Békésmegyei közlöny, 1902 (29. évfolyam) január-június • 1-52. szám

1902-02-06 / 11. szám

XXIX. é

vfolyam. / f Békéscsaba, 1902. Csütörtök, február hó 6 án. 11. szám POLITIKAI LAP. Telefor-szám 7. Szerkesztőség: Fő-tér, 876. s?ámu ház, hova a lap szellemi részét il'ető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Vlegjelenik hetenként kétszer: vasárnap és csütörtökön. ELŐFIZETÉSI DIJ : Egész évre 12 kor. Félévre 6 kor. Negyedévre 3 kor. Egyes szám 16 fillé Előfizetni bármikor lehet, évnegyeden helül is. Felelős szerkesztő : MAROS GYÖRGY. Laptulajdonos: SZIHELSZKY JÓZSEF. Kiadóhivatal: Telefon-szám 7. Fő-tér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő. Nyilttér-ben egy sor közlési dija 50 fii. Az uj polgári perrend, Békéscsaba, február 5. Feltűnés nélkül, szinte nyomtalanul mult el az a nap, a melyen Plósz miniszter az uj polgári perrendtartás javaslatát bemutatta a képviselőháznak. Az efemer politikai botrányok elnyoTiták az igazságügyminiszter szerény hangját, jóllehet e szerény hanggal a magyar törvényhozás egyik legjelentősebb eseményét jelezte a miniszter. A magyar alkotmány helyreálltakor hevenyészve meghoztak egy perrendtartási törvényt és dacára a magyar jog fejlődésének s dacára annak, hogy évtizedek óta éreztük e hevenyészett törvény hasznavehetetlen voltát, kép telenek voltunk eleddig uj perrendtartást megteremteni. Sok irányba diszkreditálódott jogszolgáltatásunk, ezt éreztük s tudtuk, de magunk tehetetlenek voltunk; még csak megfelelő törvénytervezetet se tudtunk megalkotni, nemhogy uj törvényt hozhattunk volna. Mi is az a polgári perrendtartás? Az a mód, a melyiken ha pered van, azt elkezded, folytatod és befejezed. Más szóval az a mód, a melyen a biró igazságot tesz^polgári ügyekben. Az ország gazdisági életével van szo ros összeköttetésben ez a mód, mert jelentős dolog, hogy mi módon s mily gyorsasággal intéződnek el a polgárok ügyes-bajos dolgai. Eddig a perrendtartás amolyan titkos miszteVium, amely eltávoztatta magától a nagy közönséget, amely szent borzadálylyal fordult el attól, a mi igazságszolgáltatás. Persze a perrendtartás eddig gon doskodott arról, hogy a misztérium titkaitól távoltartsa a közönséget: odi profanum vulgus. A világért se bocsátotta volna a közönséget a biró elé ' még az első fórnmun se, hát még a felsőbb fokokon. Isten ments, hogy a nagyságos királji tábla, vagy a mél« tóságoz királyi kúria egy eleven peres felet lásson a szine előtt Az eleven élet helyett írott betűk béklyóiba vertók a jogszolgáltatást. Ezen a rendszeren évszázadok pora hever immár, a porból alig látszik ki egy-egy eleven mozdulat; lenyomja ez a por-teher az egész rendszert a sir fenekére s most már elmondhatjuk, hogy: requiescat in pace. Élet, elevenség, friss szellő árad ki azokból a paragrafusokból, a melyeket Plósz miniszter vitt most a ház elé. Szinte ugy mondhatni, hogy a jogszolgáltatás sáncaiba bocsátja ba a közönséget e javaslat, mely minden izében modern s a nyugati civilizáció egyik áldását instituálja nálunk. Migszünik a sok irka-firka, a melyből senkinek sem jutott köszönet. Az ügyvédnek sokat kellett dolgoznia miatta, a bírónak még többit, a közönségnek pedig gyötrődni miatti a a legtöbbet. A biró — akármilyen nagy ur is, hí máltós.ígis ur is — elevenen fogja látni a feleket; impressziót szerez a biró a felekrő', a kik előtte fogják lejátszani a jogszolgáltatás spektákulumát. E javaslat elve a szóbeliség és közvetlenség, a melyet eddig épp hogy a kisebb ügyekben ismertünk, azt is csak pár év óta. Szóval fogunk ezentúl a biró előtt tárgyalni, a szavunk után fog a biró itélni, nem irás után! S közvetlenül érintkezünk majd a bíróval, nem lesz szükség közvetítőre, teleírt árkusok alakjában, Persze ez a kettő csak elv. Tömérdek részlet csoportosul ez elv körül. Eza két elv a fa, a melyen a minden izre kiterjedő apróbb -nagyobbreformok a levelek. Még oly apró részlet is fontos, mert annyi bajt, annyi bosszúságot tud okozni a legkisebb motivum is, ha magunknak okoz kellemetlenséget. Helyünk nincs rl elegendő, hogy a perrendtartás javaslatát töviről-he gyire ismertessük. Most csak felhivjuk azon tényezők figyelmét etörvényre, a mely tényezőktől e törvény létesülése függ. Felhivjuk a figyelmüket rá s nem tudjuk eléggé gondjaikba ajánlani e törvényt. Ne resteljík e törvényjavas latért egy kis időre félrotenni a politikai csetepatékat. Összeütközések igaz nem lehetnek e törvény körül, politikai afférekre nem nyújt alkalmat. Ám százezreknek nyújthat örömet és áldást e törvényjavaslat; az ország gazdaságának egyik enolő faktora lehet. Az ilyen törvényt meg kell hozni, sürgősen meg kell alkotni. Nem egy néposztálynak érdeke ez, hane n az egész nemzeté. Iparpártoló közgyűlés. Fejlődő iparunk nehéz versenyben áll a fejlettebb s hazánkba szabadon, korláto" zás nélkül beözönlő külföldi ipar termékeivel s ezen küzdelemben a mi iparunk a gyöngébb ; innen van iparososztályunknak a-? az aggasztó helyzete, hogy nincs munkája, az idegen ipar elvesz előlük sok keresetet, itthon nem boldogulnak s vagy nyomorognak, vagy ezrével külföldre vándorolnak munkát keresni. Idegen gyártmányokért évente sok millió pénzt adunk ki a külföldnek, holott ezen pénz javarészét itthon tarthatnók s a mi embereinknek adhatnánk munkát. Országunk folytonos szegényedésének oka nem csekély mértékben ez a szomorú jelenség. Nagyjában ezek 1 az okok, melyek tár-sadalmunkat a bajok orvoslására birják ; a'< okokat tisztán látjuk, de az eszközökben tájékozatlanul keresgélünk. Az államnak kellene a mozgalom élére állDÍ i s ezen hazafias törekvésnek hathatós módon utat, irányt szabnia, a közönség fölbuzdulásából nagy erőt, támogatást meríthetne; a felülről jövő ezen irányítás nélkül a lelkesedés olyan, mint a sötétben tapogatózás. Sokan vannak városunkban is, akik ezeket a bajokat belátják, rajtok segíteni akarnának s ezekből a mult hónapban dr. P á n d y István ügyvéd elnöklete alatt egy 12 tagu bizottság alakult, hogy az iparpártolás módjait megbeszélje, a mozgalmat egész városunk lakosságára kiterjessze. A nagy közönségnek a mozgalomba való belevonása s tájékoztatása végett hirdetett közgyűlést vasárnap délután tartották meg, a mikor a városháza tanácstermét zsúfolásig megtöltötték az érdeklődök, de a kik tevékeny részt vehetnének az eszme megvalósításában, a nők egészen hiányoztak, a mi sajnos jelenség. A gyűlésen sok jó gondolat merült föl s minden téren megvilágították iparunk szánalmas állapotát és hiányait. Dr P á n d y István megnyitó beszédjében kifejti az okokat, miért kell támogatnunk a hazai, főleg a helyi ipart. Önmagunkat gazdagítjuk, ha a sok pénzt itthon visszatartjuk s a mi embereinknek adunk kenyeret munkával, megrendelésekkel. Nagy elfogultság van elterjedve ipa runk termékei iránt, de ez alaptalan. Igaz, nálunk nem gyártanak mindenféle cikket, de ami van, azt hazait vásároljuk s így idővel kifejlődik, versenyképes lesz a mi iparunk is. Hogy városunk polgársága menynyire érzi a hazai ipar pártolásának szükségét, bizonyítja a már eddig beérkezett aláírások nagy száma. Beszámol az előkészítő-bizottság munkásságával. Bálás Adám fögimn. tanár a statisztika adataival részletesen kimutatja, hogy olyan ipartermékekért, melyeket itthon Békésmegyei Közlöny tárcája. Ha meyhalok . . . Ha meghalok, testem fölött ne virassz, Szívszaggató jaj szavakkal ne sirass, Kaján szemek ne lássák meg könnyedet, Jobb annak a koporsóban, A ki -- mint én — olyan sokat szenvedett. Ne is ölts föl én miattam gyászruhát, Bánatodat kárörvendők ne tudják. Ha kimégy a temetőbe estende, Úgy menj el a sirom mellett, Mintha abban egy idegen pihenne. Éjji órán — mikor minden elpihen Kis szobádban járó lelkem megjelen, Rád hajolva, mikor átalkarollak : Akkor sirass édes anyám ! Akkor sirass! ... én meg téged siratlak! . . . Karaszy Ödön. A kegyelmes ur ötlete. Irta; K. Simó Fereno. A kegyelmes ur valamelyik havas és zúzmarás télen lerándult a magyar fővárosba. A világtörténelem nélkülözni fogja azt a fontos adatot, hogy a kegyelmes ur miért rándult le: esküvő volt-e, vagy temetés, a miért nálunk járt? Elég az hozzá, hogy néhány napot itt töltött s valamelyik éjjel, kedélyes vacsora után a tanácsos úrral, saját lábain sétált végig a fagyott hóval borított utcákon. A kegyelmes ur vacsora után vidám ás beszédes szokott lenni s tisztelői azt mondják róla, hogy ilyenkor csak ugy sziporkázik ragyogó szelleme. A mint csendesen sétálgattak a Kálvintéren keresztül s a magas torony felett az ezüstszinü teli hold vakító sugarat vetett a hófehér városra, a kegyelmes ur igazán pompás hangulatba jött. A tanácsos ur szinte érezte semmiségét a fényes szellem mellett. A szökőkút mellett nagy tömeg megfagyott hó állott, melybe a gyermekek kunyhót ástak, a mint azt már a gyermeknép szokti az első hó születése óta. A mint a hold sugara a hótömegre esett, igazán ugy nézett ki a kivájt hó, mint valami jégházikó. A kegyelmes ur, mint mondani szokták, javiális ember volt, lehajolt s benézett a kunyhóba. — Hiszen ez pompás — kiáltott fel — itt olyan meleg van, mintha fütenének. Hopp ! Ötletem van ! — És az, kegyelmes ur ? — Ezt az eszmét a hadseregben fel fogjuk használni. Másnap a kegyelmes ur Bécsbe utazott vissza s a kiváló eszmét magával vitte. A minisztérium legtehetségesebb tagja járt esténkint a kegyelmes úrhoz, ki eszméje kivitelén határozottan fáradhatatlan tevékenységgel dolgozott. Annyira, hogy egy rövid hét leforgása alatt a legmagasabb kormánytól pecsétes levél érkezett az egyik magyar felvidéki hadtestparancsnoksághoz. A kis vidéki város helyőrsége nyugodtan aludt, meg lévén győződve, hogy a minden oroszok cárja nem fogja éppen ma éjjel megindítani hadseregét a kis város ellen. Odakünt rut, zivataros télvihar dühöngött, amilyent, csak a hegyek között ismernek, AZ in.-pekciós tiszt, hadnagy ur Vrablik, derék szőke szász fiu, a folyosón összehúzta már köpenyét, felsóhajtva : — Szászországi Úristen, ha most riadót fúvatna valami nagyfejű. S hogy bekövetkezzék az áldás, ebben a pillanatban a vihart túlharsogva, felzendült a kürtön a riadó. Átkozódva zavarták ki a káplárok a legényeket az ágyaikból, őrült gyorsasággal készültek fel a századok — egy szó nem hallatszott. Csak legfeljebb egy-egy elfojtott átok. Negyedóra múlva a zászlóalj indulásra készen állott. Senki nem is sejtette, hogy mi történt, A tisztek maguk sem voltak a helyzettel tisztában. E pillanatban, sürgönnyel kezében, megjelent az őrnagy. Bosszús és álmos volt szerfölött. Nagyokat kiabált s azután a kapitánynak mondott valamit, még egy párt kiabált s aztán elindultak. Minden legény kapott a felszereléshez egy ásót, mire a jókedvű főhadnagy ur Nagy, megjegyezte : — Legyen mivel sírt ásni, ha valamelyiktek felfordul. Fáklyavilág mellett vonultak előre, A kapitányon kivül senki sem tudta, miért és hova mennek. Jó órai gyaloglás után a kapitány mogorván odaszólt a főhadnagynak : — Mit gondolsz, van itt elég hó ? A főhadnagy végignézett a hóval borított völgyön, nem értette a kérdést s mondá : — Nekem elég, köszönöm. — De az egész zászlóaljnak? — Sőt egy egész brigádnak ! A kapitány mogorván vállat vont s a tiszteknek kiadta a rendeletet. A hóból kunyhókat kell készíteni Ha kész van, a zászlóalj bevonul s reggelig bennök pihen A tisztek elképedve néztek a kapij tányra, ki csendesen hozzá tette : —- A kegyelmes ur találta fel. Ki kell próbálni! TÍ. tisztek kiadták a századoknak a parancsot. Lassú morgás hallatszott, de pár méltóságos altiszti kézmozdulat rendet I csinált. Térdig érő hóban kezdtek a legények dolgozni. A meredt ujakkal alig lehetett a durva ásót fogni. S a mi fő, senki sem tudta, hogy mikép is lehet akkora kunyhókat csinálni. Végre nagy vergődés után ugy, ahogy elkészültek a kunyhók. Bevonulni s reggelig pihenés. A föld nedves volt, még az oldalokról le-lehullott egy-egy hódarab. Itt is, ott is az elégedetlenség moraja hallatszott A kapitány érdes, durva hangja végig zúgott a havas térségen : — A ki egy szót mer szólni, kiköttetem három órára. AZ egész zászlóalj bevonult a kegyelmes ur kunyhóiba. A tisztek dideregve sétáltak fel és alá, beszólni nem volt kedvük, ugy érezték, mintha mindegyikük részsee lenne valami rettentő emberi botlásnak, rettentő embertelenségnek példa: Az egyik főhadnagy egyszerre kitört: — Eh, nem bírom nézni ezt az emberkínzást. A kapitány mogorván szólt hozzá: — Talán írnok leszel az adóhivatalnál? Azután ismét jártak szótlanul le ós fel. Nagy nehezen megvirradt. A zászlóalj ugy vonult haza, mint valami tönkrevert sereg. A legénység fele alig bírt lépni, sápadt ós zöld volt valamennyi. Harmadnapra a zászlóalj orvosa ezt mondja egy ebéd után az egyik főhadnagynak : — Ha még egy katona beteg lesz, külön házakat kell bérelnünk kórháznak. Nyolczvan ember fekszik súlyos betegen. Égy hét múlva pedig ment Bécs felé a jelentós : A találmány nagyszerűen bevált. S nem sokára a tanácsos ur a katonai kaszinóban felolvasást tartott a kegyelmes ur kunyhóiról, melyeket a humanizmus sugallta szellem megnyilatkozásának nevezett . . .