Békésmegyei közlöny, 1902 (29. évfolyam) január-június • 1-52. szám

1902-02-02 / 10. szám

XXIX. évfolyam. Békéscsaba, 1902. Vasárnap, február hó 2-án. 9 fi 10. szám BEEESMEGYEI EOZLONT Telefor-szám 7. Szerkesztőség: F6-(ér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét il'ető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. POLITIKAI LAP. .Megjelenik hetenként kétszer: vasárnap és csütörtökön. ELŐFIZETÉSI DIJ : Egész évre 12 kor. Félévre 6 kor. Negyedévre 3 kor. Egyes szam 16 fillé Előfizetni bármikor lehet, évnegyeden belül is. Felelős szerkesztő : MAROS GYÖRGY. Laptulajdonos: SZIHELSZKY JÓZSEF. Kiadóhivatal: Telefon-szám 7. Fő-tér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő. Nyilttér-ben egy sor közlési dija 50 fii. Cukorgyár. Irta: dr. Lukács Györgry. 1900-ban a cukorgyár létesítésére irányzott kezdeményezésünk a gyár tényleges létesítésére nem vezetett ugyan, azonban azzal a konkrét haszonnal mégis járt, hogy a békésvármegyei és a szomszédos törvényhatóságokbeli termelő érdekeltség teljes meggyőződést szerzett arról, hogy a cukorgyár létesítése a gazda közön ségre rendkívül nagy előnyökkel járna. Tágra nyitott ajtókat törnék be, ha a mi kitűnő gazdáinknak hosszan bizonyítgatnánk azt az igen tetemes nyereséget, melyet a gazdaközönség biztosíthat magának, ha megkíméli a répa messze szállításának nagy költségét és ha a répaszeletet magának tarthatja meg. Azt sem kell bizonyítanom, hogy nemcsak ,a gazdaközönség, hanem munkás népünk is nagy hasznát látná a cukorgyárnak. Mert ugy a répitermelés, mint a cukorgyári üzemnél való alkalmaztat ís uj, kitűnő munkaalkalmakat teremt, melyek népünkre rokonszenvesek, mert mezei gazdálkodás jellegével bírnak, s melyek azzal a jelentékeny előnnyel is járnak, hogy nem esnek össze az aratási nagy munkaidővel. Akkor, 1900-ban a hatvani Deutsch céggel tárgyaltunk hosszan. Ezen céggel szövetkezésben látszott a kérdés legkönnyebben megoldhatónak, már csak azért is, mert termelőink 90%-a ez időszerint Deutschéknak van lekötve. Deutschékkal — sajnos — nem tudtunk konkrét eredményre jutni. Persze, éu is legjobban szeretném, ha tisztán szövetkezeti alapon, magok a termelők, önerejökbó'l létesitnék a cukorgyárat. Mert ebben az esetben a magyar gazda ne-ncsak a mezőgazdasági termelésnek, hanem az ipari vállalatnak egész hasznában is részesülne. S ez a részesedós bizony reá férne gazdáinkra. Ám a tisztán szövetkezeti alapon való létesítés kivihetetlen. Kivihetetlen főleg azok miatt a nehézségek mbtt, melyek a financirozással függnek össze. No meg — valljuk meg — közrehat gazdáink konzervativizmusa is, mely ^a, nyerstermények előállitában szereti kimerítve látni feladatait. Van azonban egy középút is. A gazdaközönség szakértő és reális vállalkozóval közösen hajlandó belemerni a gyáralapitásba. Igy mutatta nekem a gyakorlat. Ezt az utat követtem tehát és az ujabb Kísérlet, melyről az alábbiakban szólok — rnajd megmutatja a jövő — talán eredményre is fog vezetni. Én bizom a sikerben, már csak azért is, mert az ügy ujabb stádiumában, mintegy csak próbaképen tett első lépés eredménye, engem kielégít. Mult évi október hó 9-én czukorrépa termelőinkkel volt szerencsém közölni nagy vonásokban azt a terve-; zetet, melynek alapján a Wernícke hallei gépgyáros cég a békésvárme: gyei ás a szomszédos törvényhatóságokbeli cukorrépa termelőkkel együttesen hajlandónak nyilatkozott bizonyos feltételek mellett cukorgyárat létesíteni. A Wernícke cég nagy te kintélynek örvendő, föltétlen megbízhatóságú német cég ós teljes szakértelemmel rendelkezik. Cukorgyári vál lalatokat már létesített pompás eredménynyel, ugy hogy ezen cégnek közreműködése mír önmagában is nagy előny. A terv egyelőre 7003 hold termő területre számit, mely számítás alapul vétele mellett agyárnak évente legkevesebb 700,000 mm. répát kellene feldolgoznia. A gyárnak tehát 100 napos üzem melleit napi 7000 mm. feldolgozására kellene berendezve lennie. Feltéve azt is, hogy a gyártmány fehér cukor lenne, tehát clyan cikk, amely egyenesen fogyasztásra vihető, az épitési és üzemköltségekre mintegy 2.400,000-2.8000,000 korona lenne szükséges. Ennek az összegnek legalább felét a cukorrépa termelő gazdák szolgáltatnák; egy negyedrésze jelzálogkölcsön gyanánt volna beszerezhető, a tőke negyedik negyedrészét a vállalkozó viselné. Megkérdeztem termelőinket: hajlandók volnának-e s igenleges esetben, mily kiterjedésű ter nelő területet volnának hajlandók a létesítendő gyárnak biztosítani, megkérdeztem azt is, hajlandók-e s igenleges esetben mily összegű tőkével hajlandók a gyáralapitásban részt venni ? Minthogy azonban tudom, hogy gazdáinknak nincs forgó tőkéje, mindjárt azt a kérdést is felvetettem : készpénz hozzájárulást biztositanak-e, avagy csak oly módozathoz hajlandók-e hozzájárulni, hogy az alájegyzendő összeget bizonyos évek során a termelt répa árából törlesztenék ? Azoknak a tiszteit termelőknek irataiból, akiktől szerencsés voltam választ kapni, a következő eredményt konstatáltam. Jelentettek mintegy 6000 hold termő területet és mintegy 1 millió koronával való részvételt a gyár alapításban. A tőkejegyzést illetőleg csak kivételes az olyan válasz, mely készpénzt helyez kilátásba, a túlnyomó többség 10 év alatt a répa árából kiván törleszteni. Megjegyzem, hogy csak olyan gazdákat kerestem meg, akik máris répatermelők, és pedig csakis a nagyobb termelőket. Hiszen például Békésvármegyében nincs is kistermelő. Megjegyzem azt is, hogy Békésvármegyén kivül még Jász-Nagy-Kun-Szolnok, Bihar, Arad és Csongrád vármegyék nagyobb répatermelőihez fordultam kérdéseimmel. Végül azt is megjegyzem, hogy csak átlagos tájékoztatást kértem. Uj termő területekről tehát szó sem volt, a jelenleg termelők sorát pedig korántsem merítettem ki. Ha tehát korlátolt körben, még csak hozzávetőleges nagy vonásokban megrajzolt terv alapján tett egyszerű kér dezősködésre máris ilyen eredménj jelentkezik, ki kételkednék azon, hogy ha a kérdés konkrétebb alakot ölt és ha uj termő területeket is bevonunk, a gyár alapításhoz szükséges 7000 hold és szükséges tőkeösszeg jelentékenyen tul lesz haladva? Egy baj van, az kétségtelen. Az, hogy a mostani gyárakkal való szerződések lejárati ideje igen különböző, ugy, hogy a mostani termelők szerződéses kötelezettségeiktől mind különböző időben mentesülnek. Ez a körülmény a gyáralapitásnál a lényegesebb nehézségek egyike lesz. De semmi esetre sem legyőzhetetlen. Ilyen előzmények után, azt hiszem, mindenki helyén valónak tartja, hogy most már az érdekeltség jöjjön össze első tanácskozásra. Annál inkább, mert legújabban akkép alakult a dolog, hogy talán még az első tervezetnél is kisebb befektetésre lesz szükBékésmegyei Közlöny tárcaja. Csókrabló. — A „Békésmegyei Közlöny" eredeti tárcája. Irta: Zalay Masa. Sándorfyné megint hódított ma este; ennek élénk jele volt az az áruló, hangos, majdnem tüntető kacagás, melylyel Radó udvarlását honorálta. A fiatalember — egyike azoknak a jólöltözött, esi os férfiaknak, akik szörnyen ismerik a saját becsértéküket — csodálatos kitartással ogott az ostromhoz, de óvatos volt mindienekfölött, mint egy tapasztalt hadvezér, iki az adott szabad teret, amit cselvetés íyit előtte — bölcsen elkerüli. A szép jllenség gyakran zavarba jött, ilyenkor )iborra gyulladt az arca, de aztán köny íyelmüen belenevetett a férfi szellemesen •agyogó szemébe. — Maga nagyon ravasz 1 nyilvánította eplezetlenül őszinte nézetét, — az álnok;ág raffinált művészet! — szeretnék ilyen ;iváló mestertől órákat venni ! Radó cinikusan elmosolyodott, mert iát. mit is tegyen olyankor az ember, aikor nem jön valami geniálisa szemelen gondolata'? — egy pillanatig álmoan, félig lezárt pillákkal hipnotizálta az sszonyt, de aztán hirtelen felragyogott tekintete és mintha megihletto volna Múzsa csókja olyan bókkal válaszolt, minővel lefőzött volna egy született oétát is ! Sándorfyné pajzán kedve ettől íegriudva, messze menekült ós a pikáns rc is komolyra vált. Nyitott ajkán ott onaglolt valami vibráló felelet, .do csak alk sóhaj repült a férfi felé, egy leheletzerü csendes szó, a szerelmi vallomások tokzatos, izgatóan suttogó hangján : szeülek 1 • Ebben a pillanatban Radó felállt és némán átfonta karjaival az asszonyt, hogy körülkeringje vele a fényes báltermet. A zenekar közelében, hol egyik ügyetlen táncos karambolt csinált — összetorlódtak a párok és ebben az alkalmas zűrzavarban észrevétlenül reáforrt az ajka Sándorfyné kipirult arcára. Az asszony ettől idegesen összerezzent és bájos haraggal elfordította szép fejét, karja erőtlen mozdulatot tett, hogy kiszabaduljon a fogságból, — de aztán még engedékenyebben belesimult a férfi kézbe. Radó, kinek önbizott arcát most egyszerre elöntötte a győztes diadalmosolya, — mint nyugodt hazárdjátékoshoz illik — j előkelő egykedvűséggel játszotta ki utolsó kártyáját. — Holnap eljövök, hogy a csókomat százszorosan visszakérjem! mondta lágyan suttogó hangon és tekintete veszedel- j mesen gyújtó szikrát lövellt az asszony szemébe. Sándorfyné — mialatt némán beleegyező fejmozdulattal intett, önkénytelenül ijedten körülpillantott a teremben de aztán elmosolyodott. A férjét látta, a ki lustán megtámaszkodva egy oszlop mellett állt és őket figyelte. Amin

: azonban ellejtettek mellette, - Sándorfy néhány siető lépést tett feléjük és kinyitott kezével megállásra kényszeritette őket. — A kocsi már várakozik Ella 1 valami türelmetlenül önző hangsulylyal mondta ezt, minden árnyalata nélkül a hitvesi gyöngédségnek. Az asszony, a kit ez a hang felrezzentott álmodozó hangulatából — hidegen reánézett! Meg volt lepve, mint nz olyan asszonyok, a kik korlátlan urahn.it gyakorolnak jámbor férjükkel szemben és csak alázatos cselekv shez vannak szokva —parancshoz nemi Megvetően felvonta szo lorszép fedetlen vállait, az ajkán fenyegető mosoly reme gelt, a visszafojtott indulat bosszút sejtető mosolya, — aztán újra hozzásimult Radónak ölelő karjához ós folytatták a táncot. Sándorfy pedig engedelmesen visszament helyére. Kissé kényelmetlenül érezte magát, de nem tudta, hogy miért ? Szinte szánalmas volt ez a hatalmas alakú, élet erős férfi, szörnyű gyámoltalanságában. Szép asszony inasának lenni dicsőség és gavalléria, nem ugy a saját feleségéé! Sándorfy pedig inas volt a szó legszolgaiasabb értelmében véve, egy-egy kegymosoly avagy pláne gyöngéd vállveregetés néha az urnő részéről — jutalmul a szeszélyes óhajok teljesitóseért. És csodálatos ! Sándorfy még sem érezte magát boldogtalannak I csak néha támadtak aggodalmai, ha dévaj baráti körben egyegy találó megjegyzés repült feléje ós rajta akudt meg a nevetők szeme 1 Ezúttal sem a gyanú, vagy féltékenység ösztönözte közbelépésre, vakon bizott felesége hűségében, de kitűnő gazda lévén, — sajnálta pompás lovait, melyek már is egy óra óta állanak utrakészen a havazó fagyos éjszakában. És amint elhagyottan újra hozzátámaszkodott az oszlophoz, — azon tűnődött, vájjon könynyű szánuttá válik-e az erdei vágás, mely mintegy két órai megtakarítással köti össze a várossal szép birtokát'? egy végtelenül kellemes hang csendült meg mögötte, mialatt kezére gyöngéden reávertek ogy gyöngyháznyelü legyezővel. Sándorfy rögtön felismerte a kis legyezőt ós a kellemes parfeum, mely belőle áradt — eloszlatta minden kétségét. Az arca kigyulladt, akárcsak egy szerelmes kis diáké, a ki véletlenül összetalálkozik bakfis idáljával — egy darabig szégyenletesen küz dött — de aztán mintha egyszerre teljesen megfeledkezett volna a jelenről, fá radságról, gondjairól — sőt még a feleségéről is, mosolyogva visszahajtott és kezébe szorította dédelgetve a fehérkesztyüs kicsiny női kezet. Az ismerős nevető szemekbe azonban nem igen mert belenézni. — Ej-ej Sándorfy —k acagott édesen a szép szőke lány — ki hitte volna, hogy annyi idő után valaha megint összetalálkozzunk "? /v másik hölgy, egy lilaselyembe öl tözött fehérhajú matr ma, a régi ismerősök örömével fogadta a férfi üdvözletét. — Kissé megkéstünk — panaszkodott néki szemrehányó pillantással, a leány mesteri gonddal eszközölt toilettjére intve, de Sándorfy csak az üde, bájosan elváltozott fiatal arcot nézte és nem tudott betelni vele. — Baba! de régon láttam — sóhajtotta végre annyira ellágyulva, hogy a két hölgy csodálkozva összepillantott. — Csak nincs oka megsiratni ezt a találkozást ? tréfált a leány és pajtáskodó bizalommal belekarolt a karjába, szinte kérlelő volt ez a mozdulat, hogy ölelje át ós keringjenek a zene ütemeire olyan fáradhatlanul, mint hajdan a fürdői Anna bálon. A férfi pedig most érezte magát először nyomorultnak. Becsülete őszinteséget sugalmazott, hogy vallja be a körülmények változatát, beszéljen feleségéről és dicsérje elragadtatással, nehogy hangosan felsírjon a szive! Mert mindaz a kegyetlenség, amit eddig az asszonytól elszenvedett, eszébe jutott néki, mikor a leány boldogan sugárzó arcát nézte. Baba a Borbálák legszebbike, még a bűbájos „santa Barbarát" is ideértve — valami külö.iös várakozással haladt az oldalán. Néha megtaszították őket a táncoló párok és ilyenkor egy rövid pillanatra a karcsú leányalak meglengett, mint az ingó nádszál és hozzásimult, hogy támaszt keressen a széles fórfivállon, Sándorfy ugy élvezte ezt a gyönyört, mint azok, a kik bizonyosak róla, hogy mihamar elillan. legkorrektebb emberek egyike