Békésmegyei közlöny, 1902 (29. évfolyam) július-december • 53-104. szám

1902-08-31 / 70. szám

XXIX. évfolyam. Békéscsaba, 1902. Vasárnap, augusztus hó M én. 70. szám Bfl BEKESMEGYEI KÖZLÖNY Telefop-szám 7. Szerkesztőség: Fő-tér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Eéziintok nem adatnak vissza POLITIKAI LAP. Mrujeleiiik lieteiikent kétszer: vasárnap és csütörtökön. ELŐFIZETÉSI DIJ : Egész évre 12 kor. Félévre 6 kor. Negyedévre 3 kor. Egyes szám 16 lillé tlöfizetni bármikor lehet, evnegv3den belül is. Felelős szerkesztő: MAROS GYÖRGY. Laptulajdonos: SZIHELSZKY JÓZSEF. Kiadóhivatal: Telefon-szátn 7. Fö-tér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő. Nyilttér-ben egy sor közlési dija 50 fii. Nevelés és politika. Minden tanév kezdetén többé kevésbbé beható módon foglalkoznak a lapok a nevelés és iskoláztatás ügyével. Buzdító, korholó és útbaigazító szavak szállnak ilyenkor a szülőkhöz <<s tanárokhoz, rámutatva nevelési és tanügyi állapotaink visszásságára, fonákságára éa számos fogyatkozásaira K"'áltképen a pályaválasztás kérdése az," amely élénken foglalkoztatja a szellemeket. E tekintetben még mindig nagy fejetlenség, tájékozatlanság és rendszertelenség mutatkozik. Sajtó ós parlament folyton hangoztatja, hogy a nemzeti munkaerőnek az ipar ós kereskedelem terén kell nagyobb érvényesülést keresni, ám a tapasz talat azt mutatja, hogy intelligensebb ifjuságunk idegenkedik mindazoktól a pályáktól, melyek másutt a nemzeti jólót megteremtésének legfőbb emeltyűi. Nemcsak hogy ujabb és cjabb rajok nem állnak a termelő munka szolgálatába, de még azok az ifjak is, kiknek szülei kevesebb intelligenciával s sokkalta kedvezőtlenebb viszonyok mellett ia iparral, kereskedelem mel szert iudtak tenni nagy vagyo nokra, a lateiner k cifranyomoruságos táborába tódulnak Kutatva a baj okát, azt találjuk, hogy a pályaválasztások helytelen irányzata nemcsak onnan van, mivel úrhatnám hajlamú népünk általában irtózik az ipari és kereskedelmi pályáktól, hanem mivel a középiskolákból kilépő ifjúság és az érdekelt szülők nincsenek kellőképen tájékoztatva a szellemi munkaértékesitós viszonyairól és esélyeiről Tarthatatlan állapot az, amidőn egyrészt az alsóbb rendű munkaerő jelentékeny része kivándorolni kényszerül, — mezei és ipari munkások, — másrészt meg az intelligensebb erő javarésze a helytelen irányítás következtében nem jut megfelelő szellemi munkáho'. Amely nemzet ily helytelen módon használja fel, vagyis inkább tékozolja el szellemi és anyagi erejének javarészét, az a nemzetek rettenetes világversenyében sokáig meg nem állhatja helyét. Ámde a pályaválasztás kérdésének szerencsés megoldása, vagyis az érvényesülést kereső ujabb munkanemzedékeknek helyesebb iránybl való vezetése még nem nyújt cellő biztosítékot egy életerős és munkabíró nemzeti társ idalom megtekintésére. Mert elvégre is, mit ér az, ha ifjaink elfordulnak a hivatalnoki, az ügyvédi ós orvosi pályáktól ha seregestül tódulnak is a kereskedni ós ipari térre, ha ezekban az ifjakban nincs meg a kellő élteimi és erkölcsi erő s ha nincs meg bennük a tesúi munkabírás ós az eszményibb szárnyalás, mely arra képesíti őket, hogy minden tekintetben méltóin betöltsék azt a helyet és azt a hivatást, me lyet az állami ós társadalmi szervezetben magukra vállaltak E kérdésnek miként való megoldása azonban nem annyira a pályaválasztó ifjúságtól, mint inkább a tanároktól é • a szülőktől függ. S amily örömmel konstatáljuk, hogy a kultura térfoglalásával a testi nevelés tekintetében igen nagy javulás ós haladás tapasztalható, ép oly mértékben elszomorító tény az, hogy az erkölcsi nevelés tekintetében a szülői házban csakúgy, mint az iskolában, rettenetes a visszaesés. Egész társadalmunk az élv- és kéjhajhászat jegyébsn él. Mindenki csatc mulatni akar. Csalások, sikkasztások, sőt a legnagyobb bűntények napirenden vannak és mindez majdnem kizárólagosan, vagy legalább is túlnyomó részben az élvezetek, a képzelt ós valóságos gyönyörök kedvéért. Kétségtelen, hogy a testi nevelés terén mutatkozó helyesebb irány szoros összefüggésben van azzal az erkölcsi elfajulással, melynek társadalmunk valamennyi rétegében tanúi vagyunk. A felületes szemlélő, abból az örvendetes körülményből, hogy a kisdedek ápolására és azok jobb táplálkozására. a lakások egészségesebb berendezésére, a testgyakorlatok ós tornászat általánosítására fokozódó gond fordittatik, igen könnyen arra a következtetésre juthatna, hogy a testi erőnek ez a céltudatos fokozása arra való, hogy minél több ós minél hasznavehetőbb munkaerő szolgálatára álljon a termelő munkásságnak. Valójában pedig ugy áll a dolog, hogy az ifjúság testi erejének a fejlesztésében csak arra keresünk biztosítékot, hogy a kéjelgéssel járó tobzódásban ne merüljünk ki oly hamar s minél tovább birjuk a léha életet. Ebből a szomorú tényből pedig az következik, hogy nemcsak a szellemi de a testi nevelésbe is bele kell vinni az eszményibb szempontokat. A létért való küzdelem és a természettudományok nagy vívmányai minél inkább rákényszerítik az emberiségre az anyagiasság nyűgét, annál inkább kell, hogy lelkünket ós agyunkat az eszményiség vértjével megvédjük az anyagiasság túlsúlya ellen. Valami a hétről. - Fővárosi munkatársunktól- (A kiegyezés. Oyőrfy-Szterényi. Székelykongresszus és a pozsonyi kiállítás. Zsilinszky Mihály és az ismeretlen hölgy. Mattachich-Keglevich szabad.) Budapest, aug. 29. Amilyen rövid volt a hét eseményekben, éppen olyan rövid lesz mostani irásom is. Múltkori levelem óta ugyan eltelt sorjában e liét nap, de esemény nem volt kettőre való se. Nem tudom panaszkodnak-e Önök a meleg miatt mostanában ugy, mint. mi idefenn, de a fővárosban, bár már kezdődne a őszeleje is, volt néhány meleg napunk melyet elengedtünk volna. Ha még legalább a közéletnek lennének meleg napjai ! De nincsenek ! A kiegyezés végtelen témája a iiéten egy kicsikét aludt. Persze elmultak az utazások, nem kell Ischlbe menni s igy híreket sem leket kovácsolni, kogy a kiegyezés meg lesz, vagy a „tárgyalások megakadtak." Az újságoknak már erre a tárgyra külön nyelve alakult, állandó kifejezésekkel hangzó ' frázisokkal, egyszóval sablonnal, ami az ujságirónak legnagyobb ellensége. De kát mégis csak kell valamit irni, néka kasábokat is, ha mákszemnyi is az értesülés. Győrfy-Szteréuyi ügy szintén pihen. A vizsgálat, amit a miniszteri tanácsos ellen indítottak még nem ért véget, bár sokan vannak, kik nagyon várják a fonógépek ügyében az igazságot. Annyi hallatszik a dologról, hogy az egyik, vagy G y ö r f y vagy Szterényi a vizsgálat eredménye szerint vissza fog vonulni a közpályáról. Tusnádban folyik a székely kongreszszus nagy lelkesedéssel és méltó buzgalom a székely nép megmentése végett. Pozsonyban meg mezőgazdasági kiállítás lesz, Add vissza szivemet. Add vissza szívemet! Van még tán a földön Lelkemre mosolygó Kicsi remény, öröm . . . Ez a kéklő men nybolt Enyhe napsugár itt, A fagyos bánatból Még életre esábit: Add vissza szivemet! Boldogságom tudom Már fel nem találom, Ott porlad az veled Elhervadt virágom . . Mikor a szivedet A rögök elfedték: Te kihűlt szivedhez Ezt is oda tették . . . Add vissza szivemet ! Azóta a bánat Van a szivem helyén, Ezt is megadással, Tűrve viselem én Hisz úgy sem illik már Öröm a helyébe! Leomlott az oltár Szép, imádott képe Add vissza szivemet! De e szegény árvák, Hogy od' adjam nékik Kicsi kacsóikkal A Szivemet kérik: S hogy adjak nekik még Nagyobb szeretetet, Ha szivem egészen Feláldoztam neked ? Add vissza szivemet! De néma ajkadról Drága hangod' hallom : Semmit sem ad vissza .A horpadt sírhalom !« Ha már boldogságom Vissza nem kaphatom, Add meg ez ártatlan Árváknak angyalom, Add vissza szivemet! 8z F. Bevezetés a házassághoz. A .Békésmegyei Közlöny" eredeti tárcája. Irta : Katona Sándor. A vőlegény olyan se ur, se paraszt külsejü szőke kölyök. Nem szeret sokat beszélni, de ha beszél, vagy ingerkedik, vagy bolondokat beszél. Egyébként érző szive van és buta imádattal csügg szive választottján. A menyasszony olyanformán néz ki, mint az éjjeli mécsvilág nappal. Az arca fonnyadt. Szemei mélázók ós a letűnt ifjú korról regélnek. A beszédmodorában egyezik a vőlegénynyel. Az ö szive inkább olyan kifacsart hustömeg, amely ütemre dobog és ütemre szeret. A vőlegény: Közeledik már » drága 1 nap, amikor egészen magaménak mondhatom önt drága angyal. A menyasszony: Oh igen ! Én is szám • lálgatom már a perceket é» higyje el, már is gondok gyötörnek. A vőlegény : Ugy n ne mondja ? A menyassszony : Oh igen ! Házi gondok. A cselédség. Igazán nem tudom há nyat fogadjunk. A szakácsné talán fölösleges. A vőlegény: Boldog leszek, ha az ön drága főztjéből ehetem. Külömben is a szakácsnők megbízhatatlanok, lopnak. A menyasszony : Oh igen ! Nem kell szakáesné. Elég lesz egy inas az ön számára, egy szobalány, két konyhaleány, kocsis ós udvaros. A vőlegény : Az inast elengedem drágám. Szeretek magam öltözködni. A menyasszony: Akkor minek a szobalány is ? Ha ön fel bir öltözködni egyedül, ón is meg leszek szobalány nélkül. A vőlegény: (tapintatosan) Az elébb kocsist hangoztatott édes ajka. Ha szabad kérdeznem, minek a kocsis ? A menyasszony : Hát a lovak mellé ! A vőlegény: Lovak édes, azok nem lesznek. Azaz hogy voltak, vannak és lesznek, de azok a máséi lesznek. A menyasszony : (gonoszat sejtve) Hogyan ? ön egy Lakos Béla, nem tart lovakat ? Ez érthetetlen. Egy Lakos Béla. A vőlegény: Ne felejtse el édes, hogy ón nem vagyok azonos a széplaki Lakos famíliával. Egész más család. A menyasszony: Uram! ön gonosz tréfát üz velem ! Az ügynök nekem határozottan Lakos Bélát igórt és pedig gazdag Lakos Bélát. És küld nekem egy embert, aki Lakos Béla ós még se Lakos Béla. De hát ki ön '? A vőlegény : Mindj árt megismerkedésünk elején meg akartam önt ismertetni származásommal. Ön azonban egy sokat sejtető mosoly kíséretében tudtomra adta, hogy már ismer. Ez nekem higyje el, jól esett. Boldogító tudat, hogy van egy lány a főnökömön kivül, aki ismer. Most azonban fájdalommal vegyes keserűséggel kell tapasztalnom, hogy nem ismer. Legnagyobb szeget az ütött a fejébe, hogy engem Lakosnak hívnak. Engedje meg édes, hogy gyengéden kihúzzam a fejecskéjéből ezt a sezget. Az én Lakos nevemnek törtenete van. Az édes apámtól a kissé rosszul hangzó Luxemburger nevet örököltem. Ez a név azonban nem felelt meg egyéni ízlésemnek és belügyminiszter ur ő magassága engedelmével egyetlen apai örökömet felcseréltem a hangzatos Lakos névvel. Mint Luxemburger iratkoztam be a jogra és mint Lakost riasztott el onnan a Mariska dr. drákói szigora. Azután bolyongtam egy darabig, mig végre ebbe a kis hivatalba cseppentem. Mondhatom, jó kis hivatal, elég tisztességeden megélhetünk majd belőle, pláne ha hozzá jön a maga pár ezer forintocskája. Ne nézzen azért hozományvadászna,k, hogy ezt említem, de hát azt se dob! hatjuk a sárba. Nem igaz édes. (Atakarja ölelni a menyasszonyt.) A menyasszony : (dühösen taszítja el I magától.) Hozzám ne nyúljon. Engem még nem érintett Luxemburger, mióta a világon vagyok^ j'^rőlegény : Elhiszem. Egyébiránt ez csak ujabb bizonyítéka az ön érintetlenségének. Külömben most Lakos érinti. A menyasszony : (mérgében nevetni kezd) Szinte imponál az ostobaságával. A vőlegény : Ezt is elhiszem. Imponáltam ón már másoknak is, a többek közt a főnököm szakácsnéjának, de nem éreztem iránta vonzalmat, azért is hagyram el. A menyasszony : Kár volt. És mi most ezek után a szándéka ? A vőlegény: Egyelőre önt oltárhoz vezetni. A menyasszony: Arról egész bátran lemondhat. Egy Luxemburgernek soh se tudnék felesége lenni' Már ez a név is ? (Idegesen borzong.) Juj ! A vőlegény : De hisz La KOS vagyok drágám Azután meg nem is vagyok olyan rossz párti. Gondolja me£, hogy én is olyan ügyvédjelölt vagyok, mint X dr., vagy Y dr., csak az a külömbség, hogy azok doktorok, én meg nem, meg hogy azok tárgyalni járnak, én meg nem, meg hogy azok valaha ügyvédek lesznek, ón nem. A menyasszony : (rá se figyelve.) A legközelebbi vonattal elutazhat. Honnan is jött ? A vőlegény : Már azt is elfelejtette édes ? Pedig olyan könnyű megjegyezni. Bereg-