll egész erdőket vetni egyszerre, ültessen csak kiki tehetsége szerint apró csemetéket, majd fa fa mellett erdőt csinál. * Hazánknak mindnyájan mindennel tartozunk, amit érdekében tenni képesek vagyunk. És e tartozás teljesítésének igyekezeteben érdem sohasem lehet, mert mindig kötelesség van. * A politikában a mi nem szükséges, - azt nem kell tenni. * A hatalomnak szokott hibája, hogy obligátus cotteriák zsongását a sphaerák harmóniájának nézi. Jöhetnek idők (jönni fognak), midőn a történelem e szót .király" csak a multak hagyományaiból ijmerendi, de a mig monarchiák vannak, a történe lem logikájának néha lassú, de mindig kérlelhetlen Ítélőszéke mindig igazolni fogja azt, hogy az alattvalók jogának tiszteletben tartása s a népszabadság hü védelme a legbölcsebb uralkodói politikai, mert ez a népek igazi, valódi szeretetével veszi körül a trónukat, s bizony-bizony mondom, csak a népek igazi szeretete nyújthat a trónok számára oly rendithetlen sziklaalapot, melyet a pokol kapui sem dönthetnek meg. Minden egyéb csak homokalap, melyet az emberi dolgok viszontagságainak szele elseperOh! hogy ezt oly nehéz a hatalmasokkal megérteni. Kossuth a esaládi körben. A világ históriában kiváló szerepet vitt és ig zán nagy emberek közt alig volt még egy olyan, akiben a sziv és a lélek nagysága oly magas fokban lett volna együtt az ész nagyságával, mint Kossuth Laj os. Sőt talán Washingtont kivéve, nem volt senki, aki őt ebben a tekintetben csak megközelítette volna is. Ez a szívbeli nagyság fényesen nyilvánul benne az élet minden viszonya közt, ugy nyilvános, mint főképpen magánéletben Nyilvánult ez már róla Otthon az apai házban, szülői és testvérei iránt. Kossuth nővéréi közül Breznaynó, Kossuth Karolina 4 évvel idősebb, mig Zsulavszkynó, Kossuth Emilia 12 évvel, Ruttkayné, Kossuth Lujza 14 évvel fiatalabbak voltak, mint ő. Apjuknak, Kossuth Lászlónak, a nőnevelésről éppen csak az akkori időkhöz mért fogalmai voltak. 0 ugyanis azt tartotta, hogy a nőnek a házias foglalatosságokon kivül semmiféle egyéb magasabb kiképeztetésre nincs szüksége. De Kossuth Lajos ebben nem értett vele egyet ós anynyira érdeklődött húgai nevelése iránt, hogy ő válogatta meg olvasmányaikat és tőle telhetőleg mindent elkövetett, hogy szellemi művelődésüket előmozdítsa és őket lehetőleg magas színvonalra emelje. Gyöngéd testvéri érzése olyanokban is nyilvánult, hogy például Ruttkaynét az ő különös óhajtására keresztelték Ludovikának. Azt nagyon kevesen tudják, hogy Kossuthnak volt egy Károly nevű fiu testvére is, de ez idősebb volt mint ő ós már három éves korában meghalt, ugy hogy nem is ismerte. Később, mikor megházasodott és nőül vette Meszlényi" Terézt, akit rajongásig szeretett, minden tekintetben mintaképe volt a legideálisabb férjnek, aki odaadó szeretettel ós páratlan gyöngédséggel csüggött feleségén, s érzelmei idő multán nem hogy csökkentek volna, de napról-napra növekedtek. És ez a határtalan szeretet a felesége iránt, még az utóbbinak halála után is teljes mórtékben megmaradt benne. Kossuthnónak kitűnően sikerült vizfestményü arckópét, melyet mindig a hálószo-